Pest Megyi Hírlap, 1977. október (21. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-12 / 240. szám

4 1977. OKTOBER 12., SZERDA Szabadság az ismeretterjesztésben — fegyelem a végrehajtásban EGY TANÉV TAPASZTALATAI A SZENTENDREI JÁRÁSBAN A szentendrei járási hivatal művelődési osztálya komplex vizsgálatot tartott a járás ál­talános iskoláiban. A most be­fejezett kutatás célja az volt, hogy összegezzék az 1976-77- es tanév oktató-nevelő mun­kájának tapasztalatait. Az is­kolák felében az első és az ötödik osztályban az új ma­tematikai, illetve átmeneti tanterv szerint tanítottak. Jobb az új Az első osztályokban azt tapasztalták, hogy a sokféle eszköz, a változatos manipu­lativ tevékenység érdekesté tette a tanulók számára a ta­nulást, még a leggyengébbek is némi sikerélményhez jutot­tak. A matematika tanórá­kon gyarapodott a tanulók ön­állósága, önellenőrző és al­kalmazkodó képessége. A lo­gikus gondolkodás, a memori­záló és megfigyelő képesség, a problémamegoldó készség fejlődése nagy segítséget je­lentett más tantárgyaknál is. A felmérések azt mutatják, hogy a teljesítményátlagok a tanév végén jobbak voltak, mint a hagyományos tanterv alkalmazásánál. Az ötödik osztályban azt ta­pasztalták, hogy az első két hónap a legnehezebb. Nehéz hozzászokni az új tananyag nyelvezetéhez, az eszközök használatához. De túljutva a kezdeti nehézségeken, össze­hasonlítva a régit az újjal, az új javára döntenek, elsősor­ban azért, mert az új mate­matika tartalmát tekintve változatos, játékos formában felkelti az érdeklődést, meg­szeretteti a tantárgyat. Pél­dául Pilisszentkereszten a matematikai eredmények vol­tak ,eddig . a leggyengébbek, a felső tagozatos tanulók íí százaléka a megelőző évet eredménytelenül fejezte be, az idén viszont az ötödik osz­tályban nem volt elégtelen ta­nuló. A most kezdődő tanévben valamennyi első és ötödik osztályban az új tanterv sze­rint tanítanak; a nevelők fel­készítése megtörtént. Nagy az anyag A nyáron befejeződött tan­évben — kísérleti jelleggel — természetismeretet tanítottak környezetismeret helyett. Az új tantárgy nagy anyagmeny- nyiséggel bővítette a gyere­kek tudását. Valóban a ter­mészettel ismertette meg a tanulókat, de a tanítók véle­ménye szerint heti egy órában nemhogy elsajátítani, de el­sorolni is sok volt az ismere­teket; helyenként az anyag meghaladta a hatéves gyere­kek értelmi képességeit. Ne­hezen oldhatók meg a tanul­mányi kirándulások, ame.yek a megismerés, a felfedezés örömét lennének hivatottak szolgálni. Zsidai Barnabásné leúj v fa­lui nevelő javasolta; a tan­anyagot úgy osszák be, hogy egy nap alatt egy témakört tárgyaljanak meg. Például: na a téma az évszakok, akkor az adott évszakban kell vizsgál­ni a természetet, az időjárást, valamint mindennek az em­berrel való kapcsolatát, s a tanításhoz érdemes felhasz­nálni a lexikonokat és a vo­natkozó irodalmat. Általában megállapítható, hogy a két új tárgy tanítása kedvezően befolyásolta az órákat. A tanórákat úgy kel­lett vezetni, hogy érvényesül­jön a szabadság és a fegye­lem. Fegyelem a végrehajtás­ban, szabadság az ismeretszer­zésben, s ez a személyiség fejlesztésének legjobb módja. A szülők és az iskola Az iskolákban nagyobb hangsúlyt kapott a családi életre nevelés is. A -témát o lányok veszik komolyabban. A gyerekek nehezen igazod­nak el a felnőttek társadal­mában, sok ellentmondást éreznek, sok kérdésre várnak választ. A bizonytalanság megszüntetésére sokkal több időre lenne szükség, mint egyetlen osztályfőnöki óra. A tanórán kívüli nevelést jól szolgálják a mozgalmi foglalkozások; az iskolák igazgatóinak véleménye, hogy a jó mozgalmi munka ered­ménye a magasabb szintű ne- veltség. Ezért mind tudato­sabban építenek a mozgalom­ban rejlő lehetőségekre. Nem tartják viszont elég hatékonynak azt az ismeret- terjesztő munkát, amelynek a szülők nevelési kultúráját kellene javítania. Érdekes megfigyelés: az alsótagozatos gyerekek szüleiben nagyobb az együttműködési készség. A ne­gyedik osztály befejezése után a szülők egyre inkább az iskolára hagyatkoznak. A járásban ez leginkább Duna- bogdányban, Tahitótfaluban és Szigetmonostoron tapasztal­ható. A szülők figyelme első­sorban a gyerekek ruházatá­ra terjed ki, a gondoskodás előterében az anyagi javak biztosítása áll. A cigányszü­lőkkel jó az iskolák kapcsola­ta Pomázon és Csobánkán, látszik, hogy a szülők törek­szenek arra, hogy megfelelje­nek az iskola követelményei­nek: jó a gyerekek ruházata, felszereltsége is. Mindent egybevetve: a já­rásban messze vannak még attól, hogy a szülők többsége a pedagógia elméleti kérdései iránt is érdeklődjön. Sok is, kevés is A taneszközökkel való el­látottság egyre jobb a járás iskoláiban. A probléma rra>st már inkább az, hogy szűk a hely az eszközöknek; vala­mennyi iskola keresi a meg­oldást, tudják, hogy a jövő­ben még több eszközt hasz­nálnak majd. 'Az eszközök hasznosítása nem tart lépést a gyarapodás­sal. Ennek magyarázata az, hogy valójában nincs elég eszköz, az egyik osztályból a másikba szállítás nehézkes. És még sokáig kell szállítgat- ni, mert nincs elég szaktante­rem. Hatos Erzsébet SZÍNHÁZI ESTÉK Hamlet Shakespeare-bemutató a Madách Színházban A reneszánsz kor vissza­vonhatatlanul győztes életelve a humanizmus. Az emberte­lenség csak térben és időben korlátozottan képes magát fölötte győztesnek mutatni. S a humanista gondolatok meg­fogalmazásával egy időben kitágult a világ: a természet törvényeinek egyre mélyebb ismerete felnőtté tette az em­bert. A reneszánsz adja a kó­dot a kezünkbe a Hamlet megértéséhez, s amint egyre többet fedezünk fel a körülöt­tünk levő világból, annál gaz­dagabbnak látjuk Shakespeare- nek ezt a remekét. A színház hosszú ideig a latolgatás és tétovázás melan- kólikus köntösébe öltöztette Hamletet, s a köztudatban ma is él a hamleti okoskodás fo­galma. Pedig Shakespeare-nek ez a műve valójában a cselek­vés drámája, és ez korántsem újszerű felfedezés. A dráma minden perce te­le van töltéssel, meséjét több hasábon is nehéz volna össze­foglalni. De képletté sűrítve gyémántkeménységű a mag: a dán királyfi azt a félelmetes örökséget kapja apjától, hogy álljon bosszút gyilkos testvé­rén, a trónbitorló Claudiuson. A vérbosszú ártatlan áldoza­tokat is követel, látszólag Hamlet okoskodása miatt. Csakhogy Hamletnek, a rene­szánsz embereszmény megtes­tesítőjének kevés a látomás- nyi szellem vallomása, bizony­ságot akar. hogy tettét erköl­csileg megalapozottan hajthas­sa végre. Hiszen mi sem in­kább idegen Hamlettól, mint az erőszak, a gyilkolás. Mégis megteszi, de nem egy­szerűen vérbosszút áll. Külde­tést teljesít: eltakarítja egy romlott kor maradványait. A királygyilkos királyt, az őt kö­rülvevő bérhóhérokat, a talp­nyaló udvaroncokat magányos óriásként távolítja el a törté­nelem útjából. És ő is áldo­zattá válik. Beteljesül rajta a korán jött hősök, ha tetszik, korán jött forradalmárok sor­sa, azoké, akik egy lépéssel megelőzik a történelmet, akik egy tisztább erkölcsű rend hírhozói. Hamlet az emberi teljesség. Kiemelkedik környezetéből, műveltségével, szellemességé­vel és éleslátásával, kitűnően bánik a szóval, a fegyverrel és a hangszerrel, politikus és hadvezértehetség egyszerre. Ezt a nagyságot színpadon életrekelteni a tehetség nagy próbája. A Hamlet olyan le­hetőség, amelyben színész és rendező mindig talál újat, a korábbi bemutatóktól eltérőt, amelyben megvalósíthatja ön­magát. Az előadás most eltér a tizenöt évvel korábbi Ham­lettól, amikor az a végzet ki­jelölte gömbbe zárta a hőst. Gábor Miklós feledhetetlen alakítása a klasszikus Ham- let-értelmezésre épült. Tragé­diájának magva a cselekvés halogatása volt, s így vált az embertelenség áldozatává. Huszti Péter Hamletje sokkal inkább fontol, mint latolga­tással menekül. A cselekvés lehetőségeit és hogyanját mérlegelő ember konfliktusát vélhetjük felfedezni a figurá­ban. Huszti művelt, szabadon gondolkodó testében-lelkében egészséges és fiatal Hamletet játszik. S így az ifjú hős tra­gédiájában markánsabban je­lennek meg az őt körülvevő viszonyok, ez a Hamlet nem egyszerűen önmagában hordja saját tragédiáját. Az igazán jó előadásokból és ez a mostani feltétlenül az — mindig kicsendül egy kulcs­mondat, amire az egész pro­dukció épül. Kizökkent az idő: óh kárhozat! Hogy én születtem helyrehozni azt — sugallják Szinte Gábor dísz­letének egymásba csúszó sík­jai, megtört vonalai és a felü­letek vibrálása. Ez az egyetlen, szinte semleges tér ad kere­tet az egész darabnak. Nincs a színpadon semmi, ami csil­logtatás, Ádám Ottó rendező két karszéket kivéve még bú­tort sem használ. Nagyon öt­letes és korszerű a szellem felidézése. A szépen kidolgo­zott világítási effektusok és Petrovics Emil kitűnő zenéje fantáziakeltően idézi fel a kü­lönböző színhelyeket. A már- már puritán játéktérben kon­centráltan hat a shakesperare-i szöveg. A lenni egyenlővé vált az idő diktálta tett vállalásá­val, a nem lenni pedig a fél- reállással. A királyt leleplező egérfogó jelenetben érezhetjük pregnánsan, hogy a külsősé­geiben visszafogott rendezés, milyen hangsúlyossá és vilá­gossá tudja tenni a szereplők közötti viszonyokat. Az elő­adás érdekessége, hogy nem lép színpadra az ifjú Fortinb- ras. Szövegét, csekély módo­sítással Horátióval mondatja el a rendező. Az ifjú Fortinb- ras figurájának daramaturgiai ielentősége abban van, hogy képletesen átveszi Hameiett*! a stafétabotot. A királyfitól egy Felszólalásokkal folytatódott a TV. nemzetközi költőtalálkozó Jubileumi hangversenyek Kedden a Zeneakadémián — a fiatal szovjet muzsikus­generáció két kiválósága, Gi- don Kremer és Tatjana Grin- denko kéthegedűs estjével — megkezdődött a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom 60. évfordulójának tiszteleté­re rendezett jubileumi hang­versenysorozat. November vé­géig neves szovjet művészek 20 fővárosi és vidéki koncer­ten szólaltatják meg a zenei irodalom orosz és szovjet klasszikusainak műveit. A hangversenysorozat szereplői között olyan jeles vendégmű­vészek lépnek a hazai közön­ség elé, mint a világszerte is­mert dirigens, Kirill Kondra- sin, Valentyin Fejgin fiatal C6ellóművész, Rudolf Kerer zongoraművész, az idősebb szovjet muzsikusgeneráció egyik kiválósága, valamint a moszkvai Boisoj Színház éne­kese, Jevgenyij Neszterenko. Kedden, a Magyar Tudo­mányos Akadémia várbeli dísztermében folytatódott a IV. európai költőtalálkozó. A délelőtti órákban a ta­nácskozás résztvevői a költé­szet forradalmiságáról és a forradalom költészetéről cse­réltek véleményt, külföldi és hazai poéták, irodalomtudósok elemezték