Pest Megyi Hírlap, 1977. szeptember (21. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-17 / 219. szám

OP 1977. SZEPTEMBER 17., SZOMBAT KÉPZŐMŰVÉSZÉI 1 VILÁGHÉT, 1977. A műrész a társadalom hasznos tagja A képzőművészet a ze­néhez hasonlóan a kultúra nemzetközi nyelve, min­denki számára érthető, nincs / szükség fordításra, csak elmélyülésre. Közmű­velődésünk és maguk az al­kotók sokat tesznek azért, hogy a művek gyorsan ta­lálják meg kapcsolatukat a közönséggel, ebben rejlik jövőalakíttó társadalmi fon­tosságuk. Az idei képző- művészeti világhét jelmon- dáta; A művész a társada­lom hasznos tagja. Való­ban az, nálunk különös­képp. Elsősorban azzal, hogy maradandót és azzal, hogy hidat épít mű és a néző között. Kimagaslóak a Pest me­gyei tapasztalatok. Nagy­maroson Baska József, Gyurcsek Ferenc, Kaubek Péter adományozott fain­tarziát, szobrokat, így szebb, kellemesebb a mű­velődési központ aulája és a Duna-parti sétány. Vá­cott Mizser Pál készített minden ellenszolgáltatás nélkül pannót. Gyomron ifj. Pál Mihály szorgal­mazta a Pál Mihály és B. Szabó Edit plasztikáiból megvalósult szoborkertet. Bodnár Ede fáradhatatlan szervező munkával kezde­ményezi, gyarapítja a du- na haraszti, tököli, dabasi iskolagalériát, Dömsödön Bazsönyi Arány, Vecsési Sándor vállalkozik kiállí­tásra, hogy a képzőművé­szet új közösségét nevelje. Ök többszörösen is a tár­sadalom hasznos tagjai, mint alkotók, mint cse­lekvő emberek. Dániel Kornél is, aki lemond sa­ját képeinek megfestéséről is, hogy a zebegényi sza­badiskola nagy ügye ne szenvedjen halasztást. Üj művekkel találkozunk Pest megyében és önzetlenség­gel. Czóbel Béla után Bar­csaiI Jenő is világhírű gyűjteménnyel ajándékoz­za meg Szentendre váro­sát; minket, mindannyiun- kat, Deim Pál azon töp­reng, hogy útjelző plaszti­kákat készítsen a lakótele­pi monotónia feloldására. Nagymaros, Vác, Sziget- szentmiklós gyűjti erőit önálló képtár szervezésé­re. Ezekben az erőfeszíté­sekben is társadalmi hasz­nosság rejlik. Gödöllő is felzárkózhatna Szentendre szellemi státusához, ha hozzálátna a magyar sze­cesszió múzeumának fel­építéséhez, és Cegléd rang­ját emelné, ha Benedek Péter, Gammel József és más alföldi festők adomá­nyából létesítene gyűjte­ményt. Igen, a művész a társa­dalom hasznos tagja, külö­nösen akkor, ha a helyi képzőművészektől megren­delik a társadalom számá­ra a köztéri alkotásokat. Duniabogdányban szeret­nénk találkozni Hock Fe­renc, Kristóf János fest­ményeivel, Gödön Vhrig Zsigmond, Ráckevén Patay László alkotásaival. Üj tettekre sarkall a képző- művészeti világhét. Pest megyében a szentendrei, zebegényi, víjci, gödöllői, ráckevei-dömsödi műhely ma már művészefctörténe- lem. A Dél-Pest megyei Nagy István csoport most zárkózik fel az országos eredményekhez. Jó tempó­ban. megfontoltan hala­dunk előre, hogy a tér, a környezet mindenütt szép és humánus legyen, s ha azzá tesszük, azzá vará­zsoljuk mindannyian; kép­zőművészek és munkások, akkor válhatunk igazán a társadalom hasznos tagjai­vá. Ezen az úton, ezzel a programmal, ahogy a kép­zőmű vészeli,'..világhét kon­tinentális jelmondata kéri tőlünk. Losonci Miklós Köiiyvkiiíllítdsok A képzőművészeti1 világhét eseményeit a Corvina Kiadó két könyvkiállítása is gazda­gítja. Kőbányán a Pataky Ist­ván művelődési központban (X. kér., Pataky I., tér 7-14.), szeptember 17-től 25-ig tekint­hető meg a Corvina legszebb köteteiből rendezett kamaraki­állítás. Ózdon, szeptember 19-én Tóth Miklós nyitja meg a Liszt Ferenc művelődési köz­pontban a kiadó könyvkiállí­tását. Kilencvenhatan végeztek a szakosítón DIPLOMAKIOSZTÓ ÜNNEPSÉG A PEST MEGYEI OKTATÁSI IGAZGATÓSÁGON Meghitt hangulatú ünnep­ség színhelye volt tegnap az MSZMP Pest megyei Bizott­sága Oktatási Igazgatóságának épülete: a marxizmus—leniniz- mus esti egyetem szakosítóján végzett kilencvenhat hallgató vehette át diplomáját. Az ese­Csehszlovák irodalom magyarul KIADÓI EGYÜTTMŰKÖDÉS A pozsonyi Tátrán és a bu­dapesti Európa Könyvkiadó megállapodott, hogy az Európa megjelenteti Pavol Országh Hviezdoslav: Véres szonettek című versciklusának kétnyelvű kiadását Rónay György fordí­tásában. Nem ez a kötet iesz az első a közös könyvkiadásban, hi­szen évek óta szoros kapcsola­tok íűzík össze a magyar és a csehszlovák könyvkiadókat. Már hagyományos a pozso­nyi Madách és a magyar Euró­pa Könyvkiadó gyümölcsöző együttműködése. Évente mint­egy 10—12 kötet jut el a ma­gyar olvasókhoz a két kiadó megállapodásának eredménye­ként. A cseh és a szlovák iro­dalom kiemelkedő klasszikus, és mai alkotásait jelentetik meg. A közelmúltban látott napvilágot Miloslav Fábere: Hét mongol paripa című re­génye, Jaroslav Havlicek: Petróleumlámpák című alko­tása és a Századok, emberek sorozatban Vladimir Miró: Tü­zes égbolt című írása. Még az idén hat kötet jut el a magyar olvasókhoz a Madách Kiadó műhelyeiből, köztük Andrej Chudoba: Nyár a szeplős szűz­zel című munkája. Ady Endre születésének szá­zadik évfordulója alkalmából a pozsonyi Tátrán kétnyelvű Ady-kötetet ad közre. A szlo­vák fővárosban a Tátrán Ki­adó kiállításon mutatja be szlovák szerzők magyarul, il­letve magyar alkotók szlovákul kiadott köteteit november 20. és december 15. között. Nagy jelentőségű sorozat ki­adásának tervén is dolgozik a Tátrán és az Európa Kiadó. Történelmi, irodalomtörténeti, kultúrtörténeti, éjpítészeti, ze­nei művek közzétételét terve­zik, amelyekben a szlovák és a magyar nép együttélését, történelmi kapcsolatait, egy­másra utaltságát irodalmi em­lékekkel mutatják be. így pél­dául kötet jelenik meg a szlo­vák és a magyar nép török elleni közös harcának írott és képi emlékeiről, útleírásairól, memoárjairól. Feldolgozzák II. Rákóczi Ferenc korának és a Jakobinus mozgalomnak a szlovák és magyar kapcsolata­it, az elképzelések szerint ta­nulmány jelenik meg a magyar és szlovák tanácsköztársaság­ról, a korabeli munkásmozgal­mi kapcsolatokról, a bányász­felkelésekről. A közös magyar —szlovák irodalmi emlékeket is megjelentetik: önálló kötet­ben dolgozzák fel a magyar és szlovák népdal- és népballada- világcrt. Az Európánál a közeljövő­ben kerül a nyomdából Ladis- lav Fuks cseh író önéletrajzi elemekre épült Változatok sö­tét húrra című műve. amely a pozsonyi Madách Kiadóval közösen jelenik meg Zádor András fordításában. A Győ­zelem könyvtára sorozatban lát napvilágot Marie Pujmano- vá: Játék a tűzzel című alko­tása, s még ez évben a magyar olvasókhoz kerül Bogumil Hrabal: A tükrök árulása cí­mű kötete. Nyári tisztelgés — őszi évfordulóra Emlékezés Simon Istvánra Itt állok a sümegi vár csúcsán, szá­zados, hajdan volt harcizajok néma csöndjében és nézem körben-tájat. Itt állhatott, valamikor Simon István is az egykori sümegi kisdiák. Innét küldte szerető pillantásait Bazsi tájára, a szülői házba. E tájban fogant néhány verse is, visszaemlékezve a bicikliutakra, hóban- sárban, tikkasztó napveretben, esőtől, su­hogó, utakat pásztázó szélhajtásokban. Most nyár van. Tikkasztó meleg. Fül­ledten fulladoznak az útszéli akácok. Fehéren csillog a kékes-szürke beton­út és Az utakon, tetőkön, fekszik a me­leg nyár / de nem úgy, mint tegnap / könnyű a levegő, a fa is közel jön / az utakkal együtt kanyarog ugyanarra / mint tegnap, tegnapelőtt, lustán enyel­gőn ... A parkolóban, kocsim körül diákfor­ma legényke ólálkodik. Tőle kérdezem: hogyan juthatnék el Bazsiba? Beül mel­lém és mutatja az Utat. Megkerüljük a templomot* a régi malom táján egy kis híd előtt megállók. Kiszáll és azt mond­ja: — Ezen az úton egyenesen. Talán hat­hét kilométer. Iránytűm a bennem zsongó vers két kezdősora: „Piros cseréptetők, tiszta szélső házak / merész kis rügyei épülő hazámnak ... Ezt a verset a gimnázium esti tago­zatán diákjaimnak az elmúlt tanévben is tanítottam. Vizsgakérdés is volt. Lakato­sok, szövőnők, adminisztrátorok húzták ki; a júniusi vizsgán a 15-ös tételt és idéz­ték, elemezték, belémoltották. t A motor egyenletes búgásába bele­zsongnak a verssorok. A sima, szép be­tonon tapadnak a kerekek. A nyitott ab­lakon át rámköszön a táj ezerarca. Köz­ben izgatottan várom, lesem, hogy fel­bukkanjanak a szélső házak a muskát­lis ablakok, anyóka, aki szomjoltó vizet kínál a vándornak, mert bor nincs ott­hon, az ura éppen azért ment... Nagy- gzárnyú kombájn elől az út szélére hú­zódom. Miközben a vers záró két sora muzsikál bennem; Sorakozzatok csak, s bátran mutassátok / Ti hódítjátok meg végül a világot... A. faluba érve korosabb ember bal­lag az útszegélyen. Lassítok és megkér­dezem, kihajolva az ablakon: — Tessék csak mondani, merre talá­lom Simon István szülőházát? — Az még messze van. Különben én is arra megyek, megmutatom. Bazsi egyetlen kanyargós főutcájára kikönyökölnek a csinos kis házak. Lej­tős, betonkaptatók a kapuk előtt. És virág. Mindenütt virág. Élénkpiros mus­kátlik, estikék, begóniák, rezedák. S a műhellyel szemben a tornyon / o régi villámverte toronyóra.., Megszólal mellettem utasom: lassít­son, mindjárt odaérünk! Valóban. Sár­gára festett ház, drótkerítés, kiskapu. Egy asszony áll a lépcsőn, kezét köté­nyébe törölgetve. Lassan lelép a gang­ról. Hátra mutat, mert mint mondja, ők itt csak lakók, meg más lakó' is van még itt, csak az után, az a ház ott hátul, az a nádfedeles, földbesüppedt. Laci még nincs itt, de talán délre jön, mert a te­henet meg kell etetni. Az istállóban várja Lacit a tehén. A szűk kis udvaron betongyűrűs kút. hátrább lombos nagy fa. A házon az ajtó zárva. Áll a ház némán, elha­gyatottan. Mintha meghalt volna itt minden élet, így írt róla a költő: ... Áll komoran ez is: padlás, pince / vak légtere közt üresen, / szoba, kony­ha, kamra / várja csendben, hogy beme­legítse / háznépével, majd az új gaz­da... idézem Az eladó ház elégiája cí­mű szép versének ideillő szakaszát em­lékezetemből. Az asszony közben meg­szólal : — Valami emlékmúzeumot akarnak itt berendezni. Aztán sarkonfordul, megy a dolgára. A konyhába nem látni be. A szobába se. A kamra nyitott ablakán keresztül hűvösség árad kifelé. Bent borashébér, pókhálós edények, a padkán kötéldarab, néhány rozsdás vaskarika, kampó, csor­ba edények. S a párkányon belül né­hány zseblámpából kikopott-kihalt elem. A láncot leakasztom az istállóajtóról. Hátrafordítja fejét a tehén. Lacit várja, éppen etetési idő van. Néz rám a tehén kidülledt szemmel, bőgve köszön, ahogy az ajtóláncot visszateszem. A süppedt kis udvaron virág és a nagy árnyas fa lombjaival ölelkező nedvdús magasra nőtt kerítésbe kapasz­kodó-könyöklő giz-gazok. Mintha az én szegény szüleim udvarában állnék, s vallatnám hajdanvolt gyermekkorom, a közös sorsot, élményt, emléket, amit rég befed már a múlt. ... Megyek hát e ház elöl tovább / s anélkül, hogy szememet lehunynám ... buggyan fel bennem a verssor és sze­memből a pára, a hasonlóság láttán. És szorít valami belül. Zavaromban a sar­kamra csukom a rozoga ajtót. A temetőbe megyek. Kocsiút vezet a házsor kertjei alatt. A templomtorony szürke falán megcsillan a fény. A rét üde zöldjén táncol az égető napsugár. Ebédet cipelő kisfiú lép félre a fűbe kocsim elől. A fejfa ott magaslik parányi dombon. Csónaklakkal bevont sima lapján csil­log a szemközti fény. S a fényben a sze­rény kétsornyi véset; Simon István 1926—1975 Csupán ennyi, semmi több. Sem az, hogy itt nyugszik, sem az, hogy béke poraira, ahogy ez fejfákon szokás. Pu­ritán egyszerűséggel csak a név és az év­számok. József Attilához írt versének két sora jut eszembe; ___Az itt élők­ne k, látod még lehet / évekre szaggatni az éveket ... Aztán tovább: ... Felparcellázni gaz­dátlan időt / s tűnődni kerek évszámok előtt... Az évszám, Simon István esetében nem kerek. Most tegnap, szeptember 16-án lett volna ötvenegy éves! Két esztendeje halott. Milyen gyötrelmesen, fájdalmasan ke­vés kort ért meg a sírban fekvő halott! Milyen kevés méretett ki számodra, jó Simon István! Akinek szeretetébe bele­fért az egész haza, az emberekkel tö­mött világ. Állok a sír előtt, némán, el­késett tisztelgéssel a szívemben. Sokszí­nű muskátlik tűzvörös-rózsaszín lepe­dői alatt; ... lecsuk zár nélkül is konok / őrződ, a hűvös anyaföld ... A falut a másik oldalról hagyom el. A kanyargós erdei úton lassan vezetek. Bal oldalt az út mentén rozsdamarta, barna szobor, megverselt szent szobra. Majd tovább Kézi várának romjai. Az tán Keszthely tornyai látszanak. Magas­ba szökő új, meg új épületek! Az élet megy tovább. A szélső házak lassan ösz- szeérnek. Ahogy megénekelted. Kopré József ményen megjelent Barát End­re, az MSZMP Pest megyei végrehajtó bizottságának tagja, a pártbizottság osztályvezetője. A Himnusz elhangzása után Benedek Sándor, a Pest me­gyei Oktatási Igazgatóság igaz­gatóhelyettese köszöntötte me­leg szavakkal a végzősöket, hangsúlyozva: most másodíz­ben adják át. az intézményben a felsőfokú politikai végzettsé­get dokumentáló diplomat. Ezt követően Barát Endre szólt a tanulmányaikat befejező hallgatókhoz. A megyei párt­végrehajtóbizottság nevében elismerését fejezte ki a jelen­levőknek, majd utalt arra: diplomájuk egyúttal azt is igazolja, hogy kellő felké­szültséggel rendelkeznek a marxista—leninista ismeretek további bővítéséhez. A hallga­tók tanulmányaik során ala­pos tudásra tettek szert, s így gyakorlati gondjaikra tudo­mányosan is helytálló választ kereshetnek. A megyei párt- bizottság osztályvezetője a to­vábbiakban elmondta: a párt- oropaganda az elmúlt években hatékonyan segítette a poli­tikai, gazdasági és társadalmi célkitűzések megvalósítását. Ezt állapította meg a Közpon­ti Bizottság tavaly október 26-i határozató, s így értékelte a helyzetet a megyei pártbi­zottság is ez év április 20-án megtartott ülésén. A pártokta­tás, a pártélet szerves részévé vált, s ennek eredményeként, a kommunisták tájékozottabbak, műveltebbek lettek, s önállób­ban igazodnak el a bonyolult helyzetekben — határozottan képviselve a párt politikáját. Különösen említésre méltó ez a jelenség napjainkban, ami­Bozsán Péter felvétele kor a szocialista termelés és társadalmi viszonyok erősödé­sével egyre fontosabb feladat az, hogy az emberek gondolko­dásukban is szocialistává vál­janak. S az eredmények meg­teremtették a feltételét annak — hangsúlyozta Barát Endre —, hogy a következő években gyorsabban haladjunk előre az ideológiai nevelőmunkában. S bár ezúttal különböző foglal­kozású, korú és beosztású vég­zős hallgatók kapnak a politi­kai tudományokból, diplomát, de egy dologban valamennyien egységesek: a legkorszerűbb világnézetet vallják. A megyei pártbizottság osz­tályvezetőjének szavai után ünnepélyes pillanatok követ­keztek: Göndics Zoltán, az Oktatási Igazgatóság igazgató­ja átnyújtotta a végzős hallga­tóknak a diplomát — közülük nyolcán vörös diplomával fe­jezték be' tanulmányaikat. A hallgatók nevében Kovács Gyula, a százhalombattai Du­nai Kőolajipari Vállalat osz­tályvezetője— az üzem egyko­ri lakatosa — mondott köszö­netét az oktató tanárok lelkiis­meretes nevelőmunkájáért. F. G. Az utolsó évad Az Állami Déryné Színház utolsó évadját országos bemu­tatóval kezdte, Csingiz Ajtma- tov—Komlós János: A ver­senyló halála című kétrészes drmát mutatta be Lenti közön­ségének. A színház december 20-án tartja utolsó előadását. Addig különböző társulatai 452 elő­adást tartanak az ország terü­letén. KIOSZTOTTÁK A PÁLYADÍJAKAT Befejeződött a gyermekkönyvtárosok tájkonferenciája Szentendrén Amint arról már beszámol­tunk olvasóinknak, szerdán reggel a Magyar Könyvtáro­sok Egyesülete és a Pest me­gyei Művelődési Központ és Könyvtár közös rendezésében Borsod, Hajdú, Nógfád és Pest megye gyermekkönyvtárosai­nak háromnapos tájkonferen­ciája kezdődött Szentendrén. A tanácskozás célja az volt: milyen módszerekkel gyarapít­hatják ifjú olvasóik számát a gyermekkönyvtárak. A három nap alatt elhangzott előadások, bemutató foglalkozások e cél eléréséhez kívántak segítsé­get nyújtani. Több tapasztalat­csere-látogatásra is sor került, így a tanácskozás résztvevői megismerkedtek a pilisvöröi- váfi könyvtár gyermekrészle­gének, valamint az új váci gyermekkönyvtár munkájával, gondjaival és eredményeivel. A tájkonferencia tegnap dél­ben befejezte munkáját. A ta­nácskozás záróakkordjaként Békés György, megyei könyv­tárigazgató osztotta ki a Cso­portos foglalkozások a gyer­mekkönyvtárban című megyei forgatókönyv-pályázat díjait. Mint mondotta, a gyermek­könyvtárban rendezett csopor­tos foglalkozások aktív pihe­nést biztosítanak a gyermekek számára, ugyanakkor megte­remtik a közös munka lehe­tőségét. Kitűnő alkalmat ad­nak arra, hogy felkeltsék az érdeklődést az olvasás iránt és megszerettessék a könyve­ket. Ezért is hirdette meg a megyei könyvtár ez év ja­nuárjában ezt a pályázatot, amelyre harminc pályamű ér­kezett. A szakmaii zsűri döntése alapján a háromezer forintos első díjat Pethő Zsoltné, szent­endrei gyermekkönyvtáros kapta Mostan emlékezem az elmúlt időkről című pályamű­véért. A kétezer forintos má­sodik dijat a zsűri Rékasi Ti- borné tápiógyörgyei pedagó­gusnak ítélte oda. Apámért és anyámért mit nem cseleked­ném című tanulmányáért. Az ezer forintos harmadik díjat szintén tápiógyörgyei pedagó­gus, Kiss Jánosné kapta. A zsűri tárgyjutalomban részesí­tette Lugosi Ágnes nagykátai tanár, Szeredi Mária szentend­rei gyermekkönyvtáros és Szinna Ferencné leányfalui könyvtáros pályaművét Az új diplomások egy csoportja.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents