Pest Megyi Hírlap, 1977. szeptember (21. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-22 / 223. szám

1977. SZEPTEMBER 22., CSÜTÖRTÖK Hanglemezek az évfordulóra Indulj velünk, dalolj velünk címmel új nagylemezt hoz for­galomba a Magyar Hangle­mezgyártó Vállalat a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom 60. évfordulója tiszteleté­re. A lemez a szovjet és a ma­gyar hanglemezgyártás első közös vállalkozása. Az évforduló alkalmából megjelenő Baráti üdvözlet cí­mű másik lemez elsősorban azok számára készült, akik Szovjet barátaiknak, munka­társaiknak szeretnének vele örömet, meglepetést szerezni az évfordulón. A lemez Ká­dár Jánosnak a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. év­fordulóján Moszkvában el­mondott köszöntéseit és Ady Endre Fölszállott a páva, Tör­ténelmi lecke fiúknak és A hadak útja című verseinek orosz fordítását tartalmazza. A lemezek már kaphatók a szakboltokban. KIALLITOTERMEKBOL Megnyílt Dobrovits Ferenc tárlata a Pest megyei oktatási igazgatóságon Nem újdonság már, hogy képző- vagy iparművészeti ki­állítás megnyitására szól a meghívó az MSZMP Pest me­gyei bizottságának oktatási igazgatóságára. Amióta ki­alakult a jó kapcsolat a Sza­badfoglalkozású Képző- és Iparművészek pártszervezeté­vel, ezek a tárlatok rendsze­ressé váltak. E kapcsolatok kenetében nyílt tneg tegnap délután Dob­rovits Ferenc festőművész tárlata is. Amint Papp Mik­lós, az oktatási igazgatóság munkásmozgalmi tanszéké­nek vezetője megnyitójában hangsúlyozta: e tárlatok leg­főbb célja, hogy az itt tanuló hallgatók bepillantást nyer­Megoldds: a közös fenntartás Művelődési intézmények a budai járásban Szerencsére már nyáron sincs uborkaszezon a közműve­lődésben. Persze, az évsza£ természetéből adódik, hogy a rendezvények többségét a mű­velődési házakon kívül bo­nyolítják le. Ez a körülmény jó alkalmat teremtene arra, hogy működési zavarok nél­kül végezzék él az intézmé­nyek belső tatarozását, csi­nosítását, Hogy mivel gazda­godtak nyáron a művelődé­si házak? — az különösen érdekes a budai járásban, ahol a megyei szinthez képest mostohák a körülmények. Néhány lépés — Az egyik legégetőbb prob­lémánk oldódott meg az idén, nyáron Nagykovácsiban — tá­jékoztatott Deák Béla, a bu­dai járási hivatal művelődés- ügyi osztályvezetője. — A községi KISZ-szervezet elfo­gadható helyiséget biztosított a közművelődési könyvtár­nak. Ezt a gondot hosszú Idő óta képtelenek voltunk meg­oldani, hiszen új épületre nem volt anyagi fedezet, s a régi körülmények már a könyvtár alapműködését akadályozták. Persze, a KISZ-szervezet se­gítségével is csak időleges megoldást találtunk. Ugyan­csak Nagykovácsiban belső felújítást végeztünk a műve­lődési házban, ezzel nem ol­dódtak meg a he.lyiség4gondok, de a körülményeket sikerült otthonosabbá tenni. — A további — és a fen­tieknél jelentősebb — felújí­tásokhoz kevés volt a nyári időszak, de örvendetes, hogy már megkezdték a munkát. Budaörsön és Pilisvörösváron teljesen felújítjuk a műve­lődési házat, még a falak egy részét is áthelyezzük. Ezzel a két községben hosszú időre megoldjuk a művelődési in­tézmények gondját — mondta az osztályvezető. Ügy érezzük, éppen hibá­jával tanulságos a budakeszi könyvtár átépítése. A már alig használható művelődési ház helyén járási és községi funk­ciót is ellátó könyvtár léte­sítését kezdték meg. A szű­kös anyagi lehetőségek miatt 1 kellett dönteni, hogy műve­lődési ház vagy könyvtár épüljön. Ugyanakkor a köz­ségi mozi működését is ve­szélyezteti az épület erősen leromlott állaga. Az új mo­zi építésére rendelkezésre ál­ló 3 millió forint pedig ke­vés. Felmerült a gondolat, hogy a két keretösszeg együt­tes felhasználásával egy sze­rényebb művelődési közpon­tot építhetnének. Csakhogy e könyvtárfelújítás, a mozíbe- ruházás és a két költség ugyanúgy nem adható össze. mint az elemista matematiká­hessenek a művészetek mű­helytitkaiba, s így közelebb kerüljenek a művészetekhez. Dobrovits Ferenc munkás­ságát dr. Losonci Miklós művészeti író méltatta az egy­begyúrt S2ép számú közönség előtt. A fiatal művész a főváros­ban él,. Angyalföldön, a gyárak szomszédságában., A Lehel úton van műterme, s a ház­zal szemben levő épületben töltötte gyermekkorát. Nem véletlen tehát, hogy művei­nek legfőbb témája a munkás. Róluk, életükről, mindennap­jaikról szólnak ezek a képi híradások. Szemérmesen, visz- szafogottan. Nemcsak szer­kezetükben, színvilágukban is. Jobbára hideg színeket használ, az acél kemény szür­kéje az uralkodó. Nem szépí­ti a valóságot, képei olykor ridegnek tűnnek, pedig in­kább csak kemények, hatá­rozottak. A munkásemberek hétköznapjai nem színesek, nem látványosak, nem hival- kodók. Fegyelmezettséget, ve­rítéket, erőfeszítést, harcot takarnak. Harcot a nehezen munkálható, merev-kemény anyaggal, harcot a század- milliméternyi pontosságért, harcot azért, hogy anyag és gép mindenben engedelmes­kedjen az embernek. Mindennapjainkról szól a most bemutatott húsz alko­tás. Őszintén, emberközelben. P. P. HETI FILMJEGYZET Riasztólövés Réti Zoltán mezőtúri bemutatkozása ban az alma és a körte. A pénzügyi fegyelem tehát elle­ne mond a közművelődési tör­vénynek, amely a rendelkezés­re álló összegek koncentrált felhasználását írja elő. A továbbihoz viszonyítva... A művelődési kormányzat rendelkezésére a budai járás­ban is felülvizsgálták a mű­velődési intézmények állapo­tát. Ennek következtében több művelődési ház meg­szűnt. mert nem érte el a mi­nimális követelményeket sem. — Gyakorlatilag csak név­változás történik — mondta Deák Béla. — Perbálon és Pátyon ifjúsági ház néven működik a régi művelődési ház. Valószínűleg ugyanez tör­ténik majd Tinnyén és Buda- jenön. Ez valóban nem jó megoldás. De a rendelkezés végrehajtása mégis hasznos volt, mert ennek kapcsán több községben rendbe hozták a művelődési házat, így azokon a helyeken már a minimális követelmények adottak. Azt is látni kell. hogy az utóbbi tíz évben sokat javultak járá­sunkban a közművelődés fel­tételei. de hangsúlyozom, hogy fejlődésről csak a korábbi ál­lapotokhoz képest beszélhe­tünk. Ha arra gondolunk, hogy négy településen egy­általán nincs művelődési in­tézmény, és hogy a főváros vonzásában az emberek kul­turális igénye is növekedett, akkor nem lehetünk elége­dettek a helyzettel. Ke2deti milliók A művelődési intézmények fenntartásában javulást ígér, hogy a járási pártbizottság és a járási hivatal ez év ele­jén kezdeményezte: vala­mennyi közművelődési léte­sítményt vegyenek közös fenn­tartásba a tanácsok, az üze­mek és a termelőszövetkeze­tek. A kezdeményezés máris eredménnyel járt: a gazda­sági egységek összesen mint­egy kétmillió forinttal járul­tak hozzá sí fenntartási költ­ségekhez. Ennek az összegnek a nagyságát akkor tudjuk iga­zán felmérni, ha meggon­doljuk, hogy eddig a tárás ta­nácsai évente 6.5 millió forin­tot költhettek a művelődési intézmények működtetésére. Az épületgondok azonban csak tetemes anyagi áldoza­tok árán csökkenthetők. Hi­szen — néhány kivételtől el­tekintve — a járásban erede­tileg más célra és sok-sok év­tizede létesített épületekben működnek a közművelődési intézmények. Kriszt György Réti Zoltán élet­műve megosztott; zeneművészeti és festői tevékenysé­get folytat. Műkö­dési területe Ba­lassagyarmat és Nógrád. Ismeri minden intimitá­sát a Bánki tótól Nagymarosig. Ez az ő forrásvidéke, melyet az érzel­mek tiszta hőfo­kán örökít meg finoman, érzéke­nyen. Megbecsü­léssel időzik a ka­szafenő alakjánál, nagy gonddal tes­tesíti a szamaras- koesi figuráit, édesanyja portré­ját, tavaszi szán­tást, rőtvörös őszi fát, a cseresznyefa virágba borult tündöklését, az Ipoly áradását, vadkacsákat, a Cserhát és a Ka- íancs útkanyar- jait. Nem egyszerű leírások e képek, telítettek költői rezdülésekkel. Nógrád kedves­ségét, teljességét, karakterét tartalmazzák ^Réti Zoltán fest­ményei. alkotójuk méltán mu­tatkozott be sikerrel Buda­pesten, Besztercebányán. Szó­fiában, joggal kapta a Bor­sod megyei és a Nógrád me­gyei Tanács díját, a Mikszáth Emlékplakettet és a Madách Emlékérmet. E két utóbbi díj jelképes is — Réti Zoltán Ma­dách- és Mikszáth örökségé­nek letéteményese, rá is az a feladat vár, hogy nógrádi mo­tívumokkal érje el a maga országos, és azon túl is ható művészi rangját. Réti Zoltán úton van. ezt a magaslatot igyekszik elérni odaadó mun­kával. tehetséggel. hivatás­érzettel. Réti Zoltán: Zeneiskolások (olaj) Mezőtúri kiállításának ze­nei háttereként a balassagyar­mati és a mezőtúri zeneis­kola tanárai adtak pompás hangversenyt Bach. Brahms, Bartók, Mozart műveiből. Ze­ne- és képzőművészet talál­kozott, s a dallamívek eresz­kedése, szárnyalása közben Réti Zoltán képei még inkább megszépültek a szövetséges muzsika szelíd áhítatában. Időszerű, hogy Réti Zoltán be­mutatkozzon a mi megyénk­ben is, hiszen ő nemcsak Nóg­rád. hanem a Börzsöny és a Dunakanyar festője is. s váci tárlatán az ottani zeneisko­la és a balassagyarmati mu­zsikusok is találkozhatnának a művészet termő közegében. Szőnyi-grafikák a Csepel Autógyárban A Magyar Nemzeti Galé­ria Szönyi rézkarcai szerepel­nek a Képzőművészeti Világ­hét keretében a Csepel Autó­gyár művelődési központjá­ban. Most indulnak a nyelv- tanfolyamok. a zenekurzusok, a műszaki és filmakadémiák, itt rendezték szeptemberben a Pest megyei ifjúmunkás napokat és a Nagy István csoportkiállítását — egyszóval megnőtt az intézmény közön­sége. mely a különböző ren­dezvényekre érkezőket a mű­vészet e pompás mestermű­veivel fogadta, mert Szönyi István grafikái ezen a szinten szólnak korunk emberéhez. Tatárszentgyörgyi festője lölt állt meg a zebegényi