Pest Megyi Hírlap, 1977. szeptember (21. évfolyam, 205-230. szám)
1977-09-25 / 226. szám
I 1977 SZEPTEMBER 25„ VASÁRNAP Százhúszezer forint hevert az asztalon. — Ötszáz, ezer, ezerötszáz... — mormogta maga elé ifjabb Kovács István. Az anyja figyelte. — Megvan? — kérdezte. — Meg. A nagymama éjszakára szalmazsákba tette a pénzt. Ifjabb Kovács István nem tudott elaludni. Arra gondolt; milyen különös, hogy az elmúlt évek munkáját, fáradtságát most ott őrzik, testet öltve nagyanyjának szalmazsákjában. Ott lapul apjának sokévi kocsissága, anyjának ezeregy gyalogmunkában töltött napja, s a téeszen kívül ott van az otthoni munka. Ott lapulnak a leadott bikák, hízott disznók, este, reggel szállított kanna tejek, vérforraló melegben végzett szénagyűjtések, bőrt nyúzó kukoricaszedések, szemet kápráztató babszedések, szüretek, illatozó borok, tojások, gágogó, hápogó, csipogó ba- romfik. Minden ott van egy- gyé olvadva, egymáshoz igazodva, megbékélve, közömbösen és élettelenül. Ifjabb Kovács István, miután végiggondolta mindezt, hallgatózni kezdett. Lelkét tette volna rá, hogy nagyanyja nem alszik, figyel. hallgat, nyitott szemmel bámul az éjszakába és gondolkodik. De min, ötlött fel benne. Választ nem tudott rá adni. Ügy vélte, az öregasszony képzeletében talán ő motoszkál, ahogy csillogó-villogó autóval végighajt a falun, megnézik az emberek, intenek neki, s miután elment, háta mögött összesúgnak. szemükben kigyullad az irigység fénye. Hajnalban indult a vonat. — Vigyázz rá, mint a szemed világára — mondta búcsúzóul az anya, de a pénz szót gondosan elhallgatta, ne hallhassa más. Az úton végig attól félt, hátha kisiklik a vonat, s ő meghal, vagy eszméletét veszti, és akkor kinek a kezébe jut a pénz. A Déliben szállt ki, taxiba fiit. — A Petróleum-kikötőbe — mondta a pilótának. Kint jártak az ipartelepen, gyárakat, üzemeket hagytak maguk mögött. — Használják szerencsével a kocsit — köszönt el a taxis, s különzsebbe tette a borravalót. A pénztárosnő gépiesen számolt. A nő, aki mikrofonon hívta, több papírlapot csúsztató11. elé. Ifjabb Kovács gépiesen írt. Az egyik papíron megakadt a szeme. — Ezt nem írom alá. Még nem láttam az autót. honnan tudjam, hogy műszakilag hibátlan állapotban veszem-e át? — Amennyiben nem írja alá — felelte a nő —, minden papírját visszaadom. — Tessék megérteni, nem vihetek haza rossz autót eny- nyi pénzért... — Amennyiben nem írja alá, minden papírját visszaadom. — ötévi munka? Megnézem előbb, mit adnak érte. — Amennyiben nem írja alá, minden papírját visszaadom — emelte fel hangját a nő. — Legyen — adta meg magát ifjabb Kovács. Minden gyorsan ment. Hangosbemondón a kocsitároló térre hívták. Felvillant benne az otthoni parancs: csak fehéret, más színűt ne! Odavágta magát a szélső fehérhez, s tapodtat sem lépett Szemüveges férfi szólította meg: — Rendben? — Igen. — Tessék aláírni, a kocsit lemossák, utána átveheti. A fiú lépésben hajtott a legközelebbi benzinkútig. Tapogatta, ismergette a gépet. MaVarga S. József: Az Új autó gába szívta jellegzetesen új szagát. Falujuk határában megállt, zsebkendőjével törölgette az ablakokat, a nikkelezett részeket, s erőlködve igyekezett lefújni az autó tetejére rakódott port. Bosszantotta, hogy nem figyelnek fel rá, nyomta a kürtöt, integetett — hiába. Mintha nem is új autóban látnák. Nagyapjával találkozott — Ez az a dragacs? — kérdezte az öreg a szénásszekér tetejéről. — Ez, papa. Szép? — Szép. — Jöjjön, viszem egyet — És a lovak? Azokat is beültetjük talán? Menj csak. Üres a ház. Beállt az udvarba, hátra, a kacsák ólja mellé. Téglákat rakott a kerekek alá. Nagyanyja jött először. A kertek felől totyogott hátán szakadozott sátorlapban zöldet cipelt a jószágnak. — Meggyüttél? Az öregasszony odament az autó mellé, nézte, gyönyörködött benne, de nem nyúlt hozzá. — Üljön be — mondta a fiú. — Ilyen mocskosán? — Így hát A rávalót is koszos ruhában kerestük. Az öregasszony pillanatig bizonytalankodott, majd a kilincshez nyúlt, de nem bírt vele. — így ni — magyarázta a fiú. .....i : Az öregasszony lerúgta papucsát, ügyetlenül beült, fejét az autó felső peremébe verte. — Nem templom ez —mutatott a levetett papucsra a fiú. — Ne beszélj. Meg kell takarítani az autót — Csak üljön nyugodtan, arra van. Percig, ha az autóban feszengett az öregasszony. Utána hirtelen kiszállt — Adok a kacsá mák — mondta mentegetőzve. Hallotta a kocsizörgést az utca felől, felismerte apja lovakat biztató kiáltásait. A lovak felkaptalak az udvar emelkedőjén. Az anya leugrott, téglát tolt a kocsikerék mögé. Az apa nem szállt le, komótosan villázta lefelé a frissen szedett babot, s közben pillantott csak az autó felé. — Mikor értél? — kérdezte a szekér mellé lépő fiától. — Az előbb. — Nem volt baj? — Nem. A fiú türelmetlen lett. — Jöjjön, apám, nézze meg. — Nem szalad el. Tovább dobálta i babot, megszokott, belerögzött mozdulatokkal. Lent, az anya igazgatta, kúpozta a növekvő kazlat. Amikor az apa végzett, nem szállt le mindjárt. Felhajtott a lovakkal az udvar végébe, megfordult, s csak felfelé Jövet állt meg. — Jól megyen? — lépett az autó mellé. — Jól. Nem megy, repül. — Mennyit fizettél a kút- nál benzinért? — Kétszázőtvenhetet. — Nem számít, csak jó legyen. Az anyja a padlásfeljáró felől jött Rossz szőnyeget hozott — A lábak alá — mondta, s nyitotta az autót. — Elkopik hamar a padlószőnyeg... — Hagyja azt a csúfságot — szólt rá a fiú. — Lehet, hogy csúfság, de a lábak alá jó. A fiú vitatkozni akart. — Hallgass — mordult rá az apa —, igaza van anyádnak. Meg kell takarítani az autót nem dobták utánunk az árát Vacsoránál remegett a fiú keze. — Elmennék este — törte meg a csendet. — Hová? — nézett rá az apa. — Járni egyet Elviszem magukat is. — Ne menj most, fiam. Este van. Az öregasszony közbekérdezett: — Hol a nagy neylon? — A padláson. Hátul, a gabonánál. A nagyanya kiment. — Betakartam — mondta később. A fiú az autóhoz indult. Otromba neylon éktelenkedett rajta, széleit téglák fogták le. Tetején hosszú madzag volt átvetve, két végén egész téglával. — A szél ellen —' magyarázta az öregasszony. A fiú nem szólt. Az apa lefekvés előtt bejelentette: — Holnap elmegyünk Szántóra, megmutatjuk Jani sógorék nak. Csend borult rájuk. Reggel ünneplőbe öltöztek, készülődtek. Az autónál álltak, a fiú elsápadt. — Nézzék — kiáltott, s a kerekekre mutatott. — A hétszentségit — tört ki az apából, s tehetetlen dühében belerúgott a körbehasí- tott autókerékbe. Botár Attila: Nagyapa és az hogy volt és az hogy nincs és az hogy megsüllyedt sírja nyerges vonal derékba tört kutyáit ránk uszítja megette a kertjét az ősz ablaka jéggel beírva , és az hogy volt és az hogy nincs és az hogy megsüllyedt sírja nem számít horpadt mellkasát egy gyökér virágba borítja '#4 Jóba Éva rajza i Szalai Csaba: Megbeszélt jel Ködöt durrant a kúp. Bemászok gyomvidékem sárga kráterébe állam ala loDált dudvaporiustölokkel, — érzem, erőmből herdálhatok. Hörcsögök oltárán közeleg őszi lánctalp, gránátos testőr tengeri csörömpöl mellettem tovább: hű csatlós! had,— megnyílt az ég, besurran toprongyos verébcsapat. Apor Elemér: Dicséret a puttonyosoknak Megyen a puttony a hegyen. Csak mindig jól tele legyen. Teljék meg fürttel a begye. Ki viszi jó kedvvel vigye. Minden szem eleven kóta belőle buggyan a nóta. Töltse meg a pincét borral, üljük meg szüreti torral hogy mire serken a hajnal csorduljon a szívünk dallal. Szabadi Sándor: Madármeggy Érik a madármeggy.*Fanyar illata betölti a levegőt. Hogy mi a madármeggy? Sokan talán nem is tudják. Aprószemű, barna, csonthéjas vadgyümölcs, a magon kicsiny, édeskés kulimájszréteg- gel, azon meg vékony cellu- lóze-héj. Ezt rágtuk unos- untalan ilyenkor ősszel, ahogy vonultunk haza az iskolából. Ez jut eszembe most, amint Visegrád fölött a Nagyvillám felé baktatok, és érzem a jellegzetes illatot és látom bar- nulni a fákon a madármegy- gyet. Aztán kitűnő csemege volt a kókuszdió is. Mi azt a vaddiót neveztük kókuszdiónak, ami a Duna szigetén termett, a falunk mellett, hatalmas fákon, és ilyenkor már potyogott le, gurult szét a földen. Itt is potyog, itt is gurul lefelé a völgynek. Rácsaptunk a baltával, szerterepült a zöld burka, széttört a kemény héja, aztán a bicskával vesződségesen kikapartuk a belét, ami isteni finom volt, jó markáns ízű és illatú, és persze barnább lett tőle a képünk meg a kezünk, mint a „szelíd” dióétól. És érik már a koronaakác óriáshüvely-termése is, amiből kiszívtuk barna, édes-sűrű levét. És a hecsedli is érik már, vagyis a csipkebogyó, a vadrózsa termése. És a vadgesztenye is érik, persze, amit mi is összegyűjtöttünk, zsákszámra, csodálva fényes gömbölyű- ségét, hogy aztán télen kiszór- < juk az egész gesztenyezsákmányt, mert a tűzön retteneteseket tudott durranni. És a makk is érik már, amiből tintát próbáltunk főzni, a siker minden reménye nélkül. Hogy miért jutott eszembe mindez a pirosló-sárguló-bar- nuló hegyet járván? Magam sem tudom. Talán, mert most is olyan a madármeggy illata, mint akkor volt... Czombaton, munka után megkérdeztem Bobályka Elemértől, mit kezd a hét végével. Bobályka arca felragyogott a boldogságtól. — Hogyhogy mit? Szokás szerint művelem a telkemet. Levegő, napfény, mozgás — öregem, tudod, mit jelent ez az embernek, egy dohos irodában eltöltött hét után? Persze, honnan tudnád, hiszen nincs telked ... öregem — folytatta váratlan fordulattal, kissé átyáskodóan —, van egy tippem! Gyere ki holnap a nejeddel, meg a gyerekekkel együtt. Na?! A tíz ujjad megnyalod a bográcsos után. Meg a jó pincehideg sör, barátom!... Kevés latolgatás után elfogadtam a meghívást. A Bobályka család, de különösen Elemér — még nem is mondtam: együtt dolgozunk a számlázáson —, kitörő lelkesedéssel fogadott bennünket. — Nos, barátom, érzed ezt a levegőt?! Ezt a csöndet, Csata László: Társadalmi munka amit a madárcsicsergés még andalítóbbá tesz? Harapd a levegőt, öregem, harapd! Apropó! Reggeliztetek már? Eh, nem is fontos! Majd bőségesen tízóraizunk. Előbb kell egy kis mozgás. Nesze, itt a kapa! Dobályka brigádvezetőként ** osztogatta a parancsot. — Te a mellettem lévő szőlősort fogd — ez nekem szólt —, Péterke — mármint a fiam —, haladsz szépen az apuka után. Sanyi, te pedig a te apád, vagyis én utánam jössz, és szépen felszeditek a kikapált gazt, egy kupacba. Tudod, öregem — mondta —, nagyon lényeges, hogy a gyökér tövéig vágd a kapát, így ni, látod? Ne sajnáld! Ügy, hát akkor mozgás! Ja. a két asszony! Szívem — fordulta feleségéhez —, te Terikével — szólíthatom így, ugye —, szedd össze a krumplibogarakat, aztán porozzátok be a leveleket JV/J ondanom sem kell, a har- madik sor után úgy fájt a derekam, hogy kiegyenesedni is alig tudtam. Déltáj- ban meg a gyerek nyagga- tott: — Apu-u, éh-es va-gyo- ók. Tényleg, gondoltam, mi van a bőséges tízóraival, mert, hogy korán keltünk, valóban nem reggeliztünk. — Bírd ki, fiam — vigasztaltam a gyereket —, mindjárt ebédelünk, már annak van ideje. Ámde sanda gyanúm támadt. Semmiféle előkészületét nem láttam az ebédnek. Na, ebből nem lesz bográcsos ... Ügy két óra tájban jó hanMartin Ferenc grafikája gosan mondom az asszonynak, adjon valamit a gyereknek. Erre Bobályka a homlokára csapott: — Azannyát! Így eltelt az idő! Na, nem baj, most harapjunk egy keveset, annál jobban esik az estebéd. Naplementekor a tűz is szebb... Enni kezdtünk. Bobálykóné erősködött, hogy kóstoljuk meg a fasírtjukat, ne csak a magunkét együk. Jut ebből, bár a Sanyika úgy szereti, hogy képes volna egymaga felfalni az egészet. De azért csak kóstoljuk meg. A sör azonban, meg kell adni, valóban pincehideg volt pbéd után újból esatasor- ba álltunk. Égett a hátam a naptól, a tenyerem a kapa nyelétől. Nagy kínomba került, hogy észre ne vegye Bobályka, aki sandán figyelt (Ne mondja, hogy nyim- nyám vagyok!) — Te, Elemér — mondtam, mikor már pukkadoztam belülről a dühtől, elátkozva Bobálykát meg a birtokát —, a gyerekek játszhatnának egy kicsit... — Bobályka felcsattant. — Még mit nem! Én a Sanyikét munkára nevelem. Sanyi csak dolgozzon, hadd tanulja meg, hogy az élet értelme a küzdelem. ... Napszálltáig dolgoztunk. Akkor megszólalt Bobályka. — Sajnos, le kell mondanunk a bográcsosról, késő van, s nem éritek el a buszt a kocsinkba pedig nem fértek be, nézd, mennyi cuccot Viszünk haza. Mert én, öregem, önellátó vagyok, én hagyom a piacot másoknak. Ja, szívem — szólt a feleségének —, adjál egy kis zöldbabot Terikének, nylonzacskót találsz a pincében. A következő pénteken mond- tam Bobálykának: — Elemér, holnap szabad szombat. Tudsz róla. hogy a számlázás megy társadalmi munkára? Az egyik óvoda udvarát parkosítjuk. Bobályka úgy nézett rám, mint egy marslakóra. — öregem, te meg vagy húzatva! Most, amikor a mezőgazdasági munkák dandárja van!? i. i
