Pest Megyi Hírlap, 1977. október (21. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-02 / 232. szám
(SP 1977. OKTOBER 2., VASÁRNAP Műszaki könyvnapok Nyitány Vácott 1 Október 7-én Vácott, a Híradástechnikai Anyagok Gyárában rendezett ünnepséggel nyitják meg a műszaki könyvnapok vidéki eseménysorozatát. Reprezentatív könyvki- állításon mutatják be a tudományos, ismeretterjesztő könyvek, kiadványok és folyóiratok sokaságát a műszaki könyvnapra megjelent újdonságokat Érdeklődésre számottartó rendezvények várják az olvasókat több nagyüzemben, köztük a százhalombattai Dunai Kőolajipari Vállalatnál is. Az idei kiállítások újdonsága, hogy a megyei és a városi műszaki intézmények különféle maketteket gépipari műszaki, technikai modelleket és különböző termékeket is bemutatnak a könyvek mellett TV-FIGYELŐ Anyanyelv. Esedékes figyelőnket hadd kezdjük most egy — minek is nevezzük? — kiáltvány ismertetésével. Igen, egy kiáltvány, minden szavában izzó írás jelent meg a Kortárs ez évi 10. számában Illyés Gyula tollából, beszélt — leginkább a rádióból és a televízióból visszahallott — nyelvünk védelme érdekében. A szó tisztaságáért, a szellem szabadságáért — cenzúrával? Igen! — ez a címe a szó- banforgó cikknek, amely többek között a tv mikrofonhasználóin veri el a port. Azokon, akik — megintcsak Illyés szavaival — ragacspsan, kásásán szólnak a nézőkhöz; azokon, akiknek lekváros, csámcsogós, hadarás, elnyelős magyar szóejtését Petőfi csak fülét-agyát erőltetve értené. Ha értené ... Kínos, de így van: még bemondóink között is akad, aki SZORAKATENUSZ Kisiskolások anyanyelvi műsora a képernyőn Antantémisz, szórakaté- nusz... Ki ne ismerné ezt a pattogó ritmusú gyermekmondókát, amelyet leginkább kiszámolás játékaik alkalmával ismételgetnek az apróságolt. Hamarosan a tv-készülékelt is közvetíteni fogják a Szóra- katénuez szövegét, mégpedig egy képernyőre kerülő sorozat szignáljaként. Az összesen tíz részből álló gyermekműsor, a Szóraka- ténusz az 1978 őszétől bevezetendő új általános iskolai tanterv kiegészítéseként, annak televíziós segédanyagaként készült, s — miként az új tanterv —, ez a sorozat is az anyanyelv oktatását igyekszik könnyebbé, tartalmasabbá, élményszerűbbé tenni. Készítői — Szabó Éva író. Ivanics Lilla szerkesztő, Di- mény Judit műsorvezető és Mészáros Gyula rendező — arra törekedtek, hogy a nyelvi közlések természetes egységére. a mondatra alapozva tanítsák meg a gazdag, árnyalt beszédre, mások beszédének minél tökéletesebb megértésére a kisiskolásokat. A játékos, rendre vidám hangulatú adásokat filmhétéA kisiskolások anyanyelvi műsorának a gyerekekre gyakorolt hatását mérni fogják: az ország több általános iskolájából szerzik majd be a tanulságok levonásához szükséges adatokat. A Szórakaténusz igazából a színes készülékeken élvezhető, hiszen készítői sok mindent a színekkel fejeznek ki, vagy érzékeltetnek. Ezért — már ahol lehet —, színes tv-n nézzék majd az anyanyelvi sorozat adásait mind a gyerekek, mind a pedagógusok. Hasznos lesz talán, ha ízelítőül közreadjuk néhány film címét: Tekereg a szél (a természet és az emberi környezet hangjai); Kecske mondja: mek-mek-mek... (az állatok hangjai); Síppal, dobbal, nádihegedűvel... (a zenei hangok) stb., stb. Még annyit e műsorról, hogy szereplői ugyanolyan hat-hétéves kisiskolások, mipt. amilyen apróságokból' é sorőzai törzsközönsége kikerül, de felszabadult játékuk, a tőlük hallott sok-sok okos felelet bizonyára jó néhány felnőttet is ott tart majd a készülékek előtt a Szórakoténusz vetítésének idején. (Ezt egyébként a tek, zeneművek, gyermskda lók — sőt. alkalmankint pan- j-műsorújság jó előre közli.) tomimjelenetek — élénkítik. I A. X. pöszén ismerteti a műsort, olvassa föl a híreket. A riporterek pedig . j. Hát köztük sem nehéz olyat találni, aki ugyanazt a hadaró, panelszavakból építkező, személytelen beszéd- stílust követi, mint amilyen az utcán vagy a közhasznú járműveken sérti fülünket. Most, hogy az egyik legméltóbb toll vetette papírra e milliókat érintő igazságot, érthető kíváncsisággal várjuk: tényleg lesz-e a tiltakozásnak valami foganatja? Magazin. A képzőművészeti világhét alkalmából megemberelték magukat a Művészeti Magazin készítői: egy olyan adással léptek elő, amilyet mindig is látni szeretnénk — egy ötletes, változatos magazinnal. Művészek és művészettörténészek egész sorát szólaltatták meg a festészet, a szobrászat, sőt az ipari formatervezés művelői, méltatói közül, és a szó- banforgó munkákat — rövid, pergő képekben, s nem úgy, mint szokták, ráérő terjengős, séggel — be is mutatták. Ízlés meg érdeklődés dolga, de azok a tárlókból felénk fénylő, mutatós csípőfogók legalább any- nyira szemrevalónak tűntek, mint egynémely szobrok. Bár — mint tervezőik remélik — gyártanák is őket... Galilei. A budapesti művészeti hetek alkalmából mutatta be a tv Németh László Galilei című drámájának képernyőre szabott változatát. Az írónak ez az idős kori művét bőven méltatta a kritika, amikor színre vitték a Madách Színházban —. így irodalmi értékeiről most fölösleges lenne szólni. Azt azonban megjegyezzük, hogy a feszes szerkezetű, színpadra írott dráma láthatóan nemigen találta meg a helyét a tv-ben. Akárha fényképezett színházat közvetítettek volna, annyira kísértett a színpadszerűség. Érdekes, hogy Adám Ottó, e darab — s még oly sok más színpadi siker — rendezője — mennyire nem találja helyét a kamerák világában. Rendre csak eíöíröí'ifényképcz.liétő, . gondosan beállított szituációkat teremt. Akárha tényleg színpadon lenne: jelenetez. Egy ilyen figyelemlekötő — hogy azt ne mondjuk, fárasztó — mű esetében pedig igazán elkelt volna némi pezsdítö mozgalmasság... Akácz László CEGLED PÉLDÁT MUTAT A munkásművelődés már közügy A párt közművelődési határozatában csakúgy, mint a köz- művelődési törvényben, a legfontosabb tennivalók között fogalmazódott meg a munkások művelődésének fokozottabb támogatása. A megye művelődési intézményei közül a ceglédi Kossuth Művelődési Központ az elsők között kezdett hozzá e politikailag is nagy fontosságú feladat végrehajtásához. , Kapcsolatot teremtettek Hogyan kezdtek a munkához? Már harmadik esztendeje külön előadó foglalkozik a művelődési központban az ipari munkásság művelődési helyzetének javításával, különös tekintettel a szocialista brigádokra. E cél érdekében első lépésként kapcsolatot teremtettek a nagyobb üzemek szocialista brigádjaival, majd a tájékozódás után meghívták a művelődési központba a tizenöt legnagyobb üzem párt-, gazdasági és szak- szervezeti vezetőit, valamint a brigádok versenyfelelöseit a kulturális igények egyeztetésére. Ezt követően a művelődési központ munkatársai kü- lön-külön is felkeresték az üzemeket, ahol azt ismertették: a művelődési központ milyen programokat kínál a munkásoknak, a szocialista brigádoknak. S hogy e feladatuknak maradéktalanul megfelelhessenek, szocialista szerződést kötöttek a város tizenhárom üzemével. Az együttműködési szerződést aláíró vállalatok mintegy háromszázezer forintot utaltak át a művelődési központnak — fenntartási hozzájárulásként. Ennek az ősz- szegnek azonban csak a húsz százalékát tartotta meg a művelődési központ propaganda* és .postaköltségekre, az összeg többi részét pedig kulturális rendezvények formájában visszajuttatta a vállalatoknak. Azaz olyan ismeretterjesztő és művészeti programokat szervezett, amelyeket a vállalatok kértek, s amelyek megrendezésére is a vállalatoknál került sor. Ez újfajta „szolgáltatás” sikerét bizonyítja, hogy egy esztendő alatt százhuszonhat ilyen rendezvényt igényeltek a szerződésben részt vevő vállalatok. Egy-egy ilyen programon átlagosan negyvenen vettek részt. Mindez azonban csak a munka egy részét jelentette. A másik nagyszabású akció a szocialista brigádok fél éven át tartó kulturális pontszerző vetélkedője volt. A tavaly augusztusban meghirdetett versenyre huszonöt üzem százhuszonhat brigádja nevezett. Ilyen tömegeket mozgósító kulturális megmozdulás azelőtt soha nem volt a városban. Pontszerző vetélkedő A szabályok értelmében a művelődési központ, a könyvtár és a múzeum rendezvényeinek látogatásáért öt-huszonöt pontot szerezhettek személyenként a résztvevők. (A számuk kétezer volt!) Az idén márciusban rendezett elődöntőbe azok a brigádok kerülhettek, amelyek tagonként elérték a háromszáz-háromszáz pontot A vetélkedő meghirdetésekor maguk a népművelők sem gondoltak arra, hogy mekkora lesz az érdeklődés nemcsak a munkások, hanem általában a ceglédi ertiberek között. Amíg például az előző évadban ötszázhuszonegy színházi bérlet talált Cegléden gazdára, amely nyolc előadás megtekintésére jogosított, addig az 1976—77-es évadban két — nyolc-nyolc előadásra szóló — bérletet kellett kiadnia a művelődési központnak, mert ezerkilenc bérletvásárló jelentkezett! És ugyancsak rendkívüli sikere volt az irodalmi műsoroknak is. A felnőttek közül ezernyolcvan- öten váltottak bérletet az irodalmi estekre, amelyek programját olyan neves művészek adták, mint Major Tamás, La- tinovits Zoltán, Ruttkai Éva, Psota Irén, Váradi Hédy, MenSZINHAZI ESTEK a * 1 ,11 Szovjet dráma Ami a legszentebb ehó L.i bemutatója Érdekes módon, a magyar színházlátogató közönség számára mindezideig jóformán ismeretlen névnek számított Ion Druce moldáviai szovjet román szerző. A Pesti Színház így bizonyos mulasztást is pótolt, amikor most műsorára tűzte egy drámáját. Annál is inkább jól választott, mert az ötvenedik évéhez közeledő írónak máris igen előkelő hely jut a szovjet irodalmi életben, s közkedveltsége Szovjet- unió-szerte elvitathatatlan. Népszerűségét nemcsak színpadi műveivel, hanem regényeivel, elbeszéléseivel is elérte, olyannyira, hogy egyes darabjai a színházak biztos kasszasikerét jelentik. Miből táplálkozik ez a szerencsés párosulás: a magas irodalmi érték és a széleskörű népszerűség? Amely — sajnos — nem minden esetben szokott együttjámi. Mindenekelőtt abból, hogy a mai élet, mindennapjaink nagyon valós, emberközeli problémáit igényesen veszi tollára, olyan erkölcsi-emberi konfliktusokat mutat föl, amelyekkel gyakorta találkozunk, de sokan tekintik úgynevezett kényes témáknak. Mindezekről mélyen humanista eszmeiséggel szól, többnyire lírai szálakkal átszőve és kedves humorral föloldva. Ilyen alkotása a most Budapesten bemutatott. Ami a legszentebb című drámája is. (Maráz László ízes fordításában.) Olyan, mindannyiunkat érintő és foglalkoztató érzelmek köré fonja a cselekményt, mint a barátság, a szerelem, a hazaszeretet és a közösségi magatartás. Két egykori háborús katonatárs, egyazon falubeli jópajtás életén vezeti végig mondanivalóját. A sajátosan képekre szabdalt, a hagyományostól eltérő szerkezetű mű valójában nagy elbeszélésfolyam, amelyben az egyik katonatárs. Kelin meséli el egy kisfiúnak, az örök, soha el nem ért szerelme gyermekének, az élete történetét. Ez a megoldás — amely ugyan kissé epikussá teszi a színpadi akciót — arra ad jó lehetőséget az írónak, hogy a figyelem középpontjába ne annyira a cselekményt, a mintegy három évtizednél többet fölölelő történetet helyezze, hanem ennek csomópontjait. Azokat az állomásokat, amelyek a maguk egyediségében is általánosabb érvényű tartalmat hordoznak. Ezek a képek a két valahai pajtás — mindig évek múltával ismétlődő — találkozásait elevenítik meg. Nemcsak más és más, az idők változásával alakuló történelmi társadalmi háttérrel, hanem személyes életük fejlődésével is. Azazhogy, csak egyikük. Mihaj Gruja élete, pályája ível fölfelé — a helyi Komszomol bizottságtól, a pártfőiskolán át, egészen a köztársasági kormányzat egyik legmagasabb posztjáig —, a másikuké, Keliné megmarad annak, ami volt egykor a falujában. Egyszerű pásztorként fejezi be az életét. Mindkettőjük lelküle- tét, gondolat- és érzésvilágát azonban ugyanaz az alapvonás hatja át: az emberekért, a közösségért, a társadalomért érzett felelősség. A dráma konfliktusa ebből a két pólusból táplálkozik. Hogyan látja ugyanazt, ám nem ugyanonnan, két azonos indítékú, de helyzeténél fogva másként szemlélő férfi. Az író dicséretére szóljon, hogy nem szimplifikálja mindezt egyszerűen a „lent” és a „fent” sablonjára, hanem két tisztességes, egyaránt rokonszenves ember reális gyötrődéseit ábrázolja, még az egymással szembenállás megrázó pillanataiban is. Mert a találkozások mindegyike szinte ilyen. S ezekben a szerző nem fukarkodik az éles kritikai jelzésekkel sem. A két főhőst illetően éppúgy, mint a kört ye- zet — a formálódó, tisztuló, magasabb rendű, de meg mindig számos emberi gyengeséget, kicsinyességet, felelőtlenséget magában hordozó új társadalmi reláció — hibáit érintően. Azt sugallja, hogy éppen ezek ellen kell megtalálni a közös hangot, mondjuk így-: fent és lent. Ezért nem áll valójában egyik hőse oldalára sem, vagy inkább: mindkettőjükén áll, mert csakis együttesen, közösen Oldhatók meg a gondok. Mitsem ér a magas elvi vezetés, ha nem látja a hétköznapi élet apróbb tényezőit, gondjait, de ugyanígy céltalan ezek állandó föl- hánytorgatása, ha nem tud a vezetés áttekintő, szélesebb érdekekre figyelő munkájáról. A két főhős alakja, párbeszédei, igazi drámai erővel megrajzolt, többnyire rendkívül feszült légkörű találkozásai ezt példázzák. Tiszta és nemes eszközökkel. Olyanokkal, amelyekkel nem angyalokat vagy ördögöket fest, hanem érző, szerető és gyűlölő embereket. Ezért is oly gazdag Ion Druce eszköztára, amely a tragédia színeitől, a lírain át, a jóízű, derűs humorig terjed a jellem- ábrázolás skáláján. Az előadás átgondoltan épít ezekre az erényekre. A rendező, Horvai István — főként a találkozások képeinek elemző, precízen megtervezett beállításaival — hangsúlyosan irányította a figyelmet a fő eszmei mondanivalóra, teret engedve az oldottabb perceknek is. (Egyedül az álomképszerű jeleneteket érezhetjük kissé mesterkéltnek, idegennek a darab anyagától, s némiképpen túlmagyarázónak még akkor is, ha így írja a szövegkönyv. A nagyobb rendezői önállóság itt nem ártott volna.) összességében élvezetes, világosan értelmezett és továbbgondolkodásra késztető bemutatót kaptunk. A leghálásabb szerep (a két katonatárs közül mégiscsak egy cseppet rokonszenvesebbre fogalmazott Keiin) a vendégként föllépett Madaras Józsefnek jutott. Érett, gazdag belvilágú alakítás, amely találó jegyekkel jellemzi ezt az örök nyugtalannak tűnő, valójában a legmélyebb felelősségérzettől és emberszere’et- től áthatott falusi férfit. Külön dicséretes, ahogyan Madaras elkerülte a szerep r.agy buktatóját. Több helyütt szó esik ugyanis arról, hogy Kelint légnyomás érte a fronton. Ez önmagában is vitatható motívum, mert némiképpen csökkentheti a nézőben magatartásának. szókimondásának, jogos felháborodásainak értékét. Szerencsére Madaras szinte teljesen figyelmen kívül hagyta ezt a tényezőt. Nem élt az egyébként ebből könnyen csiholható hatásvadászattal, sőt elkerülte a legcsekélyebb lehetőségét is. így érte el a tartalmasabb sikert, amellyel a közönség úgy zárta a szívébe a figuráját, hogy egyben tiszteletre ébredt iránta, a mégoly eltévelyedéseivel, túlzásaival együtt is. Egyazon erő másik pólusaként, Mihaj Gruja megformálásában Koncz Gábornak a darab egésze szempontjából kisebb hatású szerep jutott. Megalapozott jellemformálása azonban erőteljes, reá.is alakítássá emelte, emberközelbe hozta figuráját, amelynek — jól tudjui — számos film- és színdarabbeli előképéhez tapadt a sematizmus nehezen eloszlatható tehertétele. Mindezeken Koncz tökéletesen fölül tudott magasodni. A két főszerep melleit epizód alakítás a többieké. Közülük Pap Éva megtört, elgyötört, verébszürkén is meleg asszonyi jelenségét (Marija) kell elsősorban kiemelnünk. A mindig változó titkárnők pompásan karikírozott figuráiban valóságos bravúrjáték a főiskolás Dobos Kataliné. A kis Szanduként a gyermekszereplő Geszti Péter szép szövegmondására, határozottságára érdemes fölfigyelnünk. Lényeges elemei az előadásnak Drégely László díszletei, amelyek vetített hátterükkel, ügyes hálóelemekkel messzire ragadják a képzeletet, szobabelsői pedig a legegyszerűbb eszközökkel határolnak be tért, időt, történelmi kort. Az összhatást sikeresen szolgálták Witz Éva lényeges apróságokra is ügyelő jelmezei, valamint Zsedényi Erzsébet hangulatfestő zenei összeállitásaj. Lő kos Zoltán sáros László, Bitskey Tibor, Harsányi Gábor, Pécsi Ildikó, Béres Ilona és mások. Mind a színházi, mind az irodalmi bérletek hatvan százalékát munkások vásárolták meg! Öntevékenyen is A verseny nemcsak a meghirdetett, igen színvonalas programok látogatására, hanem öntevékenységre is buzdította a vállalatok dolgozóit, szocialista brigádjait. A KÖZGÉP Komplex brigádja például tárlatot rendezett Hur- ton Mária festőművész alkotásaiból. Ugyancsak ez a brigád, az Ütépítésért brigáddal közösen Ki mit gyűjt kiállítást szervezett és rendezett. A PENOMAH Kulich Gyula brigádja vállalta egy szakszervezeti témájú vállalati vetélkedő megszervezését és lebonyolítását. A Volán Zrínyi Ilona brigádja könyv- és film- ankétot rendezett Sánta Ferenc Húsz óra és Fejes Endre Rozsdatemető című alkotásaiból, Az ÉVIG brigádjai pedig szavalóversenyen mérték össze tudásukat, irodalmi ismereteiket. És hosszan sorolhatnánk még a munkásművelődésben elért kiemelkedő eredményeket. Például azt, hogy Hegyi György mozaik-kiállításának tizenkét nap alatt négyezerötszáz látogatója volt a művelődési központban. Vagy azt, hogy ugrásszerűen emelkedett a könyvtárak olvasóinak, a múzeum látogatóinak száma. S az is az eredmények közé tartozik, hogy egyre több munkás és szakmunkástanuló vesz részt a negyvenháromra gyarapodott szakkörök, klubok, öntevékeny együttesek munkájában. Nyitott kapuk Szélesre tárt kapu jellemzi ma már a ceglédi Kossuth Művelődési Központot. Itt ma már mind sokszínűbb, az élet igényeihez egyre jobban igazodó, tartalmas programokkal segítik a munkásemberek művelődését, különös figyelemmel a szocialista brigádokra. Mindez jó alapot teremt ahhoz, hogy mielőbb itt is megvalósulhasson az intézmény közös fenntartása. A népművelők e kérdésben már letették voksukat, most a város gazdasági egységein a sor, hogy az eddigi együttműködési szerződést mielőbb az intézmény közös fenntartásának szerződésére váltsák. A munkások érdekében. Prukner Pál Siker külföldön és hazai nézőtéren A Thesszalonikiben megrendezett nemzetközi film- fesztiválon Gyarmathy Lívia Magányosok klubja című dokumentumfilmjének ítélték oda a fesztivál nagydíját. Szo- boszlay Péter Hé, Te! című aminációs filmje a zsűri kü- löndíját nyerte el. ★ Egy hónapja, augusztus végén mutatták be a filmszínházak András Ferenc: Veri az ördög a feleségét című filmvígjátékát. Az elsőfilmes rendező alkotása e rövid idő alatt nemcsak a filmkritikusok elismerését vívta ki, filmje a mozilátogatók körében is sikert aratott. Egyetlen hónap alatt több mint 160 ezren látták a vígjátékot. A film rövidesen az elsőfilmesek októberi, mannheimi fesztiválián képviseli a magyar színeket.