Pest Megyi Hírlap, 1977. augusztus (21. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-27 / 201. szám

IV. ÉVFOLYAM, 201. SZÁM 1977. AUGUSZTUS 27., SZOMBAT Milliós haszon — egerekből A tudományt szolgálják Következik: a csíramentes fokozat Mi is az a LATI? Mi a mun­kájuk a Laboratóriumi Törzs- állattenyésztő Kutatóintézet dolgozóinak? A laikus csak annyit tud: egerekkel, meg hasonló állatokkal kísérletez­nek, de hogy miért? A vá­lasz valóban többet igényel egy-két mondatnál. Az intézet 1965-ben, a Ma­gyar Tudományos Akadémia kezdeményezésére létesült, épületei 1970-re készültek el. Feiadata, hogy a biológiai ku­tatást és egészségügyi ellen­őrzést vég -.5 intézményeknek es intézeteknek laboratóriumi kísérleti állatokat szállítson. A megalakulás óta eltelt idő- b-n alaposan megnöveked­tek az intézettel szemben tá­masztott követelmények, hi­szen a kezdőiben 125 ezer te- nyész- es kísérleti állat he­lyett tavaly már 580 ezret szállítottak s az idén 600 ezer­nél több szerepel terveikben Az első íeiévben ennek több mint felét te! -esi tett ék. s a mintegy 330 ezer állatért öt és fel millió forintot kaptak./ Ha meggondoljak, hogy valóban egerekről, patkányokról ten­geri malacokról és nyulakról van szó, ez bizony hatalmas összeg. Fajta és törzs A tenyésztésen kívül Is akad még felada'a az intézet dol­gozóinak. A iaooratóriumi al­tatok tenyésztőiének módjait is nekik kell kidolgozniuk, bio­lógiai ellenőrző és fejlesztő vizsgálatokat végeznek. Nem mindegy ugyanis, hogy a derék jószágok milyen gene­tikai tula idozságOkóJi ren­delkeznek. Vegyük péidáuj. az egereket. Dienes Károty. az intézet igazgatója elmondta, hogy egy fajtát és hat belte­nyésztett törzset nevelnek. A változatokra a különböző tu­dományos kísérletek miatt van szükség. Az egyik törzzsel szemben az a követelmény, hogy érzékenyen reagáljon a rákos daganatok képződésé­re. Más kísérleteknél viszont ez kifejezetten hátrányos. Különbözőek a higiénés ka­tegóriák is. Az egytől öt csil­lagig jelölt fokozatok közül az intézetben, eddig az első hármat tudták produkálni A? •lyen állatokban minimális a kórokozó baktériumok jelen­léte. Most dolgozzák ki a csí­ramentes fokozatot, ez tel ies sterilitást jelent. A tenyész­állatokat a megrendelők ne­velik és szaporítják tovább sa'át álla "házaikban ? az iva­dékokat használják munká­jukhoz. A kísérlet' áhaok közvetlenül árgyai a vizsgá­lódásoknak Fejlődnek A gödöllőiek reszortja az is. hogy különböző összetételű, laboratóriumi. kísérleti és gazdasági rfendeltetésű keve­Gödöllői Vegyesipari Szövetkezet felvétele keres O fényképészt 0 rádió- és tv-szerelőt O betanított vagy szakképzett varrónői Jelentkezni lehet: Gödöllői Vegyesipari Szövetkezet Gödöllő. János u. 5. Személyzeti vezetőnél. Telefon: 19. réktakarmányokat gyártsanak és forgalmazzanak. A takar­mányodat egy közepes és egy kisebb laboratóriumi mérető üzemben állítják elő két mű­szakban, gazdaságosan. Az utóbbi kijelentés alátámasz­tására álljon Itt az elmúlt évi adat:, 460 vagon keverekta- karmányt értékesítettek 30 millió forint értékben. Arról már volt szó, hogy ma ötször annyi laboratóriumi torzsái-aíd szállítanak, mint. 