Pest Megyi Hírlap, 1977. október (21. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-23 / 250. szám
"kMiÍOP 1977. OKTOBER 23., VASÁRNAP Vámvizsgálat következik... 9 Utón a Balt Orient Expressz 9 Szob-Sturovó határállomások 9 Já ha tudják - hasznát veszik Felhangzik a szignál, majd a Nyugati Pályaudvar tucatnyi j mikrofonjából női hang tájékoztatja az utasokat: a Balt -Orient Expressz a csarnok V. vágányról indul. Az imént még nyugodtan álldogáló emberek ‘fölkapják csomagjaikat, s '-iparkodnak mielőbb megtalálni!, elfoglalni helyüket Azután ‘felhangzik az indulást jelző füttyszó. Kávé és olaj ; A nyár elmúlt, lanyhul az ; idegenforgalom, kevesebb az -utas. A fülkék többsége üres. ÍAz egyikben három, szürke * egyenruhás férfi készülődik: ízöld vászonborítójú mappát szorítanak a hónuk alá, alumínium dobozkát csúsztatnak 'a zsebükbe, benne lapul a bélyegző: Vámhivatali kirendeltség, Sturovó. Egy másik fülkében, valahol a vonat végén magyarok foglaltak helyet. Egy nagymama a lányával, kisunokájával, valamint két fiatalember. A srácok régi jó ismerősök, együtt dolgoztak az NDK-ban, s most barna színű, konzuli kivándorló útlevéllel szálltak vonatra. Mindkettőjüket család várja Leisnigben. — Jónapot kívánok. Magyar vámvizsgálat — mondja a belépő pénzügyőr, s meg sem várja, hogy visszaköszönjenek, megkérdi, van-e valakinél négyszáz forintnál nagyobb összeg, s tájékoztatja az utasokat, hogy takarékbetétkönyvet sem lehet kivinni az országból. Az árukra vonatkozó kérdések után ellenőrzés következik ... Kazinczi Ferenc, pénzügyőrrel arról beszélgetünk, hogy tilos kivinni az országból sók egyéb mellett, étolajat és kávét. Az utóbbit azért, mert köztudott, hogy az elmúlt évben emelkedett a kávé világpiaci ára, a magyar külkereskedők azonban még előzőleg nagyobb mennyiséget vásároltak, így most a környező országoknál jóval olcsóbban árusíthatjuk.. Mi legyen a bundával — Tudomásom szerint a magyarországi vámszabályok nemzetközi viszonylatban a legenyhébbek közé tartoznak. Az útipoggyászon kívül 5 ezer forint értékű ajándéktárgyat lehet hozni, vámmentesen, bizonyos mennyiségi korlátok mellett. — Így van, az utasok többsége nem is akarja áthágni a szabályokat. — Tegyük föl, hogy irhabundát hoz valaki Romániából. Az illető tudja, hogy 5 ezer forintig vámmentesen hozhat árut, de azt is tudja, hogy a kabát 8 ezret ér. Fél, hogy elveszik, nem jelenti be, nem mutatja meg, fölakasztja a fogasra ... — Okosabb beírni a vámárunyilatkozatra, mert abban az esetben csak 1200 forint vámot kell fizetni, méghozzá csekken. De ha nem jelenti be, és észrevesszük, lefoglaljuk, és a vámon kívül büntetést is kell fizetni érte, ha egyáltalán visz- szakapja a holmit.. Robog a vonat. Már a Dunakanyarban járunk, látszik a folyó, a visegrádi vár. Az utasok társalognak, olvasnak vagy éppen szundítanak. — A magyar és a csehszlovák vámvizsgálat egymás után következik. Visszafelé fordított a sorrend. Mondhatná bárki, ha már a khakiszínű egyenruhások mindent rendben találtak a szomszédban, akkor a szürke egyenruhás magyaroknál sem lesz probléma, így igaz ez ...? — kérdem Szűcs Istvánt, a szobi vámhivatal helyettes parancsnokát. — Nem minden esetben. Egy sor kedvezmény nálunk nagyobb, például Csehszlovákiába 200 cigarettát lehet bevinni, ezzel szemben mi 500-at engedünk ki. A csehszlovák vámszabályok csak 300 korona értékű árut engednek kihozni. Nos, ebben az esetben, amikor a partnerek a szigorúbbak, elvileg akár csukott szemmel is dolgozhatnánk. Festmények a bélésben — De csak elvileg! — szól közbe Pénzes József, pénzügyőr. Mert éppen egy cseh állampolgárral esett meg nemrég, hogy átcsúszott az egyik ellenőrzésen, s a mieink találtak meg a kabátja bélésébe varrva két olajfestményt Az egyik németalföldi alkotás. A Szépművészeti Múzeum szakértője szerint csaknem 10 ezer forintot ér. Másik példa: Csehszlovákiában például bárki vásárolhat légpuskát nálunk azonban csak engedéllyel szabad. Mégis, mert üzletet látnak benne, hozzák, olykor tízesével is. A szobi hivatal az idén eddig több mint 300 személy ellen indított vám-, vagy devizajogszabály-sértés miatt eljárást. Nyáron, az idegenforgalmi szezonban volt nap, amikor 10—12 jegyzőkönyv készült, persze a forgalom is sokszorosa a jelenleginek. Volt akinek a poggyászát két kilogramm aranyékszer nehezítette, más hetven pulóverrel kívánt védekezni a hideg ellen. A lefoglalt áru egy ideig a kézi raktárban pihen, majd, ha megszületett a szabálysértési hatóság döntése, vagy súlyosabb esetben ítéletet hirdetett a bíróság, akkor vagy kiválthatja a tulajdonos, vagy örökre búcsút mondhat a csempészett holmiknak. Raktár — bő választékkal Akárcsak egy üzlet raktárában, . olyan választék van a Vámáruraktárban. Látunk itt gyermekkocsitól kezdve kardántengelyig mindent Az egyik sarokban 17 színes televízió, mellette a polcon legalább 50 légfegyver, ládaszámra a konyak és zsákszámra a ruhanemű. Egy állványon rengeteg egyforma zsákban pulóverek tömege. — Kamionos ügy — mondja Vanház Lajos százados, a raktár helyettes vezetője. A forgalomról a következő számok alapján lehet képet alkotni: — Havonta hárommillió forint értékű árut fogadunk, és értékesítünk. A személygépkocsiktól kezdve — ezekből tavaly 419-et adtunk el — a ruházati cikkekig igen bő a választékunk. Huszonöt-harminc kereskedelmi partnerünk van, közülük a legjelentősebb a Centrum Áruházak központja. De vevőink közt megtalálható a Bizományi Áruház éppúgy, mint a Dohányértékesítő Vállalat, az Országos Likőripari Vállalat, a Filatélia, az Ofo- tért, és a Magyar Nemzeti Bank. Az utóbbi aranypénzeket vesz át. — A pénzügyőröknek jól kell ismerniük nemcsak a hazai, hanem a külföldi cikkeket és árakat, mert egy-egy ármódosítás után megváltozhat a csempészésre érdemesített termékek köre...-— Pontosan. Eddig például a zsebszámológép volt a sláger, most már olcsó itthon, is, nem érdemes kintről hozni. Hogy helyette mit vásárolnak tömegével? Pipere cikkeket, pulóvereket és aranyékszereket. Azon tűnődtem, hogy ide kéne elhozni néhány piackutatót, hadd lássa, mi az, amit sok száz kilométerről is elcipelnek az emberek, vagy azért mert nálunk drága, vagy mert egyáltalán nincs, pedig jó lenne, ha lenne. Később mondják a pénzügyőrök, hogy az Országos Piackutató Intézet munkatársai jártak náluk éppen ez- ügyben. Az utasok megértik Varga László, a Vám- és Pénzügyőrség Pest megyei parancsnoka arról beszélt, hogy megfelelő felvilágosítással, az utasok tájékoztatásával sikerült megelőzni egy sor szabály- sértést. Tavaly száz százalékkal nőtt azoknak a száma, akik a szobi határátkelőhelyen önként leadták az engedélyezett összeg fölötti forintjaikat, a pénzt hazatérésükkor természetesen visszakapták... Czibor Valéria Elriasztott újítók Ne vesszen kárba a tapasztalat Az ISG-ben 1976-ban 260 benyújtott újítás közül hetvenet fogadtak el. Ezek mintegy másfél millió forint hasznot hoztak. Az újítók fele munkás. — Hogy én újító? — csodálkozik Bohus János lakatos, amikor fölkeresem. — Két éve nem újítottam. Azelőtt volt több javaslatom is, két év alatt öt, de abból csak egyet fogadtak el. Egyet pedig felhasználtak anélkül, hogy elfogadták volna. Javasoltam, hogy ászok- csavarok helyett fejescsavart használjunk, ez jelentős anyag- és munkamegtakarítást eredményez. Az újítást elutasították, de most alkalmazzák, merthogy hiánycikk az ászokcsavar. Csak a papír jön — A többi? Látja azokat nem is tudom már, hogy miért nem fogadták el. Az még ugyanis nem fordult elő, hogy egyszemélyi elbíráló idejött volna megnézni a munkapadon: mi az, amit az ember elképzelt. Csak megkapjuk a papírt, hogy ezért vagy nem azért nem megfelelő az újítás. Pedig lehet, hogy némi tanáccsal, módosítással alkalmazni lehetne a javaslatunkat. — Most azonban megint ki kellene találni valamit, mert erre az évre a brigád vállalt egy újítást. De tudja, hogy van az, ha az ember egyszer kijött a gyakorlatból, nehezen jut eszébe egy jó ötlet. Bohus János 17 éve dolgozik a gyárban, társadalmi megbízatása műhelybizottsági titkár. Részt vett több szakmunkástovábbképző tanfolyamon és tavaly fejezte be a marxizmus —leninizmus középiskolát. Amikor a munka megkívánja Bogi Béla 1951-ben lakatos tanulóként került az ISG-be, azóta is a tmk-műhelyben dolgozik. 1974. óta öt újítását fogadták el, kettőt-hármat visz- szautasítottak. — Hogyan lesz valakiből újító? Általában a munka szorít rá minket. Nincs alkatrész? Kitalálunk valamit. Ki akarják selejtezni a gépet? Megpróbáljuk használhatóvá tenni. De azt ne kérdezze, hogy megéri-e. 300—Í00 forintot adnak ma egy-egy nem kalkulálható újításért. És mi a tmk-ban általában ilyen újításokat csinálunk. — Itt van például a hidraulikus bőrözőkészülék. Azelőtt hat ember 5—6 órás munkája volt a bőrözés, most pedig a gépi megoldással két embernek jelent két órát. Igaz, hogy évente átlag hatszor kerül sor erre a munkára. De a megtakarítás akkor is jelentős. — Mi különben jó helyzetben vagyunk. Javaslatainknak 90 százalékát elfogadják. Egyébként tájékoztatást nem nagyon kapunk, hogy milyen újításokra lenne szükség. Talán nem is igényeljük. Megszűntek az ötletnapok Kocsis József és Páli István bronzkoszorús újítók a kovácsüzemben dolgoznak. Eddig több mint 100 ezer forint hasznot hoztak ötleteik. Az egy munkahelyen eltöltött több mint két évtized alatt számos közös újításuk volt. — Megtört az újítómozgalom lendülete — mondja Páli István. — Az ötvenes és hatvanas években még számtalan rendezvényre emlékszem visz- sza. A vállalatok között évente kétszer is volt tapasztalat- csere, gyárlátogatás. Megismerkedtünk másutt is az újítási munkával, esetleg ötleteket is kaptunk. A gyárakban voltak ötletnapok, ahol az emberek sorban felvetették javaslataikat, és amelyiket elfogadták, azért már másnap fizettek is. Nem születtek ilyenkor nagy horderejű újítások, de ezek az összejövetelek megmozgatták az emberek , fantáziáját, és sok apró, a munkát könnyítő ötletet eredményeztek. — Amikor az ötletnapok megszűntek, bevezették, hogy a többszörös újítókat negyedévenként jutalmazták. így ha mondjuk, az ember egy félévben egy újítást adott be, res- tellte magát. Azonkívül a jutalom a többieket is sarkallta. ‘hogy törjék a fejüket. — De nehogy azt higgye, hogy csak nálunk kisebb az újítók becsülete. Dolgoztam már másutt is és ismerek más gyárakat is. Nyugodtan mondhatom, hogy az ISG-ben még jobb a helyzet az átlagosnál. Vigaszdíj — Nehéz dolog kivárni, míg egy-egy újítást bevezetnek —' veszi át a szót Kocsis József. — Egyrészt az egyszémélyi elbírálók, a műszaki szakemberek nem érdekeltek abban, hogy minél gyorsabban megnézzenek egy újítást, másrészt meg a társüzemek nehezen tudnak időt szorítani arra, hogy elkészítsék a berendezést. — Vannak érthetetlen dolgok is, amik nagyon elveszik az ember kedvét. Ilyen volt a szúrófej-ügy. Évekkel ezelőtt naponta három műszakban 20 darabot használtunk el. Egy- egy darab ára 1000—1200 forint. Beadtunk egy újítást, de a műszaki főosztályon nem fogadták el, inkább szerződtettek egy mérnököt, hogy dolgozzon ki valamilyen meg' oldást, ö meg csak jött-ment, j nem jutott eszébe semmi. AmiI kor aztán meghallotta, hogy mi is foglalkoztunk az üggyel, megkérdezett minket, hogyan is gondoljuk. Mondtuk neki, nézze meg az újítási osztályon, ott van az elutasított javaslat. Megnézte, tetszett neki és be is vezettette. Mi meg kaptunk fejenként 300 forintot, vigasz- díjként, mert elutasított újításról volt szó. Négy éve dolgozunk ezzel a módszerrel, számítsa ki, mennyi megtakarítást jelent ez... ★ Harminc év alatt 50 milliárd forint hasznot hoztak nép- gazdasági szinten az elfogadott újítások. Az újítók között szép- számmal találhatók munkások is. Nem munkaköri kötelességük, csak éppen törik a fejüket, hogyan, mit lehetne jobban. okosabban. S táján éppen ezért, az érdektelenségen, a hivatali packázások útvesztőiben hamarább törik meg kezdeményező kedvük, mint a műszaki szakembereknek. Pedig a termelésben közvetlenül részt vevők mindennapi gyakorlatában olyan tapasztalatok rejlenek, amelyek mellett bűn közömbösen elmenni. Vállalati, népgazdasági érdek minden eszközzel, ösztönzéssel és törődéssel segíteni őket. Hámor Szilvia Volt egy család... Az erkölcsi ítélet súlyosabb — Elsőrendű vádlott, álljon fel! Megértette a vádat? Édesanyja sérelmére társtettesként elkövetett gondozási kötelezettség elmulasztásáért került a bíróság elé. — Megértettem. — Bűnösnek érzi magát? — Részben ... Annyiban, hogy nem kellett volna anyámat az élettársamnál hagyni. — Másban nem? — Nem. Én kérem nagyon el voltam foglalva a munkámmal. A földdel, meg a jószággal. Nem tudtam, mi történik otthon. Ellentmondások — De ember — emeli meg hangját a bíró — maga látta, hogy az anyja éhezik, és azt is tudta, hogy egész télen fű- tetlen maradt a szobája. Hiszen még a tanácshoz is berendelték emiatt. Maga előtt ment tönkre az édesanyja, mégis mindent az élettársára akar hárítani? — Bírónő kérem, nálunk az asszony dirigál... Aztán meg időközben nekem kitelt a becsületem a feleségemnél és ezért kiköltöztem a tanyára, ahol állatokat nevelek. Néha eljött oda anyám és panaszkodott — ez igaz. Mondtam is neki, jöjjön ki hozzám, de ő azt felelte, hogyan lehet élni egy istállóban? Az élettárs hétgyermekes családból származik. Aligha ismeretlen előtte az éhség és a nincstelenség keserve, neki is kisgyermek korától dolgoznia kellett, hogy megélhessenek valahogy. Most harminc éves, fél ház tulajdonnal. Szakma nélkül is — ha munkát vállal — tisztes megélhetést biztosíthat önmagának és két gyerekének. De három és fél évvel ezelőtt az anyósától szerzett kis vagyon kapzsivá, majd kegyetlenné tette őt is. — Nem értek egyet a váddal — jelentette ki a bíróság előtt. — Mostam és főztem anyósomra, s reggeledként a kályhába bekészítettem a tüzelőt. Soha néni mondtam olyat, hogy menjen a Dunának, vagy, hogy akassza fel magát. Én... Gyűlölet — Akkor meghallgatjuk a magnófelvételt — szakítja félbe a bíró. A nő erre mintha szemernyi különbség sem lenne az előbbi és újabb mondata között, folytatja: — Amikor a riporter kint volt, mondtam anyósomnak, háromszor is, hogy kösse fel magát. De máskor nem. Én nagyon megharagudtam rá, amikor írt a rádiónak ... — és így folytatódik. újabb meg újabb ellentmondásokkal a vallomás. Minden hitel nélkül. Az ügy egyetlen igazi tanúja, a szomszédasszony, aki jól ismerte a családot, nem kívánt vallomást tenni a tárgyaláson. Tehette, mert rokona a vádlottnak. így viszont előtérbe kerülnek a közvetett bizonyítékok, többek közt az a corpus delicti (bűnjel), amit a Magyar Rádió adott át a bíróságnak. Egy levél. Az idős asszony írta végső elkeseredésében a rádió levelezési róva Iának: Kérem segítsenek rajtam! Két éve elköltöztem Füzesgyar- matról, a fiamékhoz, de ők. a maguk boldogulására, mindentől megfosztottak. Hetek óta enni sem adnak. Nyugdíjam nincs, összesen háromszáz forintból élek, amit a volt férjem tartásdíjként fizet. A tanács intézte el, hogy naponta egyszer meleg ételt kapjak a diákotthonban. Elvették a tévémet és az olajkályhámat is. Most télen szinte egész nap az ágyban fekszem, de így is fázom. 1974-ben egy teherautó bútorral, és élelemmel jöttem Halásztelekre. Ezenkívül nálam volt még 55 ezer forint, amit az eladott házamért kaptam, de a pénzt az első nap elvették tőlem. Akkor a fiam otthagyta a szobafestő szakmát és az ötvenötezer forintból borjúkat vásárolt, istállót épített és gazdálkodni kezdett. A menyem hónapokig nem dolgozott, abból éltünk, ami maradt a ház árából. De ahogy elfogyott a pénz, veszekedni kezdtek velem és nagyon gorombák hozzám. Megpróbáltam átköltözni a másik gyerekemhez Békéscsabára. de ott azt vetették a szememre, hogy mindent Halásztelekre vittem. Ott sem volt maradásom, de most már itt sincs. Három gyereket neveltem fel és most mégsincs egy sem. Nagyon kérem, helyezzenek el egy szociális otthonban. Szenvedésemet nem tudom leírni... A levél megérkezése után a rádió munkatársa hamarosan leutazott Halásztelekre Varga Györgyikhez. Olyan gyűlöletet tapasztaltam az idős néni iránt, ami teljesen megdöbbentett — mondta a tárgyaláson. Félelem A bíróság három napig hallgatta ki az idős asszony legközelebbi rokonait, volt férjét, testvérét, fiait, de a legtöbbet nem a hozzátartozók sokszor ellentmondó vallomásaiból tudta meg, hanem egy tanácsi ügyintézőtől. Nem véletlenül. Hónapokig alighanem tőle kapott csak jó szót akétségbeesett asszony. — A néni sokáig nem mert hivatalos helyen problémájával előhozakodni, mert félt a menyétől és a fiától. Azután viszont naponta jött panaszkodni, elmondta, hogy még enni sem kap otthon, és ki akarják zavarni a lakásból. Előfordult, hogy egy hétig csak száraz kenyéren élt. Albérlőnek szánták a szobáját. Mi beidéztük a fiát meg az élettársát. Az asszony még itt is ordított a 69 éves nénivel. Irtunk levelet a testvérének, dé ő sem tudta befogadni. Szociális otthonban nem volt helyünk, így csak egyet tehettünk: az >sko- lai menzán ebédet adtunk neki. De ez nem sokat segített. Március végén hallottam meg, hogy a néni hazautazott Fúíes. gyarmatra — s a hozzátartozói sírjánál felakasztotta magát. Kegyetlenség A férfira kiszabott tíz hónap börtön és az asszony félévny\ felfüggesztett szabadságvesztése csak a törvény büntetése Az eikölcs ítélete a néhány hónap fogvatartásnál jóval súlyosabb. De kié ez az erkölcsi ítélet?/ mai közvéleményé. Ebben i bűnügyben viszont szinte minden évtizedekkel korábbi időket idéz. A négy osztályt végzett primitív fiú, a pénzsóvái meny, a csakis földben, jószágban, vagyonban gondolko dás a Móricz-novellák kegyetlen parasztvilágára emlékez tét... Nehéz elhinni, de igaz. Vol egy család a hetvenes évekbei házzal, öt hold földdel, nyolc vanezret érő állatállománnyá] harmincéves munkabíró asz- szonnyal és férfival. És ez i család ravaszul kifosztott majd éheztetéssel halálig kín zott egy öregasszonyt. A férf édesanyját. Babus Endre