tá­jak, lovak, szántások előtt és váci munkásfiatalok — mind- annyiukhoz a mérték erejével szólnak e lapok; a gubbasztó öregasszony, a hóval beta­kart téli táj, s a vásár drá­májaként búcsúzó lovak. Sző- nvi az eladó borjúk. lovak alakzatában az emberi nosz­talgiát érzékeltette hiányta lan rajzi felkészültséggel — anyaságának meghitt vonalve­zetése is figyelemre méltó. Az igazság az. hogy mivel Szönyi maradandó értéket hozott lét­re grafikai munkásságában is e lapok minősége csak nőtt az időben. Olyannyira, hogy egyre nagyobb közönséget vonz e rajzi erő egy olyan kö­zös közművelődési gondos­kodás következtében. mely­nek gazdája a Magyar Nem zeti Galéria, vendéglátója a Csepel Autógyár művelődési központja — esztétikai haszon, élvezője közel tízezer dolgozó aki itt tevékenykedik. L. M. Talán egyetlen filmrende­zőnket sem izgatja annyira a mai magyar valóság, mint Bacsó Pétert. Filmek sorá­ban (Jelenidő, Kitörés, Har­madik nekifutás) szondázta a hetvenes évek magyar tár­sadalmát, s különböző társa­dalmi rétegeket vizsgált meg, faggatott arról, hogyan élnek, melyek az adott időszakban a leglényegesebb problémáik, merre tartanak, minek örül­nek, és mi szomorítja el őket Néha olyan vádak érték Bacsót, hogy filmjei inkább filmpublicisztikák, semmint filmművészeti alkotások. Több bennük a zsurnalizmus, mint a művészeti elvonatkoz­tatás. Filmjei egyes részletei­re talán találóak ezek az ész­revételek, egészükre, s még inkább e filmek sorozatára nézve azonban nem. Mind­össze arról van szó, hogy Ba­csó filmstílusa más, mint több kar- és kortársáé. Sem a pa­rabolákat, sem az absztrak­ciókat, sem a művészetnek ál­cázott blöfföket nem kedveli. Kedveli ellenben az egyenes vonalú, elején kezdődő, vé­gén végződő történeteket, az áttekinthető cselekményt és a jól körvonalazott figurákat. Oj filmje, a Riasztólövés, folytatja Bacsó .mai tárgyú műveinek sorát. Egyúttal azonban mintha valami újat is kezdene. Nem elsősorban a film társadalmi környezete tűnik újnak, hiszen értelmi­ségi körben már más Bacsó­film is mozgott. Az sem iga­zán lényeges és nem is iga­zán új (sőt, inkább kissé za­varó és szükségtelen), -hogy a történet előadásába Bacsó bizonyos krimielemeket sző. Ami lényeges és az újdonság benyomását kelti, az Bacsó té­maválasztása és e téma keze­lésmódja. Azt mondhatnánk: Bacsó a magyar társadalmi fejlődés egy fontos jelenségét veszi észre és reagálja le filmjében, nevezetesen azt, hogy a folya­matok az elmélyülés felé ha­ladnak. Mit értek ezen? Azt, hogy bizonyos kérdések mint­egy humanizálódhak, ember- központúvá válnak, hogy a társadalmi kérdésekben az ember, mint tényező, nagyobb és fontosabb szerepet kezd játszani. Hogy életünk nem elsődleges kérdése már a puszta anyagi-tárgyi konszo­lidáció, hanem az is egyre fontosabb, hogy mindeközben mi játszódik le az ember­ben? Hogy milyen ember és társadalom, ember és ember, nemzedék és nemzedék, vagy szülő és gyermek viszonya, s miért olyan, amilyen, illet­ve mi és miképp javítható. A Riasztólövés első jelen­téssíkjában féligmeddig bűn­ügyi történet: egy egyetemis­ta lány apjának, a magas ter­melési vezető beosztásban lé­vő „strapakádernak” (Bacsó kitűnő szótalálata!) a piszto­lyával lelő egy fiút, korábbi szerelmét, akitől közben gye­reket is várt. A fiú nem hal bel. a lövésbe. Később re­konstruálják az esetet a rend­őrség képviselői előtt, s mi­közben a lezajlás pontos kö­rülményeit kutatják, sok min­Kútvölgyl Erzsébet, a Riasztólövés női főszereplője dent megtudunk az okokról is, melyek ehhez a gyilkossági kísérlethez vezettek. Bacsót azonban igazából nem a sztori lebonyolítása érdekli, hanem az okok, a mozgatórúgók. És itt értünk el a korábban mondottakhoz. A Riasztólövés fő kérdése az, miért szakad el egymástól apa és lánya, mi miatt nem tudja megérteni egymást a két nemzedék, miért nem jut ideje és energiája az egyik­nek arra, hogy magánember, apa legyen, s mi miatt utasít vissza mindent a lány, ami az apjától, vagy, közvetve, apja nemzedékétől szárma­zik? Ilyen megvilágításban aztán már egyáltalán nem nemzedéki a kérdés, hanem társadalmi. Hiszen arról van szó, hogy mit végzett az apák nemzedéke, jól végezte-e amit végzett, tovább tudta-e adni, amit elért, el tudta-e fogad­tatni eredményeit az utána jövő nemzedékkel? Magya­rán: milyen szocializmust épített a „strapakáderek” ge­nerációja, s milyen szocializ­must akar az apák szocializ­musába már beleszületett nemzedék? Finta János, az Igazgató, és lánya, Éva, minden különbö­zőségük dacára is egyet akar­nak: igazabb, teljesebb, em­beribb életet, csakhogy mind­egyik a maga módján akarja ezt elérni. És ez nem is nagy baj. Inkább az a baj, hogy mindegyik a maga útjának kizárólagosságában hisz. Tu­lajdonképpen sohasem beszé­lik meg egymással a lényeges kérdéseket, nem is ismerik a másikat, csak értetlenül né­zik, elutasítják annak gondo­latait, magatartását, cseleke­deteit. Bacsó, persze, tudja, hogy végül is nem egy nagy kimagyarázkodás hiányzik itt, hanem több, más: egymás életének folyamatos ismere­te, az igény egymás megér­tésére, a párbeszéd, a szót értés -napi szükséglete. S nem csupán a Finta családban, ha­nem országos méretekben. Ba­csó azt mondja ezzel a film­mel: figyeljünk oda egymás­ra, amíg nem késő. Egy cso­mó dolgot máris elrontot­tunk, ne rontsunk el még töb­bet. Figyelmeztetés a film, valóban riasztólövés, mint a címe mondja. Égő pajták Meggyilkolva találnak egy szép, fiatal nőt fent a hegyek­ben, a behavazott út mentén. Ki az áldozat, ki a tettes, és miért követte el a tettet? — ezt kutatja a fiatal kerületi ügyész. S miután minden mo­tívumot tisztázott, eljut oda, ahol kezdte: a tettest a bűn­tény elkövetésének színhelye közelében lévő tanya, az Égő­pajták lakóinak körében kell keresnie. A francia—olasz film — Jean Chapot rendező munká­ja — egy jól ismert téma variációja: miközben a tett gyanúja ráterelődik valakire, mindent megtudunk az illető­ről, s miután teljesen leleple­ződött, az is kiderülhet, hogy az illetőnek semmi köze nincs a gyilkossághoz. Addigra vi­szont ő már erkölcsi hulla lett. A sémát a krimi klassziku­sai (Agatha Christie, Sime­non) többször és kitűnően fel­dolgozták. Ez a film nem sok újat tud az ismert sémákhoz tenni; talán csak Simone Sig­norét és Alain Delon (Rose asszony és a vizsgálóbíró) ala­kítása érdemel figyelmet. Takács István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents