Pest Megyi Hírlap, 1977. október (21. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-02 / 232. szám

«fxi-rr V xsumm 1977. OKTOBER 2., VASÄRNAP J szovjet-amerikai tárgyalásokról Gromiko interjúja a szovjet televíziónak Andrej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, külügyminiszter, az ENSZ-közgyűlés 32. ülésszakán részt vevő szovjet küldöttség vezetője — aki tegnap haza­érkezett Moszkvába — még New Yorkban nyilatkozatot adott a szovjet televíziónak, a szovjet televízió az interjút teljes terjedelemben szomba­ton este közvetítette. Az amerikai vezetőkkel foly­tatott megbeszéléseiről szólva Gromiko kijelentette: a tár­gyalásokon a nemzetközi prob­lémák, valamint a szovjet— amerikai kapcsolatok széles körét tekintettük át. A washingtoni tárgyalásokon -r- folytatta Gromiko — mind­két fél nagy figyelmet fordí­tott egy olyan problémára, mint a hadászati támadófegy­verzetek korlátozásáról szóló új, azaz második megállapo­dás megkötésének lehetősége. A szovjet álláspont azon a rendületlen, igazságos állás­ponton nyugszik, hogy a megállapodás eredményeként egyik fél sem juthat egyoldalú előnyökhöz. Csak ezen az ala­pon lehetséges megállapodás elérése. Elmondhatjuk, hogy a mostani washingtoni tárgyalá­sokon a két fél álláspontja bi­zonyos mértékben tovább kö­zeledett egymáshoz. Ebben a vonatkozásban ma jobb a hely­zet, mint volt tegnap. Elmond­hatjuk, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok, most olyan útra tért, amely a meg­állapodáshoz vezet. Ugyanakkor nem szabad minden kérdést megoldottnak tekinteni. Maradt még néhány probléma, de ezeket én má­sodlagos jelentőségűnek ne­vezném. Ezek közül néhányat, sőt feltehetően, a többségét ezeknek, a két ország képvi­selői Genfben is megoldhat­ják. Az alapvető kérdésekről — mint ismeretes — viszont más politikai szinten döntenek, de a fő kérdésekben van elő­rehaladás. A szovjet—amerikai csúcs- találkozó lehetőségéről szóló amerikai sajtójelentésekkel, valamint James Carter elnök idevágó nyilatkozataival kap­csolatos kérdésre válaszolva Andrej Gromiko kijelentette: a múlt gyakorlatai alapján minden politikusán gondolko­dó ember könnyen juthat ar­ra a következtetésre, hogy a legmagasabb szinten a leg­könnyebb dönteni a politika súlyponti kérdéseiről. Ez vo­natkozik mind az Egyesült Államokra, mind a Szovjet­unióra. Felmerül azonban a kérdés, hogyan jobb megszer­vezni egy ilyen találkozót. Előkészületek nélkül vagy megfelelő előkészülettel? Ho­gyan jobb elmenni egy ilyen találkozóra — annak biztos tudatában, hogy a kedvező eredményt már biztosították vagy bizonytalanul, csukott szemekkel, nem tudva, mi lesz, hogy lesz? Nyilvánvaló, hogy az első megközelítés hama­rabb vezet célhoz. Ezt a szempontot személye­sen Leonyid Brezsnyev és az egész szovjet vezetés nevében kifejtettem James Carter el­nöknek is, aki erre azt mond­ta: valóban ez a helyes néző­pont. Ugyanakkor az elnök nem titkolta, hogy akarja a találkozót Leonyid Brezsnyev- vel. Egyébként e kérdésekről már korábban is így nyilatko­zott. Jó lenne, ha ezt a talál­kozót valóban alaposan előké­szítenék és megvalósítanák. Ez hatalmas lépés lenne a szovjet—amerikai kapcsolatok fejlesztésének útján, s nagy jelentősége lenne az egész vi­lág számára is. Az ENSZ-közgyűlés ülés­szaka idején az amerikai kép­viselőkkel folytatott megbe­szélések során — folytatta Andrej Gromiko — szóba ke­rültek más kérdések is, így az európai problémák, a fegyver­kezési hajsza megszüntetésével és a leszereléssel kapcsolatos kérdések széles skálája, a Közel-Kelet és Afrika. Ami ez utóbbit illeti, poli­tikájuk arra irányul, hogy ha­ladéktalanul biztosítják a he­lyi lakosságnak a szabadságot. Nekünk semmi kétségünk nincs afelől, hogy ezek a né­pek képesek saját maguk dön­teni belső ügyeikről. Ezért a szovjet küldöttség az ENSZ- közgyűlés ülésszakán az egész szovjet nép és a szovjet veze­tés nevében határozottan el­ítéli a fajüldöző gyarmati po­litikát. Közös nyilatkozat (Folytatás az 1. oldalról) A két fél meggyőződése, hogy mind a Közel-Kelet né­peinek mind a békének és a nemzetközi biztonságnak az érdekei sürgetően követelik az arab—izraeli konfliktus mi­előbbi rendezését — állapítja meg a nyilatkozat. — Ennek a rendezésnek minden érdekelt félre, minden kérdésre ki kell terjednie. A szovjet és az amerikai fél úgy véli, hogy egy ilyen át­fogó rendezésnek minden fon­tos kérdést tartalmaznia kell, beleértve az izraeli csapatok kivonását az 1967-ben meg­szállt területekről, a palesztin probléma megoldását, amely magában foglalja a palesztin nép törvényes jogainak érvé­nyesítését, a hadiállapot meg­szüntetését, a normális, bé­kés kapcsolatok megteremté­sét, a szuverenitás, a területi integritás, a politikai függet­lenség és a be nem avatkozás kölcsönös tiszteletben tartása alapján. A A nyilatkozat szerint az Izrael és a szomszédos arab államok közötti határok biz­tonságát demilitarizált öve­zetek létesítésével lehet ga­rantálni és a szerződő felek kívánságának megfelelően ebben az övezetben ENSZ- megfigyelőket, vagy ENSZ- csapatokat lehet elhelyezni. A fenti intézkedéseket kiegé­szítve e határokat éppúgy, mint a rendezés feltételeinek megtartását nemzetközi ga­ranciákkal lehet biztosítani. A Szovjetunió és az Egyesült Ál­lamok, a megfelelő alkotmá­nyos eljárások figyelembevé­telével, kész részt venni ilyen garanciák biztosításában. Púja Frigyes Waldheimmel tárgyalt Púja Frigyes külügyminisz­ter az ENSZ-közgyűlés 32. ülésszakán részt vevő ma­gyar küldöttség vezetője pén­teken Kurt Waldheim ENSZ- főtitkárral találkozott és meg­beszélést folytattak az ülés­szak napirendjén szereplő fon­tosabb kérdésekről. A magyar külügyminiszter hazánk és Görögország két­oldalú kapcsolatairól tanács­kozott Dimitri Biciosz görög külügyminiszterrel. Púja Frigyest New York­ban fogadta Szalem Ali Ru­bin, a demokratikus Jemen államfője. Találkozójukon az országaink közötti kapcsola­tok témájáról volt szó. ★ Púja Frigyes szombaton New Yorkban találkozott Cy­rus Vance amerikai külügy­miniszterrel. Megbeszélései­ken az országaink közötti két­oldalú kapcsolatokról, idősze­rű nemzetközi kérdésekről, valamint az ülésszak napi­rendjén szereplő témákról volt szó. A találkozón magyar rész­ről jelen volt még Esztergá­lyos Ferenc, az ItfNK, nagykö­vete az Egyesült Államokban és Holtai Imre nagykövet, ha­zánk állandó New York-i ENSZ-missziójának vezetője. A Szovjetunió és az Egye­sült Államok úgy véli, hogy az egyedül helyes út a közel- keleti probléma valamennyi vonatkozásának gyökeres meg­oldására a genfi békekonfe­rencia összehívása, úgy, hogy annak munkájában a konflik­tusban részes valamennyi fél részt vegyen, beleértve a pa­lesztin nép képviselőit is. A konferencia határozatait szerződésekben kell megfo­galmazni és érvényesíteni. A Szovjetunió és az Egye­sült Államok, mint a genfi békekonferencia két társel­nöke, ismételten kifejezi azt a szándékát, hogy egymással és valamennyi érdekelt féllel kapcsolatot tartva, minden eszközzel elősegíti, hogy a konferencia legkésőbb 1977 decemberében felújítsa mun­káját — állapítja meg a nyi­latkozat. A társelnökök úgy vélik, vannak olyan ügyrendi és eljárási kérdések, amelye­ket eddig az időpontig egyez­tetni kell a konferencia vala­mennyi résztvevőjével. A Szovjetunió és az Egye­sült Államok az igazságos po­litikai rendezés elérésének i céljától vezettetve, a terület robbanásveszélyes helyzeté­nek megszüntetése érdekében 1 felhívással fordul a konflik­tusban érintett valamennyi félhez, arra szólítja fel őket, hogy legyenek tisztában az­zal, milyen szükség van egy­más törvényes jogainak és ér­dekeinek józan számbavételé­re és ennek megfelelően ta­núsítsanak készséget a ren­dezésre. BIZONYTALAN ideig el­halasztották Pakisztánban az október 18-ra tervezett álta­lános választásokat és betil­tottak minden politikai tevé­kenységet ENSZ­közgyűlés Az ENSZ-közgyűlés 32. ülés­szakának általános politikai vitájában pénteken felszólalt Petr Mladenov bolgár kül­ügyminiszter. Hangsúlyozta, hogy a jelenlegi nemzetközi helyzet legfontosabb feladata kétségkívül az enyhülés visz- szafordíihatatlanná tétele és a nukleáris konfliktus elhárítá­sa. Milos Minies jugoszláv külügyminiszter kifejtette: a Biztonsági Tanácsnak új ha­tározatban kell rögzítenie a palesztinaiak jogait, beleértve az önálló államalapítás jo­gát. Dimitri Biciosz görög külügyminiszter a ciprusi kér­dés gyors rendezését sürget­te. Imelda Marcos, a Fülöp- szigeti Köztársaság elnöké­nek felesége beszédében meg­hívta a közgyűlést, hogy a 33. ülésszakot Manilában tart­sák. Tárgyalások hete Boné Moszkvában — A Schleyer-ügy — Új pekingi elmélet Az őszi hetek a tárgyalások­ról szóló hírek egész sorát hoz­ták. Az ENSZ közgyűlése mel­lett másodszor is találkozott Carter elnökkel Gromiko szov­jet külügyminiszter, s folyta­tódtak a szovjet diplomácia vezetőjének tárgyalásai ameri­kai kollégájával is. Nagy fi­gyelmet keltettek Barre fran­cia kormányfő moszkvai tár­gyalásai. MI VOLT A TÉMÁJA A SZOVJET—FRANCIA TÁR­GYALÁSOKNAK? Raymond Barre francia kormányfő az úgynevezett nagybizottság, a két ország együttműködésének kérdései­vel foglalkozó magas szintű vegyes bizottság ülésére uta­zott a szovjet fővárosba. Tár­gyalt szovjet kollégájával, Alekszej Kosziginnel és fo­gadta Leonyid Brezsnyev, az SZKP főtitkára, a Szovjet­unió Legfelsőbb Tanácsa El­nökségének elnöke is. A fran­Belgrad előtt... Julij Voroncov nyilatkozata Julij Voroncov, a belgrádi találkozón részt vevő szovjet küldöttség vezetője a TASZSZ tudósítójának elmondotta: — A 33 európai ország, va­lamint az Egyesült Államok és Kanada képviselőinek ala­pos véleménycserét kell foly­tatniuk Belgrádban a helsin­ki záróokmány rendelkezé­seinek gyakorlati valóra vál­tásáról, valamint a kölcsönös kapcsolatok további javítá­sáról, az európai béke és biz­A szovjet parlament rendkívüli ülésszaka elé Az eszmecsere tanulsága A Szovjetunió új alkot­mányának elfogadásáig már csak néhány nap van hátra. Október 4-én — pontosan négy hónappal az új alkot­mánytervezet közzététele és országos megvitatásának kez­dete után — összeül a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsá­nak rendkívüli ülésszaka. Az alkotmánybizottság, élén Leonyid Iljics Brezsnyevvel, a bizottság elnökével, befejez­te a vita eredményeit össze­gező és elemző beszámoló je­lentés elkészítését, a megfe­lelő következtetésekkel és ja­vaslatokkal együtt. Az ország a nagy eseményt várja. Tudjuk, hogy a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsá­nak küszöbén álló ülésszaka a világközvélemény széles köreiben is élénk érdeklődést kelt. Mennyiben volt. gyümöl­csöző ez a vita és milyen ered­ménnyel zárult? A személyes érdekeltség­nek arra az őszinte megnyil­vánulására, amelyet az állam alaotörvényének tökéletesíté­séről folytatott vita során sok­millió ember tanúsított, az al­kotmánybizottság hasonló őszinteséggel válaszol. Egyetlen megjegyzést vagy javaslatot sem szabad figyel­men kívül hagyni — jelen­tette ki a bizottság, s felhívta a minisztériumokat, hatósá­gokat, a párt- és tanácsi szer­veket, hogy vegyék figyelem­be a bírálatokat, és tegyenek intézkedéseket a helyzet javí­tására ott, ahol ez szükséges. A Szovjetunióban és a töb­bi szocialista országban a de­mokrácia, a szabadságjogok kizsákmányolás törvényben problémájának megoldása a rögzített, tényleges megszün­tetésével kezdődött — a mun­ka szabadságának törvényes és gyakorlati megvalósításá­val. A Szovjetunióban — faj­ra, nemre és vallási hovatar­tozásra való tekintet nélkül — mindenkinek biztosítják azokat a szociális és gazdasá­gi jogokat, amelyeknek meg­valósítása nélkül az ember semmiféle más jogával és sza­badságával nem élhet. Az új alkotmánytervezet a munká­hoz való jogot kiegészíti a munka neme, a foglalkozás megválasztására való joggal, kiegészül a művelődéshez va­ló jog, a társadalombiztosí­tási ellátásra, az ingyenes or­vosi ellátásra, a pihenésre való jog. Sőt, a tervezet a lakás­hoz való jogról is beszél. Az új alkotmány kiszélesíti és elmélyíti az állampolgárok politikai és személyi jogait. Az alkotmány humanitása az egyénnek a társadalom más tagjai érdekeivel szemben érzett tudatos magatartásán, az állam mindenki számára kötelező törvényeinek tiszte­letben tartásán alapszik. Az új alkotmány kimondja, hogy a Szovjetunióban min­den hatalom a néoé, s rögzíti, hogy az állami élet legfonto­sabb kérdéseit össznépi vitá­ra bocsátják. A vita lefolyását minden tekintetben sikeresnek mond­hatjuk és jogosan tekinthet­jük kimagasló eseménynek a szovjet társadalom életében, már csak azért is, mert az or­szág minden, vagy csaknem minden polgára a dokumen­tum társszerzőjének érezte magát. Annak a dokumentum­nak. amelynek a jelentősége túlnő korunk keretein., Fjodor Brejusz • tonság megszilárdításáról és az enyhülési folyamat tovább­fejlesztéséről. A belgrádi találkozón arra törekszünk, hogy megállapod­junk a további együttműkö­déssel kapcsolatos konkrét javaslatokban és ajánlások­ban. A belgrádi találkozóra va­ló elutazás előtt megelégedés­sel állapíthatjuk meg, hogy az európai országok döntő többségében a vezető körök azonosak, vagy hasonlóan íté­lik meg a találkozó előtt álló feladatokat. Az európai országok széles közvéleménye is azt akarja, hogy a belgrádi találkozón kí­nálkozó lehetőségeket teljes egészében használják ki az enyhülés elmélyítésére és meg­szilárdítására. Julij Voroncov kifejtette, hogy jól ismertek a Szovjet­uniónak és más, szocialista országoknak a nemzetközi bé­ke megszilárdítására, a fegy­verkezési verseny megszünte­tésére, az államok közötti együttműködés fejlesztésére vonatkozó javaslatai. Természetesen a helsinki zá­róokmány rendelkezéseinek gyakorlati valóra váltása rend­kívül fontos Európa jövője szempontjából. De ezt nem le­het rövid idő alatt megvaló­sítani. A belgrádi találkozó­nak a jövőre kell irányítani a figyelmét, de természetesen nagyon fontos és hasznos fi­gyelembe venni a helsinki fó­rum óta eltelt két év alatt fel­halmozott pozitív tapasztala­tokat is. A belgrádi találkozó napi­rendjén nincs olyan kérdés, amelyet a Szovjetunió nem volna hajlandó megvitatni — jelentette ki Julij Voroncov. De ehhez az szükséges, hogy az ilyen vita konstruktív cé­lokra irányuljon. cia kormányfő, aki egyúttal gazdasági és pénzügyminisz­ter is, elsősorban gazdasági kérdésekről tárgyalt Moszk­vában. A Szovjetunió és Fran­ciaország között a jelenlegi ötéves tervben jelentősen nö­vekedett a kölcsönösen elő­nyös gazdasági együttműkö­dés; a növekedés, az előző ötéves időszakhoz képest 300 százalék. A kereskedelem, amely francia oldalon 200 mil­lió dollárnyi aktívummal zá­rult, tavaly elérte a 2,3 mil­liárd dollár forgalmat. A tár­gyalásokon Barre miniszter- elnök közölte: Párizs uránt és földgázt szeretne vásárolni a Szovjetuniótól. Szó volt egy félmilliárd dolláros francia szállításról is: francia cégek gépeket és berendezéseket adnának el a tyumeni olaj­mezők feltárásához. .Döntés még nincs. A francia “cégek mellett nyugatnémet és ja­pán vállalatok is részt vesz­nek a versenytárgyalásokon. A szovjet álláspont szerint egyszerre kell fejleszteni a kölcsönös kereskedelem mind­két oldalát, a fejlődésnek ki­egyensúlyozottnak kell lennie. Természetesen jó néhány nemzetközi kérdés is szóba került; mindenekelőtt azon a beszélgetésen, amelyet Leo­nyid Brezsnyevvel folytatott a francia kormányelnök. A pá­rizsi Le Monde a moszkvai útról szóló kommentárjában leszögezte: a Szovjetunióban pozitívan fogadták a francia külpolitika egyes megnyil­vánulásait, az enyhülés kér­désében tett állásfoglalásait. A lap utalt arra is, hogy a ki­látásba helyezett francia le­szerelési kezdeményezések — amelyekről a kormányfő nyil­ván részletesebben is beszélt a Kremlben — szintén jó fo­gadtatásban részesültek. VAN-E ŰJ FEJLEMÉNY A NYUGATNÉMET GYÁRIPA­ROS SZÖVETSÉG ELNÖ­KÉNEK ELRABLÁSA DOL­GÁBAN? ____________________ A S chleyer elrablása óta ki­alakult hangulat hatására az NSZK parlamentje, törvényt fogadott el, amely veszélyes­nek minősített időszakban megszigorítja a terrorista cse­lekményért elítéltek, börtön­beli őrizetét és a rabokat el­szigeteli a külvilágtól. Fon­tos és figyelemre méltó nyi­latkozatot tett a Schleyer- ügy kapcsán Herbert Mies, a Német Kommunista Párt el­nöke, aki újra leszögezte: Schleyer elrablása kalando­rok műve volt. A terrorizmus­nak semmi köze sincs a kom­munista és munkásmozgalom harcához. Herbert Mies be­szélt az antidemokratikus hisz­tériáról is, amelyet a jobbol­dal szít. A polgárháború kí­sérteiét idézik fel, de a balol­dal elleni kereszteshadjáratra gondolnak. Ezért követelik az alkotmány megvédését, de éppen az alkotmánynak a rendkívüli és kivételes tör­vények útján történő hatály­talanítására gondolnak — mondta az NKP elnöke. Az elrabolt Schleyerről egyéb­ként új fényképet küldtek fogvatartói, ezúttal egy pári­zsi újság szerkesztőségébe. Egyre határozottabb a gyanú, hogy Schleyert valahol Hol­landiában, egy hajón tartják fogva. A kölni emberrablás mel­lett egy japán repülőgép elté­rítése az újabb bizonyíték, hogy a terroristák céljai kö­zött harmad-, vagy negyed- rangúak a politikaiak. A ja­pán repülőgéprablók fő köve­telése 6 millió dollár volt; néhány japán börtönben őr­zött terrorcselekményekért el­ítélt személy kiadását a világ­sajtó mellékes követelésnek tekintette. A terror, az erőszak ideoló­giája olasz hívei, a külöttböző szélsőjobboldali csoportok is éppen most, a Schleyer-ügy idején kísérelték meg Bo­lognában az ultra-csoportok egyesítését. Sikertelenül — de a bolognai találkozó mégis fontos tanulsággal szolgált. Kiderült, hogy az ultrabal mozgalmak két dologban, a terrorista módszerekben és a vad kommunistaellenesség- ben mindig találkoznak. MIT JELENT A NYUGAT­NÉMET JOBBOLDAL KÉP­VISELŐINEK PEKINGI LÁ- TOGATÁSA? ________________ A bonni kereszténydemok­raták katonai szakértője, Manfred Wörner nem egye­dül jelent meg Teng Hsziao- ping miniszterelnök-helyet­tes és vezérkari főnök szobá­jában. Két nyugalmazott bon­ni tábornok kísérte, meg egy volt NSZK-admirális. Ez a legújabb Bonn—Peking bará­ti tárgyalás a folytatása an­nak a világszerte feltűnést keltett kínai külügyminiszter­helyettesi nyilatkozatnak, amely a tavasszal a Springer- konszern leghangosabban eny­hülésellenes lapjában, a Die VVeltben jelent meg. Ebben a szovjet békepolitikát rágal­mazó írásban fejtették ki elő­ször Pekingben az NSZK- jobboldal használatára azt az elméletet, hogy a NATO és Peking jól megértheti egy­mást, hiszen egyazon támadó ellen kell készenlétben len. niök. Ugyanilyen nyíltan szovjetellenes szöveg hang­zott fel most a legmagasabb rangú kínai személyiségek egyikének szájából. Teng Hsziao-Ping ezúttal már Nyu- gat-Euröpa, Japán és a.z Egye­sült Államok közös stratégiai érdekéiről, a Szovietunió meg­fékezésének közös érdeké­ről beszélt. A kínai vezetés szovjetellenes vonala tehát, a múltheti botrányos esemé­nyek után, amikor Li Hszien- nien miniszte^elnök-helvettes egvmás után két afrikai ven­dég tiszteletére rendezett vai csorán mondott a szocialis­ta közösséget, a Szovjetuniót rágalmazó, kirohanásokkal te­li beszédet, új elemmel bő­vült. Gárdos Miklós

Next

/
Thumbnails
Contents