Pest Megyi Hírlap, 1977. augusztus (21. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-30 / 203. szám

«f ran 4 matt 1977. AUGUSZTUS 30., KEDD NEMZETISÉGI NYELVOKTATÁSI KONFERENCIA SZENTENDRÉN Két nyelv; két kultúra Látomások a Kis-Dunáról és ázsiai tájakról A magyar oktatásügy átfo­gó reformjának szerves része a hazánkban élő nemzetisé­gek oktatásénak-nevelésének korszerűsítése. Ebből Pest me­gyében is számos saját fel­adat fakad. Sommásan talán így lehetne összegezni annak a tanácskozásnak a tartal­mát, amelyet tegnap délelőtt tíz órakor nyitott meg Szent­endrén a Pest megyei Műve­lődési Központ és Könyvtár színháztermében Meszlényi Miklós, a Pest megyei Peda­gógus Továbbképző Kabinet igazgatója. A konferencián Pest megye általános iskoláiból 150- — nemzetiségi nyelvet oktató — pedagógus vett részt, jelen voltak a nemzetiségi demok­ratikus szövetségek oktatási titkárai is. A nemzetiségi oktatáspoli- ka időszerű kérdéseiről Stark Ferenc, az Oktatási Minisz­térium nemzetiségi oklatási bizottságának titkára tartott előadást. Ebben hangsúlyozta: a nemzetiségi oktatás és nevelés célja, eszménye a kétkultúrájú, két nyelven beszélő ember. Érthető, ha nem csupán a nemzeti nyelvek oktatása, de az egyéb tantárgyak anya­nyelven történő tanítása iránt is növekszik az igény: az el­múlt tíz esztendőben több mint negyven százalékkal nőtt a nemzetiségi nyelvet óvodában és iskolában tanulók és okta­tók száma. Hlavács József, az Orszá­gos Pedagógiai Intézet nem­| zetiségi osztályának vezetője előadásában a . nemzetiségi nyelvoktatás reformjáról be­szélt. Mint mondotta, hármas a feladat: az iskola és a min­dennapi élet kapcsolatában kö­zeledésre van szükség, az ok­tatómunkát korszerűsíteni kell, s nagyobb gondot igényel a szocialista nevelő — nemcsak oktató — iskola megteremté­se. A nemzetiségi nevelésben a proletár internaciona­lizmus talaján kell kiala­kítani a nemzetiségi önis­meretet és tudatot, s ezzel egyidejűleg a szocialis­ta magyar haza iránti szere- tetet Pest megye soknemzetiségű: tizenhat iskolájában 1546 ta­nuló szlovák, huszonkét isko­lájában 4147 diák német, hét iskolájában 265 tanuló szerb és horvát nyelvet sajátít el. A megye harmincnégy óvo­dájában 1734 kisgyermeket ok­tatnak e három nemzetiségi nyelv valamelyikére. Épp ezért fontos a nem­zetiségi nyelvoktatás új rendszerének megteremté­se, a módszerek továbbfej­lesztése. Az iskolákban szeptembertől már új tantervek szerint ok­tatják a nemzetiségi anya­nyelvet az első és második osztályokban. A tanév elejére elkészült a német és román nyelvkönyv is, a többi tan­könyvet jövőre nyomtatják ki. A tanítás segédeszközei közül diaképsorozatot és anyanyel­TV-FIGYELŐ Pál) ázat. Megkeseredett száj­ízzel figyeltük végig a vasár­nap esti A Hét riportműsorá­nak a pedagóguspályázati rend­szerről forgatott képsorát. Mert, bizony, sok mindenre okot adott Wisinger István tu­dakolózása, csak éppen arra nem, hogy rábólintsunk: köny- nyebbé és igazságosabbá vált a tanítói, tanári elhelyezke­dés. Még a legkisebb létszám­mal diplomázó műszaki taná­rokat is ímmel-ámmal fogad­ták a pályázatot meghirdető iskolában — egyiküktől a kö­telezően járó fizetésminimu­mot is le akarta faragni az igazgató —, hát még azokat, akikről nem esett szó ebben az összeállításban ... Hallottunk egy statisztikát is: eszerint a pályázat első fordulójában a fővárosban meghirdetett 744 helynek mint­egy 56 százalékát töltötték be, a második fordulóban pe­dig a maradék 366 státus 70 százaléka kapott gazdát. Laikus szemmel nézve sem méltóak hozsannára ezek az arányok. Hogy miért leli meg oly ne­hezen egymást az állás és a pályázó? A tv-riport is azt bizonygatta, meg az érdekelt és kevésbé érdekelt előfizetők­höz eljutó mende-mondák is arról adnak hírt, hogy a meg­hirdetők a ludasak: ők nem veszik eléggé komolyan a ki­írásokat. (A budapesti illető­ségű pályázóknak — hallhat­tuk — még csak be sem mu­tatkoztak jövendő gazdáik; in­diszkrét faggatózásuk pedig egyenesen fölháborító.) Ha jó híreket nem is to­vábbított ez a riport, arra bi­zonyára kiválóan alkalmas volt, hogy a közvélemény tu­domására hozza: nincs min­den rendjén e pályázatokkal. Éppen így, tanévkezdetkor ér­demes erről ilyen komolyan beszélni! Ady. Ki látott engem? címmel mutattak be egy ösz- szeállítást a most száz esz­tendeje született Ady Endre képzőművészeti megjelenésé­ről. Kezdve a legelső ábrázo­lás, a Czigány Dezsö-ié\e — a Vér és Arany címlapjára ké­szült — szénrajztól egészen a legeslegújabb Ady-idézésekig: Melocco Miklós Pécsre ké­szülő fehér márvány halott Poétájáig és Kő Pál szakadt náióba hulló héjááig. Korrekt módon összegző, kortársi, baráti, művésztársi idézetekkel alátámasztott szám­bavétel volt ez az emlékműsor. Ilyenformán pedig érdekte­len és unalmas. A fennebb stíl uralkodott el rajta, és nem a költőhöz méltó vitakedv, gondolati összefeszülés. Pedig micsoda jó alkalom lett vol­na értő és bátran szóló közre­működők segítségével elvitat­kozgatni azon, hogy mikép­pen változott az Ady-kép ko­rok és stílusok szerint. Hogy, miért oly remek a már emlí­tett Czigány-féle eleven sze­mű halotti maszk, és miért tetszik egyre kevésbé a Csorba Géza által mintázott, túlidea­lizált és túlromantizáít felleg- hajtós Liszt Ferenc téri Ady. A kerek évfordulók bátor­talan áhítata lengte körül ezt a filmet is, amikor csak jó és szép mondható mindarról, ami az ünnepelttel kapcsola­tos. Rossz divat ez, és éppen az Ady-centenáriumon nem kellett volna követni... Ruttkai. Ha van jutalom­játék, akkor Ruttkai Éva va­sárnap éjszakai tv-szereplése az volt a javából! A kicsi da­loktól a nagy szerepek nagy monológjaiig szinte minden színészi műfajban fölszikráz- tatta tehetségét, de úgy, hogy a néző szinte belekáprázott eb­be a nagy fényességbe. Micsoda gazdag eszköztár és az önfeltárulkozásnak mi­csoda mélysége, egyszerűsége! Sokak számára talán éppen most, azon a kerek cirkuszi porondfélén derült ki, hogy tényleg milyen kiváló színész­nő — méltó utóda a magyar színpadok legendás nagyasz- szonyainak. V IljlCSICSék. Egy pár kép­kocka erejéig ismét láthat­tuk a szentendrei Vujicsics- együttest, amint éppen a talp- alávalót húzta a magyar— szovjet barátságfesztivál Le- ningrádban időző résztvevői­nek. Hímzett ruhás alakjuk A Hétben villant fel, és amint megfigyelhettük. nagyszerű muzsikájuk a Néva partján is jókedvet fakasztott. Termé­szetesen kólót játszottak, és harmonikájuk, pengető hang­szereik dallamára együtt von­ta a karikát az egész terem. Akárha itt, Szentendre sárga templomainak tövében tör­tént volna mindez ... Akácz László vi szöveget tartalmazó mag­nószalagot szállít az iskolák­nak a veszprémi Országos Ok­tatástechnikai Központ Újdonság lesz ez évtől, hogy valamennyi nemzetiségi nyelv olvasás- és írásóráit egy év­vel korábban, már a második osztályban bevezetik. Az első osztályokban továbbra is a be­szélgetési órákon folyik majd a nyelvtanítás. A mostani tanácskozás azonban nemcsak elvi út­mutatást adott a megyé­ben nemzetiségi nyelvet oktatóknak. Délután három szekcióban tárgyaltak a német, szlovák és szerb-horvát nyelvet tanító pedagógusok a szakfelügye­lőkkel a tanév és a nemzetisé­gi nyelvoktatás gyakorlati módszereiről, feladatairól. y. g. p. BAKALLÁR JÓZSEF SZENTENDREI KIÁLLÍTÁSA n A harminchat éves festő harminchatodik kiállítását Bu­dapest és Tokió után a Pest megyei Művelődési Központban. Szentendrén nyitotta meg Po­gány ö. Gábor, a Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója. A tárlat szeptember 10-ig te­kinthető meg, hétfő kivételé­ig vei, naponta 10 és 18 óra kö­zött. Megérintette fantáziáját a tenger Dániánál, Japánnál, s a Duna halászokkal, füzessel, színes fákkal; s még valami; a nosztalgia. Éttől a bő képze­let szenvedélyesebbé vált, vi­harosabbá a képfelület. Min­dig is dráma tüzelt Bakallár József művészetéből, de ez a legújabb szakasz erőteljesebb és élesebb színviszonyokat je­lez. A szemlélet árnyaltabb, a kidolgozás érettebb. Infor­mációit két világrész tapasz­talataiból gyűjti fürge és mély szellemisége. Eszmét és fel­ismerést rejt el a külső for­BakalJir József: Szegények. Egymástól is tanultak ÜTTÖRÓTANÁCS-TITKÁROK CSILLEBÉRCEN A csillebérci úttörőparadi­csom bejáratától szép kilátás nyílj.: a Széchenyi-hegyre, a János-hegyre, a Budai he­gyekre. Ebben a táborban tar­tottak nyári továbbképzést úttörőtanács-titkároknak. A kapuügyeletes gyerek hamar eligazít: a Pest megyei pajtá­sok a Szikra altáborban, a strand és a sportpálya közelé­ben laknak Karnevál — Napjaink a szokásos éb­resztőkkel, szobaszemlékkel kezdődnek — meséli Horváth Éva, az alsónémedi általános iskola nyolcadik osztályos ta­nulója. — A délelőtti kötött foglalkozásokon megtanuljuk mindazt, amit az úttörőtanács^ titkároknak tudniuk kell. Elő­ször szervezési feladatokról volt szó, a rajvezetőnk elő­adást tartott arról, hogyan dol­gozzunk a közösségben a 12 pont szellemében. Beszámoló­kat készítettünk. Otthonunk az iskola címmel, melyekben min­den tanácstitkár elmondta, ho­gyan dolgoznak az iskolában. Elmeséltük egymásnak, mi­lyen a napközi otthon, s ho­gyan szervezzük meg az isko­lában a szakköri munkát. Meg­állapodtunk abban, hogy a szakköri tagság jó tanulmá­nyi eredményt feltételez, hiá- ‘ba jelentkezik szakkörre az, aki rosszul tanul. Én élővilág­szakkörre járok, az itteni fog­lalkozásokon sok érdekes dol­got tudtam meg a természet­ről, a fákról, növényekről. Kiss László tanár vezetésével van egy nagyon jó fotosszak- körünk. Pajtásaink ügyes fény­képeket készítettek kirándu­lásainkról, legérdekesebb ren­dezvényeinkről, megörökítet­ték a táborozás legemlékeze­tesebb pillanatait, önállóan szerveztük meg a Hűvösvölgy­be tett kirándulást. Űttörő- vasúttal mentünk, körülnéz­tünk, játszottunk, szaladgál­tunk a szép' erdőben. A Pest megyei úttörők Pi- nokkió őrsének kezdeménye­zésére volt a divatbemutató, és fodrászverseny — veszi át a szót Takács Karolina, ceglédi hetedik osztályos úttörő. Nem ruhaparádé volt ez. hanem tréfás bemutató a tábori egyen­ruha különböző változatairól. Horváth Évával megtervez­tük. milyen ruhát illik horda­ni őrségben, jelentés közben, reggeli tornánál, s hogy ezek­hez a vidám maskarákhoz mi­lyen frizura illik. Az ötletet átvették a többiek is, a bemu­tatókon nagyon jól szórakoz­tunk, sokat nevettünk. — Másik legkedvesebb ren­dezvényünk volt a szolidaritá­si nap. A témához illő műsor reggeltől estig tartott, délelőtt a kisdobosfesztiválokon több­szörösen kitüntetett Lúdanyó csoport adott elő nagyon ér­dekes báb- és népi játékot. N. Szabó Sándor, a pécsi Nem­zeti Színház művésze A. Milne I Micimackó című híres mese- I regénkéből mondott részlete- I két. A Hófehérke és a hét törpe mesejáték rögtönzésé­ben bennünket is szerepelte­tett. Nagyon ügyesen játszott őrsvezetőnk, Kientzl Edit. Az aszfaltrajzversenyen Raffai Tünde ceglédi pajtásunk ne­gyedik helyezést ért el. Az esti karneválon nemzetközi gyer­mekfesztivált játszottunk, meg­szereztük az angol, holland, NSZK, svájci úttörők egyen- ruhamodelljét és megpróbál­tuk összeállítani. Sportiesztivál A sportnapon minden ver­senyszám szerepelt, ami a gye­rekeket érdekelte — egészíti ki az élménybeszámolót Szű­rös Klára, a jászkarajenői ál­talános iskola hetedik osztá­lyos tanulója. Fociztunk, ké­zilabdáztunk, pingpongoztunk, sakkoztunk. A tollaslabda­bajnokságon a második helyet a dabasi Garajszki Éva nyerte. A pesti városnézés is emléke­zetes volt, megnéztük a Vár nevezetességeit, voltunk a Ha­lászbástyán, a Mátyás-temp­lomban. Nagyon szép a vadász­kiállítás a Vajdahunyad várá­ban. Tetszettek még a halász­hálók, -csónakok, a régi ha­lászmesterség szerszámai. A Vidámparkban ingyenjegy- gyel felültünk a robogóra, vi­harvasúira, sokat nevettünk az elvarázsolt kastélyban. Kirándulásaik közül — ahogy mesélik — a disznófői őrsi portya volt a legizgalmasabb. Térkép alapján meg kellett ta­lálniuk a disznófői kutat, ki kellett nyomozniuk a név ere­detét, a kút legfontosabb ada­tait. Szívesen emlékeznek majd vissza a Budakeszin rende­zett izgalmas akadályverseny­re, amelyen történelmi isme­retekből — a 48-as forrada­lom, a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom és a Tanács- köztársaság eseményeiből — vizsgáztak. Vélemény fal — Nagyon meg voltunk elé­gedve a Pest megyei raj tel­jesítményével — mondja Ju­hász György szegedi szakkö­zépiskolás, a Pinokkió őrs egyik ifivezetője. Ügyes, ön­álló kezdeményezéseik, ötle­teik tekintélyt szereztek ne­kik a többiek előtt is. Különö­sen jónak tartottam a Száraz kórót égettem című népi játé­kot, amelynek koreográfiája önálló munkájuk, s meg is nyerték vele a tábori ver­senyt. — A tanácstitkárok általá­ban jó képességű gyerekek, nagyon jól lehet velük dolgoz­ni — fűzi hozzá Bata Imre ifivezető, a szegedi Ruhaipari Szövetkezet dolgozója. A gye­rekek véleményét, ötleteit, bí­rálatait meghallgatjuk. A tá­bor közepén áll a vélemény- fal, amelyre mindenki fölírja kezdeményezéseit. A gyere­kek ezzel egymástól is nagyon sokat tanulnak. Pósa Zoltán mák nyújtott, nagyított motí­vumában. Meghatódik a nap­lementék kis-dunai pompá­jától, ünnepli a természetet. Olyan hévvel, olyan intenzi­tással ragadja meg a környe­zet tárgyak, növényzetét, hogy az mindig központossá sűrű­södik; művészete egyszerre közvetíti az élményt és a lát­ványt, a vegetatív formát és az emberi szenvedélyt. Egyeztet. Érzelmet, gondolatot, láto­mást, asszociációkat. Mindig optimumra törekvő keverési arányaiból születik az új, a mindig új Bakallár-kép. Kettős forrásból Most újabb állomáshoz ér­kezett töretlen fejlődésében. A kontinentális tágasságú szemlélet, a nagy műre össz­pontosító ambíció, olthatatlan munkavágy, újabb lehetősége­it keresi. Magaslaton a még meredekebb csúcsot. Több irányban, mely értéket ígér. Figyel a látvány ajánlataira és a belső intuíciókra. Mind­két forrás kimeríthefetlen, s hogy ebből a kettős nyers­anyagból milyen értékű iesz a mű, az a fegyelem, a kon­centráció és a szerencse álta­lános és pillanatnyi diszpo­zícióitól függ. Ha minden együttható hiánytalanul ma­rad önmaga és egyúttal építi az összképet, akkor születik mestermű, mint ezúttal a Ke­zek esetében. Az ujjak hang­jegyek; olvashatók. Ez a külö­nös bábjáték olyan vizuális játszma, melyben lepereg éle­tünk minden lényeges törté­nése a szomorúságtól a derű­ig. Indiában évezredek óta használják a képekben a ke­zek, ujjak jelbeszédét, az ázsiai mudrának több száz változata ismeretes. Hozzáte­hetjük; Leonardo, Rembrandt, Van Dyck kezei is monológok, eszméket, gondolatokat. ér­zelmet és állapotot olvasha­tunk róluk. Bakallár József eredményeihez igazodó, köze­lítő látomásából is. Festői szóképek Ára van a szépségnek. A megoldás erős belső küzde­lem, olykor depressziók után, közben születik. Bakallár Jó­zsef művészetének újabb fá­zisa megőrizve érzékeny ben- sőségét, egyre kevésbé leíró- jellegű, sokkal szenvedélye­sebb. összetettebb a nyitány­nál. Művekké alakítja, képek­ké nemesíti az olykor elke­rülhetetlen nosztalgiát. Mi­közben jegyzeteket készít a dániai, a japán tengerpart­ról, miközben a soroksári, rác­kevei vízpart festői otthonát szólaltatja meg a hullámok de­tonációiban, a fák néma és személytelen óriást r^jtő szín­robbanásaiban, a naplementé.: tüzes feszültségében, nemcsak a természet drámáját érinti: hanem az ember zuhanásé felemelkedését. Paradoxon, df igazság, hogy Bakallár Jó­zsef víztömege tűz. ö megta lálta és kifejezte a természe kék és zöld lángjait a forrná’- horizontális és függőleges ter­jeszkedésében. A vizualitás programja Ezzel a sajátos festői szó­képzéssel elemzi a Kicsavar, fa szép elmúlását, a Kagyló­születés térben és időben nyúj­tózó győztes kínlódását, a Száraz növények pontos le­írását, a Szegények ázsiai tá­jakon. megpillantott borzoló-; dását. Minden érdekli, min­dent feljegyez, a halászokat, bárkát, bádogkerítést, Ázsia szemét. Bakallár József vizuális programja átható és telített, rendszeres következetességgel hagyja el a tárgyilagos meg­oldásokat. egyre szenvedélye­sebb, egyre kötetlenebb ener­giákkal. Bátran száll csónak­jába, egyre messzebb merész­kedik, egyre nagyobb zsák­mánnyal érkezik vissza a par­tokra új, mindig új alkotá­saival, hogy átadhassa korá­nak, ma ezreknek, holnap mil­lióknak a szépség lüktető, fe­szes, villámló híreit, mely nem egyszerű kincs, hanem a ter­mészet művészettel felfede­zett és kiaknázott törvénye. Losonci Miklós Évadnyitó társulati ülés az Operaházban Szeptember 20-án Bartók három művével nyitja meg 94 évadját a Magyar Állam. Operaház, az Erkel Színház szeptember 21-én a Bánk bán előadásával kezd. Az együttes még az évadnyitó előtt a Szó­fiai Nemzeti Operában ven­dégszerepei. A magyar zene napjai rendezvénysorozatban szeptember 13-án a Hunyadi Lászlót, 14—16-án a Lom­bardo kát, 15—18-án a Turan- dot-ot adják elő a bolgár együttes budapesti vendégsze­replésének viszonzásaként — mondotta Lukács Miklós igaz­gató a hétfői évadnyitó tár­sulati ülésen. Miután Szirtes György helyettes igazgatóval együtt beszámolt az Operaház művészeti. gazdasági tevé­kenységéről, eredményeiről, is­mertette az új évad program­ját, a bemutatók, felújítások, vendégszereplések tervét. 8udapest III., Flórián tér 3-9. V. . Váci u. 34. VI. , Népköztársaság útja 33. VII., Lenin krt. 41. VII., Rákóczi út 30. XIX., Vörös Hadsereg útja 103-105. k r

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents