Pest Megyi Hírlap, 1977. szeptember (21. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-04 / 208. szám

Rir 1977. SZEPTEMBER 4., VASÁRNAP MíAav A fővárossal közösen Omszki Park Pest megyében Árpatarló... Omszki Park. Talán éppen, egy ittfelejtett kalász helyén lesz két nemzet hősének monumentális szobra. Kavicsbánya-tóból csónakázó­hely, strand, horgásztanya. Aggott focipályából stadion, az akácos helyén arborétum és az országúitól kőhajításnyira a háromezer személyes orosz étterem. S ahol most a tar­lóban madarak keresnek el­pottyant szemet, ott meseor­szág lesz. Budakalász határá­ban, az árpaföld helyére még sohasem volt óriásparkot ál­modunk. Gondolatok találkoznak Hogyan születik meg egy ilyen gondolat? Aligha lehet pontosan rekonstruálni. Talán szovjetunióbeli testvérme­gyénk székhelyének, Omszk- nak Magyar barátsági parkjá­ban, egy beszélgetés közben. S meglehet: ugyanebben az időben Budapesten is — ki tudja hányadszor — megfogal­mazódott: a fővárosiaknak nagy szükségük volna a sza­bad idő kulturált eltöltéséhez egy parkra. Így születhetett a budapesti és a Pest megyei gondolatok találkozási pontján a szovjet—magyar barátságot is reprezentáló Omszki Park létesítésének gondolata. Az 52 hektáros park a fő­városból kiömlő Barátság pa­tak, Budakalász és a 11-es szentendrei műút között épül majd egy 12 hektáros tó kö­rül. Hogy milyen lesz? Tanul­mányterve már elkészült. Az íróasztallap nagyságú rajzon dátum: 1977. augusztus. Az elképzelés valóban nagysza­bású, ráadásul néhány olyan részletet is tartalmaz, amely hazánkban újdonságnak szá­mít. A tervezőt kértük, hogy vezessen végig a rajz — egy az ezerhez léptékű — sétá­nyain. Ligeti Károly szobra Mindenekelőtt azt’ kell elmondanom, hogy egy ilyen hatalmas alkotás sohasem csak egy ember elképzelését tartalmazza — kezdte az is­mertetést Szenczy Károly épí­tész, az Óbuda Termelőszö­vetkezet műszaki osztályveze­tője. — Induljunk el a Szent­endrére vezető országútról, ahonnan bekötő út vezet majd a park közepére. Az ország­úitól száz méter szélességben 1800 személygépkocsinak csi­nálunk parkolót, a bekötőút pedig alacsony szökökútig ve­zet, mögötte állítjuk fel F. D. Bugajenko szovjet művész Ligeti Károlyról, a mártírha­lált halt forradalmárról min­tázott szobrát. A szobortól jobbra épül a strand: két öt- venméteres medencével és több gyermeklubickolóval. A parkoló és a strand között lesz az étterem, amely az orosz néprajzi hagyomány sze­rint énül. — Ügy hallottuk: magyar nevezetessége is lesz. — Igen. Mind a 14 magyar bortájegység italából borkós­tolót rendezünk be. De ha­ladjunk tovább jobbra a tó­parton. Két oldalán horgászte­rületet alakítunk ki. A tavon csónakázni lehet majd, sőt gondoltunk egy biztonságos vízisíelésre alkalmas felszere­lés beépítésére is. A negyedik oldalon sportpályákat tervez­tünk: kézi-, kosár-, röplabda és golfpályát, s a jelenlegi labdarúgópályához tribünö­ket építünk. — Ezzel képzeletben visz- szaérkeztünk a park közepére, a Ligeti Károly szobor mögé. — Innen kezdődik majd az arborétum, amelyben az omszki táj jellegzetes növé­nyeit találjuk: .nyírfákat, kü­lönleges fenyőket és virágokat. Megjegyzem, hogy a felszaba­dulás óta ez lesz az első új településű arborétum. — Itt már elérjük Buda­pest határát, a Barátság pata­kot. Hófehérke, Gul iver... — Egyelőre forduljunk visz- sza a Szentendrei út irányá­ba. Elénk tárul a meseország: 12 tisztáson 12 közismert me­se, például Hófehérke és a hét törpe, Óz, Ludas Matyi, Kö- köjszi és Bobojsza, A muzsi­káló ezüst kecske és egy átírt mese: Gulliver Magyarorszá­gon, ebben városaink neveze­tes épületeit is bemutatjuk. Minden tisztáson felépítjük a mesében szereplő épületeket, a figurák részben bábok lesz­nek. de tervezzük, hogy a bu­dakalászi, a pomázi és a bu- dapest-békásmegyeri iskolások rendszeresen bemutatnak egy- egy mesét. Meseország zenéjét Sebő Ferenc komponálja és együttesével időről -időre mű­sorokat tart majd. Ehhez a komplexumhoz tartozik a fo­lyamatosan játszó mesemozi is, de meseországnak saját postája lesz és 12 darabból álló bélyegsorozata. — Kísértenek a híres ame­rikai és holland játékvárosok, nem is mindig ízléses vilá­gukkal. — Minket semmilyen üzleti szempont nem vezetett a ter­vezésnél. Szórakoztatni és tanítani akarunk. Harmincta­gú művész kollektíva dol­gozik a meséken. A csoport vezetője Illyés Gyula, közre­működik Jékely Zoltán köl­tő, Török Sándor író, Tar- bay Ede dramaturg, Foky Ottó bábtervező, Miaíkovszky Erzsébet jelmeztervező, Dré­gely László díszlettervező és ipari formatervezők modell­készítéssel. — Meseország mellett, a rajz szerint egy 5000 négyzet- méteres csarnoknak kell áll­ni, a virágkiállításnak. — Ez is egységet alkot majd az egész parkkal, hiszen szabadtéri virágkiállítás is lesz. Sőt, megteremtjük a vá­sárlás lehetőségét egy 100 va- gonos hűtőházzal és egy 1000 négyzetméteres tranzitraktár­ral. Hát itt végződik a ma még csak képzeletbeli Omszki Parkban tett kirándulásunk. A papírra vetett gondola­tok lassan ténnyé rögződnek, sok minden kell. A pénz egy része Budapest és Pest megye összefogásával te­remthető elő, • de szükség ■ van az Országos Idegenforgalmi Hivatal támogatására és a turizmus fejlesztését szolgáló pályázatok kiírásával a Bel­kereskedelmi Minisztérium se­gítségére. S mindezekhez nélkülözhetetlen a a budapes­ti és a megyei üzemek kollek­tíváinak társadalmi összefo­gása. Az első felajánlások már megtörténtek. Társadalmi összefogás Varga Ferenc, az Óbuda Mezőgazdasági és Kertészeti Termelőszövetkezet elnöke: — Vállaltuk, hogy társadal­mi munkában elkészítjük a ta­nulmánytervet és mint fővál­lalkozók, irányítjuk a kivite­lezést is, sőt összefogói leszünk a társadalmi felajánlásoknak. Ennek a parknak létesítését mi is politikai feladatnak érezzük, mert ezzel is ápol­juk a szovjet—magyar barát­ságot és a Pest megyei, va­lamint a budapesti lakosság jogos pihenési, szórakozási, sportolási igényeinek kielégí­tését is szolgáljuk. Ez utób­bi is politikai feladat. Ezért érezzük indokoltnak, hogy vállalásunkkal 10 milliós ér­tékkel járulunk a park meg­valósításához. Az Öbuda Termelőszövet­kezet példamutató felajánlá­sával párhuzamosan a Pest megyei Tanácsi Tervező Vál­lalat és a Pest megyei KÉV is bekapcsolódott a résztervek készítésébe, a Földhivatal so­ron kívül rendezi a terület jo­gi ügyeit. A fővárosi tanács­nál és a FÖMTERV-nél meg­kezdték a közművesítési ter­vek kidolgozását. Ugyanakkor rendelkezésre áll már 2,5 millió forint is, így még az idén hozzákezdenek az autó­parkoló és a bekötőút építésé­hez. A közös gondolathoz csat­lakoztak már. Ha a munka­helyek kollektívái együttes akarattal állnak az elképze­lés mellé, nyilván a másirányú, támogatás sem marad el. S akár a tervezettnél korábban is elkészülhet a park, mind­annyiunk örömére és a testvé­ri barátság elmélyítésére. Kriszt György Gödöllői tapasztalatok: Várospolitika — városfejlesztés RENDSZERESEN v}zsgáljaJ elemzi, ellenőrzi a városi pártbizottság és a végrehajtó bizottság, a termelő üzemek tervfeladatainak teljesítését, éppúgy, mint a városfejleszté­si célkitűzések megvalósítá­sát. Mindennapi gyakorlattá vált ez a munka. Nem bábás­kodást, felesleges beavatko­zást jelent az ellenőrzés, ha­nem olyan potitikai segítséget, támogatást, melyet egyetlen gazdálkodó szerv sem nélkü­lözhet. Gödöllő tizenegy éve kapta meg a városi rangot, s a IV. ötéves terv során a megye dinamikusan fejlődő települé­seinek sorába lépett. Ekkor kezdett kialakulni városiasodó arculata. Az itt élő mintegy 25 ezer ember sok mindennel gazdagabb lett az elmúlt terv­időszakban. Az új lakások száma meghaladta az 1700-at, két új iskola, óvoda épült. Ja­vult a kereskedelmi ellátás, utak, járdák készültek, emel­kedett a társadalmi munka értéke. Mindezek mellett azon­ban számottevő gondok, meg­oldása maradt az ötödik öt­éves terv idejére. Például a lakásokra várók nagy száma nem áll összhangban a lakás- építési lehetőségekkel. Több mint 1800 igénylőt tartunk nyilván, s az V. ötéves terv­ben mintegy 900 lakás épül állami erőből. Ezért szorgal­mazzuk a magánépítkezéseket, s az olcsóbb kivitelű lakások tervezését. Feszítő gond az ál­talános iskolai tanterem és a bölcsődei hely hiánya. Meg kellett találnunk azokat a lehetőségeket, amelyekkel enyhíteni lehet a helyzeten. Az Állami Zeneiskola műkö­dési feltételeit épületátalakí­tással javítottuk meg. Kétszer négy tanteremmel bővített két általános iskolát — hagyomá­nyos technológiával, hat hó­nap alatt — a helyi építőipa­ri szövetkezet. Hatvan szemé­lyes bölcsődét adtunk át, s tavasszal még egy negyven személyeset. Ez azt jelenti, hogy az óvodai mellett kielé­gítjük a jelenlegi bölcsődei igényeket is. NEM EGYENLŐ természe_ szetesen a várospolitika a vá­rosfejlesztéssel, de célkitűzé­sek eredményes megvalósítá­sa ugyanakkor politikai kér­dés. A városi pártbizottság kezdeményezésére ezért rend­szeresítettük a havi koordiná­ciós megbeszéléseket. Miért van szükség erre az operativitásra? Gödöllőn, a Szabadság té­ren 816 lakás és kapcsolódó intézmény épül meg. Ez az ötödik ötéves terv célcsopor­tos beruházásának 90 száza­lékát teszi ki. E viszonylag szűk, szanált területen négy generálkivitelező — Pest me­gyei Állami Építőipari Válla­lat, Középmagyarországi Köz­mű- és Mélyépítő Vállalat, Nógrád megyei Állami Építő­ipari Vállalat, Gödöllői Építő­ipari Szövetkezet- és egy tucatnyi alvállalkozó munká­ját kell koordinálni, egyez­tetni az összehangolt együtt­működés feltételeit. Ennek szükségességét a ki­vitelezők is látják. A KKMV kezdeményezésére még tavaly szocialista együttműködési szerződést kötöttek a kivite­lezők, a beruházó, a tervezők, a városi pártbizottság, KISZ- bizottság és a városi tanács. A kivitelező vállalatoknál ez a bizonyos fokú szemléletválto­zást is tükrözi. Tudják és ér­zik, hogy a Szabadság téri építkezések komplex megva­lósítása része a párt életszín­vonal-politikájának. ÉGETŐ GOND, s nemcsak Gödöllőn, hanem megítélésem szerint minden olyan telepü­lés fejlesztésénél, ahol az új épületek beékelődnek a már meglevő régiek közé, az épí­tési és a műszaki-gazdasági normatívák alkalmazása. Sen­ki sem vitatja annak helyes­ségét, hogy bizonyos normák figyelembevételével kell az iskolai tantermek, óvodai és bölcsődei helyek