Ady Endre hatá­rainkon túli fogadtatását, s napjainkig sugárzó hatását. Valamennyi hozzászóló ki­emelte, hogy Ady — bár köl­tészete a sajátosan magyar tör­ténelmi valóság talajáról ered —, számos közép- és kelet- európai kortáreával rokonít­ható. A vitában részt vett: Radu Boureanu román, EUi Peoni- du ciprusi, Pavel Matev bol­gár költő, Emil-Bdíeslav Lu- kac, Ady szakavatott szlovák fordítója, Elbert János iroda­lomtörténész, Gianni Toti Olaszországból. valamint Dmitrij Pavlicsko a Szovjet­unióból. Délután napjaink elköte­lezett költészetének lehetősé, geiről, küldetéséről tanács­koztak a költők. E témában Veress Miklós, a hazai ifjú költőgeneráció képviseletében tartott bevezető előadást. A vitaindítót követően első­ként Vilem Zabada csehszlová­kiai költő kért szót, majd Bol­dizsár Iván, Jerzy Robert No- rvak lengyel, J. M. Horemans belga, Keresztury Dezső aka­démikus, valamint Nevena Stefanova bolgár költőnő hoz­zászólásával fejeződött be a vi_ I ta. |, A tanácskozás résztvevői es. te megtekintették a Madách I Színházban Shakespeare Ham- | leijét. A költőtalálkozó szer­dán az MTA várbeli tanácstér. 1 mében folytatódik. KIÁLLÍTÓTERMEKBÓL Festmények és plasztikák POMÁZI, DÖMSÖDI, ZSÁMBÉKI TÁJAK Litkei József: Crescendo Aki újdonságokat akar lát­ni, az megtalálhatja a Mű­csarnokban, a Mednyánszky- teremben és a Csepel Galé­riában. A megújított szitanyomat Bár a szitanyomatot már Tibetben és Japánban is hasz­nálták, mégis új grafikai el­járásnak számít, mely Fajó János, Kocsis Imre, Nádler István és Litkei József révén viszonylag széles körben ter­jedt el nálunk is. Litkei Jó­zsef most kizárólag szitanyo­matokat mutatott be a Mű­csarnokban, olyan technikai­lag tökéletesen kivitelezett lapokat, melyeknek gondola­tisága is tisztázott, zárt rend­szer. Egy tárgy, egy hangu­lat elemzése, mely vizuálisan örvendeztet. Nincs javítani­való a felületeken sem a for­ma, sem a szín tekintetében, a motívum olyan szerkezeti képlet alapján épül, melyet a szem és az elmélyülés csak ifjú király. Különös, hogy For- tinbras a darabbeli egyetlen kis jelenetében megdicsőül, pe­dig fegyverrel támadt Dániára, tehát hódítóként érkezik. Eb­ben a megoldásban, ahol Hora- tió zárja a darabot, Hamlet tette, cselekvése nagyobb hangsúlyt kap. Gondolatéb­resztő rendezői megoldás. A szereplők sorában Huszti Péter fel tudott nőni a fél­adathoz. Gazdag színészi esz­közökkel bontotta ki Hamlet alakját. Színpadra lépésének első pillanatától méltó ellen­fele Claudiusnak. Hamlet meghajlása. engedelmessége mindig csak a korának szól és nem viselőjének. Haumann Péter túlságosan is kemény Claudiust formált, nem adta vissza a figura a számító, a ra- fináltan taktikázó, az emberek sorsával packázó királyt. Gertrud királynét Psota Irén játssza, a szerep jelentőségé­hez mérten kissé visszafogot­tan. Kellemes meglepetést sze­rez a nézőknek Piros Ildikó, Ophelia megformálásával, az őrülési jelenetben finoman ki­mért alakítást nyújt. Tímár Béla játssza Horatiót, az első talán kissé megilletődött mon­datok után jól megtalálja ön­magát a szerepben. A színlapoktól eltérően né­hány hétig Poloniust Bodor Tibor alakítja Mensáros László betegsége miatt. Bo­dor Tibor megmentette a be­mutatót beugrásával: tehetsé­gének szép igazolása volt a jó alakítás. A Laertést megsze­mélyesítő Kalocsai Miklós még nem igazi Shakespeare- színész. A legendás szereoek közül ki kell emelni az Első sírásót és a Színészkirálvt, megszemélvesítőik Zente Fe­renc és Dózsa László, mind­ketten kitűnő teljes'tménvt nyúitottak. Tetszett Cs. Né­meth Laios Rosenkrantzja és Paudits Béla Osrickja. Krlszt György közösen fejthet meg. Meg is fejti, éppen a kellemes vek­torok összhangja révén, me­lyek a tenger, a virág, a sze­relem, az égitest ismeretlen arcát keresik. Litkei József sorozatának ez a lényege. Szoborrá alkotott kerámiák Szilágyi Mária mindent tud, ami a kerámiához tartozik, és szinte mindent megoldott e műfajban. Most azzal lep meg a Műcsarnokban, hogy nem olyan tetszetős mint ré­gen, nem öltözteti annyira tárgyait színek harsogó özö­nével. Most egyszerűbb, kö­rülhatároltabb; jobb. Ez a megszerzett szabatosság, ez a szigorú lemondás, ez a foko­zódó önismeret okozza, hogy kerámiái szinte szobrok, nö­vekedett egyéniségük. C-:pké- zett fehér futamok örvényie- nek pontos geometriával, s ez a szimmetrikus rend maga a stabilitás, mellyel művei tes­tesednek, s magabiztosan he­lyezkednek el a térben. Szi­lágyi Mária fejlődött, ezt a haladási irányt konstatáljuk életfáiban, totemszerű oszlo­paiban, a nagyon mélyen átélt Kopjafában és a Lótusz ülés­ben, a Szentendrét sűrítő ha­rang, toronytöredékben. A színek varázsával Nagy Előd elsősorban kolo­rista. A rajz háttérbe szorul, itt a tűzvörös tömbök, az égő kékek_ beszélnek. Miről? Anyákról, anyaságról, erről a legszebben. Másról is. Dömsö- di horgászról, aki a nyár fü­zét zsákmányolja, a lengyel tengerpart hűvös zöldjeiről, cseresznyefákról, délutáni napsütésről, rouault-i meg­oldású Petőfiről, szoptató anyáról, tákosi templomról. Heves közlési vágy jellemzi, az a küldetés, mely a szép­ség egészségét adja át egyre érettebb műveiben, egyre na­gyobb közönségének. Nagy Előd is a cselekvő művészek közé tartozik. Tíz éve végzett a Képzőművészeti Főiskolán, számtalan országban járt. A Csepel Galériában rendezték meg most a tizedik önálló ki­állítását. Minden űjabb be­mutatkozása jelzés, mennyit lépett előre, elsősorban él­ményeinek emberi tartalmá­val és szakmai felkészültsé­gével. Sűrített szerkesztéssel Bereczky Loránd pályamó­dosításról beszél Puskás Lászlóval kapcsolatban. Jog­gal. 1941-ben született Ung- váron, elnyerte a Komszomol KB-díját, az UNESCO ezüst­érmét, 1974-ben költözött Bu­dapestre, Derkovits-ösztöndí- jas. A pályamódosítás azon­ban elsősorban arra vonatko­zik, hogy festői szemléletének eszközein változtatott. A narratív elemek helyett a sűrített szerkezeti vette át a szerepet. Fiatal ember Pus­kás László, mégis tekintélyes művészi múlttal rendelkezik. Nyolc mozaikja, két falisző­nyege, két sgraffitója, két sec- cója látható a Szovjetunió városaiban, egyéni kiállítása nyílt Lvovban, Kijevben és Szegeden. Mostani tárlatán a Mednyánszky-teremben sze­rephez jutnak a pomázi élmé­nyek, ahol a tájak, falak aján­lataihoz társulnak az álmok lobogásai, melyek lakodalom­hoz, vendégekhez, a folklór felismert értékeihez kapcso­lódnak. Az építészet üzenetei Bodnár Ede több évet töl­tött a zebegényi szabadisko­lán, és szorgalmas hevülettel örökítette meg az ócsai, zsám- béki, ráckevei ívekben a ro­mán és gótikus építészet fes­tészetté alakítható üzeneteit. Kincseit nem tartja meg; szét­osztja. Festményeiből többet adományozott a ráckevei Ady-, a dunaharaszti Baktay-, és a dabasi Táncsics-galériának. Most ismétli önmagát, de ez több annál; hivatásérzet, mert újabb műveiből jutott i kis- kunlacházi Gaál Imre Galé­riába is, ahol kiállítását Ko­vács József László kandidá­tus, a zsámbéki tanítóképző főiskola docense nyitotta meg. Losonci Miklós

Next

/
Thumbnails
Contents