Pest Megyi Hírlap, 1977. augusztus (21. évfolyam, 180-204. szám)
1977-08-28 / 202. szám
IV. ÉVFOLYAM, 302. SZÁM 1977. AUGUSZTUS 28., VASÁRNAP Látogatás az M—3-a son Készül a fontos üt A Rákospalota határában folydogáló Szilaspatak és Gödöllő között már tizenhárom hidat építettek a Pest megyei Közúti Építő Vállalat hídfőmérnöksége gödöllői építésvezetőségének dolgozói. Sok nehézséggel kellett megküzdeniük az M—3-as autópálya •mentén, hogy határidőre elkészüljenek. Az elmúlt évek fáradságos, nehéz, de szép munkája baráti munkáskollektívát kovácsolt össze. Reggelente a gödöllői telepen a Dózsa György út végén beszélik meg a napi teendőket, ide. látogattunk el mi is és innét indultunk útra, Mester István építésvezető kalauzolásával. Gépkocsinkkal először a telek mögötti hídhoz hajtottunk, ez a Dózsa György utat csatlakoztatja majd az autópályához. Itt lehet majd le- és fölhajtani a sztrádára. A híd szomszédságában is nagy munka folyik, az autópályát kiszolgáló intézményeket építik. A pálya jobb oldalán már Fótnál terítik az aszfalt- szőnyeget. De a legérdekesebb munka mostanában kétségtelenül a vasúti híd építése. Ez a híd egymagában olyan hosszú lesz, mint az eddigi tizenhárom együttvéve. Az építők két kapával érkeztek ide, aztán felzárkóztak a gépek, s egymásután készültek a pillérek alapjai. Hetente kétszer, kedden és csütörtökön alapoznak, éjjelente kétszáz köbméter betont dolgoznak be. Az óriási EHGT betongerendákat is éjjel szállítják. A híd tizenhárom mezőből áll majd, s minden mezőbe harmincnégy gerendát építenek be. A vasút felett húzódó 60 méteres szakaszon négy Y-alakú pillért készítenek , helyszíni zsaluzással. A pillérek 40 tonnás fejgerendákat tartanak Az osztottpályás híd 30 méter széles lesz, s a fel- és levezető útszakasszal együtt hossza megközelíti az egy kilométert. Az építők a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére felajánlásokat tettek, s noha időnként akad problémájuk, jól állnak teljesítésükkel. A vállalat körültekintően gondoskodik a dolgozók ellátásáról. Amíg a Pongrác úti lakótelep mellett épülő telephelyükre nem költöznek, három modern kiszolgáló kocsi áll rendelkezésükre. Az egyikben tisztálkodásra nyílik mód, a másikban a technikai felszereléseket tárolják, a harmadikban ebédlőt rendeztek be. Az étel mennyiségre, ízre egyaránt megfelelő. Gergely Pálné vezetésével jól gondoskodnak itt a kalória utánpótlásáról. A finom ebéd után Lantos János gépkocsivezetővel és Molnár János vízszállítóval beszélgettünk. Kérdésünkre; minek köszönhető, hogy itt nincs fluktuáció, hogy a munkások nem kívánkoznak el a hidak mellől, egyszerű választ adtak. Itt mindenki tudja a kötelességét és aszerint dolgozik. Mester István is elismerően nyilatkozik a kollektíváról. Sikerült úgy megépíteniük a tizenhárom hidat, hogy első osztályú minősítést kaptak. Érthető tehát, hogy őket bízták meg a nagy híd építésével is. Az építésvezető kedvvel, szeretettel végzi munkáját. Idestova húsz éve, hogy hidakat, utakat épít, háromszor nyerte el a Kiváló dolgozó címet, munkája megkívánja, hogy figyelemmel kísérje a technikai fejlődést, szakirodalmat olvas, fejleszti tudását. Vele is beszélgettünk arról a problémáról, ami az épülő pálya mentén a lakókat foglalkoztatja. A töltés oldalán az esőzések hatalmas csatornákat vájnak, s a töltések aljában a kertes házakat iszappal, sártengerrel árasztják el. A lezúdúló víz és föld tönkreteszi a kerteket, megbénítja a közlekedést. Nagyobb csapadékáldás után tehergépkocsikkal hordják vissza a földet a töltésre. Az ok: megoldatlan a vízelvezetés. Csiba József Az Ady Endre sétányon Hamarosan elkészül a zeneiskola új otthona. Az Ady Endre sétányon álló épületben már a belső munkák folynak. Képünkön Farkas Ferenc a folyosót burkolja. Barcza Zsolt felvételei Pest megyében az ipari munkások ötven százaléka, származását, eredeti foglalkozását tekintve, paraszt. Az értelmiségiek kétharmada nem értelmiségi szülők gyermeke. A megyére az ún. kettős jövedelmű háztartások a jellemzők, azaz egy családon belül megtalálható az ipari, a mezőgazdasági kenyérkereső. A társadalmi osztályok, rétegelt nyitottsága, zártsága, az ún. mobilitási tényezők vizsgálata testes tanulmánykötetek oldalait tölti meg, s könyvtárnyivá duzzad. Oldások és kötések, szétzilált, s formálódó kapcsolatrendszerek. Főnökeit, munkatársait, szomszédait senki sem választja. Barátait igen. Karomon kötél Kényes feladatok ingerke- dő csoportja várja minden reggel Fekete Mihályt: szerszám- készítő. Világában a tized-, a századmilliméter a jó ismerős, s e parányi méretekhez az ellenpont ő maga, széles vállával, nagyra nőtt termetével, gályafészket is megtartó markával. Családjukban — mondja — mindig nagy emberek voltak. Nevet a kifejezés kettős értelmén, mert apja, nagyapja is munkás volt, három testvére szintén az. Negyvenhat éves. Nagymarosról hozza, viszi a vonat ide Vácra, a Híradástechnikai Anyagok Gyárába. Tempós mozdulatokkal aprítja a levegőt, úgy magyaráz: — Először Misi voltam, most már egy ideje Miska bácsi lettem, s látja, Misi koromban úgy gondoltam, ez is jó cimbora, az is kedves haver. Fiatalként könnyen nyújt kezet mindenki, de ugyanolyan gyorsan felejt. Nekem három olyan ismeretségem akadt, amiből barátság lett, egyikből akkora, hogy most a lányom bánja — nevet —, mert férjhez ment a barátom fiához. Olyan a barátság, mint a kormon a kötél, ha egyszer meghúztam, nem ereszt, olykor belemarhat a bőrbe is, fölhorzsolja, begyógyul. egy hét múltán nem emlékszünk rá. A három barátból kettő még iskolatársam volt, elemiben, azután ta- noncként, mert mi még azt jártunk. A harmadik barátot a katonaidőm adta, ott jöttünk össze. Dolgozott itt velem a gyárban is, sajnálom, hogy átment a képcsőgyárba, nem fért meg a csoportvezetőjével — ronda ember volt, tény, később kiadták az útját —, de a barátságunkba ez nem szólt bele. Az ő fia vette el a lányomat, egyébként villany- szerelő. A két iskolatársból a Klinyecz Kálmán mérnök úr lett — megint nevet —, de szerencsére, nem látszik meg rajta. Vigyorinak csúfolták az osztályban, olyan ma is, mindenkinek nyitva a szíve, vackorba harapva bizony isten, sohasem láttam. A jó kedélye vonz, meg az, úgy magyaráz. nem bánt senkit, nem érezteti, ő jobban tudja. A harmadik barátom megjárt néhány kunkort, volt tanácselnök, katonatiszt, üzemvezető. Pir- csók Imre egyébként a neve, most maszek itt, műhelyt nyitott, öreg motorokat reperál. Mind a négyen váci születésűek vagyunk, ketten most is a városban laknak, a Kálmán meg én lódultunk arrább, de csak annyira, hogy bármikor megleljük egymást. Talán az tart meg bennünket, hogy a beszéd jobban esik, mint az étel, az ital, nincs semmi formaság, kiöltözes, licit: egymásra vagyunk kíváncsiak. Vitázni sokszor szoktunk, de úgy még nem búcsúztunk egyszer sem, hogy ne nézzünk a másik szemébe. Bádogtányérból leves Nem tudni, naponta hányszor mozdul Heltovics Ilona karja, hogy a prés vastenyere alá tegye a vékony fémlemezt, de szerinte nem fárasztó a dolga. A Ganz Műszer Művek betanított munkása, húszéves. A géptől nem jöhet el, műszak végén indulnia kell haza, Kartalra, így abban maradtunk, elviszem, addig beszélgethetünk. A gyárkapu melletti parkolóhoz másodmagával érkezik, picit zavartan mondja, társnője is kartali, ugye, jöhet...? Tanú, vagy másfajta kísérő? Egyre megy, a beszélgetésnek alighanem vége. Kellemes a csalódás, Ilona szinte kéretlenül, folyamatosan beszél. — Lányoknál más a barátság, mint a fiúknál, ők elhülyéskednek egymással, mi vagy komolyan vesszük, vagy ne is legyen. Persze, van az embernek egy csomó ismerőse. más lányok, nevetgélünk, viccelődünk, akár otthon, akár a műhelyben, de ez semmi, ha holnap nem látom azt az arcot, amelyiket tegnap, föl sem tűnik. Ez nem barátság. Talán a mi korunkban még nem is nagyon tudjuk, milyen az, inkább csak érzi, aki. érzi. Mert például volt egy lány, nem is olyan régen, azt hittem, barátnők leszünk, valahogy olyan jól megértettük egymást. Azután elmentünk egy harmadik lányhoz, beteg lett, minket bízott meg a brigád a látogatással. Szóval ott voltunk, ez egy szegény lány, heten vannak, nem akarom kibeszélni, miként élnek, elég annyi, hogy amikor eljöttünk, az a lány, aki velem volt, elhúzta a száját, s azt mondta, láttad, ezek bádogtányérból eszik a levest. Én akkor úgy éreztem, megpattant bennem valami, nem tudom micsoda, biztos, csak képzeltem. Most már szégyellem, hogy nem mondtam neki semmit, de attól kezdve kerültem, végül leesett neki a húszfilléres, s ma csak köszönünk. Én sajnálom, hogy nem lett közöttünk barátság, de az én papámnak van otthon egy báJelentős közművelődési szerep jut a múzeumoknak. Járásunkban 6 ilyen intézmény működik; Aszódon, Isaszegen, Nagytarcsán, Versegen, Szádén és Zsámbokon, s éppen tegnap, szombaton nyitott meg a legújabb, a galgamá- csai tájház. Polcaikon, kiállítási tablóikon s raktáraikban nagy értékek halmozódtak fel: az irodalom, a történelem, a képzőművészet, a néprajz és a népművészet helyi emlékei. A múzeumok a községi és saját rendezvényeiken kívül, aktív részesei a járási és a megyei akcióknak is. Az aszódi múzeum szakmai és módszertani irányítást ad a többieknek, sokat segít a népművészeti, tárgyi emlékek rendezésében, a gyűjtőmozgalom irányításában. Nemcsak a közművelődésben, hanem az élet valameny- nyi területén — igaz, nehezen található a közművelődéssel így vagy úgy össze nem függő színtér — fontos, hogy a gyermekekkel a fogékony diákkorban szerettessük meg az olvasást, a művészetet, értessük meg velük az önművelés és a közösségi elfoglaltságok szükségét. A közművelődési intézmények és az általános iskolák eleven kapcsolata ezért elengedhetetlen. A bagi kísérlet mintájára csaknem minden kézségben működtetnek az általános iskolák a művelődési házakkal közös szakköröket, amelyeket általáKözművelődés a járásban, II. Á mozgás a lényeg ígéretes kezdeményezések ban pedagógusok vezetnek. Rendhagyó órákat tartanak a művelődési házakban, a múzeumokban. Az utóbbit nagyban segítette az aszódi múzeum módszertani kiadványa, ami azóta pályadíjat is nyert. Járásunkban jelenleg ül, óvodásokat és általános iskolásokat foglalkoztató szakkör és művelődési közösség tevékenykedik. Életmód és világnézet A TIT aktivistáinak növekvő szerepét is számokkal tanúsíthatjuk: 1974-ben 386, két évvel ezelőtt 422, tavaly pedig már 582 TIT-előadás hangzott el a községben. Népszerűek a szocialista életmód kérdéseivel foglalkozó, a világnézetet formáló sorozatok. A politikai, a szociológiai és a természet- tudományos tárgyú előadásokon kívül az agrárismeretterjesztésben is sikerült előbbre lépni, s ebben nagy szerepe van a Gödöllői Agrár- tudományi Egyetem és a Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézet szakembereinek. Szaporodtak a nemzetiségek lakta falvak TIT-rendezvényei is, egyre többen érdeklődnek a nemzetiségek kultúrája, hagyományai és jelenkori mindennapjai iránt. Gondosan ápolják a néphagyományokat, fellendült a gyűjtőmunka. A járási fotóarchívumban eddig másfél ezer képet rendszereztek a járás népművészeiről, a műemlékekről, a piarasztházak- ról, a jelentősebb eseményekről. Az MTA Néprajza Intézetének munkatársait hívták meg, s most készítik elő a kartali, dányi és zsámboki rfép- tánckutatást. A helytörténeti mozgalmat segítette a honismereti stúdió, résztvevői hat alkalommal hallgathatták meg a legjobb járási és megyei szakemberek előadásait. A járásunkban élő képző- és népművészek munkáit a többi között Szadán, Gödöllőn, Veresegyházon, Bagón,, Pécelen, Aszódon ismerhette meg a közönség. Vankóné Dudás Juli, Somogyi István, Marton Pálné, Karsay Zsig- mond, Reitmayer József s a többiek járásszerte ismertek, s visszhangra talált felhívásuk is: műveiket ajánlották fel. így segítik a járás közművelődését is majdan befő-- lyásoló, gödöllői művelődési központ építését. Munkásművelődés A munkásművelődésről, a többi összetevőhöz képest, sok szó esik manapság. Ígéretes kezdeményezések, biztató jelek, kudarcok és megtorpanások jellemzik — miként az egész közművelődési munkát. S ha a közművelődésről szólva feltétlenül ki kell térni a társadalmi élet egyéb vonatkozásaira is — termelés és munkamegosztás, munkahelyi demokrácia és aktivitás, közélet és felelősség, döntési jog és szakképzettség s folytathatnánk — a munkásművelődésről enélkül végképp vajmi keveset mondhatunk. Any- nvi bizonyos, hogy a közművelődés szakemberei magukkal a munkásokkal összefogva keresik a legjobb eszközöket az előbbrelépéshez. Élő kapcsolatot épített ki a járás például a Csepel Művek munkás- otthonával, egymásnál vendégeskedtek a művészeti csoportok, munkás-paraszt találkozókat szerveztek. A felnőttoktatás nem dicsekedhet kiváló eredményekkel, csupán lassú javulás tapasztalható. Az elmúlt évben a dolgozók általános iskolájában ötszázhetvenheten tanultak, közülük százhetvenen a 8. osztályt végezték. A közművelődési intézmények itt elsősorban a szervezésben segédkezhetnek, ám színvonalas tevékenységük, nevelő hatásuk előbb-utóbb tükröződik a tanulási kedv fokozódásában is. Gazdagodunk Vizsgálódásunkban nem szólhattunk mindenről. Emlí- tást sem tettünk az együttműködési szerződésekről, a pat- ronálókról, izgalmas lett volna a veresi előtérkísérletről vagy az aszódi Űj Tükör Klubról szólni. Szerencsére a járási közművelődés színes, gazdag tárháza szétfeszíti egy mégoly összefoglaló cikk kereteit is. Sokszor hivatkoztunk az adatokra, jellemzésül számokat soroltunk, jóllehet ezek csalókák. De a mennyiség és a minőség dialektikájából is következik, hogy figyelni kell a statisztikákra, mert a számok árulkodnak sokmindenről. Változik, alakul, javul a helyzet. Mozog a rendszer és ez a lényeg. Gáti Zoltán (Vége) dogtányérja, a papájától kapta, akit én már nem ismertem, azt a szekrényben őrzi, nem tesz vele semmit, csak tartja a szekrényben, s érzem, valamiért fontos neki, akkor hát ne mondja nekem senki, az főként ne, aki a barátnőm lenne, hogy ezek bádogtányérból eszik a levest... Köszönik a Jiazautat. Indulnak, társnője néhány lépéssel már eltávolodik, amikor Ilona visszafut, s behajol a kocsiablakon: — Ö az a lány, akiknél azzal a másikkal voltunk. Régimódi történet ,.. nagyon kérem, mivel itt a városban ráismerhetnek az illetőre, úgy tüntesse fel a dolgot, mintha kitalálás lenne, valamiféle régimódi történet. Jól mondták önnek, hosszú éveken át nemcsak kollégák voltunk a tantestületben, hanem barátok is, együtt írtunk szakcikkeket & Köznevelésbe, s így tovább, az az érdeklődési körünk egybeesett, világlátásunk ugyancsak előbb vettem észre rajta mint a felesége s tudtam gyógyíthatatlan. Kiderült előttem is eltitkolva ő már volt orvospál, sőt, a fővárosban, a szakintézetben ... Három hónap múlva meghalt. Én elváltam, egyedül éltem, neki itt maradt a családja, három kisgyermek, a legnagyobb tizenkét éves. Próbáltam észrevétlenül segíteni, nem ment, félesztendő múlva megmondtam: ha, úgy akarja, legyen formailag a feleségem, én semmit nem kérek, de a három gyermekhez apa kell, anyagiak kellenek, én tartozom az ő emlékének ... így történt. Megesküdtünk, s gondoltam, a gyermekeket örökbe fogadom, de azután rájöttem nagy hiba lenne, viseljék csak az édesapjuk nevét. Természetesen, én nem tettem egy félreérthető megjegyzést sem, több mint egy éven át éltünk úgy, hogy a szobaajtó vastagabb volt közöttünk, mint a betonfal. S akkor, talán mondták önnek, mert máskülönben nem keres fel, a gyerekek édesanyja összekerült valakivel, összeköltöztek, ott hagyott engem a három gyermekkel. Ennek két éve. Olykor összefutunk az utcán, az üzletben, s bár restellem, de arra gondolok, hogyan tudott a barátom élni egy ilyen nővel? Vagy akkor még nem volt ilyen? Holott azt hittem, ő is már-már barátom, íme, nem láttam bele, úgy hittem, aki a barátom társa, az azonos vele. Azóta óvatos vagyok, őszintén kimondva: barátom nincsen ,., Nem fazékban főzik Sóhajt nagyot a kérdésre Burányi Illés, s csak sokára mondja: a barátok, azok már a földben vannak. Hetvenkét esztendős, termelőszövetkezeti nyugdíjas, itt született Tápió- györgyén, csak a parancs vitte el, de jött, amint lehetett, vissza, háborúzzanak nélküle. Barátja bújtatta két hónapot, pedig azt — mondja — testre nyomorék volt, mégsem félt a csendőröktől. Szegény ember volt, ahogy magam — folytatja —, dehát az igaz barátságot nem fazékban főzik. A kutyák is összebújnak a nagy hidegben, úgy tettünk mi is. Az uraság, Györgyei Illés szabta a faluban a rendet, nekünk annyi jutott: ugorj! S lássa, mégis, vagy éppen ezért, itt egyik szegény nem ment a másiknak, ha tudott, ha lehetett, kínált valamit, hol szakajtó lisztet, hol két tojást, hol a pulyák őrzését. ígv azután mindenkiről kiderült, arcát mutatja-e, vagy hátát a többinek, s mert apám előbbre nevelt, én is olyan lettem, s olyanok voltak a barátaim. Persze, cselédfélék pusmogása volt az, nem úgy mint mos*, megáll az autó, zeng az utca. na. öregem, itt vagvunk... Aztán két utcával odébbról jöttek. de ám az autóval...! Az sem volt. mint látom, szevasz, tanító néni, a boltoslánynak, s amikor mondom a fiamnak, azzal intézi el. ugyan, papa hát fiatalok. Valamikor tudtuk a faluban mindenkire1 kicsoda. Most? Az unokámnak vőlegénve van. Kérdem mert nem idevalósi, ki az an- ia? Erre a gyermek, mit tudom én. valami gyári fejes Na. ezt csak azért mondtam lássa, nem úgy megy most - barátság, mint hajdanán. Akkor összema-kolta az élet a? orrbor-eket. Most meg? Most meg összesim^n'-üe ? M. O. Madarat tolláról
