Pest Megyi Hírlap, 1977. október (21. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-16 / 244. szám

1977. OKTOBER 16., VASÁRNAP 5 Ostromolják válaszért a tanácsot Kútba esett a terv? Inárcs nem tudja beváltani ígéretét Inárcsot Kakucstól alig egy kilométer választja el. Negy­ven évvel ezelőtt egy világ- nyi távolság volt ez az ezer méter. A két község viszonya olyan volt, mint az alvégé és a tel végé: kakucsi ritkán nő­sült Inárcsra és viszont. A felszabadulás óta a helyzet fokozatosan megváltozott, a két község teljes rokonságba került. Gyakori a két község­beliek közötti házasság, együtt sportolnak, nagy a barátság. Inárcs és Kakucs talán egy község lesz egyszer. De mi­kor? A harmadik változat A megyei tanács 1970-ben elrendelte, hogy a tanácsok­nak községrendezési tervet kell készíteniük. Inárcs és Kakucs akkor még önálló közigazgatási egységek vol­tak, külön-külön rendelték meg a terveket a tervező vál­lalattól. A vállalat előtanul­mányokat folytatott, s elkészí­tette a rendezési tervet, amely háromszázezer forintba ke­rült. 1973. április 15-én, az ál­lamigazgatási egységek cent­ralizálása jegyében összevon­ták a két tanácsot; a közös tanács székhelye Inárcson van. A két különálló rendezé­si tervet tehát meg kellett változtatni, s egyben olyan koncepciót kialakítani, amely a két községnek a jövőre vo­natkozó közös fejlesztési el­képzeléseit vázolja. Szabó Pál, a közös tanács elnöke akkoriban sokszor ta­lálkozott a tervezőkkel. Há­rom változatot dolgoztak ki: külön fejleszteni Inárcsot, kü­lön Kakucsot, illetve együtt a kettőt. Az ÉVM-ben a terv­bíráló bizottság jónak ítélte a harmadikat is, s a községek­ben is az volt az óhaj, hogy a két falut össze kell építeni. Született egy olyan javas­lat is, hogy Inárcson bizonyos részeket éppen ezért ki kell hagyni a fejlesztésből, többek között a Bajcsy-Zsilinszky ut­ca felső részét és a Rákóczi út kétharmadát, hogy legyen tere a két község összeépíté­sének. Ennek az elképzelésnek alapján született az a terv, amelyet a tanács az 1975. feb­ruár 24-i ülésén elfogadott és megalkotta 1975/1. számú ren­deletét, amely rögzíti a ren­dezési terv végrehajtására vo­natkozó tanácsi állásfoglalást. föld minősége nem változott azóta sem. Szabó Pál fellebbezett a megyei tanácshoz. Válaszul onnan is megerősítették: a rendezési tervet végre kell hajtani, mert már elfogadták. A dabasi járási hivatal kapott is egy ilyen értelmű határoza­tot, amely szerint engedélye­zik, hogy ezt a területet ki­vonják a művelés alól. Hogy, hogy nem, a községi tanács nem kapott ebből a határozat­ból, mindössze egy, a járási hivataltól kölcsönkapott példá­nyuk van, amelyről azt sem tudják, jogerős-e már vagy sem. A két község gondjait csak tetézte, hogy a fellebbezés és a válasz között eltelt időben megjelent az új kisajátítási jogszabály, amely kimondja, hogy családi lakóházépítés céljára nem lehet kisajátítani mezőgazdasági rendeltetésű területet, csak közművesített, telepszerű házépítés céljára. Mert nem lehet — Hol vagyunk mi attól — mondja Szabó Pál t —, hogy közművesített társasházakat építsünk? Amikor nálunk a közművesítés maximuma a villamosítás. Nem víz és csa­torna, hanem út, járda és vil­lany sincs mindenütt. Minden pénzünket óvodába és iskolá­ba fektetjük. Az óvodában még így is 130 százalékos a helykihasználás, s a két köz­ség 714 gyerekéből csak 113- nak jut napközi. Most csiná­lunk napközit a művelődési ház klubszobájából, mert va­lahol el kell helyezni a gyere­keket. Jó ideig nem tudunk kilábolni az ilyen gondokból. Kikívánkozik belőlem: nem lehet azt tenni, hogy engedé­lyezünk egy tervet, amelynek kötelező a végrehajtása, de ebben megakadályoz bennün­ket egy másik rendelet. A jogszabályok alkalmazásánál a tájkörzeteket; is figyelembe kellene venni. Mint Szabó Pál mondja, harminc év is beletelik, amíg telepszerű lakásokat tudnak építeni, mert nincs pénzük a közművesítésre. A lakosság családi házakat akar építeni, s a tanács ezt a terv birtokában meg is ígérte ne­kik. Nem is az inárcsiaknak fáj leginkább a probléma megol­datlansága, mert itt a házhe­lyeket korábban elég bőven mérték, ezért van még 60—70 beépíthető telek. Kakucson azonban tíz sincs. Hatvan ka­kucsi lakos építési engedélye várakozik a tanácsnál, s a ta­nács egyelőre nem adhatja meg az engedélyt. Kakucsot égeti a probléma; olyan fia­tal, gyerekes házaspárokat, akik a szülőkkel laknak együtt, s építeni szeretnének. Ostromolják a tanácsot, de ott nem tudnak nekik meg­nyugtató választ adni. Kockáztatott bizalom Amikor a két tanács egye­sült, az alapítólevélben leszö­gezték, hogy a két község egyenlő a jogokban. A 38 ta­nácstagból 19 inárcsi, 19 kaku­csi. A testületi üléseket vált­va tartják, hol Kakucson, hol Inárcson, s a székhely köz­ség igyekszik mindent meg­tenni azért, hogy el ne játsz- sza a társközség bizalmát, s hogy vissza ne térjen a régi, egészségtelen rivalizálás. H. E. Százhalombatta Kétszáz lakás, óvoda, ABC-áruház Ebben az évben 280 millió forintot fordítanak Százhalom­batta fejlesztésére. A negye­dik ötéves terv összesen 330 millió forintot irányzott elő ilyen célokra; a jelenlegi öt­éves tervidőszakban azonban már 760 millió forint áll a város rendelkezésére. Ebben az ötéves tervben 788 célcsoportos és 471 OTP- munkáslakás épül Százhalom­battán. Ebben az évben 172 tanácsi és 28 OTP-lakást ad­nak át, elsősorban fiatal há­zasoknak és nagy családosok­nak. A tervben a lakásépítés mellett egészségügyi, kulturá­lis, sport- és egyéb létesítmé­nyek felépítése is szerepel. A gyermekszületések aránya az országos 17 ezrelékkel szem­ben Százhalombattán eléri a 30 ezreléket; az ifjú nemze­dék fogadására fel kell ké­szülnie a városnak. Még az idén felavatják a 150 személyes óvodát és az 570 négyzetméter alapterületű ABC-áruházat. Megkezdődött az új, tizenhat tantermes is­kola építése és folynak a to­vábbi három évre tervezett létesítmények felépítésének az előkészületei. Több gyufa A Gyufaipari Vállalat szegedi gyárában nyolcvanmillió forint értékű rekonstrukciót hajtottak végre, így az előző év­hez képest tizenegymillió dobozzal nőtt a termelés. Képün­kön: a gyártóautomata- és doboztöltö sor. Végre kell ha It a ni 1975-ben volt a tanács első összeütközése más hatóságok­kal. Jó másfél évvel ezelőtt kérték az illetékes földhiva­taltól a Kakucs felé eső rész mezőgazdasági művelés alóli kivonását, hiszen azt tartal­mazta a rendezési terv, hogy Kakucs Inárcs felé terjeszke­dik. Nincs is más választása. Üjhartyán irányába nem me­het, mert a terület mocsaras. Kelet és dél felé a dombor­zati viszonyok akadályozzák a terjeszkedésben, amint ezt a terv készítői is figyelembe vették. Arról nem is szólva, hogy a kakucsiak is ezt sze­retnék, mert így közelebb ke­rülnének a vasútállomáshoz, ahonnan Budapest negyven perc alatt elérhető. A vasút vonzását mutatja az a statisztika is, amelyet Szabó Pál készített. 1950-ben Kakucson volt nagyobb a népsűrűség, egy négyzetkilo­méteren 101 ember lakott, Inárcson 88. 1975-ben meg­fordult a helyzet: Kakucson 122-en, Inárcson már 130-an laktak egy négyzetkilométe­ren. A lakosok száma ez alatt a 25 év alatt 4285-ről 6000-re nőtt. Ez elsősorban a beván­dorlás, nem a természetes szaporodás következménye. Ma Inárcsnak 3100, Kakucs- nak 2900 lakosa van. A földhivatal ellenkezéssel fogadta a kérést, mondván, hogy a tanács tervei el­lenkeznek a mezőgazdasági területek rendeltetésszerű használatára vonatkozó el­képzelésekkel, vagyis: jó mi­nőségű földre ne építkezze­nek. Azt azonban, hogy mi­lyen földről van szó, már a rendezési terv készítésénél is tudta minden illetékes, s a Üzemorvos Törökbálinton Naponta negyvenen Az orvosok nemigen szok­tak panaszkodni. Az a bete­gek joga. Egy üzemorvos a múltkorában mégis megszegte ezt az íratlan szabályt, meg­lehetős keserűséggel meditált azon, hogy az üzemi rende­lők orvosai mintha valamifé­le határmezsgyén, a senki­földjén dolgoznának. Meg is indokolta: az SZTK alkalma­zottai, de munkahelyük egy- egy gyár, üzem. Gyakran úgy érzik, senki sem törődik ve­lük. A többség visszatérő Most a budai járás legna­gyobb gyárának, a Mechani­kai Műveknek üzemorvosát kerestük fel, dr. Gedeon Gab­riellát: — Egy átlagos nap? Négy-, öt órányi rendelés, 40—50 em­ber. Ennyien jönnek napon­ta. Persze influenzajárvány idején egymásnak adják a ki­lincset. Csak négy órát kö­telező rendelni, de van úgy, hogy hat-hét órára is rúg ez az idő. A betegek többsége visszatérő. Vérnyomása el­lenőrzése végett, vagy szív­gyógyszer-beállításra, kont­rollra jön. — A rendelés mellett min­dennap — hol hivatalos kö­telességből, hol pedig egy- egy, a munkásoktól hallott egészségügyi, higiéniai problé­ma miatt — az üzemben is körülnéz az orvos. De itt a napló — mondja s felüti: augusztus 15-e óta sok minden került a rovatokba. Főképp olyasmi,, ami nem szó szerint értelmezett gyógyá­szati teendő. Például a mos­dók, öltözők, zuhanyozók el­lenőrzése a tmk-műhelyben, vagy a filmvetítéses előadás a lakáshigiéniáról, a vérről, vagy akár egy beszélgetés a tekercselőüzem asszonyaival, lányaival a fogamzásgátlásról. Azután a betegek látogatása. És a nagyobb ellenőrzések, amikor a szakszervezet képvi­selője, a munkavédelmi és az egészségügyi szakember együtt vizsgálja: van-e gond a mun­kahelyen. Mert akad... A munkások söpörtek — A Mechanikai Művek vöröskeresztesei nagyon jól dolgoznak — mondja dr. Ge­deon Gabriella. Például rend­szeresen összegyűjtik a mun­kások kéréseit, panaszait, még a ki nem mondottakat is. Ha például tudomásukra jut, hogy valakinek olyan betegsége van, amely áthelyezését indokolná — így trombózisra hajlamos, vagy visszeres a lába — első­ként szólnak. Így könnyebb az orvos dolga. — De nemcsak a vöröske­resztesek segítenek, a mun­kások is: nemrégen esett meg. hogy az egyik munkavédelmi szemlén szén rendben találtuk az egyik műhelyt. Azután né­hány héttel későb1- csak úgy, egy kis „röpellenőrzésre” be­néztem oda: a sarokba túrva állt a szemét... A kérdezős- ködéskor derült ki: nincs ta­karítónő, a szemlére a mun­kások söpörték ki a csarno­kot ... — Az üzemorvos feladata a konyha, az ételminták ellen­őrzése is. A főkóstoló tiszte ugyan az orvost illeti, de az üzemi orvos-felcser is bese­gít. Jó is, mert nálunk igen táplálóan főznek... Ezzel persze kevés a gond. De a zajjal volt: öt éve ellenőriz­ték a zajszintet a gyárban, s *az egyik műhelyből bizony ki kellett telepíteni néhány gé­pet, mert a zajforrások együt­tes hatására a tűréshatár kö­zelében volt a szint. — Azután ritkább, egyedi esetekkel is találkozom. Pél­dául néhány emberünk nitró- festékkel dolgozik. A labora­tóriumi ellenőrzést itt a hely­színen elvégzem: vérkép, máj­funkció-vizsgálat. Kapnak vé­dőételt. helyenként védőruhát és ahol erre szükség van, csökkentik a munkaidőt is. A gyakorlat haszna Dr. Gedeon Gabriella ujjai fürgébben kezdenek babrálni a tollon. Mert eddig a mun­kájáról, a kötelmeiről beszélt, arról könnyebb. — Magamról? Mit is mond­hatnék? Talán azt, hogy na­gyon szeretem az üzemorvosi munkát? Az egyetem után JEGYZET Előre köszöntek 9 a a agam is meglepődtem, [yj de igy van. Ahogy be­léptem az ajtón, előre köszöntek. Ez valóság. Még­hozzá középkorú hölgy üdvö­zölt mosolyogva, és meggyő­ződésem, ha ’tinédzser korban levő ifjonc lennék, akkor se maradt volna el az udvarias gesztus. Ugyanis itt, újabban minden belépőnek köszönnek. Igaz, hogy csak néhány hete, de ez is valami. Mindennapi vásárlásaim so­rán, hosszú évek óta már hozzáedződtem ahhoz, hogy csak én vagyok udvarias, a „kereskedelmi üzemegységek" alkalmazottai viszont nem mindig. Sőt! Mindegy, hogy könyvet, ruhát, cipőt, tejet, .élelmiszert vásároltam, gyak­ran úgy éreztem, szívességet tesznek nekem a kereskedők, hogy bemehetek az üzletbe. Ügy is bántak velem sokszor. Gondolom, nemcsak én vol­tam így, mások is. Persze, or­szágos méretekben — köz­életi zsargonban mondva — globálisan még azért mindig ott tartunk, hogy csak a na­pilapok, hetilapok hasábjain értesülünk arról egy-egy há­lálkodó köszönő levélben: va­lahol valaki, valamelyik üz­letben, valakit udvariasan ki­szolgált. S ilyenkor irigyel­jük az illetőt, mert saját ta­pasztalataink nem éppen ilye­nek. Persze csak globálisan! Ezért lepődtem meg, ami­kor a szentendrei bevásárló- központ műszaki áruházába beléptem és udvariasan kö­szöntöttek. A köszönés után egy másik alkalmazott nagyon kedvesen megkérdezte, mit óhajtok. ‘Állítom, olyan szo­katlan, különleges bánásmód­ban részesültem, hogy telje* sen zavarba jöttem. A meglepetéstől felocsúdva nem is vettem semmit, ellen­ben felkerestem az igazgatót. Mi történik ebben az üzlet­ben? — kérdeztem tőle. A beszélgetésből, Tölgyesi Zol­tán igazgató szavaiból kide­rült, semmi különös. Néhány hete vezeti az üzletet és sze­retné elérni, hogy az alkal­mazottak udvariasak legyenek a vevőkhöz. Köszönjenek, vá­sárlási tanácsokat, felvilágo­sításokat adjanak, illedelme­sen szolgálják ki a vásárlókat. Ennyi az egész. Távozáskor a kijáratnál is­mét az udvarias gesztus: elve­szik az üres bevásárlókosarat és köszönnek. , Az élmények hatására — mondván, hogy csak álmodom — bementem a szomszédos ÁBC-áruházba. Ott aztán fel­ébredtem. Morcos tekintetű és hangú alkalmazott egy kis­fiút korholt, hogy ne fogdos- sa össze a kosarat, két ifjabb kiszolgáló a roskadásig meg­rakott • polcok közt maszek dolgokról tereferélt, hozzám a kutya sem szólt. Nem tudom, a két áruház igazgatói ismerik-e egymást. Igaz, nem egy vállalathoz tar­toznak. De bizonyára bemu­tatkozhatnának egymásnak. Legalábbis rövid tapasztalat- cserét tarthatnának. Ha ki­cserélték volna munkamód­szereiket, vezetői elképzelé­seiket, mos nekem a szent­endrei bevásárlóközpont két nagy áruházáról dicshimnuszt kéne írnom. így viszont csak egy jegy­zetre tellett. Kiss György Mihály Többen vállalnak javítást Ösztöndíj a hiányszakmákban Az idén januárban kiadott — a kisiparosokat érintő — új rendelkezések hatására egyre kevesebben mondanak le az iparengedélyről, s egyre többen váltják^ki. Emelkedett azoknak a nyugdíjasoknak, illetve még aktív szakmunká­soknak a száma is, akik mű­ködési engedélyt kérve részt vesznek a szolgáltatásban, kü­lönböző javításokat vállalnak. A ráckevei járásban például már az idei első félév végén huszonnéggyel több kisiparos működött, mint tavaly a ha­sonló időszakban, számuk mindössze Ráckevén, Sziget- szentmiklóson és Taksonyban először kórházban dolgoztam, laboráns segédorvosként. Most hasznát látom. Azután bel­gyógyászként négy évig, amíg letettem a szakvizsgát. Annak is most érzem a hatását. Ké­sőbb két évig körzeti orvos voltam, hat éve pedig itt va­gyok a Mechanikai Művek­ben. — Sokat kellett tanulnom. Az eddigieken kívül például a vértranzfúziós tanfolyamot és az EKG kurzust is elvé­geztem, most harmadéves va­gyok a marxizmus-leninizmus esti egyetem filozófia szako­sítóján. Mellette havonta két­szer ügyelek a János Kórház belosztályán, elvégre nem sza­bad kiesni a már megszerzett kórházi gyakorlatból. — Büszke? Nem vagyok, talán csak arra. hogy úgy érzem sikerült elérnem: sze­retnek a betegeim. A családi, munkahelyi problémáikkal éppúgy jönnek, mintha csak gyógyszert szeretnének felírat­ni. Persze tudom, nem túl lát­ványos dolog üzemorvosnak lenni: a kórházi sebész ered­ményei könnyebben mérhe­tők ... Az én munkámban semmi sem ennyire fekete­fehér. — Fájó pont? Talán egy. Az orvos, aki a kórházból ki­került, volt kollégái szemé- I ben „csökkent értékűvé” lesz. Az üzemből is kilóg — hiába szeretik a munkások —. mert az SZTK alkalmazottja. Ha nem így lenne, megszűnne a bírálási lehetősége. Az SZTK- val sincs mélyebb kapcsolata: havonta egyszer van megbe­szélés. Mintha a senkiföldjén valamiféle határmezsgyén dolgozna... Vasvári G. Pál csökkent. A többi községben új iparengedélyeket, működé­si engedélyeket váltottak ki, van olyan település is, ahol nyolcán álltak újonnan a szol­gáltatók soraiba. Ahhoz, hogy teljesebb le­gyen a lakosság igényeinek kielégítése, különösen az úgynevezett hiányszakmákban lenne szükség további kisipa­rosokra. A járásban még min­dig kevés a bádogos, a cipész, a cserépkályhás, kelmefestő, tetőfedő és férfifodrász. Nem egy nagyobb lélekszámú köz­ségben ezekben a szakmák­ban egyetlen iparos sem dol­gozik, tanulók sem szívesen jelentkeznek. Éppen ezért a KIOSZ elhatározta, hogy több ilyen mesterség elsajátításá­hoz ösztöndíjat ad a tanulók­nak. A ráckevei járásban is sok kontár használja ki a kis­iparoshiányt, gyakran rossz minőségű munkát adva ki a kezéből. A KlOSZ-szal egyet­értésben a helyi tanácsok szi­gorúan lépnek föl a kontár- ícodók ellen, ugyanakkor a la­kosság érdekében működési engedély kérésére szólítják fel a helybeli szakmunkásokat Sz. E. Bevált a Ráha-Steiger Három év alatt mintegy 62 millió forintot költött új gé­pek beszerzésére a ráckevei Aranykalász Tsz. Többek kö­zött két 240 lóerős Rába-Stei- ger traktort vásároltak, me­lyek nagyon jó munkát végez­nek a szövetkezet földjein. E gépeket azonban nemcsak a tsz területén ismerik, hiszen a betakarításban és egyéb kampányfeladatok megoldá­sában az idei őszön 5 tsz és egy-egy állami gazdaság hatá­rában segítenek. Tornaszer az iskolának Rendszeresen támogatja a budakalászi óvodákat és isko­lákat a helyi Kék Duna Halá­szati Szövetkezet. Az István- telepi óvoda számára például évente 10 ezer forint értékű játékot és egyéb eszközt vá- "árolnak. Az iskolát hasonló összeggel támogatják. Tavaly oéldáui 6820 forintért vettek az iskolának egy Greiswald tornaszert. Az idén segítettek a tankönyvek szállításában is: i 4 4

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents