Pest Megyi Hírlap, 1977. október (21. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-23 / 250. szám
A kisgrafika ceglédi tárlata Ma nyílik meg Cegléden a III. Országos Kisgrafikai Kiállítás, amelyet a Pest megyei Művelődési Központ és Könyvtár, a ceglédi városi tanács művelődési osztálya és a Kossuth Művelődési Ház Kisgrafika Baráti Köre rendezett. A kiállító művészek anyagából mutatunk be három alkotást: Ex libriseket, illetve üdvözlő kártyát. Nagy László Lázár újévi köszöntő lapja M. Kiss József ex librise Kopasz Márta ex librise Zelei Miklós: Egy emberélet tényei A történet 1941 augusztusában kezdődik, amikor a tizenkilenc esztendős Dániel Mihály Pálmonostoráról Budapestre jön és kalauznak szegődik a BSZKRT-hoz — betöltve a június kell a pénz nagyon. Egy évtizednél’ is több telik el ebben a szorításban. — Jelenleg nem lépjük túl a havi kétszáz munkaórát. Négy-öt, sőt, ha szabadnapot is adhatunk egy hónapban a járművezetőknek — folytatja az előbbi munkahelyi vezető. D soha nem volt baj az évi szabadsággal. Kétszer két nap kell anyám kukoricájának kapálására, három a törésre, szárvágásra. Néhány nap a téli disznótorokra, a többit meg minden évben elviszik a lakodalmak, keresztelők, temetések. De most megbolondult a banda. Tóth Lali megnősült, nászúira megy. Sovány Miskát Hévízre viszi a szak- szervezet. Halászék a Bácskába mennek rokonokhoz. Vagy húsz éve nem látták egymást, most egyszeriben fölébredt bennük a nagy ácsingózás. Uradzik már mindenki! A főnök úgy döntött hát, hogy egyszerre küldi el az egész brigádot. Olyan szárazság volt, hogy a béke is az ár- tézi kútra járt inni, a Tisza nem fenyegetett. A partot megfoldozták, ahol a télen felszaggatta. Halaszthatatlan munka nincs, menjen hát mindenki! Pihenjenek! Első nap az udvart tette rendbe ipám. Két izmos kőrisfakarót faraiéit, s a tuskó mellett földbe vérté 5ket, egymástól félméternyire. Minien gallyhulladékot összeszedett, s íbbe a kalodába szorította a legkisebbet is. Amikor elég magas- -a gyűlt rengeteg ág, hajlékony fűzfavesszőből kötelet ügyes- cedett. Csinos kévébe hurkolta, majd b végével a földhöz ütöget- őket. Megelégedve nézte, milyen :a tonásan besorakoztak, összege- eblyézte a szemetet, s egy vessző- :osárral a nagy gödörbe hordta. Az gyik fuvarnál megbotlott az ól előt- i járdán. — Na, megállj! — szólt a sorból Ibámészkodó téglára. Letette a ast, hozta a kisbaltát. Felszedett gy fél sort. aztán újra helyére ta- ogatta. Karót vert a kis diófa mel- i. Kikötötte. Régen látja, hogy a zomszéd kerítése felé húz. de soha em jutott rá idő. Megszögelte a ertkaput, a disznóól verébdeszká- R. A hátsó szomszéd felőli kerítés Íját nyers akácból faragott kukák- al fogta le. — No, nincs tovább sopánkodás, nyal — telepedett le este a vacso- ihoz. — Megigazítottam a kerítést. — Éopen ideje! Én egész nap iák azon rágtam magam, hogy jyan hány csirke ment át, hány iáit vissza? Hanem a galambpad- st is letakaríthatnád. — Reggel avval kezdem. a tyúkóllal. Dé’után Fo’ytatla | meg egy kivénhedt----------------szilvafát húzott be a rt ből. Feldarabol ta, bepréselte a bbi tűzrevaló közé. Hordott aD- fát a szín alá. a konyhába, a kis- mrába. Leaven tartalék.- Estefelé ír csak ténfergett. mint a falusi o aratásban. Az eresz alatt meg- t. Néhánv nerrig belehallaatott. a tos hírekhe. Kiment, friss vizet tött a tyúkok vályújába, aztán ssza^ött az időjárást megfigve’ni. — Hm. hm — csóválta a fejét, •rt esőt most sem mondott. Félrehúzta a konyhaajtó függőét, s beczólt anyámnak: — Kimék tán a báztáüba. anya. — Uayan. mi a fenének? Hát r°m Isz te esv percre leülni? Mit arsz kint? — Hátha fattyazni kell a kukori- ;. Akkor holnao kiballagnék. — Dehogy kell, hiszen most kaItuk! — Gyorsan nő ám ilyen jó idő- 1! Mert a kukoricának a meleg istene ... Mea a malacoknak is mák egv kis zöldet. — Van a kertben is. Az már vénerske — mondta im. de ekkor már a kiskaput nyi- •gatta. Annus József: Apám szabadsága — Aztán igyekezz vissza! Jó félóra múlva kész az étel. — Jövök én. Vacsora után kiült az ól sarkára, kezében egy könnyű kapával. — Most ráérek, meglesem a pockot! Éjfél múlt, amikor bejött — No, megjelent-e? — neszeit föl anyám. — Látod, milyen nagy dezentor! Most nem jött Reggel a brigádvezető kiáltott be anyámnak: — Indul a krumpliszedés! — Már megyek is! — kapkodta anyám a szatyrot, vizesüveget, viseltes kötényt. — Csak készítek ennek az embernek. — Mentek? — kérdezte apám. — Klngécre? ............................. — Igen. Te meg pihenj, azért vagy szabadságon. — Jó, jó. t----------------- végén járhatott azaszI Az Utca I szonycsapat, apám már ■—---------------a kiskonyhában dúdolgatott Előhúzta a fényes ásót, meg az ügyes kis lapátot. Kicsit megijesztette az élüket egy reszelővei, aztán felkötözte őket a biciklire. A kisdúlőn ment, mint aki lopni készül. Anyám csodálkozva állt meg délután a zárt ajtó előtt. — Hé! Alszol? Senki sem felelt. — Akkor ez nincs itthon. A kulcs is a helyén. No, de semmi baj. Szabadságon van, időzhet egy kicsit valahol. Ügyis kell ecetet hozni a zöldbabra, majd megnézem Gáláknál. Nyitva volt a kapu, bekiáltott: — Ez az én emberem nem járt itt? — Nem láttam már egy hete — kocogott ki Julis néném. — Tán elveszett? — Csak tán nem. Elmehetett valahová. — Tán ő is rákapott már a kocsmára? — Nem hinném. Ezt az újat tán még nem is látta belülről. Kicsit bánja, hogy kérdezősködött. Ángyom képes kisütni a szomszédasszonnyal, hogy valami baj van a háznál. Apám esetleg tényleg a kocsmába tévedt be. Megláthatják. Akkor pedig lesz mit mondani! Már hallja is a suttogást: tagadja, nagyon tagadja, pedig hát nagyon iszik ám úiabban. A múltkori fizetésből is alig vitt haza valamit ... Apám éppen a szerszámokkal bíbelődik, amikor anyám visszaér. Az ásó sehogy nem akar kibújni az ülés alól. pedig régen meglazította a vékony kötelet, amivel odacsomózta. — Hát. te. ugyan hol jártál? — kérdezi emelt hangon anvám. Megáll. kezét csípőre teszi. Felkészül a szóoárbajra. Aoám felnéz, de nem válaszol. Egyetlen pillantással megállapította. hogy anvám nagyon jól tudja, merre járt. Mit mondjon hát? Gondolkodik. — Csak nem a kubikban? — hangzik az újabb szigorú kérdés.------------------- felel. Végre sikerül I Most Stm I a fal mellé állítani --------------------az ásót. Jobb térdével megtámasztja a biciklit, leállítja a lapátot is. Csendesen szólal meg: — Nem érted, te ezt, anya. Ez a mondat is olaj a tűzre. Röpködnek a perlekedő szavak: — Nem értem! Én nem értem? Hát azt tényleg nem értem, hogy mi a fenének kellett most kimenned? Tán azt hitted, elviszi a szél a gátat, vagy betemeti a csatornát, ha te nem vagy ott? A többi pihen, meg szórakozik, te meg ingyen dolgozol! Ki hallott még ilyet? Csendben kanalazzák a levest. Apám kétszer szed. A palacsintából is emberesen fogyaszt Megmosakszik? tiszta papucsba lép, becsoszog a szobába. Anyám szó nélkül veti neki az ágyat Leül, egy rossz nadrágot foltoz. Apám jókat nyög, amikor lefekszik. Feje alá rakja a két tenyerét. — Sürgős az a folt? — kérdi. — Sürgős, nem'- sürgős, ráérek még lefeküdni. Tudom jól, te elfáradtál. Azt szeretnéd, ha oltanám a villanyt, hogy ne süssön a szemedbe. De minek kellett kimenned? Tudtam! Szinte éreztem már reggel ! Mondtad tegnapelőtt, hogy nagyon kapkodva dolgozott a nép az utolsó napon. Miskáék is három óra hosszáig sütötték a szalonnát, aztán meg csak úgy, ahogy esik... Fogadni mernék, hogy azt igazítottad ki mindenki után. — Azt — mondja apám derűsen, de nyomatékkal. Oldalra fordul, jelezvén, hogy befejezte a beszélgetést---------------------------- nyomják ki| A feddő szavak | csit Nagyot----------------------------szusszantva alszik. Az arca kisimul, mint öreg délutánra a csatornaoldal... H zo-i Kassai provoiracio után naaoa vonultak által üresen hagyott helyek egyikét. Ha nem lenne háború, talán sokkal jobban örülne annak, hogy sikerült belülre kerülnie az elit vállalat kapuján, hogy sikerült a meglehetős anyagiak, a létbiztonság közelébe jutnia. De a háború épp ezt az utóbbit veszélyeztette. És hamarosan szá- molatlanul kell az ember. Nyolc nappal a doni vereség után Dániel Mihályt is elviszik katonának. A futószalaggá gyorsult katonai adminisztráció rohammunkában készíti a behívókat. Az egyébként is szűkszavú okmánynak csak a legfontosabb rubrikáit töltik ki. Dániel Mihály behívójának már száma sincs. A BSZKRT 1946. április 7-én, a fölszabadulás első évfordulója után három nappal törli a létszámból. Indok: igazolatlan távolmaradás. A törlést két év múlva az igazgatótanács érvényteleníti, s Dániel Mihályt hét nap rendkívüli fizetett — mivel?! — szabadságra bocsátja. Indok: fogságból hazatért. ■ ■ uszonöt év telt el életéből. A huszonötből hat lett a háborúé, a hatból négy maradt a lövészárokban, a tábor szögesdrótja mögött. A férfikor fele — és még mindig csak a kezdetek. Az úgynevezett élet elején. Nullán. (Vigasz: egy egész országgal együtt.) A középmagas, zárkózott, lassú járású férfi összeszorítja a fogát és nekivág. A dokumentummá átminősült szolgálati papírok jelzései: 1949. május 20-án kétszázötven forint házassági segélyt kap, fél év múlva szoba-konyhás szolgálati lakást. Azután villamosvezető lesz, utána elvégzi a trolivezetői tanfolyamot. Jóval később a nyolc általánost. Közben járja a soros szakmai és politikai tanfolyamokat. Egyszer kollektiven — pecsétes levélben dicséri meg egy Pesten kirándult tsz- csoport, egyszer túllépi az előírt sebességet, néhány dicséret. Balesete nem volt. — Tudta, mi mellett kell szólnia. Mindig az érdekeinkért agitált. Ha háromszáz órát kellett dolgozni egy hónapban, annyit dolgozott. Havi egy, esetleg két szabadnappal. Nem vitatkozott azon, hogy milyen feltételekkel dolgozik. Bér- és jutalomvitánk sem volt soha — mondja a felettese. Ha háromszáz órát kell, annyit dolgozom — mondja magában a korosodó férfi, mondatja vele önbecsülése és a közbecsülés. A társadalomnak az kell, hogy valaki elvégezze a munkát, hogy valaki teljesítsen, neki pedig, hogy teljesíthessen. Mindenáron, hiszen kell a pénz, az előbbi munkahelyi vezető. — A hőskorszakban ezt nem lehetett. Kevés volt az emberünk. e annak a kevésnek megfizethették. Dániel Mihály pedig befejezheti a szabadság-hegyi lakás építését, pár év múlva kicseréli a kocsit is: — Ha nyugdíjas leszek, majd barangolok az országban. ötvenéves. Eljutott oda, ahová fiatalon lenne jó, fiatalon lett volna jó, háború nélkül, fogság nélkül, szegénység nélkül — de mégis fellélegezhet. Fellélegezne, ha nem érezné, hogy baj van a szívével. De ez titok, önmaga előtt is. A tengelyen töltött idő után járó korkedvezménnyel már csak három év a nyugdíjig. Ki kell bírni. Csak három év. Elszánt. — Az üzemorvosi ellátástól idegenkedett. Valószínűleg saját orvosa kezelte — mondja az üzemorvos. Bejegyzése: az orvosi kartonon: vérnyomás-emelkedés. Heti szabadnap megadása mellett vezethet. Ne túlórázzon. Egy hét múlva jelentkezzen vérnyomás-ellenőrzésre. (Nem jelentkezett.) — Hogy fordulhatott elő, hogy nem jelentkezett? — Az emberi felelősséget nem lehet teljesen adminisztratív útra terelni — mondja az üzemorvos. — Ritkán betegeskedett. Tavaly vettem betegállományba, három napra — mondja a körzeti orvos. — Gyomorra lokalizálódó fájdalmat állapítottam meg nála. A vérnyomásával nem volt baj. Voltak szívpanaszai. Többször próbáltam rábeszélni, hogy vizsgáltassa ki magát. Kerülte. — Súlyos anyagi veszteséggel jár, ha valakit nyugdíj előtt tiltanak el a vezetéstől — mondja a kollégája. A barátja pedig: — Vigyázott magára. Nem dohányzott, nem ivott. Munka után egy fröccsre se ment be sehova. Társadalmi munkát végzett, a brigád életében benne élt. Nem panaszkodott semmiért. Egyszer, halála előtt nem sokkal azt mondta, hogy nagyon fáradt. A víz is kiverte. Súlyos anyagi veszteséggel jár, ha valakit nyugdíj előtt tiltanak el a vezetéstől. Elszánta magát: — Megtartani, amit elértem. A reggeli csúcsforgalom végén Dániel Mihály a volán mögött rosszul lett. Munkájában így is lelkiismeretes: azonnal fékezni kezd. Fékezés közben belehal infarktusába. A jármű egy fának gurulva megáll. Személyi sérülés nem történt, az anyagi kár jelentéktelen. Bárány i Ferenc: A hegy megmászhatatlan Szalagtánc MAGYARI MIHÁLY EMLÉKÉRE A csíksomlyói árvaházat nem könnyű hegyre vállon vinni, terhét csak eltökélt alázat erejével lehet kibírni. Mihály, a hegy megmászhatatlan. de felmentéi a derekáig, ahová már a sugarakban fürdőző csúcs is odalátszik. A csúcsot nézted, s nem figyelted lábad előtt a farkasárkot, most már jutalmát életednek holtod után kell megtalálnod, keresd a boldogság gyopárát felhőkön túli havasokban, ne félj, ha sziklák körülállják — te csak keresd meg. Hidd el: ott van. Törő István: Vágom A selymes füvet is levágtam közte hiába lapuit bogár és beloptam magam közétek mint tojását a kakukkmadár; ott lapulok a tenyerekben . a sorshoz kötődöm — arcomon nappalok pengenek, lábam a létért botladoz’ és vágom a selymes füvet hajnalra kinő minden, nem bújhatok a fű alá lehet kijózanodva élnem. Huh István: Átok + Az olcsó löttyöt ittad S folyton apádat szítadÖ már a másvilágé Övé volt igen a csákány Öt azért befedted Tiszteletből szeretted Cifra átok cammog ki a szádon A kezed a lábad visszeres Nincs amin kacagj nevess Este asztalhoz ülsz És hörbölöd a levest Nagy László krétarajza
