Pest Megyi Hírlap, 1977. október (21. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-26 / 252. szám

19T7. OKTÓBER 26., SZERDA ~\J(ídav Megújul a Liget Drótkerítések, rönkfalak, szerszámgépek sokasága, kö­vek, faanyagok, törmelékdom­bok és zöld gyep, hangulatos botanikus kert, kis szobor­park — ez ma a Városliget, ahol nagyszabású építkezés folyik. A Fővárosi Tanács Közmű- lés Mélyépítési Főigazgatósága 1 — korábban — tervpályázatot 'hirdetett a Városliget rende­zésére. A nagyszabású re- : konstrukció a Hungexpo kite- j lepítésével kezdődött meg, így i 25—30 hektárnyi terület sza- i badult fel. Három építésvezetőség dol­gozik a Városligetben. Hátra­van még a növényültetés — amely késő őszi és tavaszi munka —, valamint a felvo­nulási területek rendezése, il­letve kialakítása. A park szé­pítése érdekében ivó- és dísz- kutak felállítására adtak meg­bízásokat. Üj szobrok és plasztikák gazdagítják majd a ligetet. Tervezik egy ifjúsági központ és két sportcsarnok építését is. A Városliget újjáépítése már 1974-ben megkezdődött. Az építkezés jó ütemben halad, a jövő év májusában az egész Városligetet birto­kukba vehetik a pihenni vá­gyók. Vásárdíjas boríték a mappában Eredmények, gondok a szentendrei papírgyárban Nincs olyan vállalat, amely ne érezné igyekezete, munká­ja elismerésének, ha valame­lyik terméke díjat nyer a Bu­dapesti Nemzetközi Vásáron. Nem kivétel ez alól a Papír­ipari Vállalat szentendrei pa­pírgyára sem. Már csak azért is, mert évek óta az idén sze­repelt ismét termékeivel a pa­píripar, a fogyasztási cikkek nemzetközi seregszemléjén. A gyár vezetői így aztán azt sem restellik bevallani, hogy való­jában nem is teljesen új ter­mék a díjnyertes levélpapír. Jobbat, tetszetősét Megújították viszont egy ré­gebbi, kedvelt levélpapírmap­pájukat, amely, amellett, hogy tetszetős, olcsóbb is elődjénél. Ilyesmivel sem igen dicseked­hetnek gyáraink. Évről évre 150 ezer Balaton-mappát adtak át a kereskedelemnek, borító­lapját mindig más, színes ké­pekkel díszítve. Az idén elő­ször — a hagyománytól elté­rően — nem bélelték külön a borítékokat, hanem bélésután­zat mintát nyomtak a boríték belsejébe. A tetszetősség érde­kében még egy-egy kis balato­ni vitorlás képe is a borítékba került. Olcsóbbá pedig azzal tették, hogy nagy teljesítmé­nyű berendezéssel készítik, s ez jelentős termelékenységnö­vekedést eredményezett. A gyár törekvése a bélelt borítékok gyártásának fokoza­tos megszüntetése; bélés he­lyett különféle színes bélés­utánzat alkalmazása. S azt is, hogy most kísérleteznek hat színből összeállított mappa elő­állításával, amelyből egyelőre 100 ezer készül. Mégpedig im­portból beszerzett, az eddigitől eltérő színű és minőségű papír­ból. A szentendrei papírgyár idei műszaki fejlesztése a hazai ke­reskedelemben mutatkozó hiánycikkek csökkentését ip szolgálja. Vásároltak és üzem­be helyeztek egy nagy alakú boríték- és tasakkészítő be- rendezést, amely olyan terme­lékeny, hogy általa teljes mér­tékben kielégíthető a vásár­lók igénye. Az új gépen ké­Brigád a lakatosüzemből Dokumentum és teljesítmény A helybeliek még mindig gépállomásnak mondják a Me­zőgép Vállalat érdi gyáregysé­gét, mivelhogy az is volt leg­tovább. Jelenlegi rendeltetése azonban a közé a 120 vállalat közé állítja, amelyek a mező- gazdaság ipari hátterének bá­zisát alkotják. Az érdi gyár­egység a közepes nagyságúak közé tartozik, négyszázan dol­goznak ott, 14 szocialista bri­gádban. Legújabban a ková­csolóüzem termékeiről neve­zetesek, az ipar szükségletei­nek felét tudják előállítani. Egyelőre, mert egy most kez­dődő fejlesztés eredménye­ként néhány év múlva a mező- gazdasági géoek hazai gyártá­sához és javításához szükséges kovácsolt féltermékek többsé­gét majd Érden készítik. Köz­ben fontos feladatuk marad a jelenlegi főtevékenységük is: az élelmiszer- és húsipari gé­pek gyártása. Gyula szállítói A 142. számú lakatosüzem­ben a hús- és baromfiipar ré­szére konveyorláncokat, öntö­zőszivattyúk hajtóművét, és fe­jőgépekhez tartalékalkatrésze­ket készítenek. Az üzem 18 ta­gú közössége egy brigádot al­kot, a Május 1. szocialista bri­gádot. Valentyik Józsefné a vezetőjük. Eredményeikről tá­jékoztat. — Gazdasági munkánkat havonta értékeljük, a gyáregy­ség versenybizottsága pedig negyedévenként ellenőrzi és összesíti az eredményeket... — Ilyen feltételek között a munkaverseny valóban ver­seny — vetem közbe. — Ha a brigádok tájékozottak az ered­ményekről, a feladatok is ön­ként adódnak. A legutóbbi ér­tékelés során milyen sorrend alakult ki? — kérdezem. A brigádvezető többször is átlapozza a naplót, gondolko­zik, megkérdezi a többieket is, de erről nincs se emlék, se do­kumentum. — Én másokról nem tudok — válaszolja. — Mi elvégeztük a kiadott munkát, betartottuk az anyag- és energiatakarékos­ság előírásait. Nem késtünk, nem okoztunk balesetet. Csu­pán a kulturális vállalásun­kat nem tudtuk teljesíteni, nem volt mód valamilyen szín­házi előadás közös megtekinté­sére ... A brigádnaplót olvasva még kiegészül a szóbeli tájékozta­tás: szeptember végéig elké­szítették a Gyulán épülő hús­kombinát számára szükséges felsőpályás szállítóberendezést, így hozzájárultak ahhoz, hogy a gyulai létesítmény egy részét november 7. tiszteletére átad­hassák. Ugyanehhez a beren­dezéshez terven felül kiegészí­tő alkatrészeket is gyártottak. Bronz és ezüst A Május 1. brigád tagjainak többsége nő, betanított mun­kás. Adódik a kérdés: miért nem tanulnak szakmát? — Itt helyben nincs lehető­ség — válaszolja Valentyik Jó­zsefné. — Ha a munkahelyün­kön, illetve a lakhelyünkhöz KONYVBABXTOK! Ismét antikvár könyvvásárt rendez VÁCOTT, A ZALKA MÁTÉ KÖNYVESBOLTBAN október 28-án és 29-én, pénteken és szombaton a Műveli Nép Könyvlerjeszlő Vállalat esztergomi antikváriuma. Vétel-eladás. Készpénzzel fizetünk. Nagyobb könyvtárért a helyszínre megyünk. közel tudnánk tanulni, bizto­san többen megszereznék a szerelő-lakatos szakmunkás­bizonyítványt. Én biztosan. A tanulás, az életmód is serpenyőbe kerül, amikor érté­kelik a brigádmozgalom helyi eredményeit. És ha a verseny nemcsak formális, díj is jár, vagyis meg kell teremteni az anyagi megbecsülés rendsze­ré t. — Az Agromasexpó tavaszi kiállításán az általunk gyártott konveyor díjat nyert. Akkor a brigád 4 tagja pénzjutalmat kapott — mondja Valentyikné. — A közelmúltban Tóth Lász- lóné kiváló dolgozó lett, ahhoz is pénz jár. Különben a bri­gádok versenyében 400—600— 800 forintot kapnak a bronz-, az ezüst- és az aranykoszorú­sok. Mi tavaly a bronzot értük el, de volt már ezüstünk is. Egyszóval nem lehet ülni a ba­bérokon. — És mi várható az idén? — Nem tudom — válaszolja töprengve. Segélykérőén néz a többiekre, de senki sem tájé­kozott. Aztán ahogyan az igaz­ságos történetekben szokott lenni, valaki éppen ránknyitja az ajtót, mentve a helyzetet. — Hallottam az előbb, hogy a brigád tagjai nem ismerték a munkaverseny negyedéves ér­tékelésének eredményeit — szól közbe Nagyajtai Imre szb-titkár. — Tessék — és mu­tatja — elhoztam azokat a do­kumentumokat, amelyekből minden brigád kapott egy-egy példányt. Takarékoskodók Aztán a vaskos iratcsomag néhány sorát idézve már sokan sok mindenre emlékeznek. A Május 1. szocialista brigád pél­dául 32 ezer forintos anyag­megtakarítást ért el. Hát persze! — legyint tette­tett bosszúsággal a brigádveze­tő. — Rozsdamentes anyagok­kal is dolgozunk, ami nagyon drága. A darabolásnál úgy szabjuk, hogy a veszteség a technológiában megállapított megengedhető mértéknél is kevesebb legyen. Minden bizonnyal már ön­kéntelenül is rájár a kezük er­re a takarékoskodásra, miköz­ben szabják azt az értékes nyersanyagot. A brigádmozga­lommal azonban együtt jár az értékek és eredmények méltó elismerése is, ami szükségessé teszi, mondhatnánk, hogy kényszerűvé, az adminisztrá­ciót. Persze az érdi példa még mindig jobb, mint a fordí­tottja: van, ahol keveset csi­nálnak, az ellenkezőjét bizo­nyító dokumentumok azonban mindig kéznél vannak. Juhász Gyula szitefct tasakok jobbak is, mint a sok kézi munkát is igénylő termékek, s ami nem mellé­kes szempont, postázásra is al­kalmasabbak. Szintén fontos tényező: a használt alap­anyagot is maguk kísérletezték ki. Gépmatuzsálemek végnapjai Régi hagyomány, hogy kará­csonyra különféle díszdobozok­kal, új mappákkal lepik meg a vásárlókat a szentendreiek. Most nem terveznek ilyesmit, ugyanis legnagyobb vevőjük­nek a Piért Vállalatnak telítet­tek a raktárai. Remélik azon­ban a gyár vezetői, hogy éves tervük teljesítését nem aka­dályozzák majd értékesítési gondok. Fontos ez, mert háromne­gyedévi eredményeik bizta­tóak. Papírgyártásuk ugyan némiképp elmaradt az elő­irányzattól, de egyik negyven­éves papírgyártó gépmatuzsá­lemük végnapjait éli, s szinte napról napra sürgetőbbé válik a tervezett és már elő is készí­tett nagyrekonstrukció. Viszont a feldolgozott papír mennyisé­ge — 4900 tonnát könyvelhet­tek el — 5,2 százalékkal több a tervezettnél. Az embereken múlik Ahhoz, hogy a csökkenő lét­szám mellett több, jobb és tet­szetősebb termékek készülhes­senek csak egy eszköz a mű­szaki fejlesztés, a technikai színvonal emelése. Legalább ilyen fontos tényező, s ezt nem hagyják figyelmen kívül a szentendrei papírgyárban sem, az ember. A gyár tizennyolc szocialista brigádjában a leg­jobb munkások vállalták, hogy hatékonyabb munkával, a munkaidő jobb kihasználásá­val segítik az éves terv telje­sítését. Felajánlásaik a ter­melékenység növelését, a mi­nőség szavatolását is tartal­mazzák. D. Gy. Parlagra csemete Erdőtelepítő tsz-ek a nagykátai járásban Többször is szó esett hasáb­jainkon arról, hogy a nagyká­tai járásban nemcsak elha­gyott magántulajdonban le­vő földeken, de a szocialista mezőgazdasági üzemekben is sok a parlag. Szántóföld, de csak nyilvántartás szerint, va­lójában olyan gyenge minősé­gű talajú, melyet nem érde­mes megmunkálni. A parlag mellett legelő, gyér füvű rét is bőven akad. A nagyüzemi gazdaságok évek óta igyekez­nek ezeket a fehér foltokat eltüntetni földjük arculatáról. A járás termelőszövetkezetei idei tervükbe 240 hektár őszi erdősítését foglalták és még a nyáron hozzáfogtak a tele­pítés előmunkálataihoz. Ugyanakkor azonban elhatá­rozták, hogy a Nagy Októbe­ri Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére ter­ven felül további 160 hektá­ron telepítenek erdőt. A szent- mártonkátai Kossuth Tsz ere­detileg 20 hektárt akart fá­val beültetni, néhány napon belül azonban 40 hektárral többön fejezi be az erdőtele­pítést Lánctalpas kerestetik A terven felüli többi 120 hektár megoszlása: Újszilvá­son az Üj Barázda Tsz meg­kétszerezte erdősítési tervét, 30 helyett 60 hektárt ültetett be csemetével. A nagykátai Magyar—Koreai Barátság Tsz 20 helyett pedig 50 hektáron telepített. A tápiószentmárto- ni Arany Szarvas Tsz terve 25 hektár új erdő volt, még 20 hektárral megtetézte. A tóalmást Egyesült Lenin Tsz is hússzal egészítette ki 15 hektárra szóló tervét, s végül a farmosi Tápiómente Tsz sem 10, hanem összesen 30 I hektárt ültetett be. Ha a ter­melőszövetkezeteknek elegen­dő lánctalpas traktoruk len­ne, nem 160, hanem akár 200 hektárral teljesítették volna túl őszi erdőtelepítési tervü­ket. Ahol már befejezték a te­lepítést, ott nyomban hozzá­fogtak a régebbi, nyolc-tízéves telepítések ritkításához. Ez a munkálat tulajdonképpen ta­vaszi feladat lenne, de már most hozzákezd valamennyi gazdaság. Jövőre természete­sen, folytatják az erdősítésit, tavasszal ismét 245 hektáron. Ezzel kapcsolatban meg kell említeni azt az újdonságot, hogy jövő esztendőtől kezd­ve megkönnyül számukra a csemeték beszerzése. A szenit- mártonkátai Kossuth Tsz fa­iskolája a többi szövetkezetét akác-, a nagykátai Magyar— Koreai Barátság Tsz-é pedig akác- és nyárfacsemetékkel már teljes mértékben képes ellátni. Tölgycsemete-szükség- letüket azonban továbbra is változatlanul állami gazdasá­goktól szerzik be. Önkéntes földcserék A járás termelőszövetkeze­teinek régebbi és új erdői sok helyen ékelődnek egymásba, vagy az állami gazdaságok, erdőgazdaságok területébe. Máshol szigetet képeznek ide­gen birtoktestben. Most az­után megkezdték önkéntes földcserével az erdők tömbö- sítését, hogy kié-kié egymás­sal összefüggve, könnyebben legyen gondozható. A szent- mártonkátai Kossuth Tsz, a tápióbicskei Április 4. Tsz, a Monori Állami Gazdaság és az Állami Erdőgazdaság ösz- szesen 250 hektár területet cseréltek. A tápiószentmártoni Arany Szarvas, a tápiószőlősi Oj Barázda Tsz, meg a Nagy­kőrösi Állami Erdőgazdaság pedig 70 hektárt. A nagykátai járás terme­lőszövetkezeteiről még any- nyit, hogy idei fakitermelé­süket befejezték. Árbevétel-, ben némelyik öt, némelyik hat százalékkal, de mind túltelje­sítette tervét. Sz. E. Odor Gábor annyi­ban különbözött a többi tizennyolc-húsz év körüli társaitól, hogy érettségi után nem jelentkezett sem az orvostudományi, sem pedig a jogtu­dományi egyetemre, hanem két hónap pi­henő után belépett egy nagykereskedel­mi vállalathoz minő­ségi ellenőrnek. A szakvizsgákat ha­marosan letette és példamutatóan dolgo­zott. Munkatársai örültek, hogy ilyen szorgalmas és tiszte­lettudó fiú került kö­zéjük. Á lányok is szemet vetettek a jóképű fia­talemberre. Kiváló férj alanynak látszott a Gábor gyerek, min­den valószínűség sze­rint a házimunkában is leveszi a nagyobb terhet a hölgy vállá­ról. Ezt egyébként Gábor is hangoztatta, amikor a családi élet szürkébb perceiről csevegtek a Szőlő­fürtnek, vagy közis­mertebb nevén Bo- gyózónak keresztelt pinceborozóban. Ide csak kéthetenként járt el, pénteken es­tefelé, amikor szabad szombat következett. Ekkor is csupán egy liter szatymazi riz- linget engedélyezett magának, s így a hú­szasából még maradt is. Nem dohányzott, nőkkel nem járt. Szabad idejében leg­feljebb pingpongo­zott a szomszédos üzem kultúrtermében. S mivel nem csupán a rossz, a jó hír is szárnyakon jár, ha­mar elterjedt, hogy Odor Gábor példaké­pe lehet bármelyik ifjú férfiembernek, s irigylésre méltó az a nő, aki férjül veszi őt. Az idősebb kolléga­nők gyakran meg- toldták. egyre több jótulajdonsággal ru­házták fel Gábor eré­nyeit. Tudni vélték, hogy odahaza ő mos és főz a családra, s minden szombaton délután úgy feltaka­rítja lakásukat, hogy három asszony se tudná különben. Persze, kár most a szót szaporítani, lás­suk a tényeket és a lényeget. Odor Gábor sem kerülte el sorsát, hamarosan megnő­sült. A vállalati szak- szervezeti bizottság titkára kijárta a fel­sőbb szakszervezeti bizottságnál, hogy kéthetes beutalót kap­janak, és az esküvő­ről egyenesen az üdü­lőbe menjenek. Min­den ment simán, mint a karikacsapás. A nászút édes volt, akár a méz. Semmire gondjuk, se főzés, se takarítás, se mosás. Annyi fehérneműt vittek magukkal, hogy ne kelljen egyet sem kimosni. S amint min­den véges, a nászút sem tart örökké, két hét múlva hazaérkez­tek az üdülőből. Az if­jú asszonyka kirá­molt a bőröndökből, a szennyest a fürdőszo­bába dobta, és első útja a szüleihez ve­zetett. Gábort magá­ra hagyta. Az ifjú férj gondolt közben egyet, hogy meglepi feleségét, és kimossa annak minden fehér­neműjét, Bár gondot okozott neki, hogy még életében sohasem mosott. Édesanyja el­kényeztette, még a nászútra is a mama készítette el csomag­ját. Nagy gonddal és kedvvel rakosgatta a különféle színű fehér­neműket. Még tet­szett is neki egyik­másik. Forró vizet en­gedett a lavórba, majd mosószer után kutatott. Leemelt a polcról egy zacskó trisót és felét beön- tötte a lavórba. Any­jától látta, hogy ő is szokott néha trisót önteni a vízbe. Az újdonsült menyecske finom, színes kombi­méit előbb ázni hagy­ta a trisós vízben, majd pedig alaposan meggyúrta, megdör­zsölte. Egy kis öblö­getés után kiteregette a kád fölötti zsineg­re Észrevette ugyan, hogy a piros alsóne­műn nagy fehér fol­tok éktelenkednek, de arra gondolt, hogy mosás után előfordul­hat ilyesmi, majd a száradás rendbehoz­za. Meszelésnél is lá­tott már ilyet, foltos volt a fal, de amikor az egész megszáradt, a szín is azonos lett. Az ifjú asszonyt az­zal fogadta, hogy min­dent kimosott, s ez­után is így lesz majd. A menyecske lelke megtelt örömmel, sze­me pedig könnyel. Ilyen szerencse is csak őt érhette. Kibontakozott fér­je öleléséből és meg­nézte a kiteregetett ruhákat. Elsikította magát, leikéből kiröp­pent az öröm, csak a szemében maradt meg a könny. Ez mégis­csak sok — jajdult fel, látva, hogy drága fehérneműit mind tönkretette a trisó. Hülyének mondta a szerelmes férjet, aki viszont nagyon meg­sértődött. Az asszony­ka zokogva arra kér­te, hogy többet az életben meg ne pró­báljon mosni. — Hát azóta nem is mosok én, drága barátaim — mondta, miközben mindany. nyiunk egészségére emelte szatymazi riz- linggel teli poharát, A takarítástól pedig úgy szabadult meg, hogy a porszívó csö­vét fordítva dugta a gépbe, és az nem szív­ta, hanem fújta a port. Azt is kivették a kezéből örökre. Az első paprikáskrumplit feketére égette. de megmaradt minta­férjnek Gazdagh István ^Jrázimunha

Next

/
Thumbnails
Contents