197 5-ben. A takarmányterr.ie- lés is meghétszereződött. A termelés Ilyen felfutása mel­lett szinte hihetetlen, hogy a pótlólagos, beruházási költség mindössze az eredetinek „iz százaléka s az intézetben csak kétszer annyian dolgoznak, mint az induláskor. Persze, nem történt csoda, csak az üzem- és munkaszervezés kor­szerű elveit ültették át a gya­korlatba. Ennek köszönhető, hogy bár az intézet költség- vetési szerv lévén, nyereséget nem tervezhet, hatékonyan gazdálkodik. Hét évvel ézelőtt a 12 és fél milliós költségve­tésből 8 millió forint volt az állami támogatás, a mai, 43 millió forintos költségvetésből mindössze 1 és fél millió. Az intézetben tudományos kutatást is folytatnak. Az al­kalmazott kutatásokat az in­tézet igényei pit fiija hatá rozzák meg, cé’juK. hogy ha­zánk is elérje a több évtize­des hagyományokkal rendel­kező országok szakterületének színvonalát. 3 hogy ez meny­nyire fontos, azt jellemzi, hogy a biológiai kutatásokhoz, a gyógyszer-ellenőrzésekhez szükséges állafcmermyiségnek ötven százalékát tudja szállí­tani az intézet. Tanulás A kutatók, a dolgozók hely­zete felemás. A korszerű, jól felszerelt intézetben megfele­lőek a tárgyi feltételek, a szakmai ismeretek elsajátítá­sa azonban cseppet sem köny- nyű. A szükséges információ­kat a külföldi irodalomból, a tanulmányutakon, önképzés­sel lehet megszerezni. Az in­tézetben tizenhét dip'omás szakember dolgozik, agrár­vegyész- és gépészmérnökök, állatorvosok, biológusok, köz­gazdászok. A szakember-után­pótlásban nagy segítség az Agrártudományi Egyetem kö­zelsége. Szakembereket is ké­peznek, innét kerülnek ki a laboratóriumi kisállattenyész­tő szakmunkások. Ami a felszerelést, a mű­szaki színvonalat illeti, hason­ló a helyzet: az eszközök több­ségét tőkésimportból kell be­szerezniük. s ez néha hossza­dalmas. Az intézet az Orszá*- gos Közegészségügyi Intézet felügyeletével az Egészségügyi Minisztérium irányítása alá tartozik, s az egészségügyi tár­ra viseli a terheket is. Pedig a többi ágazatba is jut a LATI termékeiből, állataiból. Az intézet leheiőságei is bő­vülnének, ha a fenntartásában mások is osztoznának. Ter­veik között szerepel, ’ioey fejlesztési alapjukból felújít­ják az áilatházat, bevezetik a steril ivóvizet és finomabb le­vegőszűrést dolgoznak ki. G. A gyermekek örömére A nemrégiben átadott kastélyparki óvodát már birtokukba vették a gödöllői gyerekek. Képünkön Bazsik Éva óvónő segít a kicsinyeknek beilleszkedni az új környezetbe. IplT yv' .:■»,* i ^ W Íí'árí ' I A túrái új játszótéren hinták, mászókák várják a község gyermekeit. Barcza Zsolt és Takács Pál felvételei Brigádok a gimnáziumért Ha valaki szomjas, kinyitja a vízcsapot, és alátart egy po­harat. Olyan természetes dolog ez ma már, akár a villany vagy az autóközlekedés. S hogy milyen kellemetlen, ha az ilyen természetes dolgot nélkülözni vagyunk kénytele­nek, azt csak azok tudják, akik sokszor próbálták. Mint a Török Ignác Gimnázium és Övónői Szakközépiskola dolgo­zói és diákjai. Saját vízszol­gáltatási rendszerünk már ré­gen elavult és a Dunakanyar Regionális Vízművek szocialis­ta brigádjainak önzetlen segít­sége ellenére az utóbbi évek­ben egyre többször fölmondta a szolgálatot. Nem folyt a víz néha napokig. Ezért örülünk, hogy a nyá­ron iskolánk végre városi vi- ,zet kapott, éppen a vízművek szocialista brigádjainak és ve­zetőségének újabb társadalmi segítségével. A munka gyors kivitelezésében a gödöllői Vá­rosgazdálkodási Vállalat is közreműködött, a földmunkák elvégzésében géppel és kézierő­vel segítettek soron, kívül az iskola megrendelését részesí­tették előnyben. A szocialista brigádok dolgo­zói ismét szép példáját adták gyermekszeretetüknek a neve­lés ügye iránti tiszteletüknek s a tanév küszöbén újabb fi­gyelmeztetés ez nekünk is: a társadalom még jobb tanulást vár tőlünk. Köszönetét mondunk Ritecz György főmérnöknek, a Török Ignác brigád tagjainak: Nagy István brigádvezetőnek, Dóra Lajos, Mihalecz József és He­gedűs Gábor szerelőknek, is­kolánk régi barátainak, kö­szönjük a Városgazdálkodási Vállalat megértő támogatását, Káló Mihály gépvezető bravú­ros teljesítményét, a nehéz, dombos terepen végzett gyors és jó munkát. Tóth Gabriella iskola KISZ-titkár Közművelődés a járásban, /. Egy érem több oldala A legfontosabb láncszemek Lapunk hasábjain rendsze­resen beszámolunk a külön­féle közművelődési esemé­nyekről, kiállításokról, ta­nácskozásokról, kezdeménye­zésekről, bemutatjuk a járás művelődési intézményeit, nép­művészeit, kultúrmunkásait, az együtteseket, klubokat. Nem lesz talán haszontalan az sem, ha ezúttal a közművelődés já­rási helyzetét, összefüggései­ben tekintjük át, s végigzon- gorázunk e sokrétű, összetett feladathalmaz egyes elemein, hol szorít a cipő, miben si­került előrelépni az elmúlt időszakban. Vizsgálódásunk segíti a já­rási hivatal nemrégiben elké­szült elemzése is. az adatok és az értékelés java része eb­ből származik. Szervezők és támogatók A közművelődési munka eszmei irányitásában fontos szerepet tölt be a járási párt- bizottság és a járási hivatal. Intézkedési terveikben közép­távon is meghatározták a leg­fontosabb teendőket. Két év alatt a községekben megala­kultak a közművelődési bi­zottságok. A járás üzemeiben, szövetkezeteiben is kidolgoz­ták a közművelődési munka zsinórmértékéül szolgáló fel­adatterveket, s a helyi taná­csok testületi ülései rendsze­resen naDirendre tűzik ezt a témát Az,, intézmények mű­ködési feltételeit javítja, s a jövőben mindinkább érezteti hatását, hogy a termelőszö­vetkezetek és az ÁFÉSZ-ek, az eddigieknél is több támo­gatást nyújtanak a könyvtá­raknak és a művelődési há­zaknak, az idén először lét­rehozták a járási közművelő­dési alapot is. Erősödött a tár­sadalmi szervezetek aktivitá­sa és a gazdasági vezetők vál­tozó szemlélete is segíti a munkát. Mind fontos Ha a járás egész közműve­lődésére tekintünk, sokféle, de összefüggő tevékenységet kell szemre vételeznünk. Fontos kérdés, hogy milyen a könyv­tárak és a művelődési házak helyzete. Akár külön elem­zést is megérdemelne a film­színházak ügye. A múzeumok, a TIT felvilágosító tevékeny­sége éppen úgy izgalmas té­ma, mint a közművelődés és az általános iskolák viszonya, a néphagyományok gyűjtése és ápolása, a közművelődési intézmények mostanában ki­bontakozó közös fenntartása, a művészek, népművészek tá­mogatása. Külön nagy feje­zet a munkásművelődés és a felnőttek oktatása, s az sem mellékes, hogy milyen elis­merést kapnak, hogyan ér­zik magukat a járásban a népművelők. A felsorolás maga is il- losztrália: egy dolog több. egymással összefonódó olda­lairól van szó s a közműve­lődésről megközelítően is pon­tosat mondani csak akkor tu­dunk, ha legalább e területek fő jellemzőit összegezzük. Kevés a könyv A tanácsi könyvtárak mun­kája tartalmas, s ezt ha sze­rény mértékben is, az olvasók számának emelkedése is tük­rözi; 1974-ben 9 ezer 900, ta­valy 10 ezer 500 olvasót szám­láltak a könyvtárak. Emelke­dett ugyan, de kis mértékben a munkásolvasók száma, vi­szont kevesebb kötetet köl­csönöztek. mint korábban. Né­hány, a könyvtár — a péce- li, a kistarcsai és a domonyi — elmaradt a többiektől, de a járási eredményeken is akad még javítanivaló; az egy főre jutó kötetek száma mindössze 1,7. A könyvtárak többsége mostoha feltételek között működik, s jó néhá­nyat továbbfejleszteni, bőví­teni sem lehet. A könyvtárak alkalmazottai egyre inkább felfedezik a könyvtárak köl­csönzésen kívüli lehetőségeit; író-olvasó találkozókat szer­veznek. előadásokat. vetél­kedőket tartanak, klubokat m "ködtetnek. A közművelődési munka el­hanyagolt ága a mozi. a film. Az aszódi, kistarcsai és veres- egvházi filmklubokon kívül csak néhány igényesebb szakember végez tudatos mun­kát, de többségében nem ak­názzák ki a tudatformálás­ban, az esztétikai nevelésben oly alkalmas eszköz lehető­ségeit. Az egyéb közművelő­dési intézmények és a film­színházak kapcsolatát is ja­vítani lehetne, ahol kell. ' A központok A közművelődés legfonto­sabb láncszemei a művelő­dési házak. Járásunkban 21 ilyen intézmény működik; 2 központ, 21 művelődési ház és 3 klubkönyvtár. Nincsen külön helyiség Kistarcsán és Valkón. Az intézményekben százhetvennyolcan dolgoznak, munkájukat dicsérik a követ­kező adatok is. Az idén 36 tanfolyam, 62 szakkör, 79 mű­vészeti csoport és 60 klub működik, s a különböző kis­községek 1974 óta majdnem százzal gyarapodtak. A pusz­ta számoknál többet mond. hogy a tevékenységi formák is gazdagodtak, a közművelő­dés tudományos elveinek, az új módszereknek és tartalmi követelményeknek jobban megfelelnek. Külön említést érdemel a járási agrárkor, amely régi hagyományokat elevenít fel nagy sikerrel. Egy-egy művelődési ház já­rási feladatokat is magára vállal-. Így alakították meg, a megyei tanács művelődési osz­tályának segítségével, a hé- vízgvörki hangstúdiót. Csö­mörön a fotólaboratóriumot. Veresegyházon audiovizuális műhely készül. Növekedett a művelődési intézmények szereoe a közös­ségi élet szervezésében, a köz­ségek jellegzetes arculatának kialakításában is. A rendez­vények száma 1974 és 76 kö­zött megduplázódott. A ta­pasztalatcserék. az együttmű­ködés gazdagodó formái is lendíthetnek a k*™c itwön. Gáti Zoltán Sizombati iecjifzet lakhatatlan Az ablak, előtt álltam, s éles fékcsikorgásra kap­tam fel a fejemet. A Sza. badság téri útkeresztező­désben közeledett egymás felé két autó. A veszély- érzet lassú-filmes vetítője darabokban közvetítette elém a látványt: szinte csigalassúsággal csúszott egymásnak a fehér Tra­bant és a piros Wartburg. A csat%inást is inkább én érezhettem robbanásnak, hi­szen nem esett nagyobb baj: az egyik kocsinak az eleje gyűrődött meg, a má­siknak az oldala horpadt be. A vezetők épen és egész­ségesen szálltak ki, leszá­mítva a vétlen pilótát, ő, bizony, enyhén szólva ide­gesnek látszott. Nem cso­da, hiszen védett útvona­lon haladt, s már nem te­hetett semmit, hogy elke­rülje a balesetet. A vétkes érthetetlenül téblábolt az összekoccant négykerekűek mellett, látszott, maga sem érti egészen, hogyan tör­ténhetett a dolog? Egyre többször fordul elő ilyesmi járás-, megye- és országszerte. Az Országos Közlekedésbiztonsági Ta­nács, a rendőrség, az Álla­mi Biztosító egybehangzó jelentései szerint, az első félévben, az előző év ha­sonló időszakához viszo­nyítva, 20 százalékkal nö­vekedett a halálos és a sú­lyos sérüléssel járó bal­esetek száma. Húsz százalék! Képzel­jük csak el, százból húsz, ezerből kétszáz, százezer­ből húszezerrel több köz­lekedőt fenyeget az or­szágúti vég, mint tavaly. A hír hallatán a döb­benet, az értetlenség és a félelem szavai tolulnak az ember nyelvére. A döbbe neté, hiszen maholnap az utcára sem lehet kimoz­dulni, különösen hétvége­ken, az értetlenségé, hiszen a gépkocsik száma egy év alatt nem emelkedhetett húszszázaléknyival, s mert ennyire keveset ér a gon­dosan előkészített, új KRESZ, a folyamatos fel- világosító, nevelő tevékeny­ség, a fokozott ellenőrzés? S a félelemé, mert vajon mi lesz, ha így megy to­vább? A hét végi baleseti statisztikák sorra megdön- tik a fájdalmas rekordo­kat! S vajon mi okozhatja az indokolatlanul nagy emel­kedést? Ezt kideríteni o szakemberek dolga, de va­lószínű, hogy most sem jut­nak más eredményre, mint eddig. A vezetők isznak, figyelmetlenek, félelőtlenek, könnyelműek, a szabályo­kat figyelmen kívül hagy­ják, vagánykodnak, az utak rosszak, sok a gyakorlat lan közlekedő. Akár így, akár úgy, tart­hatatlan a helyzet. Egy év alatt csak a szerkesztőségi szoba ablakából 5—6 sú­lyos baleset szemtanúi le­hettünk, s ezt még az sem magyarázza, hogy a Sza­badság tér különösen ve­szélyes kereszteződés. Hi­szen éppen ott kellene több figyelemmel, nagyobb kö­rültekintéssel vezetni vagy átkelni a zebrán! Minden hét végén felhív­ják az autósok figyelmét, a sztráda sem versenypá­lya, tartsák meg a szabd lyokat, a követési távolsá got, előzzenek óvatosan. S mit látunk? Egyik hét vé­gén, Budapestre igyekez vén, elképesztően fegyel­mezetlen közlekedés szem­tanúja lehettem. A volán mögött ülő barátom is szid­ta a többieket, de legalább négy szabálytalanságot ő is elkövetett. A nagy tüleke désben, a rohanásban min­denkit elkap a gépszíj? Mert olyant, aki nem a többiekre hárítja a felelős­séget, nagyítóval sem le hetne találni. Szerencsére, azt még kevesen merészelik, amit ugyanakkor tapasz­taltunk: a koccanások miatt kilométer hosszan álló ko­csisorok mellett, a rend­őrségnek és a mentőknek fenntartott sávon többen igyekeztek előnyhöz jutni. Gondolkodni és cseleked­ni kell. Kezdetnek legjobb lenne ha mindenki — au­tós. gyalogos — önmagán kezdené+a vizsgálatot. G. Z. \

Next

/
Thumbnails
Contents