számát meg­határozni, költségeit tervezni. _Alk év hallani cm Ezért kapta a mostani bányásznapon ő a legjobbaknak kijáró aranygyűrűt. mindkét oldalán bá­Az Őrhegy Nem számítottak felszabadulás előtt a pilisvörösvári kőfejtők. Így őket még az a tisztesség sem érhette, hogy a szénbányász falubeliekhez ha­sonlóan Szent Borbálához imádkozhas­sanak boldogulásukért. El is kerülte őket a szerencse. Pedig minden reggel elindultak a családok a fehér katlan­ba, csákánnyal, lapáttal. Fúrták a lyu­kakat a hegybe, azután kosarakkal, tepsikkel hordták ki a követ a szabad ég alá. Az asszonyok, a gyerekek meg­szitálták a kőpornak valót, s utána — ha elég összegyűlt belőle —, körbe fu­varozták vele az országot, vagy átad­ták a vállalkozónak. A dolomit a kohászat, a műtrágya, az üveg és az építőipar egyik alapanya­ga. Az 50-es évek végén, a nagyszabá­sú iparfejlesztés után olyan sok kel­lett belőle, hogy ez a bánya is fejlő­désnek indult. Először 20—25 ember fúrta, robbantotta és rakta kocsikra, vagonokba a hegyet. A bányaművelés­hez ma műszakonként csak 4—5 em­ber kell, pedig a termelés megsokszo­rozódott. A japán óriás gép, a Kamat- su robbantás nélkül vájja ki a hegyet, az NDK-s kotró felszedi, s a szállító­szalagokra rakja. Egy ember irányítja az osztályozót, a többiek gépkocsive­zetők, rakodók. Ilyen ma az Országos Érc- és Ásványbányák pilisvörösvári dolomitbányája. Tn ÍÍPrpnPSÓt köszönünk Koch MWClltaCI, Istvánnak, a jö­vesztőgép irányító fülkéjébe. Éles du­daszó hallatszik. Először a hegyevő óriás áll meg, utána sorban a százmé- teres szállítószalagok. A „pilóta” le­ugrik gépéről, amikor a földre hup­pan, fehér porfelhő lebben körülötte. Előre figyelmeztettek, kár bármi másról kérdezni, úgyis csak a gépéről fog beszélni. Nincs is még egy ilyen ezermester a környéken. A gépóriás éles karmai harapják a hegy testét, zaj és erőlködés nélkül. Nincs rajta kormány, sebességváltó, csak gombok és kapcsolók: előre, hát­ra menet, forgás jobbra, vagy balra. Kisiskolás is megtanulhatná néhány óra alatt. — Nem is lehet ezen elrontani sem­mit, a kontárok ellen automatikával is felszerelték a gépet. Egyébként ugyan­úgy működik, mint a visontai óriás, csak annál sokkalta kisebb. Koch csak egy van a bányában. Hogy a szállítást megkönnyítsék, né­hány évvel ezelőtt 600 méteres alag­utat fúrtak gyomrába. Először csil­lékkel hozták át az anyagot, de nem­rég automata szállítószalagsort sze­reltek fel. Kopás István azóta egy­maga a gazdája ennek a végeláthatat­lan kígyónak, de a bánya már gye­rekkora óta társa. Apja, anyja dolgo­zott itt gyerekkorában napszámosként, s akkor, bizony, számtalanszor elátkoz­ták ezt a fehér katlant. Utóbb ő és Miklós bátyja is — aki most odaát' dolgozik —, itt kötött ki, sőt, apjuk is innen ment nyugdíjba. vájárként kezdte Szénbányában vétlenül a felszabadulás után. Sokan csodálkoztak rajta, hogy érettségi bi­zonyítvánnyal zsebében, miért vállal­ja ezt a nehéz foglalkozást. Bánya­mérnök akart lenni. Az akkori vágy különböző okok miatt nem teljesülhe­tett — technikumot végzett bányames­ter lett. Választhatott volna más szak­mát is, de akkor már nem tudott sza­kítani a mesterséggel. Mégis, hiába ragaszkodott: a bánya hűtlen lett hoz­zá. Elfogyott a szén, 30 évvel ezelőtt sorra bezárták a környékbeli tárnákat. Hát így lett kőbányász. Csulák András Koch István Kopás István Taller József Ezek szabályozzák a tervező, megrendelő és kivitelező tevé­kenységét. Szükség van rá­juk, hiszen az állam pén­zével okosan, ésszerűen kell gazdálkodni. A normatíva ál­talában jól funkcionál, de sa­játos helyzetben torzíthat is. Vegyük például a Szabadság téren megépülő lakótelepet, ahol a tervek szerint 1000 család fog élni. A normatíva kimondja, hogy ilyen nagy­ságrendű lakótelephez hány iskolai tanterem, mennyi óvo­dai és bölcsődei hely szüksé­ges. Csakhogy a Szabadság téren megépülő iskolát, óvo­dát és bölcsődét azok a gyer­mekek is igénybe Peszik, akik a régi lakótelepen élnek, ahol nincs iskola, bölcsőde és óvo­da. Az sem mindig egyértel­műen előnyös, hogy a kivite­lező vállalatok azt a techno­lógiát vállalják szívesen, amely viszonylag gyors ered­ményre vezet, s a jelenlegi gépesítettség fokának megfe­lel. Tény, hogy a vakolatmen­tes univáz szerkezettel gyor­sabban lehet egy iskolát meg­építeni, mint a hagyományos módszerekkel. De a költségek lényegesen magasabbak. Pél­daként említem, hogy 1976- ban átadtunk egy 8 tanter­mes, tornatermes iskolát, amely 14 millió forintba került, hagyományos mód­szerrel készült. A Szabad­ság téren új technológiával megépülő 12 tantermes isko­la várható költsége 25—26 millió forint lesz. Célszerű lenne a kivitelező vállalato­kat arra inspirálni — a gépe­sítettség színvonalának eme­lésével, megfelelő ösztönzők­kel — hogy nagyobb arány­ban vállaljanak hagyományos építkezést, de az építési időt is csökkentsék. Várospolitikai, városfejlesz­tő munkánkban, mint ahogy egész gazdaságpolitikánkban is, irányadó az MSZMP XI. kongresszusának hatá­rozata, rifely kiiriondja: „Tö­rekednünk kell arra, hogy a gazdasági szabályozó rend­szer hatékonyabban alkalmaz­kodjon a különböző területek adottságaihoz”. Ebből adódik a pártbizottság és tanács fel­adata, hogy a lehetőségek és szükségletek figyelembevéte­lével, felelősséggel döntsön a célkitűzésekről, s azok meg­valósítását politikai feladat­ként kezelje. A LAKOSSÁG -vr51 évre növekvő aktivitással, alkotó munkával járul hozzá lakóhe­lye fejlesztéséhez, szépítésé­hez. A járdák és utak építé­se, az iskolák bővítése, a parkok gondozása, az óvodák patronálása. közüggyé vált. A pártalapszervezetek, a körze­ti népfrontbizottságok és más tömegszervezetek jól szerve­zik és egyre inkább élővé te­szik a szocialista lakóközös­ségi mozgalmat. S az ered­mény: tavaly 16 millió forint társadalmi munkát végeztek városunkban, s ebben az év­ben eddig 8 millió a társadal­mi munka értéke. Dicséretes üzemeink, intézményeink is­kolákat, óvodákat patronáló tevékenysége. Az Árammérő­gyár több mint 28 ezer óra társadalmi munkát szervezett és 125 hellyel bővítette az üzemi óvodát. A KKMV az egy üzem, egy iskola mozga­lom mintájára augusztus 20- án elindította az egy üzem, egy óvoda akciót. A város és járás jó együttműködését pél­dázza, hogy az üzemek és in­tézmények 20 millió forinttal járulnak hozzá az épülő mű­velődési központ költségeihez. Sorolhatnám tovább a pél­dákat, hiszen a lakóhely fej­lesztése, a szociális, kommu­nális ellátottság javítása ma már valóban társadalmi ügy. S ezzel válik a városfejlesz­tés — és várospolitika együttes feladattá. Csak akkor jó a vá­rospolitikánk, ha azt az üze­mek, intézmények, a város és járás lakossága is magáénak vallja, s munkával, helytál­lással járul hozzá a tervek megvalósításához. Plutzer Miklós, az MSZMP Gödöllő városi bizottságának első titkára K

Next

/
Thumbnails
Contents