Pest Megyi Hírlap, 1977. november (21. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-16 / 269. szám
—I SEGÍT A TAKARÉKSZÖVETKEZET A falu bankjai A kölcsönös segélynyújtás gondolata mindenfajta szövetkezés ősi forrása. Az egymás támogatásán alapuló törekvések nem hagyják érintetlenül a pénzintézeteket sem. Ám a szocialista típusú falusi takarékszövetkezetek megszületésére csak jóval a felszabadulás után kerülhetett sor. 1956- ban jelent meg az a minisztertanácsi határozat, amely a falusi takarékszövetkezetek létrehívásáról rendelkezett. ALAKULTAK: HŰSZ ÉVE Az országban először a duna- földváriak alapítottak ilyen típusú szövetkezetét. A hír terjedt, s 1957. január 20-án — tehát ebben az évben volt 20 éve, hogy Kis- kunlacházán, a községi tanács termében, az országban másodikként megalakult a Kiskunlacháza és Vidéke Takarékszövetkezet. Még ebben az évben Dömsöd, Túra, Érd'5 és Pécel is bekapcsolódott a mozgalomba. Az akkori elképzelést Igazolták a kezdeti körülmények. Kisebb összegekről volt szó, általában száz-százhúsz ember állt össze, hogy segítse, támogassa anyagilag is egymást. A kis sejtek gondjait az akkor még középirányító szervként működő MÉSZÖV viselte, s fedezte az indulás esetle- * ges bevételi hiányát. Ami ezután történt, az már csaknem kizárólag a választott testületi tagok szívós, sőt mondhatni, csökönyös munkájának köszönhető. A fejlődés, ha szerény mértékű, de mégis: állandó volt. Az indulást követő harmadik évben már 19 takarékszövetkezet dolgozott. Űjabb évek jöttek, míg végül 1964-re megvalósult a mai létszám, amely összesen 23 takarékszövetkezeti egységet jelent. Ezek a szövetkezetek a megye akkori területének mintegy 38—40 százalékát fogták csak át, viszont — nagy eredmény — gazdaságilag stabilizálódtak. Nőtt a betétállomány, s ennek hatására mind nagyobb kölcsönöket adhattak. A gazdasági szabályozás formája is segítette a takarékszövetkezetek fejlődését, hiszen ez a tevékenység — 1971-ig — adómentes volt. HÁLÓZATFEJLESZTÉS 1964-nél tartottunk tehát, amikor is már nem az önálló egységek fejlesztése volt a fő cél, hanem sokkal inkább az, hogy a meglevőek a megye teljes területét átfogják. El kell érni minden falut — ez volt a jelszó, s megindult ,a hálózat kiépítése. Ma már a 23 egység 81 kisebb üzletet, betéteket kezelő pénztárat tart fenn. A területi terjeszkedés nemcsak gazdasági eredményeket, hanem egy hatalmas tábort is hozott: 1957-ben még csak ezer fős volt a taglétszám, 1977-ben pedig 145 ezren tagjai a takarék- szövetkezeteknek. A fejlődés nem volt látványos. Mégis az 1970-es évek elejére a takarékszövetkezetek eljutottak oda, hogy a csoportérdek addigi kizárólagos kiszolgálása mellett már gondolhattak egy nagyobb csoport, a társadalom igényeinek kielégítésére is. Ez a tendencia jelzi a szövetkezetek szocialista vonásainak erősödését is. Ez a „nem látványos”, lassú fejlődés eredményezte azt, hogy azok a községek, települések, falvak is korrekt pénzügyi szolgáltatást kaptak, amelyek az állami pénzintézetek által nehezen lettek volna elérhetők. MINDEN CSALÁD ÉRDEKELT Húsz év múlt el tehát, és érdemes ismét rápillantani a takarékszövetkezetekre. Gazdaságilag stabil egységeket látunk viszont, vonzásuk a megye 148 településére kiterjed. Ezen belül két város: Nagykőrös és Százhalombatta, valamint négy járási székhely — Nagykáta, Ráckeve, Dabas és Mo- nor — tartozik e működési területhez. A taglétszám 145 ezer fő, s a belépés ma is dinamikus. Évente mintegy tízezer fővel gyarapodik a létszám. A működési terület lakóinak 21 százaléka tagja a szövetkezeteknek, így elmondható: majd minden családban valaki érdekelt a mozgalom munkájában. Szövetkezeti létéből adódóan a tagság köréből választott testület vezeti és igazgatja a takarékszövetkezeteket. Mellettük fizetett alkalmazottak végzik a pénzügyi adminisztratív munkát. A 104 szövetkezeti egység 340 dolgozójának döntő többsége nő, s több mint a fele a harmincévesek korosztályából kerül ki. A technikai személyzet kivételével valamennyiüknek legalább középfokú végzettsége van. S ha az előbb a húsz évről beszéltünk, érdemes emlékeztetni arra az időszakra, amikor a takarékpénztárakban alkalmazott lányok, asszonyok havi 200—300 forint bért kaptak. A tavalyi év átlagkeresete 34 ezer forint volt. A takarékszövetkezetek helye, szerepe, jelentősége — úgy gondoljuk —, ismert. Most, befejezésül néhány szót még tevékenységükről is. , Ez a szerteágazó munka nagyjából két fő csoportra osztható. Az egyik: a lakossági pénzmegtakarítások betét formájában való összegyűjtése. A másik: a tagok között célkölcsönöket folyósít. A kölcsönök legtekintélyesebb részét az építésekre, építkezésekre, korszerűsítésekre, tatarozásokra fordított összegek jelentik. Hiszen a megye „kívülről is dagadó”: évente sokezren érkeznek távolabbi megyékből ide, a főváros közvetlen közelébe. Lakás, otthon kell nekik, ezért az építkezés minden időben igen nagy jelentőségű volt. A kölcsönigények legnagyobb százaléka is ide koncentrálódik, s bár ezeket az igényeket általában ki tudják elégíteni, elmondható, hogy még a legpozitívabb pénzügyi évben is mindig bizonyos fokú feszítettsé- get okozott az építési kölcsönök teljesítése. Egy-egy igénylő egyébként maximálisan 50 ezer forintot kaphat. A kölcsönző te- . vékenység 35 százalékát jelentik^ az építési hitelek. KÖLCSÖNÖK A háztáji termeltetést segítő kölcsönök nagyon kedveltek. Általában 15 ezer forint vehető fel ilyen célokra, ám, ha valaki a kormányprogramban is meghatározott, úgynevezett preferált célok teljesítését szeretné elősegíteni — szarvasmarhatartás, tenyészállattartás vagy méhészkedés —, akár 50 ezer forint kölcsönt is kaphat. Ez a hitelforma a teljes kölcsönző tevékenység 15 százalékát jelenti. Az áruvásárlási, - Illetve a személyi kölcsön ügyrendje a takarékszövetkezeteknél olyan, mint az OTP-knéL A személyi kölcsönt igen sokan igénylik, a teljes kölcsönzési tevékenység 35 százalékát jelentik ezek a maximálisan 5 ezer forintból álló tételek. S végezetül egy olyan kölcsönzési formáról is beszéljünk, amely elsősorban a kisiparosokat, a kiskereskedőket érdekli. Ez az úgynevezett szolgáltatási kölcsön, lényege: olyan, még csak „fehér foltként” létező távoli falvakban is legyen kisiparos, kiskereskedő, ahol eddig semmilyen szolgáltató tevékenység nem volt. Az üzlet megteremtéséhez, beindításához vagy az első áruvásárlásra maximálisan 40 ezer forint hitel adható. A kölcsönök éves ügyleti kamata általában 8 százalék. Ez bizony nem kevés. Mégis igen nagy a vonzása a takarékszövetkezeteknek, hiszen adottságuknál fogva minden más pénzintézetnél gyorsabban, rugalmasabban elégítik ki a települések, a falvak lakóinak igényét; a rugalmasság, a gondok gyors megértése nagy vonzerő. Nem a nyereségre törekednek, illetve nem elsősorban a nyereségre, hiszen egy-egy évre alig 300 ezer forint nyereséget hoz ez az ágazat. Persze, azért szeretnének minél nagyobb részesedést fizetni, s az is nagyon jó, ha az új beruházások nem döntik évekre szegénységbe a takarékszövetkezeteket, de mégis, munkájukat igyekeznek nemcsak a nyereségért, hanem elsősorban a tagság, a falusi lakosság igényeinek minél tökéletesebb kielégítéséért végezni. Világtakarékossági Nap Október 31: Világtaikarékossá- gi Nap. Ünnepi nyitvatartással, játékos nyereménysorsolással emlékeztek meg a jelentős eseményről a takarékszövetkezetek dolgozói. Az ünnep a megyében talán még emlékezetesebben sikerült, mint másutt. Ugyanis ekkorra már biztos volt, hogy elérték az egymilliárdos bűvös számot, amellyel a megyék közötti rangsor második helyére ugrottak feL Az idei tervet már így készítették. A várva-várt kerek ösz- szeghez már „csak” 123 millió forint hiányzott, amikor a takarékszövetkezetek 1977-re 134 milliót vállaltak. A kívánt célért sok ember összehangolt munkája volt szükséges, a takarékszövetkezetek a takarékosság gondolatából valósággal mozgalmat faragtak. Nemcsak a dolgozók, hanem a választott tisztségviselők is járták a falusiakat: Kiskunlacházán például az igazgatóság 13 tagja 840 ezer forint „beagitálását” vállalta. Köszönet illeti hát őket is, a társadalmi testületet, azt a- közel ezer támogató, segítő partnert, akik nélkül a szövetkezeti demokrácia, az önkormányzat decentralizálása, a szervezeti működés demokráciája, s persze: az egymilliárdos betétállomány sem valósulhatott volna meg. ÖSZTÖNZŐ PROGRAMOK Hitelek a mezőgazdaság fejlesztésére Az 1970-es évek most már végleg bebizonyították: a kisáruter- melők szerepe az ország élelmiszerellátásában nélkülözhetetlen. Minden eddiginél nagyobb szükség van a háztáji gazdaságok munkájára, hiszen hús, zöldség, gyümölcs, tej kerül innen az ország étkezőasztalára. Fejleszteni, bővíteni — ezt sugallják most újságcikkek, erre ösztönöznek a rendeletek, a jogszabályok. Egyfajta ösztönzőerő van a takarékszövetkezeti mozgalom termelést segítő külcsönakciójában is. A háztáji, ház körüli kisgazdaságok termelését a maguk sajátos lehetőségeivel igyekeznek támogatni a takarékszövetkezetek is. Az elképzelés jónak bizonyult. Ezt igazolják a számok is. 1975- ben 45 millió forint kölcsönt adtak, tavaly 56 milliót, s az idei év eddig eltelt hónapjaiban 62 millió forintot fizettek ki erre a célra. A folyamat, a kölcsönzés folyamata kétirányú. A takarékszövetkezetek egyrészt ösztönöznek olyan1 programokra, amelyeket a párt és a kormány tűzött ki célul, másrészt azonban kedvet is csinálnak a gazdálkodás kiszélesítésére, új dolgok kezdeményezői lehetnek. ÖRKÉNYI PÉLDA Mielőtt a kölcsönök formáiról beszélnénk, ismerkedjünk meg az egyik legjobb takarékszövetkezettel, az Örkényivel, amely együttműködési megállapodást kötött a Hernádi Március 15-e Tsz-ezel. Húsüzemet, baromfifeldolgozót állítottak munkába, s a „húsgyár” alapanyagát, úgy gondolták, a környék kisgazdái biztosítják majd. Ezért nagyarányú háztáji termeltetésbe fogtak. Arra kérték a takarékszövetkezetet, hogy kölcsönzéssel segítse a kisáruter- melőket. Így is lett: 8 millió forint van jelenleg a tagoknál, s ebből jelentős mértékű termelés jött létre. Az együttműködés további eredménye: a termelőszövetkezet a felvásárolt állatok ellenértékét a takarékszövetkezet egységein keresztül, a falvakban fizeti ki. A tapasztalat nagyon kedvező, s már másutt is igyekeznek megvalósítani. A legújabb hír: az ecseriek 1 milliós kölcsönt adtak a háztáji sertéstenyésztés beindítására. MÉHÉSZEK, FIGYELEM! Néhány szó a méhészkölcsön- ről is. Azok a szakcsoportba tömörült méhészek kaphatják, akik eleget tesznek az előírt feltételeknek. Állományfejlesztés, mézszállítás, szaporítás stb. — cserébe egyszer, vagy időközi folyósítással összesen 50 ezer forintot vehet fel a méhész. Ez a fajta kölcsön jelentős kamatkedvezményt is biztosít: a szokásos nyolc százalékból hatot ugyanis a Hungaronektár vállal. Elsősorban a dömsödieket illeti dicséret, itt ugyanis — bár ez a kölcsönfajta az idei év újdonsága — már több mint 1 millió forintot fizettek ki méhészkedésre. A hízóállat-vásárlást segítő hitel is jó formája e kölcsönnek. Maximális összege ugyancsak 50 ezer forint lehet. További 25 ezer forintot kaphatnak azok, akik istállóépítést, illetve korszerűsítést is tervbe vettek. Irtuk már az előbb: a kölcsönök serkentő, ösztönző erejűek. A megyei tapasztalat is ezt bizonyítja. Sokan kérnek szarvas- marha-, sertés- és kisállattenyésztésre, takarmány vásárlására, istállóépítésre, korszerűsítésre, kisgépek beszerzésére kölcsönt. A fóliás termelés lehetőségei azonban még messze nincsenek kihasználva, a takarék- szövetkezetek készek e mezőgazdasági forma segítésére is. Jól fejlődik tehát a termelést segítő kölcsön. S ez természetes is, hiszen a takarékszövetkezetek, mint a tagsági viszonyon alapuló pénzintézetek, a „falu bankjaiként közel állnák a termelőhöz, igyekeznek napi gondjaikat erejük szerint megoldani. Munkaverseny, brigádmozgalom Talán a kívülálló el sem hinné, hogy mekkora szerepe van a takarékszövetkezeti mozgalomban a munkaversenynek. Kisgazdaságok ezek, kicsik, a szó valódi értelmében, hiszen a 12—13 fős egységek létszáma is feldaraboló- dik, megoszlik a kirendeltségek között. A brigádmozgalom elsőként három éve, Alsónémediben indult el, majd az ötletet egy sor szövetkezet átvette. Ma már 17 takarékszövetkezet 110 dolgozója küzd a helyezésért, s ha leszámítjuk az egy-két fős munkahelyeket — ahol munkaversenyről beszélni ellentmondásos lenne —, úgyszólván a takarékszövetkezet minden dolgozója tagja a mozgalomnak. A brigádmozgalom lendítője a munkaversenyeknek, mozgósít a továbbtanulásra, s kollektívát teremt a faluban, a településen, hiszen a brigádtagok igyekeznek a társadalmi rendezvényeken, a társadalmi munkákon mindig ott lenni. Sokat foglalkozunk mostanában a közművelődéssel. Nos, akkor szóljunk a falusi könyvterjesztés „apostolairól” is, akik a takarékszövetkezetekben ülve ajánlják, árusítják a könyveket. Idei kezdeményezés ez, de máris 30 üzlethelyiségben kapható könyv, ez is a brigádmozgalom eredménye. Nemrégiben híre jött: az egyik brigád szakmai vetélkedőre hívta ki a társbrigádokat. Elődöntőket rendeztek, s végül a'1 megyei döntőbe nyolc szövetkezet 24 legügyesebb dolgozója jutott el. A brigádmozgalomnak is szerepe van abban, hogy a takarékszövetkezeti egységek jó eredménnyel vesznek részt a Pénzügyminisztérium által meghirdetett országos versenyben. 1976- ban a Kiskunlacháza és Vidéke Takarékszövetkezet nyerte el az első helyezést, s a vándorserleget is, amely utóbbit a legjobbak legjobbika kapja. Ha egy brigádmozgalom ilyen eredményekre serkent, akkor arról szerénytelenség nélkül is elmondható: tartalmas. Hogyan tovább? A fejlődés, bár másutt sem kis gond, a szövetkezeteknél különösen komoly kérdés, hiszen itt minden más közösségi formánál sokkal inkább, anyagilag is érdekeltek a tagok a változásban; anyagi részvételük nélkül a jövő nem elképzelhető. A törekvés mégis az, hogy minden olyan településen, ahol meg tud élni, legyen takarékszövetkezeti üzlet- helyiség. Vagyis: hogyan tovább? A fejlesztés új épületeket kíván, ehhez azonban a takarékszövetkezeteknek csak saját alapja áll rendelkezésre, hitelt erre a célra nem kaphatnak. Így hát a jövendő gondja egyedül a tagok vállára nehezedik, a tagokéra, akik nélkül semmilyen új építés nem kezdődhet meg. Van olyan szövetkezet, ahol a tagság részjegyalapja meghaladja a 3 millió forintot, de van olyan, nem is egy, amelyik jóval szegényebb. Mégis: előrébb kell lépni. Közös erővel fejeződött be az inárcsi és az ikla- di üzletház korszerűsítése ebben az évben. Ugyancsak az idei esztendő nagy eredménye az üllői takarékszövetkezet felépítése — 800 ezer forintba került —, s az újlengyeli üzletház elkészülte is, ez utóbbi munka értéke félmillió forintot tett ki. Ezek a nagy építkezések, persze, most kicsit megrázták a szövetkezeteket, most „szűk esztendők” következnek, de ez nem baj. Az évek1 során a tagok anyagi részvétele meghaladta a 30 millió forintot, s ez a pénz — társulva a működésből szerzett szerény nyereséggel — lehetővé tette, hogy már nyolcvan saját tulajdonú üzletház dolgozzon a megyében. Takarékszövetkezet Dunaharasztin
