Pest Megyi Hírlap, 1977. szeptember (21. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-08 / 211. szám

A PEST

IV. ÉVFOLYAM, 211. SZÁM

1977. SZEPTEMBER 8., CSÜTÖRTÖK

Eredmények, tanulságok

Teljesítik tervüket üzemeink, szövetkezeteink

Nemcsak az idő gyors röpte miatt, fontossága okán is jól emlékszünk az év elején megfogalmazott tervekre, vállalásokra. A Nagy Október jubileumának közeledte is arra int, hogy számba vegyük, felajánlásaink teljesítésében

mennyire jutottunk. Mint a maga idejében megírtuk, Gödöllő ipari üzemei és szövetkezetei első félévi tervüket teljesítették, de pontosabb és részletesebb adatok híján ennyivel be kellett érnünk. Szeptember elejére nem csak a teljes mérleggel rendelkezünk, hanem határozottan kirajzolódik a helyzetkép. Erről beszélgettünk a városi pártbizottság gazdaságpolitikai titkárával, Hámori György- gyel.

Naprakészen

:— Városunk méreteinél és üzemei számánál fogva párt- bizottságunk, de főleg a végrehajtó bizottság és az apparátus szinte naprakészen ismeri termelésüket, gazdálkodásukat. Nem múlik el negyedév anélkül, hogy a vb valamelyik üzem, vagy szövetkezet dolgait részletesebben is ne tárgyalná. Ahogy az imént említette, a legutóbbi összefoglaló idején valóban nem voltak meg a részletes adatok: most ezek birtokában megerősíthetem: akkori értékelésünk nem volt alaptalan.

— A jellemző adatokat örömmel vennénk.

— Engedje meg, hogy röviden csoportosítsam termelő- egységeinket, így talán az értékelés könnyebben követhető, a jellemzés pontosabb. Az első csoportba a minisztériumi irányítással működő nagyüzemeket soroljuk, az Árammérőgyárat, a Gépgyárat, a Közúti és Mélyépítő Vállalatot, a Humán Oltóanyagtermelő és Kutató Intézetet. A másodikba ipari szövetkezeteink tartoznak, a harmadik az egyéb, például a Laboratóriumi Törzsállattenyésztő és Kutató Intézet, amelyik részben központi költségvetésből gazdálkodik, részben termelő tevékenységet folytat, a Városgazdálkodási Vállalat, egyetlen ÁFÉSZ-ünk és a Volán helyi üzemegysége.

Többlet

— Ipari üzemeink termelési tervüket 107,4 százalékra teljesítették. Ha a tavalyi év hasonló időszakával vetjük egybe, 120,7 százalékot kapunk. A szövetkezetek ugyanezen adatai: 106,2, illetve 119,1. A négy számból egy következtetés első pillantásra levonható: mind a szövetkezetek, mind az üzemek nagyjából egyforma többlet- termelést értek el. Az ipari üzemek közül az Árammérőgyár eredménye kiugróan jó, de követ a többiekre sem vethetünk. Szövetkezeteink sorában egyedül a Háziipari Szövetkezet nem érte el a 100 százalékot. Lemaradásuk oka, a hiányos alapanyagellátás, sajnos, nem szűnt meg. Az .egyéb kategóriába sorolt egységek közül a Volán nem teljesítette tervét az első félévben, de júniusi, júliusi. augusztusi eredményei elfogadhatók.

— Említette, a pártbizottság és a város üzemeinek, szövetkezeteinek kapcsolata igen szoros, hogy úgy mondjam, minden lépésükről tudnak. Mik ennek az előnyei?

— Ahogy magunk között mondjuk, állandóan képben vagyunk. Nekünk ez a jó. A termelőegységeknek meg az, hogy ha problémáik adódnak, azonnal segíthetünk.

— Milyen ez a segítség?

— Azon túl, hogy a terv- készítés időszakában ellenőrizzük, terveik összhangban vannak-e a népgazdasági célkitűzésekkel, sok, a mindennapokban aprónak tűnő gond, nehézség megoldásában működünk közre. Nem arról van szó, hogy adhatunk nehezen

munkaidőt, és a nagy termelékenységű gépeket. Az Áram- mérőgyárban az ilyen munkahelyeken 0,1—0,15 százalékkal emelkedett az átlagos műszakszám. Valamelyest

beszerezhető anyagot, vagy félkészterméket; munkáskézzel sem szolgálhatunk, de nem is ez a dolgunk. Nem rendelkezünk kényszerítő eszközökkel sem. Mégis, miben segíthetünk? Például abban, hogy a tervezőintézet küldje a művelődési ház alapterveit, enélkül a KKMV nem kezdhet az alapozáshoz. Abban, hogy az Építőipari Szövetkezet építési területén ne mérjenek szeszes italt. Abban, hogy ne értelmezzék annyira mereven az Egy iskola —• egy üzem mozgalmat, lehet az egy iskola — több üzem is. Ez a legfrissebb példa. A befejezés előtt álló zeneiskolát patronáló üzemben nincs asztalos, nekik pedig most faipári szakemberre lenne szükségük. Kerestünk olyan céget, ahol van. Akadnak más természetű ügyek is. Előfordul, hogy a szűk munkaterületen hajba kapó Építőipari Szövetkezetét kell békít- gefcni a mélyépítő vállalattal.

Tartalékok

— A számok egyértelműen bizonyítják, a város üzemei, szövetkezetei az első félévben kimagasló eredményeket értek el. Mi a magyarázata?

— Alapvetően a jobb szervezésnek és a nagyobb termelékenységnek köszönhető. Az eredmények bizonyítják, a sokat emlegetett tartalékok valóban léteznek. Jobban kihasználják a munkaidőt és a

mérséklődött a városban a fluktuáció, 30 százalékról körülbelül 25-re. Figyelemre méltó tény, hogy a KKMV kivételével valamennyi üzemben a tervezettnél kisebb létszámmal érték el a nagyobb eredményt. Kevesebb vagy a tervezett mennyiségű túlórát használták fel. Ezt azonban nem szabad túlbecsülni, hiszen tavaly igen sokat túlóráztak. Annál értékesebb a termelékenység mutatószáma. Az egy főre jutó termelési érték — az anyag költségét nem számítva — 115 százalékra emelkedett. Ugyanezt mondhatjuk a bérfelhasználásról is. Az ipari üzemek tervezett bérszínvonalukat egyti- zed, a szövetkezetek nyolctized százalékkal lépték túl. Ezek a tények igazolják, valóban hatékonyabb a gazdálkodás.

— A város termelőegységei tehát nemcsak megértették az 1977-es év fontosságát, hanem

— legalábbis az első félévben

— teljesítették nagyobb feladataikat, jobban dolgoztak.

— Kétségtelenül jobban dolgoztak. De azt sem szabad elfelejteni, a beruházás, termelés, fejlesztés folyamat, amelyben nem húz okvetlenül éles határvonalat egy-egy évkezdet. Az idei eredményekben benne vannak a korábbi évek erőfeszítései is. S ha már ön óvatosan fogalmazott, hadd legyek én bátrabb : nagyon bízom benne, ipari üzemeink, szövetkezeteink éves tervüket is maradék nélkül teljesítik.

Kör Pál

Megvizsgálta az MGI

Új hűtő a tejvonalhoz

Azt minden háziasszony tudja, hogy a 'tejet a hűtő- szekrényben érdemes tartani a felhasználásig. Azt már kevésbé, hogy a tej hűtéséről már a fejes után azonnal gondoskodniuk kell a gazdaságoknak, majd a tejüzemeknek.

A korszerű nagyüzemi tejtermelő telepeken erre a célra külön gépek állnak készenlétben,

hogy a kifejt tejet a megfelelő tárolási (szállítási) hőmérsékletre csökkentsék.

Szakszerűbben szólva ezek a hűtőgépek fontos részei a zárt tej vonalaknak, amelyeknek az a lényege, hogy a frissen fejt tej minél kevesebbet érintkezzék a istálló levegőjével. Ezt az egészségügyi, higiéniai követelmények előírják. Ezért a fejőgépekből ma már általában nem kannákba, vagy mozgatható tartályokba kerül a tej, hanem

zárt csővezetékeken jut el az istállók jól elkülönített helyiségébe, a tej- kezelőbe.

Itt hűtik és tárolják az elszállításig.

A tejhűtőgépek választéka új típussal gyarapodhat a közeljövőben. A Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézetben

ugyanis elvégezték annak az MKA—2000—L—2 típusú hüt- vetároló berendezésnek , a vizsgálatát, amelyet az NDK-beli Impulsa cég gyárt. Ez a berendezés nem teljesen ismeretlen hazai szakembereink előtt,

hiszen az Impulsa által készített fejőházi gépekből sok üzemel Magyarországon.

Az MKA—2000 hűtvetároló az eddigi típusoknál nagyobb befogadóképességű és teljesítményű. Úgynevezett hasznos térfogata 2000 liter. Hűtőagg- regátja kompresszoros, a gép villamos hálózatról működik. A tej hűtését egy percenként 36 fordulatszámú keverőszef- kezet is segíti. Automatikus vezérlő gondoskodik a tárolt tej megfelelő hőmérsékleti határok között tartásáról.

A vizsgálatok alatt a beépített hőfokkapcsolót úgy állították be, hogy ha hűtéskor 6 Celsius fokra csökkent már a tej hőmérséklete, automata kikapcsolta a hűtőszerkezetet. Ha viszont időközben 8,4 fokra nőtt a tej hőmérséklete, a

/so/oj tolltartó

hőfokkapcsoló megindította a hűtést.

Az intézet tájékoztató szakvéleménye szerint az MKA—2000—L—2 tej hűtvetároló megfelel a követelményeknek,

tehát hasznos gépe lehet tejtermelő gazdaságainknak.

F. I.

Parkosítanak a lakótelepen

A Stromfeld Aurél sétány! lakótelepen a budapesti Kőfaragó- és Épületszobrászipari Vállalat dolgozói parkosítanak. A képen a 302-es kotrógép segíti az emberek munkáját.

Barcza Zsolt (elvétele

SPORT —SPORT —SPORT —SPORT —SPORT

LABDARÚGÁS

Két csapat veretlen, négy nem szerzett pontot

A harmadik' bajnoki forduló után bőven volt mondanivalójuk a csapatok képviselőinek. intézőinek és a játékvezetőknek. A labdarúgó-szövetség keddi összejövetelének egyetlen szépséghibája,' hogy a résztvevőknek csak a sportfelügyelőség épületének udvarán jutott hely. Igaz, a különböző bizottságok a felügyelőség helyiségeiben és a KISZ által rendelkezésükre bocsátott szobákban dolgozhattak. Mint hallottuk, ha a gödöllői városi tanács vezetői írásban megkeresik a BKV cinkotaí üzemegységének vezetőjét, ez a gond megoldódhat. A Szabadság téri volt Utasellátóban ki lehet alakítani, ha ideiglenes jelleggel is, megfelelő otthont a sportvezetők számára.

Sajnos, az el'múlt vasárnapon több játékos* jutott a kiállítás sorsára. A legtöbb szó a Valkó—Bag találkozóról esett. A bagiak nehezen viselték el, hogy döntetlennel kellett távozniuk a valkói pályáról. Szerintük ezért a játékvezető a főbűnös.

Galgahévíz—Szada 2—2 (1—0)

Vezette: Máté.

Az igazságos pontosztozkodással végződött mérkőzésen Németh Lászlót (Szada) durva beszéd miatt kiállították.

Honvéd MSE—Karíal 3—0 (1—0)

Vezette: Molnár.

Az igen jól játszó Honvéd nagyobb gólarányú győzelme sem lett volna meglepetés. A kartaliak ezúttal igen ener- váltan játszottak.

