Pest Megyi Hírlap, 1977. november (21. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-16 / 269. szám

IV. ÉVFOLYAM, 269. SZÁM 1977. NOVEMBER 16., SZERDA Gondolkodásra nevelni A matematikaoktatás reformja és a gyakorlati megvalósítás Nem félek már az elején megfogalmazni beszélgetésünk lényeges megállapítását: okta­tási rendszerünket olyanná kell formálnunk, hogy a ta­nulmányait tizenkét-tizen- nyolc év múlva befejező diák, kilépve az iskolából, ne áll­jon értetlenül az eléje tornyo­suló feladatok előtt. Hiszen — említenünk is felesleges — a tudományok, a technika ro­hamléptekkel halad, a számí­tógépek korában anakroniz­mus a számolószerkentyű a száz színes golyóval s még in­kább az, hogy sután, a hátunk mögé rejtett tíz ujjunkkal manipuláljunk. Márpedig, ha nem vigyázunk, hamarosan ilyen helyzetbe kerülünk, s különösen gyermekeink. Gon­doljuk csak meg: a ma szü­lető 2000-ben még egyetemista lehet. Mindenkit érdekel Gergely Péter matematiká­val, fizikával és ami a legfon­tosabb, oktatásukkal foglalko­zik. Megyei vezető szakfel­ügyelő, de ahogy ő mondja, a gyakorlattól nem szabad el­szakadni, tehát tanít is, Gö­döllőn, az Imre utcai általános iskolában. Itt kérdezgetjük az új matematikaoktatásról, ta­pasztalatairól, azokról a dol­gokról, amelyek nemcsak a tanárokat, nemcsak a szülő­ket, hanem mindenkit érde­kelhetnek. Gergely Péter először a vál­tozások kezdetéről beszél: — A matematikai oktatás reformját négy évvel ezelőtt kezdtük el, az iskolák öt szá­zalékában vezettük be az új tanrendet. Egy évre rá, ez az . arány tíz, tavaly pedig ötven százalékra emelkedett. Az idén szeptemberben vala­mennyi első osztály az új anyagot tanulja s az ötödik osztályok nyolcvan százaléká­ban is átmeneti oktatás folyik. Azt ugyanis tudni kell, hogy a tantárgyreform fokozatos és folyamatos. Az első osztály­ban teljes, az ötödikben át­meneti. Az idén végeznek az első, új szellemben nevelt év­folyamok. Jövőre a reformne­gyedikesek az ötödikben foly­tatják a sort. Erről is sokat vitáztak annak ideién, miért, hogy az alsó és a felső tago­zatban külön kezdik? — Elsősorban a nevelők szemléletének alakítása volt a cél, amire az alsós évfolya­mok beérnek, a felsős tanárok is hozzászokhatnak az úi mód­szerekhez, Tapasztalataink szerint s a nemzetközi kísér- JoteVro tekintettek mev'tjlanít- hatjuk, helyesen jártunk el. Régi és új — Mi a különbség a régi és az új anyag között? — A régi tantervben a ma­tematika két ágát művelték erősebben, az aritmetrikát és a geometriát. A szülők sem vártak többe!:, mint hogy gyer­mekeik tudják a négy alap­műveletet, s tudjanak számol­ni. Az újabb oktatás sokolda­lúbb, a fentieken kívül, a hal­mazokkal, a matematikai lo­gikával is foglalkoznak a diá­kok, a tananyag a reláció, a függvények, a kombinatorika is. A lényeg azonban a gon­dolkodásra való nevelés. A drillszerű, mechanikus szá­molás erőltetése helyett a szellemi képesség teljes kiak­názása, mozgásba hozatala a cél. — Milyen konkrét példával bizonyítható ez? — Állandó figyelemmel kí­sérjük a reform következmé­nyeit. Az új tanterv szerint végzettek többet tudnak, mint a hagyományos anyagot ha­gyományos módszerekkel ta­nulók. Például a törtszámok­kal való számolásban és a százalékszámításban, szégyen ide, szégyen oda, eddig 32—36 százalékos eredményt tudtunk elérni. Ez az arány sokat ja­vul. Vagy említhetem a szám- rendszerek esetét. Az általá­nos iskolát, sőt a gimnáziumot végzettek többsége mit sem tud arról, hogy a tízes szám- rendszeren kívül mi a helyzet. Az új tematika a tízes szám- rendszerig a kettes, hármas és a többi számrendszeren át jut el. Ennek nemcsak azért van jelentősége, mert a szá­mítógének a kettes számrend­szer alanián működnek, ha­nem azért is, mert így a számrendszerek