Pest Megyi Hírlap, 1977. augusztus (21. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-07 / 185. szám

1977. AUGUSZTUS 7., VASÁRNAP 5 Elkészül: augusztus 20-ra Augusztus húszadikára készül el Budakeszin a 150 sze­mélyes óvoda. Az Élelmiszergazdasági Építő- és Szerelőipari Közös Vállalkozás dolgozói már megkezdték a szakipari munkát. Nagy Iván felvétele ISMÉT TELJES KAPACITÁSSAL Határidő előtt Hetven forint lenne a hídpénz Türelmes autósok a tahi hídnál Az egymás után következő leállások s karbantartási mun­kálatok után ismét teljes ka­pacitással termel hazánk leg­nagyobb műtrágyagyára, a Péti Nitrogénművek. Az egész to­vábbi termelési ■ folyamatot meghatározó karbantartási munkálatokat a gyár kollektí­vájának. összhangja és oda­Egy férfi eltűnt és egy öt­gyermekes család szétziláló­dott , Sziget&zentmiJsJé&P.n. Az eltűnt férfit, Horváth István alkalmi munkást keresik, aki ifjúság elleni bűntettel alapo­san gyanúsítható. Egyébként csak néhány hónapig volt szigetszentmiklósi lakos, ideig­lenes bejelentőt töltött ki, ál­landó lakhelyeként pedig Bu­dapest XXI. kerületét, tehát Csepelt jelölte meg. A meg­adott címen viszont lakása — csak volt. Rövid békesség ' Néhány lépésre a főváros határától, már Pest megyé­ben, Szigetszentmiklós belte­rületénél Csepelhez közelebb, bolgár kertészek művelik a földet. Ezek egyikéhez állt be dolgozni Horváth István fe­lesége nem is annyira a mun­kájáért járó pénz, inkább az egy szoba, konyhás kis ház miatt. Pénzre különben nagy szüksége volt, de még inkább fedélre öt gyermeke feje fölé. A lakás egyébként a bér mel­lett természetbeni juttatás, úgy is mondhatnánk, szolgá­lati lakás. A kertészek a ne­kik segítőknek hajlékot is ad­nak, szokás ez errefelé. Aztán rövid idő múltán be­toppant a férj, megállapodott a kertésszel, hogy felesége helyett vállalja a munkát. Bár nem sokat, de tett-vett a vetemények körül. Az asszony pedig az egyik közeli, csepeli bölcsődében vállalt állást, most is ott dolgozik. Tizen­nyolc hónapos legkisebb fiát is felvették ebbe az intéz­ménybe, másik három kisfiát pedig a közeli óvodába és a legnagyobb gyerek, a kislány csepeli általános iskolába járt. Heggel tehát az anya elin­dult, fogta öt gyermekét, egyi­ket ide, a másikat oda vitte. Estefelé összeszedte őket, együtt tértek meg. Egy dara­big békességben élt a héttagú cellád. Legfeljebb néha, ami­kor Horváth István feiöntött a garatra, hallatszott vesze­kedés, verekedés hangja a kis házból. Ahogy telt az idő, annál sűrűbben. Az öt gyermek apja, ha pénzhez jutott, mind elitta és hangoskodva, dülöngélve ment haza. Aztán végképp abbahagvta a munkát, legfel­jebb más kertésznél dolgozott adása jellemezte. A gyár szo­cialista brigádjai vállalták, hogy befej ezik e fontos mun­kát, sőt felajánlották a 6 hó­napos garanciát is. A jó szer­vezésnek és a szocialista bri­gádok kiemelkedő tevékenysé­gének köszönhető, hogy ha­táridő előtt sor kerülhetett több fontos munkára. egy-két napot, hogy legyen mit elinnia. Kirakta a bútort Természetesen a kertésznek kellett a segítség, akadt is volna nem egy, de mindnek kellett lakás. Így hát senkit sem alkalmazhatott. Felmon­dott Horváthéknak, azok azonban nem költöztek ki, mire a bírósághoz fordult. A felmondási per még folyamat­ban van. Egyszer azután a tulajdonos üresen találta a házacskát. Igaz, a bútorok ott voltak a bejárat körül, de mert napo­kig nem jelentkezett senki a Horváth családból, úgy tűnt, végleg elhagyták a lakást. Ki- meszeliette, oda is adta a hoz­zá szerződött új segítőnek. Napok múlva megjelent Hor- váthné, hogy visszavigye a bútorait. Két család holmija azonban nem fért volna a kis házba, ajtaját napközben kü­lönben is zárva tartották. Na­pok múltán végül is mások unszolására a tanácshoz for­dult. Elmondta, hogy a férje ki­szórta a bútorokat, elment, azóta se jött vissza. Kérte, he­lyezzék családostól vissza a kis házba, mert éjszakánként gyermekeivel együtt hol itt, hol ott hajtja álomra a fejét. A helyszínen viszont, ahel volt munkaadója, a háztulaj­donos bolgár kertész is jelen volt, belátta, kell a lakás új segítő számára. Ha megkerül az apa De hogy hol a férje, azt nem tudta megmondani. A hajlék nélkül maradt öt apró­ságról azonban gondoskodni kell. A tanács fel is ajánlotta, állami gondozásba veszi őket. Ebbe az anya semmiképpen sem egyezett bele; akárho­gyan is. ellátja a gyerekeket — mondta. Végül mégis elfo­gadta a tanács áthidaló meg­oldását, amíg nem lesz any­juknak lakása, ideiglenesen elhelyezik a gyermekeket. Azóta mind az öt a Pest me­gyei Gyermek- és Ifjúságvé­delmi Intézetben, Pomázon van. Az anya pedig éjszakáról éjszakára más-más ismerősé­nél húzza meg magát. Horváth István a mai napig nem jelentkezett, semmit sem A Vöröskő étterem esz­presszója. péntek délután 3 óra: — Vasárnap a leghosszabb a sor a híd előtt, van úgy, hogy egész a presszóig ér —■ így Mátyus Éva felszolgálónő. A presszótól a hídfőig 300 lépés, vagy hetven kocsi hosz- sza. í Nem kell tolatni A lámpa pirosat mutat. Mö­götte az útszűkületet, a szem­be jövő forgalom veszélyét és a megengedett 15 kilométe­res sebességet jelző KRESZ- táblák. A kocsisor áll, a tek- kenő melegben verítéküket törlik a vezetők... Dr. Igali György budapesti nyugdíjas: — Lehetne rövi- debb is a várakozási idő. de ez még mindig jobb, mint ami régen volt. Akkor ráhajthat­tunk a keskeny hídra, de ha középütt egy teherautóval vagy busszal találkoztunk, az egész sornak vissza kellett to­latnia. .. A lámpa zöldre vált, a ti­zennégy gépkocsi áthajt a szi­getre. Hasonló a kép a túlsó hídfőnél. Nádudvari István, a Pest (megyei Vegyi- és Di­vatcikkipari Vábalat furgon­ját vezeti: — Általában há­rom-négy percig kell várakoz­ni. A legjobb lenne egy „ren­des” híd. Állítólag jövőre az is kész lesz. Amikor ezt a hi­dat átemelték, egy uszályok­tudni róla. Már ami a jelen időt illeti, de a múltjáról azért többet. Két esztendeje a bíróság folyamatosan elkö­vetett garázdaság miatt jog­erősen héthavi szabadságvesz­téssel sújtotta, büntetlen elő­életére való tekintettel azon­ban a büntetés végrehajtását háromévi próbaidőre felfüg­gesztette. Egyben kötelezte kényszer-alkoholelvonókúrá- ra is, aminek azonban — ki tudja hogyan lehetséges ez — mostanáig sem tett eleget. Ha kézre kerül, a felfüggesztett büntetést bizonyára le kell töltenie, azzal együtt, amit a bíróság, bűnösségét megálla­pítva még kiszab rá. S termé­szetesen most már talán az alkohol-elvonókúra alól sem vonhatja kí magát... * Sz. E. ból összeállított pontonhídon zajlott a forgalom. Én sem tudnék jobb megoldást. Az út szabaddá válik, a ve­zető a gázpedálra lép, azután rögtön a fékre. A híd köze­pén szekér cammog, a két ökör mögött a bakon zavar­tan mosolyog Vacó József, ta­lán mert maga is érzi a hely­zet komikus voltát. Mögötte 28 kocsi — ökörtempóban.. Nem arat tapsvihart a szem­közt Várakozók körében. Építők — áradásban A második pillér fölött a korláton áthajolva ez látható: zöldessárga rohanó víz, rajta fatörmelék, uszadék, s egy- egy több mázsás rönk. A ro- csó — rohamcsónak — kis pontot tart egyhelyben, rajta a hídépítők, a Finta hegesz­tőbrigád. Most nem hegeszt­hetnek, a vízszint 3 és fél mé­terrel lett magasabb. Azért akad a parton egyéb munka. Például már bakokon áll a ké­szülő új híd nyolc narancs­vörösre festett eleme. Oroszlán László, a KPM Budapesti Közúti Igazgatósá­gának főmérnöke, igazgatóhe­lyettes: — Jó ütemben hala­dunk az építéssel. Még idén befejezzük a régi pillérek és hídfők / átalakítását, hogy el­viseljék a korábbihoz képest négyszeresre nőtt terhet: 1200 tonnát nyom majd a híd. El­készülnek az acélszerkezet át­húzásához szükséges cölöp­jármok is, négy darab, eddig azokat hegesztették. A szige­ti oldalon a végleges feljáró töltése és a hídra vezető út betonalapja is idei feladat. — A hídszerkezet acélele­meinek teljes hegesztése is az idén esedékes. A 16 elemből nyolc már a helyszínen van, a többit elkészítették, s már csak Tahiba kell szállítarű a Ganz-MÁVAG mátranováki telepéről. Szeptemberig a víz fölé húzzuk a híd első ré­szét, s decemberig a teljes acélszerkezetet.- Két hét múl­va már megkezdjük a vas­beton-pályatestek előre gyár­tását is, ezek jövő tavasszal kerülnek az acélvázra. A ha­táridő 1978. júliusa, ha csak rajtunk áll, addigra kész lesz az új híd. És a közlekedés ? A régi híd, melyen most a forgalom bonyolódik — in­kább több, mint kevesebb si­kerrel — csupán 3,8 méter szé­les utat enged a gépkocsik­nak. Itt bizony egyszerre csak egy irányba lehet hajtani. A perspektíva: az új híd kocsipályája 8 és fél méter széles lesz. s a gyalogjárók a mostani 40 centiméter helyett egy és negyed méter szélesek. A híd hossza változatlanul 210 méter — a Duna néhány év alatt nem lett szélesebb.. Amikor ezt a hidat áthe­lyezték ideiglenes alapjaira, s az uszály-pontonhíd vezetett át a Dunán, nem volt na­gyobb a gond. Csak a költség: havi négy és fél millió forint volt ennek az „átmeneti” meg­oldásnak az ára. Most havon­ta körülbelül hat és fél ezren hajtanak át a hídon. Ha az uszályhíd fenntartási költsé­gét nekik kellene megfizetni, borsos^ lenne az ár: 70 forintos lenne a hídpénz... így tehát marad a türelmes várakozás. Nem is olyan ve­szélyes. A közlekedési jelző­lámpa mindkét irányba két perc és negyven másodperc szünet után mutat zöldet — negyven másodpercig. Vasvári G. Pál A nyár eleje óta megsza­porodtak a gyáli kisvendéglő látogatói. Az új vendégek nem ülnek asztalhoz. Az étel­hordót benyújtják az ab­lakon, megkapják az ebédet, hazaviszik és otthon fo­gyasztják el. Ha marad belő­le, akkor a vacsorára sincs gondjuk. Az állami gondoskodás egyik formája ez az ebéd. Gyálon huszonhét szociális segélye­zett él, gyerekeik nincsenek, öregek, jó részük beteg, van köztük munkaképtelen rok­kantsági nyugdíjas is. Va­gyontalanok, a szociális se­gélyt tenyérnyi kertek termé­séből, kisállatok tartásából egészítik ki. Szűkösen élnek, van olyan is, aki albérletben, mégis nehéz volt rájuk erő­szakolni ezt a segítséget, amelynek anyagi alapját a megyei tanácstól kapott pénz­összeg teremti meg, s ha ké­sőbb ez nem lesz elég, a nagyközségi közös tanács ki­egészíti. Értelmetlen szégyen , Csakhogy, furcsa módon, úgy látszik, nem lesz szük­ség kiegészítésre, mert a se­gítségnyújtásnak ezt a mód­ját a szociális segélyezettek vegyes érzelmekkel fogadták. Áprilisban határozták el Gyálon, hogy a szűkös anya­gi körülmények között élők­nek térítés nélküli ebédet fi­zetnek elő a vendéglőben. Dr. Orell Ferencné szociálpolitikai Lánc lesz Mezőgazdasági láncokat gyártanak a Kcziszerszám- gyár hernádi telepén. A ké­pen excenter présgép lyu­kasztja a hevederláncokat. Bozsán Péter felvétele előadó a nyakába vette a köz­séget, végiglátogatta a segé­lyezetteket Még az ajtók sem nyíltak meg egykönnyen előtte, s nem kevés munkájába ke­rült, amíg május elsejére ösz- szeállíthatta annak a tizen­nyolc embernek a névsorát, akik hajlandók voltak elfo­gadni a támogatást. Az aján­lat valamennyiüket nagyon meglepte. Orellnének éryek egész fegyvertárát kellett fel­vonultatni, mire' tizennyolcán megértették, hogy nem sze­gényházi konyháról van szó, a tanács szeretné megköny- nyíteni az életüket azzal,, hogy megkíméli őket a mindenna­pos bevásárlástól és a főzés­sel járó munkától. Május elseje és kilencediké között még öten jelentkeztek ebédért azok közül, akik ko­rábban visszautasították ezt a praktikus segítséget. Azóta ingadozik a létszám. Augusz­tus elsejétől kezdve tizenki­lenc embert lát vendégül a tanács. De kettő-háromnál több soha nem ül le a ven­déglői asztalhoz. Négyen le­mondták az ebédet arra hivat­kozva, hogy túl fűszeres az étel, vagy mert a saját főzt- jükhöz vannak szokva. Akad­nak azonban olyanok is, akik már többször is bementek a tanácshoz megköszönni a gon­doskodást és elmondják, mennyivel könnyebben tud­ják így beosztani a segélyt. Gondoskodás, helyben A tanács most azt kutatja, kik azok a rászorulók, főleg a kisnyugdíjasok között, akiket ingyen, vagy részben térített ebéddel be lehetne1 csalogat­ni a vendéglőbe. Mert van­nak, akik nem szégyenük el­fogadni a szívesen adott se­gítséget. Olyanok is vannak, akik enélkül egyszerűen nem tudnáttak meglenni. Mint például az az idős házaspár, amely szociális otthoni elhe­lyezésre! vár. Ők az étkezte­tés mellett házi gondozást is kapnak. Gyálon még csak mostaná­ban kezdik bevezetni a házi gondozás intézményét. Há­rom hónappal ezelőtt feje­ződött be a felmérés, hányán szorulnak rá erre a község­ben. Azóta három gondozó­nő látogatja azt a négy idős embert, akik közül kettő maga fizeti az ebédet, kettő házhoz szállítva kapja. A gondosko­dásnak ezt a formáját sem volt könnyű elfogadtatni. Pe­dig négynél többen vannak, akik rászorulnak. A házi gon­dozónők szükség szerint el­végzik m ház körüli munká­kat, takarítanak, mosnak, be­vásárolnak, bekészítik a vi­zet, a tüzelőt. Ezzel Gyálon is elkezdődött az a gyakorlat, amelyet már sok helyen ismernek és al­kalmaznak és amelynek az a célja, hogy a gazdagodó köz­ségekben ne legyen egyetlen ember sem, aki alapvető ellá­tásban hiányt szenved. II. E. Rt ojioijos remei Viszik a ropogós, még forró kenyeret szatyorban, kerékpá­ron, vagy a hónuk alatt. Inárcs egyik kis mellékutcácskájá­ból indul útjára- fi­nom illatával, ét­vágygerjesztő moso­lyával a finom ha­rapnivaló. Az utcácska köze­pe táján kis faház áll. A Pest megyei Tanács IV. számú Sütőipari Vállalatá­nak szakboltja. Mel­lette a régi pékmű- hel^. Huszonöt esz­tendeje az állam a gazda, mégis minden­ki a mester nevét emlegeti. Keresik, várják a Korcsok- kenyeret. Korcsok Ferenc alacsony, szikár em­ber. Inait kiszárítot­ta a kemence mele­ge, de szemei vidá­man, huncutul pislog­nak lisztporos szem­öldöke alól. — Naponta tíz mázsa kenyér kerül ki ebből a kis mű­helyből — mondja, miközben keze alatt sokasodik a prézli- nekvaló. Régi a mű­hely, valamikor 1938 körül épült. A ke­mencéket még szén­nel fűtik. Kettőben sül a kenyer, az egy­kori házirecept sze­rint a háromkilósak és a hagyományos kétkilósak. ' Finom- pékárut már nem ké­szítenek itt, az más­honnan kerül a szak­üzletbe. A mester kovács lett volna szívesen annak idején, a va­sat akarta formálni, szépre, tetszetősre, de szülei péknek ad­ták. A kenyérkészí­tésben is megtalálta a szépséget. A keze alól kikerült veknik mosolyognak, illa­tuk messziről idecsa­logatják a vásárló­kat. A kis boltban nincs ideje kihűlni az árunak, rögtön elvi­szik, sőt várják, mi­kor kerül ki a ke­mencéből. — Hatvannégy éves vagyok. Mitaga­dás,’ kicsit már el­fáradtam. Negyven esztendeig hajnali fél kettőkor keltem. Ha nyugdíjba me­gyek^ nem kerül a sütőlapát raktárba. A család is itt van, ki a boltban, ki a kemence mellett. Ta­lán az új dabasi sü­tőüzem változást hoz, de hűségesek marad­nak a kenyérhez. S szeretettel pas- kolgatja a lapáton az új lisztből sütött, ínycsiklandozó illatú remeket K. Zs. | A férjének nyoma veszett Öt gyerekkel, fedél nélkül Segített a tanács MÁJUSBAN KEZDŐDÖTT, GYÁLON Új törzsvendégek az étteremben

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents