Pest Megyi Hírlap, 1977. október (21. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-05 / 234. szám

Mir in ne i f. t 1977. OKTOBER 5., SZERDA AZ IDEI TANÉVBEN ELŐSZÖR Csökkent a pedagógushiány Gyakran és sok-sok témá­ban szóltunk már lapunk ha­sábjain Pest megye sajátos helyzetéről. Az okok — a fővá­ros közvetlen szomszédsága, a megyeszékhely hiánya, a bejá­rók majd kétszázezres tábora, az agglomerációs övezet kom­munális és szociális gondjai, hogy csak a legjelentősebbeket említsük — közismertek. S az is, hogy ez a speciális helyzet különleges elbírálást, más me­gyékhez mérten nagyobb köz­ponti támogatást kíván, mert a megye erőfeszítései — bár­milyen nagyok is legyenek azok — nem elégségesek a gondok megoldásához. Pedig a megye — ezt senki sem vitat­hatja — mindent megtesz an­nak érdekében, hogy például csökkenjen a pedagógushiány. Nagykőrösön, Gödöllőn, Foton folyik a megyében középfo­kú óvónőképzés, ez év szep­temberétől pedig Zsámbékon megkezdte munkáját az esz­tergomi Tanítóképző Főiskola kihelyezett nappali tagozata. Ez utóbbi fenntartását, amely mintegy hárommillió forintot jelent, szintén a megye vállal­ta. Mégis, mindennek ellenére, az emúlt öt esztendőben nem csökkent, hanem tovább emel­kedett a képesítés nélküli óvó­nők, tanítók és tanárok száma Pest megyében, állapította meg tegnapi együttes ülésén a Pest megyei Tanács közműve­lődési, valamint közoktatási és ifjúságpolitikai bizottsága. Amíg az 1972—73-as tanévben kétszázhatvankettő volt a me­gyében dolgozó képesítés nél­küli óvónők száma, addig az elmúlt tanévben már a négy­százat közelítette, ami azt je­lentette, hogy a megye óvónői több mint huszonhárom száza­lékának nem volt képesítése. És évről évre nőtt a megye általános iskoláiban tanító, ké­pesítés nélküli tanítók és ta­nárok száma is. Amíg az 1972—73-as tanévben négy­százötvenhárom, a tavalyi tan­évben már hatszázkilencvenhét pedagógus tanított képesítés nélkül. Közülük kétszázötve­nen tanári munkakörben dol­goztak. A képesítés nélküli nevelők munkájukat csak fokozott pe­dagógiai segítséggel láthatják el. Ennek formái, módszerei az elmúlt évek során fokozatosan alakultait ki. A megyei tanács művelődésügyi osztályának is­kolai csoportja és a megyei Pe­dagógus Továbbképző Kabinet ehhez — a lehetőségekhez ké­pest — minden segítséget meg­adott. Tanfolyamokat, konzul­tációkat szerveztek, s ahol mód kínálkozott rá, bevezet­I ték a párhuzamos oktatást. Ez I utóbbi módszere a pártfogó és a képesítés nélküli pedagógus osztály-, illetve óracseréje. A patronáló nevelő pártfogolt ja asírtályában — előre meghatá­rozott óraszámban — megtartja a tanterv szerinti legjelentő­sebb vagy legproblematikusabb órákat, s ugyanebben az idő­ben a képesítés nélküli peda­gógus pártfogója osztályában — előzetes közös felkészülés alap­ján — tanít. Az elmúlt tan­évben a segítségnyújtásnak ebben a formájában mintegy harminc óvónő és nyolcvan ál­talános iskolai pedagógus ré­szesült. Mégis, a segítségnyújtás kü­lönböző módjainak alkalma­zása ellenére, a vizsgálatok azt bizonyítják, hogy a képesí­tés nélkül tanító pedagógusok osztályában gyengébbek a tel­jesítmények, különösen az írás, olvasás, számolás oktatásában. Egyre több olyan tanulócso­port érkezik a felsőtagozatba, amelyeket egy vagy több éven át képesítés nélküli nevelő ta­nított. Ezt a helyzetet tovább rontja, ha a felsőtagozatban sem képesített, vagy szakos nevelő tanítja az alapkészsé­geket fejlesztő tárgyakat. A tanácskozáson több hasz­nos javaslat hangzott el. A jövőben jobban érvényesíteni kellene azt a gyakorlatot, hogy a főiskoláról, egyetemről el­utasítottak, ha elérték a pont­határt, a kötvekezö évben fel­vételi nélkül felvételt nyerje­nek a levelező tagozatra. Lehe­tőséget kell találni arra is, hogy egy osztályt több éven át ne tanítson képesítés nélküli pe­dagógus. Bár végleges adatok még nem állnak rendelkezésre, az már bizonyos, hogy a különböző erőfeszítéseit eredményeként — s ebben jelentősen közreját­szott a pedagógusok béremelé­se is — a szeptemberben kez­dődött tanévben csökkent a képesítés nélküli pedagógusok száma Pest megyében. Ez pe­dig kedvező jel a jövőt illetően. Prukner Pál A hagyományokat ápolják AZ ISASZEGI CSATA TÁNCEGYÜTTES A MŰCSARNOKBAN Kiss István gyűjteményes Az Isaszegi Csata táncegyüttes Az isaszegi Dózsa György művelődési központ nagyter­mében feszes, pattogó verbun­kos zenét játszik Dévai Tibor zenetanár, zongoraművész. A fiúk gyakorolják az alaplépé­seket. Majd lehalkul a muzsi­ka, a lányok ijveges »táncot jár­nak. Tíz év trófeái i — Mindig az együttes leg­újabb tagjaival kezdjük a pró­bát — szól Zséli Mihályné. a lányok táncoktatója. — Egy héttel ezelőtt alig merték a fejükre tenni az üveget, most már teljes biztonsággal mo­zognak. — Az együttes 1988. október 15-én alakult — mondja Fe­jéregyházi László, a művelő­dési központ igazgatója. — Az isaszegi győzelem emlékére az Isaszegi Csata nevet válasz­tottuk. Tánccsoportként in­dultunk. irányítónk Valhony Antal tanár, aki most a mű­velődési központ művészeti előadója, 15 éve foglalkozik a tánc iránt érdeklődő fiata­lokkal. Kisebb csoportokat az együttes megalakulása előtt is patronált. Járási ünnepeken, seregszemléken kezdtünk sze­repelni. Valhony Antal kis koreográfiákat, a Tardi szvi­tet. a Kisterenyei párost, a Tápéi darudübögőt. cigány­táncokat. tatár táncot tanított be. 1972-ben Lengyelország­ban szép sikereket értt.nk el — A csoport mostani pro­filját Fejes Sándor koreográ­fus alakította ki — szól köz­be Valhony Antal —. aki most betegsége miatt nincs itt a próbán. Verbunkos mu­zsikára kompopált koreográ­fiákkal. üveges tánccal. Isa- szeg környékéről gyűjtött motívumok beépítésével ga. zi táncegyüttest alakított Sí a jórészt amatőrökből álló cso­portból. A mostani Isaszegi Csata együttes három rész­ből áll. Az asszonykórus a brácsával, csellóval és hege­a verbunkost próbálja. dűvel kísért széki táncház, és maga a táncegyüttes alkotja a társaság egészét, Ecséden, Nagykátán, Szentendrén — az ország minden részében szerepeltünk. Az 1975-ös gyöngyösi országos fesztivá­lon menettánc kategóriában első helyezést értünk el, ugyanazon év augusztusában Szentendrén megszereztük az ezüst oklevelet. 1976. augusz­tus 20-án miniszteri dicsére­tet kaptunk. Legsikeresebb számaink az Isaszegi páros, a Szüreti táncok és az Üj ferge­teges. Helybeli népszokások — Idei terveink közé tarto­zik a helyi Májusfa-járás szo­kásainak feldolgozása — ve­szi át újra a szót Fejéregyhá­zi László Ilyenkor a fiatalok stilizált májusfával végigjár­nak tánccal, dallal, muzsiká­val minden házat. Lakodalmas táncunkat már bemutattuk, Csinger Erzsébet és Harmat László szölótáncosok irányítá­sával, most a teljes lakodal­mast akarjuk kidolgozni Fe­jes Sándor koreográfiája alap­ján, Zséli Mihály és Zséli Mihályné táncoktatók vezeté­sével. Életben akarjuk tarta­ni a sajátos isaszegi magyar hagyományokat. Népviseletün­ket Précznik Istvánná mini- modelljei alapján rekonstruál­juk. — Most Isaszegen. Dányon, Kókán hosszútávú sorozatot tervez az együttes — egészíti ki a beszámolót. DtLka Gyula, a Pécel—Isaszegi ÁFÉSZ elnöke A szövetkezet rendszeresen patronálja az együttest, a ru­határ kialakításában is segíti őket. Az Isaszegi Csata össze­tartja a község fiat-aljáit. A művelődési központ épülete elavult felújításán most fára­dozunk Az együttes tagjai társadalmi munkában segíte­nek. hogy új. korszerű körül­mények között dolgozhassa­nak ők is. Pósa Zoltán A MÚZEUMI HÓNAP KERETÉBEN: Régészeti kiállítás Tdpiószelén Kiss István Kossuth-díjas Érdemes művész kicsit Pest megyei alkotónak is számít, hiszen két müve — a Vég­vári vitézek és a Vak Boty- tyánról komponált lovas- szobra Vácott lelte meg végleges otthonát, Éneklő munkásai pedig a Pest me­gyei pártszékház előtt fo­gadják naponta az érkező- két a szépség harmóniájá­val. A Budapesti Művésze­ti Hetek keretében nyílt ki­állítása a Műcsarnokban tekinthető meg október 23- ig, hétfő kivételével na­ponta 11-től 19 óráig. Izig-vérig plebejus művész Kiss István. Minden szobra a mi társadalmunk igazságát hirdeti, eszménkkel elkötele­zett- Ez a gondolat testesül minden alkotásában, melyek köztereinket díszítik. Sőt, töb­bek ezek az alkotások, mint díszek —, századot jelző monu­mentális emblémák a Dózsáról, Tanácsköztársaságról, Vak Bottyánról, végvári vitézekről melyek Vácott és Budapesten egyaránt alakítják a gondolko­dást. Eszmevilága Minden érdekli, az émberi, ami kedves, ami valaha fájt, ami jövő lesz; Ady, kiállítás, munka, szitakötő, Afrika, Ti­nódi Lantos Sebestyén, mártír, emlék, Prometheus, Lenin — hazánk, eszme, nagyvilág. Ké­pes a váltásokra, az árnyalá­sokra, a mozgalmasságra, mert termékeny és nyílt. Ebből adó­dik alkotó módszerének mély­séges demokratizmusa, közért­hető formáival mindenkit gyö­nyörködtet. Elmélyül az Ipari szakoktatás fontos társadalmi teendőivel, szoborral bizonyít­ja, hogy korunk Prometheusai a tüzet diadalmasan fejük fö­lé emelő munkások. Időzik a népmesék idilli hangulatain-.l, megkeresi Bolyai Farkas és Bolyai János sudár alakjában a rendíthetetlen magatartást, a begombolkozott Adyban egy Részlet a kiállításról. Előtérben a Szitakötő nagy ember sorvasztó magá­nyát. Csak olykor kerül felszín­re soraiban a személyes líra, amikor édesapjá síremlékét mintázza egy merengő mun­kás ülő alakjával. Ekkor és itt csöndes, — máskor hangosak szobrászi gesztusai, jelrend­szere nagy ívű, Törekszik a hatásra, mert politikus alkat, — Kiss István megörökíti és alakítja a valóságot. Motívumai Kiss István művészi vallo­mása: a szobrász felnő a múlt a jelen, és a jövő egymással ölelkező rétegeinek eszmei ér­tékrendjéhez, — szenvedést hősiességet ábrázol. Ez tükrö­ződik a lidicei emlékmű kitárt karjaiban, a Lenin-fej frontá­lis méltóságában, az endrődi mártír egyenes tartásában, a mártír emlékművek fejre sze- geződő szuronyaiban, zuhanó alakjában, Vak Bottyán nye_ regből kiemelkedő szálfa mozdulatában, Dózsa népének kaszáiban, a Proletár felemelt karjában és leszegezett puská­jában. Ez a szobrászi kiáltás, figyelmeztetés valamennyi mű­vének állandó motívuma, Kiss István egyénisége: az ember korszakainak drámai tetőpont­Kiáltás A múzeumi hónapból ter­mészetesen nemcsak a megye városainak nagy múzeumai, a kisebbek is kiveszik részüket. Mindegyik készülődik gyűjte­ményének — nem állandóan bemutatott — darabjaiból va­lamilyen reprezentatív kiállí­tást rendezni. Eriinek az előké­születnek lehettünk tanúi Tá- piószelén, a Blaskovich múze­umban. Az állandó kiállítás, a régészetben sok eredménnyel búvárkodó Blaskovich-fivérek egykori lakásában nagyrészt kúriájuk csodaszép antik bú­torzata, érintetlen. Az időszaki kiállítások célját szolgáló he­lyiségek — nehéz jobb szóval kifejezni — valóságos zsibvá­sár képét mutatja azonban. Falai mentén a padlón egymás mellett sűrűn hevernek ősrégi kerámiák, némelyik teljesen ép, a többinek a cserepei pedig összeillesztésre várnak. Ezen munkálkodik most Dinnyés István múzeumigazgató, a két teremőr, Babos Jánosné és Schlier Lujza segítségével. — Szakszerű segítségével — hangsúlyozza az igazgató- — Mind a ketten már hosszú ide­je dolgoznak a múzeumban, so­kat, majdnem mindent tudnak, szinte kész muzeológusok. Útépítők lelete Mialatt beszél Dinnyés Ist­ván, egy pillanatra sem hagyja abba az összeillesztés próbálga­tásait. Éppen egy korsó ép ha­sához igyekszik hozzátenni az odaillő cserépdarabokat. Nagy tálcán fekszik előtte néhány — később sorra kerülő — sé­rült edény. De teljesen épen látható mellettük egy szép for. májú. kétfülű ivóedény. Hat­hétezer éve élt rézkori fazekas mester remekelte. Gazdájával együtt temették el feltehetően jófajta itallal megtöltve, hogy a túlvilágon se szomjazzon. S ott rejtőzött a föld mélyében Türelemmel, hozzáértéssel illeszjgeti a cserépüarabokat Dinnyés István Geleta Pál felvétele az atomkorszakig, csak 1971- ben került elő, amikor Tóalmá­son utat építettek és a munká­sok nagy vigyázattal emelték ki, aztán beszolgáltatták, ahogy kell és illik, a múzeumnak. Tízezer éves nyomok — Mi régészeti kiállítással veszünk részt a múzeumi hó­nap rendezvényeiben — közli az igazgató és elmondja, hogy effajta látványossággal már másfél évtizednél régebben, legalábbis ilyen átfogóan, egy­szer sem szolgált a Blaskovich múzeum. A környék , községei­nek határából előkerült ősré­gi leletek között hiánytalanul követik egymást a különböző korszakok emlékei. Kőkori, meglehet vagy tízezer éves. bal­ta. meg véső mellett a rézkor, bronzkor, és a vaskor emlékei bizonyítják, hogy mától visz- szafelé számítva 12 ezer esz­tendő óta mindig lakott hely volt a Tápiómente. Természe­tesen az időszámításunk utáni korból származó ókori és kö­zépkori leletek sem hiányoz­nak. — Persze raktárainkban a kiállításra kerülőknél jóval több muzeális tárgyat őrzünk — mondja az igazgató. — Most csak a legjellegzetesebb, leg­szebb néhány száz darabot vesszük elő. — A nyitás csak 9-én lesz, addigra elkészülünk. Megcsi­nálom akkora az egyes darabok feliratait Is. Szarmaták, avarok Ezúttal az utolsó évtized környékbeli ásatásainak ered­ményeit mutatják be Tápiósze- lén. Ide kerülnek a legfrisseb­bek, a tavalyi meg idei farmosi ásatásoké is. Szarmaták lak­tak arra, elhagyott és nyilván már betemetődött lakóhelyük fölé földelték el halottjaikat az avarok. Mindkét nép hátraha­gyott tárgyi emlékeiből sok­minden került elő. Fegyverek, edények, ékszerek, szerszámok­Nem' fog azonban hiányozni a Blaskovich-fivérek hajdani ásatásai során lelt tárgyak mustrája sem. Csak a legszebb fegyverek és egyéb sírmellék­letek kerülnek belőlük ezúttal a kiállításra, mégpedig restau­rálva. Tápj őszeién a múzeum, nak nincs '.restaurátora, ezért Cegléden újították fel ezeknek a fegyvereknek a' külsejét. — Sok látogatóra számítunk — mondja az igazgató. — Nem­csak azért, mert gyűjtemé­nyünkből nagyon sok tárgy eddig még nem került a nyil. vánosság elé. Múzeumunk egyébként is látogatott, ez év­ben mostanáig 4 ezer 500 em­ber kereste fel. A múzeumi hónap alkalma ból most megnyíló régész» kiállítás nem szűnik meg hónap végén, legalább fé' e.-/ tendeig lesz nyitva. Sz: e. Galambok Alkotó» eszme jait elemzi és összegezi. Ezen az egységen belül eszközei, sokfélék, változatosak. Távlatai Sebes tempóban dolgozik, mert sok a mondanivalója. A madárrajban 1 közösségigénye, a közös szárnyalás lendülete és a béke tárulkozik fel; az 1514 menetoszlopa a rodini, meu- nier-i tanulságokat egyezteti történelmünk e dübörgő évti­zedével és saját hitvallásával. Kiss- Isván, mindig a jellemző változatot fogadja el szobor­nak. A Munka négy figurája olyan sűrített rendszer, hogy äz maga a munkásosztály, mely a gépeket kezes állattá szelídí­tette. Realizmusának lényege, hogy mindig egybevágó ko­runk igazságával; harcos humanizmus ez cselekvő em­berség, mely a művészet ter­mő szépségeivel építi az egye­temes társadalmi boldogságot. Minden szobra n holnap har­móniájának ígérete. Losonci Miklós 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents