Pest Megyi Hírlap, 1977. október (21. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-20 / 247. szám

*rrr «ccm 1977. OKTÓBER 20., CSÜTÖRTÖK Végső búcsú Kormos Istvántól Írók, pályatársak, barátok, tisztelők sokasága vett végső búcsút Kormos István kétsze­res József Attila-díjas költő­től, műfordítótól, a Móra Ki­adó főszerkesztőjétől, a Ma­gyar Írószövetség választmá­nyának és költői szakosztályá­nak vezetőségi tagjától, szer­dán a Farkasréti temetőben. A Magyar Írók Szövetsége, a költők nevében Nagy László emlékezett Kormos Istvánra. A család, a barátok képvise­letében Csukás István vett végső búcsút az elhunyttól. Levéltárak és a közművelődés A levéltárakban őrzött sok millió irat valóságos kincses- bányája a kutatóknak. Tanul­mányozásuk nemcsak a múlt teljesebb megismeréséhez nyújt segítséget, hanem a gaz­dag anyagból válogatott doku­mentumok kiállítása segíti közművelődési céljaink meg­valósítását is. Az ország kü­lönböző levéltárainak vezetői és munkatársai közművelődési munkájuk összegezésére ta­pasztalatcserére gyűltek össze szerdán Szegeden. A három­napos konferencia témája a levéltárak szerepe a közműve­lődésben. Száznegyvennégy ezüstpénz Dobozon, a Kereszt utca egyik házának kertjében Mol­nár László helyi lakos ásás közben nagy értékű, az idő­számítás előtti első századból származó görög pénzérméket talált. A 144 ezüstpénzt be­szolgáltatta a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum­nak, ahonnan továbbították a Nemzeti Múzeumba. Mindig naprakész tudással ORVOSTOVÁBBKÉPZÉS PEST MEGYÉBEN Az érvágás, a köpölyözés ideje bizony lejárt. Nagy tempóban fejlődik az orvos- tudomány is, s mind újabb részterületei speciális ismere­teket igényelnek. A gyógyá­szat elméletének, módszer- és eszköztárának fejlődését pedig a beteg érzi meg. öt gyógyít­ják korszerűbben, hatéko­nyabban ... A megyében is mindegyikük — Pest megye orvosainak száma 1402, s évente mintegy 300-an vesznek részt közülük a továbbképzés valamely for­májában — tájékoztat Schnei­der Jenőné, a Pest megyei Tanács egészségügyi osztályá­nak oktatási főelőadója. — Nem csupán hasznos, hanem szükséges is az isme­retek bővítése. Ez egyébként a szocialista gyógyászatnak alapelve: az egészségügyi tör­vény minden orvos számára kötelezővé teszi részvételét a továbbképzéseken. — Hogy mit tanulnak az orvosok? Négyévente orvos­vezetői tanfolyamaikon szer­vezéstudományi, ideológiai és szakmai előadásokat hallgat­nak. ötévente a kórházi, ren­delőintézeti, üzemi és körzeti orvosok vesznek részt az is­mereteiket felfrissítő, s bővítő tanfolyamokon, akárcsak az orvos vezetők. — A megye szakorvosje­löltjei egyszeri tanfolyamokon hallgatók: a szakvizsgára ké­szíti őket elő ez a négy-hat hetes kurzus. A rendelőinté­zeti, kórházi és üzemi orvo­sok egy-egy hónapos kórházi gyakorlatra hivatalosak, még­hozzá munkahelyüknél eggyel magasabb szintű intézménybe: például a megyei tüdőkórház KIÁLLÍTÁS VÁCOTT Fegyverek és egyenruhák tó . , ~ ÍÜ tó - . tótóv<í/Artó BKWSMNfK tó* A .