Pest Megyi Hírlap, 1977. szeptember (21. évfolyam, 205-230. szám)
1977-09-11 / 214. szám
1977. SZEPTEMBER 11., VAS ÁRNAP Zelei Attila: Nem tudom elzavarni A vasakkal púpozott kézikocsi- ■----------------------- val megbö kte a bejáró vászontakaró- ját. — Engedjetek be! Egy fiatal lakatos kinézett ar hegesztő sátrából és félrevonta a függönyt. — Bújjon be, Rózsika néni! A kistermetű, szeplős aszszony begurította a kocsit. Szürke szemével végignézett a vászonfal mellett ücsörgő brigádtársain és aggódva ingatta a fejét. — Csak baj ne legyen, gyerekek! Még karácsony előtt elkészültek az idei tervvel s az emberek egész nap lézengtek, vagy az üzem különböző zugaiban összeverődve beszélgettek. — Hozattunk Tónival egy kis cirfandlit. Jöjjön már, kóstolja meg! — Nem. Nem lehet! Hevesen rázta a fejét. Nem akart köztük maradni, félt ettől a nevetgélős karácsonyi hangulattól. Húsvétkor megjárta az édes cirfandlival és akkor sem volt mentség a szívébe gyűlt keserűség, visz- szavetették miatta a brigádot. A medvetermetű hegesztőre nézett. — Tóni! Meghoztam a jövő évi indítást. Hova tegyem? — Borítsa le, ahol van! Odanyújtotta a munkalapot és indult kifele. Manyika, a csendes kis kolléganője, megfogta. — Tegye már félre a kocsit, oszt üljön közénk beszélgetni ! — Haggyál! Dolgom van. De Manyi nem engedte. Kérve, ragaszkodva nézte a szép barna szemével. — Maradjon már! Nem dolgozik senki!------------------------P idegesen | Az asszony | megrán------------------------- tóttá a ke zét. Ha ő most leül, vége van! Neki csak dolgozni szabad, látástól vakulásig s nem gondolni, nem vágyni semmire. Dühösen nézett Manyira. : — A férjedbe kapaszkodtál volna ennyire! Te... Manyi elengedte. — Hát maga is csak rúgni tud belém?! Az asszony fél lépést hátrált. Kisöpörte szemébe hulló őszes haját, bánta már, hogy megsértette ezt a szerencsétlen kis nőt. — Ne bőgj! ...Na! Megsimogatta a fejét. Szégyenkezve nézte a munkatársai rosszalló fintorát, s leült egy üres ládára. Ma már tényleg nem volt több dolga. Lézengjen talán valahol a gyárudvaron? Eleget van egyedül otthon! Fölemelte a poharát és boldog karácsonyt kívánt. — Mit kaptok? Tudjátok már? — kérdezte az asszonyoktól, aztán a férfiakra szólt. — Remélem, ti is vesztek ajándékot a feleségeteknek! Ö sose kapott semmit. vállvono| A férfiak ] gatva néz-------------------tek rá. Közben Julika a bundájáról mesélt, s hogy mennyit jártak utána, meg hogy mit főzne az ünnepekre, ha kapna. És úgy szenvedett a kis, mindennapi gondjaitól, mintha valameny- nyi világraszóló botrány lenne. A z asszony megmosolyogta, mint egy naiv gyermeket. De irigyelte is. Olyan volt, mintha valaki az álmait mesélné. Nem is bírta sokáig hallgatni, rászólt a fiatal lakatosra. — Hát te, Jóska, mit veszel a feleségednek? — Nem tudom — nevetett a férfi. — De akármi legyek, ha nem nézek valamit! Manyika odahúzódott az asszonyhoz. — Rózsi néni úgy nevelget minket, mintha anyánk volna! — Rátok is fér, gyermekem ... Magához húzta ezt a nagy gyereklányt, s valami keser- édes zsibbadás járta át. Otthon még a szeretete sem kellett senkinek. A fia is olyan hidegfejű, maga útján járó ember lett, mint az apja. Saját álmait hajtotta valamelyik festett, büszke lányban s talán meg is vetette a sirdo- gáló anyját. Ezek itt az ő valódi gyermekei! S ő is csak nekik anyjuk igazán! Igazgatja, egyengeti az útjukat. Manyit hegesztő tanfolyamra küldte, Jóskát rábeszélte a szakmunkásvizsgára s a Juli gyerekének nemrég kijárta a vállalati bölcsődét. Egy-egy kicsit boldogabbá tette őket. Most hallgatta a kis örömeiket és sírni volt kedve. Végül csak Tóni elé tartotta a poharát és itta az édes cirfandlit.-------------------------------r- alakja I A brigádvezető | furcsán ----------------------------------megbillent, amikor belépni látta. Lehunyta a szemét, mintha remélné, hogy eltűnik, aztán minden erejét összeszedte, hogy józannak látsszon. „Megint nem tudja, hol a határ?;” — vélte hallani a brigádvezető korhol ás át s egyszerre rázni kezdte a zokogás. A férfi odahajolt, fölemelte a fejét. — Mi van, Rózsika? Amikor látta, dühösen a hegesztőre támadt. — Mért nem vigyáztok rá? Tavasszal is miatta lettünk másodikok. — Aztán az asz- szonyhoz fordult Hiába dolgozik nekem tíz helyett, ha ilyenkor eltolja a brigád becsületét!... Most majd dug- doshatjuk, mint a szégyenünket! Manyi megfogta a férfi karját. — Haggya már, Sanyi! Tudja, micsoda jó embert szakított rá is az ég! — Ez akkor sem megoldás! Rúgja ki! Vagy mit tudom én..-. . . ........ ...............- V, Az asszony szégyenkezve hebegtél' — Elküldöm.., El.., Elküldöm Dodit! Most nagyon elhatározta. Ebben a pillanatban megérezte, hogy ha nem válik el, tönkreteszi az életét. Már ő is az italhoz menekül és ez gyalázat! Ezt nem szabad! Nem veszítheti el a becsületét! Ezeknek a gyereknek a ragaszkodó tiszteletét, amiért nap-nap után keményen megdolgozott! Mert ő csak itt ember igazán. Dodihoz semmi köze. És azzal sem áltatja többé magát, hogy lám, ő tűzön-vizén keresztül megtartotta az urát. Elválik. Elküldi! Nincs más megoldás. Hazafelé ezzel az elhatározással fordult be a huzatos utcasarkon. A nyargaló szél havat kavart nyakába az alacsony háztetőről, s a lekopaszodott fák fázósan összebújtak. Felhajtotta a gallérját és meggyorsította lépteit. meleg lakás fogadta. Dodi a priccsen horkolt az ablak alatt s beljebb, a korán leszálló alkonyaiban, álmosan hunyorgott a tűzhely pirosló parazsa. Olyan meghitt kedvvel bámult rá a szoba négy sarka, hogy elfelejtette a bánatát. Fogasra tette a kabátot és beengedte a nyávogó macskát. De mikor a betóduló hideg megcsapta, hirtelen eszébe juttatott mindent. Idegesen bevágta az ajtót. — Na, mi van?! — horkan- tott a férfi. Felült és kábán körülnézett. — Mit keresel megint itthol? Miért nem dolgozol? — Haggyál békén! Visszafeküdt és a falnak fordult. Az asszony ijedten nézte hatalmas hátát. Jaj, csak most abba né hagyja! Csak el ne bőgje magát, mint máskor! Manyira gondolt, erre a lenézett. árva kis nőre. akinek volt ereje elzavarni a részeges urát. — Miért nem törődsz velünk, Dodi? — kezdte a ri- mánkodást. — Minden rendes férfi azon iparkodik, hogy többet juttasson a családjának, te meg az én keresetem is elinnád! — Ne kárálj! Az asszony egy pillanatra elnémult. Ennyire még sohasem mentek el. Ö az első goromba szó után berohant a szobába sírni. Összebújt a gyerekekkel és így-úgy meg- vígasztalódott. De most egyedül volt és az egyedüllét erőt adott. — Idehallgass, Dodi!... Kelj föl! Szedd össze a holmid és eredj innét! I Hangja I elfúlt az iz----------------- galomtól. A férfi megrezzent, de nem fordult vissza. — Hallottad, mit mondtam?! Megijedt a saját kétségbeesett hangjától. Szétfoszlótt családi illúzióival kínozta magát, s félt, hogy bőgni kezd. A délelőtti arcokba kapaszkodott s mégegyszer összeszedte magát. — Most már elég. Hallottad, hogy takarodj! — Mi? A férfi kiült a prices szélére s a hirtelen kijózanodott emberek lapos ábrázatával meredt a feleségére. Az asszony reszketett. — Eredj innen, Dodi! Az égre kérlek!. Nem akarok így élni! Én ezt nem bírom tovább ! Most már valóban nem bírta tovább, eleredt a könnye. Fájt a boldogtalan élete. Fájt, hogy még mindig remél, pedig jól ismeri Dodit és tudja, minden hiába! Még fiatalon kellett volna elválni, de akkor mindig megbocsátott. Gyönge, gyámoltalan asszony, anyja, apja távol, hová szaladt volna? Ezért kell most idős korára sjíétszfágfafni áz étfetét? Ahogy végiggondolta, újra megrohanta minden félelme: a magáramaradás, a betegség, a kiszolgáltatottság. Mert ki venne nyakára egy vénséget? Ki látja szépnek az ő ráncos ábrázatát, elgyötört, apró termetét, ritkuló, őszes haját? Senki! Betámolygott a hideg szobába, leroskadt egy székre, sírt. Átkozta a sorsát, csepülte magát a gyávaságáért, hogy retteg az üres lakástól, a szeles, hideg, téli éjszakáktól és inni kezdett az asztalon marad borból. — reggel elaludt, Otthon I Másnap |csapzottan, kés-------------------ve ért a munkahelyére. Sándor kétségbeesve nézte. — Mi történt magával, Rózsika? Egy pillanat alatt, mintha a földből nőttek volna ki, körülvették a munkatársai. Az asszony lehajtotta a fejét, mint aki bírái előtt áll. — Nem tudom elzavarni. Kiskun Farkas László: Iskolák Szüretszagú, napfénylombű, csengőszavas szeptemberek, voít őszöket visz a hátán szeptemberben minden gyerek... Örök láng, ős ősz: itt fényeskedik az ezerkilencszáznegyvenedik. Anyám kezében bújt meg a kezem, szipogva kísért, úgy emlékezem. Ballagtam gondban, mint mesebeli legény, kit küldtek próbát állani. De még előtte a fészer alatt megetettem a csutkalovakat. Bardóczynénak én meg nem bocsátom (Holtakról csak jót?... — Nem lehet!), hogy kegyetlenül odaverte a táblához a fejemet. ♦ Huszonkét éve. Álmomban ma is még ott állok, a térdem remeg, s hallom anyámat túl a csöndön: „Hogy az úristen verje meg!” A szentmiklósi fák alatt süldő legénykék játszanak. Az internátus udvarán verdes a zaj, mint hajdanán. Bigéztem régen én is ott, kezemben sután állt a bot, különösen, ha arra jött Kató a többi lány között. X-né lett? Z-né?... Arra járhat, a szeme alatt szarkalábak, s Kató most észre sem veszi, hogy a bigézők csapatából régen hiányzik valaki. Később tágkeblű termek mélyén beszélgettünk: a SZAVAK és én. „Ezes urodum...” Észrevettem: alig tudom az anyanyelvem... Elszaladt az a pár szemeszter, s magam találtam magam egyszer. Magam: tört vagyok. Félek. Fél vagyok. A tábla mellől az osztályra nézek, s már együtt látom újra az egészet: az arcomat — arcot, harminchatot. Boór András: Szeptember Lapul a tó vonalat húz a gólyapár Vadlúd az ég lábam elé zuhan a nyár Csanády János: Szólítgató Sárkányom, sárkányom szép szál madzag végén, sárgáién, sárgálón, villogtatja kék ég. Felhő alatt úszik feszes szárnyú sasom, a földről a nyuszik követik magason. Lapulnak a fűben, orruk sűrűn szuszog — ő már a felhőben csak egy kicsi szúnyog. Sárkányom, sárkányom a nagy magas égen, húzzál magad után, húzz végig a kéken! Gutái Magda: Terhes asszony Már egyre többet üldögél a két kezét ölébe ejtve. Az inge lassan rátapad. Átfülledt alma lett a teste. Estére énekelni kezd a víz megduzzadt lábfejében. Szendergő jázmin bólogat a májfoltok alatt fehéren. Az ínyén avas íz fut át: a gyomrát torkig rántja a reggel. Burkok forognak legbelül, s egy málnaszem körül a tenger. Ásványok és hajszálerek bctellő testét általjárják. A mész fogában fölriad, s a véren át elhagyja ágyát. A föllazult izmok mögött a csontjait puhító nyár van. Megédesülnek mellei a sók és nedvek évadában. Már egyre többet üldögél. El-clbóbiskol. Álmos. Sziromkéz, pelyhes rózsaág ütödik hasfalához. yi icsodaaaa ? ?!!! — üvöl■LT-* tött Bodrogi a telefonja. — Hogy én...? — mély elegzetet vett. — Nahát, majd megmutatom... Ez is csak gy tisztességes munkásem- berrel történhet meg... Dísz- óság! Tiszta fejjel állok minden vizsgálat elébe! Lecsapta a telefont. arca assan visszanyerte eredeti, klámenvörös színét. Amíg lefonált. püspöklila volt. aga elé bámult a földre, ondolkodott. Húsos füle moz- ott. Tiszta fej? gondolta, vagy emelt lélek? legyintett, vala- összekevertem megint, az ztos. Száznegyven kilóját meg- azudtoló fürgeséggel felkelt kiabálni kezdett. — Fülest kaptam fiacskám Robitól, jön a KÖJÁL, meg élelmiszervizsgáló... Még ma! tfangja leesett a földre és kieurult egv nvitott aj- ón. Kintről zörgés hallatzott, mintha egy lábasra tetKampis Péter Kufyakolbász ték volna rá a fedőt, s az ajtóban megjelent egy vékony, csúnyácska nő. — Mit nézel — förmedt rá Bodrogi — jól hallottad... — Honnan tudták meg? — kérdezte halkan az asszony. — Megtudták, megtudták, mit tudtak meg? Te is csak nyöszögsz itten. megtudták, mit tudtak meg? Valami barom reggel kolbászt zab* kettesben, nem ízlett neki és kitalálta, hogy kutyahúsból van... A disznó! Majd én megmutatom! Bodrogi arca újból püspöklila lett. Részben indulataitól, amelyek éppoly vastagok és húsosak voltak, mint MAGASFESZÜLTSEG Németh. Endre tusrajza ő maga, részben a megerő1- tetéstől — Bodrogi József pecsenyesütő volt. három bódé karmestere (egyik a saját másik a felesége, harmadik a. testvére nevén) és csak pauf- leckben volt képes . huzamos ideig gondolkodni. A telefon a kereskedelmi osztályról érkezett j\l a mindegy. Tenni kell valamit. Bodrogi, mint egy vadkan, becsörtetett a szobába, zsírpecsétes, vonalas irkát tett maga elé, zsebéből előkerült egy csökött ceruza. Bemenni Pityuhoz —írta először. Aztán alá sorban" bemenni Fityó elvtárshoz — itt rágott egyet a ceruzán —, bemenni a megyére, és végül: bemenni Lacza cimborához. Bodrogi József délelőtt tízkor kezdte a bemenést. Délután kettőkor rajtaütésszerűen meglepték bódéit az ellenőrök, lefoglalták a kolbász- készletet, mintákat vettek, szimatoltak és vegyelemeztek. Bodrogi estére püspöklila fejjel és galambfehér lélekkel állt a szobában a telefonnál. — Köszönöm, cimbora. Hát persze, hogy nem találtak. Nyolc egyforma telefonbeszélgetést bonyolított le. Megizzadt. Aztán betúrt az ing nyakába és kiabált. — Készítsetek elő. nincs áru, holnap nem tudunk indulni. Gyerünk, gyerünk, legalább ötven kiló kell. lassan átöltözött. Felhúzta a valamikor fehér, zsírpacniktól és vércsimbó- koktól megkeményedett henteskötényt. hosszú kést fogott a kezébe, és kiment az udvarra. Alkonyodott. Hátul, egy deszkából tákolt fáskamrafé- le előtt megállt és a torkát köszörülte. Bentről valami kaparászás hallatszott, Bodrogi kinyitotta a reteszt, benyújtotta fejét a félhomályba. Nagy virsliújjú jobb kezével diszkréten csapkodni kezdm a combját. — Na. gyere ide — mondta halkan és megmarkolta a kést. Arca piros volt most. mint. a hóhér süvege. — Gyere szépen...