közös tör­vényszerűségeit ismerik meg a tanulók, a tízes rendszert is, megértik s nem csupán me­chanikusan használják. Per­sze. ezek csak kiragadott pél­dák. Fontos a módszer is — Az új anyag új módsze­reket is kíván. — Eddig a matematika volt a legelvontabb tantárgy, ma három alapvető munkaeszkö­zük van a tanulóknak, a szí­nes rúd, a logikai készlet s a lyukas tábla. Az utóbbin pél­dául távolságokat, idomokat tűzhetnek ki s koordináta- rendszert alkothatnak. A sík­és térmértani modellezőkész­let, a maguk készítette szám­egyenes s a szemléltetőeszkö­zök mind-mind konkrét segít­séget adnak ahhoz, hogy egy­szerűbb legyen az elvonatkoz­tatás, hogy tanulhatóbbá vál­jék a gondolkodás. S persze, rengeteg múlik a tanítás módszerén. A kislány és a nagyfőni>k A kis Katit magával vit­te anyukája a munkahelyé­re. — Ki ez a bácsi? — kér­dezte egy magas férfira mutatva. — Ez a bácsi, kislányom, a nagyfőnök. Kati ebben megnyugo­dott. anyukája elfelejtette. — Egyél szépen, Katika — mondta később anyu­ka az ebédlőben —, mert itt jön egy nagyfőnök bá­csi. és megmondom neki, hogy nem viselkedsz ren­desen. — Hogyan lehet ez a bá­csi is nagyfőnök — álmél- ködott el a kislány —, ha a másiknak csak a válláig ér? K. Z. P. A szakfelügyelő elmondta azt is, hogy jövőre az első osztályban valamennyi tan­tárgyban új tanrendet vezet­nek be. örömmel említette például, hogy a szintén meg­reformált hatodikos fizikára sem lehet majd ráismerni, az is igazodik a matematika köz­vetítette új megismerési mó­dokhoz. Eddig főként az in­duktív, a részről az egészre következtetési rendszert alkal­mazták a tankönyvek, ezután nagyobb hangsúlyt kap a de­dukció is, s általában a komplex, a különböző mód­szerek kombinált, együttes al­kalmazása lesz a divat. A ha­todik osztályos fizikában pél­dául a kölcsönhatásból indul­nak ki, s a tananyag egészét úgy építették fel, hogy a ta­nuló mintegy kutatja, faggat­ja a természetet. A matematika könyvéről, a munkalapokról is jót mondha­tunk, gondosan szerkesztet­tek, sok-sok találós kérdéssel, történeti, színes olvasmányok­kal fűszerezettek. Csak tanul­ni és tanítani kell belőlük, ami bizony, nem mindig egy­szerű. Gáti Zoltán Országos pályázaton Második hely Második helyeziést ért el Molnár Lajos nagy tárcsái ta­nító és felesége, M■ Hajdú Margit azon a pályázaton, ame­lyet a Múzsák című folyóirat hirdetett meg Tanító múzeum címmel. Az országos vetélke­dőn sikerrel szerepelt házas­pár dolgozata, az Alsó tago­zatosok a múzeumban egész Pest megye irodalmi, történel­mi és néprajzi anyagából me­rít, elősegíti a kisiskolások sízókincsénidk gyarapítását és javaslatokat ad a pedagógu­soknak, hogy melyik témaCzö: tanításához melyik múzeumot keressék fel? Erdőkertesi mozaik Több, nagy érdeklődéssel kísért összejövetelt tartott a közelmúltban az erdőkertesi klubkönyvtár. Vendégül lát­ta Féja Gézát és Végh Antalt. Mindkét esetben szűknek bi­zonyultak a klubtermek: az író—-olvasó találkozókat a mo­ziban rendezték meg. Hetven- hetven kötet is gazdára talált az írók műveiből. ★ A nyugdíjasok barátság­klubja a Munkásmozgalmi Mú­zeumot látogatta meg, majd a klubtagok színházba men­tek, közösen. Legközelebbi klubestjükön, dr. Mohai Imre veresegyházi állatorvos tart vetítettképes előadást a Szov­jetunió közép-ázsiai köztár­saságairól. ★ Eszperantó, francia és olasz nyelvtanfolyamokat indít a klubkönyvtár, melyeken a min­dennapi élethez szükséges, alapvető szókinccsel és beszéd- fordulatokkal ismerkedhetnek' meg az érdeklődők. Természetjárók klubdélutánja Klubdélutánt rendez holnap, november 17-én, 5 órai kez­dettel, a városi-járási Juhász Gyula Könyvtárban a Gödöl­lői SC természetjáró-szakosz­tálya. A Magas-Tátráról szóló, színes diafilmmel illusztrált előadást szellemi totó követi. Mélyépítő Munkás Akik többet tudnak egymásról... Ezentúl kéthavonként jelent­kezik a gödöllői Közép-Magyar­országi Közmű- és Mélyépítő Vállalat dolgozóinak lapja, a Mélyépítő Munkás. A novem­berben első ízben kiadott új­ság a korábbi Tájékoztató utódja és folytatója — tartal­masabban és magasabb szín­vonalon. Elsődleges feladata, mint Vass Sándor, a vállalat igaz­gatója írja Beköszöntőjében, az egymástól jelentős távol­ságokra levő munkahelyek dolgozóinak ismereteket nyúj­tani a vállalat egésze működé­si folyamatáról, hiszen azok, akik többet tudnak egymásról, közelebb kerülhetnek egymás­hoz. Már az első szám is sokré­tűen igyekszik a kitűzött célt szolgálni. Beszámol a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom 60. évfordulója tiszteleté­re indított munkaverseny je­lentősebb eredményeiről, be­szélgetést közöl a műszaki és a gazdasági igazgatóhelyettes­sel, cikket olvashatunk arról, hogyan szólhatnak bele a dol­gozók a vállalat ügyeibe? He­lyet kapott a lap hasábjain a pártoktatásról szóló írás, és új termelési eljárásokat is is­mertet. Az újságot hírrovat teszi tel­jessé. Alkatrészek — Ikarus buszokhoz A Pest megyei Fém- és Tömegcikkipari Vállalat veresegy­házi üzemében a Magyar Hajó- és Darugyámak, valamint az Ikarus gyárnak készítenek alkatrészeket.) A képen: Bangó József és Nagy Lajos öntök lámpatestet formálnak. ^ A rilsanozó műhelyben az Ikarus buszok kapaszkodó ré­szeit látja el korrózióvédő bevonattal Sárközi Imréné, Ferenci Dobos Ferencné, Lipták Isívánné és Sm icier Károlyné. Barcza Zsolt felvételei A felszolgálón© - és a vendégek Még alig hangzott el a déli harangszó, utolsó kongása, de a zsámboki kis falatozó máris telve ebédre vágyó, étkezni akaró átutazókkal, s helybéli­ekkel, akik csak úgy, a mun­kából szaladtak át bekapni né­hány falatot. Az idegenek kissé kimérten, tartózkodóan, a helybeliek fesztelenül, hangoskodva né­zik, amint a os.inos, szőke fel­szolgálónő sietős mozdula­tokkal az asztalokra rakja a tányérokat, evőeszközöket. Fel­veszi a rendeléseket egy-két asztaltól, majd siet tovább, mert á szomszédos teremben is rá vár a vendégsereg. Per- dül-fordul, hordja az illatos, gőzölgő levest, sültet, pörköl­tet, kinek-kinek kívánsága sze­rint. Hiába a sietség, nem győzi, a mind több és több vendéget egyedül kiszol­gálni. Itt egy korsó sört kér­nek, amott fizetni akarnak, mások a már megrendelt ebé­det sürgetik, udvariasnak sem­miképp sem nevezhető módon. Az ismerősök, a falubeliek — a teremben csaknem mind férfiak ülnek — rosszízű tré­fákat engednek meg az igyek­vő felszolgálónő rovására, s az idegenek helyeslő pillan­tásait is várják. Némelyik asz­taltól nem is hiába. Nézem a fiatal felszolgáló­nőt. s azt várom, mikor veszti el türelmét, mikor szól rá rendreutasítóan a viccelődő férfihadra. De nem, nyugod­tan hordja az ételeket, mint aki beletörődött,' talán csak a /V éha-néha elgondolkodom,, 1 ’ hogyan is állunk sokat hangoztatott, megküzdőit egyenjogúságunkkal, a hétköz­napokban? No, nem arról van szó, hogy nem tekintenek ben­nünket egyenrangúaknak a teremtés koronái, bár ilyen is előfordul, hiszen közülünk mind többen kerülnek fontos beosztásba, melyben hozzáér­téssel és biztonsággal tény­kednek. S mégis, gyakran érezzük, úgy, hogy jogosan kaptuk egykor a gyengébb nem jelzőt. Még mielőtt kishitűséggel vádolnának, megmagyará­zom! A sok társadalmi segítség ellenére is nehéz. nagyon nehéz összeegyeztetnünk énünkben a dolgozó nőt, s a feleséget, anyát. Ezzel, persze, nem mondtam újat. Anyuka lelkesen dolgozik, tárgyal, gépet tervez, osztályt irányít, fontos kérdésekben dönt, de csak addig, míg gyer­meke betegségével a sors köz­be nem szól. EÍég egy erősebb szél, hűvös idő, s már lázas, be­teg fiúnk, vagy lányunk. Job­bik esetben mi fedezzük fel a bajt, a rosszabbikban már a Jegyzet Anyukák - kényszerpihenőn hallom gyárban, hivatalban, iskolában, vállalatnál, hogy az osztályvezető, igazgató, műve­zető elvtársnő nincs itt, beteg a fia, a lánya. A munkából való hiányzás miatt panaszkod­nak a nőt foglalkoztató üze­mek, s maguk az anyukák is, ők viszont arról, hogy munka­helyeik, főnökeik nem mindig megértő magatartása még ne­hezebbé teszi számukra az amúgy sem könnyű napokat. Megoldást javasolni nem tu­dok. Segítene talán, ha egy- szer-egyszer az apuk á k is vállalkoznának a gyermekápo­lásra. Igaz, a munkából ekkor az apukák szakadnának ki néhány napra, de újabb bizo­nyítékát adhatnák annak, egyenjogúságunkat nemcsak a munkára, hanem a családi életre, a második műszakra is érvényesnek tarthatjuk. Gáspár Mária szeme szomorodott el, s néha-: néha egy-egy segélykérő pil­lantással néz körül. Miközben azon tűnődöm,' hogy a déli csúcsidőben a vá­rakozást, a türelmetlenkedést elkerülendő, miért nem leg­alább ketten szolgálják ki a vendégeket, elhalad mellettem egy halom mosatlan tányérral, s panaszos hangon, csak úgy, maga elé mormolja: — Otthon, bezzeg, nem mer­nének így viselkedni, de azt hiszik, egy pincérnővel már mindent lehet! G. M. Anyakönyvi hírek Született: Albert László és Hanák Éva Mária: Albert, Taráik János és Solymosi Zsu­zsanna Erzsébet: Csaba, Sza­bó László és Kovács íréi: Zoltán, Végh József és Palla- gi Edit: Judit, Kovács István és Hegedűs Zsuzsanna: Zsu­zsanna Judit, Oroszi István és Menyhárt Erzsébet: Tibor, Zsemle Vilmos és Dóra Ilona: Ervin, Katona Ferenc és Szél Klára: Rita, Tréfán János és Délceg Éva: Zsolt, Hegedűs Árpád Gábor és Udvarnoki Erzsébet Paula: Anikó, Púpos László és Malik Terézia: Ka­talin, Kovács János és Récsán Julianna: Attila, Rácz Sándor és Szénás! Erzsébet: Lidia és Sándor, Békés Tibor és Lő- rincz Eszter: TibcV, Unger Róbert István és Lados Zsu­zsanna Vilma: Balázs, Dobák László és Gyurkó Ágnes: Ol­ga, Kópor József és Vojt Má­ria: Andrea, Sárközi István és Kánai Gabriella Anna: Hen­riett, Veresek József és Ür- mös Erzsébet: Zsolt, Szabadi István és Néger Ildikó Erzsé- bet: Renáta Ildikó, Sipos Ist­ván és Bathó Mária: István András, Pojzer János István és Kovács Gabriella: Csaba, Szolárd László és Csizmadia Mária: Andrea, Bogár János és Kovács Mária: Zsolt nevű gyermeke. Névadót tartott: Szabadi István és Biliinger Magdol­na: Adrienn Fatime, Bajnóczi István és Sára Teréz: István Gellért, Kiss Gyula és Tóth Erika: Balázs, Fekete Gyula és Hrabovszky Erika: Dávid László, Huszár Jenő és Prém Katalin: Zsuzsanna, Bankó József és Hegedűs Erika: László, Varga József ás Simon Irén: Gábor, Rainák László és Sallai Mária Tímea, Merkel Miklós és Lovasi Borbála: Franciska nevű gyermekének. Házasságot kötött: Pápai József és Szabó Borbála. Elhunyt: Kiss Lajos, Gödöl­lő (kastély), Tüsor Erezmus- ná, Gödöllő (Tavaszmező ut­ca 18.), Varga Józsefné, Gö­döllő (kastély). 4 munkahelyről szólít el az is­kola, az óvoda, a bölcsőde, hí­vó szava. S akkor, természete­sen, csapot-papot, szépen meg­tervezett munkánkat otthagy­va, futunk, hisz el s ő a g V e- r e k! Anyuka, ha teheti, mozgó­sítja a betegápolásra a nagy­mamákat, s ha nem tudja elő­varázsolni a drága nagymamit, ő megy táppénzre. \/tunkája a kényszerpihenőn töltött napok, hetek alatt azután vagy mérhetetlenül megszaporodik, vagy a több­letmunka miatt bosszús kollé­gák végzik el helyette ímmel- ámmal. Nem csoda hát, ha magunk is elismerjük, hogy a termelést és egyáltalán min­denféle munkát tekintve, nem tartozunk a legmegbízhatób­bak sorába, míg gyermekünk betegsége egyik napról a má­sikra kettős szerepünkből az anyát állítja előtérbe. Néhány hete ismét gyakran

Next

/
Thumbnails
Contents