Pest Megyi Hírlap, 1977. augusztus (21. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-28 / 202. szám

IX’ MAPI« > xxi. évfolyam, 202. szám 1977. AUGUSZTUS 28., VASÄRNAP Együtt Szokolya népe Hatszázmilliós társadalmi munka Szeptemberi csengetés — vadonatúj iskolában Madarat tolláról Az első szeptemberi csenge­tés vadonatúj iskolájukban szólítja órára^j szokolyai gye­rekeket. Az iskolaépítés ügyét ebben a börzsönyi faluban kez- i dettől fogva egyöntetű lelkese­dései támogatta a lakosság. Amikor a felszabadulás után megkezdődött az álami okta­tás, a két felekezeti iskola há­rom tanterme várta a tanuló­kat. Egy kocsmából alakítot­tak két tantermet, s nemsok­kal később ismét kettőt kellett hozzáépíteni. Azóta is, a hat­vanas évek elejétől szétszór­tan, a község különböző ré­szein tanítottak az- általános iskola nevelői. Ezért határoz­ták el évekkel ezelőtt, hogy új iskolát építenek. Hárommillió forintja volt a tanácsnak, azt toldotta meg 1973-ban és 1975-ben a Pest megyei Tanács előbb kettő-, majd három­millió forinttal. A típusterv csupán négy tanterem és több kiegészítő lé­tesítmény építését tette volna lehetővé. A Pest megyei 6. számú Szövetkezeti Közös Vál­lalat — közismertebb nevén a TÖVÄLL — KISZ-szervezete, tervezői társadalmi munkában alakították át a tervet, s an­nak alapján építették meg — a községbeliek eddig példa nélküli, mintegy 600 ezer fo­rintot érő társadalmi munká­jával — az új oktatási intéz­ményt. Teljes családok segítettek a földmunkákban, az alap épí­tésében 'és a finisben a tan­termek és folyosók takarításá­ban. Gyerekek, szülők és nagy­szülők, de köztük olyanok is. akiknek nincs unokájuk, vagy akiknek senkije nem jár is­kolába. Ezért döntött úgy Ve- rőcemaros-Szokolya tanácsa, hogy a társadalmi munkában különösen sokat dolgozó szokolyaiaknak emléklap­pal is elismeri munkáját, a Béke Termelőszövetkezet la­katos brigádjának, az önkén­tes rendőrök csoportjának, az erdőgazdaság szocialista bri­gádjának és az általános iskola nevelő testületének. Elismerő oklevelet kapott a családját képviselő Szentannai József, Garambrich Károly, idősebb Szabó János, Busái Já­nos, Sebestyén Gyula, Pintér László, Makrai János, Szirota Ferenc, Marosi Mihály, Bu- rik Gyula, Viski Márton, Bá­tort Ferenc. Kánai János. Ban­gó József, Viski János, Lakati Lajos, Öli József, idősebb Kristóf Ádám, Holtság Endre, j ben. Nagy Sándor, Matus Józsefné, I Mezei Kálmánná, Lózs László- né és Gyöngyösi Gyula. Valamennyi ük munkájára számítanak akkor is, ami­kor az eddigi tantermek­ből hamarosan napközis foglalkoztató szobákat ala­kítanak és megteremtik a szokolyai idősek napközis otthonát. A távolabbi tervek szerint — egyelőre ugyancsak az elha tározás van meg hozzá — az új iskolához tornatermet akar­nak építeni a következő évek­Bányász Hédi ATADAS UTÁN Deákvár Ételbár A deákvári Ernst Thälmann téren, a KRESZ-pálya és az ABC-élelmiszeráruház közötti területen kapott helyet a na­pokban átadott Deákvár Étel­bár. Az előzmények ismerete­sek: a korábban odaépített kisvendéglőt, mely életveszé­lyesé vált a talaj lazasága miatt, robbantással eltávolí­tották, és helyére került a mostani, barátságos külsejű, a tér képét előnyösen megvál­toztató, rímes névű vendéglá­tóhely. Dr. Foki László, a Pest me­gyei Vendéglátóipari Vállalat vezérigazgatója elmondta, hogy a könnyűszerkezetes program keretében, eddig Gö­döllőn adtak át előregyártott elemekből készült épületet. A váci avatás után Sződligeten, majd Százhalombattán kerül sor hasonló, először a Buda­pesti Nemzetközi Vásáron be­mutatott létesítmény tető alá hozására. Az épület hárommillióba került, a gépeket, a berende­zéseket másfél millió forintért vásárolták. Nagy segítséget jelentet a Váci Városi Tanács támogatása: a környezet par­Elzárás, pénzbírság — garázdaságért Strihovanyecz Pál 42 éves örbottyáni lakos ittas állapot­ban felkereste különváltan élő feleségét, bekiabált a lakásba, hogy nyissanak ajtót, mert a televíziót akarja nézni. Mikor a megriadt család nem enge­delmeskedett neki, ásót raga­dott, és beverte az ajtó üve­gét. „Kinyírlak benneteket! Felgyújtom a házat!” kiabálta, de a szomszédok megakadá­lyozták fenyegetésének valóra- váltásában. Garázdaságért már koráb­ban is pénzbüntetéssel sújtot­ták, s mivel az eredménytelen volt, most, jogerősen, 25 nap elzárással büntették. Hetényi Sándor 33 éves nagymarosi lakos szüleinek a házában keltett riadalmat. Ö is felhajtott a garatra, s úgy ment az idős emberekhez, ahol botrányt okozott: a rendőrség vetett véget garázdálkodásá­nak. Kétezer forint pénzbírságot fizet. Figyelmeztették, hogy legközelebb szigorúbb bünte­tésben lesz része. Kis Károly 30 éves buda­pesti anyagbeszerző Vácott volt kiszálláson, közben ivott. A Köztársaság úton, minden előzmény vagv különösebb ok nélkül, belekötött az idős O. Istvánba és megverte őt. Rend­őrt hívtak. Kis Károly megtagadta sze­mélyi igazolványának megmu­tatását és lakáscímét sem volt Élő­hajlandó megmondani. állították a rendőrségre. Garázdaság és igazolás meg­tagadása címén, 30 napi elzá­rásra ítélték. Az erről szóló jogerős határozatot a munka­helyén is kifüggesztik köz­szemlére. Kiss Tibor 45 éves vác-sejcei lakos elvált felesége lakásába akart bemenni. Az asszon;, nem nyitott ajtót, ezért ő ga­rázdálkodni kezdett, felverve a szomszédokat is. A szabálysértési előadó előtt tanúk bizonyították, máskor is előfordult már, hogy botrá­nyosan viselkedett. Garázdaságért 3 ezer forint pénzbírságot fizet, és a hatá­rozatot közszemlére teszik ki munkahelyén. P. Orvosi ügyelet Hétfőn dr. Kreiner Lenke, kedden dr. Pap Miklós, szer­dán dr. Molnár János, csütör­tökön dr. Vajta Gábor, pénte­ken dr. Bea János, szombaton és vasárnap dr. Vajta Gábor tart ügyeletes orvosi szolgála­tot Vácott, a régi kórházban (Március 15. tér 9.). Az éjsza­kai és ünnepi orvosi ügyelet telefonszáma: 11-525. A beosztás hétközben meg­változhat. kosítása és a közművesítés. A panelokat Sopronból szállítot­ták. Korszerű üdítőital-auto­mata, a sörtank, az ételszag­elszívó berendezés. A 110 négyzetméteres éttermi részen márványlapos asztalok, magas támlájú székek találhatók. A tanács javaslata alapján a Deákvár Ételbár 111. osztá­lyú besorolást kapott. Augusz­tus 21-én, a megnyitás napján, négyféle leves, hat előétel, öt készétel és nyolc frissensült szerepelt az étlappn. Szarto- riusz Imre a húsztagú sze­mélyzet üzletvezetője, Rácz Gábor a konyhafőinöik. Húsz forint körüli árban egy-két konyhafőnök-ajánlat szerepel mindennap az étrendben. A minden bizonnyal kicsire méretezett vendégtér kiegészí­tésére kerthelyiséget létesítet­tek, színes i ernyőkkel, négy ülőhelyes I asztalokkal. Más helyen jól bevált újítás alap­ján, a teremben 11 és 15 óra között tilos a dohányzás. A jó hangulat megteremtését zenegép segíti elő. A múlt év végén született a döntés a Deákvár Ételbár fel­építéséről. Az építést az idén, az első negyedévben kezdték meg, s alkotmánynapunk elő­estéjén sor került az átadásra. Megérdemelten kapott dicsé­retet a Pest megyei 6-qs szá­mú Szövetkezeti Közös Válla­lat, a Kommunális Költségve­tési Üzem s kaptak mindazok, akik elősegítették, hogy Deák­vár ezzel a barátságos, hangu­latos létesítménnyel gazda­godjék. P. R. Pest 'megyében az ipari mun­kások ötven százaléka, szár­mazását. eredeti foglalkozá­sát tekintve paraszt. Az ér­telmiségiek kétharmada nem értelmiségi szülők gyermeke. A megyére az úgynevezett kettős jövedelmű háztartások a jellemzők, azaz egy csalá­don belül megtalálható az ipa­ri, a mezőgazdasági kenyér­kereső. A társadalmi osztá­lyok, rétegek nyitottsága, zárt­sága. úgynevezett mobilitási tényezők vizsgálata, testes ta­nulmánykötetek oldalait töl­ti meg, s könyvtárnyivá duz­zad. Oldások és kötések, szét­zilált, s formálódó kapcsolat- rendszerek. Főnökeit, munka­társait, szomszédait senki sem választja. Barátait igen. Karomon kötél Kényes feladatok, ingerke- dő csoportja várja minden reggel Fekete Mihályt; szer­számkészítő. Világában a ti­zed-, a századmilliméter a jó ismerős, s e parányi mére­tekhez az ellenpont ő maga, széles vállával, nagyra nőtt termetével, gólyaíészket is megtartó markával. Család­jukban — mondja —, mindig nagy emberek voltak. Nevet a kifejezés kettős értelmén, 'mert apja, nagyapja is mun­kás volt, három testvére szin­tén az. Negyvenhat éves, Nagymarosról hozza, viszi a vonat ide, Vácra, a Híradás- technikai Anyagok Gyárába. Tempós mozdulatokkal ap­rítja a levegőt, úgy magya­ráz: — Először Misi voltam, most már egy ideje Miska bácsi lettem, s látja, Misi korom­ban úgy gondoltam, ez is jó cimbora, az is kedves haver. Fiatalként könnyen nyújt ke­zet mindenki, de ugyanolyan gyorsan felejt. Nekem három olyan ismeretségem akadt, amiből barátság lett, egyik­ből akkorra, hogy most a lá­nyom bánja — nevet —. mert férjhez ment a barátom fiá­hoz. Olyan a barátság mint a karomon a kötél, ha egy­szer meghúztam, nem ereszt, olykor belemarhat a bőrbe is, fölhorzsolja, begyógyul, egy hét múltán nem emlékszünk rá. A három barátból kettő még iskolatársam volt, ele­miben, azután tanoncként, mert mi még azt jártunk. A harmadik barátot a katona■ időm adta, ott jöttünk össze. Dolgozott itt velem, a gyár­ban is, sajnálom, hogy át­ment a képcsőgyárba, nem fért meg a csoportvezetőjével — ronda ember volt, tény, ké­sőbb kiadták az útját —, de a barátságunkba ez nem szólt bele. Az ő fia vette el a lá­nyomat. egyébként villanysze­relő. A két iskolatársból a Kli- nyecz Kálmán mérnök úr lett — megint nevet —, de szeren­csére, nem látszik meg rajta. Vigyorinak csúfolták az osz­tályban, olyan ma is, minden­kinek nyitva a szíve, vac­korba harapva, bizony isten, sohasem láttam. A ió kedé­lye vonz, meg az, úgy ma­gyaráz. nem bánt senkit, nem érezteti, ő jobban tudja. A harmadik barátom megjárt né­hány kunkort, volt tanácsel­nök, katonatiszt, üzemvezető, Pirosok Imre egyébként a ne­ve, most maszek itt, műhelyt nyitott, öreg motorokat re- parál. Mind a négyen váci születésűek vagyunk, ketten most is a városban laknak, a Kálmán meg én lódultunk ar­rébb, de csak annyira, hogy bármikor megleljük egymást. Talán az tart meg bennünket, hogy a beszéd jobban esik, mint az étel, az ital, nincs semmi formaság, kiöltözés, li­cit: egymásra vagyunk kíván­csiak. Vitázni sokszor szok­tunk, de úgy Ynég nem bú­csúztunk egyszer sem, hogy ne nézzünk a másik szemé­be. Bádogtányérból — leves Nem tudni, naponta hány­Első díjas ezermester Univerzális berendezés segíti Sziklai Gyula gödi ezer­mester napi ház körüli munkáját. Elsősorban betonkeverőgép, de használható permetezésre, falfestésre, dukkózásra, építési anyagok szállítására, valamint a nedves levegőn nem tárol­ható cement, gipsz és hasonló anyagok megóvására, út és gyep hengerlésére. Készítője az ötletes berendezéssel a gödi alkot­mánynapi kertbarát kiállításon a barkácsolók között első díjat nyert. Rózsavölgyi Károly felvétele szór mozdul Heltovics Ilona karja, hogy a prés vastenye­re alá tegye a vékony fémle­mezt, de szerinte nem fárasz­tó a dolga. A Ganz Műszer Művek betanított munkása, húszéves. A géptől nem jöhet el, műszak végén indulnia kell haza, IZartalra, így abban maradunk, elviszem, addig be­szélgetünk. A gyárkapu mel­letti parkolóhoz másodmagá­val érkezik, picit zavartan mondja, társnője is kartali. ugye, jöhet...? Tanú, vagy másfajta kísérő? Egyre megy, a beszélgetésnek alighanem vége. Kellemes a csalódás, Ilo­na szinte kéretlenül, folyama­tosan beszél. — Lányoknál más a barát­ság, mint a fiúknál, ők elhü­lyéskednek egymással, mi vagy komolyan vesszük, vagy ne is legyen. Persze, van az embernek egy csomó ismerő­se, más lányok, nevetgélünk, viccelődünk, akár otthon, akár a műhelyben, de ez semmi, ha holnap nem látom azt az ar­cot, amelyiket tegnap, föl sem tűnik. Ez nem barátság. Ta­lán a mi korunkban még nem is nagyon tudjuk, milyen az, inkább csak érzi, aki érzi. Mert például volt egy lány, nem is olyan régen, azt hittem, ba­rátnők leszünk, valahogy olyan jól megértettük egymást. Azután elmentünk egy har­madik lányhoz, beteg lett, 'minket bízott meg a brigád a látogatással. Szóval, ott vol­tunk, ez egy szegény lány, he­ten vannak, nem akarom ki­beszélni, miként élnek, elég annyi, hogy amikor eljöttünk, az a lány, aki velem volt, el­húzta a száját, s azt mondta, láttad, ezek bádogtányérból eszik a levest. Én akkor úgy éreztem, megpattant bennem valami, nem tudom micsoda, biztos, csak képzeltem. Most rnár szégyellem hogy nem mondtam neki semmit, de at­tól kezdve kerültem. végül leesett neki a húszfilléres, s ma csak köszönünk. Én saj­nálom, hogy nem lett közöt­tünk barátság, de az én apám­nak van otthon egy bádog­tányérja, a papájától kapta, akit én már nem ismertem, azt a szekrényben őrzi, nem tesz vele semmit, csak tartja a szekrényben, s érzem, vala­miért fontos neki, akkor hát ne mondja nekem senki, az főként ne, aki a barátnőm len­ne. hogv ezek bádogtányér­ból eszik a levest... Köszönik a hazautat. Indul­nak. Társnőié néhány léoés- sel már eltávolodik, amikor Ilona visszafut, s behajol a kocsiabiakon: — Ö az a lány, akiknél azzal a másikkal vol­tunk. Régimódi történet — ... nagyon kérem, mivel itt, a városban ráismerhetnek az illetőre, úgy tűntesse fel a dolgot, mintha kitalálás len­ne, valamiféle régimódi tör­ténet. Jól mondták önnek, hosszú éveken át nemcsak kollégák voltunk a tantestü­letben, hanem barátok is, együtt írtunk szakcikkeket a Köznevelésbe, s így tovább, azaz az érdeklődési körünk egybeesett. világlátásunk ugyancsak. Én előbb vettem észre rajta, mint a felesége, s tudtam, gyógyíthatatlan. Ki­derült, előttem is eltitkolva, ő már volt orvosnál, sőt. a fő­városban, a szakintézetben. .. Három hónap múlva meg­halt. Én elváltam, egyedül él­lem. neki itt maradt a család­ja. három kis gyermek, a leg­nagyobb tizenkét éves. Pró­báltam észrevétlenül segíte­ni. nem ment. fél esztendő múlva megmondtam: ha úgy akarta, legyen formailag a fe­leségem, én semmit nem ké­rek, de a három gyermekhez apa kell, anyagiak kellenek, en tartozom az ő emlékének... Így történt. Megesküdtünk, s gondoltam, a gyermekeket örökbe fogadom, de azután rájöttem, nagy hiba lenne, vi­seljék csak az édesapjuk ne­vét. Természetesen, én nem tettem egy félreérthető meg­jegyzést sem, több mint egy éven át éltünk úgy, hogy a szobaajtó vastagabb volt kö­zöttünk, mint a betonfal. S akkor, talán mondták önnek, mert máskülönben nem keres fel, a gyerekek édesanyja ösz- szekerült valakivel, összeköl­töztek, ott hagyott engem a három gyermekkel. Ennek két éve. Olykor összefutunk az utcán, az üzletben, s bár res­tellem, de arra gondolok, ho­gyan tudott a barátom élni egy ilyen növel? Vagy akkor még nem volt ilyen? Holott azt hit­tem, ő is már-már barátom, s íme. nem láttam bele, úgy hittem, aki a barátom társa, az azonos vele. Azóta óvatos vagyok, őszintén kimondva: barátom nincsen... Nem fazékban főzik Sóhajt nagyot a kérdésre Burányi Illés, s csak sokára mondja: a barátok, azok már a földben vannak. Hetven­két esztendős, termelőszövet­kezeti nyugdíjas, itt született Tápiógyörgyén, csak a parancs vitte el, de jött. amint lehe­tett vissza, háborúzzanak nél­küle. Barátja bújtatta két hó­napot, pedig az — mondja —, testre nyomorék volt. még­sem félt a .csendőröktől. Sze­gény ember volt, ahoay ma­gam — folytatja —. dehát az ieaz barátságot nem fazékban főzik., A kutyák is összebúj­nak a nagy hidegben, úgv tet­tünk mi is. Az uraság. Györ- gyey Illés szabta a faluban a rendet, nekünk annyi ju­tott: ugorj. S lássa. mégis, vagy éppen ezért, itt egyik szegény nem ment a másik­nak. ha tudott, ha lehetett, kí­nált valamit, hol szaka jtó lisz­tet. hol két tojást, hol a pu- lvájc őrzését. íev azután min­denkiről kiderült, 'arcát mu- tatia-e. vagy hátát a többi­nek. s mert aoám előbbire ne­velt, én is olyan lettem, s olyanok voltak a barátaim. Persze, cselédfélék pusmogá­sa volt ez, nem úgy, mint most. megáll az autó, zeng az ut­ca, na, öregem, itt vagyunk. „ Aztán két utcával odébbről jöttek, de ám az autóval...! Az sem volt, mint látom, sze­vasz tanító néni — a boltos­lánynak, s mikor mondom a fiamnak, azzal intézi el. ugyan, papa. hát fiatalok. Valamikor tudtuk a faluban mindenkiről, kicsoda. Most? Az unokám­nak vőlegénye van. Kérdem, mert nem idevalósi, ki az ap­ja? Erre a gyerek: mit tudom én, valami gyári feles. Na, ezt csak azért mondtam, lás­sa. -nem úgy meav most a ba­rátság. mint hajdanán. Akkor összemarkolta az. élet az em­bereket. Most meg? Most meg összesimogatja? M O. Ki*ünte*és, jutalom, ajándék Kedves, baráti hangulatú ünnepségen köszöntötték a PENOMAH váci gyárában a nyugdíjba vonuló Bayer La­jost, aki 11 éven át az üzem szb-titkára volt. Hantos Lajos igazgató mél­tatta az ünnepelt munkáját, fáradozását. Bayer Lajos 22 évet dolgozott a váci húsipar­nál, kiváló szakmunkás volt, később az ipari tanulók okta­tója, a szakmai utánpótlás ne­velője. Elismerésül az igazgató ki­váló dolgozó jelvényt, okleve­let nyújtott át Bayer Lajos­nak, a SZOT pénzjutalmát Dolf Rezső nagyvállalati szb- titkár adta át neki. A válla­lati dolgozók aranygyűrűvel ajándékozták meg a népszerű Lajos bácsit, gki meghatottan mondott mindánnyiuknak kö­szönetét. Utóda, egyelőre megbízással, Sebők Pál lett.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents