Pest Megyi Hírlap, 1977. augusztus (21. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-25 / 199. szám

A PEST MÉGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA IV. ÉVFOLYAM, 199. SZÁM 1977. AUGUSZTUS 25., CSÜTÖRTÖK Fiatalok a Galgavidéke ÁFÉSZ-ban Aktívabban, felelősségteljesen A Galgavidéke ÁFÉSZ a Járás tizenhat községében te­vékenykedik. Részlegeiben a nyclcszáznegyven dolgozó kö­zül háromszázhatvanan har­minc éven aluliak, az ipari ágazatban 80, az igazgatásban 60 százalék a fiatalok aránya. A tagság soraiban is növek­szik a számuk, a tavaly belé­pettek kétharmada KISZ-kor- osztályú. Nem mindegy tehát, hogy miként gondoskodnak a szö­vetkezetben az ifjabbakról az idősebbek, s maguk a pálya­kezdők, vagy pályájuk elején állók. Hiszen az ügyes-bajos dolgokat intézni, a KlSZ-alap- szervezeteken kívül — a tú­rái alapszerv 31, az aszódi 17' tagot számlál — saját érdek- védelmi szervük is hivatott, ifjúsági bizottság elnevezéssel. Persze a működés fogalmába a részleges aktivitás is belefér, s ma még inkább ez a helyzet; a bizottsági tagok egyharma- da nem érzi feladatainak sú­lyát. Pedig az öntevékenység­gel nincs baj a szövetkezet­ben, az ifjúsági parlamenten kétszázan vettek részt, s a hozzászólók éretten, felelőssé­gük tudatában adták elő ész­revételeiket, javaslataikat. Tervszerű törődés Hasznosnak bizonyult az előzetes felmérés is; a szövet­kezet gazdasági és politikai vezetősége kérdőíveket bocsá­tott ki. Értékelésük derített fényt például arra, hogy javí­tani kell a tájékoztatást. Ezt segíti az azóta megjelent szö­vetkezeti híradó. Az ifjúsági törvény és a párthatározatok szellemének megfelelően tervszerűen fog­lalkoznak a fiatalokkal. A szövetkezetben öt évre szóló ifjúságpolitikai, középtávú in­tézkedési tervet állítottak ösz­sze, s évenként ellenőrzik: hogyan valósították meg a célkitűzéseket, milyen korrek­ciókra van szükség? Az irány­elvekben társadalmi-, gazda­ság- és szociálpolitikai felada­tokat határoztak meg. Művelődnek Hiányosságok mutatkoznak a fiatalok politikai tájékozott­ságában, érdeklődésében. Sza­porították tehát a szövetke­zetben az ilyen kérdésekkel foglalkozó fórumokat. A párt­oktatásba öt, a szakszervezeti továbbképzésbe ötvenöt fia­tal kapcsolódott be. Szakmai, politikai vetélkedőket szervez­tek, s a szövetkezet fiatalsága az országos versenyekre is el­jutott. A munkavédelmi-, a művelődési vetélkedők a könyvről — könyvért irodalmi műsor, a művészeti pályáza­tokon való aktív részvétel, a Bihari Klára írónővel való találkozó, mind-mind a poli­tikai, világnézeti fejlődést szolgálták. Ez volt a céljuk a túrái pártbizottsággal közösen szervezett külpolitikai előadá­soknak is: az arab világ és a kínai politika került teríték­re. A kulturális rendezvények egyre népszerűbbek, a szövet­kezet egész tagsága, s így a fiatalok körében is. Az elmúlt évben 320 dolgozó vett részt a szakszervezet által szervezett színházlátogatásokon, s a köz­ségben rendezett közművelő­dési programokra is a szövet­kezet adott belépőjegyeket. Meghirdették a SZÖVOSZ, a KISZ Központi Bizottsága és a KPVDSZ kezdeményezte Al­kotó ifjúság pályázatot, amelyre tíz munka érkezett be. Az Edzett ifjúságért mozga­lom nagyot lendített a szö­vetkezeti sporttevékenységen is, gyakran rendeznek házi versenyeket, s szaporodnak a vendégmeghívások, illetve a vendégségek is. A szövetkezet anyagi támogatása ezekhez a hasznos elfoglaltságokhoz is nélkülözhetetlen. A Vörös Me­teor sportegyesületnek száz­ezer forint jutott, s a szövet­kezet szakmunkásai segédkez­tek a pálya felújításában is. A szövetkezeti