Pest Megyi Hírlap, 1977. szeptember (21. évfolyam, 205-230. szám)
1977-09-10 / 213. szám
rr.sT m.crr.r 4 1971. SZEPTEMBER 10., SZOMBAT ÉRDEKES KÍSÉRLET VERESEGYHÁZON Szokatlan szolgáltatások Mire használható egy művelődési ház előcsarnoka? A válaszon nem kell sokáig töprengeni: a különböző rendezvényekre érkező vendégek fogadására. És természetesen itt kap helyet a pénztár, a büfé, a ruhatár. Így van ez az ország majd valamennyi művelődési házában — évtizedek óta. Tábláktól a zenéig Néhány hónap óta azonban akad már egy-két kivétel. Ezek közé tartozik a véresegyházi Váci Mihály művelődési központ is. Aki belép kapuján, azt — ma még — meghökkentő táblák fogadják. E táblákról arról értesülhet a látogató, hogy hol, milyen üzlet található a nagyközségben, s azok mettől meddig tartanak nyitva. Egy másik tábla a tanácsi fogadóórákról tudósít. A harmadik az orvosi rendelések időpontját közli. A negyedik a vonatok érkezését, indulását. Ám nem csupán ezek — a fontos, közérdekű információkat közlő táblák változtatják meg a jókora előcsarnok megszokott képét. Az előcsarnok tartóoszlopaira ötletes újság- tasakokat szereltek. E tasa- kokban a legfontosabb napi- és hetilapok, szak- és kulturális folyóiratok találhatók. Bárki kiveheti az őt leginkább érdeklőt, leülhet a négy, speciális — kerekeken gurítható s belsejükben különböző játékokat tartalmazó — asztal köré tett székekre. Olvashat, beszélgethet, sakkozhat vagy más társasjátékkal töltheti el a szabad idejét Afféle szabad klubbá" változott a veresegyházi művelődési központ előcsarnoka. Bárki — mindenféle tagsági formaság nélkül — bejöhet, olvashat, játszhat, zenét hallgathat. Ez utóbbit egy ötletes, szintén gurítható szekrénybe szerelt magnetofon, lemezjátszó és erősítő készülék szolgáltatja, megfelelő lemezválasztékkal. S már készül az a másik, szintén gurítható szekrény, amelybe film- és diavetítőt szerelnek, hogy filmeket nézhessenek vagy éppen színes diaképeket az ide érkezők. Kiegészítésül: tanácsadók Ha csak ennyi lenne az újdonság a veresegyházi művelődési központban, már ez is figyelmet érdemelne, hiszen olyan — igen jelentős — területtel gazdagodott az épület, amelyet eddig közművelődési célokra nem hasznosítottak. Ám az elmondottak csupán egy részét alkotják a művelődési központ új szolgáltatásainak. Egyelőre hetenként négy alkalommal, délután kettőtől este tízig, háromféle tanácsadó szolgálat működik itt. Családi vagy hétvégi házat épít? Szeretné korszerűen berendezni új lakását? Tóth József, a művelődési központ munkatársa máris közli az ezzel kapcsolatos jogszabályokat. Szakkönyvekkel, építési engedély űrlappal könnyíti az érdeklődők dolgát. S rövidesen már tervrajzokat is vásárolhatnak itt azok, akik igényt tartanak rá. A másik tanácsadó-szolgáltatás a kisállattenyésztők, a harmádik pedig a házikert- tulajdonosok dolgát könnyíti. Ehhez a gödöllői Agrártudományi Egyetem illetékes tanszékeitől kapják a legfrissebb szakanyagot és diafilmet. Hogy miért éppen e témákra esett a veresegyháziak választása? Erre Furuglyás Géza igazgató válaszol. — Építési tanácsadásunkat két tényező indokolja. Az egyik: egyre többen építkeznek nemcsak itt, Veresegyházon, hanem a szomszédos Erdőkertesen is. A másik: Veresegyház üdülőközség, sok hétvégi házzal, telektulajdonossal. Nekik kívánunk segítséget nyújtani úgy, hogy könnyebben eligazodhassanak a rendeletek és jogszabályok útvesztőiben, úgy is, hogy helybe hozzuk a terveket, az építéshez szükséges űrlapot s a különböző szakkönyveket. Aki tanácsokat ad, Tóth József, nem népművelő. Eddig a tanácsnál dolgozott, jártas tehát a szakigazgatási dolgokban, annál is inkább, mivel most végzi a tanácsakadémia utolsó évfolyamát. Ugyanakkor a nagyközség tanácsa rendelkezésünkre bocsátotta a különböző rendeletek és jogszabályok gyűjteményeit, mi pedig megrendeltük a hivatalos közlönyöket. Mindez együttesen biztosítja, hogy valóban szakszerű tanácsokat kaphatnak a hozzánk fordulók. Méghozzá olyan időpontban, amikor a tanácsnál már nincs ügyfélfogadás. És meglevő igény hívta életre a másik két tanácsadó szolgálatot is. A nagyközségben igen sokan foglalkoznak sertéstenyésztéssel és évek óta működik egy ötvenkéttagú nyulászkör is. Házikertje pedig szinte minden családnak van. Népszerűvé válik Mindéz a művelődési központ eddig közművelődési célokra kihasználatlan előcsarnokában zajlik a Népművelési Intézet kezdeményezésére és felkérésére. S ugyanitt havonta egy-egy kiállítást is rendeznek szeptember végétől. S tervezik, hogy rövidesen egy minikönyvüzletet is berendeznek itt, mivel a nagyközségben nem árusítanak "könyveket. Bár a veresegyháziak ed- j dig sem panaszkodhattak, hogy kevés ember fordul meg a korszerű művelődési központ és a hozzá tartozó ifjúsági ház falai között, a kísérlet bevezetése óta tovább nőtt az intézményt felkeresők köre. Volt már olyan délután is, amikor négy építkezni szándékozó jött tanácsért, űrlapért. És egyre többen „ugranak be” ! az üdülőtelep lakói közül is I újságot olvasni, zenét hallgat- I ni, lejátszani egy sakkpartit j vagy éppen megnézni, nyitva I van-e a keresett üzlet. Ha a kísérlet beválik — s az eddigi tapasztalatok erre utalnak —, sor kerülhet hasonló „szolgáltatások" bevezetésére más művelődési házakban is. Prukner Pál NAP, HOLD ÉS CSODASZARVAS Udvarhelyi DÍSZES ALBUM A NÉPMŰVÉSZET KEDVELŐINEK NAPJAINK új népművészeti hulláma előbb törvényszerűen a mesék, balladák, majd a zene és a tánc felé fordult, de már régóta elérte a díszítőművészetet" is. Mindegyiket megpróbálják valamire fék is használni: a mesékkel, dalokkal, táncokkal csak szórakoznak, a különféle díszítőművészeti ágakat (hímzés, faragás stb.) már utánozzák is, hogy ki-ki a ruháját, lakását, esetleg munkahelyét szebbé, díszesebbé tegye. Ilyen gyakorlati célzattal jelent meg a magyar—román közös könyvkiadás keretén belül az Udvarhelyi varrottasok című díszes album is, melyet a bukaresti Kriterion Könyvkiadó mintaszerű kivitelben adott ki, és a mi Corvina Kiadónk révén kerül nálunk forgalomba. Szentimrei Judit okos előszavából megtudjuk, hogy Erdélyben eddig már hat hasonló mintakönyv jelent meg, de olyan gyorsap szétkapkodták, hogy még a romániai igényeket sem tudták kielégíteni, nemhogy hozzánk eljutottak volna! Ha valaki a varrottas szót hallja, azonnal Kalotaszeg jut eszébe, holott ezt a díszítőmódot nemcsak ott, hanem a Mezőségen, Torockón és — e könyvből derül ki — Udvarhely környékén is ismerik, vagy inkább már csak ismerték. Még szerencse, hogy a helybeli pedagógiai líceum hajdani tanára, Haáz Rezső, továbbá a kollégái és a tanítványai, valamint a mai utódok lehetőleg mindent megmentettek. Hogy egy lelkes szervező és „rajongó” mi mindenre képes, e gazdag gyűjtemény és a szorgalmas tanítványok sora bizonyítja: e szép kötet két szerzője is Haáz-tanítvány, illetve rokon: a kötet szakszerű tanulmányának írója Cs. Gergely Gizella és a szépséges mintákat hűségesen lerajzoló Haáz Sándor, valamint Haáz Katalin is. Velük együtt dicsérhetem meg egykori tanítványomat, Salamon Anikót, aki itt Budapesten tanulta a néprajzot, és tudását most e kötet szerkesztőjeként hasznosította. A VARRAS-HÍMZÉS, szövés-fonás merőben asszonyi tudomány; e kötetből is kiderül, hogy a férfiak legfeljebb a minták rajzolásában vettek részt, és ... gyönyörködtek e szépségekben! Régen a családi keretek közé szorított nők a saját termesztésű kendert vagy lent maguk szőtték meg vászonnak, azt különféle módokon maguk is dolgozták fel és díszítették. Az volt a cél, hogy mire férjhez megy egy leány, minden szükséges fehérneműje, ruhaféléje meglegyen. Udvarhely környékén e saját készítésű és díszítésű holmikat külön ún. kelengyeládában tartották és csak a házasság után, már a saját otthonukban tették ki közszemlére. A vetett ágyon két sorban néha 8—10— 12 díszes végű párna is sorakozott; az ágyon és az asztalon is hasonló térítők, sőt a kiterített halott alatt lepedő. Mindez persze már rég a múlté, és közben a díszítés módja is megváltozott. Eleinte a szőttes vagy fonott keresztszemes volt a divat, majd az írás (előminta) utáni varrottas követte, és végül mindezeket kiszólította a gyári csipke; de most van visszatérőben, most éli másodvirágzását a népi varrottas! Mi is ez tulajdonképpen? Nem más, mint a házivászonra, ritkábban gyári anyagokra szabad kézzel mintákat, rajzolnak (esetleg kivágott formák segítségével), és azokat kivarr- ják. A régiesebb technika vagy öltésmód az ún. láncöltés, utóbb már sokféle más öltéstechnika is elterjedt, úgyhogy egy-egy újabb darabon 4—10, sőt 20-féle öltésmód is található. Mennyi ötlet, milyen hallatlan türelem és szorgalom is kellett mindehhez, ezt különösen a férfiak tudják méltányolni, akiknek többsége mindezt még megtanulni is képtelen lenne. Hát még, ha a mintákat nézzük: úgy rajzolták ezeket, hogy a vonalvezetés folyamatos. tehát bármilyen bonyolult és összetett is volt egy-egy díszítőelem, biztos kézzel kellett rajta végigmenni. Sem körzőt, sem vonalzót nem használtak hozzá. A MINTÁK között virágok (rózsa, tulipán, szegfű és búzavirág különféle madarak (vadmadár, galamb, kakas stb.), esetleg szarvasok sorakoznak. Közülük kétségkívül a Nap. Hold és e csodaszarvas a legDömsödi tájak Dömsödön BAZSONYI ARANY ÉS VECSÉSI SÁNDOR KIÁLLÍTÁSA I Bazsonyi Arany és Vecsést Sándor érdemes művész, a népszerű festőházaspár közös kiállítása holnap, vasárnap nyílik 11 órakor a diimsödi művelődési házban, megtekinthető szeptember 25-ig. A megnyitón közreműködik Avar István Kolsuth- díjas színművész. fa házfalak, között rózsaszínNem pontos a megállapítás: Bazsonyi Arany és Vecsést Sándor évek óta jó, egyre jobb képeket fest. Tény, hogy mind a ketten lényeges élménnyel rendelkeznek, tény, hogy alaposan pallérozták tehetségüket, de ez önmagában kevés lenne, ha konok és szívós következetességgel nem törekednének a maradandóágra. Törekednek, és elérik A látvány törvénye Bazsonyi Arany úgy, hogy a Gyulajtói Amszterdamig, Nesze uang, Dömsoaig ívelő magyar, bolgár, houand’ tájak szépségeden dús erejével gaz- dáiKoam. Senki máséhoz nem hasonlítható lágysága ünnepi fegyelem, méltóság, amellyel láttamozza a tarlotűz rőt lo- bogását, hársfák tömör koronáját, fekete mályvát, dömsödi tavaszt. Igen, a jó festmény az is tisztességet igénylő teljesítmény, de a mű, Bazsonyi Arany művészete több; nemcsak tudás, nemcsak tehetség, hanem az állandó elmélyülés festészetté növekedett állapota, melyet a szem, a lel- lület és az intellektus egyszerre érzékel. Bazsonyi Arany nem elégszik meg azzal, hogy a kép felületén csupán helyes színviszonyokat érjen el, hanem a természet és az ember vizuális -átlényegülése foglalkoztatja. Távol áll tőle minden ésillogó tetszetősség nem a valóság külső burka érdekli, hanem a látvány törvénye. Nem a változékony, lényegtelen, másodlagos jelenségek foglalkoztatják, hanem a család, a szerelem, a táj, az évszakok állandó törvényeinek rajzi megragadása. Festői világában mindig érik, virágzik a tánc vagy egy kendő, vagy egy kulcs, ikon, arc, rét, kert, vízpart. Életünk jelképei Vecsési Sándor szintén a táj és az élet nagy ívét rendszerezi festészetével: gyermekkorának nyergesújfalui házsarkától kurdi hajtott házig, dömsödi Duna-partig, a múló világ tanyaroncsáig. Ahogy a régibb, motívum, de a bevezető tanulmány írója annyira tartózkodó, óvatos, hogy meg sem említi a régi sugaras napkorongot, holott épp ez van a borító fedőlapon is; szemérmesen hallgat a különben agyonstilizált és csak egyetlen egyszer szereplő kétfejű sasról. Van jól ismert nemzetközi gránátalma minta, és sokféle életfa. Mindez azonban teljesen stilizált világ, szó sincs naturális, tehát életszerű ábrázolásról, úgyhogy bizony néha törhetjük a fejünket, hogy mi mit is jelent és hogy főként, honnan is ered. Szerintem nem minden alakzat szívből vagy cserépből kinövő virág, mint- ahogy írják, hanem stilizált emberforma is lehet. A stilizálás talán a madarakon látható legiobban: sokszor a szám vük helyett is virágszirom van, fehérben felizzik, csak ő tudja igazán érzékeltetni. Minden műve a múlt fontos rétegének összegezése és a holnap megsejtése, annak a holnapnak festői érintése, mely már ma is létezik a maga növekedésében, s ez olyan gyarapodó kincs, mely megállíthatatlan. Mire gondolok? Arra, hogy Vecsési Sándor a pusztuló tanyákban nem nosztalgiát tár fel elsősorban, hanem az idő módosulását, azt hogy ennek így kellett bekövetkeznie. A tanyaromok ezért ha nem is derűsek, de mindenképpen az életforma változásaira utalnak a megtalált festői alakzatban. Ügy vagyunk Vecsési Sándor művészetével, mint John Keats a görög vázával; üzen bennük az idő elhamvadt atmoszférája, nem önmagáért, hanem jelenünk teljesebb megértésért. Vecsési, dömssösdi Dunája, régi szobája, öreg tükre, kék háza, magas gaznövények között dülöngélő fejfái nem egyszerű tájrészletek és tárgyak, hanem életünk olyan jelképe, mely a maga használati vagy természetes megjelenésében, sugárzásában érték, — ezért szép. Ezért, nem önmagáért. A táj motívumaiban ugyanis rejtve ott hullámzik ifjúságunk, s a festő a maga élmévagy a taraj helyett a fejük búbján sorakoznak a levélkék. Az indák és a levelek keretezik egyébként, e kis életképeket, az üresen hagyott területekre pedig bogyókat vagy más foltokat raknak, sokszor pedig lyukasra kivágják. A nagy minták mellett kicsinyek állanak, így harmonikus az egész szerkezet! Mindez alkalmassá teszi e díszeket, hogy új szerepükben: iskolák, szere- tetházak, művelődési otthonok falán és bútorain is újra feltűnjenek. GYAKORLATI ÉS ELMÉLETI egyszerre a könyv megtanít az öltésmódokra, de szövegben és mintákban (57 van belőlük) teljes és hiteles képet ad Bernünket legjobban e művészet egyszerű szépsége ragad meg. Katona Imre docens nyeivel felébreszti a szálló örömeinket is; látványban a_ érzelmeket. A festményt nemcsak nézzük, hanem használjuk, — színek meghittségével lapozunk a saját gyermekéveinkben. Ezért jelentős Vé- esési Sándor megdermedt vízBazsonyi Aranyi Virágot! tükre, fellobogó nádasa, mert benne nem elsősorban a természetet és a festő líráját, hanem önmagunkat látjuk. Ez a festői szépség használati értéke, melyhez szükségszerűen önző örömeink kapcsolódnak Losonci Miklós Tíz tíj kiváló ifjiísági klub Pest megyében Dicséretet is tizen kaptak Tegnap délelőtt a KISZ Pest megyei Bizottságán kitüntették azokat a megyei ifjúsági klubokat, amelyek az 1976—77-es évadban a legeredményesebben dolgoztak. Fiel Marianna, a KISZ Pest megyei Bizottságának titkára az elismerések átadásakor hangsúlyozta: a klubmozgalom 1966 óta a megyében is a fiatalok kulturális életének egyik legfőbb mozgatója, irányítója A Pest megyében nyilvántartott 180 ifjúsági klubból 39 pályázó közül az idén tíz — a budakeszi, a ceglédi Dózsa György, a ceglédberceü Radnóti Miklós, a gödöllői diákklub. a gyömrői Bogdár Flórián, a leányfalui Szivar vány. a nagybörzsönvi. a nagykőrösi konzervgyári, a taksonvi és a törteli ifjúság— nyerte el a kiváló címe" Dicséretet kapott a Cegléd* Kilián György, a dunakeszi a dunavarsánvi, az érdi, a hernádi, a százhalombattai, a szentendrei, a szentmártonká- tai. a váci Komócsin Zoltán és a váci Univerzum Klub. A váci Univerzum Ifjúsági Klub elnyerte az aranykoszo- rús jelvényt is. Furuglyás Géza. a Pest megyei klubtanács vezetője elmondta. hogy a kitüntetéseket a megyei, járási, városi klub- tanácstagok kollektív döntése alapján adományozták e. z. Szegfűs párnadísz Parajdről. Tiszta kendervásznon piros és sötétkék fonallal, sűrű dús láncöltéssel. Vecsési Sándor: Tanya (Eltűnő világ)
