Pest Megyi Hírlap, 1977. november (21. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-15 / 268. szám

Mozi és elmélet Századunk művészete — két nézőpontból A Gondolatnak, a Tudomá­nyos Ismeretterjesztő Társulat Könyvkiadó Vállalatának né­pes táborát elsősorban azok alkotják, akik az elméleti írá­sokat szeretik. Ilyen írás leg­alább annyiféle lehet, amennyi tárgyról csak gondolkodhatunk. A hosszú sornak mindenesetre valahol az elején áll, a filozó­René Clair nevét alighanem mindenki ismeri, aki komo­lyabban érdeklődik a film iránt, nemcsak időtöltést, iz­galmat keres benne. Századunk ama nagy művészegyéniségei­nek sorába tartozik a francia filmrendező, akik a művészetek megújhodását hozták, új uta­kat tapostak ki, művészetük történetében mérföldkő a ne­vük. Párizs és a századvég szü­lötte, a némafilm utolsó évei­nek, végső évtizedének tevé­keny, alakító tanúja, majd már a hangosfilm három és fél év­tizedén át vezető, ízlést for­máló, a film történetét befo­lyásoló rendező. Filmjeinek hosszú sorából itt csak néhány háború utáni, az emlékezetben elevenebben élő munkáját, em­lítjük meg — Az ördög szépsé­gét Gerard Philipe-pel, Az éj­szaka szépeit vagy a Finom kis háborút. Ám ezúttal nem a filmjeit, de nem is elsődlegesen irodal­mi munkáit kívánjuk felidéz­ni, megjegyezve, hogy az utób­biról is vázlatot ad a most megjelent kötete elé írt útba­igazító tanulmányban Bajomi Lázár Endre. Ez az újabb — most megjelent — kötet (A film tegnap és ma; fordította A. Serey Éva) egy a filmművészet történetét alakító művész visszaemlékezéseinek mozaik­jaiból, esztétikai gondolataiból, megfigyeléseiből állt össze. Ahogy kötetének e magyar ki­adáshoz írt előszavában maga ,írja: „Velem az történt, hogy részt vettem egy nagy kaland­ban, jelen voltam a megterem­tésénél egy nyelvnek, egy mű­vészetnek, egy iparnak, egy fiai és történelmi írások köze­lében a művészetek elméleté­nek irodalma, maga is annyi ágra bonthatóan, ahány művé­szetet (s azon belül még meny­nyi műfajt) csak megkülönböz­tetünk. Most is két, különböző művészeteket más módon meg­közelítő kötettel gazdagodott a Gondolat kiadványainak ez utóbbi nagy családja. valaminek, amit egyik elneve­zés sem tud maradéktalanul meghatározni, és ami komplex jellege következtében annyira félreérthető. Ezt a félreértést kíséreltem meg — tőlem tel­hetőén — eloszlatni.” LAPOZ­GATÓ A kötet tehát a filmről szól. Ezért sokan talán váratlannak találják, hogy a televízióról is olvashatunk benne. Hiszen ép­pen ebben az írásban cáfolja a tévé mondvacsinált sajátossá­gainak elméletét, kimutatva, hogy csak a gyorsaságban, ak­tualitásban tud különbözni a filmtől, vagy amint ő mondja: a pillanatnyiságban, továbbá az intimitásban (de nem azért, mert a képernyő kisebb a vetí­tővászonnál, hanem mert olyan látványt nyújt a nézők­nek, amit egyidejűleg egymás­tól elszigetelve milliók néz­nek). Tallózásunk ezúttal Is az is­merkedés jegyében íródott. Ajánlás a képzőművészetet kedvelő nagyközönség szá­mára azzal a mottóval, amit Csoóri Sándor így fogalma­zott meg: aki kinyit egy köny­vet, mindenekelőtt önmagát nyitja meg. Mai magyar művészét Egy-egy sorozat megújulá­sa mindig örömteli esemény. Nem mintha a Képzőművé­szeti Alap Kiadó Vállalat a Mai magyar művészet című zsebkönyvei a régi köntös­ben nem tarthatnának szá­mot az érdeklődésre. A köte­tek új címoldala és szerkezeti változása mégis a sorozat elő­nyére vált. Az elegánsabb kül­ső — megtartva az eredeti formátumot — nemcsak fi- gyelemfelkeltőbb, hanem a célt is jobban szolgálja: már a kötetek kézbevételekor egy­értelműbb képet villant fel a bemutatásra kerülő művé­szekről. A tizenhat színes képtábla mellől elmaradt mű­elemzések a tanulmányok ter­jedelmét növelték. A változ­tatás eredménye szembetűnő: nem kiragadott, többfélekép­pen értelmezhető magyará­zatokat olvashat az érdeklő­dő, hanem egy-egy pálya- szakasz munkásságába ágyaz­va kapcsolhatja egymás mel­lé a reprodukciókat. Egysé­gesebbé vált a kötetek szer­kezete, az olvasó könnyebben és áttekinthetőbben párosít­hatja a leírtakat a művek­kel. . További érvelés helyett meggyőzőbb, ha a régebbi har­mincnyolc kötet mellett el­helyezzük az újabb hármat. A kiadó döntésének a helyes­ségét a látvány is igenli. Vég­vári Lajos Luzsicza Lajosról, Heitler László Németh Mihály- rol, S. Nagy Katalin Deim Pálról írott tanulmánya már az em­Az irodalmi műalkotás Roman Ingarden a modern művészetek összefüggéseinek és sajátosságainak kutatója. A lengyel filozófus és esztéta ma­gyarul Bojtár Endre utószavá­val, Bonyhai Gábor fordításá­ban megjelent kötete (Az iro­dalmi műalkotás) először 46 éve látott napvilágot Német­országban. Fél évszázada, 1927 —28 telének tanítási szünidejé­ben vetette papírra a lengyel professzor, illetve, akkor még középiskolai tanár, aki Krak­kóban született 1893-ban, s egyetemi tanulmányait hazájá­ban és Ausztriában meg Né­metországban végezte. 1933- ban lett Lwówban egyetemi ta­nár, s a német megszállás alatt is folytatta a tanítást az illegá­lis egyetemi oktatásban. A fel- szabadulás után akadémikus­sá választották, s a krakkói, majd a varsói egyetem pro­fesszora volt. De eközben a személyi kultusz évei alatt, pontosabban 1949-től 1957-ig nem kapott közlési lehetőséget saját munkáihoz, csupán mint fordító (Kantot fordította) ér­vényesülhetett. Magyarul most megjelent könyve egy, el vont és bonyolult tárgyat elemez a lehetőségig világosan érthető és élvezetes stílusban. Mi az irodalmi mű. milyen szerkezet; nyelvi réte­geit elemzi igen részletesen a szavaktól a mondatokig, azok jellegéig, a mondatösszefüggé­sek ábrázoló funkcióiig. Mi­lyen a műben ábrázolt tér és idő, a tárgyak és azok szerepe? Igen alaposan vizsgálja azt a sajátosságot, hogy egy regény­ben leírt tájat, falut, várost vagy bármit az olvasó elolvas­va úgy képes elképzelni, hogy voltaképpen saját élményei, emlékei mozaikjaiból építi fel a képét, ami így szükségképp nem azonos az író elképzelésé­vel észleletei teljességében, mégis egyezik alapjában. Ez az egyezés, illetve az a kép, ami a műben van a „sematizált lát­vány”. De nem kevésbé érdekes a mű „eszméjének” és „igazsá­gának” a kérdése, vagy az egy­másutániság rendje az irodal­mi művekben. Külön fejezeteket szán In- garden a határeset-műfajok­nak — a színdarabnak, a pan- tomimnak, a tudományos mű­nek stb., továbbá az irodalmi mű „életének” az olvasókban és más érdekes elméleti, eszté­tikai kérdéseknek. Olyan munka, amely a mo­dern művészetelmélet alapjá­ba épült be. N. F. A film tegnap és ma Hasznos útmutatók A mindennapi munkához A Kossuth Könyvkiadó négy olyan kötetet adott ki — követve az élet vál­tozásait —, amelyek a politikai és a gazdasági élet egy-egy részterületén nélkülözhetetlenek. Segítenek eliga­zodni a jogszabályok, rendeletek tö­megében. Mind a négy könyv új és bővített kiadás, híven tart lépést az utóbbi években végbement fejlődéssel. PÁRTMUNKÁSOK KÉZIKÖNYVE A pártalapszervezetek vezetőitől, akti­vistáitól és az őket közvetlenül irányító pártszervektől a fejlődés jelenlegi szaka­sza fokozott önállóságot, kezdeménye­zőkészséget igényel. Helyesen kell a felsőbb pártszervek határozatait a he­lyi viszonyokhoz alkalmazni, ugyanak­kor jártasaknak kell lenniük a párt­munka gyakorlati módszereinek, for­máinak alkalmazásában. Ez utóbbihoz nyújt jó segítséget a most megjelent kézikönyv, amely ezúttal már a har­madik átdolgozott és bővített kiadás. A szerzők és a szerkesztői kollektíva arra törekedett, hogy a XI. pártkong­resszus állásfoglalásából, a párt poli­tikai irányító tevékenységével, belső életével kapcsolatos határozataiból ki­indulva összefoglalja az alapszervezeti munka főbb gyakorlati kérdéseit. Kü­lön foglalkozik az alapszervezeti párt­élet irányításával, szervezésével, a gaz­dasági életben betöltött szereppel, az ideológiai munkával, a pártszervezetek művelődéspolitikai feladataival, a ká­der- és tagfelvételi munkával, a tö­megszervezetek politikai ' irányításával és a pártmunka egyéb sajátos területei­vel. A függelékben a Politikai Bizott­ság 1972. december 20-i, hosszú távra szóló állásfoglalásából közölnek kivo­natokat, majd a Központi Bizottságot és szerveinek fontosabb határozatait is. mertetik. A pártmunka azonban alkotó tevé­kenység, amelyben nincs helye a sab­lonok alkalmazásának, ezért — s erre a kiadó is figyelmeztet —, nem sza­bad a leírtakat valamiféle receptnek tekinteni. A szerzők útmutatást, köve­tésre ajánlható megoldási módokat kí­vántak közreadni. A bevált, jónak bi­zonyult megoldásokat terjesztik, nép. szerűsítik e könyv útján, ám ezek csak a helyi viszonyoknak megfelelően al­kalmazhatók. A kézikönyvet Gyenes László és Rá­kos Imre szerkesztette. A kötésterv Bereczki Gábor munkája. TSZ-TÁGOK KÉZIKÖNYVE A most megjelent kötet az 1964-ben és az 1968-ban kiadott, hasonló című könyv folytatása, összegezi a termelő- szövetkezetek életében az utóbbi évti­zedben szükségszerűen bekövetkezett változásokat, a fejlődést, illetve az azt tükröző jogszabályokat és áttekinthető szerkesztésben, témakörönként csopor. tosítva adja közre. A kézikönyv kérdés-felelet formájá­ban, tizenkét fejezetben foglalkozik a termelőszövetkezetek és tagjaik gazda­sági, társadalmi életének valamennyi főbb területével. Segít eligazodni a tsz- tagoknak, s részben a vezetőknek is a szövetkezeti belső élet, a szövetkezeti munka- és üzemszervezés, a vezetés, irányítás és gazdálkodás fontosabb kérdéseiben. Több mint ezer kérdésre ad tömör, szabatos választ, köztük munkajogi, szociális és a háztáji gaz­dálkodás időszerű kérdéseire. Szól a termelőszövetkezetek állami irányításé, nak, törvényességi felügyeletének és támogatásának formáiról, módszereiről, a szövetkezetek érdekképviseleti szer­veiről, azok céljairól, feladatairól. A válaszokban következetesen érvénye­síti a tsz-törvénynek és végrehajtási rendeletéinek 1977-ben korszerűsített előírásait. Friss, időszerű és nagyobb részében hosszú évekig használható se­gítőtársa lehet tehát ez az új kézikönyv a szövetkezeti tagoknak, alkalmazot­taknak és vezetőknek egyaránt. A több mint 500 oldalas kötetben, az eligazodást tárgymutató segíti. A kézikönyvet Kovács Mihály és dr. Markó Lajos állította össze, a bori. tót Szántó Tibor tervezte. KÖZGAZDASÁGI KISLEXIKON A politikai, gazdasági valóság, vala­mint a közgazdaság-tudományok fej­lődése, s nem utolsósorban az olvasók növekvő igényei tették szükségessé, hogy ezúttal harmadszor, újra átdolgozva es lényegesen kibővítve adják ki a Köz- gazdasági kislexikont. A harmadik kiadásban figyelembe vették az első két kiadással kapcsola­tos észrevételeket, a közgazdasági okta­tás igényeit, felhasználták a közgaz­dasági és a lexikonirodalomban a leg­utóbbi, 1972-es kiadás óta elért új ered­ményeket. Egy teljesebb és a mai köve­telményeknek megfelelőbb lexikont vehet kezébe az olvasó, olyan kiadást, amely híven tükrözi a tudomány és a gyakorlat legfrissebb eredményeit. A lexikon szerkesztője Gyenis János, a borítót és a kötést Szántó Tibor ter­vezte. ÉVFORDULÓK ’78 A sorozatnak 1973 óta immár a ha­todik kötete jelent most meg jól át­gondolt szerkesztésben. A könyv ti­zenkét részre tagolódik, minden hóna­pot rövid évfordulónaptárral kezd, majd egy-egy eseményt, különböző iro­dalomra támaszkodva részletesen is­mertet, sőt, képekkel is illusztrál. Be­fejezésül az Évfordulók eddig megje­lent köteteinek név- és tárgymutató­ját közli. Természetesen, mint azt a kiadó megjegyzi, a könyv nem lehet „teljes”, nem emlékezhet meg minden fontos eseményről. Ez lehetetlen volna, hi­szen akárcsak egyetlen nap fontos tör­ténései is kitennének egy teljes köte­tet. A világon, a századok során ugyan­azon a papon akad békekötés, háború, véres csata, történelmi jelentőségű ta­lálkozó, merénylet, tanácskozás, világ­rekord. így a szerzőnek és a kiadónak csak az a szándéka, hogy a magyar történelem, ebben is mindenekelőtt a munkásmozgalom, a világtörténet, az irodalom, a művészet, a tudomány je­lentősebb napjait, évfordulóit mutassa be a sorozatban. Az egyes kötetek nemcsak a megjelenés esztendejében, hanem azután is nyújtanak érdekes és hasznos ismereteket. Az Évfordulók legújabb kiadását Gárdos Miklós írta és állította össze. A szerkesztő dr. Stemler Gyula, a borító Erdélyi János munkája. G. S. lítettek szellemében fogal­mazódott meg. Mindhárom mű — rangsorolás nélkül — az alkotók munkásságának a meg­ismertetését szolgálja. S hogy mégis többet kapunk ennél, az mindenekelőtt a szerzők felkészültségét dicséri. Nem­csak eddigi életpályákat és -műveket mutatnak be, ha­nem megvilágítják az alkotá­sok hátterét is: környezetet,, hatást, buktatót egyaránt. Művészet és elmélet Az évfordulók a könyvki­adásban is éreztetik hatásu­kat. Különösen akkor, ha egy olyan jelentős költő születé­sének centenáriumát ünne­peljük, mint Ady Endre. A közelmúltban megjelentették összegyűjtött verseit, tanul­mányok sokasága foglalko­zik életével, munkásságával. A Zeneműkiadó Péntek esti levelek címmel 55 írását ad­ta közre, s hogy teljes le­gyen a körkép, a sorból a Corvina sem maradt ki. Az élet szobrai című kö­tet a Művészet és elmélet so­rozatban látott napvilágot. A költő képzőművészeti, tárgyú írásait tartalmazza. Megany- nyi eszmefuttatása nemcsak a saját korának restségét pel-, lengérre tűző kritikák lánco­lata, hanem a valós értékeket teremtő művészek pártolása is. Mint publicisztikáiban ál­talában, Ady ezekben az írá­saiban is ostoroz, a kor Ma­gyarországának, milleneumi fényben tündöklő önámítá­sát. Az uralkodó osztály pa- tetikus szemlélete mellett azonban észreveszi a legje­lentősebb művészetet meg­újító mozgalmakat. Felfigyel Rippl-Rónai, Szinnyei Merse, Hollósy Simon, Kernstok Ká­roly munkásságára. Képző- művészeti . látásmódjának ki­alakulását párizsi évei segí­tik, Lelkesedik Rodin Gon­dolkodójáért, hódol Gauguin előtt. Ady nemcsak költésze­tében volt forradalmi. Bár­miről írt jegyzetet, az alapos körültekintés, a mértékadó tá­jékozódás mindig a javára vált. Szemléletét a képzőmű. vészetében is az új iránti ér-, deklődése határozta meg. írásai sokatmondóak és ma. radandóak, forrásértékű do­kumentumok egy régi kor fel. fedezéséhez. Ugyancsak évfordulós kiad­vány K. N. Afanaszjev köny­ve, az Eszmék, tervek, épü­letek, amely a szovjet építé­szet 1917-től 1932-ig terjedő korszakának a történetét dol­gozza fel. A forradalom győ­zelme lehetőséget teremtett a tehetségek széles körű kibon­takoztatására, s a kötet azt mutatja be, milyen utat jár­tak be a friss szemléletű al­kotók. Mint Afanaszjev írja munkájában: a formai, mű­vészeti kutatások és kísérle­tek szükségképpen vagy eltűn­tek, vagy megtermékenyül­tek, értelmet, konkrét jelen­tést nyerve a szocialista for­radalomban. S az illusztrációs anyagban bőséges példatárat találunk a díszítéstől és de­koratív köntöstől megszaba­dított konstruktív épületek­re. Hazánkban eddig jóformán ismeretlenek voltak, ezek az eredmények. A Művészet és elmélet sorozat újdonsága tehát hiányt pótló, tárgyila­gosan ismerteti a modern épí­tészet eme jelentős korsza­kát. Történelmi Képcsarnok Nemcsak a külföldi művé­szeti élet jelentős korszakainak megismertetésében vannak adósságaink, hanem hazai gyűjteményeink bemutatásá­ban is. Idestova több mint ki­lencven esztendeje hozták lét­re a Történelmi Képcsarno­kot, s a nagyközönség előtt most vált ismeretessé — a Nemzeti Múzeum megalapí­tásának 175. esztendejében —, hogy milyen kincseket is rej­tenek a történelmi falak. A magyar múltat felidéző, ne­ves személyiségeket, neveze­tes eseményeket ábrázoló festményekről Rózsa György tanulmánya és albuma az el­ső mű, amely átfogó képet ad e muvelodestorteneti szem­pontból rendkívül fontos ga­lériáról. De mit is jelent a Történel­mi Képcsarnok elnevezés, s mivel foglalkoznak az ott dol­gozó művészettörténészek? Rózsa Györgyöt idézve: a ma­gyar történelem képes forrá­sainak gyűjtésére és feldolgo­zására hivatott a Nemzeti Múzeum képtára. Képes for­rásoknak pedig azokat az olaj- festményeket, rajzokat, sok­szorosított grafikai lapokat és fényképeket nevezik, ame­lyek elsősorban az ábrázol: téma miatt, tartalmi szem­pontból fontosak. A gyűjte­mény gyarapodása érdeké­ben tehát lényeges minden olyan alkotás — a már em­lítettek mellett —, amely a magyar kultúrtörténet egy- egy jellemző részletét a va­lóságnak megfelelően ábrá­zolja. Van egy másik érde­kessége is ennek a képtárnak míg korábban mindenekelőt külföldi mesterek örökítet­ték meg egy-egy személy arc­mását, vagy a különböző ese­ményeket, a 19. század kez­detétől már magyar művé­szek vállalták magukra ezt a feladatot. Ebből adódik, hogy a Történelmi Képcsar­nok falain egyaránt megta­lálhatók Tiziano követőjé­nek, Frans Geffelsnek, Jo­hann Jakob Stundernek, va­lamint Hesz János Mihály­nak, Miklóssy Józsefnek, Ba­rabás Miklósnak, Telepy Ká- rolynak, Székely Bertalannak az alkotásai. Az ötvenöt képet bemuta­tó album a , Történelmi Kép­csarnok legszebb festményeit tárja a nagyközönség elé, mintegy azt illusztrálva, hogy a féltve őrzött műkincsek éppúgy alakítói lehetnek mű­velődéstörténeti szemléle­tünknek, mint a tankönyvek lapjai. M. Zs. Hungaroton hanglemez­újdonságok MAGYAR HISTÓRIÁS ÉNEKEK Benkő Dániel feldolgozásai Tinódi Sebestyén, Batizi András, Bornemissza Péter, Wathay Ferenc, # Farkas András, valamint ismeretlen szerzők művei. Benkő Dániel <ének, lant) Kertész Péter, Bordás György, Agárdi Gábor, Miller Lajos, Sólyom Nagy Sándor, Lugosi Melinda (ének), Pribojszki Mátyás (citera), Szijjártó Csaba (tekerőlant), Fábián Márta (cimbalom). Bakfart Consort. SLPX 11868 Ára 70 Ft W. A. MOZART — Egy kis éji zene K. 525 — Serenata notturna K. 329 — Falusi muzsikusok K. 522 — Dt kontratánc Liszt Ferenc Kamarazenekar Hangversenymester: Rolla János Művészeti vezető: Sándor Frigyes SLPX 11892 Ára 70 Ft LISZT FERENC — Funeraillas — Három elfelejtett keringő F. CHOPIN — fisz-moll polonéz Op. 44 — Asz-dúr polonéz Op. 53 — g-moll mazurka Op. 67 No. 2 — a-moll mazurka Op. 17 No. 2 Kiss Gyula (zongora) SLPX 11852 Ára 70 Ft / l Művek és alkotók A múlt és a jelen értékei

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents