Pest Megyi Hírlap, 1977. október (21. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-26 / 252. szám
1977. OKTÓBER 26., SZERDA fjn Heti jogi tanácsok • Megkaphatják-e a hagyatékot az örökösök, ha a vég- rendelkezést tartalmazó okirat megsemmisült, vagy nem található meg? Egyik olvasónk azzal keresett fel bennünket, hogy tudomásuk van a testvéreknek arról, hogy apjuk végrendeletet készített, azt azonban nem találják. A Ptk. 633. §-ának első bekezdése értelmében a végrendelkezést tartalmazó okirat hatályát nem szünteti meg az, hogy az okirat a végrendelkező akaratán kívül álló okból megsemmisült vagy nem található meg. Ez csak azt vonja maga után, hogy a vég- rendeleti akaratnyilvánítást, annak tartalmát és a törvényben meghatározott alakszerűségek megtartását bizonyítani kell. A hagyatéki eljárásról szóló jogszabály értelmében a hagyatéki eljárásban bizonyításfelvételnek csak a jogszabályban kifejezetten megjelölt esetekben van helye. A végrendelet létével és tartalmával kapcsolatos vita nem tartozik a kivételek közé. Ha tehát a végrendelet létével, majd későbbi megsemmisülésével vagy fel nem találásával kapcsolatban bizonyítási eljárás lefolytatására van szükség, a közjegyző nem adhatja át a hagyatékot teljes hatállyal, hanem csak a hagyaték ideiglenes hatályú átadása felől határozhat. Más a helyzet akkor, amikor a hagyatéki eljárás során valamennyi érdekelt, tehát mid a törvényes, mind a vég- rendeleti örökösök, egyezően adják elő a végrendelkezést tartalmazó okirat létrejöttét, tartalmát és alakszerűségeinek megtartását, valamint az örökhagyó akaratán kívül álló okból bekövetkezett későbbi megsemmisülését, illetőleg elvesztését és egybehangzóan úgy nyilatkoznak, hogy a végrendeletet hatályosnak tekintik, elfogadják. Ilyenkor nincs vita a felek között és nincs olyan vitás tény sem, amit bizonyítani kellene. A jogszabály értelmében a hagyatéki tárgyalás alapján a hagyaték átadása kérdésében a tényállást hivatalból kell megállapítani. A közjegyző a tényállás megállapítása végett, a feleket nyilatkozattételre, az okiratok bemutatására, az értékelésre vonatkozó és egyéb adatok szolgáltatására hívhatja fel, a bíróságoktól, más hatóságoktól okiratokat, iratokat szerezhet be. E szabályból az következik, hogy a felek egyező nyilatkozata alapul szolgálhat a vég- rendelkezést tartalmazó okirat létrejöttének, tartalmának, alakiságának, valamint a vég- rendelkező akaratán kívül álló okból bekövetkezett későbbi megsemmisülés tényének vagy fel nem találásának megállapítására. A közjegyző tehát az egybehangzó nyilatkozatok alapján a végrendelet szerint teljes hatállyal adhatja át a hagyatékot az örökösöknek. • Hogyan kell értelmezni az építésrendészeti bírságról szóló rendelkezéseket? Az építkezések rendjének megszilárdítása és a szabálytalan állapotok megszüntetése érdekében, módosításra került az építésrendészeti bírságról négy évvel ezelőtt kiadott rendelkezés. A szabálytalanul, illetve engedély nélkül építkezők száma az utóbbi években elszaporodott. Hiába volt a bírság, az építkezők már eleve belekalkulálták az építkezésbe a 10 százalék bírságot is. A százalék most sem változott, azonban az építésrendészeti bírság alapjául szolgáló építmény (építményrész) értékét a 26/ 1977. (IX. 3.) ÉVM. számú rendelethez mellékelt táblázatban feltünteti egységárak alapulvételével kell most már kiszámítani. Amíg például korábban egy bármekkora alapterületű, engedély nélkül felépített ház esetén, ha az mondjuk 200 ezer forintot ért, akkor 20 ezer forint volt a bírság. A most szeptemberben életbe lépő új rendelkezés szerint, ha pl. 100 m2 alapterületű közművesített tégla, kő, vegyes, vagy öntött falazatú, szilárd alapozású, teljes értékű falszigeteléssel ellátott vasbeton vagy acélgerendák közötti béléstestes födémű földszintes,, fa tetőszerkezetű, engedély nélkül, vagy az engedélytől eltérően készített lakóépület (építményrész) után négyzetméterenkénti 5000—6000 Ft alapulvételével (D/2-es kategória községben, a bírság 50, forint. Városnagyközségben) illetve 60 ezer ban ugyanez pedig 60—70 ezer forint lehet. A fővárosban ennél is magasabb, és emeli a bírságot, ha az épület kettővagy többszintes. Csak példaként ragadtunk ki a táblázatból egy esetet, tehát akit közelebbről érint, jól teszi, ha megvásárolja a szeptember 3-i 67. sz. Magyar Közlönyt, vagy a szeptember 8-án megjelent 40. sz. Tanácsok Közlönyét. És most idézzük az új jogszabályból, hogy kit kell bírsággal sújtani. A 26/1977. (IX. 3.) ÉVM. rendelettel módosított 3/1973. (I. 27.) ÉVM. számú rendelet 1. §. (1). bek. kimondja: építésrendészeti bírsággal kell sújtani azt az építtetőt, aki az építésügyi hatóság engedélyéhez kötött építési munkát engedély nélkül, illetve az építésügyi hatóság engedélyéhez kötött építési munkát az építési engedélytől eltérő (az engedélyezett helyszínrajzi elhelyezést vagy alaprajzi elrendezést, rendeltetését, szerkezeti megoldást vagy külső megjelenést érintő, az állékonyságot, az egészséget, az élet- vagy közbiztonságot veszélyeztető) módon végez, illetve végeztet. Úgyszintén, aki az építményt a használatbavételi engedélyben megjelölt rendeltetési céltól tartósan eltérő célra használ. Nem érdemes tehát engedély nélkül és a tervtől eltérően építkezni. Dr. M. J. >4 Legfelsőbb Bíróság döntései Valótlan nyereség Három évvel ezelőtt két Pest megyei tsz egyesült. A revízió akkor kiderítette, hogy két évvel korábban a beolvadt szövetkezet veszteséges volt és alaphiányt is megállapítottak. A szanálási bizottság, illetve a megyei tanácsi vb javasolta a tsz volt elnökének felelősségre vonását, egyebek között azért is, mert a zárszámadási mérlegbe valótlan adatokat vettek fel. Ennek alapján az egyesült szövetkezetek közgyűlése az illetőt fegyelmi büntetésül a tagölc sorából kizárta és felvett munkadíja egy részének, valamint prémiumának visz- szafizetésére kötelezte. A határozat jogerőre emelkedéséig munkaköre ellátásától is felfüggesztették. A közgyűlés megállapítása szerint a beolvadt tsz gazdálkodását eredménytelenség jellemezte. Ennek ellenére több mint egymillió látszólagos hasznot tüntettek fel. Ezzel szemben a pénzügyi revízió 450 ezer forint veszteséget és 5/4 millió forint alaphiányt állapított meg. A továbbiakban az is kiderült, hogy jó termőhelyi adottságok ellenére a növénytermesztés visz- szafejlődött és veszteséggel zárult. Ugyanígy az állattenyésztési ágazat is. A felvett hitelek a tsz teherbíró képességét jelentősen meghaladták, a bérgazdálkodás elnagyolt és laza volt. Ezenkívül a felügyeleti szerv által megállapított 3. kategória szerinti díjazás helyett a 2. kategóriát alkalmazták. A közgyűlési határozat hatályon kívül helyezéséért a volt elnök pert indított. A járásbíróság a kihallgatott szakértő véleménye alapján megállapította, hogy helyes mérleg esetén a volt elnök nem kapott volna prémiumot, a felvett összeget kártérítés címén vissza kellett fizetnie. A munkadíj megtérítése felől azonban — a bíróság álláspontja szerint — csak a szövetkezet vezetősége dönthet, tehát ebben a vonatkozásban a pert meg kellett szüntetni és az iratokat a vezetőséghez áttenni. Törvényességi óvásra a Legfelsőbb Bíróság mindkét ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra, valamint új határozathozatalra utasította. A döntés indoklása szerint fegyelmi eljárást csak attól az időponttól számított három hónapon belül lehet megindítani, amikor a vétség a fegyelmi jogkör gyakorlójának tudomására jutott. E határidőn belül sem lehet fegr mi eljárást indítani, ha a vétség elkövetése óta több mint egy év telt el. Tehát vizsgálni kellett volna, hogy a volt elnök a fegyelmi határozat alapjául szolgáló cselekményeket mikor követte el. Az eljárt bíróságok csak bizonyos cselekményekkel kapcsolatban állapítottak meg fegyelmi .vétséget. Nem foglalkoztak azonban más hasonló ténykedéseivel. Nem vizsgálták, hogy kötelezettségeit vétkesen megszegte-e, nem foglalkoztak azzal sem, hogy a járási ügyészségnél a volt elnök ellen a tsz sérelmére elkövetett bűncselekmények gyanúja miatt indított valamennyi eljárást megszüntették. Mindezek alapján a Pest megyei bíróság jogerős ítéletének a fegyelmi üggyel kapcsolatban hozott rendelkezése megalapozatlan, illetve az elévülés vonatkozásában törvénysértő. Minthogy pedig a kártérítés tárgyában hozott döntés összefügg a fegyelmi határozattal, az is megalapozatlan. Ha az egészségre veszélyes Hogy kiváló szakembereket ' alkalmazhassanak Rendelet a kedvezőtlen adottságú mezőgazdasági nagyüzemek támogatásáról A mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter — az érdekelt miniszterekkel és szervekkel egyetértésben — a gyakorlati tapasztalatok alapján, a követelményeknek megfelelően módosította, illetve kiegészítette a kedvezőtlen adottságú mezőgazdasági szövetkezetek szakemberellátásának támogatásáról szóló múlt évi rendeletét. A rendelkezés mintegy 300 mezőgazdasági üzemet érint. Területük és termelésük viszonylag nem nagy a mezőgazdaság egészéhez képest, egyes vidékeken és ágazatokban s még inkább az érintett népesség számára azonban szerepük igen jelentős. A rendelet egyértelmű célja, hogy a megfelelő képzettséggel és gyakorlattal rendelkező szakemberek számára vonzóbbá, anyagilag is kifizetődőbbé tegye, hogy a mostoha körülmények között dolgozó gazdaságokban ugyanis az átlagosnál kedvezőtlenebbek az Tíz nap rendeletéiből A felsőoktatási intézmények nappali tagozatán végzett pályakezdő szakemberek munkába lépésével kapcsolatban a Minisztertanács 1041/1977. (X. 13.) szám alatt határozatot hozott, amely a Magyar Közlöny október 13-án megjelent 76. számában található. A lakosság borforgalmi adójáról szóló 36/1970. (IX. 27.) korm.-rendelet végrehajtásáról a 17/1977. (X. 20.) PM. rendelet intézkedik. Az október 20-án megjelent 77. számú .Magyar Közlönyben olvasható. Az Állami-díjra és a Kos- suth-díjira vonatkozó egyes rendelkezések módosításáról kiadott 1977. évi 24. tvr. és az 1040/1977. (X. 5.) Mt. h. határozatot a Tanácsok Közlönye október 13-i, 46. száma tartalmazza. Az állami szabványoknak az ármegállapításnál (árváltoztatásnál) való figyelembevételéről a Tanácsok Közlönye 46. számában jelent meg az 1/1977. AH—MSZH. elvi állásfoglalás. A MÉM. két fontos közleményére hívjuk fel a figyelmet, amely az egyes takarmánykészítmények összetételének változtatásával kapcsolatos, és a kalászos gabona termésbecslésével és további feladataival foglalkozik. (Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Értesítő 29. száma.) eredmények, kisebb a jövedelem, így az üzemeknek nagy anyagi terhet jelent a termelés javításához szükséges, megfelelően képzett szakemberek foglalkoztatása. A gazdaságok ezért kapnak állami támogatást a meghatározott — például elnöki, elnökhelyettesi, főagronómusi, főkönyvelői, főmérnöki, főkertészi, főállattenyésztői stb. — munkakörökben dolgozó szakemberek bérkiegészítésére, premizálására, lakásépítkezésük segítésére, tanulmányi ösztöndíjakra. A múlt évi szabályozás csak az érintett szövetkezetekre volt érvényes, a mostani a hasonló adottságú állami gazdaságokra is kiterjed. Ennek megfelelően módosult az eredeti rendelet címe is, amennyiben ezentúl a kedvezőtlen adottságú mező- gazdasági nagyüzemek szakemberellátásának támogatásáról szól. A rendelet azoknak az érintett gazdaságoknak biztosítja az állami támogatást, amelyek üzemfejlesztési tervet készítettek és kötelezettséget vállaltak teljesítésére. A rendeletben meghatározott munkakörökben a megfelelő képzettséggel és gyakorlattal rendelkező szakemberek a munkadíjon felül az állami támogatásból az eredménytől függő részesedést, prémiumot is kapnak. A szakemberek anyagi ösztönzésének fokozására került be a rendeletbe az, hogy ezt a prémiumot az első két évben a tanács zárolt számlájára kell befizetni, s a harmadik év végén akkor adható ki a szakembereknek, ha működése bizonyíthatóan növekvő gazdasági eredménnyel járt, vagyis számottevően emelkedett az egy főre jutó bruttó jövedelem, illetve az ágazati eredmény. Egész sor egyéb intézkedéssel is kiegészült az új rendelet. így például lehetővé teszi a korábban megállapított támogatás folyósítását akkor is, ha két mezőgazdasági szövetkezet egyesül, s az érintett szakemberek az új szövetkezetben maradtak. Az állami támogatás visszafizetésére kötelezhető az a gazdaság, amely a vállalt üzemfejlesztési tervet felróható okokból nem teljesítette. Új rendelkezés az is, hogy a szakemberek foglalkoztatásához nyújtott állami támogatást kivételes esetekben nemcsak a kedvezőtlen adottságú, hanem más — például árvíz sújtotta, vagy gazdasági eredményei miatt többször szanált, stb. — gazdaság részére is engedélyezheti a pénzügyminiszterrel egyetértésben a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter. Korábban egy-egy gazdaságnak legföljebb öt szakember után nyújtottak anyagi támogatást, most ezt a számszerű korlátozást feloldották. Az 1978. január 1-én életbe lépő rendelet egyszerűsítette az eljárási szabályokat is. Eddig például a gazdaságok fejlesztési tervéhez a megyei tanács végrehajtó bizottságának jóváhagyására volt szükség — most elegendő a szövetkezeti közgyűlésé is —, a támogatás engedélyezése pedig — ugyancsak a vb hatásköréből — a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályéba kerül. A rendelet kapcsán felvetődhet a kérdés: nem szül-e ellentéteket a szövetkezetekben dolgozók között a vezetők kiemelt javadalmazása. Nos, a rendelet éppen o kiváló szakemberek képzettségét, hozzáértő munkáját elismerő magasabb díjazással, s ezzel együtt a részükre megszabott magasabb követelményekkel segíti elő, hogy tevékenységük nyomán növekedjenek a gazdaság eredményei, s vele a tagság jövedelme is. Egy intézmény tisztviselője és főnöke között a viszony megromlott, ezért az illető előbb áthelyezését kérte, majd állását szóban felmondta, s vállalta a felmondási idő letöltését. Másutt akart elhelyezkedni, ezért kikérte munkakönyvét, amelyet „kilépett” bejegyzéssel kapott meg. Emiatt panaszt nyújtott be a munkaügyi döntő bizottsághoz, amelyben kérte munkakönyvének „a munkaviszony meg- szűnt”-re változtatását. A döntőbizottság a kérelemnek helyt adott. Ezt azzal indokolta, hogy a tisztviselő egészségi állapotára való tekintettel munkaviszonyát azonnali hatállyal jogosan szüntette meg. Ezenkívül áthelyezése sem történt meg. A döntőbizottság határozata ellen az intézmény a Pest megyei Munkaügyi Bíróságon pert indított. A bíróság a keresetnek helyt adott, és a „kilépett” munkakönyvi bejegyzést fenntartotta. Ezt azzal indokolta, hogy a létszámhiányra és a felvételi tilalomra tekintettel nem követtek el joggal való visszaélést, amikor a szóban- forgó bejegyzést tették, tekintve, hogy a tisztviselő munkaviszonyát jogellenesen szüntette meg. A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvásra a Legfelsőbb Bíróság a Pest megyei Munkaügyi Bíróság döntését hatályon kívül helyezte és az intézmény keresetét elutasította. — A Munka Törvénykönyve értelmében a dolgozó munkaviszonyát azonnali hatálylyal megszüntetheti, ha annak fenntartása életét, egészségét, vagy testi épségét közvetlenül és súlyosan veszélyezteti — hangzik a határozat. — Ezzel a jogával — a veszélyeztetés ellenére — a dolgozó csak akkor nem élhet, ha a munkaadó haladéktalanul más megfelelő munkakör biztosításáról gondoskodik. Abban az esetben, amennyiben a dolgozó a Munika Törvény- könyvben biztosított jogával indokoltan él, a munkáltató nem „kilépett”, hanem „a munkaviszony megszűnt” szöveget köteles a munkakönyvbe bejegyezni. — A tisztviselő munkaviszonyának azonnali hatály- lyal történő megszüntetését azzal indokolta, hogy nyomatékosan utalt főnökével való rossz kapcsolatára, írásban bejelentette, majd szóban megismételte munkaviszonya megszüntetését, továbbá, hogy orvosi igazolás szerint állapota miatt munkahely-változtatás és kímélő életmód indokolt. Ezzel kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság rámutatott arra: a dolgozó egészségének közvetlen veszélyeztetése nemcsak fizikai, hanem pszichikai is lehet. A peradatok szerint ebben az esetben ez a pszichikai veszélyeztetés állott fenn, amely végül is a tisztviselő keresőképtelen állapotát eredményezte. Tévedett az intézmény, amikor ezt az okot nem találta alaposnak és tévedett az eljárt munkaügyi bíróság is, amikor érdemi döntése meghozatalánál ezt figyelmen kívül hagyta. A járadék megállapításáról Üzemi balesetet szenvedett a lábán egy Pest megyei községbeli ipari szövetkezet kőművese. Szövődményül csontritkulásos lábizületi elfajulás lépett fel. Nyolc hónapig teljesen munkaképtelen volt. de a baleset — előre meg nem határozható ideig — 45 százalékos munkaképesség-csökkenést eredményezett. Ebben az állapotában, egyéb betegségeire is tekintettel, nagyobb mérvű mozgást, állást nem igénylő foglalkozás folytatására alkalmasnak mutatkozott, de kőműves mesterségét nem folytathatta. Ezért mint éjjeli őr helyezkedett el, de három hónap múlva ismét megbetegedett, s azóta is keresőképtelen. Ilyen előzmények után a szövetkezet ellen kőművesi munkakörében elért havi 2800 forint járadék fizetéséért a Pest vidéki Járásbíróságon pert indított. Arra hivatkozott, hogy egy éve munkaképtelen, táppénzes ideje lejárt és teljesen ellátatlan. A bíróság a szövetkezet teljes kártérítési kötelezettségét állapította meg. Az Egyetemi Igazságügyi Orvostani Intézet véleménye szerint a rokkantnak a balesetből eredő munkaképesség-csökkenése 45 százalékos. Keresőképtelenségét más betegségek okozták, amelyek a baleseti sérüléstől függetlenek Ezek után a bíróság a baleset előtti havi 2800 forint és az éjjeli őri foglalkozással elért havi 2156 forint közötti különbözetet, 644 forintot ítélte meg havi járadékul. Ezt a döntést a Pest megyei Bíróság helybenhagyta. Törvényességi óvásra a Legfelsőbb Bíróság a következőképpen döntött: — A rokkant, balesete és más betegségei miatt, éjjeli őri munkakör betöltésére is alkalmatlan. Amennyiben a károsult baleset utáni keresete — neki fel nem róható okból — nem éri el korábbi jövedelmét, a járadék összegszerű megállapításánál a kőműves munkával elért átlag- kereset és annak a munkaképesség-csökkenés mértéké-; hez igazodó hányada irányadó. A rokkant terhére nem róható, hogy baleseti betegsége szövődménnyel járt, majd más betegségei miatt i6 munkaképtelen lett, s most már éjjeli őr sem lehet. Ebből következik. hogy járadék címén. legalább a korábbi 2800 forintos keresetének 45 százaléka: 1260 forint illeti meg. Tisztázatlan, hogy jelenleg milyen egészségi állapota van. és ezt az új eljárásban kell kivizsgálni. H. E.
