Pest Megyi Hírlap, 1977. szeptember (21. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-27 / 227. szám

■ 4 1977. SZEPTEMBER 27., KEDD Egy intézet; nyitott kapukkal VÁCOTT KÖZÖSSÉG NEVETI A KÖZÖSSÉGET A csend semmi. És a csend tűri legjobban' a jelzőket. Fe­szült, halotti, viharelőtti, döb­bent, üvöltő, idegtépő, agyszag­gató és van süket csend és van néma. Olyan csend is, amely megbúvik a dobhártyák mö­gött, szívósan útját állja a vi­lág befogadásának, gáncsot vet. a szónak is. Beszélnek és jelelnek A hangzavar minden képze­letet felülmúl: több gyerek csataüvöltésre ragadtatja ma­gát, cikáznak a nebulók, néha artikulátlan kiabálással hívo­gatva, vagy fenyegetve egy­mást. A nagyobbak komolyko­dó beszélgetéssel sétálnak az apróságok között. A téma itt is a foci, egy lány a hetedikből, esetleg a vasárnap délután lá­tott film. Ugyanúgy, mint az ország bármelyik iskolájában. Csak itt több a gesztikulálás, a szavakat támogató mozdulat, pontosabban miközben beszél­nek, jelelnek is (jeleket mu­tatnak.) Tudják, hogy a nehe­zen artikulált szavakat nem hallja a társuk, mint ahogy nem hallják ők sem. Figyelik egymás száját, beszélnek és jelelnek, hogy közöljéik gondo­lataikat, érzelmeiket, mert csaknem ugyanúgy élik át a körülöttük lévő valóságot, mint az országban bármelyik iskolás. — Mi okozza a siketséget? — Tekintsünk el a felnőtt korban elszenvedett sérülések­től — válaszol Biró Géza, a si­ketek váci intézetének általá­nos igazgatóhelyettese. — Ma­radjunk a gyerekeknél. Két nagy csoportot kell elkülöníte­nünk: egyikbe a veleszületett, öröklött siketek tartoznak, ezeknél többnyire semmiféle hallómező sem állapítható meg. Általában az utódaik is siketen születnek. A geneti­kai örökléstan szerint 70 száza­lékos valószínűséggel. — Létezik nem öröklött, de veleszületett siketség is? — Sajnos, igen, és nem ke­vés. Ezekben az esetekben ál­talában kimutatható, hogy édesanyjuk sok és erős gyógy­szert szedett a terhesség alatt. Tudományosan még nem bizo­nyított, de valószínűleg az or­vosi felügyelet nélkül szedett fogamzásgátló tablettáknak is lehet halláskárosító hatásuk. — Ön is igazolta: — hiszen 28 éve dolgozik a váci intézet­ben —, hogy fokozatosan nö­vekszik a siket gyerekek szá­ma. Mi lehet ennek az oka? — Az orvostudomány hala­dásának egy bizonyos vonat­kozása. Korábban a többszö­rösen. sérült gyerekeket nem tudták megmenteni, ma már szerencsére ezeket is életben tartják. így tehát csak relatí­van beszélhetünk a siketek számának növekedéséről. A váci intézetben a legmé­lyebben felbolygató élményt az óvoda adja. De nem ám kü­lönlegességével, hanem éppen azzal, hogy képtelenség a gye­rekek reagálásaiban bármiféle különbséget felfedezni. Zö­rögnek, csörömpölnek, utánzó, mimikus játékokat találnak ki, sikítva követelőznek és az idegen láttán eldugják fejüket a dadus szoknyaráncaiba. Olvasó óvodás? Tamás nem békült meg ve­lem. Nagy, kék szemei megtel­tek könnyel. Mit érzett? — nem lehet pontosan megfogal­mazni, de azt tudta, hogy egy kiváncsi idegen miatt produ­kálnia kell. Pedig Rudolf Fe­rencire óvónő, az alig huszon­éves asszonyok anyás meleg­ségével biztatta. És Tomi ne­kem megfejthetetlen csoda marad: olvasni nem tud, de a leírt szavak képét szinte té­vesztés nélkül felismeri. A gyerek és az óvónő leült a tü­kör elé. A négyéves apróság belefeledkezve babrálta az egyéni hallásjavító készüléket. Fején fülhallgató, előtte cédu­lák: Zsuzsi, István, Tamás, Pé­ter. — Hogy hívnak kisfiam? — hangzott a kérdés. A gyerek vizsgálgatta a cé­dulákat. aztán kitette jobbról az elsőt: Tamás. Közben hall­hatóvá vált két szótag, egy rö­vid és egy hosszú. Tamás tud­ta, hogy kimondta a nevét. De­hogyis érthetően, de ritmusa, megközelítő artikulációja volt a névnek. Aztán már bizton­sággal tette a labda képe mel­lé a labda feliratot és az autó­ra az autót, a kést eltévesztet­te, merev lett és zárkózott. Az óvónő szemben ült vele, felmu­tatott egy táblácskát és mond­ta isafeliratot: Állj fel! Tamás azonnal felállt és imételte a két szótag hasonalakját. Ülj le! — utasította a tábla. Tamás leült. Fuss! Az aprócska ember va­lószínűleg nem értette- hogy mineik Állt. Hüvelykujját a szájába vette és nem mozdult. — Butus vagy — simogatta a szőke fejét az óvónő, és Tamás a szemében eltört mécsest a fiatalasszony vállába, hajába dugta: ősi félveszerető gyer­mekmozdulat. — Néhány éve kísérletezünk ezzel az anyanyelvi visszatük­röző módszerrel — magyaráz­za Rudolfné. — A gyerek nem ismeri a betűket, de fokozato­san megszokja, hogy a konkrét tárgyakhoz milyen kép kap­csolódik, aztán, hogy a kép­hez milyen, mindenki által érthető vonalak — szókép — csatlakozik. A hallásjavító ké­szülék magas rezgésszáma rit­must, zörejt közvetít a gyerek fülébe. Ezt nem érti, de képes az érzékelt minimális zörejt leutánozni és — idézőjelben — kimondani. Koszorúznak Tamás bizonnyal megtanul beszélni, mint megannyi társa, akiknek dobhártyáján túl, a csend uralkodik. S talán húsz év múlva is ott lesz a váci in­tézet udvarán szeptember 24-én. Virágot tesz majd Chá- zár András szobra alá, tiszte­leg az előtt az ember előtt, aki 175 éve megalapította a sike­tek váci otthonát, aki világvi- szonylagban is úttörőként rög­zítette a siketnéma oktatás alapjait Szombaton délelőtt a váci intézet általános iskolájá­nak, szakmunkásképzőjének és nevelőotthonának, valamint óvodájának 200 növendéke és 121 dolgozója megkoszorúzta Cházár András szobrát. S kd tudja megszámlálni, hányán jöttek- a régi és a nemrég vég­zett növendékek közül, hogy lélekben azoknak mondjanak köszönetét, akik mellettük mentek a sorban, akik beszél­ni, írni, számolni és a szakmá­ra tanították őket. A váci intézetet miniszteri rendelet emelte általános is­kolai rangra. A képzés tíz év. Az általános iskola nyolc éve előtt két előkészítő évfolya­mon vesznek részt a gyerekek. Az óvodában elsajátított ver­bális beszédkészség után az előkészítőn többségük megta­nul érthetően beszélni, s meg­ismerkednek olyan fogalmak­kal, amelyek a halláskároso­dás miatt pici korban nem alakulnak ki. Hogy példát is említsünk: az időrendiség, a formák és a színek egyezteté­se. Ezután már úgy kezdik meg az iskolát, mint az átla­gos képességű gyerek. A számok és az ENSZ Lehetnek, akik valami áljó- ságcs megkülönböztetésből a siket gyerekekkel szembeni en- I gedékenységet vélik felfedezni a bizonyítványok mögött. De statisztikák bizonyítják: a vá­ci intézetben sokkal magasabb az osztályismétlésre utasító buliások száma az országos át­lagnál. A gyerekek jelentős ré­sze 17—18 évesen végzi el a nyolcadik osztályt, s gyakori a 21 évesen szakmunkásbizo­nyítványt szerző fiatal. Per­sze a bukásnak itt más az ér­téke: ha a gyerekek fonetikai­lag — szörnyű kifejezés — kommunikációsán nem érik el a kívánt szintet, akkor sem igen kapnak végbizonyítványt, ha informatív — ez van ! — tudásuk el is éri a minimális követelményt. VIII. A-ban számtanóra. Tananyag: a százalékszámítás jelölése. Nincs hallókészülék- nincs szemléltető mankó. Gu­lyás Sára tanárnő a leghétköz­napibb szóhasználattal és ar­tikulációval magvarázza az anyagot: 26 542-nek a tíz szá­ti^ed-észe. húsz száza­léka, az ötödrésze. Szólítja a tanulókait: Vendel, Mari, Sán­dor. Nem mindig hibátlanok a válaszok. Látom a tanárnőt is zavarja a vendég. Végül min­dig megszületik a kifogástalan válasz. Különös iskola: a ta­nulók közbeszólnak, reflexsze- rűen mondják a jó-ro66z meg­oldást. Nem zavarják egymást. Senki se hallja csak a tanár­nő. Táblára kerül a házi fel­adat is. Csöngetnek. Senki sem mozdul. Nincs történés, bár Sándornak gyanús az idő mú­lása: újra és újra az órájára pillant. S végre — de jó ka­masz korunkat felidézni — a tanárnő keze kolomprázást je­lez. Felbolydulna a méhkas. De egy pillanat... Különóra. A számok helyére négy nagybetű kerül: ENSZ — lő­nek mi jut az eszébe? Világ- szövetség. Mi van ma (IX. 20.) az ENSZ-ben? Különleges ta­nácskozás (rendkívüli közgyű­lés). Miről? A háború ellen. Mi az a neutronbomba? A há­zak megmaradnak, de az em­berek meghalnak tőle. Van-e most háború Vietnamban? Af­rikában van. Mi történt a kö­zelmúltban az NSZK-ban? Át­szökött egy oiasz fasiszta. El­raboltak egy gyárost. Óraközi szünet. A hangza­var minden képzeletet felül­múl. Az iskola és a nevelőott­hon közötti sportpályán kosár­labdáznak azok, akiknek már nincs ma több órájuk. A fel­ügyelő tanárnőt átjátsszék a langaléta kamaszok, összene­vetnek. Az egyik fiú szándé­kosan odadobja a labdát a tanár néninek, utána is néz, amint elszalad mellette. Ismerős a VIII. A-ból: Ta- masoczky Ildikó. — Hol lakik? — Itt az intézetben... ja, ja... Cegléden a mamáékkal. — Hány éves? — Tizenhat múltam. Suli után varrónő leszek, aztán Ceglédre a Május 1-be me­gyek. Testvérem? Még kettő. Ott járnak iskolába Cegléden. Viszontlátásra! Gerendák, hallgatók, diplomák A kollégium, azaz a nevelő­otthon folyosói és minden szo­bája comövastagságnyi geren­dákkal van alátámasztva. — Alig várjuk már, hogy megkezdjék a tatarozást — muat a papírral bevont ge­rendákra Biró Géza igazgató­helyettes. — Fontos ez, de je­lenleg fontosabbnak érezzük azokat a változásokat, ame­lyek az intézet falai között az elmúlt években végbementek. Gyökereiben megváltozott az intézeti rend. Ma már a tanu­lók életrendje egyre inkább hasonlít a családban élő gye­rekek mindennapjaihoz. A na­pirendet megőriztük csak em­beribbé tettük: a hétfő a moz­galmi munkáé, kedden a .szak­köri foglalkozásokat tartjuk, czeídán és vasárnap két óra kimenőt kapnak a gyerekek, hogy a valóságos élettel a maguk élményei alapján is­merkedjenek, csütörtökön és pénteken az intézet falai kö­zött szervezünk programokat. Hét végén haza mehetnek a gyerekeit családjukhoz. Mind­ez óriási változást jelent: ko­rábban itt minden szinte pa­rancsszóra történt. Most az új koncepció szerint nyitottá tet­tük az intézetet, a gyerekek kijárnak a városba