Túra—Péccl 2—3 (1—0)

Vezette: Imre.

Sportszerű mérkőzés, a helyzeteit jobban kihasználó vendégcsapat megérdemelten

nyert.

Mogyoród—Zsámbok 2—1 " (1—0)

Vezette: Palotai.

Sportszerű, de alacsony színvonalú mérkőzés. A játék képének a döntetlen jobban negíelelt volna.

Kerepes—Aszód 3—3 (1—1)

Vezette: Legéndi.

A gyenge napot kifogó aszódi kapusnak a 88. percben beszedett góljával nyertek a hazaiak.

Hévízgyörk—Veresegyház 1—2 (0—2)

Vezette: Tóth.

A györkiek nem találtak magukra. Időhúzásért a játékvezető hosszabbított.

A GEAC—Isaszeg találkozót elhalasztották.

A II. osztályban történt: Dány—Gödöllő II. 3—0 (1—0)

Vezette: Bodor.

A sportszerű mérkőzésen jó játékvezetés mellett megérdemelten nyertek a lelkes dá- nyiak.

Valkó—Bag 4—4 (2—3)

Vezette: Födi.

Kiállítással tarkított mérkőzésen — két bagi és egy valkói játékos kényszerült korábban elhagyni a pályát, nem született meglepetés.

Nagytarcsa—Erdőkertes II. 3—0 (0—0)

Vezette: Varga.

Ezen a kemény mérkőzésen a bírói hármas jól működött. 1—0-ás állásnál a tárcsái kapus 11-est védett.

Domony—Kartal II. 3—2 (1—1)

Vezette: Rócz.

Küzdelmes, kemény csatát vívott a két csapat.

A bajnokság állása az I. osztályban:

1. Honvéd MSE 3 3 - - 7—0 6

2. Mogyoród 3 3 8—3 6

3. Kerepes 3 2-1 7—5 4

4. Péceí 3 2-1 7—6 4

5. Zsámbok 3 2-1 4—3 4

6. Veresegyház 3 2-1 4—4 4

7. Galgahévíz 3 111 5-10 3

8. Aszód 3 1-2 10—7 i

9. Kartal 2 1-1 7—4 2

10. Szada 2-11 2—3 1

11. GEAC ------------12

. Túra 3 - - 3 4—7 13. Hévízgyörk 3 - - 3 2—6 14. Isaszeg 2 - - 2 2-11 A II. osztály táblázata:

1. Gödöllő H 3 2-1 9—5 4

2. Dány 3 2-1 8—I 4

3. Bag 3 1 2 - 9—6 4

4. Domony 3 2-1 6—7 4

5. Nagytarcsa 3 111 4—6 3

6. Erdőkertes II. 3 1-2 7—7 2

7. Kartal II 3 1-2 7—7 2

8. Valkó 3-12 6-11 1

A IV. fordulóban megkezdi bajnoki szereplését a GEAC együttese is. Elsőnek Mogyoródot, majd hétközi mérkőzésen, ugyancsak Gödöllőn, Szadát fogadja.

Csiba József

1

tad, a felsőről felgördült a roló, ha visszatoltad a helyére, újra redőny takarta a színes ceruzákat, a tollat, a radírt. llyen tolltartója senkinek sem volt az osztályban. Ezért már irigyeltem is H. Jancsit.

Otthon mondtam is anyámnak, kellene nekem egy tolltartó.

— Van neked, hiszen vettünk, elfér abban minden.

— De olyan kellene, mint a Jancsié.

— Miért, az milyen?

— Rolója van. És lehet, is kapni, láttam a Sáli Emma boltjában. És csak két pengő

— Két pengő? Tudod fiam, milyen sok az a két pengő? Jól van ne sírj, majd ha sok pénzünk lesz, veszünk neked. Szebbet is annál.

— De mikor lesz sok pénzünk?

— Amikor apukád megjön a frontról.

— Mikor jön meg?

Anyám hallgatott, talán sirdogált is. nagysokára mondta csak:

— Nem tudom, kisfiam, nem tudom.

Amikor apám megjött, már bombáztak. Rokkant, két mankóval, munkaképtelenül érkezett, s mi már iskolába se jártunk — a 'anítas bizonytalan ideig szünetelt...

★

Most már az unokámra gondolok. Ha majd megszületik, akár fiú lesz, akár lány, veszek neki villanyvonatot, csöndes délutánokon megtanítom at kezelésére. S ha iskolába megyt veszék neki... Tessék mondani, gyártattak még rolós tolltartót?

Baumann László

órait kapott, amit nem szeretett, az egészet odaadta, még haza is vittem belőle.

Néha elhívott iskola után, tábla mellől elcsent krétával végigvonalaztiík az útba eső házak oldalát. A cselédlány azonnal a fürdőszobába tuszkolt bennünket, hogy valamelyest alkalmasak legyünk arra, hogy a gyerekszobába lépjünk, mert útközben ahány tócsa volt, valamennyibe beletoppantottunk, hadd fröcsköljön szerteszét. Talán azóta szeretem az esőt...

S talán azóta állok meg szívesen a játékbolt kirakata előtt, s hosszasan elnézem a .kisvasutakat, a méretarányos mozdonyokat, pullmanko- csikat, síneket, váltókat és szemaforokat, amióta megláttam Jancsi két szobát behálózó Európa-vasútját, állomásaival, alagútjaival, sorompóival. Csak a késő délután, vagy a szigorú szülői szó tudott onnan benünket elszakítani. Ezek a játékok ma sem olcsók, akkoriban pedig... S amikor végre eljutottunk odáig, hogy futotta volna rá, már régen benne jártam a felnőttkorban. Apaként megvehettem volna, de lánygyereknek?

És sokáig elálldogálok a kirakat előtt, ahol iskolaszereket kínálnak. Egyik reggel a padtársam azt mondta:

— Idenézz, mit kaptam a mamámtól!

A táskájából elővarázsolt egy tolltartót. Nem, ez nem közönséges, síma, felnyitható fedelű írószertartó alkalmasság volt. Hanem rolós. Két fiókkal, s ha az alsót kihúzO

rr sz lesz nemsokára, még akkor is, ha a nap most bőkezű mecénás, feledteti velünk, hogy augusztusban szűk marokkal mérte a meleget. Ősz jön, már tart az iskolaév, tétova léptű kicsiny elsősök viszik a táskájukat — vagy őket viszi a táska?

★

Hány esztendeje is? Hát, bizony, éppen harmincöt, mikor beültettek az első padba. Nem valamiféle előjogként, a legkisebbek kaptak ott helyet, hogy jól láthassák XVéber tanító úr szálkás betűit a kopott táblán. Az első napon, mikor mindenkihez odament, s megkérdezte: Hogy hívnak, kisfiam?, nekem csak annyit mondott, remélem te is a legjobbak között leszel, mint a bátyád. Majd a mellettem ülő fiúhoz fordult:

— Édesanyáddal megbeszéltem, te hozol tízórait a padtársadnak minden nap. Mert ők fiam szegények, még három testvére van, az apukája meg elment a frontra.

A padtársam, akit H. Jánosnak hívtak, gazdag fogorvos fia volt. Mindig szépen öltözött, s emlékszem, fehérbarna gombos tiroli bőrnadrágban járt. Nálunk meg az volt a „szokás”, hogy a nagyobbak által kinőtt kabátot, cipőt örököltünk, pedig már ők is valahol, valamilyen jótékonysági alkalommal jutottak hozzá.

Jancsi hozta is rendszeresen a tízórait, vajas kenyeret, sajtot, felvágottat, s néha valami különlegeset is: mazsolás kalácsot, szentjánoskenyeret (vajon milyen is lehetett az íze? Már nem emlékszem.) S mivel a gyerekben alig vannak még előítéletek, össze is barátkoztunk. Ha olyan tíz-