Pest Megyi Hírlap, 1977. október (21. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-11 / 239. szám

Szüret — diákok segítségével Diákok segítik a szőlő szüretelését a monori termelő- szövetkezetben. Vidáman dolgoznak a József Attila Gimná­zium tanulói. Megteltek a kádak a pozsonyi és Izsáki fajta szőlővel. Barcza Zsolt felvételei A terv — tavaszra Építik a monori vas-mű­szaki szaküzlet új telephe­lyét a Deák Ferenc utcában. Lassan halad a munka, pe­dig az épületet, melyben a vasüzlet most működik, a nagyközségi tanács már kisa­játította, hogy 2 ezer 800 négy­zetméteres új áruház kerül­jön helyére. Az áruház beru­házási program- és kiviteli tervét a Pest megyei Ipar­cikk Kiskereskedelmi Válla­lat megrendelte, előrelátha­tólag tavaszra készül el. Biztosított épületek, járművek Sokrétű, kiterjedt tevékeny­séget folytat az Állami Bizto­sító monori járási fiókja. Jelenleg a járás területén levő épületek mintegy 65 szá­zaléka biztosított, a személy- gépkocsik és a motorkerékpá­rok tulajdonosainak is a több­sége kötött cascót. A fejlődő igényekkel együtt növekedik az életbiztosítások száma, s a háztáji állattartók közt, szintén egyre többen be­látják, hogy érdemes biztosí­tási szerződést kötniük. Árellenőrzés A járási hivatal élelmiszer­gazdasági és kereskedelmi osztálya, valamint a községi tanácsok kereskedelmi ügyin­tézői ebben a hónapban fo­lyamatosan ellenőrzik az üz­letekben a zöldség- és gyü­mölcsárakat. A nap kulturális programja MOZIK Gyömrő: Akció az elnök el­len. Maglód: Lucky Lady. Mende: Pókfoci. Monor: Si­vatagban, őserdőben, I—II. Pilis: Chaplin-revü. Üllő: Amarcord. Vecsés: Veri az ördög et' feleségét. MŰVELŐDÉSI HAZAK Gyömrőn, 18 órától: a kert­barátklub összejövetele. Men­őén, 18-tól: a népi tánccso­port próbája. M0H0B°vnm A. P E S T. M E G Y E I. H.í R t-A P K Ü L ÓNK 1 Á D A 5 A XIX. ÉVFOLYAM, 239. SZÁM 1977. OKTÓBER 11., KEDD Módosított osztályfőnöki tanferv szerint Eredményes oktatás, nevelés Elismerést érdemel az ecseri úttörőcsapat Ecser község tanácsa leg­utóbbi ülésén, egyebek között beszámoló hangzott el áz álta­lános iskola oktató-nevelo munkájáról, különös ^ figye­lemmel az iskolai úttörőélet és a világnézeti nevelés kérdései- re. Az 1976/77-es tanévet ered­ményesen fejezte be az ecseri általános iskola, mely kilenc tanuló- és két napközis cso­portnak adott helyet. A tanter­mek kihasználtsága 180 száza­lékos volt, de a zsúfoltság ellenére sem hiányoztak a személyi, tár­gyi feltételek a színvona­las oktató-nevelő munká- • hoz. — Világnézeti nevelést a tantestület közö'sen adott, a nevelői példamutatást tartot­tuk a legfontosabbnak — mon­dotta beszámolójában Parázsó Gézáné, az általános iskola igazgatónője. — Tanulóink szocialista hazaszeretete igen erős, sokat akarnak tudni a Szovjetunióról, az első szocia­lista államról, s a világ haladó mozgalmairól. — A nevelőmunkát a módo­sított osztályfőnöki _ tanterv szerint végeztük. A módosítás­ra részint azért volt szükség, hogy fokozzuk az osztályfőnöki órák jelentőségét, éppen a vi­lágnézeti, politikai, s minde­nekelőtt a családi életre neve­lésben. Tapasztalatainkat, teendőinket a nevelői értekez­leteken beszéltük meg. Az igazgatónő ismertette az ifjúsági mozgalom, az úttörő­élet iskolai eseményeit, ered­ményeiét. Szavaiból kitűnt, hogy igen színes, tartalmas volt a múlt esztendő, amely az Együtt — egymásért akció je­gyében telt el, jól sikerült az úttörőparlament, hatékonyan dolgozott az iskolai úttörőta­nács. Közhasznú társadalmi munkát végeztek a pajtások, dolgoztak a termelő szövetke­zetben, a Politechnikai Játék­ipari Szövetkezetben, továbbá derekasan kivették részüket a uas- és hulladékgyűjtésből is. A személyiségformálást se­gíti a testnevelés, a sportmoz­galom: erről és a szabad idő program más lehetőségeiről, megannyi szép eredményéről is beszélt az igazgatónő. — Az iskolai rajok részt vet­tek a Bartók Gyermekszínház előadásain, megünnepeltük je­lentős történelmi évfordulóin­kat, közreműködésünkkel szí­nesebbé tettük a község politi. kai, társadalmi rendezvényeit. Űttörőink ajándékokat készí­tettek, műsorral kedveskedtek testvérszervezetünk, a KISZ megalakulása 20. évfordulóján. A kulturális szemle leg- ' jobbjai járási, illetve me­gyei versenyeken vettek részt, énekszóló kategóriá­ban aranyérmet, néptánc­ban bronzérmet szereztek. Pest megyei első helyezett lett a honismereti szakkör, képző- művészeti, illetve népművésze­ti anyagok országos pályázaton is szerepelt. A korábbi éveké­hez hasonlóan, tavaly is igen színvonalas, ünnepélyes volt az iskolai , kisdobos- és úttörő­avatás. Minden tanév egyik igen je­lentős feladata a pályaválasz­tás segítése. Az 1976/77-es tan­\ zöld vaskerítésen túl, a ^ csengetésre a nevelő­apa jön elő, mögötte a kislány, biztos távolságból. G. tréfásan visszafordul, megkérdezi: — No, Juli, elmész a néni­vel? A hatás megdöbbentő. Ju­li szeme akkorára tágul, mint két csészealj, keze ökölbe szorul, s könnyekkel a torká­ban ismétli, sokszor egymás­után : — Nem! Nem! Nem! Nehéz órák Juli hétéves. Szülei elvál­tak, apja nem akar tudni ró­la, s anyja új élettársanak is útoan volt. Annyira, hogy ne­velőotthonba került, onnan gyömröi nevelőszülőkhöz. A gyömrői családban sem lett édesgyerekké, enni nemigen kapott, inni annál inkább A sört jobban ismerte, mint a kenyeret, de mégis ragasz­kodott a családhoz, amely ott­hont adott neki. Érthető okokból ott nem maradhatott. G.-ékhez került, Monorra, kjs életében a .har­madik helyre, ahol melegsé­get remél. Nehezen oldódik, tréningruhája zippzárját húz­za le-fel, amíg beszélgetünk. — Teri soká jön. Hajnalban kel, későn ér haza. És várja, mikor lesz már szombat. “-3t nagyon szeretem — mondja. Teri is G.-ék fogadott lá­nya, szintén nevelőotthonból került a családhoz, most már Pesten dolgozik. Juli, úgy lát­szik, hozzá ragaszkodik a leg­jobban, pedig nem ismeri még közelebbről, 'mint a G.-csalad többi/ tagját. Ösztönösen von­zódik a hozzá hasonló ' sorsú nagylányhoz. — Julit az anyja nagyné- ha keresi fel — rrjondja G., akinek már unokái is vannak, az egyik éppen Julival egy­idős. — A kislány olyankor vagy fékezhetetlen, vagy bús­komor lesz. Nem örülök a vá­ratlan látogatásoknak. telje­sen kizökkentik a gyereket, Szeretefre, törődésre vágyva A vasárnapi gyerekek nehéz órákat, napokat okoz­nak neki is, nekünk is. Nem tudja, hol a helye, hol is ta­lál hát végleges otthonra, nyugalomra... A vasárnapok, melyeken az anyja megjele­nik hébe-hóba, még 'minket is felzaklatnak. — Juli furcsa kislány — mondja a Kossuth-iskola taní­tónője, aki a betűvetésre, a számok ismeretére oktatja. — Jól viselkedik, figyel, amíg én is figyelem, de ha éppen nem nézek oda, már bökdösi a szomszédját, rugdos, fegyel­mezetlen. Megpróbálja fel­hívni magára társai figyel­mét, nem a legelfogadhatóbb módon. Sok gondom Jesz ve­le ... De vállalom. A nevelő- mama gyakran felkeres, egye­lőre csak az ő elbeszéléséből ismerem Juli életét, dehát ab­ból is nyilvánvaló: több tö­rődést, több figyelmet igényel. Vastag aktacsomó Dr. Szilágyi Gábor, a járási hivatal igazgatási osztályának főelőadója vastag aktacsomót ad a kezembe. Egy 10 éves kisfiú, az üllői K. Gábor ügyét ismerhetem meg belőle, kirí­vó példaként, hiszen nem min­den láthatási ügy kerül fel­lebbezésre — másodfokon a járási hivatalhoz —, a gyám­ügyi osztályokról. Monoron például havonta 10—15 az úgynevezett láthatási ügy. Kardos lmréné, a gyámügyi főelőadó nem rutinnal — em­berséggel, hozzáértéssel bí­rálja el a hozzá kerülő pa­naszokat, kevés a fellebbezés. K Gábor esete egyedinek szá­mít. Amikor megszületett, min­denki örült neki. Apja, anyja betegesek, korlátozott mozgá­súak voltak, ő egészségesen látta meg a napvilágot. Any­ja egyszercsak meggondolta magát, elhagyta férjét és a pici gyereket, akiket az apai nagyszülők gondoztak. Az apa — amúgyis beteges ember — belerokkant, belehalt a csaló­dásokba, a megrázkódtatá­sokba. Az anya férjhez- ment, lemondott kisfiáról, nem látogatta, még névnap­jára, születésnapjára sem írt egyetlen képeslapot sem, az­tán — élettársa halála után — távoli városba költözött. A gyereket az apai nagyszü­lők gondozták, anélkül, hogy az anyától bármilyen térítést kértek volna. Látogatásait sem akadályozták, csakhogy a látogatások sorra elmaradtak. Gábor 10 éves. Kitűnő ta­nuló. A nagymama az iskolai szülői munkaközösség elnöke Örökbe fogadná — egyetlen unokáját, de az anya nem adja hozzájárulását, még a Jogi esetek című tv-műsor- hoz is leveleket ír: „Meg­szülni jogom volt, pedig élet­veszélyben voltam, s most eL veszíteni?” Az anya helyett, a gyám­hatóság ad hozzájárulást az örökbefogadáshoz — alapos környezettanulmány, pszicho­lógusi vizsgálat után. Tíz évig nem érdekelte Gábor édes­anyját fia, a nagyszülők gon­doskodtak testi, szellemi, er­kölcsi fejlődéséről. — A láthatást mindig meg­engedtük — mondják —, any­ja akkor sem tartott igényt ra amikor a kisgyerekkel még egy községben lakott. Gábor okos. értelmes. Csak idegileg gyengébb, jóval ér­zékenyebb a társainál. A monori Hangulat esz­presszó sarokasztala mellől figyelem az eseményeket. Va­sárnap van, a szokásos dél­előtti forgalom. A vasárna­pi gyerekeké, a vasárnapi apu­káké itt-ott egy asztal. Mesz- sziről megismerni őket. Pillanatkép — Nem kérem — mond­ja a harmadik szelet süte­ményre a gyerek. ,/ Apja tanácstalanul néze­lődik, ha nem, hát nem. De helyette mit adjon? — Hogy vagytok? — kér­dezi. — Jól — mondja unottan a gyerek. — Anyád? — Az is — csillan fel a sző­ke kislány szeme, mesélné, hogy tegnap moziban is vol­tak, azelőtt meg... De az új kérdés megelőzi a választ: — Mit vett a gyerektartás­ból? Csend. Nyugtaiéval Tamás óvodás. Még böl­csődébe jár, amikor szülei e - válak, s a monori járásbíróság statisztikájába, a havi több száz válóper közé ismét be­kerülhetett a jelzés: a papa ingázó, vonatbeli ismeretsé­ge miatt bomlott fel a régi, s köttetett egy új házasság. Tamás apja az idegen köz­ségből kéthetenként jár fiát látogatni. A nagyszülők ven­dégei mindketten egész nap. Az apának sohasem jutott még eszébe, hogy ilyen alkal­makkor gyerekének egy szelet csokoládét, szüleinek egy kö­szönő szót hozzon. Az új fele­ség Tamást nem tűri. a látha­tásokon nincs jelen, de a volt feleséget időnként felkeresi, s szemrehányást tesz neki Ta­más létezése miatt. — Téged nem szeret az apád! — mondja az óvodás­korú kisfiúnak, aki, bár a böl­csődében mar szobatiszta volt, most ismét nem az, s a pszichológus is csak az árvá­val konzultálhat, hogyan se­gítsenek a gyereken. Az apa a gyerektartással, s az időnkénti vasárnapi . láto­gatásokkal letudja kötelessé­gét. Tamás nagyon szereti az apját. Koránál értelme­sebb, könnyen barátkozik, ki­egyensúlyozott is lenne... De a vasárnapok előtti és utáni napon nyugtatóval él. Könnyek G.-né, a nagymama várja haza iskolás unokáját, monori kis családi házukban. — Kérem, az apjáról ne ejt­sen szót előtte — mondja. — Havonta egyszer, egy vasár­napon jön érte. Laci úgy szá- montartja azokat a vasárna­pokat, mint a születésnapját. Többször előfordult, hogy az apja elfelejtett érte jönni. La­ci bevonult a szobájába, sírí egész délelőtt, nem szólhat­tunk hozzá, aztán kijött a konyhába és kijelentette: „Na­gyi, engem az anyu sem sze­ret, különben nem túlórázna annyit. Fogadj örökbe, és add nekem a nevedet, akkor más gyerek leszek." A legszíve­sebben én is sírtam vonn Igyekeztem megmagyarázni, hogy anyja azért túlórázik, mert szeretné, ha lenne für­dőszobánk. nagyobb lakásunk és neki több ruhája, játéka, amire a gyerektartásból se­hogy sem telik. Dehát. még alsótagozatos, talán meg sem értené. Meg aztán ... nem akarjuk az apja ellen nevel­ni. •k Gyerekek. Sérült, érzékeny lányok, fiúk. Áldozatok. Koblencz Zsuzsa évet befejezve, egy kivétellel, valamennyien a továbbtanu­lás mellett döntöttek a végzős nyolcadikosok. Az igazgatónő emlékeztetett rá, hogy tavaly tért át az is­kola az alsótagozatosok 11 na­pos tanítási ciklusára, s az ed­dig szerzett tapasztalatokat kedvezőknek mondotta. Beszámolójában felsorolta, a mostani tanév fontosabb okta­táspolitikai feladatait, hangsú­lyozva, hogy az oktató-nevelő munkához a személyi, tárgyi feltételek megvannak. Ismételten felhívta a fi­gyelmet arra is, hogy az is­kola egyre szűkebbnek bi­zonyult, kevés a hely az is­kolai napközi otthonban is. Évről évre több tanulócso­porttal kezdődik a tanév, még. inkább így lesz a jövőben, vagyis az iskolabővítés immár sürgős feladat Ecseren is. ___________ J. I. Je gyzet Csak az új fiú a hibás? A V etömagtermeltető és Értékesítő Vállalat monori központjának épületén lévő postaládától 400—500 méter­re található a következő. A maggyárit október elsején ürítették utoljára és elhe­lyezték rajta az alumínium táblát: fiétfön kerül sor újabb ürítésre. Feléje se néztek. Volt, aki észrevette a mulasztást, és le­velét, lottószelvényét a szem­közti kis trafik tulajdonosá­nak, Takács Józsefnének ad­ta át. aki kedden délután te­lefonált a postára, jelezve, hogy a postaládát szombat óta nem nyitották ki. A bejelentés ellenére sem mentek ki a postáról szer­dán, pedig a Rákóczi- és az Újtelepen a postás beszedte a tévé- és rádióelőfizetési dí­jakat. Takács Józsefnénál meg gyűlt a sok levél és lottó- szelvény. A Budapestre be­járó dolgozók vitték el a szelvényeket szerdán, hogy részt vegyenek a sorsolás­ban. Csütörtökön végre megje­lent egy fiatal nő a postáról, és mintha mi sem történt volna, nyugodtan, reggel há­romnegyed nyolckor kiszed­te a postaláda tartalmát. Kér­désünkre azt felelte, új fiú állt munkába, azért nem vit­ték el a küldeményeket. Biz­tatott, hogy nyugodjunk meg, idejében eljuttatják a totó- és lottószelvényeket Budapestre. Mégsem voltunk nyugodtak, izgalommal vártuk a pénteki lottósorsolást. Egyáltalán, el­fogadható-e az az indokolás, hogy mindenért az új fiú fe­lelős? A monori posta részéről nemegyszer elhangzik hason­ló magyarázat, mikor egy- egy interurbán hívásra órá­kat kell várni — lehet, hogy helytállóan, hiszen tudvale­vő, hogy korszerűtlen is a te­lefonközpont és nagy a forga­lom, a postaládaürítés körü­li késlekedés esetében azon­ban semmiképpen sem. Talán felesleges hangsú­lyoznunk, hogy az ilyen mu­lasztások következményeként, bírói eljárásokra is sor ke­rült már egy-egy fontos le­vél elkallódása, vagy lottó- szelvények be nem érkezése folytán. A jogi következmé­nyeket — nem lehet vitás — a postának kell vállalnia, nem lehet bűnbaknak megtenni az új fiút. Hörömpő Jenő /

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents