Pest Megyi Hírlap, 1977. október (21. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-23 / 250. szám

mr.cir.r 1977. OKTOBER 23., VASÁRNAP Hörpintek valódi világot KÉPEK A MEGYEI KÖNYVHÓNAP SZOBI MEGNYITÓJÁRÓL ünneppé lett a tegnap dél­után. Szobon. Már a kora dél­utáni órákban egyre többen siettek a művelődési központ felé. Tágas előcsarnokában zeneszó, Ady-emlékkiállítás, Ady-versek hanglemezről és könyvtárlat fogadta az érke­zőket Szívesen jöttek a tegnapi könyvünnepre — amint arról lapunk első oldalán beszámol­tunk — a szobiak. A nagyközség a megye elöl­járó települései közé tarto­zik. Ezt példák sora bizo­nyítja. A szűkebb pátriáért hosszú évek óta szívesen és sokat tesznek az itt élő embe­rek. Csak tavaly minden szo­bi lakosra ezerkétszáz fo­rintnyi társadalmi munka ju­tott. Miért e nagy igyekezet? „Szob az otthonunk” mond­ták többen is a megkérdezet­tek közül. Az otthonáért pe­dig mindent megtesz az em­ber. Legyen csinos kívül és belül A kívülre bárki választ kap, aki végigsétál a tiszta, virágos szobi utcákon. A be­lülre a művelődés iránt nö­vekvő igény ad választ. Az, hogy egyre több a könyv a szobi lakásokban. Az is, hogy pezsgő, eleven a művelődési központ élete. És válasz volt a tegnap délután is. Ahogy körülvet­ték a költőt, Baranyi Feren­cet, még az irodalmi est kez­dete előtt, hogy szót váltsanak vele, kérdéseket tegyenek fel irodalmi életünkkel kapcso­latban vagy éppen dedikál- tassák valamelyik kötetét. Már ameddig kaphatók vol­tak a művelődési központ előcsarnokában a Baranyi-kö- tetek. Szinte percek alatt az utolsó is elfogyott, azután már csak a tisztelői maguk­kal hozott könyveibe írhatta be nevét a költő. Közben muzsika szólt a könyvtárban, hanglemezről Latinovits Zoltán szavalt, majd megint muzsika követ­Baranyi Ferenc dedikál kezett és kérdések sokasága a költőhöz s a vele együtt érkezett két művészhez, Merényi Judithoz és Szersén Gyulához. Ilyen meghitt, bensőséges hangulatban gyorsan múlik az idő. Nem jutott belőle, hogy minden kérdésre vála­szoljanak. Ám ha személy szerint nem is kapott felele­tet minden kérdező, az iro­dalmi est választ adott min­den érdeklődőnek. „Hörpintek valódi világot” — tolmácsol­ta József Attila Ars poeticá­ját Szersén Gyula, s máris megfogalmazódott a magyar költők legjobbjainak hitvallá­sa, vagyis az, hogy a költészet mindig akkor jutott a legma­gasabbra, ha nemcsak az igazat mondta, hanem a valódit. Erről szóltak a költők so­rai: Váci Mihály, Garai Gá­bor, Simon Lajos, Ladányi Mihály és Nyerges András — a két előadóművész tolmá­csolásában. S lényegében ugyanezt fogalmazta meg prózában az est költő vendé­ge, Baranyi Ferenc is. Mint mondotta: o versekről a ver­sek mondanak a legtöbbet. Azok a versek, amelyek se­gítik az embereket az eliga­zodásban, amelyek segítenek emberül élni. A magyar b'ra legjobbjai — Petőfi, Ady, Jó­zsef Attila és mások — eb­ben mindig az élen jártak. S e hitvallás jegyében szület­nek a ma lírikusainak ver­sei is. A szobiak figyelemmel hall­gatták a költő szavait, akivel már régóta ismerősök, .mint ahogy ismerősök Baranyi Fe­renccel szinte valamennyi Pest megyei településen. Nemcsak azért, mert e me­gye szülötte. Pilis, Nyáregy­háza, Cegléd, Monor, Vecsés volt életének egy-egy állo­mása. Azért is, mert az el­múlt tizenöt esztendő alatt — amióta első verseskötete megjelent —, nemcsak az or­szágot, hanem a megye váro­sait és falvait is szívesen jár­ja, hogy találkozzon olvasói­val. Mi mással is fejeződhetett volna be ez az ünnepi est, mint a költő verseinek egy csokrával Szép ünnep volt. A műve­lődés ünnepe. ’ • - ! ‘ Prukner Pál TV-FIGYELŐ Cüclk mondták? Embersége­sebb programot? Megnyugta­tóbb fordulatait az egyszer kameravégre kapott életek­nek? Fölemelőbb híreket a nemrég mélybe igyekvő sor­sok alakulásáról? Jó húsz éye fizeti díját a tv-néző, de olyan jókedvre derítő híradást még nemigen volt szerencséje végignézni, mint amilyen a Vitray Tamás Csak ülök és mesélek... cí­mű műsorának egyesztendős fennállását ünneplő összeállí­tásból kikerekedett. A veterán sportoló végül is eljutott a svédországi ver­senyre (igaz, a felsöpakonyi tsz fizette a jegyét); a cseléd­nek kölcsön adott legényke a nagykőrösi ládagyárban ta­lált munkát és tanulásra ser­kentő munkatársakat; és az egyetlen év alatt több mint félszáz állami gondozott gyer­mekkel bajlódó asszony is nagyobb, kényelmesebb ott­honhoz jut — többek között a Pest megyei Idegenforgalmi Hivatal munkatársainak jó­voltából. De ugyanígy megnyugtató fordulatot vett azoknak a sorsa is, akik nem szűkebb országrészünk, Pest megye lakói. A hajdúsági szobrász nem hagyta magát, hogy őste­hetségének termékei a mű­tárgyszerzés vámszedőinek karmai közé kerüljenek: új fe­leséget talált és véle életének új értelmet a költőnek sem rossz egykori parasztpolitikus, Hegyesi János; és hát az ex- színésznő is kedvére durrog- tatja a célfekete alsó széle kö­zepébe találó sportpisztolyait és festi sorra a kiállításra érett képeket... Alig egy esztendő, és lám- lám hogy fölfutott a Csak ülök...! Néhány — e rovat­ban is szóvá tett — ízlésbéli kibicsaklás (bicsérdista lek­várevő!) után nagy sebesen megtalálta mind feladatkörét, mind az ahhoz illő hangot, és azokról hozott hírt, akik rend­re megérdemelték. Akikről — noha különös sorsuk, nem mindennapi képességeik révén megvolt a jussuk rá — egyéb­ként soha nem hallott volna a közvélemény. A műsor szerkesztésének alapját ez az egyébként képe­zi. A szokványutakról való le­térés; példaszerű életrekeltése a téma az utcán hever ősi új­ságcsináló jótanácsnak. Egyszóval, a dicsérő jelzők egész sorára érdemes ez a Csak ülök... Reméljük is, hogy kamerái elé ül még öt­ször, tízszer ennyi — és ilyen jó — riportalany. Az előfizető, ha őket nézi, biz­tosan nem nyúl majd a kap­csológombhoz, sőt — megket­tőzi a hangerőt... NoveHák. Azt mondja Vá­mos Miklós Halak a parton című összeállításának Négyen jogászok című darabjában az egyik ifjú jogász: apám, a szombathelyi ügyvéd eladta a házát, és az árából örökla­kást vett Pesten (Budán). Bizonyára sok, Veres Péter ténytiszteletén iskolázott tv­néző kapta föl a fejét: hogy­hogy öröklakást vett Pesten (Budán) ? Fővárosi ingatlant csak az vehet, aki legalább öt éve bejelentett pesti (budai) lakos, illetőleg — de ez csak nagyritkán fordul elő —, aki külön ingatlanvásárlási enge­délyt kap a fővárosi tanácstól. A Gálvölgyi János játszot­ta ifjú ügyvédbojtár — tel­kek, házak, fél- és egészkom­fortok jövendő adásvevője — ezt nem tudta. Baj. Éppen hogy neki nem lenne szabad így beszekundáznia tényisme­retből. Mindenképpen papírra ve­tőjének, Vámos Miklósnak is többecskét kellene tudnia mind az efféle jogesetekről, mind a jogesetek jogalanyai­ról. Ám szerzőnk — láthattuk, hallhattuk — kedvesen el­cseveg róluk, könnyed kézzel festi meg pár ecsetvonásnyi akvarelljeit, de ennél tartal­masabb híradást nemigen ka­punk tőle. Kibonthatatlan öt­let (Halak a parton), felszínes életkép (az a jogászos) és egy poénok éltette lakberendezési purparlé (A zöld vadászkalap) — úgy nagyjából ez képezte a szerzői est matériáját. Mit mondjunk? Az ismert verssor szavai illenek ide: hosszan csevegett a felszín, de csöndben maradt a mély ... Akácz László Fa és környezet PLASZTIKÁK A CEGLÉDI MÚZEUMBAN A Fa és környezet című kiállítás Cegléden, a Kos­suth Múzeumban tekinthető meg november 13-ig, hétfő ki­vételével naponta 10 és 18 óra között. A kisebb-nagyobb terekre osztott természet olykor töké­letes, máskor esztétikai érte­lemben hiányos. A Dunaka­nyarban a művészetnek nincs teendője, az új lakótelepeknél annál inkább. Ismerjük a pak­si kísérletet, ahol op-art felü­lettel próbálták enyhíteni a hagyományos építészeti for­mák egyhangúságát. A ceglédi kísérlet izgalmasabb. Miről van szó tulajdonképpen? Mindenekelőtt arról, hogy Kovács Károly ceglédi ta­nácselnök levélben jelentette be Kiss Istvánnak, a Magyar Képzőművészek Szövetsége elnökének, hogy a Ceg­lédi ősz keretében most elő­ször, s utána rendszeresen a város vállalja a Fa és környe­zet című kiállítás rendezését kétévenként. Szerkesztett harmónia A kezdeményezés támogatásra talált, s az idei bemutató hama­rosan országos, sőt nemzetközi biennálévá szélesedhet, éppen az eszme fontossága miatt Az építész alkotta terek elágazá­sai, öblei, kiszögellései ugyan­is többnyire hiányosak, ar- tisztikus folytatást igényel­nek. Ez teheti egyedivé azt, ami ma még uniformizált, va­lósíthatja meg azt a szerkesz­tett harmóniát, melyet a köl­tészet igényel József Attila révén a képzőművészettől. Olyan lehetőségek vannak szerte az emberek millióit be­fogadó lakótelepeken, me­lyek elsősorban nem szobro­kat, mozaikokat, hanem egye­di térrácsot, színfutamot, fa­plasztikát igényelnek — a képzőművészet alapegységeit. Nem többet, nem kevesebbet ennél. Ezzel az újdonságnak ható mozzanattal az eddig hiányzó esztétikaiJL összkom­fort is megvalósul, oldódik a lakótelepek ma még kiküszö- bölhetetlen monotóniája. Az külön öröm, külön lehető­ség, külön távlat, hogy Ceg­léd szülötte, Dohnál Tibor, a ceglédi Kölcsey térre és a ceglédi Károlyi lakótelepre már megtervezte a tárlaton bemutatott játszótéri babá­kat, életfát, emlékjeleket, sor­falakat. Az külön öröm, hogy a város felfedezte saját mű­vészét, foglalkoztatja ott, ahol ifjúságát töltötte, s módja van visszaadni művekben azt, amit élményekben ka­pott. Ez is az országos pél­da erejével hat, hiszen a reneszánsz városok is saját művészeikkel növekedtek széppé, arányossá. Ez a folyamat „itt és most”, Ceg­léden indult, üdvözöljük a kezdeményezést. A játékos ember Pompás maga a kiállítás is, a minőség egyenletesen ma­gas, számtalan új tervet, le­hetőséget vonultat fel egysé­Tdncexpedídó Sicöllösy Enikő: Virág Dohnál Tibor: Emlékjel Dr. Kurt Petermann, az NDK Tudományos Akadémiája lip­csei táncarchívumának vezetője és filmes stábja hazánkba lá­togatott, hogy felkutassa és megörökítse az itteni német nem­zetiségek táncait. A „táncexpedíció” 120 táncot gyűjtött, Sziget- szentmártonban és még számos helyen, amit 400 méter film- szalagon örökítettek meg. ges eszme felé törő egyéni árnyalatokban. Csiky Tibor organikus formái, fában rez- dített hullámmozgása az épí­tészet tényleges és lehetséges alakzataihoz ad szépségfoko­zó társulást. Deim Pál Szentendrén él és alkot. Lakótelep épült, épül az óváros felett, a dombon, hiányoznak ott a falak között azok a variaplasztikák, azok a színes ritmusok, melyek fában testesülnek meg. Van helyük Szentendrén, csak el kell helyezni a városkerüle­tet öltöztető tárgyakat, s ak­kor a város a ceglédi elkép­zelés szövetségese lehetne —, Pest megye e két pólusa or­szágos mértékké válhatna egy olyan pillanatban, amikor mindenütt a világon keresik az építőművészet, festészet, szobrászat új kézfogását. Fajó János burkolati tervei, színes kockajátéka szintén te­litalálat. Szükséges megáll- nunk a játéknál. Kosztolányi versben kérdezi: „A játszótár­sam mondd, akarsz-e lenni, akarsz-e mindig, mindig ját­szani”. Igen, az ember, min­dig, mindenhol játszani akar. A gyerek, a felnőtt is. Játsza­ni labdákkal, játszani mo­sollyal, játszani művészettel. Nem véletlen, hogy Fajó Já­nos és Schéner Mihály játék­huszárokat, falovacskát, fa­plasztikából készült ökrös­szekereket álmodik utcákba, sarkokra, terekre —, hogy a munkába siető ember szeme, I képzelete a játék lüktető bol­dogságával telítődjön. Ezt a hivatást, ezt a feladatot Fa­jó János és Schéner Mihály hiánytalanul teljesíti. Szöllős- sy Enikő is, aki remek játék­plasztikát komponált Felső- peténybe. Itt, a ceglédi cso­portkiállításon költői Virág­fejjel, fantáziadús variációk- kel szerepel, akár. Tilles Béla, aki ezúttal a fenyő- és a bükk­fa ajánlatait dúsítja függő spirálokká, reliefekké. Intimmé tett beton Valami nagyon fontos do­log indult Cegléden. A lakó­telep társadalmi szükséges­ség, századunk alapvető épí­tészeti modellje. Esztétikai rendszere nem tisztázott, de a ceglédi csoport kedvessé, intimmé, egyedivé teheti fá­val a betont, nemcsak elvisel­hetővé. Széppé teheti a teret — a várost, az ember életét Cegléden és mindenütt az or­szágban, különösen akkor, ha társadalmunk felismeri a társ­művészetek eddig hiányosan alkalmazott energiáit. Azzal, hogy Cegléd meghív­ta a holnapot e csoport mun­káival, terveivel, már felis­merte, alkalmazta is. A ven­dégkönyvbe beírták nevüket a Volán dolgozói, a Várkonyi István Általános Iskola diák­jai. Minden bizonnyal ők és utódaik szerte a hazában ér­telmezett térben lépkedhet­nek már a közeljövőben is, különösen akkor, ha a kez­deti lelkesedést a társadalom felkarolja.­Losonci Miklós

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents