Pest Megyi Hírlap, 1977. augusztus (21. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-28 / 202. szám

1977. AUGUSZTUS 28., VASÁRNAP %Mí(m Megnyílt a Pest megyei vadászati és környezetvédelmi kiállítás (Folytatás az 1. oldalról) Az előadó gondokról is be­számolt. Emlékeztetett arra az időre, amikor az erdő érintet­len volt: tiszta és vonzó. Ma azonban gyakran szemétlera­kónak használják, kidobott háztartási eszközök éktelení­tik, gépkocsi-karosszériák el­hagyott roncsai csúfítják a környezetet. Szomorú, de igaz, olykor az emberek kártételé­től kell megvédeni az emberi lét feltételeit biztosító kör­nyezetet, természetet. Mindebben társadalmi ösz- szefogásra, meggyőző mun­kára van szükség. A termé­szet egyensúlyának megbon­tása káros hatással van ma­gára az emberre és az egész élővilágra. A meggyőző szó mellett azonban határozott in­tézkedésekkel, szankciókkal kell megfékezni azokat, akik ilymódon ártanak a közös­ségnek. Pest megyében jelenleg a területnek csupán másfél szá­zaléka tartozik a védett terü­lethez, az adottságok ennél jobbak, növelhető ez a terület, akár az erdők nyolc-tíz szá­zaléka is biztosíthatná az élő­lények zavartalan létfeltéte­lét. Az előadó szólott a vadász- társaságok életéről. A vadá­szat — mondotta Jámbor Mik­lós —, már rég nem a kivált­ságosak monopóliuma. A 3500 vadász közül 65 százalék ipa­ri és mezőgazdasági fizikai munkás, 35 százalék pedig szellemi dolgozó, alkalmazott, nyugdíjas. A vadászok között sok a fiatal, tíz százalék 30 év alatti, s a fiatalság 80 szá­zaléka fizikai munkás. Jó a mezőgazdasági üzemek, a társadalmi szervek és a va­dászszövetségek kapcsolata. Részletesein beszélt az elő­adó .azokról a felajánlásokról, amelyeket a vadásztársaságok tagjai tettek á Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. év­fordulójára. Fejlesztik a fel­szereléseket, javítják a gazdál­kodást, támogatják a gyer­mekintézmények építését. A felajánlások is bizonyítják, hogy a vadászok nem magá­nos, elzárkózott, hanem na­gyon is közösségi emberek. A MAVOSZ a közeljövő­ben ünnepli megalakulásának 100. évfordulóját. A tegnap megrendezett kiállítás a cen­tenárium előtti tiszteletadás jelképe is volt. A látogatók nagyon gondo­san szervezett, szép kiállí­tásban gyönyörködhettek. Nem egyszerűen a vadászok ügyes­ségét tárta nézői elé a vadász­szövetség, hanem a környezet- védelmet összességében mu- i tatta be. Kitömött állatok, tró­feák mellett festményeket, ké­peket, arra érdemes újságcik­kek gyűjteményét is láthatta a közönség. Nagyszerű színfoltja volt a kiállításnak az a művészeti program, amellyel a 'megje­lenteket szórakoztattak. A Magyar Állami Operaház fú­vós kvartettje szépén szólal­tatta meg a Teli Vilmos-nyi- tányt, Házi Erzsébet Kossuth- díjas operaénekesnő Lenar műveiből adott elő részlete­ket, Bódi József, az Állami Operaház énekese (a vadász­szövetség tagja) -XVI. száza­di vadászruhába öltözve éne­kelte Kovács János zongora­kísérete mellett Mozart Va­rázsfuvolája operájának Csar­nok-áriáját, valamint a Missis­sippi-dalát. Benkő Péter színművész Me­zei András Lesz-e bárka? cí­mű művét olvasta fel. Nagy, megérdemelt siker kísérte a nagykátai Tápió- mente népi együttes ének- és táncszámait. Az együttes szep­tember elsején utazik Pest testvérmegyéjébe, Omszkba. Tegnap délelőtt azokból a mű­sorszámokból is bemutattak, Jámbor Miklós megnyitó beszé­dét mondja. amelyekkel Omszkban ven­dégszerepeinek majd. Dóm­ján Lajos koreográfus össze­állításában mutatták be a Ka­rikás-ostoros, majd az Üve­ges táncot, a Szatmári szvitet, cigánydalokat. A Tápiómente énekkara szép népdalokkal örvendeztette meg a közönsé­get. A vadászati és a környezet- védelmi kiállítás — úgy, ahogy a rendezők tervezték —, jól mutatja be a megyei vadász- társaságok eredményes mun­káját, s valóban alkalmas ar­ra, hogy széles körben terjesz- sze az élővilág, a természet, a környezetvédelem szüksé­gességének gondolatát. S. A. Megérdemelt taps kísérte a Tápiómente Népi Együttes műsorát. Halmágyi Péter felvételei Küldöttértekezlet a PHV-ban Eredményesen dolgoznak az ország legnagyobb erőmüvének kommunistái A közelmúltban befejező­dött Pest megye egyik legna­gyobb beruházása, a Dunamen- ti Hőerőmű Vállalat utolsó részlegének üzembe helyezé­sével. Mivel az építés idején itt dolgozó vállalatok kom­munistái — akik korábban a DHV pártbizottságának irá­nyítása alá tartoztak — a mun­ka befejeztével eltávoztak, a választott testületeket csak választással lehetett kiegészí­teni. Éppen ezért tegnap Százhalombattán, a Dunamen­ti Hőerőmű Vállalat kommu­nistái küldöttértekezletet tar­tottak. A tanácskozáson részt vett Balázs Gézáné, az MSZMP városi bizottságának első tit­kára, Csenterics Sándor, a Pest megyei Pártbizottság tag­ja, a vállalat nyugalmazott igazgatója, Ruttkai Zsigmond, a Magyar Villamos Művek Tröszt pártvezetőségi titkára, és Németh Ferenc, a Pest megyei Pártbizottság politikai munkatársa. Beszámoló és íeladaiterv A küldöttértekezlet résztve­vői Nagy Sebestyénnek, az üze­mi pártbizottság szervező tit­kárának javaslatára megvá­lasztották az értekezlet tiszt­ségviselőit, bizottságait A ta­nácskozást Verle Győző, a DHV műszaki igazgatója, a tanácskozás elnöke nyitotta meg. Kunos Károly, az üzemi pártbizottság titkára számolt be a kongresszus óta eltelt időszak munkájáról. Megálla­pította többek között, hogy a vállalat életét kiegyensúlyo­zott, nyugodt politikai légkör jellemzi. Az elmúlt két és fél évben a DHV dinamikusan fejlődött, rugalmasan alkal­mazkodva a népgazdasági igé­nyekhez. A nagymértékű fej­lődést mutatja, hogy az erőmű teljesítőképessége 1974-ben 1057 megawatt volt, az idei év első felében már 1545. Ez pedig 46 százalékos fejlődést mutat. A megtermelt villa­mos energia mennyisége is mintegy 26 százalékkal nőtt ez idő alatt. Nehézségeket okozott az átállás a csúcs­üzemvitelre. Nemrégiben fejeződött be az erőmű beruházása, költség­megtakarítással és jóval a határidő előtt. A legutolsó üzemrész munkába állásával o DHV az ország legnagyobb vil­lamoserőműve lett. A beruházási tevékenység­gel párhuzamosan is sikerült teljesíteni a terveket, s ehhez jelentősen hozzájárultak az üzem- és munkaszervezési in­tézkedések, a körültekintő munkaerő- és bérgazdálkodás. Elégedetten állapította meg az üzemi pártbizottság titká­ra, hogy a korábbi nagymér­tékű munkaerőmozgás csök­kent, a létszám stabilizálódott. Számottevő jövedelem-növe­kedést hoztak az idén július 1-én életbe lépett központi bérintézkedések. (esz egt^ luvárbói űrhajós ? Leningrádi beszélgetés V. I. Rozsgyesztvenszkíj mérnök-ezredessel, a Szojuz—23 utasával Rokonszenves, mosolyra kész arc, szőke, oldalt- fésült haj, kék szem. Aligha hinné az ember, hogy a szemközti fotelban űrhajós ül. Nem katonás, ahogy vár­nánk: Közvetlen és barátságos, s bár a hangja halk, ér­vei mégis határozottak. Akik közelebbről ismerik, azt mondják róla, nincs ebben meglepő. Valerij lljics Rozs- gyesztvenszkij — aki 1976. október 14-én Vjacseszlav Dmitrjievics Zudovval együtt a Szojuz—23 fedélzetén az űrben járt, s tudományos-technikai kísérleteket végzett a Szaljut—5 űrállomáson — ilyen ember. Az elmúlt na­pokban Leningrádban járt: a II. szovjet—magyar if­júsági barálságfesztivá'. díszvendégeként tartózkodott a Néva-parti városban. Bárhol tűnt fel, mindenütt körbe­vették a szovjet és a magyar fiatalok. A fesztiválon találkozott a szovjet és a magyar sajtó képviselőivel. Csak a berepiilőpilóták ? — Kérjük, beszéljen az élet- útjáról. — Tősgyökeres leningrádi vagyok: 1939-ben itt szület­tem. Apám a Balti Flotta tiszt­jeként a Nagy Honvédő Há­borúban védte a várost. A Dzerzsinszkij Haditengerésze­ti Főiskolán 1981-ben fejez­tem be tanulmányaimat, majd a Vörös Zászló Érdemrenddel kitüntetett Balti Flotta állo­mányába kerültem, a mély­tengeri búvárok csoportpa- ranesnokaként. Aztán eltelt néhány év... 1976-ban, miután földet ért a Szojuz—23, no­vember 5-én átvehettem a Szovjetunió Hőse kitüntetést. Jelenleg az irányított űrre­pülések vezérlési teendőivel foglalkozom. — Hogyan lesz egy mély­tengeri búvárból űrhajós? — Sokat áldoztam ezért. Soha nem felejtem el: amikor Gagarin visszatért a koz­moszból, nem sokkal ezután olvastam egyik lapban riport- sorozatot arról, milyen legyen az űrhajós, s kik a legalkal­masabbak erre a speciális fel­adatra. Az írás végkövetkez­tetése az volt. hogy csakis a berepülőpilóták között érde­mes válogatni. Nekem akko­riban már szakmám volt, bú­várként dolgoztam, s bár rég­óta érdeklődtem az űrhajó­zás iránt, letettem arról, hogy valaha is a kozmoszba jutha­tok. Tizenkét évvel ezelőtt azonban váratlan dolog tör­tént: mégis a kiválasztó bi­zottság elé kerültem, ahol al­kalmasnak találtak. A dolog érdekessége, hogy ugyanitt is­merkedtem meg V. D. Zudov- val, aki a Szojuz—23 űrpa­rancsnoka volt, 6 együtt tel­jesítettük tavaly októberben az előírt programokat. — Milyen feladatot hajtott végre a Szojuz—23 legény­sége? — A Szojuz—23 fedélzetén tudományos-technikai kísérle­teket végeztünk. Ezek közül hadd említsek meg egyet, ami a környezetvédelemmel kap­csolatos. A Szaljut—5 űrál­lomáson akt vizsgáltuk, hogy kozmikus szemcsék segítségé­vel miként befolyásolható az időjárás. Vasidegzet, de... — Fél-e az űrben? S egyál­talán: lényeges szerep jut-e az űrhajósok pszichikai felkészí­tésének? — Hadd válaszoljak erre példával. Ha egy ejtőernyős előtt több ezer méter magas­ban kinyílik a repülőgép aj­taja, s ugráshoz készülődik, maga előtt látva a hatalmas mélységet, minden bizonnyal félelmet érez. Azok közé tar­tozom, akik nem hiszik el. ha valaki veszélyes helyzetbe ke­rülve tagadja a félelmét. A kérdés csupán az: le tudja-e győzni az ember ezt az ér­zést. vagy pedig pánikba esik. Mi repülés közben mun­kában nem gondolhatunk ilyesmire, csakis arra, hogy teljesítsük az előírt progra­mot. — Napjainkban az űrhajó­sok kiválasztásánál milyen szempontok kerülnek előtér­be? — Az űrhajóst egy több- próbás sportolóhoz hasonlíta­nám, akinek a legkülönbözőbb hatások közepette is pillana­tok alatt kell döntenie. Rá­adásul mindig helyesen — a tévedés elképzelhetetlen. Ép­pen ezért nem egy-egy részte­rületen kiemelkedőt nyújtó, hanem sokoldalú, mindenhez értő emberek kellenek, olya­nok, akiknek vasszervezetük van. S persze, mindeközben ugyanolyan húsból-csontból valók, mint bármelyikünk ... Előbb a kiválasztás — Hallhatnánk-e néhány szót a szocialista országok ter­vezett közös űrrepüléséről? — Talán nem mondok újat azzal, ha kijelentem: rendkí­vül szigorú követelmények­nek kell megfelelnie annak, akit űrrepülésre alkalmasnak találnak. A szocialista orszá­gok közös űrrepülésének elő­készületei pedig már jó ütem­ben haladnak: megkezdődött a kiválasztás. Tudomásom szerint Csillagvárosban fo­lyik Csehszlovákia, Lengyel- ország és az NDK erre alkal­mas személyeinek felkészíté­se, s az idén kerül sor a ki­választásra Bulgáriában. Ro­mániában, Magyarországon. Mongóliában és Kubában is. De a kiválasztottak még nem kozmonauták. Az űrhajó le­génységét csak később jelölik ki. Falus Gábor A vállalat gazdasági sike­reihez jelentősen hozzájárult a szocialista munkaverseny- mozgalom. Ennek eredménye­képpen a vállalat 1975-ben elnyerte a Központi Bizottság Kongresszusi Zászlaját és ne­gyedik alkalommal a kiváló vállalat címet. A szocialista brigádok jelentős társadalmi munkát végeztek nemcsak az üzemben, hanem a város terü­letén is: az elmúlt két és fél év alatt csaknem 57 ezer ön­kéntes munkaórát teljesítettek. Az .idén valamennyi brigád jelentős vállalásokat tett a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója és a vasasszakszervezet centená­riuma tiszteletére. A gazdasági hatékonyságot segítette a különböző szintű döntések széles körű előké­szítése. A beszámoló az üze­mi demokrácia kiszélesedé­sének mind a képviseleti, mind közvetlen formájában jelen­tős előrelépésről adott szá­mot. Az eszmei-politikai nevelő­munkát értékelve a beszámo­ló hangsúlyozta, hogy a párt­tagság, a vállalat dolgozóinak többsége ismeri és magáévá teszi gazdaságpolitikai célki­tűzéseinket, reálisan ítéli meg eredményeinket, lehetősége­inket és feladatainkat. Mind­emellett előfordul még kispol­gári gondolkodás, önzés és közömbösség is. A beszámoló rámutatott: az agitációs és propagandamun­ka sikere, hogy az üzemben minden párttag részt vesz po­litikai oktatásban. A párt belső életének fejlő­dését elemezve a pártbizott­ság beszámolója megállapítot­ta, hogy emelkedett az alap­szervezeti munka színvonala, hasznosan tevékenykedtek a pártcsoportok. A , párttagság 90 százalékának állandó, konk­rét megbízatása van. Ugyan­akkor nem tudtak megbir­kózni feladataikkal a pártbi­zottság mellett működő mun­kabizottságok. A XI. kongresszus óta fej­lődött a szervezeti élet is. A beruházási alapszervezetek megszüntetése után a korábbi 12 helyett jelenleg 7 alap­szervezet működik az üzem­ben — jól és tevékenyen. A továbbiakban a beszámo­ló a pártépítést, a fegyelmi helyzetet elemezte, majd rá­tért a tagkönyvcsere tapasz­talataira. A továbbiakban rész­letesen elemezte a tömegszer­vezetek pártirányításának módszereit és eredményeit. Ezt követően a pártbizottság titkára ismertette azt a fel­adattervet, melyet a testület — az elmúlt két és fél éves munka alapján, folytatva az 1975-ös pártértekezlet által meghatározott feladatok vég­rehajtását —, a vállalati párté szervek és pártszervezetek to­vábbi tennivalóiként fogal­mazott meg. A beszámoló és a feladat­terv vitájában 15-en szóltak hozzá a tanácskozáson részt vevő 58 küldött, illetve a meg­hívottak közül. Rácz Péter, a karbantartó főosztály vezetője a tavalyi és az idei cselekvési program alapján a gazdasági felada­tokat segítő politikai mun­káról szólt. Fazekas János mű­szerész-csoportvezető a nők helyzetével, a pártépítés gond­jaival foglalkozott. Kékesi Ist­ván, a vállalat szb-titkára a szakszervezeti mozgalom fej­lődéséről és tennivalóiról be­szélt. Skriba József karbantar­tó lakatos csoportvezető a tömegszervezetekben dolgozó kommunisták munkáját ér­tékelte. Csenterics Sándor felszólalásában a vállalat történetének kezdeti idő­szakára emlékezett, s rá­mutatott, hogy a feladatterv a jelen leglényegesebb tenni­valóit foglalja össze. Bartha Gyula, a rendészeti osztály vezetője a munkafegyelem ja­vításának fontosságára muta­tott rá. Pécsi Benő, a karban­tartási főosztály művezetője többi között kiemelte, hogy a válaszadás, a reagálás a párt­tagok javaslataira fontos po­litikai kérdés. Németh Ferenc felszólalá­sában hangoztatta, hogy a DHV-ban dolgozók helytál­lása a város, a megye fejlő­dése szempontjából is fontos. Schrödl Erika anyagosztály­vezető az agitációs és propa­gandamunka fejlesztésének tennivalóiról szólva rámuta­tott a minőség javításának fontosságára. Ruttkai Zsig- mond arról szólt, hogy a DHV-nak kiemelkedő a sze­repe az ország energiaellá­tásában. Balázs Gézáné a beszámolót, a pártbizottság tevékenységét értékelve rámutatott: a vál­lalat termelési sikerei, a dol­gozók növekvő akti»n<«a <n- rói tanúskodik, hogy körülte­kintően határozták meg az évek' során a legion tosabo po­litikai és gazdasági feladato­kat. Kiemelte a DHV-nak a város életében betöltött sze­repét, melynek fontos muta­tója a társadalmi munka és az itt dolgozók aktív részvétele a közéletben. Balogh József karbantartó­művezető az üzemszervezési és a munkafegyelem javításá­nak szükségességéről, a íiata'- lok párttaggá neveléséről be­szélt. Tóth István igazgató többi között megállapította, bogy az elmúlt két és fél év során sikerült felülkereked­ni a megnövekedett felada­tokból származó nehézségei­ken, ebben a kommunisták áldozatvállalqsának, példa­mutatásának nagy szerepe van. Elmondta azt is, hogy a beszámolás időszakában több száz szakképzetlen ember kez­dett dolgozni az üzemben, s ipari munkássá válásuk folya­mata még csak a kezdet kez­detén tart. Ezért van minden korábbinál nagyobb szerepe az üzemben a munkához va­ló szocialista viszony kiala­kításában, a kommunistáik személyes példamutatásának. Apró László karbantartó-la­katos a tömegsportmozgalom és a szabad idő hasznos el­töltésének lehetőségeit ele­mezte. Szatmári Sándor la­borvezető többi között a ter­melés emberi vonatkozásai­nak figyelemmel kísérésére, s annak fontosságára mutatott rá. A vitában elhangzott kér­désekre Kunos Károly vála­szolt, majd öszefoglalta az eszmecsere legfontosabb ta­nulságait. Ezután szavazás követke­zett: a küldöttértekezlet egy­hangúlag elfogadta a beszá­molót, a feladattervet és a vi- taösszefoglalót. R testületek és tisztségviselők megválasztása A küldöttértekezlet ezután zárt ülésen, a jelölő bízottá ság előterjesztése alapján, megválasztotta az új. 31 ta­gú pártbizottságot. A pártbi­zottság titkos szavazással megválasztotta a 9 tagú vég­rehajtó. bizottságot, a pártbi­zottság titkárát, a fegyelmi bizottság elnökét és tagjait. A DHV pártbizottságának tit­kára ismét Kunos Károly lett. A pártbizottság ezt követően nyílt szavazással megválasz­totta a pártépítési, a gazda­ságpolitikai, valamint az agi­tációs és propaganda-munka­bizottságok vezetőit és tag­jait. A küldöttértekezlet Kunos Károly zárszavával fejeződöd be. M. J. Felszólalások a vitában

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents