Pest Megyi Hírlap, 1977. szeptember (21. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-13 / 215. szám

1977. SZEPTEMBER 13., KEDD Duna-ági ifjúsági napok Ráckevén RÉNYI KATALIN POLITIKAI PLAKÁT KIÁLLÍTÁSA 5 Rényi Katalin politikai pia- 5 kátjait a közönség a Hazafias = Népfront ráckevei nagyközségi i székházában nézheti meg szep- £ tember 18-ig. A plakát olyan idős, mint a forradalom. Igaz, már az ókorban is olykor használták Rómában, de általános elter­jedése a francia forradalom­hoz és a nyomdatechnika fel­találásához kapcsolódik. A plakát mindig mozgósított közérthető, hatásos, egyszerű jelképeivel. Rajzának gesztu­sa megszólító erejű. A műfaj magaslata éppen lényegéből adódóan 1871, 1917, 1919-ben valósult meg, amikor a fran­cia, az orosz, a magyar for­radalom igazságát kísérte. Líra társul az eszmékhez Mi a helyzet napjainkban? Á nyugati plakát túlságosan reklámjellegű, mely fölösle- I ges energiákat köt le, más­részt szelídül az élet; nálunk. Ez mindenképpen szerencsés fordulat. Mindez meghatározza a pá­lyakezdő Rényi Katalin sajá­tos teendőit. Tehetsége fel­mérte a lehetőségeket, dús képzelete a valóságot kottázza pontos árnyalatokkal. Lelkü- letéből adódóan és a kor ka­rakterétől is függően új esz­közökkel építi elképzeléseit. Miben áll ez? Elsősorban a montázs bátor alkalmazásá­ban, másrészt a variációk megragadásában. Amikor az Edzett ifjúság mozgalmassá­gát igényli, akkor a rajz tü­relmetlenebbé válik, így kö­veti a gondolatot. Máskor kedves a vonalvezetés, ami­kor a Nemzetközi Gyermek­nap meghittségét értelmezi a színes labdák zászlódíszbe öl­tözött nyugtató gömbölydedsé- gével. Olykor kemény a fo­galmazás. Sisakok, fegyverek sűrített halmazával jelzi a bé­Vendégségben a Galga mente művészete Szüreti nap Tápiószentmártonban Vasárnap vendégségben járt a Galga mente népművészete Tápiószentmártonban, a helyi művelődési központ és az Aranyszarvas Tsz KlSZ-szer- vezetének jóvoltából, a szüreti nap rendezvényeinek kereté­ben. A művelődési központban délelőtt a Galgamácsai Népi Együttes szerepelt, majd Van- kóné Dudás Juli népművész alkotásaiból nyílt kiállítás. S mire megkezdődött a délutáni szüreti felvonulás, majd a bál, a résztvevők művészi élmé­nyekkel gazdagodtak, megis­merkedhettek a szomszéd járás népi kultúrájának egy-egy ér­tékes motívumával. Vankóné Dudás Juli (középen) kiállítását Bihari József, a Pest megyei Művelődési Központ és Könyvtár' Igazgatója nyitotta meg (jobbról). Pillanatkép a galgamácsai táncosok műsorából Bozsán Péter felvételei születő forint, a stabilizáció, s az infláció éveit csak a pla­kát őrzi, lassan emlékeze­tünkből is eltűnik. Rényi Ka­talin Bérény Róbert, Uitz Béla, Pór Bertalan, Konecs- ni György, Hincz Gyula pla­kátművészetének folytatója, derűsebb kort ábrázol, derű­sebb eszközökkel, melyet a társadalomnak köszönhet. Azt azonban már önmagának, hogy műveinek gazdag rajzi világa, összetett színkezelése a tudat különböző szintjén gondolkodó embernek ad fo­gódzót. Ez a szemre, érze­lemre, gondolkodásra osztott kombinatív képalkotás Rényi Katalin művészetének legfőbb erénye, mely ízléssel, isme­retvággyal társul. Amatőr festők A Duna-ági ifjúsági napo­kon mutatták be a ráckevei Ady Endre gimnáziumban a járás amatőr festőinek kiállí­tását Fegyó János múzeum­igazgató rendezésében. Szolid anyagot hoztak a fiatalok, akad még tanulnivaló bőven. Az átlagból Hitter György, Vígh Péter, Bakó László és különösen Winkler József emelkedett ki, utóbbi elmé­lyült rajztudásával, karakter­érzékével. Losonci Miklós Eltemették Hajnal Annát Vasárnap Budapesten, a Kozma utcai temetőben mély részvéttel kísérték utolsó út­jára a 79 éves korában elhunyt Hajnal Anna Keszi Imréné József Attila-díjas költőt. A gyászszertartáson — ahol a hozzátartozókkal együtt nagy számban jelen voltak az el­hunyt pályatársai, művészba­rátai, olvasói — Mezei András József Attila-díjas költő bú­csúzott Hajnal Annától a költőtársak, az írótársadalom nevében. Felidézte életútját, emberi-alkotói alakját. Méltat­ta példás magatartását, a kö­zösségért is mindig önzetlen cselekvését, azt, hogy nemcsak verseket adott az embereknek, meg elbeszéléseket a fiatalok­nak, műfordításokat minden olvasónak, hanem természeté­ből fakadóan önzetlenséget, állandó törődést és figyelmet a társadalom dolgai iránt. Munkásságával — amely­nek elismeréseként 1947- ben Baumgarten-, 1966-ban József Attila-díjat kapott, az idén pedig születésnapja al­kalmából a Munka Érdemrend arany fokozatával tüntették ki — a kortársi magyar költészet legismertebb alkotói közé ke­rült. írásművei messze az or­szághatáron túlra is eljutot­tak, költeményeit több idegen nyelvre lefordították, önálló kötetben is kiadták. Hajnal Annát fériével — az 1974-ben elhun'-' Keszi Imre íróval — közös nyughelyen hántolták el. TV-FIGYELO CtlIe. Amiképpen más hír­közlő szervek, így a televízió is megemlékezett a chilei puccs negyedik évfordulójá­ról. A maga legsajátosabb eszközével: a mozgó képek, a legjobb értelemben vett bravúros dokumentumfelvé­telek segítségével idézte meg a Modena-palota véres ostro­mát, majd az Allende-kor- mány megdöntését követő megtorlásokat. Aki végignézte a vasárnap délután közvetített —Schmitt Péter szerkesztette — össze­állítást, azt minden bizony­nyal a chilei titkosrendőr­ség, a hírhedt DINA nap­jainkban is változatlan düh­vei, ám a legváltozatosabb eszközökkel folytatott hajtó­vadászata háborította fel leg­inkább: merényleteinek so­rozata a Népi Egység-kor­mány külföldön élő tisztség- viselői, hívei ellen. Orgyil­kosságok, bombák robbantá­sa, aknákkal széttépett gép­kocsik ... És — hallhattuk az egyili meggyilkolt miniszter. Lete- lier feleségétől, láthattuk a filmkockákon — tehetik bát­ran, hiszen jó néhány ország huny szemet a területén mű­ködő DINA-ügynökök tevé­kenysége fölött. S nemcsak, hogy szemet huny, hanem al- kalmankint még segíti is. Ott vannak néldául az Egyesült Államokban élő kubai emig­ránsok: közülük kerül ki a chileiek életére törő legtöbb orgyilkos. EDDIG TIZENHÉT Gyorsmérleg az olvasótáborokról A könyv értékét nem kül­alakja, hanem tartalma adja, amelyhez csak úgy juthat hoz­zá az ember, ha el is olvas­sa a könyveket — mondotta Csuka Zoltán költő, az érdi olvasótábor ifjú riporterei­nek, amikor felkeresték ott­honában. S ha más megfogal­mazásban is, ugyanez volt a célja az idei nyár valarreny- nyi olvasótáborának: köze­lebb hozni, megszerettetni a könyveket a fiatalokkal. A júniusi kapunyitás óta eddig tizenhét olvasótábort rendeztek Pest megyében, amelyeknek munkájában több mint nyolcszáz fiatal vett részt. Általános és középis­kolás diákok, szakmunkásta­nulók, ipari és termelőszö­vetkezeti fiatalok. Általában tíz-tizenkét napot töltött egy-egy csoport a tá­borban. Olvastak, megbeszél­ték könyvélményeiket, talál­koztak írókkal, közéleti sze­mélyiségekkel, irodalmi vetél­kedőkön vettek részt, szűkebb pátriájuk történetét, népraj­zi és népzenei kincseit gyűj­tötték össze és természetesen, kirándultak, játszottak, spor­toltak, haboztak és táncoltak, egyszóval sok-sok élménnyel, emlékkel gazdagodtak a tá­borokban. Szélesebbre tárult körülöt­tünk a világ — mondatták a tá­bor befejezésekor az érdi diá­kok, akik riporterként járták be az ország legnagyobb köz­ségét. Az élettel ismerked­tünk, hangoztatták, amiket lehetőségünk nyílt elbeszél­getni a nagyközség párt-, ta­nácsi és gazdasági vezetőivel. És ugyanezt mondották a töb­bi tábor résztvevői is. igaz, mindenütt más-más aspek­tusból. A Szentendre—izbégi táborban a képzőművészetek alkották a táborélet legfőbb tartalmát. A pilisszentkereszti és a gödi táborban a szlovák. a leányfaluiban pedig a német anyanyelv gyakorlása volt a legfőbb cél. A szigetszentmár- toni tábor fiataljai viszont munkásmozgalmi-helytörténe­ti kutatással foglalkoztak el­sősorban. Veresegyházon —. az idén először — cigány­fiatalok ismerkedtek a köny­vekkel, az irodalommal. És sorolhatnánk még hosszan, hol, mi állt az érdeklődés köz­pontjában — természetesen, az olvasás mellett. Az idei program lényegesen gazdagabb volt, mint a tava­lyi. És még nem fejeződött be. Három járásban — a budai, a váci és a gödöllőiben —, még késő ősszel is rendeznek egy-egy tábort a termelőszö­vetkezetek fiataljainak. Bár korábbra tervezték ezeket a táborokat is, de a gazdag ter­més betakarítása megváltoz­tatta az elképzeléseket. Minderről érdekesen, rész­vétet és indulatot egyaránt keltve szólt a tv dokumentum- műsora, amely mindenképpen méltó volt a chilei szolidari­tás napjához. Fonográf. Thomas Alva Edison most száz éve találta ki, hogy miképpen lehet rög­zíteni a hangot. Ma már álta­lános iskolai tananyag ez a remek ötlet, amely — mint tudjuk — abból állt, hogy egy aprócska tűvel viaszhengerbe karcolták a hangok rezgé­seit, majd e karcolatokon me­gint végigvezettek egy tűt, és ez egy rugalmas hártyán is­mét megszólaltatta a felvett hangokat. Az autodidakta Edison — akinek mellesleg kb. ezer ta­lálmányát tartja nyilván a tu­dománytörténet — egy külön iparág, a hanglemezgyártás megszületését tette így lehe­tővé. És ezzel együtt meg­számlálhatatlan zenemű és zenész, komponista és énekes karrierjének a felívelését. A jeles évforduló alkalmá­ból igen szórakoztató össze­állítást sugárzott vasárnap késő este a televízió. Ki más is vezethette volna ezt a mu­zsikás egy órát, mint Antal Imre, aki a gramofon tech­nikai titkait éppúgy megis­mertette a nézőkkel, mint a gramofonozás művészi vonat­kozásait. A szakembereket, a már nem élő és a még javában működő lemezre-éneklőket szép szám. mai fölvonultató műsorból — egyebek között — két, büszkélkedni való tanulságot vonhattunk le. Az egyik az, hogy hazánkfiai: Bartók Bé­la és Kodály Zoltán voltak a legelsők, akik ezt az akkori-' ban még inkább csodált, mint praktikus célokra használt masinát a zenetudomány szol­gálatába állították. A népi dal­lamkincs megannyi darabját rögzítették vele. A másik, hogy a hangrögzítésben igen­csak mindig jó helyezést ért el Magyarország. Rendre akadtak olyan megszállottak — művészek és technikusok egyaránt —, akiknek produk­cióit magasan jegyezték a lemezpiacon, és akik megte. remtették azt az alapot, ame­lyen a jelenlegi, immár dí­jat díjra halmozó hanglemez­gyártásunk kivirágzóit. Most, hogy Tatán már javában dol­gozik a legkorszerűbb prés­gép, talán nem ok nélkül mondhatjuk magunkat hang­lemez-nagyhatalomnak. Mind a tárgyi és személyes emlé­kekben oly gazdag múltunk, mind a lehetőségekkel teli je­lenünk egyaránt érdemessé tesz bennünket erre a címre. Akácz László FELVONOHID - BETONAGYÚ Megfiatalodik a visegrádi fellegvár A visegrádi fellegvár, ez a szabálytalan háromszög ala­kú építmény hajdan szebb napokat látott. A hegytetőn magasodó erődítményt csil­logó paloták vették körül. Északi oldalán Mátyás feje­delmi pampával berendezett lakosztályai álltak, a nyugatin a lovagterem, a keleti oldalon pedig a királyné palotája ka­pott helyet, és egy kápolna, azzal az ötszög alakú torony­nyal együtt, amelyben haj­dan a koronát őrizték. A sok száz évvel ezelőtt épült, s közben a többször is toldozgatott, átalakított épít­mény fölött nem múlt el nyomtalanul az idő. Csatáro­zásokban megroggyant, szél és fagy pusztította falai igen­csak omladoztak már, ami­kor két évvel ezelőtt hozzá­kezdtek e becses történelmi műemlék megmentéséhez, konzerválásához. A kíváncsiskodó turisták elől ma még kerítéssel vé­dett építési területen Fér­őért Mihály, az Országos Mű­emléki Felügyelőség építő­csoportjának vezetője kalau­zol bennünket. Megmutatja a nyugati palotafalat, amely sok galibát okozhatott vol­na, ha nem kezdenek hozzá haladéktalanul a megerősí­téséhez. A 13 méter magas fal ugyanis hovatovább, élet- veszélyesnek számított, hi­Bozsán Péter felvétele szén fölső pereme már 70 centiméterrel nyúlt az ala­pok fölé. Nos, az építmény középső szakaszán beton tám­falat kapott. így nemcsak a további dőlést sikerült meg­akadályozniuk. hanem azt is elérték, hogy az így létre­jött teraszt idővel kilátónak használhassák a műemlék lá­togatói. A múlt hét közepén befe­jeződött az északi sziklafal megerősítése is. A dorogi szén­bányáktól kölcsönkért műsza­kiak csapata több heti ke­mény munkával megszün­tette az omlásveszélyt. Mun­kájukhoz egy, a bányákban alkalmazott betonágyút hasz­náltak. Nagy nyomással be­tont oltottak a meglazult kő­tömbök közé, s a fal most már szilárdan áll. A csoport most új munkaterületre hurcol- kodott át, a Salamon-torony- hoz. Ferbert Mihály elmondta azt is, hogy jövőre a felleg­vár felét megnyitják a láto­gatók előtt. Készen áll és csupán berendezésre vár a kőtár épülete, ahol a felújí­tás során lelt faragványok- ból rendeznek állandó kiál­lítást. A telet a vár belső re­konstrukciójával tölti maid az építők csoportja. Ez idő alatt kell a részletes alapos­sággal kidolgozott ütemter­vek szerint elkészíteniük a kaputorony kváderíröveit. ki­egészíteniük a lpóiső boltoza­tok hiánvzó faragvánvait és helyreállítaniuk a belső kan­dallókat. A jövő tavasszal munkáju­kat a kanubeiárat rekonst­ruálásával folytatták. A nyár közevére készül el a felleg­vár keleti tornna, a hozzá tar­tóvá ham*sfta+lno kn.rnlín. rí hanguiofnt, árasztó láncos felvonóhíddal. B. P. keidő háborús konfliktusait, az imperializmus cselszövé­seit. Ebben a választékosság­ban nyilvánvalóvá válik, hogy Rényi Katalin politikai elkötelezettsége és grafikusi felkészültsége azonos színvo­nalú. így minden plakátja túl a kötelező tárgyilagosságon, személyes hangvételű, líra társul az eszméhez. Holnap­jelző galambjának terhességé­ben földrészek térképét lát­juk, a béke terjeszkedését, az alkotó emberiség hajnalodá- sát, mely felváltja az elfúlt ezredévek véres villongásait, a népek boldogságát rongáló fekete indulatokat, az elnyo­mást. A Nagy Októbert idéző lapján Lenin és a tömegek szilárd kapcsolata érződik a rokonított formák összességé­ben. Kombinatív képalkotás Rényi Katalin képi fogalma­zásainak bősége értelmének szelektív szigorúságával talál­ja meg a helyes változatok megoldásait. Erre példa az Alkotmány nap-i variációso­rozata. Amikor az ejtőernyők színes gömbjeit csoportosítja, akkor a látvány ajánlataiba kapaszkodik. Ez az egyik le­hetőség az eszme kifejtéséhez. A másik az a közelítés, ami­kor a búzakalász arany csil­logását egyezteti a tűzijáték sistergő fényrózsáival. A leg­izgalmasabb változat az a lap, amelyen Magyarország térképe telített stilizált virág­mintákkal. Ez a színes felü­let csöndesen bejelenti, hogy a virágos életért küzdenek népünk milliói; egységgel, munkával. Szellemes Rényi Katalin Inflációs ember-e, akinek ar­ca milliárd pengőkből szerve­ződik ziláltra. Ezt a társadal­mi drámát szüntette meg a

Next

/
Thumbnails
Contents