Pest Megyi Hírlap, 1977. szeptember (21. évfolyam, 205-230. szám)
1977-09-25 / 226. szám
Másfél évvel a beszélgetések után Amit lehetett megvalósítottak Ötletek, javaslatok sorsa az Árammérőgyárban Jól emlékszem arra az estére. Csípős hidegben bandukoltunk hazafelé. A gyárudvar gyér világításánál kerülgettük a tócsákat. Előttem, mögöttem kisebb beszélgető csoportok haladtak. Az üzemcsarnokokból kiszűrődő tompa zúgásban is jól hallom beszédüket. Folytatták ott, ahol a néhány perce befejeződött taggyűlésen abbahagyták. Jobban mondva azt, amit ott nem akartak elmondani. Senkit sem ismertem, tudósítóként vettem részt tanácskozásukon, csendesen meneteltem közöttük. A taggyűlés egyik témája a közelgő elbeszélgetés volt. Az alapos tájékoztató után sem értették, értettük pontosan, miről is van szó. Egy idősebb férfi tréfára vette a dolgot: te beszélsz velem, én beszélek veled — mondotta. Szavaira senki sem válaszolt. Bizonytalanok voltak társai is. Ügyszeretet Lezajlottak az ünnepélyes tagkönyvkiosztó taggyűlések — lassan annak is egy esztendeje. összegezték a beszélgetések tapasztalatait, többek között azt, hogy a párttagok nagyon hasznosnak tartották a beszélgetéseket, amit a sok-sok életrevaló javaslat, ötlet is bizonyít, ami elhangzott. Ha akkor a beszélgetések értelme nem volt egycsapásra tiszta és világos mindenki előtt, most a fölvetett javaslatok sorsáért aggódnak némelyek. S ezt nem szabad okve- tetlenkedésnek venni, még ha olykor találkozhatni is türelmetlenséggel, inkább ügyszeretetről van szó. Nyilvánvalóan nem az aggályoskodók megnyugtatására vizsgálják ezekben a hetekben a pártbizottságok, mi és mennyi valósult meg az akkori elhatározásokból, de ha e számonkérésnek ilyen hatása is van, az sem baj. A napokban városunkban, a többi között, az Árammérőgyár alapszervezeti titkárai összegezték, mire jutottak másfél év alatt Pártszervezeteink munkastílusát ismerve, talán fölösleges bizonygatni, a beszélgetéseken elhangzott sok észrevétel nem volt pusztába kiáltott szó. A javaslatok egy része mára elvesztette időszerűségét, megvalósult ténnyé vált. Az Árammérőgyárban szinte minden alapszervezetben sokat panaszkodtak a mértéktelen túlórázásra. így az I-es, az V-ös és a Il-es alapszervezetben. Azóta nemcsak ezeken a munkaterületeken, az egész gyárban mérséklődött a túlórázás. Az egyik • helyen új gépek beállítása, a másikon a munka jobb szervezése tette lehetővé a csökkentést, amelynek mértéke sem elhanyagolható. Az I-es alapszervezet területén például nyolcvan százalék! • Hatásos jutalmazás Igen hatásosnak bizonyult az újfajta jutalmazási rendszer. Minden műhely vezetője kap egy bizonyos összeget, s ebből fedezik az esetleges túlórák bérét is. De ha túlmunka nélkül oldják meg feladataikat, a megtakarított összeget szétoszthatják. Persze ez sem csodaszer. A Il-es alapszervezet munkaterületén, az automata és az I-es, Il-es forgácsolóműhelyben rákényszerülnek a túlórára, hiszen negyvennyolccal kevesebben vannak a szükségesnél. Akadt olyan' panasz is, amelynek kivizsgálása során bebizonyosodott, alaptalan. Az I-es alapszervezetben többen állították, hogy az idősebbek nem élveznek olyan megbecsülést. mint a középkorúak vagy a fiatalabbak.. Mint kiderült sem a bérezésben, sem a jutalmazásban nem szenvednek hátrányt. Nemcsak a gyárvezetés, az üzemek, alapszervezetek is tettek egyet s mást a munkafegyelem megszilárdítására. Megszüntették a gyárkapu előtt a szeszes ital árusítását, szigorúbban ellenőrzik, vonják felelősségre a magáról meg- feledkezőt. A lazaságoknak is annyiféle oka van, ahány helyen előfordulnak. Ebből következik, hogy felszámolásukra sincs mindenhol alkalmazható recept. Az Árammérő- gyár egyik műhelyében például a vezetők között volt torzsalkodás. Az alapszervezeti titkár fogalmazása szerint betartottak egymásnak. Itt az egyik főnök leváltása jelentette a gyógymódot. Egy másik műhelyben az italozás miatt váltak meg néhány dolgozótól. Meleg víz, zsúfoltság Néha a körülmények kényszerítik rá a munkásokat a fegyelmezetlenségre. Ma sem ritka, hogy a bélyegzőóránál tolongok alig várják a munkaidő végét. Rohanni kell, mert nem jut meleg víz, nem tudnak megfürödni. A fűtés elégtelenségére, a vízellátásra, a zsúfoltságra elhangzott panaszok orvoslására még alig tehettek valamit. A végső megoldásit mindenki a rekonstrukciótól várja, de az még késik. Az épületeket annak idején 800—1000 embernek tervezték, ma pedig 3 ezer munkás, alkalmazott dolgozik falaik között. A munkahelyi, termelési, tehát nemcsak a párttagokat érintő kérdéseken kívül természetesen olyasmiről is szó esett a beszélgetéseken, ami elsősorban a párttagságot érdekli. A tájékoztatási rendszert akkor is bírálták, ma sem tartják tökéletesnek. Az egyik alapszervezetben a taggyűléseken való részvétel nem volt kielégítő, a másikban az aktivitással volt baj. Az utóbbival jelenleg sem elégedettek, a megjelenési arány viszont számottevően javult. A IV-es alapszervezetben példának okáért korábban a 22—24 tagból esetenként nyolcán is hiányoztak, most csak az nem tesz eleget kötelességének, akinek ez nem róható fel: egyéves pártiskolán van, vagy pedig szülési szabadságon. Pótvállalás Az árammérőgyári alapszervezeti titkárok összegezésének értékes tanulsága volt, hogy a beszélgetéseken elhangzott javaslatokkal, bírálatokkal folyamatosan foglalkoznak. Megoldandó gondok és feladatok másfél, két és három év múlva is lesznek, hiszen fejlődő, növekvő gyárról van szó. Megnyugtató, hogy a megoldhatót nem odázzák el, ezért is alakulhatott ki az a jó közösségi hangulat, amely ebben az évben kiemelkedő munkasikerekhez vezetett, s megmutatkozik a nemrég tett pótfelajánlásban is. amikor is a kollektíva vállalta, további tízezer fogyasztásmérővel gyárt többet az idén. K. P. Pódium 77 Bérlet — meseszínházra Pódium ’77 címmel októbertől márciusig havonta egy-egy. irodalmi estet tartanak hétfői napokon a járási-városi Petőfi Sándor művelődési házban. Sportrajongó vagy mecénás? • Mind a kettő, mondják a sportolók, sportbarátok, amikor Deák József péceli lakosra terelődik a szó. Hosszú évtizedek óta állandó látogatója a különböző sporteseményeknek, még az edzésekre is kimegy. Most különösen! Hiszen mint mondják, kispályás labdarúgó csapata van. A bajnokságban szereplő, Rét nevű együttes. Hogyan szerveződött a gárda? Kik rúgják hétről hétre a labdát? Hogyan kapcsolódik ehhez a lelkes sportbarát tevékenysége? Deák József, akit errefelé csak Deka néven emlegetnek, nem messze lakik a sportpályától. Szabad idejében a lakásához ugyancsak közel eső réten maga is rúgja a labdát, a többiekkel együtt, pedig jóval felül van az ötvenen. Csendes, kevés beszédű ember. Kérges tenyere nehéz munkáról árulkodik. Vasmunkás, vasegyengető az egyik budapesti nagyüzemben. Mint mondia. szeret! a sportot, és a fiatalokat. Még az úttörők és az ifjúságiak mérkő- zéseit'sem mulasztja el. Gyakran látom, hogy a jól játszó gyerkőcöknek egy-egy szelet csokit vásárol, a nagyobbaknak hűsítőt. Ez a szórakozása, egyedülálló ember. — Nekem ez a hobbym — mondja. — megtalálom benne a szórakozást és elfoglaltságot. Hogyan lett a Rét csapatának vezetője, támogatója? Évek óta nap nap után húszharminc fiatalember, gyerek kergeti a házához közeli réten. S mivel látták, mennyire szereti, mennyire érdekli a játék, a fiatalok felkérték, legyen az összeverbuvált csapat vezetője. Örömmel vállalta. A csapat tagjai kivétel nélkül munkások. Kezdeményezésüket a sportvezetés is felkarolta. Amikor Deák József látta, a sportkör nem nagyon tud szerelést adni. a hetenként összejövő több mint száz játékosnak vásárolt megtakarított pénzéből úgy 13 ezer forintért Jó célra fordította a pénzt, vallja, együtt örül a csapattal a győzelemnek, szomorkodik a vereségen. Szűkszavú ember, de amellett nem megy el szó nélkül, hogy a réten felállított kapufákat újra és újra ellopják. Legutóbb is egy külföldre induló focista búcsúztatására rendeztek meccset, de előzőleg az elvitt kaput kellett pótolni. — Miért nem szólít? — mérgelődött Deák József —, ha szüksége van arra a háromméteres fára, vettem volna neki a TÜZÉP-nél. Hát ilyen ez a Deka, Deák József, péceli sportbarát és mecénás. És még egy megjegyzés: jó volna, ha ilyen és ehhez hasonló lelkes emberek a s portvezetésben is helyet kapnának és szervezett formában is segíthetnék a tömegsportot. A. I. amelyre bérletek vásárolhatók. Diákok és szocialista brigádok kedvezményben részesülnek. A tervezett műsor szereplői: Koncz Gábor, Darvas Iván. Jancsó Andrienne, Ruttkai Éva, Szentpál Mónika, Garas Rezső. Lukács Sándor. A műsorok pontos időpontjáról a városban elhelyezett plakátokról, s a műsorfüzetből értesülhetnek az érdeklődők. A meseszínház kedvelőit, a gyerekeket is szeretettel várják a rendezők. Havonta egyszer, vasárnaponként délelőtt lépnek fel a szereplők, Dévai Nagy Kamilla, Űjlaky Károly és csoportja, Levente Péter, azaz Móka Miki, Vitai Ildikó, Jancsó Péter és Takács Roland, az Állami Bábszínház, a Fővárosi Gyermekszínház és a MOM színjátszói. A meseszínházra is bérleteket válthatnak a szülők. 's-'.v ,'V IV. ÉVFOLYAM, 226. SZÄM 1977. SZEPTEMBER 25., VASÁRNAP Zöldségtermesztés ma és holnap Gazdag volt az idei termés Zöldség, zöldség és megint zöldség. Immáron másfél éve üdezöld téma háziasszonyoknak, kereskedőknek, a mező- gazdaság irányítóinak és a termelőknek egyaránt. Tavaly ilyenkor még arról beszéltünk, hogy kevés a paradicsom, a paprika, s hogy sosem látott magasságokba merészkedett a burgonya ára. Arra panaszkodtunk, hogy a gazdaságok nem törődnek kellően a fogyasztóval, nem termelnek zöldséget és senki sem noszogatja őket iparkodásra. Túl sok? Azóta a helyzet megváltozott. A zöldségprogram rábírta a gazdaságokat, hogy karolják fel a mostohán kezelt terményeket, komolyan vették a figyelmeztetést, és a szabályozók szellemét, s ma már egyre inkább megfordul a helyzet; arra panaszkodunk, hogy túl sok a zöldség. Persze nem a vásárló panaszkodik, sőt, szerinte még mindig magas árat kell fizetnie, hiszen a termelők nem tudnak mit kezdeni a terményekkel, a konzervgyáraméin bírják a feldolgozás ütemét. Erről beszélgettünk Novak Lászlóval, a járási hivatal kereskedelmi és élelmiszergazdasági osztályának vezetőjével. — A zöldségtermesztésben az 1972-es eredményeink a mérvadóak. A zöldségprogram célkitűzései szerint az 1972-es területen növekvő hozamokkal kell gondoskodni a minél jobb zöldségellátásról. Tavaly 2 ezer 850 hektáron termesztettünk a járásban zöldséget, az idén már 3 ezer 150 hektáron, az ötödik ötéves terv végére pedig, ha csak nem módosul az elképzelés, újra elérjük az öt évvel ezelőtti 3 ezer 900 hektárt. Csakhogy a távlati célkitűzések már ma problémákkal terheltek. Akadozik az átvétel — Milyen gondokkal küszködnek a termelők? — Akadozik a termény átvétele. Nyáron baj volt az uborkával, a káposztával, a paradicsom csak azért fogyott jól, mert kedvezményes befőzési vásárt rendeztek, s most attól kell félnünk, hogy a burgonya és a gyökérzöldség körül lesznek gondjaink. Erre máris példát mondhatok. Galgamácsán harminc vagon burgonyát kénytelen tárolni a szövetkezet, pedig a szezon elején tartunk. A Pest megyei Zöldért nem mondja, hogy nem veszi át a terményt, csak éppen elhúzza a szállítást. Most például a fajtacsoportról vitatkozik a tsz-szel. A Ősz a lakótelepen Somogygyöngye a szabvány szerint első osztályú, a Zöldért pedig fehér héjára hivatkozva csak másodosztályúként, 45 fillérrel olcsóbban akarja átvenni. — Mennyi lesz a burgonya és a gyökérzöldség? — Sok. A sárga- és a fehérrépát már rendszerben, s az idén különösen nagy területen termesztik a gazdaságok. A járásban mindössze három szövetkezet foglalkozik vele, de mégis annyi lesz, hogy már előre aggódunk az értékesítést illetően. Burgonyából ugyanez a helyzet, s jövőre szeretnénk még többet termelni, a sok elszórt terület helyett három-négy szövetkezetben, kétszáz hektáros, gazdaságosan koncentrált táblákon, így például Mogyoródon, Galgamácsán, és a Szilasmenti Termelőszövetkezetben. — Mennyi lesz az idén a burgonya ára? — Össze sem lehet hasonlítani a tavalyival. Jelenleg a II. fajtacsoportú burgonya fogyasztói ára 4 forint 20 fillér. A felvásárlási ára viszont 3 forint, s itt érdemes egy kicsit elidőzni. A burgonya maximált, a többi zöldség azonban szabadáras. Ami mindenütt biztos: a legalacsonyabb termelői ár, például a káposztánál 1 forint tíz fillér. Ez azt jelenti, hogy az idén a termelő 1 forint tizet mindenképpen megkap a káposztáért. A döm- ping idején valóban ennyiért vette át a káposztát a Zöldért. Érdemes ma megnézni az árakat. A fejes káposzta felvásárlási ára 1 forint ötven fillér, a Zöldért-boltokban a fogyasztói ár 2 forint húsz, az állami boltokban pedig 2,60. Nem sok ez egy kicsit? De más példát is említhetek. Az első osztályú paradicsomért a termelő a felvásárlótól I forint hetven fillért kap. Lehetne olcsóbb — A tavalyihoz képest csökkent az árszínvonal. — Igen, átlagban tíz-tizenöt százalékkal olcsóbb a zöldség, de véleményem szerint olcsóbb is lehetne. Akkor az emberek még többet vásárolnának. Hiszen azt tudományos felmérések bizonyítják, hogy egy-egy család általában ugyanannyit költ egy-egy élelmiszerre, lett légyen bármilyen az ára. S ha több fér bele ugyanabba a keretbe, csak akkor vásárol és eszik többet. Márpedig úgy fest, hogy a kínálat növekedéséhez az egyébként csökkenő árak mégsem megfelelően igazodnak. — Persze túlzás lenne a gondokat az árak problémájára leegyszerűsíteni. Hiszen a nagy mennyiségű zöldség átvételéhez, feldolgozásához egyéb tényezőket, például a szervezést, a feldolgozóipar bővítését, a tárolást, s egyéb tényezőket is figyelembe kell venni, s ezeken is javítani. Valamennyi összetevő fontos. Éppen azért, hogy ezt a jó utat, amit a termelésben az idén sikerült kitaposni, jövőre, vagy'azután ne kelljen elhagyniuk. G. Z. JEGYZET A környezet, amelyben élünk Már melegek az otthonok Barcza Zsolt (elvétele Természeti környezetünk, az élővilág megóvásával kapcsolatban sok értekezés zajlik, határozatok születnek számos fórumon. Javaslatok, törvény- erejű rendeletek igyekeznek védeni a még védhetőit, elejét venni a szennyeződésnek, növények és állatok pusztulásának. Sajnos, teljes sikerről még nem beszélhetünk. Ennek szolgálatában rendezték meg a közelmúltban városunkban a vadászati és környezetvédelmi kiállításit. Az Agrártudományi Egyetem és a szakembergárda gondos gazdaként mindent megtett a sikerért. A kiállítás kedvező mérleget vonhatott meg az érdeklődésről és látogatottságról. A gyakorlati eredmények nem ilyen szépek. Szűikebb pátriánkban, Gödöllőn is szép számmal fedezhetjük fel az elszomorító, észszerűden cselekedetek, néha a vandál pusztítás jegyeit. Kezdjük, vagy talán maradjunk az egyetemi városrészben. Méltán büszekségünk az egyetem, amelyet a szín- és fajtabéli harmónia tökéletes egységével parkrendszer vesz körül. A fa-, bokor-, cserjeritkaságok, illatozó, pompázó virágágyások szemet gyönyörködtető látványa az ország határain túl is beszédtéma. Ám a rendszeresen arrajáró figyelmes szemlélő homlokára itt is naponta felhő borul. Vajon mit vétettek az árnyékot, hűst adó fák, bokrok, a szivárvány minden színében pompázó virágok, az üdezöld pázsit? A zabolázhatatlan természeti erőkön kívül ugyanis a fékez- hetetlen és notórius vandálok a szépet, a munkát, fáradozást nem becsülök gyilkos kezei is fájdalmasan csúf foghíjakat hagynak a gondosan ápolt növényzetben. Kókadozó, letaposott szőlővirágok, hajdan hatalmas fejüket büszkén tartó dáliák csupasz szárai merednek épen maradt társaik között. És sorolhatjuk a többit is. Fák, cserjék megtépázott koronái, ágai szintén az ismeretlenül ismerős garázdálkodók- ról tanúskodnak. Megrongált kerticsapok, a sétány padjai, a fényt adó világítótestek sora, mind-mind a barbarizmus jegyeit viselik. Ilyesmit nemcsak az egyetem környékén, a város szinte minden pontján lépten-nyo- mon észlelhetünk. A sötétség leple alatt — nemritkán fényes nappal — tevékenykedő vandálok megfékezése mind nehezebbnek tűnik, hiszen a szómorú esetek sokasága az említett fékezhetetlennek tűnők számának növekedésére utalnak. Megfékezni az ilyeneket csak közösen, összefogással tudjuk. Az urbanizációs ártalmak és a rongálok ellen az élővilág védelmébe!} kell együttműködnünk. S most ismét kanyarodjunk vissza a kiállításhoz, amelynek ürügyén elmélkedtem gondjainkról. A kiállítás néhány látogatója ugyanis, az ajtón kilépve, rögtön elfelejtette a látottakat és annak célját. Volt, aki csak virágszárat tépett, akadt azonban, aki formás csokrot kötött a park virágaiból. Az ízletes hazai elfogyasztása után tétova, esetleg be- idegződött mozdulattal vált meg a csomagolóeszközöktől, ételmaradványoktól... A többség, a józan gondolkodásúak bizakodásával teszek pontot a végére. No nem az ügynek, csak az írásnak. Hiszen a feladatok még nagyok, sok elvégeznivaló vár ránk és a múló idő igencsak sürget. Mitru Mihály ■ l
