Pest Megyi Hírlap, 1977. október (21. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-22 / 249. szám

/kiad, műszergyár Telep az autópálya mellett Korszerű gépsor, több műszak Felmérés és tapasztalat Az M—3-as autópálya gödöllői csomópontjánál épül a KPM Budapesti Közúti Igazgatósága főmérnökségének telepe. A Heves megyei Építőipari Vállalat József Attila szocialista brigádja építi a szerelőcsarnokot. A képen: Kapuszta Mihály, Kakas László és Mikó László lakatosok az ajtót illesztik helyére. Emlékeimben kutatva buk­kant elő annak a hórihorgas köszörűsnek az alakja, aki egy üzem- és munkaszervezéssel foglalkozó tanácskozáson a legkomolyabban javasolta: gé­pét még ne vigyék generálo­zásra, hiszen, ha jól odafi­gyel munkájára, kifogástalan, jól megélezett szerszámokat adhat ki a kezéből, ö pedig jól odafigyel. — Azt a gép­matuzsálemet legszívesebben az ócskavastelepre vitetném — replikázott a gyárvezető, de mivel nincs helyette más, kénytelenek vagyunk még- egyszer felújíttatni. Hozzá­tette: remélem, utoljára. Nem volt ez a köszörűs fe-. hér holló. A motorház mosá­sát, nyomáspróbáját végző brigád abban a pillanatban kilépett, mihelyt beállították és üzembe helyezték a mosó- pépet, amelybe az egyik ol­dalon bedugták a mosandó alkatrészeket, a másikon tisz­tán kibújtak. Ismertem képzett szakembereket, akik a világért sem használták volna a fris­siben érkezett kisgépeket, a munkát gyorsító, pontosabbá és kényelmesebbé tevő ügyes eszközöket, segédszerszámo­kat. Képzettek voltak, a meg­előző kor eszközeihez. Fordulat Mostanában ennek ellenke­zőjét tapasztalhatjuk. Divat az új gép, berendezés, kevés­bé ragaszkodnak a régihez, a megszokotthoz, amellyel több­nyire nehezebb, sok esetben piszkosabb is a munka. Az ilyen helyekről menekülnek a munkások. Nem arról van itt szó. hogy nem félnek az újtól. A so­sem látottól való ösztönös tartózkodás nem múlt el. Egészséges ellenállás ez, hi­szen ameddig valamit nem ismerünk, honnan tudhat­nánk, nem okoz-e bajt. De. hogy ez nem haladja meg a természetesnek mondható mér­téket, azt az ikladi Ipari Mű­szergyárban is tapasztalhat­ták, a géppark nagyarányú korszerűsítése idején. Pozití­van fogadták munkásaink az új technikát, mondta a gyár egyik vezetője. A vártnál sok­kal hamarabb megtanulták az új gépek kezelését. A IV. ötéves tervnek el­avult gépparkkal vágtak ne­ki. Jellemzőül: az akkori gép­állomány kilencven százalé­ka 1980-ra nulla értékűvé válik. Vagyis a gépek meg­szolgálták az előállításukra fordított emberi munka és az anyag értékét. De már annak a tervciklusnak a kezdetén megtették a korszerűsítés el­ső lépéseit, a pajzsmegmun­káló és a tekercsbehúzó gép­sor üzembe állításával. Ütem Meggyorsult a' fejlesztés üte­me 1973—74-ben. A kapott be­ruházási hitel révén ma az üzemben levő gépek 65 szá­zaléka korszerűnek mondha­tó. S ezeknek majdnem há­romnegyede a termelés fő fo­lyamatában működik. Tehát ott, használják őket, ahol a legfontosabb termékek ké­szülnek. A modernizálásnak köszönhetik az ikladiak, hogy 1975-höz viszonyítva ebben az esztendőben 110 millióval nagyobb termelési értékre, az egy főre jutó termelés 23 százalékos növekedésére szá­míthatnak, miközben létszá­muk 230-cal csökkent. Ha már megvan a termelé­keny masina, nem mindegy, mikor, hogyan, mire, hány műszakban használják. Mi­ként az életben sehol, az iparban sem érnek sokat a dogmák. Általánosságban el­mondható. hogy a gépeket kí­mélni kell, s lehetőleg három műszakban pörgetni. A kímé­letnek azonban nem egyetlen Sokrétű társadalmi munka célja az élettartam meghosz- szabbítása. Ügy és annyira kell kímélni, hogy minél gyor­sabban megtérüljön a befek­tetett összeg. Előfordulhat­nak olyan érzékeny jószágok, amelyek gazdaságosan csak kevesebb műszakban üzemel­tethetők. Található ilyen a műszergyárban is. Nemrégen megvizsgálták a gyárban az alapgépek, a ka­pacitást meghatározó beren­dezések kihasználtságát, ami­ről a járási párt-végrehajtó­bizottságnak is beszámoltak. A kapacitáskihasználás mé­rőszámául a műszakkihasz­nálási mutatót használják. Egyszerűen: azt nézik, melyik gép hány műszakot dolgozik. Két év alatt az érték a duplájára növekedett. A nagy teljesítményű gépek 1975- ben átlagosan nyolctized mű­szakot dolgoztak, tavaly 1,2, az idei első félévben 1,47, a harmadik negyedévben 1,54 műszakot. Tovább Gépiesen továbbgondolva a sort, egyszerűnek látszik az eredmények fokozásának mód­ja: növelni kell a műszak­számot. Igen ám, de ennek is vannak korlátái. Jóllehet, e gépek beállításával munkás­kéz is felszabadítható, nor­maóra is megtakarítható, ám, ha rossz az anyagellátás, rend- szertelenül érkeznek az al­katrészek a kooperációs part­nerektől, ha gyakran válto­zik a megrendelők kívánsá­ga — megnehezül a gépki­használás. Nem véletlenül so­roltuk ezeket a tényezőket: az ikladiak ilyen gondokkal is küzdenek. Ezek ugyan a kor­szerű. nagy teljesítményű gé­nek kihasználásában, a mű­szakszám növelésében elért eredményeiket nem kisebbí­tik, a további előrelépést azon­ban nehezítik. K. P. Szovjet exportra A telep vízlevezetéséhez árkot készít a Betonútépítő Vál­lalat gödöllői telepe. A Yumbó kotrógép különleges formájú kanalával a vízlevezető formáját is alakítja. Barcza Zsolt felvételei Vöröskereszt-tanfolyamok Elsősegély, az idős kor gondjai Megkezdődtek Gödöllőn a Vöröskereszt-szervezetek tan­folyamai. A vegyesipari szövet­kezet, a Humán Oltóanyagter­melő és Kutató Intézet és a Laboratóriumi Törzsállatte­nyésztő és Kutató Intézet dol­gozóinak az elsősegélynyújtás legfontosabb elemeit oktatják, a Közép-magyarországi köz­mű. és Mélyépítő Vállalat fia- I táljainak a családi életre ne­velés sorozatot szerveztek, az idős kor problémáival ismer­kedhetnek az öregek napközi otthonának lakói. Gödöllő üzemei, szocialista brigádjai évről évre jelentős támogatást nyújtanak a város­ban lévő iskoláknak, óvodák­nak, az egy iskola — egy üzem mozgalom keretében és a tár­sadalmi munka számos formá­jában. A folyton növekvő igé­nyek és a lehetőségek közötti űr szűkítése ma már elképzelhetetlen az iskolák és üzemek együtt­működése nélkül. Számottevő munkát végzett a Légszesz utcai iskola sport­pályájának kialakításában a Városgazdálkodási Vállalat, a Humán Oltcanyagtermelő és Kutató Intézet kollektívája, a 202-es számú szakmunkásképző intézet tanulói, a Szabadság úti épület óvodává való átala­kításában a Humán, az incsői fafeldolgozó üzem. az Áram- mérőgyár, a Gépgyár és ugyan­csak a városgazdálkodási vál­lalat. A Betonútépítő Vállalat aszfaltozta a Munkácsy utcai iskola udvarát, csak az anyag árát számította fel, így a költ­ségek 360 ezer forint helyett, mindössze hatvanezret tettek ki. A Mezőgazdasági Gépkísér­leti Intézet ugyanebben az is­kolában a feleltetőgépet szerel­te fel társadalmi munkában. — Segítenek a vállalatok, in­tézmények, szövetkezetek, bri­gádok, az óvodai, iskolai játé­kok, gépek javításában, a ta­karításnál, különböző rendez­vényeknél. A háziipari szövet­kezet dolgozói ágyhuzatot varrtak, az építőipari szövet­kezet a kétszer négy új tan­terem példamutatóan gyorh fel­építésével járult hozzá az oktatási év zavartalan meg­kezdéséhez. Más intézmények bútorokat szállítanak, oktatási anyagokat sokszorosítanak az iskoláknak. Az összefogásra továbbra is szükség lesz, hiszen e város dinamikus fejlődésével az ok­tatási intézmények is egyre nagyobb feladatokkal találják magukat szemben. A város központjában további tanter­meket kell építeni, óvodai he­lyeket kialakítani. Tervbe vet­ték önálló napközi létrehozá­sát, dolgozók iskolájának szer­vezését, a testnevelési osztá­lyok számának növelését. Ki gyűjt többet? A túrái Bartók Béla Műve­lődési Ház gyűjti a néprajzi és történelmi írásos emlékeket. Legújabban versenyt hirdettek úttörőknek, akiknek az a fel­adatuk, hogy 1957. előtti újsá­got, könyvet, kalendáriumot, plakátot gyűjtsenek, keressenek fel hatvan évnél idősebb em­bereket. akik gyermekkorukról beszélnének, dalokat és mesé­ket tudnak. A versengésben legjobbak jövőre ingyen üdül­hetnek Baiatonlellén. Elektroméferek Továbbfejlesztették az aszó­di Vegyesipari Szövetkezetben az elektromos műszergyártást. Az NXJ csatlakozók és vezér­lőszekrények mellett ezentúl a sokkal nagyobb hozzáértést igénylő elektronikus mérőmű­szereket, széles sávú elekro- métereket is gyártanak szovjet exportra. A bonyolult munka- folyamatokat már megtanul­ták a szövetkezet dolgozói s a napokban befejezik az átala­kított, felújított munkacsarnok berendezését is. A péceli kispályás labdarú­gó-bajnokság elmúlt forduló­jában szoros eredmények szü­lettek, a Vasipar—Rét talál­kozó kivételével, amelyen Katona, a vasipariak cente­re 3 gólt lőtt. A MEDOSZ— Club 99 találkozón Kalocsai, a MEDOSZ kapuvédője min­dent védett, ennek köszönhet­ték. hogy egy pontot elvettek a második helyezettől. A Ga­garin tériek csak nagy küz­delemben csikarták ki a sze­rény győzelmet. A PVCSV— ÁFÉSZ találkozón egy-egy já­tékost kiállítottak. A költ­ségvetésiek kétgólos vezetését a sütőipariak kiegyenlítették, a TSz—KIOSZ mérkőzésen az Gazdagodik a gödöllői Lég- szesz utcai általános iskola. A gyarapodás azonban még min­dig nem jelenti gondjai^ teljes megszüntetését, ez csak néhány év múlva várható. A városi ta­nács a Mátraaljai Szénbányák Petőfibányai vegyes üzemétől vásárolt egy ERDÉRT-faházat, utóbbiak használták ki job­ban helyzeteiket. Eredmények: V asipar—Két 6—0, MEDOSZ—Club 99 0—0, Vegyesipar—Gagarin tér 0—1, PVCSV—ÁFÉSZ 1—1, Tsz— KIOSZ 1—2, Sütőipar—Költ­ségvetés 2—2. A bajnokság állása: 1. Gagarin tér 8 8 — — 34- 0 16 2. Club 99 8 5 3-22-3 13 3. Vegyesipar S 4 2 2 16-10 10 4. Költségvetés 8 4 2 2 18-17 10 5. Rét 8 4 1 3 17-15 9 6. Vasipar 8 4 1 3 19-20 9 i. KIOSZ 8 3 1 4 14-25 7 8. ÁFÉSZ 8 3 1 4 11-21 7 9. TSZ 8 3 — 5 9-18 6 10. PVCSV 8 2 1 5 6-13 5 11. Sütőipar 8 — 2 6 8-23 2 12. MEDOSZ 8 2 6 2-21 Cs. J. 2 amelyben tornaszobát alakíta­nak ki. A hetvenhét négyzet- méteres tornaszobához csatla­kozik egy-egy öltöző a lányok­nak és fiúknak, továbbá ebéd­lő tálalóval és egy 38 négyzet- méteres közlekedő. A városi tanács műszaki ellenőrének, Lajkó Andrásnak a tervei alapján már megkezdték a munkát, az alapozást. A Kö­zép-magyarországi Közmű- és Mélyépítő Vállalat segítségével a tornaszobát még november­ben elkészítik és átadják, amelyben központi fűtés szol­gáltatja a meleget. Lajkó And­rás még azt is elmondotta, hogy a félmillió forintos költ­séggel készülő tornaszoba nem jelenti azt, hogy a tornaterem felépítéséről lemondtak volna, a faház, csak ideiglenes meg­oldás. Cs. Ezüst oklevél Túrái útkörő sikere Sári Erika turaV úttörő ezüst oklevelet nyert a nemzetközi Nehru gyermekrajz-pályázaton. Nehezen győzött a Gagarin tér Szombati jegyzet Birtok Enyém, tied, övé ‘ — miénk: birtokos viszonyt kifejező szavak. Világosak, egyszerűek, mindenkinek könnyen érthetők. Vagy mégsem? Ez a kabát az enyém, a csizma a tied, az a szép ház az övé. Még akkor sincs különösebb baj, ha valami magánem­beri, magántulajdonosi mi­voltunkban a mienk. Csa­ládunknak a Balatonon van egy kis nyaralója — ebből csak akkor szárma­zik baj, ha férj és feleség elhidegül egymástól, vagy ha az örökösök képtelenek megegyezni. Utóbbi példánk sejteti: bonyodalmak legkönnyeb­ben az egy birtok, több birtokos esetén adódnak. Persze, túl könnyű és helytelen volna úgy kitágí­tani, hogy minden baj for­rása a közös. Cáfolatul a világtörténelem szolgál gazdag tárházul, a magán- tulajdonra épülő társadal­mak áthidalhatatlanul mély szakadékaival. Volta­képpen itt érhető tetten a lényeg: mivel több mint utópisztikus, hogy a társa­dalom valamennyi tagja nagyjából is azonos tömegű és értékű jószágot mond­hasson magáénak, még a képességek megközelítő ha­sonlósága esetén sem, egyetlen igazságos megol­dás kínálkozik: a közös tulajdon. Sok jel utal arra, hogy az egyének nemcsak elő­deik biológiai tulajdonsá­gait öröklik, hanem társa­dalmi meghatározottságai­kat, következésképp a bir­toklás, a tulajdon iránti ösztönös vágyat is. Nemrég, többek biztatá­sára, szóvá tettük, hogy némely buszkalauzok a vi­teldíj ellenében nem ad­nak jegyet. Ilyesmi napon­ta előfordul akármelyik vi­déki buszvonalon. A HÉV-en úgyszintén. A bu­dapesti Örs vezér téren ugyan harsogja a hangos­bemondó, a jegyet előre kell megváltani, sokan ‘mégis“ á jegykezelőnek fi­zetnek. S akkor gavallé­rok: tessék csak hagyni, a következőnél úgyis leszál­lók. S ha a kalauz olyan, a táska helyett zsebébe csúsztatja a forintokat. A minap egy diák kifa- kadását hallgattam végig. Megannyi társához ha­sonlóan, az egyik termelő- szövetkezetben segédkezett a betakarításban. Hogy ott mi megy, mondta felhábo­rodottan. Az egyik is visz egy láda gyümölcsöt, a má­sik is, mármint téesztag. Barátunk ezen annyira el­szomorodott, hogy egész nap egy fia termést sem szedett le, inkább ott ro­hadjon meg. Gödöllő város tanácsá­nak legutóbbi ülésén töb­ben panaszolták, mennyi kárt okoznak a közös gaz­daságoknak a dézsmálok. Nem kicsinyesek a mezei tolvajok: ellentétben a ré­giekkel. akik sokszor a tolvajlásra rá voltak kény­szerítve, s beérték néhány cső kukoricával, egy-két bokor krumplival, pár szem paprikával, paradi­csommal, a maiak szekér­rel állnak a végeláthatat lan tábla szélére, s a sötét ség leple alatt igencsal megrakják. Ennek is a kö zös az oka, vélik néme lyek, azokat a hatalma táblákat ki tarthatni szemmel. Azelőtt kicsit voltak a parcellák, mind egyik nadrágszíjon más és mást termesztettek mindig akadt a földör munkálkodó, ezért is vol nehéz a dézsmálás. A tanácsülésen szigorúba ellenőrzést, hatékonyabl védelmet követeltek. Szűk ségességét nem vitatjuk. Az igazán hatásos véde­lem azonban másutt talál­ható. A fejekben. Ma még sokan így látják a közös tulajdont: nem az enyém, nem a tied — tehát sen­kié. Holott: az enyém is, a tied is — valamennyiünké. Kör Pál Légszesz utcai iskola Faházban — tornaszoba

Next

/
Thumbnails
Contents