Pest Megyi Hírlap, 1977. október (21. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-15 / 243. szám
fü m ■ V.. J Bárszékek — Hollandiába IV. ÉVFOLYAM, 243. SZÄM 8J S By.il 1977. OKTOBEE 15., SZOMBAT Ünnepi egységgyűlés Bebizonyították felkészültségüket Az 1977—:78-as kiképzési év első összevont, városi ifjúgár- da-egységgyülésére jöttek ösz- sze e héten délután a 202-es számú Szakmunkásképző Intézet kollégiumában a már gyakorlott és a leendő ifjúgárdisták. Az ünnepélyes ülésre az egységhez látogatott Pál Ferenc, az ifjú gárda megyei parancsnoka, s megjelent Kovács János, a KISZ járási bizottságának titkára, Mund- ruczó János, a szakmunkás- képző intézet igazgatóhelyette- tese, valamint az alegység parancsnokságának képviselői és a megválasztott tisztségviselők is. Először Pál Ferenc ismertette az ifjú gárda szerepét és feladatát, emlékeztetve a KISZ IX. kongresszusán elhangzottakra az ifjú gárda feladata, hogy a fiatalok hazafias, honvédelmi nevelését előmozdítsa, s a KISZ különféle rendezvényeinek szervező, rendfenntartó ereje legyen. Történeti visszatekintésében emlékeztette a hallgatóságot arra, hogy az ifjú gárda a KISZ zászlóbontásával egy időben, 20 évvel ezelőtt, először Gyöngyösön alakult meg, s hogy a gárdába szerveződött fiatalok az eltelt évek alatt sok nagyszerű feladatot kaptak és oldottak meg. Az országos parancsnokság iránymutatása alapján állítják össze az egységek kikép- , zési tervét, s az összesen hatvan órányi foglalkozáson a fiatalok megismerkednek az önvédelem szabályaival, politikai képzésben vesznek részt, ami részben az ifjúsági politikai vitakörök anyagát tárgyalja. Azok a fiatalok — hangsúlyozta Pál Ferenc —, akik vállalkoznak erre a nehéz és felelősségteljes munkára, maradandó, közösségi élményeket szereznek. Miután az ifjú gárda alapvető feladataival s a gyakorlati tennivalókkal megismerkedtek, s kellő jártasságra tettek szert, különböző versenyeken, vetélkedőkön, a városi, járási és megyei szemléken bizonyíthatják tudásukat. A legjobbak az országos találkozókra is eljuthatnak. Lőrincz István, a KISZ városi bizottsága mellett működő sport- és honvédelmi bizottság vezetője, a gödöllői ifjúgárdisták korábbi parancsnoka összegezte az elmúlt évi munka tapasztalatait. Obreczán Ákos. az egység új parancsnoka, bemutatta a parancsnokság tagjait; Reményi Kálmán a rendőrség. Juhász János a Vöröskereszt, Kovács Zoltán az MHSZ, Homok János pedig a tűzoltóság képviselőjeként segíti és szervezi az ifjúgárdisták tevékenységét. A reszortfelelősök, Puxler József, Imolya László, Bacsó Mónika és Horváth János, az előbb felsoroltakkal együtt, társadalmi munkában foglalkozik a fiatalokkal. Obreczán Ákos örömmel állapította meg, hogy a korábbi szervezési nehézségeken túljutottak, és nagyobb létszámú, lelkes közösség készül a feladatokra. A legtöbben a 202-es szakmunkástanuló intézet tanulói közül álltak be a sorba, de a Török Ignác Gimnázium és Óvónői Szakközépiskolából is érkeztek húszán. S bár az ifjúmunkásoknak a diákoknál is több elfoglaltságuk akadt, a Ganz Műszerművek Gödöllői Árammérő Gyárában is kiállítottak egy rajnyi ifjúgárdistát. Az első, igazi feladatot hamarosan megkapják a gödöllőiek is. G. Z. Kerepes műemlékei A Gödöllői SC természetjáró szakosztálya októbertől kezdődően hat hónapon át, havonta egy alkalommal klubdélutánt rendez. Az összejövetelekre a Juhász Gyula könyvtár olvasótermében kerül sor, minden hónap harmadik csütörtökén, délután fél ötkor. Az első klubdélután október 20-án lesz, Szenkó István, az IBUSZ—TIT országjárás vezetője tart vetítettképes előadást, Kerepes turistaútjairól és műemlékeiről Úttörők versmondóversenye Ady Endre születésének 100. [ évfordulója tiszteletére szavalóversenyt rendez a 8. osztályos úttörőknek, a Juhász Gyula Városi-Járási Könyvtár, a városi tanács művelődési osztálya, a Petőfi Sándor Városi- Járási Művelődési Ház és a városi úttörőelnökség. A verseny célja, hogy a verselő diákok még jobban megismerjék Ady költészetét. A jelentkezők először, november közepéig, az iskolai versenyeken mérik össze tudásukat, s az úttörőcsapatok legjobb öt-öt versmondója jut a városi döntőbe, amelyet november 22-én rendeznek a művelődési házban. A résztvevők egy kötelező verssel, Ady Ifjú szívekben élek című művével és két szabadon választott költeménnyel indulhatnak s az utóbbiak közül az egyik, szintén a nagy költő verse lehet. Az aszódi vegyesipari sző- Kreidimayer Mihály Hollan- vetkezet asztalosműhelyében ... , , , .... Torda László asztalos széklá- d,anaJs keszul° karszékeket bakat gyalul, bárszékekhez. állít össze. Barcza Zsolt felvételei Szóvá tesszük Céllövölde, óriáskerék Már az elmúlt évben is tollat ragadtam búcsú ügyben. Szóvá tettem néhány olyan nem kívánatos jelenséget, amely több száz péceli lakosnak okozott gondot, s várták, hogy a hagyomány e mellék- termékei eltűnnek a község életéből. Sajnos, nem így történt. Az október első vasárnapját megelőző héten az idén is egyre- másra érkeztek a községbe a lakókocsik, teherautók, luxusgépkocsik, megpakolva körhintával, óriáskerékkel, céllövöldével. Nagyobb szabad terület híján a kocsikaraván letáborozott az úgynevezett régi vásártér még szabadon maradt részén, s az sem zavarta őket, hogy helyenként derékig ért a gaz. Még az sem okozott problémát, hogy a környéken nincs WC, és vízcsap sem. Vizet az alig tízéves gyerekekkel hordottak a távoli közkútról, s a fizetség sem maradt el, mert lőhettek egyet a sebtében felállított céllövöldében. A lakókocsikhoz, a vurstliban használatos szórakoztató eszközökhöz villanyáram is kell. Ezt is szereztek a közeli házakból. Csengővezetéken, karvastagságú kábeleken jutottak áramhoz a búcsúsok, s a villanyszerelő vállalat is időben rákötött az utcai vezetékekre. Érthetetlen ezek után, hogy miért húzódott hónapokig a szövetkezeti lakások építéséhez szükséges energia biztosítása. önkéntelenül felvetődik a kérdés, szükség van-e egyáltalán ilyen búcsúra Pécelen és másutt? Ami igaz, az apró gyerekek szinte reggeltől estig bámulták a nem mindennapi bódévárost. Nem kis pénzért horgászhattak zsákbamacskát, s ha szerencséjük volt, eltalálták a hurkapálcán függő giccses tárgyakat. Mindezt 5 forintért. Vásárolhatott a búcsúlátogató porlepett mézeskalácsot, törökmézet. Dupla áron kaphatott főzőkanalat, meg ki tudja mi mindent, amit valakik egykor árusításra alkalmasnak találtak. De szerencsére ennek a búcsúnak is vége lett egyszer. A búcsúsok után maradt szemetet csak néhány nap alatt sikerült a nagyközségi tanácsnak eltakaríttatni. Mondják, a búcsún haszna is volt a tanácsnak. Meglehet, de talán a haszonnál is több bosszúságot okozott a lakosságnak, a tanácsnak. A megoldás? Keresni kell a búcsúsoknak egy olyan helyet, ahol a legalapvetőbb egészségügyi és egyéb követelmények megfelelőek. A főváros tőszomszédságában ez már nem lehet nagy kívánság! A. I. Akár Túra, akár Hévízgyörk felől érkezik az idegen Galga- hévízre, akaratlanul is észreveszi, hogy a falu arculata eltér a két szomszéd községétől. Az országút két oldalán épült emeletes lakóházak, a virágos elő- kertek, a házak előtt parkoló gépkocsik sokasága jólétről, gondtalan életmódról vallanak. Aki azonban ismeri a galgahé- vízi embereket, az azt is tudja, hogy ezt a jómódot nem adták nekik sem ingyen. Szorgalmuk, munkabírásuk, kertészeti ismereteik szerencsésen találkoztak kereskedelmi érzékükkel, a gazdasági életben és az értékesítésben kialakult gyors eligazodási képességükkel csakúgy, mint az új termelési eljárások iránti fogékonyságukkal. Sikerek Az ötvenes években országos hírre tett szert a község hetven- tagú népi együttese, a Galga- hévízi lakodalmas című játékuknak nemcsak a hazaiak, de a messze idegenből érkezettek is sokat és sokszor tapsoltak. A falu Kodály Zoltánról elnevezett művelődési házának megnyitóján — a korabeli sajtótudósítások szerint — tizennégy különböző nemzet fiai ünnepelték a hamisítatlan népművészetet. Aztán az együttes feloszlott, a valamikor korszerűnek és minden falusi igényt kielégítőnek épült művelődési ház elavult, korszerűtlenné vált. A hatalmas nagyteremből és egyetlen klubszobából álló épület nem kedvezett az újonnan alakuló, formálódó közművelődési elképzeléseknek. A ráJómód és ismeratgyarapítés Az út a művelődési házba Felelősség a községért dió is elfelejtette a falu kitüntetett népművészeit, akiknek egy időben hetenként többször is sugározta énekét. Rövid idő alatt négyen kapták itt meg a Népművészet mestere kitüntető címet. Gondok Arról kezdtek beszélni, hogy a galgahévízieket csak, az anyagiak érdeklik, sértő bírálatok, újságcikkek, rádióriportok szóltak arról, hogy Galgahé- vízen a tudat fejlődése elmaradt az anyagi javak felhalmozódásától. Bencze András tanító, 1974. január elsejétől tiszteletdíjas igazgatója a helyi művelődési háznak. Születésétől itt él a faluban, gyerekkorától végez kulturális munkát. Nemcsak tanúja, de résztvevője is a gal- gahévízi emberek mindennapjainak, együtt örül sikereikkel, s bánkódik gondjaikkal. — Nagyon nehéz a helyzetünk — mondja —, hiszen a tárgyi feltételek messze elmaradtak a környező községekben megteremtett lehetőségektől. Művelődési házunk tulajdonképpen egy nagyteremből áll. Az eredetileg klubnak épült helyiséget a könyvtár h-asználja. A nagytermet ugyan most tataroztuk, a könyvtárnak, sajiíos, tárnok tartják a mennyezetét, s repedezett falain átfúj a kora őszi szél. Nem csoda hát, és nem a gal- gahévízi emberek számlájára írandó mulasztás, hogy nem jönnek be a művelődési házba. Lakásuk kényelmesen berendezett, legtöbb helyen radiátorok sugározzák a meleget, szinte minden házban megta. lálható a rádióval a televízió is, egyre többen rendelkeznek házi könyvtárral — hát mit keresnének a fűtetlen, rosszul berendezett nagyteremben? Előadások — A körülmények kényszerítették rá a galgahévízieket, hogy megkeressék a maguk lehetőségeinek leginkább megfelelő művelődési alkalmakat. Nincs a járásban még egy község, ahonnan annyian utaznának külföldre, mint innen. Vannak szövetkezeti dolgozók, akik többször is jártak már Olaszországban, Franciaországban, Ausztriában —, az asz- szonyok a férjeik nélkül is átruccannak, hogy a szomszédos szocialista országokról, és a hazai utakról ne is beszéljek. — Tudom, jó és hasznos lenne megszervezni az Utazók klubját. De hol? Jó lenne előadássorozatokat indítani korunk kérdéseiről, a szocialista emberi ideálról, a tudományos technikai forradalom izgalmas eredményeiről, de hol? — Van három citeraegyütte- sünk. A legnagyobbak csoportját a Ki mit tud elődöntőjén a Vujicsics együttes előzte meg. Van népi tánccsoportunk, kis pávakörünk, díszítőművészeti szakkörünk, a pincében nép. front-, vasárnap délután ifjúsági klubunk. Ismeretterjesztő előadásokat szervezünk a szülőknek, honismereti előadássorozatot az érdeklődőknek — jogi, mezőgazdasági előadásokat tartunk a népfrontos és tanácsi aktíváknak. Együttműködési szerződést kötöttünk az iskolával. A művelődési ház mellett itt a könyvtár is, ahol 4400 kötet között válogathat a 350 beiratkozott olvasó. Olvasni! I960 óta Bencze Andrásné a község könyvtárosa, ő is tiszteletdíjas. Amikor kezdte, havi 170 forintnyi volt ez az összeg. Csak negyedévenként vette fel. — így mégis használható volt valamire! — mondja. — Sokkal több olvasónk lenne, de csak ötezer forint az éves könyvbeszerzési keretünk. Mit lehet vásárolni ezért az összegért? Egy lakosra évenként egy forint hatvan fillér jut. Gyakorló háziasszony vagyok, s tudom, hogy ezért legfeljebb egy tojást kapok a piacon. Folyóiratokra, évenként 800 forintot költhetek. Ezért van az, hogy nagyon sok érdeklődő félrehúzza a száját, amikor az igényét nem tudom kielégíteni. A férjem beszélt a galgahéví- ziek világjáró szenvedélyéről. Volt már olyan utazó, aki itt, a könyvtárban szándékozott az útiprogramját elkészíteni. A szándék csak szándék maradt. Európa autótérképe? Még Magyarországét sem mertem megvenni! Mindig azt hallom, hogy a könyvtárak legyenek képesek napjaink bonyolult kérdéseire választ adni. Helyes, a kívánság. De miből? Hogyan? — Az a legnehezebb, hogy a már meglévő igényeket nem tudjuk kielégíteni. Máshol, ahol a körülmények jobbak, az igények felkeltésével küzdenek a népművelők —. veszi át a szót Bencze András. Galgahé- vízen, erről beszél a falu e;aész képe, az új házak, a megválogatott lakberendezés, a tisztaság. a szükséglet megvan. Ezért kell a feleségemnek és nekem is állandóan a falu közösségében élnünk. A lakodalom, a tollfosztó, a disznótor, az utcai beszélgetés, mind alkalom a- gondolkodás formálására. Egy, a falujáért felelősséget érző tiszteletdíjért dolgozó népművelő házaspár akaratából így fogadja be a falu minden lakosát a Kodály Zoltán Művelődési Ház egyetlen nagyterme, s repedezett falu könyvtára. Mindenesetre elgondolkodtató, hogy az egyéni és a közösségi jómód között miért tátong ekkora szakadék! , F. M. Szombati jegyzet Példa Egy évvel ezelőtt jártam az aszódi gimnáziumban. Előtte, bár nekem is tanulnom kellett róla, még azt sem tudtam, amit majd mindenki: Petőfi iskolája a dombra épült alma mater. 1 Azóta sokszor voltam már ott vendégségben, s minden alkalommal egyre újabb és újabb oldaláról fedeztem fel az intézményt. Egyvalami azonban állandóan visszatérő tanulság számomra: az öntevékeny, öt- ; letekben gazdag utánajá- [ rást, munkát és fáradságot , nem nélkülöző alkotókedv napról napra látványosan és hasznosan formálhatja környezetünket. Hogyan alakult át a kör nyezet az aszódi gimnáziumban? Kezdődött azzal hogy kondicionáló termet készítettek társadalmi mun. kában az iskola tanulói és tanárai. A két helyiségből álló, kis épület feljújítását, átalakítását maguk tervezték meg, s szakértelemmel betonoztak, ácsoltak, padlóztak, festettek. Május elsején park- és könyvtárnézőbe hívott levelük. Erdőgazdasági segítséggel kiirtották az iskola kertjében vadon és szertelenül burjánzó, elhanyagolt bokrokat, megritkították a fákat, felásták a csalittól visszavett földsávokat, új növényeket telepítettek, fűvel vetették be az ágyúsokat, pihenőpadokat és asztalokat állítottak fel. A könyvtárat egy régi, raktárnak is módjával használt helyiségben ren dezték be. Kitakarították, kiigazították a, falakát, újrafestettek, szőnyegpadlót fektettek le, szorgos asztalos segített nekik hangulatos bútorokkal, polcokkal berendezni, s a falak men tén, csinos rendben, már a megnyitó után tizenötezer kötet várta az olvasókat. Akkor újságolták el, hogy ez még csak a kezdet. S valóban, megtekinthettem a diákklubot, ahol — tréfásan mondták — tilos a tanulás. Legtöbbször a bejárók tölthetik el a kulturált, tiszta, magnóval, lemezjátszóval, tévével berendezett teremben a vára kozás idejét. A folyosón kialakított tanulórészben viszont beszélgetni, szórakozni nem kívánatos, ott csendben, kényelmesen forgathatják a tankönyveket a diákok. Azóta elkészült a tanári klub is. Mondanom sem kell, azt sem építőipari vállalat vagy szövetkezet csinálta. A tanárok fogtak össze, s a gimnázium ügyes mindenesével kiegészülve szerelték az álmeny. nyezetet, a hangulatos világítást. Tovább folytatják. Azon törik a fejüket, hogy tanuszodát építenek. No, persze, félreértés ne essék, nem a típusterv alapján, nem húszmillió forintért. Nem is kilincselnek pénzért, inkább ötleteket gyűjtenek: hogyan lehetne minél olcsóbban, minél gyorsabban, minél több sajátmunkával elkészíteni? Terveik alakulnak, elképzelték már a helyét, két oldalfalát, meglehet, egy fal is elég: a torna- és a kondicionálóterem közé építenék. Nem ígérgetésekről, nem vágyálmokról van, volt szó. A hamarosan megalakuló diákszövetkezet sem az. S ki tudja, ma talán még ők sem, hogy mibe kezdenek legközelebb. De. hogy nem hagyják abba, az bizonyos. Hamarosan a megye valamennyi középiskolájából Aszódra érkeznek a gondnokok, majd az iskolaigazgatók is, Végignézik a gimnáziumot. Lesz mit mutogatnia a munkák, a megújulás szellemi irányítójának és egyben kétkezi munkásának, Cser László igazgatónak, a tanárokkal, a diákokkal, s lesz mit nézniük a vendégeknek is. Gáti Zoltán
