Pest Megyi Hírlap, 1977. november (21. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-12 / 266. szám

1977. NOVEMBER 12., SZOMBAT Ablak ötvenmilliárdkönyvre MAGYAR ÍRÓK HARMINCNÉGY NYELVEN SOKRÉTŰ KIÁLLÍTÁS A VÁRBAN, A SZOVJET KÖNYVKIADÁS HATVAN ESZTENDEJÉRŐL Csupán 1976-ban a Szovjet­unió kiadói 83 ezer könyvet és brosúrát jelentettek meg 2 milliárd példányban. A szov- Jethatalom hatvan éve alatt pedig a szovjet könyvkiadók U5 nyelven, 50 milliárd pél­dányban jelentettek meg köny­veket. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója al­kalmából nyílt meg Budapes­ten, a Várban, a Munkásmoz­galmi Múzeum termeiben A szovjet könyvkiadás 60 éve cí­mű kiállítás.. Mindaz, amivel a szovjet könyvkiadás méltán büszkélkedhet, itt látható, ezen a kiállításon. Mondhatni: ab­lakot nyit a magyar közön­ségnek a szovjet művek soka­ságára. Nincs a szovjet életnek olyan területe, ahova ne hatolt vol­na be a könyv. A kiállításon kétezer mű látható. Elegendő ha csak számba vesszük a ki- . állítás tagozódását, máris meg­lehetősen teljes képet kapunk arányairól. A fő részeket so­roljuk fel: Társadalom-politi­kai irodalom — Tudomány — Technika — Szovjet—magyar , barátság — Szépirodalom — A szovjet közoktatás és műve­lődés — Sport — Ifjúsági és gyermekirodalom — Művészet. A kiállításon képviseltetik magukat az ország legjelentő­sebb kiadóvállalatai. A gondo­zásukban megjelent könyvek taglalják a szocialista társada­lom 60 éve alatt, vagyis a Nagy Október győzelme óta elért eredményeket. Betekintést nyerünk a szovjet politikába, a gazdasági életbe, tudományba, kultúrába, irodalomba és mű- . vészeibe. A szovjet könyvkiadás a művészi kivitelben, a nyomda- technikában is a legrangosab­bat nyújtja. Bizonyítja a szov­jet nép nagyfokú kultúráját, és azt a hallatlan nagy érdek­lődést. ami a könyv iránt eb­ben az országban megmutat­kozik. A könyv mintegy hű krónikása a világ eseményei­nek: nyomon követhetjük a világon végbement változáso­kat, szemtanúi lehetünk a szo­cialista tábor létrejöttének, meggyőződhetünk arról, hoJ . gyan változnak a Nagy Októ- * bér hatása alatt a nemzetközi kapcsolatok. Most pedig kalauzoljuk el az olvasót a kiállításon. Egy néhány percet álljunk meg a társadalompolitikai irodalmat bemutató részlegnél. Amint megismerkedünk ezekkel a könyvekkel, láthatjuk, hogy híven közvetítik a szovjet tár­sadalom ideológiáját, népsze­rűsítik a marxizmus—leniniz- must. Igen nagy itt a válasz­ték: belelapozhatunk a mar­xizmus—leninizmus klassziku­sainak műveibe, több népsze­rű mű jelent meg e nagy elmék alkotó és forradalmi tevékeny­ségéről, tanításaik megvaló­sulásáról. Bizonyára minden látogató felfigyel Lenin mű­veinek hasonmás (facsimile) kiadásaira, valamint a Nagy Októberre vonatkozó sok do- kumentális anyagra. Az ország politikai életét elénk táró művek között min­denekelőtt láthatók a Szovjet­unió Kommunista Pártja kong­resszusairól szóló kötetek. Má­sok beszámolnak a kongresz- szusi határozatok teljesítésé­ről, az SZKP és a szovjet kor­mány bel- és külpolitikájáról, a szovjet demokrácia fejlődé­séről és megszilárdulásáról, a szovjet alkotmányról. Néhány a legjelentősebbek közül: „A béke és a társadalmi haladás”, „Egy korszak lapjai”, Leonyid Brezsnyev cikkeit és beszédeit tartalmazó művei, „A pártról szóló történetek”, „A párt és Nagy Október”, „A Szovjet­unió története kénekben”. Ezek és több más, itt látható kiad­vány hitelesen szól azokról a változásokról, melyek a szovjet országban végbementek, arról, melyek jelenleg a szovjet tu­domány és technika legfonto­sabb, legtöbbet ígérő területei. Roppant nagy jelentőségű az irodalom. Ezt a részt közös gondolat egyesíti; amelyet így fogalmazhatna meg: „A hala­dás az ember szolgálatában”. A sport népszerűsítése is megfelelő helyet kapott a ki­állításon. A legújabb ide vo­natkozó kiadványokkal talál­kozhatunk itt. A Szovjetunió­ban* egyébként nemcsak a sport, hanem a sportról szóló irodalom is nagy népszerűség­nek örvend. Nem kevésbé gazdag a mű­vészeti rész. Igen sok könyv számol be a szovjet filmművé­szetről. színházról, zenéről, lelkesen népszerűsítik a szov­jet képzőművészetet. Olyan közkedveltek ezek a könyvek, hogy jóformán a megjelenésük napján szétkapkodják őket. GALINA SZIZOVA, „A szovjet könyvkiadás . hatvan éve” kiállítás igazgatója SZÍNHÁZI ESTÉK Galina Szizova, cikkünk szerzője, a könyvkiálJítás igazgatója a magyar írók müveit bemutató részleg kötetei között. Tavaly egyéb­ként — mint itt olvasható — a Szovjetunióban magyar szerzők mű­veiből 23 könyv jelent meg egymillió 387 ezer példányban. hogyan valósultak meg Lenin eszméi. A magyar olvasókat, látoga­tókat minden bizonnyal külö­nösen érdekli a szovjet—ma­gyar barátságot bemutató rész. Itt láthatjuk azokat a műve­ket, amelyek következetes tár­gyilagossággal, s ugyanakkor leikésen beszámolnak a két nép barátságának elmélyülésé­ről, megszilárdulásáról. Ezt a barátságot jól szolgál­ják a magyar íróknak a Szov­jetunióban megjelent művei. A szovjet hatalom évei alatt 939 ízben 36 millió 266 ezer pél­dányban, 34 nyelven adták ki a magyar írók alkotásait. Így például Balázs Béla munkái 34 kiadást értek meg, 7 nyelven. 605 ezer példányban, Hidas Antalé 52 kiadásban, 6 nyel­ven, egymillió 300 ezer pél­dányban, Zalka Máté 19 nyel. ven, 83 kiadást ért meg és ugyancsak egymillió 300 ezer példányban, Illés Béla művei­nek ugyanennyi vásárlója volt 11 nyelven és 49 kiadásban. A magyar klasszikusok között különösen ismert és kedvelt Petőfi Sándor, akinek a Szov­jetunió népeinek 18 nyelvén adták ki verskötetét immár 55 alkalommal és csaknem más­fél millió példányban. Jól érzékeltetjük a szép iro­dalom nagy választékát, gaz­dagságát, ha felsoroljuk, mi­lyen sorozatok láttak napvilá­got a könyvkiadás e részlegé­ben. Ezek a következő tárgy­körnek: Világirodalom — A XX. század külföldi regényei — Az antik irodalom — A kor­szerű próza mesterei — Törté­nelmi regények — Népi könyv­tár és külföldi klasszikusok. A szovjet párt és kormány politikájához híven, a szovjet könyvkiadó vállalatok nagy gondot fordítanak a soknem­zetiségű szovjet irodalom be­mutatására. Az ifjúsági irodalomban a legnépszerűbbek a Moíodaja Gvargyija (Ifjú Gárda Kiadó) gondozásában Híres emberek élete címmel megjelenő soro­zat. Tudjuk, hogy igen nagy az érdeklődés az orosz nyelv iránt. Ezért igen sok tanköny­vet, segédeszközt mutatunk be a kiállításon. Ezek kétségtele­nül megkönnyítik az orosz nyelv tanulását. Különféle ki­adványok ezek: a szakemberek is megtalálják itt a maguknak való olvasni valót, ugyanúgy a szépirodalmat kedvelők. A kiállítás lehetővé teszi, hogy a látogató megismerked­jék a mai irodalmi kritikával, képet kapjon arról, hogyan őr­zik, gyarapítják a szovjet szel­lemi és kulturális kincseket. Mintegy 200 mű ad bepil­lantást o tv.lomány és a tech­nika világába, megmutatja, A DUNAKESZI ÜNNEPELT Művelődési központ — tíz üzem fenntartásában Pattogó fúvószene ritmusá­ra gyülekeztek tegnap dél­után 3 órakor a megye leg­ifjabb városának lakói, dol­gozói közül, mintegy 300-an Dunakeszin a gyártelepi Jó­zsef Attila Művelődési Köz­pontban. Itt tartották azt a jubileumi ünnepséget, melyen a közelmúltban megújhó- dott intézmény fennállá­sának 50. évét köszöntöt­ték. Az épület falán ez alka­lommal emléktáblát lepleztek le. Paitel Klára, 'a KISZ du­nakeszi városi bizottságának titkára mondott beszédet. Szólt arról, hogy a kulturális intéz­mény eredetileg a Járműjaví­tó Főműhelyé volt, s a hang­zatos „Magyarság Dal- és Ön­képző Egyesület” nevet visel­te. Visszaemlékezett a mű­velődést szolgáló épület múlt­jára, s beszélt fél évszázados fejlődéséről. Ma a József Attila Művelő­dési Központ fenntartásáról közösen gondoskodik a város tíz üzeme. Éven­te több mint félmillió fo­rinttal támogatják az egy esztendő alatt 400 kü­lönféle programot kínáló és csaknem százezer látogatót vonzó intézményt. Ezután az érdeklődők és a meghívott vendégek átvonul­tak a művelődési központ nagytermébe, a jubileumi gyű­lés színhelyére. Az ünnepségen részt vett Kiss Károly, a SZOT alelnö- ke, Rónai Árpád, a dunakeszi városi pártbizottság első tit­kára, és Gölöncsér Dánielné, a Szakszervezetek megyei Ta­nácsának titkára. A Himnusz hangjai után Zöldi Sándor nyugdíjas, a művelődési ház volt igazga­tója szavalta József Attila, Hazám című versét. Ezután Molnár György, a vasutasok szakszervezetének titkára mon­dott ünnepi beszédet, szólt a város fejlődésének és művelődésügyének kapcsolatáról, a kulturális intézmény tudatforradal­masító szerepéről. Az ünnepi beszéd után Ró­nai Árpád értékelte a város­ban közelmúltban lezajlott VIII. dunakeszi művészeti napok rendezvén ys oroza t a eredményeit, s beszélt a Jó­zsef Attila Művelődési Köz­pont jövőbeni feladatairól is. Ezután a kitüntetések át­adására került sor. A kulturális miniszter a Szocialista Kultúráért kitün­tető jelvénnyel ismerte el az aranykoszorús diplomával kitüntetett férfikar és az aranylant fokozattal kitün­tetett fúvószenekar öt évti­zedes munkásságát. A kitün­tető jelvényeket Kiss Károly adta át Tóth Béla karnagy­nak, a kórus vezetőjének és Szirmai János karnagynak, a fúvószenekar vezetőjének. Ugyancsak a Szocialista Kultúráért kitüntető jelvényt adta át Hargitai Károly, a me­gyei tanács művelődési osztá­lyának vezetője, Katona Ist­vánnak, Varga Györgynek, a fúvószenekar társadalmi ve­zetősége elnökének és ifj. Várkonyi Józsefnek, a férfi­kar társadalmi vezetősége ügyvezető elnökének. Garam- szegi Ferenc fúvószenekari és Bessenyői János kórustagnak a Kiváló Dolgozó kitüntető jelvényt nyújtotta át. Szakszervezeti Munkáért oklevelet kaptak hárman, tárgy, és pénzjutalmat, va­lamint egyéb kórusmozgal­mi és kulturális elismeréseket vehettek át hatvanegyen. Ezt követően a nagy múltú férfikórus és a fúvószenekar adott közös koncertet. V. G. P. Kiváló együttesek Pénteken a Belügyminiszté­rium központi klubjában is­mertették az amatőr művé­szeti együttesek ez évi pályá­zatának eredményét. A részt­vevő mintegy 150 együttes és művészeti kör közül 24-et első alkalommal tüntettek ki ki­váló együttes címmel. Tíz má­sik együttes: a Tatabányai Bányász, a Vasutasok Szak­szervezetének Központi Kép­zőművészeti Köre, a Budapesti Astra Bábegyüttes, az Ajkai Hőerőmű Munkásszínpada, az Egri Szimfonikus Zenekar, a Zala Táncegyüttes, a Mado- csai Népi Együttes, az öreg­csertői Népi Együttes, a Pécsi Mecseki Fotóklub és a Neve­lők Háza Kamarakórusa má­sodízben nyerte el a kiváló együtteseket megillető címet. A több évtizedes múltra visz- szatekintő együttesek itthon és külföldön kiemelkedő mű­vészi teljesítményt nyújtottak. A díjakat Tóth Pál József, a Kulturális Minisztérium köz- művelődési főosztályának he­lyettes vezetője ad'ta át. VÁRJ RÁM Vers- és prózamondók megyei döntője Az idén februárban hir­dette meg a Pest megyei KISZ-bizottság, a Szakszer­vezetek Pest megyei Tanácsa és a Pest megyei Könyvtár a Várj rám című vers- és pró­zamondó vetélkedőt, amely a szovjet költők verseit volt hi­vatva népszerűsíteni. A ver­senybe száznyolcvan fiatal ne­vezett, általános és középis­kolások, ipari tanulók és már dolgozó fiatalok. Veled vagy nélküled? Magyarország ls lehetne ennek a szovjet darabnak a helyszíne, hiszen az elszomo­rító alaphelyzet nagyonis való­ságosan tartozik mindennap­jainkhoz. A szép, tiszta szere­lemmel induló fiatal pár a lány szüleinél próbálja kezde­ni a közös életet. Nem sikerül. Ezután a fiú édesanyjánál kí­sértik meg szerencséjüket. Itt sem sikerül. így aztán marad az albérletezés, S éppen a ke­gyetlenül nehéz helyzet tartja össze a fiatalokat, mire azon­ban rendes, saját otthonhoz jut­nak, addigra kicsit elfásulnak. Eljutnak ahhoz az éjszakához, amikor felteszik önmaguknak a kérdést: „Veled, vagy nél­küled?” Jó színmű kerekedik ebből, még akkor is, ha nem éri el a két korábbi Roscsin-alkotás színvonalát. Az 1972-ben ugyancsak a József Attila Szín­házban bemutatott Egy fiú meg egy lány című drámát a „szovjet Love Story”-nak be­céztük és valóban csodálatos volt. A Szerelvény a hátor­szágba, minden bizonnyal időt­álló Roscsin-alkotás. De a Ve­led, vagy nélküled? — egész sor dramaturgiai gyöngeség- től nehezül. A fő gond, hogy a keretjáték, a fiatal házaspár jelene, nem rejt magában va­lóságos konfliktust. Képtele­nek vagyunk izgulni értük, hogy együtt maradnak-e, vagy elválnak, mivel az olyan prob­lémák, hogy főjön a virsli vagy sem — nem okozhat va­lóságos szakadékot Aljosa és Léna között. Ha a néző ugyan­akkor tényként elfogadja azt, hogy számtalan fiatal pár él évekig a szülők és az albérle­tek között válás nélkül —, akkor túl vagyunk a Roscsin- darab második gyöngéjén is. Jöhet a mese, pontosabban a fiatalok fölött elmúlt nehéz évek visszaidézése. Ebben vi­szont a szerző arra biztat: bo­rítsunk fátylat a múltra, kap­csoljuk ki agyunknak azokat a faktorait, amelyek a közös élet sérüléseit őrzik. A színpadkép, mintha csak szó szerint ezt jelezné. Ál­landó eleme egy több méter széles szürke függöny a díszlet közepén. Csányi László tervező aktív tényezőként alkalmazza a forgószínpadot: a helyszín­váltások a néző előtt zajla­nak úgy, hogy mintegy átkísé­rik a szereplőket az egyik kép­ből a másikba. Ez lehetőséget teremt Seregi László rendező­nek a változatos, jó ritmusú előadáshoz. (Ezenbelül zavaró egy-egy epizódista félmondatos megjelenése, amely a két fő­szereplő gondolatainak csa- pongását jelezve, a valóságban azonban nem viszik előre a cselekményt.) Ugyanakkor Se­regi nagy erénye ebben az elő­adásban a kitűnő színészveze­tés, amelynek értékét növeli, hogy jobára a színház fiatal művészeivel dolgozik. Roscsin-bcmutató a József Attila Színházban Az ifjú férjet, Aljosát Üjréti László alakítja kétbalkezesen, kamaszos kedvességgel, több jelenetsorban megcsillan drá­mai ábrázoló ereje. S bár figu­rája nem nyer önálló életet, nem juttatja el Aljosát a bo­londozó szerelmestől, a kese­rű tapasztalatokat összegyűjtött felnőttig — mégis ígéretes tel­jesítményt nyújt. Léna szere­pében Szerencsi Éva, bájos, esztétikus jelenség. Sajnos, azonban ennél alig több. Mint­ha nem volna véleménye Lé­náról. Az előadásból kiemelke­dik két karakteralakítás. Az Aljosa apját játszó Dégi Ist­ván érzelemgazdag és még­sem érzelgős figurát teremt. Példáját adja, hogy a színész hogyan teremthet szimbólu­mot egy kellékből: az öregedő fényképész mindig csak a gépe optikáján keresztül látja meg a felszín alatti valóságot. Ha­sonlóan értékes Harkányi End­re teljesítménye Léna apjának szerepében. Mintha eljátszaná valamennyi kicsit szenilis, ki­csit önző, kicsit önimádó és ki­csit szerencsétlen apóst. Kevésbé sikerült Ferenczy Krisztina, Kovács Gyula, Szi­lágyi Eta és Straub Dezső meg­oldása, mert néha indokolatla­nul „kifelé” játszottak. Tet­szett viszont Lóránd Hanna és Borbás Gabi alakítása, elhitet­ve az emancipált nő tudatos szabadság vállal ását. Kriszt György A Dunakeszin, Érden, Gö­döllőn, Monoron, Nagykőrö­sön és Szentendrén rendezett elődöntőkön dőlt el, ki lesz az a tizenkilenc fiatal, aki részt vehet a szentendrei me­gyei művelődési központban megrendezésre kerülő döntőn, amelyre tegnap délután ke­rült sor. Rozsgyesztvenszkij, Jevtusenko, Gorkij, Szimo- nov, Majakovszkij és más szovjet írók, költők prózája, verse hangzott el ezen a dél­utánon. így a kép, amely a szovjet irodalomról kirajzo­lódott, igen sokrétű volt. A sokak által jól ismert, nép­szerű versek mellett — ilyen volt például Rozsgyesztvensz­kij Rekviemje — sok olyan művet hallottunk viszont, amely azt bizonyítja, hogy nem csupán néhány szovjet író-költő népszerű ma már a fiatalok körében; ismereteik igen széles körét ölelik fel a szovjet irodalomnak. így aztán nem volt könnyű dolga a zsű­rinek, amikor döntenie kel­jeit a helyezésekről. Igaz ugyan, hogy az első díj — ezerötszáz forint — oda­ítélésével nem volt vita: Papp Ibolya, a ráckevei Aranyka­lász Termelőszövetkezet pénz­ügyi előadója kapta, aki egy­úttal elnyerte a Pest megyei KISZ-bizottság különdíját is. Az. a Papp Ibolya, aki jó is­merősünk. hiszen évek óta nemcsak a megyei versenye­ken, hanem az országos vers­mondó vetélkedőkön is min­dig az elsők között szere­pel. Ö tolmácsolta ezúttal is a legszebben, a legértőbben a költő — ezúttal Majakovszkij — versét. A további helyezések azon­ban szoros küzdelemben szü­lettek. Végül is a másodiknak járó ezerforintos jutalmat Bodrogi Istvánná, a nagykő­rösi Irodagéptechnikai Vál­lalat műszerésze kapta. Har­madik lett a versenyben Hu­szár Valéria, a ráckevei Ady Endre gimnázium negyedik osztályos tanulója. Hatan kap. tak könyvjutalmat: Bencsilt Ildikó (Tápiószentmárton), Does István (Vácegres). Ka- pori László (Gödöllő). Luczí Julianna (Szigethalom) Né­meth Mária (Péteri) és Sej­tes Györgyi (Veresegyház).

Next

/
Thumbnails
Contents