Pest Megyi Hírlap, 1977. október (21. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-15 / 243. szám

1977 OKTOBER 15., SZOMBAT Négy regény a szomszédságból Történelmi regény? Nem merném egyértelműen annak mondani, jóllehet kora a tá­voli múlt. Színtere Mongólia, Közép-Ázsia, a dél-orosz sztyepp, hőse Dzsingisz Kán legdicsőbb hadvezére, Szubu- táj, a Bátor. Miről ír hát a cseh Milos- lav Fábera, most a pozsonyi Madách Könyv- és Lapkiadó és a budapesti Európa együtt­működésében magyarul is megjelent regényében? Hét mongol paripa A Hét mongol paripa — ez a regény címe — nehezen so­rolható egyvalamilyen re­génykategóriába. Lélektani regénynek is mondhatnánk, hiszen ami közvetlenül kitá­rul benne, az a főszereplő lel­kivilága, gondolkodása; ami igazában történik, az az ő belső történése. Az első lapokon látjuk: bé­kés, dús jólétre vágyik. De hadba kell mennie, s ebben egy lehetőséget találhat: gaz­dag zsákmányt. Csakhogy Dzsingisz őt mindig olyan fel­adattal bízza meg, ami szívós­ságot, tűrést és különleges harci erényeket kíván, s amelyekért hősnek, bátornak, gyorsnak és még sok, a vá­zolt társadalomban nagy er­kölcsi értéket jelentő címnek a kitüntetettje lesz — de gaz­dagabb egy cseppet sem. Hosszú harcok és vándorlások megpróbáltatásai során jut el Szubutáj Bagatur ahhoz a bölcsességhez, hogy sorsát sorsul fogadja. Eközben a — regény címét adó — hét lovával való kap­csolatában érzékelteti az író a nomád katona lelkivilágát. Mindezt költőiség fűti át. Ezért különös, érdekes könyv Fábera regénye. Petróleumlámpák Ugyancsak a Madách és az Európa közös kiadásában je­lent meg a cseh klasszikus író, Jaroslav Havliőek regé­nye, a Petróleumlámpák. A múít század végi története a cseh vidéki életet örökíti meg — egy kisváros és egy közeli tanya világát. Közelebbről egy távolról sem tehetséges kisvárosi építőmester csúnya leányának sorsát rajzolja meg a szerencsétlen házasságon keresztül a paraszti életbe való visszaolvadásig. Mindez nem érdektelen, de önmagában nem is különös. Megragadóvá az aprólékos ábrázolás teszi, amelyből egyaránt megismerjük a kora­beli kisvárosi és tanyai élet részleteit, a külsőket éppen úgy, mint a bensőket, a men­talitásbelieket. Szerelmi krónika Tadeusz Konwicki ahhoz az írónemzedékhez tartozik, amely a második világháború, a felszabadulás után kezdett publikálni. Harcolt a fasizmus ellen, a háborút követően Krakkóban, majd Varsóban élt, ahol folyóiratoknál dolgo­zott. Első regényének az első szocialista építkezést válasz­totta színhelyéül, s az irodal­mi sematizmus időszakában látott nyomdafestéket, 1950- ben. A hatvanas évektől megjelentetett írásaiban ta­lált egyénibb hangra az író, s most az Európánál magyarul is megjelent regénye, a Sze­relmi Krónika (eredeti címe szerint „Szerelmi balesetek krónikája”) három évvel ez­előtt került a közönség kezé­be lengyelül. Sajátos, kissé szaggatott szerkesztésű, az álom határán járó hangulatú könyv. Köz­vetlenül a második világhábo­rú küszöbén bont ki egy érett­ségi előtti fiú és egy diáklány között fellobbanó szerelmi drá­mát. A valóság — a történél1- mi valóság — brutális moz­zanatai és a szerelem szinte misztikus, végzetes játéka kü­lönösen ötvöződnek és szűrőd­nek át a korán meghalt, ön­gyilkos apa árnyékával küsz­ködő diák tudatán. Blahm könyve A jugoszláviai Aleksandar Tisma regénye, az Európánál megjelent Blahm könyve címmel a magyar történelem­hez és irodalomhoz közvetle­nül kapcsolódó regény. A második világháború idő­szakát idézi fel, közelebbről ugyanazt a színhelyet és ese­ménycsoportot, amiről Cseres Tibor írt nálunk nagy érdek­lődést kiváltó regényt, a Hi­deg napokat. A Blahm könyve egy túlélő emlékezetén át eleveníti fel a szörnyű napokat Újvidék, a mai Növi Sad központjá­ból, egy emeleti lakásból te­kintve szét és vissza. Ahhoz a modern regénytípushoz tar­tozik, amelynek sodró belső történése van, az elemző és mérlegelő emlékezet tükrében vizsgálja a helyzeteket s az embereket bennünk. E tárgyilagos, higgadt, szin­te rideg emlékezés kímélet­len élességgel villantja föl az embertelenséget egyfelől s a végzetes kiszolgáltatottságot másfelől. Németh Ferenc Fábri Zoltán kitüntetése A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Fábri Zoltán háromszoros Kossuth-díjas filmrendezőnek, a Magyar Népköztársaság kiváló művé­szének kiemelkedő művészi és eredményes pedagógiai mun­kássága elismeréseként 60. születésnapja alkalmából a Magyar Népköztársaság ba­bérkoszorúval ékesített zász­lórend je kitüntetést adomá­nyozta. A kitüntetést pénteken ad­ta át Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnö­ke. Jelen volt Cseterki Lajos, az Elnöki Tanács titkára és Pozsgay Imre kulturális mi­niszter. KIÁLLÍTÁS NYÍLT A HADTÖRTÉNETI MÚZEUMBAN Magyar internacionalisták a szovjethatalomért, bolsevikok a Magyar Tanácsköztársaságért Világtörténelmi eseménye­ket rekonstruál a képzelet, az emlékezés. Sok, apró mozaik­ból az emberiség, népünk sorsfordulójának tablóját ál­lítja össze a Hadtörténeti Mú­zeumban pénteken megnyílt kiállítás, felidézve a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom kibontakozását, a győzel­mi zeneoktatás jelene és jöwje falun Az országos találkozó második napja Abonyban Tegnap, az országos talál­kozó második napján Abony­ban, a nagyközségi pártbi­zottság tanácstermében Vörös Géza, a Pest megyei Tanács művelődésügyi osztályának megbízott vezetőhelyettese nyitotta meg a falusi zeneok­tatás vezetőinek tanácskozá­sát, melyen az ország 15 me­gyéjének tanárai vettek részt. A Kulturális Minisztérium főelőadója, Körber Tivadarné szólt a falusi zeneoktatás je­lenéről, jövőjéről, majd a Pest megyei Tanács zeneis­kolai főelőadója, Varsányi Lászlóné ismertette a megye zeneiskoláinak eredményeit. Elmondotta egyebek között, hogy jelenleg Pest megyében 11 önálló zeneiskolában, 4 fiók- és 44 kihelyezett tago­zatban 5 ezer 400 gyerek ta­nul valamilyen hangszeren muzsikálni, a diákok több mint fele munkásszülők gyer­meke. Valamennyi zeneiskola arra törekszik, hogy ne csak az oktatás, hanem a közműve­lődés zenei központja is le­gyen körzetében. Az előadásokat követő' vitá­ban igen sokan hozzászóltak, s ugyanilyen oldott eszme­csere jellemezte a délutáni kerekasztal-beszélgetést is, amit Bihari József, a Pest megyei Művelődési Központ igazgatója vezetett. Az Orszá­gos Filharmónia osztályveze­tője, Strém Kálmán a falvak változó körülményeiről, a pe­dagógus-utánpótlás gondjairól beszélt. Gulyás György Liszt­díjas, érdemes művész, a deb­receni Kodály Kórus karna­gya saját oktatási-szervezési tapasztalatait adta át a részt­vevőknek. S. Hegedűs László, a HNF Országos Tanácsának titkára hangsúlyozta, hogy az éneklés, zenehallgatás hozzá tartozik a harmonikus emberi élethez. Elismeréssel szólt az abonyi zeneiskoláról, majd a kultúra társadalmi gyökerei­ről beszélt. A tegnapi program hangver­sennyel zárult: a debreceni Kodály Kórus mutatta be műsorát Gulyás György ve­zényletével. Ma, szombaton, a találkozó résztvevői együtt ünnepük meg az abonyi Bi­hari János Állami Zeneiskola fennállásának 25. évforduló­ját, méltó befejezéseként a háromnapos találkozónak. T. T. méért vívott hősi harcot, amely forradalmasította Kö- zép-Kelet-Európát, sok nemzet fiait késztette cselekvésre, harcra. A kiállítás rendezői, a Hadtörténeti és a Magyar Munkásmozgalmi Múzeum, a Szovjetunió Állami Forradal­mi és Fegyveres Erői Köz­ponti Múzeumának közremű­ködésével a nemzetköziségnek ezt a szép példáját, a szovjet és a magyar nép barátságát domborították ki a szocialista forradalom és hatásának szemléltetésekor. Múzeumi eszközökkel első ízben fogal­mazták meg a címben is ki­fejezett gondolatot: magyar internacionalisták a szovjet­hatalomért — bolsevikok a Magyar Tanácsköztársaságért. A négy múzeum gyűjtemé­nyéből válogatott mintegy 700 fotó, plakát, röplap és más korabeli kiadvány, tárgyi em­lék egyharmada első alkalom­mal kerül nyilvánosságra. Ritka emlék többek között az a kaukázusi tőr, amelyet egy orosz tiszt ajándékozott Stromfeld Aurélnak barátsá­ga jeleként, valamint a polgá­nöke, az MSZBT elnöke, Papp Dezső vezérőrnagy, az MSZMP Néphadseregi Bizott­ságának első titkára, _ Far- kasinszky Lajos, a fővárosi tanács elnökhelyettese és Nagy Mária, az MSZBT fő­titkára. Megjelentek az ünnepségen a magyar munkásmozgalom és az oroszországi polgárhá­ború veteránjai — köztük Hunya István, a MEDOSZ elnöke, a Pest megyei pártbi­zottság tagja — is. Ott voltak a szocialista országok diplo­máciai testületének katonai attaséi és más képviselői, Vla­gyimir Jakovlevics Pavlovval, a Szovjetunió budapesti nagy­követével az élen. Megjelent Ivan Fjodorovics Kuc altábor­nagy, az oroszországi polgár- háború veteránja, Vlagyilen Dmitrievics Tyerentyev ezre­des, a Szovjetunió Fegyveres Erői Központi Múzeumának igazgatója. Katona Imre, a budapesti pártbizottság első titkára megnyitó beszédében többi között hangsúlyozta: a ma­gyar internacionalisták orosz- országi tevékenysége, s az ri demokratikus forradalom orosz hadifoglyok hazai sze­időszakából származó zászló. A megnyitó ünnepségen részt vett Apró Antal, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, az országgyűlés el­repe élő fejezete népeink tör­ténelmének. A jubileumi kiállítást fél évig tekinthetik meg az ér­deklődők. Pest megye és a hiíszéves Nemzeti Galéria Zichy Mihály emlékkiállítás — A magyar pénzverés története Húszéves a Magyar Nemzeti Galéria. A művelődésügyi mi­niszter rendelete értelmében a Magyar Nemzeti Galéria feladata a régi és a ma élő képzőművészet bekapcsolása hazánk szellemi életébe. Ada­tok igazolják, hogy fényesen megoldja ezt a feladatot. Nap­jainkig ötszáz kiállítást ren­dezett e kiemelkedő fontossá­gú intézményünk Budapesten, vidéken és külföldön. Bemutatta többek között Pest megye képzőművészetét és külön a szentendrei mű­hely eredményeit. Évek óta szocialista szerződés köti a TÖRTÉNELMI ÁTTEKINTÉS, DOKUMENTUMOK, FÉNYKÉPEK A Nagy Október Egy esztendő tárgyilagos, ténysze­rű krónikáját adja az olvasónak A. P. Nyenarokov: A Nagy Október című könyve, amelyet a Kossuth Könyvkiadó adott ki a forradalom 60. évfordulója alkalmából. Tizenkét hónap eseményeit mutatja be a kötet pontos időrendben. A könyv igen nagy érdeme, hogy nem a tények szenvtelen felsorakozta­tásával idézi a történelmi hónapokat, hanem érezteti a kor levegőjét, tanú­nak hívja az archívumok gazdag for­rásanyagát. Feltűnnek előttünk a bolse­vik röplapok, a szenvedélytől izzó, harcba hívó, szólító felhívások, a mun­kásgyűlések határozatai, amelyek a szovjethatalom megteremtését sürget­ték. Olvashatjuk a lázadó Komyilov tábornok parancsait. A korabeli felvé­teleken, filmkockákon megjelennek az ideiglenes kormány minisztereinek fi­gurái; a hadapródiskolások, amint faha­sábokat rakosgatva barikádokat emel­nek a Téli Palota kapui elé. Láthatjuk a forradalmár matrózokat a gatcsini kastély elfoglalása közben és Krasznov kozák tábornok parancsnoki szállás­helyét. Egyedülálló, izgalmas kirándulásra hívja olvasóit Nyenarokov; úgy vezet vissza bennünket 1917-be, a Nagy Ok­tóber évébe, hogy valósággal ott érez­zük magunkat az események sodrában. Halljuli az ágyúk dörgését, a lövések csattanását a petrográdi éjszakában. Ott lehetünk a neves és névtelen hő­sök között, akik közül bizony kezdet­ben még csak kevesen voltak tudatá­ban annak, hogy ők most világtörté­nelmi jelentőségű dolgokat visznek véghez. Tették, amit tenniük kellett. Fellázadtak az imperialista háború, az önkényuralom ellen, amely mérhetetlen szenvedéseket hozott az egész népre. Történeti áttekintésben, hónapról hónapra nyomon követhetjük, hogy miként érlelődött a forradalom. Tanúi lehetünk az 1917 előtti időknek is, hi­szen az orosz hadsereg és gazdaság nem egy csapásra bomlott fel, hanem hosszú évek alatt. A felszerelés hiánya a fronton az általános élelmiszerhiány a hadseregben, a nagyvárosokban 1915- ben kezdődött. A kezdetben még ösz­tönös; lázadások, tüntetések, sztrájkok a bolsevik párt vezetésével egyre tuda- tosabbá, szervezettebbé váltak. Az ön­kényuralom természetének, a cári ud­vart kezükben tartó korrupt reakciósok igazi arcának leleplezése, s maguk az egymást követő események a munká­sokat, katonákat és parasztokat szinte észrevétlenül, fokozatosan tették tuda­tos forradalmárokká, érlelték őket tör­ténelmileg nagykorúakká. A Krónika híven tükrözi ezt a folyamatot, majd a nyílt harc idejét, 1917. februárját. melynek végén az önkényuralmat megdöntötték. A korabeli képeken a frontkatonákat láthatjuk, amint öröm­mámorban ünnepük a hírt. A következő hónapok története már­ciustól októberig bemutatja a kettős hatalom időszakát, majd a koalíciós kormány működését. A munkásoknak, parasztoknak és katonáknak tett ígé­reteket egyik kormány sem teljesítette. Nem vetettek véget a háborúnak, nem vezették be a 8 órás munkaidőt, és nem osztották szét a földbirtokokat sem. A könyvben olvashatjuk Lenin cikkeit is, amelyekben kifejti, hogy a polgári demokratikus forradalomnak szocialista forradalomba kell átnőnie. Végigvezetnek a kötet lapjai a vál­ság valamennyi állomásán, bemutatják a kormány tehetetlenségét, a gazdaság, a pénzügyi helyzet hanyatlását, az éhe­zést, a nélkülözést, és a fokozódó for­radalmi hangulatot. Az egész nép meg­értette, hogy változást csak úgy érhet el, ha maga veszi kezébe sorsát. Októ­ber 25—27-én a II. összoroszországi szovjet kongresszuson kikiáltották a szovjet hatalmat, elfogadták a békéről és a földről szóló lenini dekrétumot, megalakították az első szovjet kor­mányt, a népbiztosok tanácsát, élén Leninnel. A könyv 1917. december végéig kö­veti nyomon az eseményeket. A szer­ző zárszavában összefoglalja a forra­dalom eredményeit, méltatja világtör­ténelmi jelentőségét. Azok a hatalmas változások, amelyek földünkön az utol­só hat évtizedben végbementek. Olyan könyvet tarthat kezében az olvasó, amely segít egy megismétel­hetetlen korszak nagyságát értékelni és hozzájárul az októberi forradalom élő hagyatékának megismeréséhez, vállalá­sához folytatásához, jelen időnk, lehe­tőségeink, kötelezettségeink jobb meg­értéséhez. Gáli Sándor Csepel Autógyárat a Nemzeti Galériához, azóta Szigetszent- miklós ipari üzemében négy tárlatot is rendezett. Több mint kétszáz könyvet, kétezer szakcikket írtak a Nemzeti Galéria művészet- történészei, jelezve, hogy az intézmény nemcsak hazai képzőművészetünk első mú­zeuma, hanem rangos tudo­mányos műhely is. Sokrétű tevékenységében sort kerített a zebegényi mester, Szőnyi István munkásságának bemu­tatására, s tervei között sze­repel a Ráckevei-Duna-ág festőinek meghívása. A jubi- lálás nem engedélyez külön időt, új tárlatok egész sora nyílt október hónapban is, hogy emelje a húszesztendős múlt sok milliós közönségé­nek létszámát, kulturális elő­rehaladását. Kapcsolatai egy­re bővülnek. Ennek keretében láthatjuk a Magyar Nemzeti Bank és a Nemzeti Múzeum éremtárának együttes gyűjte­ményét. A történelem érmeken Ezeréves történelmünk lát­ható a tárlókban, I. István dé- nárai, V. István obulusa, Nagy Lajos aranyforintjai, Zsigmond dukátjai, Hunyadi Mátyás garasai, II. Lajos vas­tagveretű dénárcsegelye, II. Rákóczi Ferenc ezüstpolturái, Bocskai István tallérjai, Kos­suth krajcárjai, a Tanácsköz­társaság koronái, a pengő és már a mi társadalmunkat idéző új forint. Az érméken portrék, jelek,' címerek, állat­figurák, jelenetek, épületek láthatók, nemzetünk fejlődé­sét is regisztrálják. A magyar pénzverés technikai színvonala olyan fejlett volt, hogy III. Iván orosz cár Mátyástól kért kölcsön pénzverőket a XV. században. Érdekes az is, hogy a XVII. századig Szent László király arcképe volt a legtöbb pénzérmen, napjaink­ban a Népköztársaság címere, a békegalamb, az Erzsébet-híd, a Szabadság-szobor és Kos­suth Lajos arcmása. A pénz régebben is, ma is nemcsak kereskedelmi eszköz, a társa­dalom eszményei is tükröződ­nek felületén. A forint emlék­pénzek már Pest megyéhez is kapcsolódnak, hiszen a Szo- kolyán született Mányoki Ádám tiszteletére készült az egyik 200 forintos érmünk. Az is a tények sorához tarto­zik, hogy a Szentendrén alko­tó Asszonyi Tamás, Csikszent- mihályi Róbert és az életpá­lyáját Nagymaroson kezdő Kiss Nagy András több em­lékpénzét láttuk a tárlaton, mely gazdag és érzékletes gyűjteménnyel vonzza a láto­gatók ezreit. Bravúros könnyedség Életművét kettősség jellem- "i. Cárok festője volt, legin- Kább mégis a haladás eszméit illusztrálta, kivételes rajzkész­séggel rendelkezett, nagy műveket mégsem alkotott. A lehetőség nem testesült való­sággá. Virtuozitása Faganin Liszt rokonává avatja, de c rosszabbul gazdálkodott te­hetségével. Amikor pompái Goethe-, Madách-, Petőfi-. Arany-, Lermontov-, Puskin- illusztrációit szemléljük, ami­kor díjnyertes Mentőcsónak­iára emlékezünk, akkor a bravúros könnyedség mellet' erre az elszalasztott nagy le­hetőségre gondolunk, mely egyszerre érték és tanulság Ö Munkácsy színvonalára jut­hatott volna, de Zichy ma­radt. ezt a pompát és hiányt is felmutató ténvt regisztrál­ja a Nemzeti Galéria saját anyagából rendezett kamara­kiállítása. Műgond és finomság Közvetlenül abonyi kiállítá­sa előtt a Nemzeti Galéria a Műhely sorozat keretében mutatta be a Szentendrén al­kotó Jávor Piroska tűzzo­máncait. muráüs terveit. Le­nyűgöző műgond, választékos finomság és a hiánytalan ízlés láttán csak azon töprengünk, hogy ez az erő mikor fejezi be sétáit, mikor kötődik a Műhöz, egy nagy feladat meg­oldásához. Jávor Piroska nem szikrázó ötletekre, hanem er­re hivatott. Losonci Miklós /

Next

/
Thumbnails
Contents