>• Díszszablva és hüvelye a XIX. századból. orvosai az országos Korányi Pulnológiai Intézetben tanul­nak. Idén először ősszel — A körzeti orvosi tovább­képzés féléves ciklusokban is­métlődik, s így a megye min­den körzeti orvosára sor kerül öt év alatt. Az őszi tanfolyam — megyénkben az első — ok­tóber 3-án kezdődött és 28-ig tart, s a többi között a gyó­gyító intézmények integrá­ciójáról, a szívbetegségek fel­ismeréséről, megelőzéséről és kezeléséről, a bélbetegségek­ről, a hormonális és szemé­szeti, gyermekgyógyászati problémákról szól. — A körzeti orvosoknak azonban még sok mindenhez kell érteniük. így például igazságügyi orvostani és csa­ládvédelmi, valamint köz­egészségügyi és járványügyi ismeretekre is szükségük van. Az előadások között ilyen cí- műek is találhatók: A daga­natkutatás újabb eredmé­nyei ... A korszert antibio- tikus kezelés... Neurológiai és pszichiátriai határterüle­tek ... Komputerek az orvos- tudományban ... — s még so­rolhatnánk, hányféle téma. — Az októberi 25 nap per­sze nem minden, még ha a leg­frissebb tudnivalót is kapják ezen a tanfolyamon a körzeti orvosok — mondja Schneider Jenőné. — Éppen ezért veszik igénybe orvosaink az OTKI (Orvos Továbbképző Intézet) speciális tanfolyamait, melyek közül bárki érdeklődésének megfelelően választhat. Me­gyénkből a legtöbb jelentkező a fogorvosi, belgyógyászati és gyermekgyógyászati témájú OTKI-tanfolyamokat látogatja. Téma: a sürgősségi táska — De éppen az imént emlí­tett körzeti orvosi továbbkép­zés utal a gondok egyikére: korábban a körzeti orvosokat is kórházi gyakorlatra osz­tották be, s bebizonyosodott, ez a továbbképzési forma nem eléggé hatékony. A lelkiisme­retesen oktató kórházi orvos nagy gondossággal fogadta a tanítványt: betegbemutatások­ra vitte, szakirodalmat adott neki, ismertette vele a leg­újabb gyógyszereket. De nem minden oktató volt ilyen. így ez év őszétől a már ismerte­tett tanfolyamon, s félévente hasonlón vehetnek részt a körzeti orvosok. — A gondok közül a másik, hogy a továbbképzés időpont­ját nehéz jól megválasztani: a szezonális betegségek, mint például az influenza felborít­hatják a legszebb tervet is. A helyettesítési gond szintén nehezíti a továbbképzést. — A lehetőségeket azonban nem szabad kihasználatlanul hagyniuk. Mint arról bizo­nyára tudnak az olvasók — a sürgősségi orvosi táska hasz­! nálatára, kezelésére még az idén 175 Pest megyei körzeti és üzemi-körzeti orvost ké­peznek ki az Országos Mentő­kórház 3 napos tanfolyamán. A táskát pedig idén hozták forgalomba, s a továbbképzés ezúttal lépést tartott... V. G. P. AZ ÜJ AURORA A nemzetiségi kultúra ápolója ti) Kovás pisztoly és (lent) csappantyús szerkezetű pisztoly a XIX. századból. Amint a hazánkban élő nem- zétiségek közvetlen részesei a szocializmus építésének és eredményeinek, ugyanúgy kul­túrájuk is szorosan beleépül hazánk irodalmi és művészeti életébe. Szlovák nemzetiségi irodalom és kultúra terjeszté­sét vállalta magára a Békés­csabán megjelenő Űj Aurora című folyóirat, amelynek pél­dányai eljutnak Pest megyébe is. Érthető, hiszen a szlovák nemzetiségi lakosság döntő többsége Pest, Nógrád és Bé­kés megyében él. Az Űj Aurora szépirodalmi és művészeti antológiaként in­dult 1973-ban, a nemzetiségi szövetségek támogatásával. Az irodalmi alkotások mellett többször közöltek szemelvé­nyeket a szlovák folklór ki­adványokból, magyar nyelvű útbaigazító szöveggel is ellát­va. Az Üj Aurora folyóirattá válásának döntő állomásai kö­zött említhető meg Filadelfi Mihály költő, önéletrajzi ihle­tésű alkotásainak megjelené­se. A gyerekkori, ifjúkori szlo­vák nyelvű dalok nála önálló művészi, szépirodalmi alkotás­sá nemesedtek. A közzétett kétnyelvű válogatás, a mai szlovák és a csehszlovákiai magyar irodalomból az orgá­A váci Vak Bottyán Mú­zeumban Alföldi Vilma és Kővári Klára átgondolt ren­dezésében láthatja a közönség október 31-ig azt a jelentős fegyvergyűjteményt, melynek gyűjtési körzete Vác és kör­nyéke, s az idő, melyet át­fog — sokezer év. A harcias emberiség gyilkos fegyverei­ben is szépségre törekedett, ez a jelleg érződik a levél­alakú kelta lándzsacsúcsban, a tőrökben, török jatagánok­ban, magyar sarkantyúkban, buzogányokban. E puskák, pisztolyok, vágó- és szúrószer­számok, hüvelyes díszszablyák, handzsárok, kovás és forgó­pisztolyok ma már csöndesek, ma már csak a szépség maradt belőlük. Ez a lényeg, ennek örült az a sok nagytarcsai lá­togató, az a sok rávkevei gim­nazista, a Forte gyár munká­sai, akik megtekintették a ki­állítást. Különösen örvende­tes a váci forgalom. A Rá­kóczi téri óvodások, a Sztá­ron Sándor gimnázium diák­jai nagy számban találkoz­nak a múlttal, hogy a jövő harmonikusabb legyen, — ta­lálkoznak a váci nemzetőrség 1849-es zászlójával, a vá­ci puskaműves csappantyús szerkezeteivel — a harc, a háború eszközeivel, melyet re­méljük, végleg magunk mö­gött hagytunk a béke növek­vő korszakában. A szem egy XVII. századi világító-gyújtó­bomba vázára pillant, de a gondolat azt sürgeti és reméli, hogy holnap, a XXI. század végérvényesen elfelejti a kar­dokat és ágyúkat, és csak „szépségüket” tartja meg az emlékezet, s formarendjük arányait. L. M. numot nagykorúvá tette. Az Űj Auróra című szépirodalmi és művészeti folyóirat először 1977-ben jelent meg. Az idén csak három szám került az ol­vasók kezébe, de jövőre már negyedévenként jelenik meg a folyóirat. Az Űj Aurora feladatának tekinti a szlovák nemzetiségi kultúra mellett más szláv nyel­vek ápolását is. Egy-egy szám­ban szovjet és bolgár irodalmi alkotásokat mutattunk be. A tervek szerint jövőre a szerb- horvát irodalom és művészet kétnyelvű bemutatására is sor kerül. Reméljük a szlovák, szerb-horvát, szlovén nemzeti­ségiek egyre inkább élni fog­nak a folyóiratunk által felkí­nált lehetőségekkel, őrzik, ápolják, fejlesztik anyanyel­vűket. Felmérések bizonyít­ják, hogy a nemzetiségi anya­nyelvűek mellett mégegyszer annyian vannak, akik szárma­zásukat a zenéhez, dalhoz, tánchoz, a népi kultúrához va­ló kötődésben őrzik, de anya­nyelvűk művelésében megre­kedtek. A folyóirat segítséget nyújt ahhoz, is, hogy ezek az emberek ismét rátaláljanak anyanyelvűk kultúrájának szépségeire. Paál Tamás Vetélkedők — TIT-előadások Maguk keresik az alkahnat A nagyltátai Bartók Béla Művelődési Központ szerve­zésében számos olyan esemény történt a közelmúltban, ami sokat tett a nagyközségben élők műveltségi szintjének emelése érdekében. A mun­kásművelődésben előrelépést jelentett, hogy a Nagykátán dolgozó szocialista brigádok­nak idén 5 hónapon át tartó vetélkedősorozatot szerveztek. A résztvevők 48 brigáddal, 500 taggal versenyeztek. A benevezettek aktívak voltak, s hogy milyen szép ered­ménnyel szerepeltek, azt a szá­mok bizonyítják: egyharma- duk ért el 400 fölötti pont­számot. A brigádtagok rendszeresen látogatták a TIT szervezte ze­nei előadásokat, koncerteket, amelyeknek olyan nagy volt a sikere, hogy azóta saját ma guk keresik az alkalmat ar­ra, hogy eljussanak a főváro­si hangversenyekre is. A vetélkedő alatt a külön! ző brigádok között mélyebb barátság alakult, rendszere­sen tartottak egymásnak él­ménybeszámolót saját mun­kájukról. A közművelődési tevékeny, ség másik fontos területe a törődés a bejáró dolgozókkal Egy évvel ezelőtt megállapo­dást kötött a nagykátai Bar­tók Béla Művelődési Központ és a kőbányai Pataki István Művelődési Központ, hogy az oktatásban és a közművelő­désben segítik az agglomeráci­ós területeken élőket. HETI FILMJEGYZET Apám néhány boldog éve Lonf.nszky Lór.uid, az Apám néhány boldog éve című új magyar film főszereplője. Mintha filmtrilógiává kíván­ná formálni nemzedékének, a mai negyvenéveseknek a tör­ténetét Simó Sándor. 1969: Szemüvegesek; film a pályá­juk elején álló értelmiségiek problémáiról, nehézségeiről, küzdelmeiről, győzelmeiről és kudarcairól. 1972: A legszebb férfikor; film a férfivá érett fiatal pályakezdők út- és helykereséséről, rövidebb vagy hosszabb távú zűrzavarairól a munkájukban, magánéletük­ben. 1977: Apám néhány bol­dog éve; film a felszabadulás utáni évekről, amikor a Szem­üvegesek nemzedéke eszmélő kamasz volt. A rejtett (vagy nem is annyira rejtett) szándék mö­gött nyilván az a törekvés hú­zódik meg, hogy Simó vala­mi fontosat akar elmondani a nemzedékéről, és persze azok­ról az időkről, melyekben ez a nemzedék felnőtt, majd fér­fivá érett. A film hőse, dr. Török Já­nos vegyész (akiben Simó sa­ját édesapjának vonásait is megörökítette), annak a pol­gári értelmiségi retegnek a képviselője, melynek tagjai között nagyon sok -kiváló szakember volt" de á politiká­hoz, a társadalom erőinek mozgásához nem sokat értet­tek, nem is igen érdekelte őket, s elvük is az volt, hogy egy szakember, akinek egyet­len létalapja a diplomája, dol­gozzon és ne politizáljon. Tö­rök mérnök is ilyen ember, aki már-már gyermeteg naivi­tással téblábol át a nagy tör­ténelmi sorsfordulón, s jófor­mán semmit nem ért meg ab­ból az alapvető változásból, melyet a felszabadulás a ma­gyar társadalom életében je­lentett. Ezért örül, hogy egy kis vegyiüzem irányítója le­het, hiszen ez a saját gyáracs- ka, ennek a „szereztem va­lamit, ami az enyém” men­talitású rétegnek — és benne Töröknek is — a vágyak ne­továbbját jelenti. Csakhogy az ilven magánüzemek fölött az államosítás megkondítja a lé­lekharangot, s Török nem is­meri fel, hogy a magafajta mű­szaki szakember perspektívája nem a magánüzem többé, hanem egy nagy vegyi gyár, ahol képességeit megfelelően hasznosíthatja. Emberileg is, anyagilag is tönkre kell men-, nie ahhoz, hogy mindezt leg­alább valamennyire megért­se, vagy tudomásul vegye, s még a — különben semmivel sem indokolt — letartóztatás és internálás, meg az ugyan­ilyen váratlan szabadonbocsá- tás sokkját is el kell szenved­nie, hogy kiábránduljon té­ves illúzióiból. Ám ennyi megpróbáltatás után sem hi­hetjük. hogy Török felfogta a vele történtek lény e gét. In­kább csak elviselte mindazt, ami megesett vele, beletörő­dött, belenyugodott, belefá­radt, beleilleszkedett. Sorsát nem formálta, csak eltűrte, hogy formálják. Hogyan? — kérdezhetnénk. Ha ez így van a filmben, ak­kor ez mégiscsak érdekes, mégiscsak számot tarthat ér­deklődésünkre! Igen, a film­ben mindez — bár korántsem ilyen világosan, és jól követ­hetően — benne van. Benne van. de inkább csak kihüve- lyezhető, összerakható a mo­zaikokból. töredékekből. Ben­ne van,- de a nézőnek nem tá­mad az a benyomása, hogy er­ről is szól. Simó annyi rész­letigazságot, annyi apró, ön­magában tán hiteles, de ösz- szességükben hitelessé még­sem összeálló epizódot, színt, vonást rak fel, hogy az elhi- tetés, az „így volt” szándéká­val megcsinált részletek elfe­dik a fő mondanivalót. S ami még nagyobb hiba: ez a Tö­rök mérnök, ez a család, ezek a körülmények, szi­tuációk megmaradnak az egyé­ni érdekesség szintjén, s nem tudnak igazán általánossá, közérdekűvé emelkedni. Csu­pán egy Török nevű mérnök históriáját látjuk, nem pedig a válaszúira került magyar polgári értelmiség egy tipikus alakjáét. Bizonyára lesznek, akik majd azt is felhánytor- gatják, hogy a film az álla­mosítások körüli dolgokról nem a legprecízebben beszél — de az Apám néhány boldog éve nem ezektől a pontatlan­ságoktól lett meglehetősen erőtlen film. Wolz Mintha Bertolt Brecht írta volna ezt a filmet, — vagy az ő valamelyik munkájából csi­nálták volna az NDK DEFA stúdiójában. Hogy miért? Mert Ignaz Wolz volt az első világháborús harcos, aki egy rosszul ellátott karsebe miatt bosszút akar állni a hadigaz­dagokon, s e bosszú okán vé­gül is hires anarchista vezér lesz, olyan figura, akit Brecht is megírhatott volna, s a fűm is olyan dramaturgiát használ, amit Brecht munkált ki szín­padi műveiben. Elidegenítésről, didakticiz- musról lenne szó? Is-is. Ez a Wolz olyan kispolgári anar­chista, akit egy sor Brecht- darabban láthattunk, a típus minden hibájával — szűk lá­tókör, álforradalmiság, elmé­leti képzetlenség, perspektí- vátlanság stb. —, úgyszólván egy iskolai oktatótábla „min­den meg van mutatva, minden meg van magyarázva” szint­jén. Ugyanakkor az ábrázolás módszere elidegenít bennün­ket ettől a figurától, akit mintegy kívülről, felülről szemlélünk. Ez az elidegenítés pedig egyben didaktikus, száj- barágó, túlmagyarázó is. Ami­vel együttjár egyfajta leegysze­rűsítés, majdhogynem vulga- rizálás is. Pedig Wolz története érde­kes, és eseményekben sem sze­gény a — különben csaknem kétórás — film. A lövészárok- beli katonától a börtönbe ke­rült anarchistáig ível Wolz útja, s kiszabadulása után is figyelmet érdeklő a sorsa: az akkor már illegalitásba kény­szerült német kommunista mozgalomban nem találja a helyét, régi módszerei — ál­landó és fegyveres harc a ki­zsákmányolok ellen — már nem alkalmazhatók. Itt len­ne a nagy téma: a forradal­márrá átformálódni nem képes anarchista, aki fölött eljárt az idő. De a forgatókönyv írója, Günther Reisch, s a rendező, Günther Rücker épp ott hagy­ják abba a filmet, ahol meg­kísérelhették volna, hogy meghaladják Brechtet. Így az­tán a felemás filmből jószeri­vel csak a címszereplő, Re- gimantas Adomaitis és a tör­ténetben fontos szerepet ját­szó Ágnest alakitó Heidemarie Wenzel játéka marad meg a néző emlékezetében. Takács István I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents