Pest Megyi Hírlap, 1977. október (21. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-28 / 254. szám
1977. OKTOBER 28., PÉNTEK 5 Szupergép az ötös út mentén Dobáson is elvetették már a búzát Pihenőre vonulnak a hajók és pontonok A Soroksári Duna-ágon tartják a járatot A dunai sziemélyhajózásban a múlt héten megszűnt az esztergomi hosszú járat. Vasárnap óta nem közlekedik a sétahajó sem, s miután a szárnyashajók — a Bécsbe és az Esztergomba közlekedő Sólyom és Sirály — már korábban leálltak, lényegében be is fejeződött a személyhajózási idény. Ezentúl Budapestről már csak a hét végén megy hajó Surányba, addig, amíg igény lesz rá és az idő engedi. A Soroksári Duna-ágban közlekedik még a Ráckeve—Tass közötti járat az időjárástól függően, a sokéves gyakorlatnak megfelelően december közepéig fenntartják a Dunaújváros—Apostag közötti munkás járatot. Miután a jövő tavaszig szükségtelenné váltak, megkezdték a Dunakanyar hajóállomásainak, pontonjainak begyűjtését. Népdaldélulán az öregeknek A kiskunlacházi Kiskun vendéglőnek valamennyi dolgozója tagja a Kiskun szocialista brigádnak, amely két éve nyerte el a szakma kiváló brigádja címet és az MSZMP kongresszusi oklevelét is. Felajánlásai közé iktatta a brigád, hogy a nagyközség új iskolájának magnetofont vásárok Örömöt szerzett a kollektíva azzal is, hogy csütörtökön a ráckevei szociális otthon lakói részére népdaldélutánt rendezett. Cigányzene szólalt meg az otthon ebédlőjében és két nótaénekes dallal is szórakoztatta az otthon idős lakóit. Nem egy közülük még táncra is perdült, de aki nem, az is hálásan fogadta a Kiskun szocialista brigád figyelmességét. A dabasi Fehér Akác Tízben is befejezték a 107 hektár szőlő szüretelését, 2693 hektáron földbe került a búza, 64-en pedig az őszi takarmánykeverék. Most már múlt időben mondhatjuk, de amikor ott jártunk, még javában dolgoztak a gépek, számolgatták a traktorosok, hány fordulót kell még csinálniuk. A gazdaságban először Kakucsi Gabriella, a szövetkezet elnöke, Cs. Kovács Pál növénytermesztési fő- ágazatvezető-helyettes és Békés István mérnök, a gépműhely vezetője éppen azt latolgatta, hogy ha csak valami elháríthatatlan géphiba be nem következik, semmi sem akadályozhatja meg a vállalások teljesítését. — Soha nem végeztek még ilyen korán Dabason a szürettel, s hozzá kell tennem — mondja az elnöknő — azt is, hogy 70 mázsán felüli hektáronkénti átlagtermésre sem emlékszem. A keverékkel együtt meghaladja az őszi- gabona-vetésünk a 2700 hektárt, ez a járás gabonavetésterületének több mint egy- harmada. Néhány nappal korábban kezdtünk, mint az előző években, s előbb is fejeztük be. Az idén kaptunk nagyhozamú jugoszláv búzafajtákat. Ezeket most vetőmagnak szaporítjuk. ' A kukorica-vetésterületünk, ezer hektár — veszi át aszót Cs. Kovács Pál. — A mai napig mintegy 700 hektárról takarítottuk be, de november 7-re egyetlen szál kukoricaszár se lesz a közös táblákon. Hat E—5—12-es kombájn és egy Class Dominátor dolgozik a földeken, naponta 25—30 vagon kukoricát hoznak be a szállítójárművek. Az üllői rendszer tagjaként 50 hektár sárgarépánk van. Október közepén kezdtük a szedését a rendszergazda ajánlotta gépekkel. Sajnos, nagyon kicsi a teljesítményük. Hogy november végére felszabadítsuk a területet, hat pár ló forgatja ekével és a segédüzem dolgozói szedik ki kézzel. Ezen kívül, ugyancsak november végére, 1500 hektáron fejezzük be az alapműtrágyázás után a mélyszántást és 150 hektáron 70 centi mélyen lazítják fel a talajt lucernatelepítés alá. Vállalták, teljesítik — Már most kijelenthetem, hogy túlteljesítjük az 1500 hektárt — veti közbe Békés István. — Jó gépeink és jó traktorosaink vannak, a szocialista brigádok vállalták, hogy többet szántanak fel, s állják szavukat. Szerencsére a nagygépeink már túl vannak a garancián, magunk javítjuk őket. Márciustól minden erőgépünk hetenként egyszer beáll a gépműhelybe, a szerelők átvizsgálják, s időben kijavítanak minden hibát. Nincs javítási kampány, folyamatos a szerviz. Pajor István traktorossal a Bábel-telki dűlőben találkoztunk. Éppen az utolsó fordu- j lónál tartott a vetőgéppel. — Ez a tábla 31 hektár volt, bezosztája 1-es búzát vetettünk bele — mutat a szépen eldolgozott táblára. — Én a Rózsa Ferenc brigád tagja vagyok. Négy géppel dolgozunk ezen a határrészen. Még 91 hektárt kell bevetnünk holnap. Igaz, hogy vagy hat hete nem volt szabad vasárnapunk, de amit vállaltunk, teljesítjük. Békés István érdekes újításra hívja fel a figyelmünket. Egy kis emelőszerkezet vetés közben megemeli a vetőgép rúdját, így annak a terhe is nagyrészt az MTZ hátsó két kerekére kerül. Ezáltal biztonságosan és gyorsan tud dolgozni a gép, akár homokos, akár sáros talajra kerül. Itt a homok a gond. Olykor két gép is nehezen birkózott meg a 32 soros vetőgéppel, de új megoldás alkalmazása óta egy MTZ többet csinál, mint korábban a kettő. Az ötlet Pajor István leleményességét dicséri. Három műszakban Jakab József gépe még az esti szürkületben is kimagaslik az István major táblájából. A gigantikus K—700-as traktor úgy viszi a hatalmas tárcsát, mintha nem is lenne súlya. — Egy műszakban 50—60 hektárt feltárcsáz — mondja büszkén a 20 éves fiatalember. — Szántásnál 15 hektár esik egy műszakra. Először szokatlan volt az egész, de különösen az, hogy a vezetőfülkéből csak 9 méteren túl lát az ember. Most már megszoktam és megszerettem, semmi pénzért fel nem cserélném semmiféle más géppel. Éjjel-nappal, három műszakban dolgozunk. Ekkora gép nem állhat még vasárnap sem. Többek között ez is szerepel a Tessedik Sámuel brigád november 7-i vállalásában. Ezen a környéken kevés ilyen masina szaladgál, így aztán nagyon megnézegetik. Az idősebb emberek sokszor még a kerékpárról isle- szállnak, úgy nézik. A múltkor volt egy jó esetem. Az 5-ös út mellett szántottam. Látom, hogy jön egy Zsiguli, megáll, megvár, míg odaérek a tábla végére. Kiszáll egy férfi és megkérdezi; mondja, fiatalember, mi ez az izé, amivel dolgozik? Mondom; traktor. No, ne vicceljen — mondja —, a traktor nem így néz ki, ez csak valami szuper izé lehet... T. Ágoston László Gárdonyi Géza iskola Kiskunlacházán Ezt a szép újdonajúj iskolaépületet november 5-én avatják. Egy igazgatás alatt ezután már három épületben tanul a nagyközség 957 általános iskolása. Eddig közülük 437 alsótagozatos délelőtt- délután váltakozva járt iskolába, ezután több mint a felük csak délelőtt tanul ebben az új, tíztantermes iskolában. Kiskunlacházán a központi iskolát Munkácsy Mihályról nevezték el, a másikat Vörösmarty Mihályról. Mellszobruk ott áll a róluk elnevezett iskola előcsarnokában. A most megnyíló iskola Gárdonyi Géza nevét viseli, odakerül tehát a szobra, amely Domokos Béla szobrászművész alkotása. A másik két iskola névadójáét is, ezt is társadalmi munkában készítette. Az épület teljesen kész, már a tantermeket is berendezték. Az egyikben Huszár István igazgatóhelyettes éppen a leltárt ellenőrzi. A kényelmes székeket november második hetében foglalják el a növendékek. A központi fűtésnek a kazánokból kivezető csöveit még Geleta Pál felvételei most szerelik és hegesztik, de ezzel is elkészülnek még a napokban, s a kivitelezők, a nagyközségi tanács építőbrigádja, valamint a szakipari munkákat végző szigetszent- miklósi költségvetési üzem néhány napon belül befejezi a rövid hibajegyzékben felsorolt kevés javítást. Sz. E. O Kulturált vendéglátás korszerű táplálkozás A hangulatos, modern váci „Deák- vár” ételbár ugyancsak zajos a déli órákban. Az asztaloknál kékköpenyes kis vendégek ebédelnek, ügyesen mozgó felszolgáló kislányok sürögnek körülöttük, s miközben társaik elé teszik az ebédet, vagy összeszedik a tányérokat, egy- egy szóval csendesíteni igyekeznek a vendégsereget. A kislányok „civilben" ugyanolyan iskolások, mint az asztaloknál ülő társaik. Megtetszett nekik a kellemes környezet, az érdekes munka és ezt választották leendő foglalkozásuknak. Most úgyszólván előtanulmányokat végeznek, ismerkednek a vendéglátással. A gyerekeknél nem is olyan sokkal idősebb üzletvezető tájékoztat arról, hogy az ételbár, amely alig pár hónapos, milyen változatos formákat vezetett be a környék vendéglátásában. A Pest megyei Vendéglátó Vállalat ételbár-programja keretében megépült Deákvár ételbár nemcsak építészeti színfoltja az új lakónegyednek, hanem kedvelt étkező- és szórakozóhelye is a váciaknak. A korszerű és tetszetős kivitelű kiszolgáló gépsoron higiénikus körülmények között az egészséges táplálkozási igényeket kielégítő ételek készülnek. Persze nem hiányoznak emellett a hagyományos konyha receptjei szerint készült finomságok sem az étlapról. A reggeli órákban csendesebb a forgalom, bár ilyenkor is bátran betérhet az arrajáró viliásreggelire, vagy kávéra. Délfelé megélénkül az ételbár. A szokásos vendéglői szolgáltatás mellett ellátják a környék dolgozóinak közétkeztetését is, vagy — akinek úgy kényelmesebb —, haza is viheti a vendég az ebédet. Nagyon hamar népszerűvé vált a gyermekétkeztetési szolgáltatás. Az iskolások szülei megnyugodva tapasztalták, hogy a szépen berendezett, tiszta Deákvár ételbárban kulturált kiszolgálás, egészséges, változatos ételeket kapnak a gyermekeik, és nem utolsó sorban elégedettek az árakkal is. Az ételbár vezetői rendszeres kapcsolatot tartanak az iskolával, megbeszélik a közös problémákat, igyekeznek alkalmazkodni a gyerekek órarendjéhez, segítenek, ahol tudnak. Persze nemcsak a gyerekek étkeztetése szívügye a vállalat dolgozóinak. Céljuk a közétkeztetés színvonalának javítása, a vendéglátás legjobb hagyományainak felelevenítése és ápolása, minden vendég elégedettségének kiérdemlése. Itt nincs különbség vendég és vendég között. Akár köz- étkeztetésben részesül, akár á la carte fogyaszt, egyformán udvarias a kiszolgálás, ugyanolyan meleg a leves és hideg a szorp. Egy valamiben szigorúan ragaszkodnak bizonyos szabályhoz, és ebben nem adnak engedményt egyetlen vendégnek sem. A Deákvár ételbárban a fő étkezési időben alkoholt csak étkezéshez szolgálnak fel. A vendéglátásban ez a szigorúság nem mindennapos, és mint ilyen, ugyancsak követésre érdemes példa. A vezetők szívesen beszélnek arról, hogy ez a kezdeményezés milyen meggondolások alapján született. A kulturált vendéglátás és a kulturáltan fogyasztó vendég egymástól elválaszthatatlan fogalmak. Nem céljuk, hogy üzleteiket az alkoholt túlságosan kedvelő vendégek látogassák, inkább a szolidan étkezni, szórakozni vágyó társaságokat részesítik előnyben. Az ételek mellé természetesen bárki rendelhet olyan italt, amilyet éppen kíván, az üzlet távolról sem „alkoholmentes”. Mindig kellemesen hűtött sör, vagy többféle palackozott bor áll a vendégek rendelkezésére, de töményebb alkoholban sincs hiány. Ennek ellenére nem szeretnék, ha az ételbár — nevét meghazudtolva — inkább italbárrá változna. Indokolja az alkoholfogyasztással kapcsolatos megszorítást az itt étkező gyerekek érdeke is, akik most szoknak a vendéglátáshoz. Akik itt sajátítják el a nyilvános helyen való étkezés kultúráját, szokásait, azokból lesznek a jövő igényes vendégei. A vállalat dolgozói — jó értelemben — kicsit megszállottái ennek az ügynek. A felnövő generáció számára kedveltté, magától értetődővé tenni a vendéglőben étkezést, ugyanakkor gyerekkorban elsajátíttatni annak kulturált módját, hogy felnőttként minden elfogódottság nélkül üljenek majd le, akár a legelegánsabb étterem asztalához is. A vállalat dolgozói úgy érzik, rövidesen lesznek követőik, s az ilyen és hasonló ételbároknak nem kis szerepük lesz a holnap vendéglátásának formálásában. U NEM HALKAK - ETELBA'R!