és szocia­lista brigádokat fogadunk, akik sok segítséget nyújtanak az intézet gazdagodásához, a gyerekek munkáraneveléséhez. Az 1902-ben épült ódon in­tézet falai között friss szellők fújdogálnak. dere Géza igaz­gató örömmel sorolta: a tan­testület 49 pedagógusa közül csaknem 30 fiatal, s a húszon évesek (22—25) száma is mintegy 20. Fokozatosan sike­rül elérni a nagy pedagógiai álmot, hogy közösség nevelje a közösséget, hogy a tantestület egységes, emberileg is erős kollektívája dolgozzon a 6iket gyerekek között nehezen kiala­kítható emberi kapcsolatok létrejöttéért. A nevelési és ok­tatási módszerek korszerűsíté­sének biztosítéka, hogy az in­tézetben dolgozó egyre több gyógypedagógus szerez tanári diplomát. Kriszt György Művészeti hetek Budapesten Hétfőn az Erkel Színházban a Magyar Állami Hangver­senyzenekar Bartók-estjével megkezdődött a budapesti művészeti hetek október 26-ig tartó rendezvénysorozata. A megnyitó koncerten Far- kasinszky Lajos, a Fővárosi Tanács elnökhelyettese mon­dott ünnepi köszöntőt. Fővárosunk az egy hónapig tartó rendezvénysorozat ide­jén több mint 80 zenei, szín­ház-, film-, és képzőművészeti programot kínál a művészet­kedvelő közönségnek. Emlékezés a 100%-ra Tudományos ülés a Párttörténeti Intézetben ötven évvel ezelőtt jelent meg a 100% című kommunista irodalmi-politikai folyóirat. Az évforduló alkalmából az MSZMP KB Párttörténeti In­tézete, az MTA Irodalomtudo­mányi Intézete és a Petőfi Irodalmi Múzeum hétfőn tu­dományos emlékülést rendezett a Párttörténeti Intézetben. Vi­taindítót tartott Illés László irodalomtörténész, az Iroda­lomtudományi Intézet főmun­katársa, majd történészek, iro­dalmárok méltatták a 100% című folyóirat szerepét a mar­xista—leninista gondolat ter­jesztésében, a szocialista iro­dalom és művészet népszerűsí­tésében. Felszólalt Tamás Ala­dár író, a folyóirat egykori i szerkesztője is. ★ i A Petőfi Irodalmi Muzeum- l ban hétfőn emlékkiállítás i nyílt a kulturális világnézeti j szemle megjelenésének 50. I évfordulója alkalmából. TV-FIGYELŐ Elszakadás. Van a pszi­chológiának egy leválás vagy elszakadás névvel jelzett fo­galma, amely a felnőtt gyer­mekeknek a szüleiktől való különválását jelzi. Eddig úgy tudtuk, hogy ez a kisebb, na­gyobb lelki sérülésekkel járó folyamat csak az anyákat, apákat, illetőleg leányaikat, fiaikat viseli meg — a vasár­nap esti Hét azonban arra döbbentette rá» a nézőket, hogy elszakadni egy intéz­ménytől sem könnyű. Külö­nösen akkor, ha egy olyan otthonról van szó, amelyben hároméves koruktól nagyko­rúságuk eléréséig élnek. Itt, Pest megyében, a fóti gyermekvárosban készített ri­portot erről a megrázkódta­tásról Szegváry Katalin, azzal a bevallott céllal, hogy a kö­zös otthontól búcsúzókon se­gítsen: cselekvésre riassza a cselekvésben illetékeseket. Mert — s ezt aligha vitatja a képsor egyetlen nézője sem — nem lehet a kapun kívül­re tenni csak úgy, egyszál táskával, szinte fillér nélkül azokat, akiknek másfél évti­zeden át anyjuk, apjuk he­lyett egy intézmény alkalma­zottjai fogták a kezét. Még akkor sem, ha a búcsúzkodók zsebében munkavállalásra jo­gosító szakmunkás-bizonyít­vány vagy a sikeres érettségi kartonja lapul. Kemenesi Tivadar, a gyer­mekváros igazgatóhelyettese statisztikával igazolta, hogy milyen nagy szükség lenne erre a jelenleg csak óhajtott intézményes utánnyúlásra. Ki­mutatása szerint az elmúlt három évben 185 városlakó vett búcsút Főttől, de közülük mindössze 46-an kerültek vissza szüleikhez. A többiek? Kétféle kvártély közül vá­laszthattak: vagy elmentek albérlőnek súlyos százakért, vagy beköltöztek egy munkás- szállás otthonnak nem min­dig nevezhető hálótermébe. Saját lakás? Ezeknek is, azoknak is szinte elérhetetlen álom. Súlyos a gond, ám — hall­hattuk — mégis van rá meg­oldás. Igaz, nem idehaza, ha­nem az NDK-ban vezették be azt a dicséretes gyakorlatot, hogy végső vizsgáik letétele után állami lakást kapnak a gondozottak. S ha a kulcsát­adás netalán késne, addig to­vábbra is intézetükből járnak dolgozni. Ilyesmi lenne jó. nálunk is! Vagy ha ekkora áldozatra nem futná, akkor legalább azt az ifjúsági házat kellene va­lamiképp felépíteni, amit ugyanott. Foton terveznek. Azt az épületet, ahol átmeneti otthon várná a gyermekváros volt lakóit. Hátha majd e riasztó, föl­kavaró, a nem érdekeltet is érdekeltté tévő tv-riport után... Labda. Félkész cirkusznak nevezték el készítői pályakez­dő színészeink szombat esti bohóckodását. Szerénykedtek: cirkusz volt ez a javából. Leginkább a csinálatlanság tetszett benne; az a kamaszos — hogy azt ne mondjuk, gyermeki — őszinteség, aho­gyan ezek a jó kedvű és dal­ban, mozgásban, szövegmon­dásban igen-igen jól képzett ifjú teátristák a nézők kedvét keresték. Itt nem volt manír, bevált fogások görcsös ismé­telgetése, hanem játékot lát­hattunk, élvezhettünk végig. Belepillantva a poént Poén­ra halmozó szöveg szerzőinek listájába, többek között Rom- hányi József és Szilágyi György nevén akad meg a szemünk. Az ügyes szerkeszt. — Szilágyi András — még a humorgyártásnak az ilyen nagyágyúit is meg tudta nyer­ni ehhez a kissé kockázatos vállalkozáshoz. Akácz László Könyvkidllítíis A szovjet könyv ünnepi he- I tének fővárosi megnyitójaként november 4-én a Szovjetunió könyvkiadását reprezentáló, mintegy 2 ezer kötetes kiállí­tás nyílik — a Magyar Könyvkiadók és Könyvter­jesztők Egyesülése rendezésé­ben — a Munkásmozgalmi Múzeumban. A kiállításon többi között a klasszikus és a mai szovjet szépirodalom köteteivel, a Nagy Októberi Szocialista 'Forradalom 60. évfordulójára' megielént kiadványokkal is­merkedhetnek meg a látoga­tók. A kiállítás idején minden­nap vetélkedőt tartanak a szovjet irodalomról, népszerű előadóművészek közreműkö­désével. A fejtörő résztvevői könyvutalványt nyerhetnek. KÉPES TÖRTÉNELEM FIATALOKNAK Oknyomozás az első világháborúról A kutatóknak sohasem ! könnyű a saját területükről . hétköznapi, egyszerű, minden­ki számára érthető nyelven be­szélniük. Különösen nehéz, ha a fiatalabbakhoz szólnak, akiknél még kevés ismerethez, tényanyaghoz kötődik a mon­danivaló. Ez esetben annál vonzóbb, hogy érdeklődéssel fordulnak minden új felé, akár valami érdekesebb technikai fölfedezés, akár a történelem egy-egy eseménye legyen is az. Ezt a szimpatikus nyitottsá­got aknázza ki a Móra Könyv­kiadó Képes történelem soro­zata. Bármely korszakról szól­jon, sohasem marad meg a fölszíni rétegek bemutatásánál, hanem egyúttal a mélyebb összefüggéseket világítja meg. A szerzők, akik többnyire je­les történészek, következteté­seiket. okfejtésüket nemcsak logikus érvekkel bizonyítják, hanem gazdag képanyaggal, dokumentummásolatokkal ad­nak hitelt. Ez a módszere Gondos Er­nőnek is, aki az első világhá­borúról szóló, legújabb kötet szerzője. Krimi izgalmával bontja ki az események okait, előzményeit, boncolgatja kö­vetkezményeit. Az olvasó ész­revétlenül, vele együtt jön rá a társadalmi, politikai össze­függésekre, logikai igazságokra. A fiatal olvasók közül jó né- hányan bizonyára már hallot­ták nagyszüleik elbeszéléseit ezekről az eseményekről, ame­lyekhez most megismerkedhet­nek a pontos tényekkel, ada­tokkal, a hátterükkel. Maguk veszik észre mindezekből a i legfontosabb tanulságokat. Az olvasás során egyre vilá­gosabbá válik számukra is, hogy valamely történelmi .ese­mény — így az első világhábo­rú kitörése — sem vezethető vissza csupán egyetlen indí­tékra. A korabeli gazdásági, politikai, társadalmi viszonyok bonyolult szövevényén keresz­tül megláthatjuk, mennyire törvényszerű volt az út a há­borúig. Amiről a polgári tör­ténészek közvetlen okként szólnak — Ferenc Ferdinánd trónörökös meggyilkolása —, valójában csak ürügyként szolgált. A szerző rávezet, hogy egészen a múlt század végéig kell visszakanyarod­nunk, ha igazán meg akarjuk érteni, az 1914-ben történte­ket. így a nyomozás során megis­merkedhetnek az olvasók olyan fogalmakkal, mint az egyenlőtlen fejlődés, az impe­rializmus ismérvei, szó esik a monopóliumok kialakulásáról. Jellegzetes arcképet rajzol né­hány huszadik század eleji háborús országról, például Franciaországról, a császári Németországról, az Egyesült Államokról, a cári birodalom­ról. Előnyös a kötet szerkezete is, amely nem önmagában tag­lalja a háború előzményeit, ha­nem szót ejt például a külön­böző művészeti irányzatokról, amelyek ugyancsak részét je­lentik a történelemnek, együtt változnak, fejlődnek vele. Egy- egy korabeli festmény, épület sokszor valóban töboei mond­hat az akkori viszonyokról, je­lenségekről, mint akármilyen más tanulmány. Persze csak | úgy, ha értünk ezen a nyelven. I Gondos Ernő ehhez ad segítsé- i get az ifjú érdeklődőknek. El- ! fogulatlan, sokoldalú kritikát I nyújt az akár művészettör- j téneti kalauzként fölfogható ' elemzésében. I Magának a háborúnak a me- j netét vizsgálva sem feledkezik i meg az olvasói életkorának i megfelelő kalandszomjról. Iz- I gaimasan, mégis tudományos 1 alapossággal ír minden apró mozzanatról. Megismertet c legújabb kutatások eredmé­nyeivel, más történészek véle­ményével. így figyelmeztet az egysíkú látásmód veszélyére és hozzásegít, hogy megszok­junk különböző jelenségeket párhuzamosan vizsgálni. A kö­tetet olvasva kileshetjük a tör­ténelem módszereinek műhely­titkait. A sorozatnak ez az új tag­ja valószínűleg ezért is lesz a korábbiakhoz hasonlóan, so­kat forgatott könyv a történe­lem iránt érdeklődők kezében az iskolák, szakkörök könyvtá­rában. Néhány éve a kötetek mel­lékleteként külön kis füzet je­lenik meg, amely tartalmazza a legfontosabb képeket. Ez jól fölhasználható mini kiállítások. | iskolai tablók, faliújságok ké­szítéséhez. Külön említésre méltó az ezúttal is szép nyomdai kiál­lítás (Athenaeum), és a tetsze­tős képszerkesztés (Diósi Kata­lin munkája), aminthogy a szép külsőt már a korábbi kö­teteknél is megszoktuk és megszerettük. L. I. 4 i

Next

/
Thumbnails
Contents