Pest Megyi Hírlap, 1977. november (21. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-15 / 268. szám

1977. NOVEMBER 15., KEDD A holnap kívánja így A munkásművelődés új lehetőségei Pest megyében A közelmúltban érdekes pár­beszédnek voltam tanúja az egyik üzemi könyvtárban. Kö­zépkorú munkásember állt tanácstalanul a zsúfolt polcok előtt. Láthatóan nem tudta, mit válasszon a gazdag kínálatból. A könyvtáros — maga is mun­kásként kezdte felnőtt életét, s csak később változtatott pá­lyát — felfigyelt rá. — Milyen könyvet szeretne? — kérdezte' segítőkészen. A kérdésre kérdés volt a válasz: — Hány könyvet kell az embernek kiolvasni ahhoz, hogy mindent tudjon? — A könyvtáros, aki tréfás kedvű ember hírében állt, cin­.Jiosan kacsintott emberére, je­lezve, hogy érti a tréfát, s ennyit mondott: — Egyet. — Csak egyet? — hökkent meg embere. — Igerí. Mindig a követke­zőt, amit még nem olvasott el. Azt hiszem, nagy igazságot mondott ki, ha tréfás megfo­galmazásban is. Az elolvasott könyvek számával nem lehet mérni azt, amit tudnia kell egy művelt embernek. Külön­ben is: az olvasás csupán nél­külözhetetlen része a művelt­ségnek. A műveltség több a könyvekből megszerezhető is­meretek összességénél; sokré­tűbb, összetettebb. Magába foglalja az irodalomban és a művészetekben való jártassá­ga csakúgy, minta teljes szak­mai biztonságot a munkában. Nem lehet művelt ember az, aki nem képes eligazodni a világ fontos politikai, társadal­mi információi között, ame­lyekről nap-nap után értesül az újságokból, rádióból, te­levízióból. Nélkülözhetetlen alkotóeleme a műveltségnek magatartásunk, viselkedésünk, szűkebb és tágabb környeze­tünkhöz fűződő kapcsolatunk. Es nem lebecsülendő ténye­ző a tapasztalat szerepe sem a műveltségben; az, hogy tu­dunk-e, hajlandók vagyunk-e tanulni másoktól, mindenkitől, valamit, akikkel életünk során összekerülünk. Belenyugvás nélkül > Jóleső érzés volt hallgatni az elmúlt napokban a fóti üze­mek, vállalatok szocialista bri­gádjainak több mint öt órán át tartó vetélkedőjét. Földrajz­ból és irodalomból, történelem­ből és közgazdaságtanból épp úgy jelesre vizsgáztak, mint politikai felkészültségből, kul­túrált magatartásból, vagy ép­pen egymás segítéséből. A megszerzett ismeretek összes­sége — s ebben sokat köszön­hetnek a patronáló pedagógu­soknak — a gyakorlat próbá­jában válik igaz és értelmes műveltséggé. Hogy miért éppen a fóti pél­dát idézem? Nemcsak azért, mert a legfrissebbek közé tar­tozik. Azért is, mert itt, a fő­város közvetlen szomszédságá­ban sűrítve megtalálható mind­az, a gond, amely gyorsan vál­tozó világunk természetes ve­lejárója. A munkássá válás sok problémával járó folyamatára gondolok. Arra — tágabb ki­tekintéssel —, hogy a megye munkásságának fele új. aki pa­raszt szüleinek életformáját most váltja át munkás életfor­mára. S ami csak növeli a gondokat: egy részük az ország távoli tájairól érkezett ide. Ezek munkássá válásának fo­lyamatát tovább nehezíti az otthonteremtés megannyi pró­batétele. Hiába kínál számuk­ra ma több művelődési lehe­tőséget a gyár, az üzem, mint tegnap: a napi, gyakran több órás utazás, a házépítés, a ker­ti munka lefoglalja szabadide­jük nagyobb részét. Belenyugodni, hogy ezek az emberek kívül esnek a közmű­velődés hatókörén, nem * le­het. A termelés, a technika és a technológia fejlesztése csak képzettebb, műveltebb munká­sokkal valósítható meg. Mert hiába az üzemi rekonstrukció, a termelékenyebb gépsor, ha nincs, aki értő módon kezelje ezeket a korszerű, a korábbi­aknál nagyobb tudást igénylő gépeket. A belenyugvás egyen­lő lenne azzal, hogy lemon­dunk a megyei munkások je­lentős részének művelődéséről. Azokéról, akiknek éppen a leg­nagyobb szükségük lenne tu­dásuk, meglévő ismereteik fo­kozottabb gyarapítására. Mit tehetünk? A műveltség nemcsak azt jelenti, hogy ki hány könyvet olvas, milyen gyakran jár mo­ziba, színházba, kiállításokra, A műveltség fogalmába bele­tartozik a korszerű otthon, a I család nevelése a vélemény- alkotás a világ dolgairól és így tovább. A sorrend megfor­dítható. Az emberek ízlésvilá­gát, tudatát nem csupán a könyv, vagy a színházi élmény formálhatja, hanem az is, ha a mai élet követelményeihez igazodva rendezi be otthonát, építi fel házát, műveli kertjét, neveli gyermekeit. Először eh­hez nyújtsanak segítséget a közművelődés' munkásai: e problémakörbe tartozó előadá­sokkal, e gondok megoldását segítő könyvekkel, tanácsok­kal. Biztató kísérletek Hogy ez mennyire így igaz, jól példázzák azok a kísérle­tek, amelyek Pest megyében is — egyelőre Veresegyházon és Százaalombattán — megkez­dődtek. Veresegyházon a mű­velődési központban, Százha­lombattán a Dunai Kőolajipari Vállalat munkásszállójáDan szokatlan szolgáltatások egész sorát vezették be. Afféle sza­bad klubot alakítottak ki, ahol bárki, mindenféle tagsági for­maság nélkül olvashat, játsz­hat, zenét hallgathat. Táblák közük itt a település legfonto­sabb információit: hol, milyen üzlet található, meddig tart nyitva, mikor indulnak, érkez­nek a vonatok és tudósítanak a tanácsi fogadóórákról, az orvosi rendelések időpontjáról. Különféle tanácsadó szolgálat is rendelkezésre áll. Szak­könyvekkel, űrlappal könnyí­tik az építkezők dolgát. Segí­tenek eligazodni a rendeletek és jogszabályok útvesztőiben. Tanácsokat, szakkönyveket ad­nak az érdeklődőknek a laká­sok berendezésével, a kisker­tek művelésével, a gyermekne­veléssel vagy az egészséges életmóddal kapcsolatban. Megtalálhatók itt a tanácsülé­sek írásos anyagai csakúgy, mint a legkülönbözőbb lexiko­nok, kézikönyvek, a legfris­sebb hetilapok és folyóiratok. E kísérletekről érdemi véle­ményt mondani még nem le­het. Annál inkább azokról, a már bevált, s egyre több he­lyen aikalmazoit közművelő­dési formákról, amelyeknek nyíltan is vallott célja a mun­kásemberek műveltségének gyarapítása. Ezek közé tartoz­nak például a művelődési há­zakban működő brigádklubok. Céljuk: a művelődés és a kulturált szórakozás mellett az összetartozás érzésének elmé­lyítése. Mind több helyen a közélet iskoláivá válnak e klu­bok, olyan fórumokká, ahol a tagság fehér asztal mellett a település párt-, tanácsi veze­tőivel, az üzemek, gazdaságok igazgatóival vitathatja meg a közös gondokat, a holnap ter­veit. Az ilyen jellegű beszél­getések közelebb hozzák egy­máshoz az embereket, jobban megismerik egymás vélemé­nyét, s így az ismeretek birto­kában nagyobb felelősséget éreznek a szűkebb pátria, je­lenéért és holnapjáért is. Tartós folyamat A munkások számára ren­dezett, hosszabb időn át tar­tó, komplex vetélkedők szin­tén jelentős segítséget nyújta­nak a műveltség gyarapításá­hoz. E politikailag is nagy fon­tosságú közművelődési forma népszerűsítésében a megye te­lepülései közül Cegléd és Vác jár az élen, de elismerésre méltó eredmények születtek már Érden és Nagykátán is. Cegléden a fél éven át tar­tó vetélkedőben huszonöt üzem százhuszonhat brigádja vett részt. Az eredmények számok­ban is mérhetők. Ötszázhúsz­ról ezertízre növekedett a szín­házbérlet-tulajdonosok száma. Ezernyolcvanan váltottak bér. letet az irodalmi estekre. Ug­rásszerűen nőtt a kiállítások, tárlatok látogatóinak, a könyv­tárak látogatóinak száma. A verseny ugyanakkor nemcsak a színvonalas programok láto­gatására, hanem öntevékeny­ségre is buzdította a vállala­tok dolgozóit. Munkásembe­rek, elsősorban szocialista bri­gádok vállalták kiállítások megrendezését, üzemi vetél­kedők szervezését és lebonyo­lítását, szavalóversenyek, film- és könyvankétok létrejöttében segédkeztek. S az eredmények közé tartozik az is, hogy egyre több munkás és szakmunkás­tanuló vesz részt a negyven- háromra gyarapodott szak­körök, klubok, öntevékeny együttesek munkájában. S hogy nem pillanatnyi fellángo­lásról, hanem tartós művelődé­si folyamatról van szó, mi sem bizonyítja jobban: éppen a Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatvanadik évfor­dulója alkalmából kezdődött el az újabb, ismételten fél éven át tartó nagyszabású vetélke­dő Cegléd városában. Ne csak a forma Vácott egy lépéssel előbbre tartanak: a párthatározat és a közművelődési törvény szelle­mében fogalmazódott meg a Mában a holnapért mozgalom, amelyet a művelődési központ az Egyesült Izzó váci gyárával közösen tavaly decemberben, a város felszabadulásának napján hirdetett meg. E moz­galom célja: a szocialista bri­gádok hármas jelszavának ma­radéktalan teljesítése. Ennek érdekében a művelődési köz­pont kidolgozta a különböző brigádfokozatok eléréséhez szükséges kulturális vállalá­sokat, s azok teljesítéséhez minden lehetőséget biztosít. Ugyanakkor a kulturális vál­lalások teljesítését a művelő­dési központ igazolja. Vagyis: a szocialista brigádok kulturá­lis vállalásainak szervezését, lebonyolítását és a teljesítés igazolását a művelődési köz­pont átvállalta a gyáraktól, üzemektől. Ez nem csupán a gyárak és üzemek versenyte- lelőseinek munkáját könnyíti, hanem .biztosíték arra is, hogy e vállalások többé ne le­gyenek formálisak, sem meg­tételükben, sem teljesítésük­ben. Eddig a Mában a holna­pért mozgalomba öt üzem két­százhuszonegy brigádja neve­zett kétezerhatszázharminc taggal. Múzeumok, könyvtárak Természetesen, nemcsak a művelődési házak tehetnek az eddiginél többet a munkásmű­velődós érdekében, hanem a könyvtárak, a múzeumok és a mozik is. Ezen intézmények közül mind több köt szerző­dést az üzemekkel. E szerző­dések legfőbb célja a rendsze­res olvasás, tárlatlátogatás, haladó mondanivalójú filmek közös megtekintésének elősegí­tése. A Csepel Autógyár könyvtárának például tavaly már százkilenc brigáddal volt ilyen szerződése, ez pedig két­ezerháromszáz munkásolvasót jelentett. A ceglédi Kossuth, a váci Vak Bottyán, vagy az aszódi Petőfi Múzeum például azzal erősíti e kapcsolatokat, hogy egyre több üzemben, gyárban rendeznek kiállítást, vagy szerveznek közös tárlat- vezetést munkáskollektívák­nak. A művelődés tartalmasabb életet jelent. A tartalmasabb élet pedig feltételezi a nagyobb szakmai tudás igényét, az ál­talános műveltség állandó gyarapítását, a politikai is­meretek szüntelen gazdagítá­sát. Az így szerzett több tu­dás táguló látókört biztosít, amely minden iránt érdeklődő­vé teszi az embereket. Ennek a feltételét teremthetik meg művelődési intézményeink, ha szélesebbre tárt kapukkal, az élet igényeihez még jobban igazodva, tartalmas progra­mokkal segítik a munkásem­berek művelődését. A holnap kívánja így. Prukner Pál DUNAKESZI IPARMŰVÉSZNÓ SIKERES PÁLYÁZATA Tassy Klára és Eigel István tárlata Színes kaleidoszkóp tárul elénk a pesti és vidéki tárla­tokon; csillogás és időnként eszme, gondolat is. Bondor István szobrai Bondor István 1917-ben szü­letett Tatabányán. Bányász volt, szobrász lett. Markáns és finom, — kedveli a végle­tes gesztusokat, a fokozást és a visszafogott hangvételt. Be­lülről megélt bányászfigurái nőm, eredeti megoldott a ma­ga nemében. Az iparművészet haszna A Pest megyei Oktatási Igazgatóság Amerikai úti épü­letében örvendetesen rend­szeressé válnak a tárlatok. Dobrovits Ferenc festményei után ezúttal iparművészeink tartanak seregszemlét. Hasz­nos e textíliákkal, kerámiák­kal szervezett esztétikai éb­a legérdekesebbek, mivel nép­rajzi és nemcsak szobrászi ér­telemben pontosak — így tár­sulnak Meunier és id. Szabó István elfogadott és elismert ábrázolásaihoz. Az külön fi­gyelem jele, hogy minden szá­zadik tárlatlátogató díszes ki­adványt kap ajándékba a Ta­tabányai Városi Tanácstól. Varga Győző kőrajzai Egy város, ezúttal az örök Velence jelenik meg Varga Győző kőrajzain. Érezzük, hogy szemléletben, kivitele­zésben jelenleg ebben a mű­fajban jobbat elérni nem le­het. Varga Győző bejárja Itá­liát, Görögországot, rendre megörökíti a világot rajzai­nak pedáns szűkszavúságával, közvetlenséggel, hiánytalan műgonddal. Ez a grafika egyik útja és lehetősége. Hard-Edge kanadai grafikai kiállítás Ez a gyűjtemény az 1970 és 1973 között létrejött „azonos szellemi körhöz” tartozó kana­dai rajzokat, metszeteket mu­tatja be. Szükséges információ ez számunkra, megtudjuk, hogy Kanadában a technikai újdonságra helyezik a hang­súlyt — az elmélyülés másod­lagos követelmény. Ez a félig érett művek fő problémája. A grafikák tetszetősek, de Polja- kov és Vasarely ösvényén jár­nak, nem egészen eredetiek. Kivétel Yves Gaucher dom­bornyomása, melyet Webern tiszteletére szerkesztett; fi­! resztés, mivel a lakáskultúra teljesebbé válását serkenti. Tóth Erna, Juris Ibolya batik- jai, Fajka János tűzzománcai, Kiss Roóz Ilona kerámiái, Fett Jolán gobelinjai ezt a jó irányt sürgetik. Szép Pest megyei siker szü­letett a Nagy Október tiszte­letére kiírt iparművészeti pá­lyázaton, melynek anyaga no­vember 19-ig látható a Med- nyánszky-teremben. A Duna­keszin alkotó Szuppán Irén első díjat kapott a jó me­zőnyben; megérdemelten. Íz­lés, kifogástalan kivitelezés és emberség jellemzi e kitűnő textilművészt, aki egyik leg­szebb művét adományozta a dunakeszi kék iskolának. Szeléről a világba A népszerű művészházaspár pályája köztudottan Tápiósze- léről indult a felszabadulás küszöbén, s ez a közös út tö­retlen maradt emberileg is, művészileg is. Nemrég össze­gezték eddigi eredményeiket a tápiószelei tárlaton, s a ve­lencei biennálé, Moszkva, Rothenburg, Berlin, Menton után hamarosan Zsámbékon j feladatot, is bemutatkoznak, a tanító-1 képző főiskolán. Most Veszp­rémben Tassy Klára gobelin- jait és virágtanulmányait, Eigel István európai foganta- tású táblaképeit mutatta be, látomásait a Dunáról, Itáliá- ról, Athénről, Appolló-szobor- ról és kagylókról. Magas mű­gonddal készült műveik tár­latát Gyurkovics Tibor költő és Szakonyi Károly író nyitot­ta meg. A kiállítás a veszpré­mi Dési Huber István-terem- ben tekinthető meg november 24-ig. Bemutatkozik három festőjelölt Két éve annak, hogy érde­kes kapcsolat létesült a rác­kevei Aranykalász Tsz és a gimnázium között. Azóta ezen együttműködés keretében Ju­hász József vezetésével — aki maga is fest, mozaikot rak, pompás kürtöket farag — há- rom Ady gimnáziumbeli diák: Zátrok Judit, Fodor Piroska, Juhász Veronika, az idén nyá­ron is az Aranykalász Tsz ösz­töndíjasaiként több, megfon­tolt arányú, szerkezetű képet festett a ráckevei Duna-part- ról, tanyákról, utcarészletek­ről. E művek az Ady-gimná- zium házi bemutatója után a tsz irodáiba, üzemeibe kerül­nek. E kapcsolat két szem­pontból fontos. Egyrészt hoz­zájárul fiatal tehetségek fes­tői kibontakozásához, más­részt így végzik el Ráckeve mind teljesebb vizuális feltá­rását. Jövőre a régi házakat veszik számba a képeken, egyszerre vállalva, teljesítve festői és művelődéstörténeti Losonci Miklós Pályázók a testvérvárosokból Nemzetközi gyermekrajz-kiállítás nyílt Százhalombattán A barátság szép és hasznos példája: több éves hagyomá­nya van már annak a testvéri TV-FIGYELŐ Falstaff, ügy tartja a ha- * Pnrdolph-járói oldalakon át gyomány, hogy Shakespeare az angol királynő, Erzsébet külön felkérésére írta meg A wind- sori víg nők című komédiáját, amelyben egyik korábbi mű­vének, a IV. Henriknek része­ges és határtalan étvágyú mel­lékalakja, Sir John Falstaff lett a főszereplő. Igaz, nem igaz — ma már sem biztos igent, sem biztos nemet nem lehet erre a felséges megbíza­tásra rámondani, az azonban aligha vitatható, hogy a szi­getország koronás asszonyának s igen igen tetszett ez a vé­nülő szoknyapecér. Szó se róla, valóban pompás alak: mindig történik vele va­lami kacagtató dolog, és míg az egyik kalandból a másik­ba huppan, egészen okos bo­londságokkal traktálja a néző­ket. Nagy szerep, nagyon nagy szerep, nem csoda hát, hogy csak ritkán kerül színpadra: akkor, ha megfelelő méretű — s ez a nagyság mind a testi, mind a szellemi alkatra vonat­kozik — színészre bízható. Vámos László szegény Pécsi Sándorral akarta eljátszatni a terebélyes lovagot, dehát a Madách Színház kiváló művé­sze a bemutató előtt meghalt. Így aztán hosszú évekig kel­lett várnia — pontosan egy fél évtizedet — amíg a daliás Othello, Bessenyei Ferenc to- tyakos és kesernyésen mélázó Falstaffá ért. Vele valósíthatta meg Vámos a maga eredeti — a többi Sir John-oknál söté- tebbre, érdesebbre, kiábrán­dultán búcsúzkodóra színezett — szerepelképzelését, amelyet nagy apparátussal és nagysze­rű stúdióbeli körítéssel muta­tott be a tv. Bizony gondolkodni kellene, hogy mikor örvendhettünk így valamely klasszikus mű kép­ernyőre szabott előadásának! Így, s ennyire annak, hogy a sok-sok rutinmegbizatásban megfáradni látszó színészek kitűnő és eredeti alakításokra biztathatok — Suka Sándor Balgájáról meg Agárdi Gábor lehetne, s kellene csevegni és egyáltalán, hogy a jó ügy érdekében így tud mozgósulni tehetség, szellemi és fizikai erő. Azon, hogy voltaképpen át­írható-e, öszefércelhető-e két Shakespeare-mű — mert hogy el ne feledjük: nem a Windso- ri víg nők, hanem a IV. Hen­rik és a Windsori víg nők Fals- taffja elevenedett meg a Sza­badság téren — bizonyára vi­tatkozni fognak majd a szak­emberek, ám a vén ital- és asz- szonybarát megelevenítésének mikéntje ellen aligha emelhet bárki is kifogást. Summa summárum: remek este volt! Gáz. Mostantól kezdve bi­zonyára gyanúsabb szemmel fogjuk nézni lakásaink gázzal működő berendezéseit, hiszen a Hét vasárnap esti műsorá­nak egyik riportja — egy ko­rábbi hírlapi cikknek utána­járva — kissé ránkijesztett: a szóban forgó masináknak mintegy 10 százalékát ki kell javítani. Keserű igazság: min­den tizedik gázos szerkezet fe­nyegető társunk a konyhában és a fürdőszobában. Miért? Mert más más biz­tonsági előírások szerint dol­gozik a gyár — nevezetesen a Lamport — és megint mások szerint az ellenőrzésre kijelölt hatóság. Mondani sem kell, hogy a gyáré a kevésbé szigo­rú, és így az ottaniak felelnek az esetleges balesetekért, ame­lyekre — sajnos — számítani lehet. Hortobágyi Éva riportja azért megnyugtató informá­cióval is szolgált. Az illetékes gázipari szakemberek elmond­ták, hogy ha meglehetősen ké­sőn is, de egységesíteni fogják a biztonsági előírásokat — egy­ségesen szigorú feltételek mel­lett lehet csak gázkészülékeket előállítani, és használatba ven­ni, mind köz-, mind a magán használóknak. Végre! Akácz László kapcsolatnak, amely a száz­halombattai Dunai Kőolajipar ri Vállalatot a baráti szocia­lista országok kőolajfinomítói­hoz fűzi. A fiatal Duna menti településen jól ismerik a szovjetunióbeli Omszk. a len­gyelországi Plock, vagy az NDK-beli Schwedt városának nevét. A rendkívül fontos műszaki és tudományos együttműködés jegyében gya­korta küldöttségek érkeznek- utaznak tapasztalatcserére. S említést érdemel az is, hogy nyaranta több alkalommal pi­hentek már hazánkban a ba­ráti szocialista országok kő­olajfinomítóinak munkásai, akik szinte hazajárnak már Százhalombattára: tavaly a Pest megyei város adott ott­hont a Barátság Olaj Kupa sportrendezvényeinek. S a kapcsolat most újabb állomásához érkezett: tegnap délután Százhalombattán a DKV irodaházának előcsarno­kában Bernd Kiesewalter, az NDK Kulturális és Tájékoz­tató Központjának igazgató- helyettese nyitotta meg a testvérországok ifjú alkotói­nak munkáiból összeállított I nemzetközi gyermekrajz­kiállítást. Az előzmények az elmúlt évre nyúlnak vissza: az NDK-beli Schwedtben gyermekraj zpályázatot hirdet­tek, a beérkezett műveket nemzetközi zsűri bírálta el. Ezúttal a legjobb hatvan pá­lyamunkát — festményt, gra­fikát, kerámiát — láthatják az érdeklődők: a legfiatalabb al­kotó hét, a legidősebb pedig tizenhat éves, s többnyire olyan élményeiket örökítették meg, amelyek eddigi életük­ben emlékezetesek maradtak számukra. Az ötletes műveket bemutatták már korábban a Szovjetunióban, Csehszlová­kiában, Lengyelországban, Bulgáriában, s most Magyar- országon is: a vándortárlat anyagát Százhalombatta után Siófokon — az ottani Kőolaj- vezetéképítő Vállalatnál — tárják nyilvánosság elé. A nemzetközi gyermekrajz- kiállítás Százhalombattán no­vember 21-ig lesz nyitva. F. G.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents