Pest Megyi Hírlap, 1977. október (21. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-12 / 240. szám

1917. OKTOBER 12.. SZERDA-m KTvmim Heti jogi tanácsok • Néhány eset a haszon­élvezet köréből. Egyik olvasónk azt sérel­mezi, hogy a haszonélvező i nem adta ki a takarékköny- ivet az örökösnek, mondván, f hogy a benne lévő összeggel ! ő rendelkezik. Igaz-e ez, kér- sdezi olvasónk. Az elhalt apának 20 ezer t forintról szóló takarékköny­ve maradt vissza. Végrende­letet az elhunyt nem készí­tett. Két gyermeke született a házasságból, akik közül az egyik külföldön él. A külföl- jdön élő gyerek hivatalos ok- 1 iratban visszautasította örök­részét. így a néhai egyetlen i örököse az itt élő másik gyer- tmek. Ö keresett fel bennün- iket, mivel anyja követeli to­lle a teljes összeget, haszon- ! élvezeti joga alapján. Olva- fsónk még nem nyúlt a be- j tétkönyvben lévő összeghez, fbár birtokában van. Nem sze­retne jogszabályellenes dol- igot tenni, ezért kérdezi, hogy mi a jogi helyzet jelen eset­ben. Az örökhagyó halálával annak hagyatéka az örökösre száll át a Polgári Törvény- könyv szerint. így tehát, ha az örökhagyó — halálának időpontjában — OTP-taka. rékbetéttel rendelkezett, az öröklés megnyíltakor annak tulajdonjogát az örökös szer­zi meg, függetlenül attól, hogy az örökhagyó túlélő há­zastársát a betéti összeget is terhelő haszonélvezeti jog megilleti. Ilyen esetben az a helyes eljárás, ha a bíróság (közjegyző) elrendeli az ere­deti betétnek fenntartásos be­tétté történő átalakítását. Ilyenkor kedvezményezett­ként az örököst kell a betét­könyvben megjelölni. A ha­szonélvezeti jog fennállása alatt azonban az örökös csak a haszonélvező hozzájárulá­sával rendelkezhet a betéti összeggel. A haszonélvezőt viszont csak a betéti összeg kamatai illetik. Ez utóbbiak felől azonban az örökösök hozzájárulása nélkül is önál­lóan rendelkezhet. Az ilyen módon kiállított betétköny­vet az általános bírói gyakor­lat szerint, a ' haszonélvező kezéhez kell ezért kiszolgál­tatni, de az érdekeltek a be­tétkönyv letétbe helyezésé­ben is megállapodhatnak. Az olvasónkkal szemben támasz­tott követelmény tehát jogi­lag helyes. Az anyja kezé­hez kell a betétkönyvet ki­szolgáltatni, az a követelése azonban már jogilag nem fo­gadható el, hogy olvasónk az anyja nevére lenne köteles a kamatozó takarékbetétköny­vet átíratni. Ha ez megtör­ténne, akkor o haszonélvező esetleg elüthetné az örököst az örökségtől. A betétállo­mány ugyanis az örököst il­leti, a betéti összeget tehát a maga nevére helyezheti el, kamatozó betétként. Amíg azonban a haszonélvezeti jog fennáLl, a betéti összeg nem csökkenthető, mert ebben az esetben már a haszonélvező szenvedne kárt, mivel a tel­jes eredeti betéti összeg ka­matainak felvételére egye. dűl a haszonélvező jogosult. Másik olvasónk azt vitat­ja, hogy nem illeti meg az örökhagyó házastársát ha­szonélvezet, mivel az apa ha­lálakor a házastársak nem éltek együtt, az életközösség visszaállítását nem is akar­ták. A közjegyző mégis a túl­élő házastárs haszonélvezeti jogával terhelten adta át az örökösöknek a hagyatékot. A jogi tanácsért hozzánk for­dult olvasónknak elmond­hatjuk, hogy a közjegyző nem követett el hibát, mert a ha­gyatéki eljárás során ő nem vizsgálhatja, hogy az életkö­zösség visszaállítására volt-e kilátás, vagy nem volt re­mény, ennek megítélése, illet­ve annak vizsgálata, hogy a különélés végleges-e, vita esetén a bíróság feladata. A közjegyző ugyanis vitás örök­lés jogi kérdésben nem dönt. • A végrendeletet kétség esetén ügy kell értelmezni, hogy az örökhagyó akarata a lehetőség határai között a leg­messzebbmenőén érvényre jus­son. Sok olvasónk keresett fel olyan végrendelettel, amely­nek egyes kitételeit nem ér­tette. A végrendelet értelme­zésénél a végrendelkező va­lódi akaratát kell felderíteni, ha a szöveg nem elég vilá­gos. Itt is főleg a haszonélve­zet fennállása, vagy fenn nem állása kérdésében vetődtek fel problémák. Egyik olvasónk például azt az egyébként helyes elvet hangoztatta, hogy ha a néhai házastárs nem beszél a vég­rendeletben az özvegy ha­szonélvezeti jogáról, akkor a törvény erejénél fogva kiter­jed a haszonélvezet az egész hagyatékra. Vannak azonban esetek, amikor az örökhagyónak ez a hallgatása, vagyis, hogy a vele együttélő házastársának haszonélvezeti jogáról nem rendelkezik, mellőzést jelent, ha az örökhagyó vagyonát, vagy annak egy részét har­madik személyre hagyta —, hogy túlélő házastársát a tör­vényes öröklésből kizárta, il­letőleg kötelesrészre szorítot­ta. Mindenesetre, ha az örök­hagyó egész vagyonáról vég- intézkedésben minden vonat­kozásban rendelkezett más javára — a megfelelő vég- rendeleti gondoskodás hiá­nyában —, az özvegyet ha­szonélvezeti köteles rész meg­illeti. Van olyan eset is, ami­kor az özvegyet másképpen kívánja kárpótolni az örök­hagyó, de ez mégis csak olyan, amely biztosítja meg­felelő ellátását. És, ha ilyen esetben a többi hagyatékra nem mondja ki a végrende­let az özvegy haszonélvezeti jogát, úgy kell tekinteni, mint­ha abból az özvegyet kizárta volna. Nézzük egyik olva­sónk példáját: Az elhunyt végrendeleté­ben úgy intézkedett, hogy a Budapesten levő házát, amely­ben korábbi házasságából szü­letett gyermeke él együtt csa­ládjával hosszabb idő óta, ez a gyermek örökölje, míg á Velenceí-to mellett levő nya­ralót, amelyben haláláig fe­leségével együtt élt, a benne lévő összes ingósággal együtt, felesége örökölje. Kétségtelen, hogy a vég­rendelet helyes értelmezése — ha a fővárosi ingatlanra vo­natkozóan nem biztosította az özvegyi haszonélvezeti jogot —, az örökhagyó akarata az volt, hogy özvegyét ne illesse haszonélvezet a gyermekének hagyott házon. Nyilván az ilyen végrendelkezés abból a célból történt — ami az öz­vegyi jognak a legfontosabb rendeltetése —, hogy a túl­élő feleség ne kerüljön ki korábbi megszokott környe­zetéből, ne legyen elzárva azoktól az ingóságoktól, ame­lyet az elhunyt életében ve­le együtt használt. S még egy probléma a ha­szonélvezet köréből, annak az olvasónknak, aki azért zárta ki az ingatlanból az örököst, és adta ki a fél házat albér­letbe harmadik személynek, mert a fiatalok nem voltak hajlandók a közösbe leadni teljes fizetésüket. A jogunk ismeri a haszonélvezet korlá­tozását, egy ilyen per meg­indítása gondos előkészítést igényel, mert, ha az anya azért kérte gyermekétől a pénzt, mert megélhetéséhez az szükséges volt, és az ösz- szeg nem haladta volna meg a szokásos bérleti díjat, ak­kor nem találunk jogellenes magatartást a haszonélvező anyánál. Ha viszont a har­madik személynek kiadott albérlettel indokolatlanul ma­gas jövedelemhez jutott, gyer­mekét pedig idegen helyen lévő albérletbe kényszerítet­te, akkor lehet arról szó, hogy a haszonélvezeti jogával visz- szaélt, és annak korlátozásá­ra bírói úton van lehetőség. Dr. M. J. A LEGFELSŐBB BÍRÓSÁG DÖNTÉSEI Házak, otthonok, perek Karhatalmi segítséggel Egy házaspár az egyik Pest megyei községben házat vásá­rolt, amelyben bentlakott a korábbi tulajdonos albérlője. A Pestvidéki Járásbíróság és a Pest megyei Bíróság megálla­pította: az illető jóhiszemű, jogcímnélküli lakáshasználó, akinek elhelyezéséről a vevők kötelesek gondoskodni. Olyan albérleti szobára tarthat igényt, ami legszükségesebb bútorzatának és felszerelési tárgyainak elhelyezésére al­kalmas. A házaspár felaján­lott egy másik házban lévő, kü- lönbejáratú albérleti szobát, amelyet a Pest megyei Bíróság alkalmasnak talált és az albér­lőt a cserelakás elfogadására kötelezte. Az illető azonban er­re nem volt hajlandó, mire az ügyészség karhatalommal tör­ténő kihelyezését indítványoz­ta, de a kérelmet a Pestvidéki Járásbíróság, mind fellebbe­zésre a Pest megyei Bíróság elutasította. A legfőbb ügyész törvényességi óvására a Leg­felsőbb Bíróság mindkét vég­zést hatályon kívül helyezte. A döntés indokolása szerint a ház, amelyben a felajánlott szoba van, házaspár tulajdona, és a befogadó nyilatkozatot csak a férj írta alá. Ilyen eset­ben vizsgálni kell, vajon felesé­ge ezzel egyetért-e. Egy házas­társ nyilatkozata alapján kar­hatalmi kihelyezés nem foga­natosítható. Ezenkívül tisztázni kell azt is, hogy az albérlő bú­torai a szobában elférnek-e. Ezért az alsófokú bíróságokat Tíz nap rendeletéiből A jogszabályok felülvizsgá­latáról adott ki utasítást az egészségügyi miniszter, amfely 32/1977. Eü. M. sz. alatt jelent meg az Egészségügyi Közlöny 19. számában. A munkavédelmi beszámolás rendjéről pedig az Egészség­ügyi Közlöny 22. számában ta­lálják meg az érdekeltek a 30/1977. Eü. M. számú utasítást, és a honvédelmi oktatás meg­szervezésével kapcsolatos igaz­gatási feladatokról rendelkező 26/1977. HM. számú utasítást. A jubileumi munkaverseny­ben kimagasló eredményeket elérő vállalatok (szövetkeze­tek) és kollektívák kitünteté­séről olvashatunk a Magyar Közlöny október 4-én meg­jelent 73. számában, amely tartalmazza az 1039/1977. Mt.h SZOT—KISZ KB határozatát, valamint ugyanitt találják meg az érdekelteknek a szoci­alista munkaversenyről kiadott 1038/1977. Mt.h. SZOT—KISZ KB együttes határozatát. A nyugdíjak átcseréléséről a SZOT Tb. Főigazgatóság 13. sz. elvi állásfoglalását közli a Társadalombiztosítási Közlöny 9. száma. Intézkedések és módosítások ÉRINTETTEK A MEZŐGAZDASÁGBAN DOLGOZÓK Az áilatkísérőlapról A mezőgazdasági és élelme­zésügyi miniszter módosította az állatkísérő lappal kapcsola­tos korábbi rendeletet. Minden állattulajdonos egy állatkísérő lapon több azonos fajú állat (sertés, juh stb.) szállításának engedélyezését kérheti. A ko­rábbi rendelkezés szerint erre csak a szocialista gazdálkodó szervezet volt jogosult. Ezen­túl tehát egy kísérőlapra több sertés, juh, szarvasmarha, ló és egyéb állat darabszáma je­gyezhető fel, ha az állatokat azonos rendeltetési helyre irá­nyítják. Ennek a rendelkezésnek kü­lönösen a sertések (malacok) és juhok szállításánál van je­lentősége, abban az esetben, ha az állatokat szerlSődéses ala­pon kívánják a felvásárlók­nak átadni. Amennyiben az ál­latokat vásárra szánják, ahol várhatóan több vevőhöz ke­rülnek, tanácsos minden ál­latról külön lapot kiváltani. A felvásárlási helyre azonos szállítóeszközzel szállított va­lamennyi azonos fajú állat számát egy kísérőlapon cél­szerű feltüntetni, miután a felvásárlás helyén általában valamennyi állatot átveszik, s így nincs szükség többszöri adminisztrációra. Ha a kísérő­lapon bejegyzett állatok egy részét nem értékesítik, azok újabb forgalmazása vagy szál­lítása esetén új kísérőlapot kell kitölteni. A rendelet intézkedik arról is, hogy a kísérőlapon mikép­pen kell az állatok után járó illetéket bélyegekben leróni. Az élelmiszeripari képesítésről A mezőgazdasági és élelme­zésügyi miniszter rendeletét adott ki, amelyben meghatá­rozott munkakörök betöltését megfelelő képesítéshez kötötte. A Magyar Közlöny 71. számá­ban megjelent rendelet előírja, hogy a minisztériumban, a mi­nisztérium felügyelete alá tar­tozó valamennyi középirányító szervnél, a hozzá tartozó ága­zatoknál, vállalatoknál és szö­vetkezeteknél, azok gazdasági társulásainál, valamint az in­tézményeknél a meghatározott munkakörökben csak az előírt iskolai végzettséggel, politikai és szakmai képzettséggel ren­delkező személy foglalkoztat­ható. A megjelenésével hatályba lépett rendelkezés után a ké­pesítéshez kötött munkakört betöltő, de azzal nem rendel­kező dolgozót felszólítják a ké­pesítés megszerzésére. Az érin­tett munkakörökben kivétele­sen az alkalmazható, akinek nincs megfelelő képesítése, ha a munkaszerződésiben kikötött határidőn vállalja annak meg­szerzését. Aki a részére előírt és az általa vállalt tanulmá­nyokat nem kezdte meg, vagy önhibájából nem fejezte be. azt az adott kévesítésének megfelelő munkakörbe helye­zik át: aki a képesítést önhi­báján kívül nem tudta meg­szerezni, legfeljebb öt évre ha­lasztást kaphat rá. A rendelet engedményt ad a nagy szakmai gyakorlattal bí­ró, de a szükséges képesítéssel nem rendelkező idősebb dol­gozóknak, amennyiben nem kötelezik őket a képesítés is­kolai rendszerű megszerzésére, de nekik sem ad felmentést az egyéb jogszabályokban megha­tározott továbbképzés alól. A rendelet végül kötelezi az érintett szerveket arra, hogy december 31-ig készítsék el a meghatározott munkakörök képesítési előírásait, amelye­ket a kollektív szerződésbe, a szervezeti-működési — illetve termelőszövetkezeteknél a munkaügyi — szabályzatba fel kell venni. A mostani rendelet lényegé­ben az államigazgatási vezetők és ügyintézők képesítési rend­szeréről szóló minisztertanácsi rendelet végrehajtásaként lá­tott napvilágot. Központilag írja elő a szükséges képesítést azokra a munkakörökre, ame­lyek nagyban befolyásolhatják az érintett gazdálkodási szerv eredményességét, de lehetővé teszi a munkáltatóknak, vala­mint a termelőszövetkezetek­ben a vezetőségnek azt, hogy a fel nem sorolt munkakörök­re maguk állapítsák meg a ké­pesítési követelményeket, illet­ve a rendeletén felül további képesítés — például nyelv­vizsga — megszerzését is eló- irathatiák. A korábbi minisz­tériumi szabályozásból eltérő, hogv a mostani rendelet érvé­nyét kiterjesztették a mező- | nazdnsáni és halászati term,e- lősrövetkezetekre, a szakszö­vetkezetekre, a szövetkezeti társulásokra, s a meghatáro­zott munkakörök mindegyiké­hez megfelelő politikai kép­zettséget is megkövetelnek. új eljárásra kötelezte. Ennek alapján a Pestvidéki Járásbí­róság helyszíni szemlét tartott, s megállapította: a felajánlott szoba most is üres. A kihallga­tott házaspár pedig egybe­hangzóan kijelentette: a helyi­séget hajlandók albérletbe ad­ni. A járásbíróság a karhatal­mi kihelyezési indítványt még­is újból-elutasította, ezúttal az­zal az indokolással, hogy an­nak, aki a házat eladta, másik háza is van és volt albérlőjét oda befogadhatja. Ezt a vég­zést a Pest megyei főügyészség fellebbezéssel támadta meg. Az ügy másodfokú elbírálását a Legfelsőbb Bíróság a maga ha­táskörébe vonta és a követke­zőképpen döntött: Az adásvételi szerződés ér­telmében a tulajdonos azon a telken, amelyen eladott háza áll, egy rajta lévő melléképület életfogytiglanig tartó ingyenes használatára kapott jogosultsá­got, azzal a megszorítással, hogy csak a maga, valamint a vele együtt élő családtagjai szükségletét meg nem haladó mértékben használhatja. Ez pedig volt albérlőjére nem ter­jed ki, tehát az illető igényt tarthat arra, hogy megfelelő albérleti szobát biztosítsanak részére. Ez megtörtént, a fel­ajánlott szobára vonatkozó be­fogadó nyilatkozatot már nem­csak a férj, hanem a felesége is aláírta, tehát a Pestvidéki Já­rásbíróság jogszabályt sértett, amikor a főügyészségnek a karhatalmi kihelyezésre vonat­kozó indítványát elutasította. Ezért a döntést megváltoztatta, s elrendelte a felajánlott szo­bába történő karhatalmi beköl- töztetést. A lakásügyi hatóság feladata Egy házaspár válóperében az alsófokú bíróságok — a férj magatartására tekintettel — az asszony kizárólagos tulajdonát képező lakás használatára az elvált feleséget jogosították fel, de ellentétes állásportra he­lyezkedtek abban a kérdésben, hogy a férj elhelyezéséről volt felesége vagy a lakásügyi ható­ság köteles-e gondoskodni. A legfőbb ügyész törvényességi óvására a Legfőbb Bíróság a következő álláspontra helyez­kedett: A férj lakáshasználati jogát a házasság felbontása egyma­gában nem szüntette meg. Vi­ta esetén a bíróság döntése is szükséges. Amennyiben a kö­zös lakás valamelyik házastárs kizárólagos tulajdona, a lakás- használat általában őt illeti meg. Fontos családvédelmi ér­dekből azonban a bíróság a nem tulajdonos házastársat a lakás megosztott vagy kizáró, lagos használatára feljogosít­hatja. Ha azonban a bíróság a nem tulajdonos házastárs la­káshasználatát megszünteti, úgy ott-tartózkodása jóhisze­mű jogcímnélkülivé vált és el­helyezéséről a lakásügyi ható­ság köteles gondoskodni. A há­zastársi közös lakásban bent­lakó, nem tulajdonos házastárs ugyanis nem tekinthető olyan, a lakásba befogadott személy­nek, akinek elhelyezéséről — amennyiben a lakás használa­tára jogcímnélkülivé vált — felesége, mint tulajdonos, lenne köteles gondoskodni. A házastársi közös lakás használatával kapcsolatos jo­gok és kötelezettségek felől a lakásbérletekre vonatkozó jog­szabályokat kell alkalmazni — hangzik tovább a határozat. Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság kimondta: a férj elhelyezéséről a lakás­ügyi hatóság köteles kodni. gondos­Megszűnt a bérleti viszony Magántulajdonban lévő ház­ban, másfél szobából, konyhá­ból és kamrából álló lakást bé­relt egy nyugdíjas férfi. Vele élt felnőtt lánya is, aki később más helységbe költözött. Ami­kor az öregúr megbetegedett, lakásából kijelentkezett és lá­nyához ment lakni, majd szo­ciális otthonban helyezkedett el, ahol nem sokkal később el­hunyt. Leánya fenn akarta tar­tani apja korábbi lakásbérletét, ezért a ház tulajdonosa a bér­leti jogviszony megszüntetése iránt pert indított ellene. A lány arra hivatkozott, hogy apja bérleti jogán igényli a szobát. Csak tanulmányai befe­jezéséig lakik más városban ha végzett, visszaköltözik. Tör­vényességi óvásra ebben az ügyben a Legfelsőbb Bíróság döntött, amely megállapította, hogy az elhunyt ember gyer­mekének albérleti jogviszonya megszűnt. A határozat indokolása sze­rint abban az esetben, ha a bérlő a lakásból állandó jelleg­gel ki jelentkezett és azt kiürí­tette, a lakásbérleti jogviszony — a szüneteltetés esetét kivéve — megszűnik. Ezúttal az apa a lakásból kijelentkezett, lányá­hoz költözött, ott állandó la­kosként bejelentette magát. Olyan súlyos beteg volt, ami szinte tehetetlenné tette, tehát az egymagában is bizonyítja, hogy korábbi lakásába nem kí­vánt visszatérni. Mindezt alá­támasztja, hogy nem sokkal ké­sőbb szociális otthonban he­lyezkedett el. Korábbi lakásá­ra tehát bérleti jogviszonya még halála előtt megszűnt. A lány a lakást neki fel nem róható okból nem veheti igény­be, ezért jogcímnélküli, jóhi­szemű lakáshasználónak minő­sül, aki másik megfelelő lakás­ra, illetve szobára tarthat igényt. Elhelyezéséről a lakás­ügyi hatóságnak kell gondos­kodnia. II. F. JANUÁRTÓL: HAVONTA Házi Jogtanácsadó Januártól havonta jelenik meg a Háza Jogtanácsadó. A szakfolyóirat terjedelme is megnő, szélesebb skálán ad­va tájékoztatást a mindenna­pi- élet gondjainak jogorvos­lásáról az érdeklődőknek. Mi­közben a szakemberek mun­káját is segíti a hatályba- lépett új jogszabályok téte­les felsorolásával, azonköz- ben az olvasóknak is közért­hető fogalmazásban ad vá­laszt hétköznapjaik gyakori kérdéseire: mi a teendő a talált tárgyakkal? Mennyi le­het a telektulajdon mértéke- mennyisége? Mikor és miért indokolt a gyermekek inté­zeti elhelyezése? Szól az örö­kösödési illetékről, a sokakat érdeklő gépjáműadóról, s az egyre kevesebbeket érdeklő ebadóról. Merthogy a spóro­lós gazdik nemtörődömsége nemegyszer az utcára szám­űzi a korábbi kedvencet, sőt. ki a település határába —. s innen számítva már a kör­nyezetvédelem témakörébe tartozik a kóbor eb gondja. Ami egyebek mellett jogi kér­dés is. Megtudhatjuk, hogy mikor, miért, s milyen feltételek mellett szabad élő fát kivág­ni, méheket tartani? Az eme­let-ráépítés, tetőtér-beépítés, egyáltalán, az építkezéssel kapcsolatos kérdéskörök so­kakat érintenek, bizonyára szívesen tájékozódnának elő­zetesen arról, melyek a joga­ik s a kötelességeik? Milyen jogvédelmet kérhetnek vagy élvezhetnek az építkezés egy- egy kritikus fázisában? Ugyancsak haszonnal for­gathatják a Házi Jogtanács­adót bérlőtársak és társbér­lők; a békés egymás mellett élhetés általános érvényű er­kölcsi kategóriái mellett nem árt, ha e tárgykörben jogai­kat is megismerik. Üzemekben. vállalatoknál egyre népszerűbbé válnak a jogsegélyszolgálatok. A lan fórumot ad egyebek mellett ezeknek a jogsegélyszolgála­toknak is, lehetővé téve az or­szágos tapasztalatcserét.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents