Pest Megyi Hírlap, 1977. szeptember (21. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-07 / 210. szám

AZ ELSŐ HÉTEN

Ismerkedés a várossal országjárás

Az 1977—78-as tanévben háromszáz fiú és lány ül a Török Ignác Gimnázium és Óvónői Szakközépiskola padjaiban. A nyolc gimnáziumi osztály mellett ezúttal először három évfolyamon működik az óvónői szakközépiskola is. A tanulók létszámával arányosan növekedett a pedagógusok száma is, hat új fiatal tanár munkahelye mostantól a gimnázium. A tanévnyitó konferencián kidolgozott és a ICISZ-vezetőség által is elfogadott munkatervben fontos szerepe van a rend és fegyelem megszilárdításának.

A nyáron bevezették az iskolába a városi vizet, de a munkálatokra a testnevelés fejlesztésére szánt összeget fordították. Ezért a torna^á- lya aszfaltburkolású helyett egyelőre salakos, az öltözőket pedig társadalmi munkában kívánják rendbehozni.

A gimnázium diákjai az első héten csak két napot töltenek tanulással, csütörtökön és pénteken — híven a hagyományokhoz — az elsősök Gödöllővel ismerkednek, a többiek országjáráson vesznek részt.

■ ■

í ;S

;-A.

■ .iw

yi. i. Vl ír • v r t •'

YAC-A

■ ■ ■ ■ ■ Mu i >—«■ ■

. ■ ■ . -• - O

IV. ÉVFOLYAM, 210, SZÁM

1977. SZEPTEMBER ’7., SZERDA

Milyen kenyeret kap naponta négyszázezer ember?

/

Patyolat-felvevő

Hétfőn megnyílt a Patyolat új felvevőhelye a Stromfeld Aurél sétányon. A szolgáltatást hétfőtől péntekig 14 és 18, szombaton 9 és 13 óra között vehetik igénybe a telep lakói.

Azt hiszem, a kenyér szó hallatán kevés ember tudatában jelennek meg hatalmas gépek, nemigen gondol automatizálásra, nem jutnak eszébe ilyen fogalmak: technológia, élőmunka, kisgépesítés, kapacitás, termelés, Pedig eszébe juthatnának. Már ma is. Még inkább a jövőben a közeljövőben.

Lassan-lassan az idősebb asszonyok is a régmúlt emlékei között tartják számon a hajnali dagasztásokat, az előző esti kovászolást, a házi kenyérsütéssel jár*ó fáradságos és örömteli pillanatokat. Szidják a kenyér minőségét városon és falun, ám kinek jutna eszébe olyan igazi piros-barna foszlós-ropogós kenyeret sütni. Senkinek. Még ha tudna is. Még ha áll is a kemence az udvaron.

Nem nagy jövőt jósolnak a szakemberek a kisüzemnek

TÚRA

Félmilliós gázcseretelep

Üj, százhatvan négyzetméter alapterületű propán-bután gázcseretelepet adtak át. Túrán. Körülbelül hétszázhar- minc palackot tárolhatnak a Galgavidéke ÁFÉSZ beruházásában készült létesítményben.

Az újonnan épült telepre nagy szükség volt, hiszen a régit a község belterületén biztonsági okokból tovább nem üzemeltethették. A telep költsége mintegy ötszázezer forint.

Kalandjaim a kisördöggel

E

z meg mi fán terem? — kapja fel a fejét az ember, ha a maga vagy más írásában elírást talál. A nyomda ördöge igazából a megjelent sorokat cifrázza olykor, ám gyakran már a szerkesztőségbe beoson, s a gépelt kéziratra is ejt egy-egy pacnit...

Az még csak hagyján, ha ezek az elírások a szöveg értelmét nem zavarják, a kínosabb az, ha az átváltozott szó önmagában egy új, értelmes mondatrész lesz.

Itt van egy régebbi esetem — aratási beszámolóból. Ab- bah az évben esős, zivataros nyár volt. Aki csak tehette, kaszát, marokszedő sarlót és kévekötő botot vett, hogy segítse az aratás- Még ennek ellenére sem volt. indokolt, hogy egy mondatom így hangozzék: „Törekednünk kall arra, hogy a tarlón ne maradjon sok halász. (Még akkor sem, ha a halászok kivonultak aratni.)

Üj masinát szerkesztettek az egyik szövetkezetben, hogy a burgonya ültetését megköny- nyítsék. Ez még a hatvanas években történt. Nosza, adjunk fényképes hírt róla, hátha a módszer másoknak is megtetszik. A híradás túl jól sikerült, mindössze egyetlen hibával. A képaláírás ugyanis ez volt: „Üj sorjelölőt készítettek a szövetkezetben a burgonya üdültetési szezonra.” Azóta is lesem, várom az újabb fajtákat, amelyek teszem azt nemcsak üdülni, hanem futball-mérkőzésre, lóversenyre, sőt külföldre is eljárnak.

Az utóbbi időben — érthető módon — még jobban figyelem hol üti fel a fejét a kisördög, mikor tudom fülön- csípni. Hát ez most végre egyszer sikerült. Ügy alakult a dolog, hogy ezen a nyáron egyik, éppen szabadságát töltő kollégám cikkének kefelevonatát, a friss nyomdai levonatat javítottam, amikor előlépett a kis ravasz, amolyan zenebohóc képében. Mert ugyan mi mást lehetne ráfogni, amikor ezt mondatta volna szegény barátommal: „Számításba kell még vennünk, hogy az elmúlt években változott a búza világpiaci ária." Nem hagytam neki énekelni!

Kaposi Z. Pál

sem. Amelyek ma még vannak, s az igazihoz hasonló kenyeret sütnek. Ök még sütik. A közép- és nagyüzem előállítja, termeli. Hogy mekkora üzemekről van szó, íme: az Észak-Pest megyei Sütőipari Vállalat négy várost, Szentendrét, Vácot, Dunakeszit, Gödöllőt, négy járás, a szentendrei, váci, gödöllői; monori nyolcvanhat községet látja el kenyérrel, süteménnyel, finompékáruval. Négyszázezer embert. S vegyük hozzá a Dunakanyar évi negyven- hatvanezer átutazóját, üdülőjét. Hatalmas szám. Hány gazdasszony, házi kemence győzné ezt?

Mint neve mutatja, vállalattal van dolgunk. Négy, végrehajtási önállósággal rendelkező üzemcsoport, harmincnégy különböző nagyságú és műszaki színvonalat megtestesítő sütőüzem tartozik hozzá. Valamivel több mint ezer szakmunkás, alkalmazott, irányító és vezető szakember működteti a hatalmas gépezetet. Fiatal vállalattal állunk szemben mégis, hiszen két éve, 1975. január elsején jött létre két korábbi, a Pest megyei

I. és II. számú sütőipari vállalat összevonásával. Idézzük csak fel a hivatalosan megfogalmazott feladatkört: „Sütőipari termékek és édesipari lisztesáruk gyártása, a termékek nagy- és kiskereskedelmi forgalmazása."

A minap a vállalat vezetősége a járási párt-végrehajtóbizottságnak adott számot az eltelt két és fél év tapasztalatairól, tevékenységükről, termelésük és fejlesztésük feladatairól.

Eredetileg napi 163 tonna volt a kapacitásuk, ami azóta a belépő három új üzemmel, a gödöllői kenyérgyárral, a gödi és kerepesi sütőüzemmel, az aszódi, a szobi és a pilisi korszerűsítésével 43 tonnával növekedett, ebből azonban levonandó 23 tonna, néhány alkalmatlan kisüzemet ugyanis időközben leállítottak.

Summa summárum: nagyjából 182 tonna a napi teljesítményük. Tizenkét üzemben gyártanak (itt most már ez a helyes kifejezés) kenyeret, tizenkettőben kenyér mellett süteményt is, hétben pékárut, sajtos-ropogós termékeket, egyben morzsát.

Mivel naponta fogyasztunk kenyeret, esetleg más pékárut is, aligha szükséges különösebben indokolni a vállalat fejlesztési törekvéseit. Inkább megnyugvással kell rögzíteni a tényt, a vásárlók óhaja és a vállalat szándéka nem ellentétes: mi jobb kenyeret szeretnénk, ők viszont keresik ehhez az alkalmas technológiát, és a megfelelő módszereket.

Hagyományos kemencéiket fokozatosan felváltják olaj- és gáztüzelésű lengyel alagút- kemencékkel, amelyek tizenhat óra alatt nyolcvan mázsa kenyeret, illetve 120 ezer darab pékárut képesek sütni. Az eddigi tapasztalatok szerint jó minőségben. A csere ütemének természetesen a sütőiparban is határt szab az a bizonyos takaró, amelyiknél tovább ők sem nyújtózkodhatnak. Mint mondják, a tempó, a fejlesztés lehetősége a kívánatosnál lassúbb.

Harmincnégy üzem közül mindössze tizenháromban található korszerű kemence. A többiben a mai mértéket meg nem ütő’ falazott kemencékben sütnek. A jelenlegi ötéves terv előttünk levő éveiben

még két új kemence beépítésére nyílik lehetőségük, egyet a péceli, a másikat a vecsési üzemben.

A kenyeret ugyan lisztből sütik, de mielőtt a kemencébe kerülne, még sok minden történik vele. A korszerű sütc- alkalmatosság tehát mm óid meg mindent. Nem mindegy milyen a liszt, hogyan dagasztanak belőle tésztát, hogyan keltetik, s a végén, ha minden sikerült, a kemencéből kihalászott kenyér még nincs az asztalunkon. Azt szállítani kell, a boltok pultjain tárolni.

Mi már most is sokkal jobb kenyeret sütünk, állítják a sütőipari vállalat vezetői, mint amilyet a vásárlók megesznek. A minőségromlásban a szállítás a ludas.

íme, röviden felvillantva, így fest a dolog a másik oldalról. Ezt tudva napi bosszúságaink nem csökkennek, de legalább látjuk, mi a helyzet, mit várhatunk. K. P.

Ga/gamácsa

Az összefogás iskolája

Átadása válogatja, hogy az egybegyűltek közönyösen

hallgatják az ünnepinek szánt szavakat, megértő mosollyal, vagy kuncogással szemlélik a rutinmozzanatokat: átadom,

átveszem, megőrzőm, vigyázok rá, megbecsülöm, méltó leszek hozzá, avagy tényleg ünnep az esemény, tartalom és forma, érzés, gondolat, szó és beszéd között csak annyi a különbözés, amennyi az élmény és a kifejezés között a dolog természeténél fogva mindig meglesz.

Könnyen és gyorsan

Galgamácsa az utóbbira, az ünnepre szolgáltatott példát, pontosabban a falu népe, amikor hétfőn délelőtt fölavatták az új iskolát. Szabatosan kifejezve annak egyik részét, hiszen a teljes befejezés az év végére várható. Nemcsak a járás párt- és állami vezetőinek jelenléte mutatta, hogy fontos dologról van itt szó, hanem az eltelt két-három évben az iskolaépítéssel kapcsolatban kialakult együtt- akarás és közös munka is sajátos hangulatot adott.

Idestova négy éve kezdődött a munka, a járási hivatal és a megyei szervek megértő támogatásával. Az építkezés lassúsága ezúttal nem a szokásos építőipari gyermekbetegségek számlájára írandó. A tervezésben és a kivitelezésben is a helybeliek vállalták a nehezét, s mindig any- nyit raktak a falra, amennyire erejükből, s a kapott támogatásból futotta. Az iskola végül is nem lassan, hanem olyan ütemben épült, ahogyan a lehetőségek engedték.

Dr. Süpek Zoltán, a járási hivatal elnöke ünnepi beszédében az összefogás és a társadalmi munka méltatása után az alapvető művelődés- politikai elv jelentőségét

hangsúlyozta: a legkisebb

községben is a legjobb körülményeket kell megteremteni ahhoz, hogy a gyermekek könnyen, gyorsan és színvonalasan elsajátíthassák a nélkülözhetetlen alapismereteket.

Lakosság, tsz, gyár

Pofonegyszerű volna a dolgunk, ha feneketlen zsákból számolatlanul bányászhatnánk elő a forintokat. Az érte vásárolható tégla, cement, cserép, ajtó, ablak s ezernyi tartozék és szerelék korlátlan mennyiségben várna bennünket a boltokban. Ha így volna,

Anyakönyvi hírek

Született: Juhász István és Nagy Ildikó Ilona: Jácint, Preska Lajos és Lakatos Mária: Annamária, Varga László Ferenc és Braun Zsuzsanna: Zsuzsanna, Vidics József és Pokorádi Angyalka: Attila, Katus József és Tulipán Mária: Csaba, Lengyel Imre és Harangozó Mária: Péter, No- vák Mihály és Bori Erzsébet: Mónika, Király László és Marci Gizella: Zsolt, Hrustinszki Gábor és Gál Erzsébet: Mariann, Varga András és Farkas Magdolna: Péter, Kovács Sándor és Kelemen Róza Viktória: Sándor, Kassai Zoltán Lajos és Jámbor Éva,: Krisztián, Kuris László és Masznyik Borbála: László, Princz András és Virok Katalin: Ivett, Lovász László István és Vér

Margit: Erika, Baczkó István és Saska Mária: Ildikó nevű gyermeke.

Névadót tartott: Erdélyi József és Halász Katalin: Katalin, Németh Gyula és Duna Zsófia: Szilvia nevű gyermekének.

Házasságot kötött: Árvái

József és Erdélyi Margit, Tó- bi József László és Guba Julianna, Bánrévi Imre János és Farkas Márta Katalin.

Elhunyt: Könczöl András, Isaszeg, Kossuth utca 129, Szokai László Köztársaság út 40, Pálfalvi János, Petőfi Sándor utca 3. Bán Géza, Isaszegi út 93, Fekete Sándorné Bálái Eszter, kastély, Nádor István- né Ziegler Karolina, János utca 12.

legalább materiálisán hamar megteremthetnénk tanya és falu, kis és nagy város tanulóinak egyenlő feltételeit. De hát bárhogy szeretnénk, nincs így. Ezért tesz szert nagy jelentőségre a lakó- és munkahelyi közösségek öntevékenysége, összefogása, társadalmi munkája.

Három tanterem Galgamá- csának kevés. Ebben három.- négy éve mindenki egyetértett, a községbe» és a járásban egyaránt. Azt is tudták, anyagi lehetőségeik szűkösek. összedugták hát a fejüket, latolgattak, : tervezgettek. Községi, járási, megyei illetékes vezetők együttgondolkodása végleg megmaradt. Megértésre és egyetértésre találtak a három falu, Galgamácsa, Vácegres és Váckisúj- falu lakosainál a környéken működő gazdasági egységeknél. S nem utolsósorban a tanári karnál.

A munka lelke és motorja Kukely István iskolaigazgató volt. Szervezett és tervezett, az alapozástól a falazásig mindenütt ott volt. Tolta a talicskát, keverte a maltert és a betont. Ugyanilyen lelkesen és szorgalommal dolgozott a tanári kar. Hivatásos kivitelezőre nem számíthattak, de akadt a községben az effajta munkához értő szakember, s bízhattak az összefogás Termelőszövetkezet és az ikladi Ipari Műszergyár támogatásában.

Ev végére elkészül

Ily mócjon néhány millió forintot megtakaríthattak, s az év végére teljesen befejeződik a körülbelül 8,5 millió forint költséggel felépített nyolc tanterem, tornaterem, tanári szoba, igazgatói iroda, szertárak, ugyanakkor a régi épület felújítására is sort kerítettek. Az új és a régi harmonikus egységét képező iskola nemcsak három község oktatási központja lesz. hanem az összefogás szép példája is. Bizonyíték arra. hogy közös akarattal és erővel iócskán enyhíthetők a gondok még akkor is. ha anyagiakban nem bővelkedünk.

K.

Új kor új emberei

dód, öcsém, a szemem, szám eláll néha, micsoda nagyszerű gépekkel dolgoznak ma a

földeken!

Igen, amikor mi gyakran arról beszélünk, vitatkozunk, hogy ez vagy az a gép kissé gyengébb teljesítményű, mint amit tegnap használtunk — gyakran nem gondolunk rá: mindent egybevetve, hol vagyunk már az ökrösfogatok korszakától, hol a százezreket tarlóra, répaföldre, kukoricaszedésre szólító időktől. Nem, persze, nem kell elfogadni a kevesebbet tudó gépeket, természetesen a jobbakat kell keresni, gyártani, forgalmazni! Ezzel nyugdíjas, öreg barátom is egyetért! Neki más miatt is szemet szúr az a fejlődés, amit csak ezen az egy területen elértek szakmabelijei. Egészséges ösztöne diktálja sóvárgását az új technikai vívmányokat látva, szeretne dolgozni velük ő maga is, vagy ha mást nem, hát

— mint teszi nyolcvanévesen

— a fogatos boronák, az ekevasak, a lovas kocsik javítása után, segíteni a gabonakombájnok „vasalásának” apró munkáiban. Edzett szervezetének köszönheti, hogy még elbír a félkézkalapáccsal, vagy éppen szakértőén szól azokhoz, akik a szövetkezetben átvették örökét, s az aratásra, kukoricabetakarításra készítik fel a kombájnokat. Jólesik neki, ha olajos kézzel végigsimíthatja a munkára kész gépeket.

Mondom, a köznapok is szülnek kitartó, lelkes katonákat. Ezreket. Belőlük másfajta hősök lesznek. Az új, emberibb társadalomért dolgoznak, csendben vívják meg harcukat, szótlanul teszik, amit kell. Azok is, akik nem puszta kézzel, de ésszel, értelemmel munkálkodnak.

A munka kellős közepén lenni — ezért is valóban jó dolog. K. Z. P.

A munka kellős közepén lenni — tulajdonképpen jó dolog. Nincs gond a hogyannal, általában megy minden, mint a karikacsapás. Ilyenkor a fáradtságérzeten köny- nyen túlteszi magát az ember — jószerivel oda sem figyelünk rá.

Ez a mostani kor — vajon foglalkoztak-e már vele a társadalomkutatók? — cseppet sem ró kisebb terheket ránk, mint amilyenekről atyáink gyakran szót ejtenek. Az elmúlt huszonöt-harminc év a munkaképes nemzedék számára valójában felér egy hőskorral. Nem, természetesen nem abban az értelemben, ahogy azt megszoktuk. Túl- Harsogó, dicstelen beszéd lenne, ha azt mondanánk: a mi korunk, a mi társadalmunk alapjainak lerakása egyenlő azzal a másik hőskorral. Ám, ha megkockáztatjuk, hogy most, a szürke hétköznapokon is vannak hősiesen, gyakran erejük túlfeszítéséig munkálkodó kortársaink — nem járunk messze egy új igazságtól. Attól, hogy a köznapoknak is vannak lelkes katonái. Nem is kevesen! Különben nem tartanánk ott, ahová elértünk. Aki tenni akar, annak bőven van dolga. Sőt azoknak is, akik valaha megkezdték a munkát, de koruknál fogva másképpen aktívak, mint mai nemzedékünk. Az ő munkájuk is aranyat ér.

Ha másért nem, hát lelkesítő szavaikért illeti megbecsülés őket. Űk tudják igazán, hogy amit annak idején elkezdtek — kell és érdemes jól folytatni. Előttem van annak a nyolcvanéves kovácsmesternek az alakja, akivel néhány hete találkoztam ismét, különben régi ismerősöm, s aki — miközben a legújabb mezőgazdasági gépekről szóló prospektusokat forgatta — megjegyezte: — Tu-