KlSZ-alapszerve- zetek öitezer forintnyi támoga­tást élveznek, s ha kérik, szál­lítójárműveket is kaphatnak. A szövetkezet a fiatalok uta­zásához is segítséget nyújt, tavaly hatan kaptak összesen tizenötezer forintot. Kell a támogatás Varga László, a szövetke­zet elnöke, aki mindezt a já­rási párt-végrehajtóbizottság legutóbbi ülésén részletesen ismertette, elmondta azt is, hogy meghatározták a leg­fontosabb, jövőbeni ifjúság- politikai feladatokat is. Terve­zik, hogy az őszi küldöttgyű­lésen felfrissítik az ifjúsági bizottságot. Tovább kívánják növelni a fiatal dolgozók szá­mát. Szeptemberben az aszó­di Petőfi Sándor gimnázium­ban diákszövetkezetet szevez- nek, s az ÁFÉSZ-ben dolgozó fiatalok szabad idejének tar­talmasabb eltöltését segíten­dő, létrehozzák az ifjúsági klubot. Tovább erősítik a fia­talok munkaverseny-mozgal- mát, újabb ifjúsági szocialis­ta brigádokat szerveznek. G. Z. — A GÖDÖLLŐI városi ta­nács végrehajtó bizottsága ér­tesíti a város lakosságát, hogy a vízkorlátozást teljes mér­tékben feloldotta. Szedik az uborkát Gergely Tiborné és lányai szedik az uborkát a bag—héviz- györki Petőfi Termelőszövetkezet földjén, Aszód határában. A zöldséget a Nagykőrösi Konzervgyárba szállítják. Barcza Zsolt felvétele JUBILEUMI ELŐKÉSZÜLETEK Jé munkával ünnepe! a járás PÁLYÁZAT, VITAKÖRÖK, NAGYGYŰLÉSEK Másfél hónap választ el a közelgő ünneptől, a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forrada­lom 60. évfordulójától. A já­rásban már eddig is széles körű mozgalom bontakozott ki november 7. méltó megün­neplésére, a vállalatok, üze­mek és szövetkezetek sorra csatlakoztak a csepeliek és hartaiak felhívásához, s amint féléves termelési eredmé­nyeik tanúsítják, a munka­verseny nagyban hozzájárul gazdasági sikereinkhez. A járás kommunistái, dol­gozói a jubileumot ezután is a gazdasági, társadalmi, poli­tikai és kulturális feladatok teljesítésével, a magyar—szov­jet barátság jegyében ünnep­ük. A kulturális, művészeti, politikai rendezvényeken megemlékeznek a Nagy Októberi Szocialista For­radalom jelentőségéről, ismertetik a Szovjetunió 60 év alatt elért eredményeit. A politikai vitakörökben a szo­cialista fejlődésről, a nem­zetköziségről lesz szó. A já­rás dolgozói vándorkiállítá­son ismerkedhetnek meg Pest megye testvérmegyéjének, Omszknak, életével. A járási pártbizottság, az ikladi Ipari Műszergyárban, ünnepi ülésen emlékezik meg az évfordulóról. A járás fiatal képzőművé­szeinek pályázatot hirdetnek, s a magyar—szovjet baráti társasági tagcsoportok is kiveszik részüket az év­forduló megünnepléséből. November 6-án és 7-én já- rásszerte nagygyűléseket ren­deznek, megkoszorúzzák a szovjet hősi emlékműveket. Az ipari, mezőgazdasági üze­mekben, szövetkezetekben és az intézményekben is megem­lékezéseket tartanak, s érté­kelik a szocialista brigádok jubileumi munkaverseny-vál- lalásainak teljesítését. Jegyzet Új módi Járásunk településein egyre ritkábban hangzik fel az ismert műdal: lako­dalom van a mi utcánkban. S bár ma sem ritka a he­tedhét határra szóló eskü­vő, mind többen választ­ják az egyszerűbb, olcsóbb és kevesebb fáradsággal járó vendéglői lakodalmat. A minap Pécelen is pla­kátok jelentek meg, a Pé- cel—Isaszeg ÁFÉSZ adja tudtul, hogy vendéglátó egységeikben vállalják kü­lönböző rendezvények le­bonyolítását. A rendezvé­nyek alatt az esküvőket, lagzikat is érteni kell, meri egyre népszerűbb az ÁFÉSZ-esek kezdeménye­zése. Az örömszülők, a fia­tal házasulandók vallják: jobb, kényelmesebb ez így, nem kell napokon keresz­tül főzni, nem kell vándor­szakácsokat hívni, a taka­rítástól is megmenekülnek az otthoniak. Elvégzi a munkát helyettük a ven­déglők személyzete. S a megrendelők általá­ban elégedettek. Ilyen al­kalmakkor, ki tudja, miért, jobb ízű az étel, előzéke- nyebb a kiszolgálás, pedig a munka több, egész este, éjszakába nyúlóan kell se­rénykedniük a felszol­gálóknak. S a haszon se több. Sőt! A szövetkezet saját dolgozóinak, a tagok­nak, kedvezményt is nyújt, ezzel is segítve a család- alapítást. A. I. Lesz telefon a Kazinczy lakótelepen Az elmúlt hónapban Kell a nyilvános telefon címmel cikk jelent meg lapunkban a Kazinczy lakótelepen élők telefongondjairól. Dicséretes gyorsasággal válaszolt erre az írásra Neer József, a Buda- pest-Vidéki Postaigazgatóság postaforgalmi helyettese. Hozzánk küldött levelében arról tájékoztatott, hogy ko­rábban hálózathiány miatt nem volt mód a jogos igény kielégítésére. A közeljövőben azonban egy előfizetői állo­más felszabadul, így lehetőség lesz a lakótelepen nyilvános- telefon-állomás felszerelésé­re. A gyors válasz megnyugta­tó, de igazi örömet csak az okoz majd a lakótelepieknek, ha már használhatják is az új, nyilvános telefonállomást. G. M. KISPÁLYÁS LABDARÚGÁS A vecsésieké lett a kupa Nyolc csapat, mintegy száz játékos nevezett be a Galga- mácsán alkotmányunk ünne­pe tiszteletére, a Galgamácsai SE tömegsportbizottsága ál­tal szervezett Alkotmány Ku­pa kispályás labdarúgó-baj­nokságba. Eleink masinái kmezőgazdaság gépesítésének hőskora rasztgazda által készített öt­letes és jól bevált szerszámok, tízeket a gödöllői helytörté­neti szobában szemlélhetik meg az érdeklődők. A kézi kukoricamorzsoló friss kukorica morzsolásához készült, mert az akkor ké­szült hajtásos morzsolok csak a száraz csövekkel birkóztak meg, a nedveset szétzúzták. Csala András szerint 12 hol­das egyéni gazdaságban hasz­nálták, ahol sok volt a ser­magukon. Egyszerű házi esz­közöket, kezdetleges gépeket fabrikáltak, s nem egyikkel szép eredményeket értek el. Csak a maguk erejére tá­maszkodhattak, segítséget, szaktanácsokat senkitől sem kaptak. Az 1935—40-es évekből meg­maradt néhány olyan eszköz mutatóba, amit az egyéni pa­rasztgazdák készítettek. Ilye­nek a Csala András — most 76 éves, Gödöllőn lakik —pa­tés és a baromfi. A morzso- lót kézzel működtették, de volt egy hajtásos, ácsbakra szerelhető változata is. A talajporhanyító kézi szö­geshengert 1935-ben Gödöllőn, a központi major melletti ge- rénháti dűlőn használták. A kötött, agyagos talajba ülte­tett facsemeték a talajfelszí­nen kialakult kéreg miatt nem fejlődhettek. A kérget törték fel a szögeshengerrel. A kézi akácmagpergető gé­pet 1939—40-ben használták a csemetekertben. Egy ten­gelyezett léces dobból, hajtó­karból és burkolatból állt, ros­tával is készült. A puszta kéz­zel végzett cséplés tízszere­sét produkálta. ★ A parasztság életre valósá­ga, leleményessége sok gazdál­kodási nehézséget elhárított annak idején, miként arról a Gödöllő és vidéke hasábjain már dr. Kovács András is be­számolt. Alkotó kedve, tehet­sége azonban igazán csak a szocialista nagyüzemi gazdál­kodásban bontakozhat s bon­takozik is ki, egyre inkább. Györkös István * Részlet a gödöllői Gépkísérle- ti Intézet című krónikából, amely díjat nyert a gödöllői krónika­írók tavalyi pályázatán. Veresegyház, Erdőkertes, Váckisújfalu, a Vácegresi ME- DOSZ, egy szovjet csapat, az összefogás SE, az SE öreg­fiúk és a Tsz. Agronómia csa­patát két csoportra osztották, s előbb a csoportelsőségért folyt a harc a két játékveze­tő, a kitűnően bíráskodó Nagy Dániel és Oláh Károly veze­tésével. A játékot mintegy kétszáz néző élvezte és szur­kolta végig, dicséret illeti a fő szervezőket, Kecskés Sza­bolcs és Borna István sport­vezetőket. A két csoportgyőztes, Ve­resegyház és Erdőkertes ját­szott egymás ellen a döntő­ben, s a hosszabbításban vé­gül a ' veresiek bizonyultak ügyesebbnek. A 3. helyért az SE Öregfiúk csapata biztosan fektette kétvállra a Tsz Ag­ronómia csapatát. NYERT A FRADI FTC—Vácszentlászló 3—I, (3—0). Vácszentlászló 2000 né­ző, vezette: Halász. FTC: Zsiborás (Hajdú) Mar­tos (Vági), Rab, (Giron), Bá­lint, Major, Takács, Nyilasi, (Magyar), Ebedli, Pusztai, Szo- kolai, Pogány. Vácszentlászló: Nagy, (Ge­deon) Konkoly, Balogh M., K. Fodor, Balogh Z. Vas, (Balogh T.), Maim (Kreisz), Mészáros (Lakatos), Rab, Pasa, (Sallai, Kovács), Zsigri, (Bényi). A nagyszámú nézőközönség előtt kitűnő mérkőzést vívott az FTC és helyi csapat. Az első félidőben a Ferencváros fölé­nye meggyőző volt és csak a szerencse mentette meg a vác- szentlászlóiakat a további gó­loktól. A második félidőben ki­egyensúlyozott lett a mérkőzés és Rab László révén a becsü­letgólt is megszerezte a hazai csapat. A vácszentlászlói gár­da lelkesedéssel küzdött, be­csülettel helytállt. Az FTC góljait Szokolai (2) és Takács szerezte. Az idősebbek már hozzá­szoktak, a fiatalok pedig nem is láttak mást: kombájnok, ekék, tárcsák, kultivátorok, bálázók, mezőgazdasági gé­pek egyre szaporodó serege segíti az ember, korábban oly nehéz földművelő munkáját. Gondoljunk csak az aratásra, negyven évvel ezelőtt milyen megrökönyödést váltott vol­na ki a gépek hatalmas mé­retű felvonulása. Nincs per­sze ebben semmi csodálatos; az ember egyre újabb és újabb gépeket szerkeszt, tökélete­síti technikáját, s ma már mindinkább csak az eszét, a tudását használja a földeken, mintsem a puszta két kezét. Nem árt azonban néha meg­állni a nagy rohanásban, s visszatekinteni, honnan indul­tunk, hogyan kezdtük. ★ A hazai nagybirtokok gépe­sítése a XIX. század második felében, majd a XX. század elején, jórészt import útján indult meg, lassú léptekkel. A múlt század ötvenes évei­ben például külföldi csép­lőgépet próbáltak ki a gödöl­lői Sina-uradalomban. Az 1910-es években vesz új len­dületet a gépesítés; megjelen­nek a benzines és nyersolaj­motoros talajművelő eszkö­zök, majd a húszas években egyre több traktor bukkan fel hazánkban, először külföldi, majd hazai gyártmányok is. A gödöllői koronauradalom köz­ponti majorjában nyersolaj­motoros, szöges, vaskerekű traktorok dolgoztak már az el­ső világháború előtt, de önjá­ró gőzgépeket is alkalmaztak szántásra, cséplésre. Az uradalmak gépesítése ily módon egyre inkább fel­lendült, de a kisparaszti gaz­daságok messze elmaradtak ettől. A húszas évektől ugyan tudunk járgányos cséplőgé­pekről, a gazdák ezeket két vagy négy lóval hajtatták, s felhasználták szecskavágásra, darálásra is, de számuk el­enyésző volt. Gödöllőn Csald András és Pálinkás István vettek elő­ször egy mosoni gyártmányú, járgányos, négylovas cséplő­gépet. Ez a masina egy nap alatt hatvan keresztet — egy jókora kazlat — levert úgy. hogy semmit sem hagyott benne. A gépet megosztva raktározták, a járgányt Pá­linkásék, a cséplőrészt Csa- láék, hogy csak együtt hasz­nálhassák. Az ő példájuk nyo­mán csakhamar többen is vásároltak ilyen gépeket: Ná- násiék, Pintérék, Tóték, Pán­célék, Matuzék, Tamásék, s mások. A kisebb járgányokat ők is darálásra, szecskázó sra használták, mint például Ta­más István a magáét. A gazdákat persze nagyon szorította gazdasági kényszer, s ha a drága gépekhez nem is juthattak hozzá, saját lelemé­nyükkel igyekeztek segíteni

Next

/
Thumbnails
Contents