Pest Megyi Hírlap, 1977. november (21. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-01 / 257. szám

HÍREK 4- HÍREK + HÍREK + HÍREK + HÍREK Alapkőletétel A szakma ifjú mestere címért Gyors- és gépírók vetélkedője A KISZ városi bizottságá­nak segítségével, a- közgazda- sági szakközépiskolában meg­rendezték a váci vállalatok­nál és intézményekben dol­gozó adminisztrátorok gyors- és gépíróversenyét, a szakma ifjú mestere címért. A huszonegy résztvevőnek a gyors- és gépíráson kívül, politikai felkészültségből is számot kellett adnia. A szakma ifjú mestere cí­met, 43 pontos teljesítményé­vel, Staudhammer Zsuzsan­na, az SZTK alkalmazottja nyerte el. A versenyben még kiemel­kedő eredményt produkált Meckli Zoltánná, az Egyesült Izzó, Sütő Sándorné, a Kötött­árugyár, Troppa Istvánná, a városi tanács, Konoróth Jú­lia, a hajógyár, Franyó La­josáé, a DCM és Kalla Aran­ka, a Forte gyár alkalmazott­ja. A szakközépiskola tanulói is indultak a versenyen, melyen Turnely Erzsébet, 41,5 pon­tos teljesítményével, elnyer­te a szakma kiváló tanulója elismerő oklevelet. Környezetük védelmében Hasznoshulladék-gyűjtő dél- i utánokait szerveztek a múlt I héten az Árpád úti iskola ta- ! nulói: megszépítették környe­zetüket és a hasznoshulladék­gyűjtést kiterjesztették a kö­zel eső utcákra, ipartelepek- i re is. A diákok vállalták, hogy a környezetvédelmi hónapban ■ az iskola előtti parkot, melyet j a szomszédos házak tatarozó- ! sakor az építők tönkretettek, '■ ismét rendbehozzák. j Az úttörőcsapat négy raja a ' pokolszigeti úttörőtábor építé­sében segédkezik ezekben a napokban. Politikai előadások A hatalom és demokratiz­mus címmel, dr. Nógrádi György tart előadást a poli­tikai akadémia résztvevőinek november 1-én, ma, há­romnegyed háromkor, a Ma­dách Imre Művelődési Köz­pontban. Másnap, szerdán, a szoká­sostól eltérő történelemórán vesznek részt a város közép- iskolásainak harmadikos ta­nulói: Soós István, az MTA Történelem tudományi Intéze­tének munkatársa a XIX. szá­zad elejének oroszországi for­radalmi mozgalmairól beszél a hallgatóságnak. Brigádnaplók Előzetesen értékelték a bri­gádnaplókat a Taurus Gumi­gyár váci üzemében. A bizott­ság megállapította, hogy a kollektívák gondosan megőr­zik tevékenységük dokumen­tumait: év végén azok segít­ségével értékelik majd mun­kájukat. Mint a lap vasárnapi száma hírül adta, szombaton helyezte el Krima János, a váci járási hivatal elnökhelyettese a göd- felsői 1. számú, 12 tantermes iskola alapkövét, valamint a terveket tartalmazó urnát. Rózsavölgyi Károly felvétele A Börzsöny tájaivá! ismerkedtek A pedagógusklub év végi tervei Ingyenes jogi tanácsadás Dunakeszin Holnap, november 2-án, dél­után 3 és 4 óra között ingyenes jogi tanácsadás lesz Duna­keszin, a városi tanács épüle­tében: dr. Kovách Georgina, a Váci Járási Ügyvédi Mun­kaközösség dunakeszi kiren­deltségének tagja fogadja a tanácsot kérőket. Tóthné Dévánszky Erzsébet, a Madách Imre Munkás és If- I júsági Művelődési Központ pe- | dagógusklubjának munkakö­zösségi vezetője beszámolt ar­ról, hogy milyen élményt je- i lentett számukra az e havi tár- ! saskirándulás. A Börzsöny hegység szép tá­jaival ismerkedtek, tanulmá­nyozták az ott élő és működő pedagógusok munkáját. Kós- pallagon, az iskolában Palotay Árpád ismertette meg velük a község történetét. A nevelő- testület és a szülői munkakö­zösség műsorral kedveskedett és megvendégelte őket. Kis- inóci erdei séta után jólesett a közösen elfogyasztott ebéd. Délután, Márianosztrán or­gonahangversenyen vettek részt. Steidl Sándor zenetanár játékát sokan meghallgatták a falubeliek közül is. Bach-, | Wohlmuth-, Liszt-művek sze­repeltek a műsorban, s elhang­zott az öt évvel ezelőtt elhunyt váci karnagy-zeneszerző, K. Pikéthy Tibor Pastorale című műve is. ! A pedagógusklub november | elején ülést tart. Tagjai ün­nepség keretében megemlékez­nek a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom 60. évfordu- ; lójáról. Műsort ad a Báthori ' utcai iskola úttörőcsapata. No­vember 16-án dr. Tóth János kórházi főorvos előadása hangzik el a szív- és érrend­szeri megbetegedésekről, 23-án Eperjessy Józsefné, a kézi­munka-szakkör vezetője prog­ramtervét ismerteti, a hónap utolsó szerdáján Jánossy Fe- rencné ad tanácsokat a szabad idő hasznos eltöltéséről. Decemberben, a hagyomá­nyos Télapó-esten a Gábor Jó­zsef iskola tanulói kedvesked­nek műsorral. író-olvasó ta­lálkozón vesznek részt a klub­tagok a Lőwy Sándor utcai könyvtárban. A véget érő év munkáját Si- poss Jenő igazgató-elnök fog­lalja össze: ez lesz idei, sok­oldalú és tartalmas program­juk befejezése. P. R. Ady-versek a HAGY-ban XXI. ÉVFOLYAM, 257. SZÁM 1377. NOVEMBER 1., KEDD Már befejezték az ősziek vetését Kipróbálják az új gépeket Jó legelő az ártéri gyepen A perőcsényi Vörös Csillag Tsz-ban Bérei László növény- termesztési ágazatvezető tájé­koztat a helyzetről: — Búzavetés-tervünk 600 hektár volt, már teljesítettük. Elvetettük a rozsot is a terve­zett 38 hektáron. A kukoricát 212 hektárról, kombájnok ta­karítják be. Sajnos, a gépek gyakori elromlása miatt nem tudjuk a befejezés pontos ide­jét megjósolni. Búza előtl- — mustár — Milyen egyéb növények termesztésével foglalkoznak még? — Hatvan hektár gyepet betelepítettünk. Gyümölcs- és sárgarépaterületünk 15 hektár, az öt hektárnyi földről most takarítjuk be a petrezselymet. — Mivel gyűjtik be a ré­pát? — Répaszedő gépünket ta­valy vásároltuk, most próbál­juk ki először. — Van fűkaszálójuk is? — Igen, tegnapelőtt érkezett egy E—301 típusú önjáró fű­kasza és egy E—280 típusú szecskázógép. — Mennyibe került a fűka­sza? — Százhuszonhatezer forint­ba. — Miért vetnek füvet? — Legelőt akarunk. A jó­szág sók betegségének az az okozója, hogy nem mozog ele­Gál Géza már a tavaszra járó fűkaszát. get, a füvet se frissen harap­ja le, csak oda viszik neki a szénát. A hatvan hektárnyi területnek több mint a felét nem is tudnánk más növény termesztésével igazán kihasz­nálni. Az Ipoly rapszodikusan önt ki, harminc hektárunk van az ártérben. — Ha már ennyi újdonsá­got említett, talán akad még egy. — Igen. Jövő tavasszal mus­tárt vetünk hatvan hektáron. — Errefelé mustárt még nem láttunk. Vietnamban, Az emlékek még mindig elevenek Jemenben Külön konyhában főztek A Híradástechnikai Anyagok Gyárának művelődési termé­ben szombaton, Ady Endre születésének 100. évfordulója al­kalmából irodalmi emlékműsort rendeztek: 24 Ady-vers hang­zott el, Jancsó Adrianne (képünkön), Balogh Emese és Seliei Zoltán tolmácsolásában. A Budapesti Építőanyagipari Szövetkezet rendszeresén vál­lal beruházásokat külföldön: kisebb betonelemgyárakat sze­rel fel a világ különböző or­szágaiban. A szerelési munkák­ban részt vesznek a szobiak is: üzemükből már többen meg­fordultak Jemenben és Viet­namban. A tenger Kővári László villanyszere­lő szerencsésnek mondhatja magát, hiszen kétszer is járt j külföldön. ■ | — Tavaly a BÉPA cerríent­l mozaik-üzemet adott el egy 1 jemeni megrendelőnek, s a gé- ! pékét mi állítottuk be — j mondja. — Három hónapig j éltünk Adenben. Nagy élmény I volt a tengert látni! Gyakran kisétáltunk a mólóra, és a se­kély vízben úszkáló, rengeteg | halat nézegettük. Aztán készí- I tettünk egy kis szigonyt, s az- | zal próbálkoztunk, de kevés \ sikerrel. I A magyar embernek jó az j étvágya, ezért mindig talál megoldást az otthoni ízek elő- 1 varázsolására: mivel kint drá- j ga volt az élelmiszer, Kővári Lászlóék Magyarországról vit­tek konzerv leveseket, főzelé­keket. Habár szakácstanfolya- mot egyikük sem végzett, mégis — ahogy mondják — mindennap jóllaktak a maguk készítette ebéddel. — A napirendünk eléggé köt tött volt — folytatja. — Reg­gel hatkor keltünk, s a szál­lodában reggeliztünk. A vége felé már nagyon nem ízlett, mert mindig ugyanazt adták: pirított kenyeret, vajjal .és tükörtojással. A munkaidőnk délután háromig tartott, utá­na megfürödtünk, s a nagy hőség csillapodásáig, a szo­bánkban olvasgattunk, vagy a kintlévő magyarokkal, orvo­sokkal, agrármérnökökkel be­szélgettünk. Alkonyaikor aztán elindultunk felfedezni a vá­rost. Aden jellegzetesen arab te­lepülés. A bazárok tömve árukkal, amelyek között ren­geteg külföldi termék találha­tó. A magyar munkások egy napra tizennégy dollárt kap­tak, s abból tellett néhány szép emléktárgyra is. — Bejártuk a környező vá­rosokat és falvakat — mond­ja Kővári László. — A leg­emlékezetesebb talán a zun- gubári utunk. Zungubár vá­roska megyeszékhely s egy mezőgazdasági övezet központ­ja. Az arabok ugyan kirándu­lóhelynek mondták, de mi alig találkoztunk turistákkal. A me­zőgazdasági területek után az­tán már a sivatag volt az úr. Együtt Vietnami útjára éppen Dél- Vietnam felszabadulásának évében került sor. A nagy ese­ményre, amelynek szemtanúja volt, így emlékezik: — A felszabadulást és Ho Si Minh születésnapját egy­szerre ünnepelték. Három na­pon keresztül Hanoiban sok­sok esemény zajlott le, tűzi­játékok, gyűlések, felvonulá­sok. Az embereken látszott, hogy nagyon boldogok, s mi velük örültünk, hiszen a bará­taink. Az ottani munka befejezése után a magyaroknak megmu­tatták Ho apó rejtekhelyét, amely a kínai határ közelé­ben állt. Láthatták kő íróasz­talát és székét, s azt a kis cu­kornádültetvényt, amelyet Ho Si Minh ültetett, gondozott. Elvitték a magyarokat az ős­erdőbe is. Júniusban fejeződött be egy újabb mozaiklapüzem építése a távoli szocialista országban, s az építésben részt vett Han- zelik Sándor esztergályos. — Hanoitól harminc kilomé­terre dolgoztunk, de a fővá­rosban laktunk, szállodában — mondja. — Minden reggel autóval vittek minket munka­helyünkre. Külön konyhán főztünk, a magunkkal vitt ételeket ettük. Segítve Hanzelik Sándor először járt ilyen hosszú úton. Az élmé­nyek még frissek, hirtelenjé­ben nem is tudta, melyiket említse. — Talán a Halongi öböl­ben tett kirándulásra emlék­szem a legszívesebben. Na­gyon szép volt a tenger... De láttunk úgynevezett illatos pa­godát is, amelyet egy hegyi barlangban építettek. A völgy­ből csaknem ötkilométernyi lépcsősor vezetett a bejáratáig. A teremben rengeteg kis hur­kapálcika égett, azok füstje tömjénszerű, erős illatot árasz-, tott. A vietnamiakat láthatóan nem zavarta, de nekünk né­hány perc múlva annyira csípte a szemünket, hogy a könnyünk is kicsordult. Aztán az országról beszél: — Évek teltek el a háború befejezése óta, de még min­dig felmérhető az a pusztítás, amelyet az amerikai repülőgé­pek okoztak. Hanoi belvárosá­ban már eltakarították a ro­mokat és csaknem teljesen újjáépítették a lakónegyedeket, gyárakat, de a külvárosi ré­szeken még mindig látni ron­csokat, ledőlt falakat. Jó érzés volt tudnunk, hogy a mérhe­tetlen pusztítás után, mi, ma­gyarok is segíthetünk az új élet megteremtésében. ★ A szobiak által épített üze­mek azóta már javában ter­melnek. A kint járt magyar szakemberek újra itthon dol­goznak, de az emlékeik még mindig elevenek. Furucz Zoltán készíti elő az E—301-es ön­— Nem is igen akad. Új­donság. Júliusban lekaszáljuk, s talajelőkészítés után, jó lesz a föld az őszi búzának. Jobb, mintha kukorica után vet­nénk. Hogyan szedik a sárgarépát? Sok érdekeset hallottunk, most meg is nézzük az új ka­szálógépet. Gál Géza éppen dolgozik rajta, hogy tavaszra teljesen felszerelt, üzemképes állapotban legyen. A répaszedőket is felkeres­sük. Hát igen, a sárgarépát még géppel sem könnyű gyorsan és gazdaságon kiszedni. Egy traktor vontatja a gyűjtőkocsit, egy másik a répaszedő gépet. Dobra Zoltán magasan ül, fent a gépen, szabályozza a kis ekét meg a növényt ki­emelő hevedereket A kis eke, vagy talán in­kább kapának nevezhetnénk, fellazítja a talajt, az egymás­hoz szoruló, mozgó keskeny hevederek közt jut fel a nö­vény először oda, ahol a gép levágja róla a zöldjét, majd a gyökér szállítószalagon ke­rül a kocsi fölé s beléhull. Tökéletes munkát, persze, nem lehet végezni vele, hiszen a répák gyökere nem egyfor­ma, zöldjük is különböző, a talaj sem egyenletes ... I A legkisebb veszteséggel Dobra Zoltán gépkezelő, Kianek Sándor és Varga Jó­zsef traktorvezetők segítségé­vel, most tapasztalja ki, ho­gyan lehet a legkisebb veszte­séggel, leggyorsabban végezni a begyűjtést. Nem könnyű s a legjobb ki­használtság ellenére is ma­radnak maid a gép után félre­hullott gyökerek, viszont az az előny, hogy sok kézi munka­erő szabadul fel. Irta és fényképezte: Lőrinc Loránd A KISZ-kórus # jelentkezik Jövőre, július 10—15. között, Debrecenben nemzetközi kó­rusversenyt rendeznek. A meg­adott határidőig, október 30- ig, a váci KISZ-kórus is el­küldte jelentkezését a XX. századi művek és a folklór­művek kategóriájában. Levélben felkért 35 régeb­bi kórustagot is, hogy a siker érdekében, vállalja az ének­próbákat, vegyen részt a ver­senyen. Felhívás! A vácdukai Nevelő­otthon fennállásának 20. évfor­dulója alkalmából szerettei meg­hívja volt növendékeit a november 4-én 15 órakor tartandó ün­nepségre.

Next

/
Thumbnails
Contents