Pest Megyi Hírlap, 1977. augusztus (21. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-20 / 196. szám

1977. AUGUSZTUS 20., SZOMBAT r Vitézségről formát, emberségről példát Ma kezdődik Leningrádban a barátságfesztivál L átványos ünnepség kezdetét jelzi ma délelőtt a fanfárok hangja Budapesten, a Par­lament előtti Kossuth té­ren. Az alkotmány ünnepe alkalmából leng az állami zászló, s a sokezres tömeg gyűrűjében, szabályos mér­tani rendben fiatal tisztek sorakoznak. „Vigyázz” ve­zényszóra sehol egy moz­dulat, sehol egy ránc a díszegyenruhán. A rend és a fegyelem tiszteletet pa­rancsoló csendje telepszik a térre. És ez a megillető- döttsóg egyszerre szinte meghatározhatatlan, jó ér­zéssé terebélyesedik, ami­kor az eskü szavait vissz­hangozzák a Parlament kőcsipkéi. S a díszmenet látványa még csak fokozza ezt az érzést: milyen fér­fiasak, milyen mutatósak ezek a fiatalok, amint egy­szerre csattannak a lábak, rezdülnek a vállak, s raj­tuk egyszerre csillan az aranycsillag. Az első so­rokban szorongó szülök, rokonok. S akik nem hoz­zátartozók, azokról is ön­kéntelenül sugárzik a büszkeség: igen, ők a mi fiaink. Valóban, ők félezren néphadseregünk új tiszt­jei. Közülünk valók: több­ségük munkászülők gyer­meke, de sokan jöttek fa­luról s értelmiségi csalá­dokból is. Tanulmányaikat 1973-ban kezdték a katonai főiskolákon. Akkor két és félszer annyian jelentkez­tek, mint ahányat felvehet­tek. A kiválasztás eredmé­nyességére utal, hogy az egész felsőoktatást tekint­ve a tiszti iskolákon a leg­kisebb, elenyésző a lemor­zsolódás. Mindez persze abból is adódik, hogy aki tiszti pályára készül, hiva­tást vállal. Hiszen ~fci --ne­vezheti ezt akár véletlenül is foglalkozásnak, szakmá­nak? Ha csak a fiatal tisz­tekre háruló felelősséget — és az ezzel járó bizalmat — tekintjük is: melyik más intézményben végzett dip­lomás lesz parancsnoka 25—35 embernek, s felel 50 millió forint értékű technikai felszerelésért? Mert a csapatokhoz kerül­ve — mint alegységpa­rancsnokokra — ilyen mértékű felelősség hárul minden fiatal tisztre. A parancsnok feladata — ma már köztudott — nemcsak az egyszerű utasí­tás (ami gyakran nem is olyan egyszerű), hanem a nevelés és a gondoskodás is kötelessége. De lehetne-e másképp ez egy szocialista hadseregben? Tisztjeink tehát erre az összetett, ne­héz hivatásra készültek a főiskolán. S hogy fel is készültek rá, azt az mutat­ja, hogy tanulmányi átla­guk a felvételkor 3—3,5 volt, s most a végzetteké már 4-es fölött van. Csak a szentendrei Kossuth La­jos Katonai Főiskolán a jelöltek több mint egyhar- mada kiváló és élenjáró címet szerzett a négyéves tanulmányi idő alatt. A közélet iskoláját is kijárják a hallgatók tanulmányaik során. Ez a végzettség — embe­rekkel, fiatalokkal foglal­kozó parancsnokokról lévén szó — elengedhetet­len követelmény. Míg az elsőévesek mindössze egy százaléka volt tagja a párt­nak, a végzetteknek már több mint fele az. S nem­csak magasszintű politikai tudást gyűjtöttek, hanem közösségi, szocialista em­berré kovácsolódtak. Is­mét a szentendrei főisko­láról származik a jellemző példa: az eltelt 4 évben főbb országos és helyi tár­sadalmi akcióban vettek részt a hallgatók. Az ár- vízvédelemtől az őszi beta­karításig, a metróépítés se­gítésétől a hajógyári szige­ten létesített Győzelem­park kialakításáig. A főis­kola székhelyén, Szent­endre városában az elmúlt négy év alatt majd más­fél millió forint értékű tár­sadalmi munkát végeztek a hallgatók, hozzájárulva a település fejlesztéséhez, szépítéséhez. A városhoz egyébként is ezer szállal kapcsolódik a főiskola: ott vannak a katonák a poli­tikai és társadalmi ünnep­ségeken, segítik az iskolá­kat, a KISZ- és úttörőmoz­galmi munkát, tevékeny részt vállalnak a közműve­lődés és a sport gyarapítá­sában. Így válnak az évek során a hallgatók nemcsak jó szakemberekké, a gyor­san fejlődő korszerű tech­nika felelős gazdáivá, ha­nem az emberekhez értő, a közösségért élő és mun­kálkodó igazi parancsno­kokká N ehéz hivatást választ, aki tiszti pályára lép. De a sokszor küz­delmes, fáradságot és ki­tartást követelő parancs­noki munka sikerei utóbb széppé varázsolják a ne­hézségeket is. Az avatás befejezéseképpen most az ünneplők sorfala közt el­lépve, az újdonsült tisztek látványos bizonyítékát nyújtják: megérett a négy­éves felkészülés gyümölcse. De vajon nem ugyanilyen látványos és legalább ugyanilyen értékű siker-e az, amikor a szabadságra hazatérő kiskatonát körül­fogja a család, mondván: de megemberesedtél fiam! Ez a hivatás, a fiatal pa­rancsnok első igazi diadala. . . .. Mészáros János t ....................... J Dr. Maróthy László, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a KISZ Központi Bizottságának első titkára pénteken a Szovjetunióba utazott a II. szovjet—magyar ifjúsági barátságfesztiválra. A magyar delegáció veze­tőjével együtt utaztak el a fesztivál díszvendégei, köz­életünk ismert személyiségei, valamint Marjai József, hazánk moszkvai nagykövete. Moszkvában, a Seremetyevói repülőtéren dr. Maróthy Lászlót és a fesztivál vele együtt érkezett díszvendé­geit Borisz Pasztuhov, a Lenini Komszomol központi bi­zottságának első titkára és a szovjet ifjúsági szövetség több más vezetője fogadta. A II. magyar—szovjet ifjúsági barátságfesztiválon részt vevő magyar küldöttség két csoportban utazott a Szovjetunióba. Az egyik csoport közvetlenül a fesztivál- városba, Leningrádba ment, a másik pedig Moszkvába utazott, Borbély Gábornak, a KISZ KB titkárának ve­zetésével. Moszkva Kijevi pályaudvarán ünnepi fogad­tatásban részesítették a küldöttséget, amely megkoszo­rúzta a Lenin-mauzóleumot, majd lerótta kegyeletét az ismeretlen katona sírjánál. A küldöttség az esti órák­ban különvonattal utazott tovább Leningrádba. Pest megyét képviselve (Kiküldött tudósítónktól) Bár a fesztivál ünnepélyes megnyitójára csak ma este kerül sor, a magyar fiatalos máris javában ismerkednek a Nagy Októoeri Szocialista Forradalom városával. A Né- va sugárúton, a Gorkij-kert környékén, a Kazany téren és a Lomonoszov-hídnál egyaránt találkozhatunk elegáns forma­ruhát viselő- fiainkkal és lá­nyainkkal. A vendéglátók pe­dig már az első pillanatokban szívükbe zárták fiataljainkat: mindenkit készségesen útba­igazítanak, s ha a helyzet úgy kívánja, alkalmi idegenveze­tésre is vállalkoznak. Ez pe- dik rendszerint jelvény-, va­lamint közös címcserével fe­jeződik be. „Rengeteg élmény vár ránk" . , A P.est megyei küldöttek -t-í csakúgy?’.mám a-1 többiek kényelmesen elhelyezkedtek Jean Drean (a kép jobb oldalán) Pest megyei látogatásának egyikén, a Dunakeszi Járműjavítóban. Mellette, balról jobbra: Henri Kollin és Pierre Saltel. Bozsán Péter felvétele Meglepett még — az utcánál maradva — a megnő vekedett autóforgalom is és általában az élénkség, a kiegyensúlyo­zott élet sokféle jelensége. A •második utamnak tehát ez a minden szempontból megkapó előrehaladás volt az alapvető élménye. A harmadik: demokratikus jogck — És most itt a harmadik utazás vége is. Több-e. keve­sebb-e az élmény az előzők­nél? — A válasz mindenesetre nehezebb. Hogyan is mond­jam? — gondolkodott el a fő­titkár. — Mert oly sok min­dennel találkoztunk, ami na­gyon tetszett mindhármunk­nak. Én személy szerint mond­tam is a barátaimnak — és ezt komolyan gondolom —. hogy ez olyan ország. ahol nem lenne nehéz élnem, ahol szívesen tudnék élni. No, per­sze én francia vagyok, nem a hazámat akarom fölcserél­ni, hanem azt akarom mon­dani, hogy nagyon tetszik ne­kem az itteni életmód, az it­teni életfelfogás. Tetszik, aho­gyan törődnek az emberekkel, ahogyan gondoskodnak róluk. Tetszik, ahogy külön is. in­tézményesen gondolnak a nők­re, a dolgozó asszonyokra, s látom, hogy az előző utazásom óta is még több nő került ve­zető posztra, közéleti tiszt­ségbe. Ezzel találkoztam a szakszervezetben is. Ez sem csekélység, mert alkotó része a demokráciának. Kedves mozdulattal fordult e szavaknál — mintegy mon­dandóját illusztrálva a jelen­levő dr. Martos Istvánná, a Szakszervezetek Budapesti Ta­nácsának vezető titkára és Gölöncsér Dánielné, a Szak- szervezetek Pest megyei Ta­nácsának titkára felé, majd így folytatta: — Tetszik nekem az a ta­vasszal hozott, határozat is, amely a szakszervezetek sze­repét tovább növeli, végső­soron a demokratikus jogok­nak szerez még nagyobb ér­vényt, fejleszti tovább Magyar- országon a szocialista demok­ráciát. Ez a legfőbb biztosíté­ka — tudjuk mi is — a továb­bi előrehaladásnak. Mindez pontosan megfelel a mi elkép­zeléseinknek és érzéseinknek. Mert mi is a francia dolgozó népet a szélesebb demokrá­cia, a munkáshatalom irányá­ba akarjuk vinni, ezért szol­gált most itt ez a legnagyobb örömünkre. És tanulságként, a harmadik utazás élményeként ez jrerül ezúttal a füzet utolsó lapjaira... Kettős haszonnal BHunaarnau Az interjú a füzetről ezzel tulajdonképpen befejeződött. A búcsúesten azonban tovább folyt a társalgás. Arról a töb­bi között, hogy a francia mun­kásosztály harca most — mint mondották a párizsi szakszer­vezeti vezetők — lényeges, szinte döntő szakaszába érke­zett. Nagyon sokat várnak a tavasztól, amikor az erővi­szonyokban remélhetően je­lentékenyen kedvező változá­sokat sikerül elérnie a mun­kásosztálynak. a szocializmus valódi híveinek. — Ezért is tekintünk a szo­cialista országok, így Magyar- ország felé — tette hozzá eh­hez Jean Drean. — Az itteni sikereket ugyanis ma már sem gazdasági, sem politikai té­ren nem tudja senki elvitat­ni. A burzsoá körök ezért megDróbálják más oldalról megközelíteni, hogv befeke­títhessék a dolgozók előtt a szocialista rendszert. A fran­cia burzsoázia sajtója, rádió­in úgy igyekszik a sikereket föltüntetni, hogy azok vala­miféle elnyomás árán jöttek létre. Ezérj is ' volt nagyon hasznos a mostani látogatá­sunk. amelyen tapasztaltuk, hn"v miként szélesedtek fo- réhh a demokrnt’kus jo^ok, miként vesznek részt a ma­gyar dolgozók a hatalomban, miként részesei a döntések­nek akár műhely- vagy üze­mi szinten, akár magasabb fórumokon. Láttuk, hogy a szakszervezeteknek ebben mi­lyen fontos szerep jut, s a jö­vőben méginkább. Mindez két­szeresen is előnyünkre szol­gál: egyrészt fegyvert kap­tunk a kezünkbe a burzsoá propagandával szemben a té­nyek alapján, másrészt hasz­nosíthatjuk terveinkben, a ha­zai megvalósításban. Ezek útját, módját illetően nem fltkolta azt sem a főtit­kár, hogy a megvalósítás rész­letei nem mindenben azono­sak. Ez természetes is, hiszen a történelmi háttér, a kiindu­ló pont is más, de a módsze­rek — mint kijelentette —, mégis nagyon közel állnak egymáshoz. — És ez a fontos — tette hozzá. — Ezért volt értékes mindaz, amit arról megtudhat­tunk, hogy miként vesz részt a szakszervezet a döntések­ben, milyen a viszonya a párt­hoz, hogyan működik együtt az állami apparátussal. miként ellenőrzi tevékenységét. mi­ként kíséri figyelemmel a dol­gozók jogainak,') érdekeinek érvényesülését. szálláshelyükön, majd a szov­jet és magyar zászlókkal íel- lobogózott Leningrád megte­kintésére indultak. Lépten- nyomon a forradalom emlé­keivel találkozhattak: a Fé- ter-Pál erődöt, a Téli Palotát, a Szmolnijt, valamint a Néva egyik ágában horgonyzo Aurora cirkálót látva, vala­mennyiük előtt megeleve­nedett a történelem. A városnézőkkel együtt rót­ta az utcákat Szőke Piroska, a ceglédi 203-as számú Ipari Szakmunkásképző Intézet KISZ-bizottságának titkára, aki női szabónak készül, s jövőre szerzi meg a végbizo­nyítványt. — Azt hiszem — mondta beszélgetésünkkor —, ritka szerencsésnek mondhatom magam, mert alig két hete érkeztem haza egy rigai juta­lomüdülésről, s most ismét a Szovjetunióban lehetek. Ami­kor megtudtam, hogy el­jöhetek a leningrádi feszti­válra, azonnal felkutattam minden elérhető útibeszá­molót erről a csodálatos vá­rosról. Most a valóságban is láthatom mindazt, amiről ed- dik csak a történelemköny­vekben olvastam. Rengeteg élmény vár itt valameny- nyiünkre... Százhalombatta küldötte­ként érkezett Leningrádba a Dunai Kőolajipari Vállalat ifjú géplakatosa, Rapai Sán­dor, aki egyébként tagja a KISZ Pest megyei Bizottsá­gának is. Szőke Piroska sza­vait így egészítette ki: — Én még soha nem vol­tam a Szovjetunióban, de Le- ningrádról már sokat hallot­tam azoktól, akik jártak eb­ben a szép fekvésű városban. A nevezetességeket illetően mindenekelőtt az Ermitázsra vagyok kiváncsi, már odaha­za alaposan felkészültem az itteni látnivalókra. S mind­emellett részt veszek a feszti­vál harmadik szekciójának munkájában, ahol a szerve­zeti élet kérdéseiről fejtjük ki | véleményünket a szovjet fia­talokkal együtt. Azt hiszem, ha hazaérek, lesz bőségesen mesélnivalóm társaimnak. Ezúttal első alkalommal ér­kezett a Szovjetunióba a Pest megyei küldöttség tagjaként Tóth Katalin, Nagykőrös ve­zető védőnője. Társaihoz csatlakozva szintén Leningrád szépségeiről, s az itt élők ba­rátságos vendégszeretetéről szólt elismerőleg, majd rövi­den hozzátette: — Szerintem a leningrádi fesztivál hangulata nyugodtan hasonlítható egy kisebbfajta VIT-hez is. Legfontosabbnak azt tartom, hogy közelebbről megismerkedhetünk szovjet barátaink életével, minden­napjaival. Élményekben bősé­gesen lesz részünk... Magyar klub — reggeltől estig Ma a déli órákban a feszti­vál résztvevőit fogadják a vendéglátók a Szmolnij dísz­termében. Délután már felke­reshetik a Barátság Házában a magyar klubot: ezen a helyszínen reggeltől estig az elkövetkezendő öt napon a legkülönbözőbb programokkal várják a szovjet és a magyar fiatalokat, ráadásul még a leningrádi gyerekek szórakoz­tatásáról is gondoskodnak. A klubnyitányon fiataljaink szá­mot adnak majd arról, mi­ként élnek és dolgoznak. A KISZ tevékenységét doku­mentáló kiállítás mellett itt olvasásra, lemezhallgatásra s természetesen barátkazásra egyaránt lehetőség nyílik. Ma késő délután a Mars- mezore indulnak a magyar delegáció tagjai: koszorút He­lyeznek el a harcokban el­esett hősök vörös gránittal övezett temetőjében. Ma lesz az Aurora Filmszínház impo­záns nagytermében a magyar filmhét nyitánya is. Este pedig kigyúlnak a fé­nyek: a magyar és szovjet fiatalok fáklyás felvonulását követően kezdődik meg hiva­talosan is a barátságfesztivál a Bolsoj Proszpekten, a Kirov Kultúrpalotában, amelyben színház-, mozi- és táncterem egyaránt megtalálható, s egy­szerre ötezer ember kulturált kikapcsolódásáról gondoskod­nak itt hétköznaponként. A Pest megyei küldöttség 19 tagja is jelen lesz ma este a Kirov Kultúrpalotában, ahol a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója jegyében megnyitják az ötna­pos fesztivált. Falus Gábor A szakszervezeti mozgalom két testvérszervezetének za­vartalan, kölcsönös, baráti se­gíteni akarása, a közös ügy tudata rejlik mindebben. An­nak a szélesebb körű együtt­működésnek a jegyében, amely — a szakszervezetek idei II. genfi konferenciája után — Európa-szerte még inkább elő­térbe került. A nemzeti be- zárkózottság helyett egymás tapasztalatainak hasznosításá­val. S hogy milyen eredmény­nyel, arra oly sokat mondóak Jean Drean búcsúszavai: — Ne tartsanak szentimen­tálisnak, de szívből mondom, hogy nagyon közel érezzük magunkat, kedves magyar ba­rátaink. Lőkös Zoltán A * I r • , t , ml mai legiparade & minden alkotmányna- iinnep közkedvelt látványossága. Az eseményre Dunakeszin készültek fel az MHSZ sport- és vitorlázórepülői, sőt, a helikoptertréningeknek is új vá­rosunk adott otthont. Várkonyl Pál felvétele 4

Next

/
Thumbnails
Contents