Pest Megyi Hírlap, 1977. augusztus (21. évfolyam, 180-204. szám)
1977-08-12 / 189. szám
1977. AUGUSZTUS 12., PÉNTEK 5 Kisiparosok a jubileum tiszteletére Társadalmi munkában: négy lakás A kisiparosok korábban is végeztek társadalmi munkát lakóhelyükön, idén pedig kiveszik részüket számos községben a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére kezdeményezett nagyszabású községfejlesztési munkákból. Például Sziget- szentmiklós kisiparosai négy lakás megépítését ajánlották fel. Csak az idősek maradnak távol — Részt vállal ebben a munkában a KISOSZ szigetszent- miklósi helyi csoportjának minden tagja — mondja, miközben a felajánlásaikról beszélgetünk Kálmán Lajos kőművesmester, a csoport elnöke. — Száznegyvenen vagyunk, közülük talán csak az a mintegy húsz társunk marad távol, aki magas kora miatt az építkezés nehéz munkáját már nem bírja. — Az órás, meg a szabó falat húz?! — Szó sincs róla — szólal meg Szabó István, lakatosmester, a csoport titkára és megmagyarázza, az építőiparosok, tehát a tizennyolc kőműves- mester munkaképes családtagjaival és akinek közülük alkalmazottja van, azzal elkészítette már az alapozást, felhúzza a téglafalat, megcsinálja a födémet, sőt az egyszerűbb ácsmunkát is, mert csak egyetlen ácsmesterünk van, az nem győzné. Persze valamennyi kőműves nem egyszerre vonul fel az építkezéshez. Egy időben csak három-négy mester dolgozik rajta. Mutatják az írást, azon a beosztást, hogy ki, mikor, mit mikorra végez el. A szakipari Piros vonal fotoceilás vezérlettel Ócsán járt a mozgó takarmánykeverő Az új lévonal Bulgáriában készült automatikája. Geleta Páí felvétele E hó derekán, tehát a jövő ] héten kezdődik a paradicsom- [ szüret az ácsai Vörös Október Tsz-ben is. Jó eredményre számítanak, hiszen a téesz paradicsomién dszer-gazda. Még amikor a soroksári tsz nem egyesült az ócsaival, már S. P. R. (Soroksári Paradicsom Termelési Rendszer) néven országosan ismert és elismert termesztési technológiájához több termelőszövetkezet csatlakozott. Jelenleg tizennyolc tsz összesen 2 ezer 300 hektáron termeszti ezt a növényt, minden műveletet gépesítve, a soroksári rendszer szerint. Óránként 15 tonna A tsz egyik, a Soroksáron levő tanyaközpontjában éppen most szerelik az új paradicsomvonal gépi berendezését. A hatalmas világoskékre festett alkotmány első szem- pillantásra nem nagyon különbözik az ilyen rendeltetésű más gépektől, mégis teljesen új eljárás szerint dolgozik. Fotocellák segítségével automatikusan válogatja súly szerint a paradicsomot. Bolgár találmány, a berendezés fotoceilás része Szófiában is készült, onnan került a Vörös Október Tsz-hez, itt pedig a lévonal ehhez alkalmazkodó többi — Szombathelyen, az Élelmiszeripari Gépgyártó Vállalatnál készült — részével most építik össze. Ez a gépi berendezés óránként 15 tonna paradicsom mosását, válogatását, és kipréselését végzi el, de csak egy-két ember szükséges működtetéséhez. A régi lévonalhoz viszont legalább harminc kiszolgáló kellett. A fotoceilás lévonal ezidő szerint egyetlen példány az országban, most nemcsak a paradicsomkonzerv előkészítése a célja. A KGST államok közös kísérleti példánya s a kipróbálását az ócsai Vörös Október Tsz-re bízták Ha beválik, amire megvan minden remény, megkezdődik sorozatgyártása. Másik, ez idő szerint még csak országos kísérletben is részt vesz a Vörös Október Tsz. Néhány hete alakult meg a Takarmánygazdálkodási Tudományos Termelési Társulás, amelyben tíz tagja között a Keszthelyi Mezőgazdasági Egyetem magyaróvári kara, a Jászberényi Aprítógépgyár, a budapesti Április 4. Gépipari Művek, egy állami gazdaság és az ország különböző részein működő termelőszövetkezetek mellett az ócsai Vörös Október Tsz is részt vesz. A társulás első ülésén Dóra Bélát, a tsz elnökét választották elnökké. Keverék, helyben A társulás a takarmánytermesztés és a takarmányozás technológiájának fejlesztését tanulmányozza. Ehhez hozzátartozik természetesen a takarmánykeverékek előállítása is. Tudvalevő, hogy az ország meglevő takarmány őr lő és keverő vállalati üzemei, sem a gazdaságok tulajdonát képező berendezések, főként az állatállomány gyors növekedése miatt, alig győzik a munkát. Másik nehézség a takarmánykeverék szállításánál is gyakran jelentkezik. Célszerű lenne, ha a keverővei nem rendelkező vagy a keverőüzemtől távol eső gazdaságok helyben darálhatnák meg a keveréshez szükséges szemes takarmányt. Erre a célra az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság gépkocsira szerelt mozgó keverő üzemet importált és azt kísérletre a társulás rendelkezésére bocsátotta. Tízórás munkanap alatt nyolc—tíz vagon keveréket állít elő ez a mozgóüzem. Laboratóriummal is fel van szerelve, úgyhogy a takarmánykeverék tápértékét azon nyomban megállapíthatja. A mozgó keverő üzem már járt az ócsai tsz-ben, kipróbálták, munkájával elégedettek. Most más gazdaságokba vándorol, hogy több helyen is kipróbálhassák. Amennyiben használatával a próba során elégedettek lesznek mindenütt, több ilyen gép behozatalára vagy hazai előállítására kerülhet sor. A régiből már csak hírmondó maradt Ecsetnyéltől a cipősarokig Az 1200 négyzetméteres új csarnok. Nagy János felvétele munkát két épületburkoló, két vízvezető-, hat villanyszerelő, öt lakatosmester és a szobafestők csinálják. — Nos, a többiek sorba egy napra, vagy kettőre mester létükre a szakmájukhoz, segédmunkások lesznek mellettük — mondja a csoport elnöke. — Szívesen csinálják, hiszen ezek a lakások nagyon rászoruló községbelieké lesznek. Nagycsaládosoknak A nagyközségi tanács idei fejlesztési tervébe húsz csökkentett értékű lakás építését vette fel, hogy azokat kisjövedelmű, sokgyermekes családoknak juttassa. Tíz ilyen lakás már elkészült, s rövidesen lakó kerül beléjük, a másik tízet még építik. Elmondja a helybeli kisiparosok két vezetője, hogy ki- sebb-nagyobb társadalmi munkát a szigetszentmiklósi kisiparosok minden esztendőben vállalnak: a nyári vakációban például iskolatatarozást, ami szerintük nem nagy munka. Idén azonban a Nagy Októberi Szocialista Forradalom jubileuma tiszteletére valamilyen komoly felajánlást akartak tenni. Tudtak a húsz cs-lakás folyamatban levő építéséről, elhatározták abban vesznek részt. A nagyközségi tanács szívesen fogadta vállalásukat és június elején rájuk bízta annak a négylakásos háznak a munkáit, amelyik építésébe még bele sem fogtak. Az építőanyagot a tanács adja, a munkát azonban a kisiparosok, mégpedig díjtalanul, hiszen társadalmi munkát vállaltak. Az általuk épített négy lakás munkabérét tehát a tanács megtakaríthatja, s ebben az esztendőben vagy a mostani ötéves terv hátralévő részében más lényeges beruházásra fordíthatja. Jövőre tűzoltószertár — Tulajdonképen ennél a négy lakásnál most kezdődik az igazi munka — halljuk Szabó Istvántól a csoport titkárától. — De, ha nem jön közbe semmi, október 30-án mind a négyet beköltözhetően átadjuk. Akár már november 7-én behurcolkodhatnak a lakók, annyi azonban bizonyos, hogy mire megjön a tél, otthagyhatják jelenlegi nagyon szűkös lakhelyüket, elfoglalhatják kétszobás új lakásukat. Kálmán Lajos a csoport elnöke végül már a jövő esztendőről beszél: — 1978-ban a tűzoltószertárt építjük fel társadalmi munkában a tanács által biztosított építőanyaggal. Ezt már előre, most, ebben a jubileumi esztendőben felajánlottuk. Szokoly Endre Díszletnek ható, hámló falú egymáshoz ragasztott házikók idézik a zsámbéki templomtól nem messze a hajdani gombgyárat. A szinte nyomasztó csendet itt nemrég még gépek zaja, emberek nyüzsgése verte fel, s a műanyag jellegzetes szaga úszott a levegőben. Tétova szemlélődésünket az üzem portása szakítja meg: — Már átköltöztek az új telepre. Tán harmincán, ha maradtunk itt a hatszázból, hírmondónak. Emlék a hőskorból Zsámbék határában nyújtózik a Pest megyei Műanyagipari Vállalat új gyára, vakolatlan téglaépületével, nagyablakos, könnyűszerkezetes üzemcsarnokaival. A betonozott udvaron egy, a hőskort felelevenítő gépmátuzsálem, fél évszázados bakelitöntő fogadja az érkezőt. — így ránézésre hangulatos egy masina — mondja Valyon László, a termelési osztály vezetője, de dolgozni rajta korántsem volt kellemes dolog. Valyon László az önálló Zsámbéki Műanyag-feldolgozó Vállalat negyedszázadát idézi föl, a nyirkos, omladozó házakban összezsúfolt manufakturális jellegű munkát. Alapításkor nyolcán dolgoztak a Gombgyárban, s 1968-ban már ötszázan keresték kenyerüket az időközben Műanyagipari Vállalattá nőtt üzemben. Az elavult, régi berendezésekkel termelő kis gyár azonban egyre nehezebben tudott megfelelni a változó körülményeknek, a növekvő feladatoknak. 1973- ban aztán jelentkeztek az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium pályázatára, aminek feltétele volt, hogy 15 millió forintos hitel ellenében részt vállalnak az építőipar számára készülő műanyagok gyártásában. 15 millió forint sok pénz ugyan, de egy alapvetően új, korszerű technológia bevezetésére nem elég. Ekkor született meg — a megyei tanács kezdeményezésére — az elhatározás; egyesülnek egy nagyobb, tőkeerősebb vállalattal, a PEMÜ- veL Az összevonás idején termelési értékük évi 50 millió forint volt, gyártmányaik jórészt sínalátétekből, ecsetnyelekből és kondenzátor-alkatrészekből álltak. Az új telep alapkőletétele 1974- ben volt, s 1976-ban készült el első ikerhajós üzemcsarnokuk egyik hajója. Termékösszetételük a három év alatt gyökeresen megváltozott, most már elsősorban cipőipari alkatrészeket — betétes cipőtalpakat, sarkokat — készítenek. Termelési értékük tavaly elérte a 100 millió forintot. Az év végére adták át az építők az üzemcsarnok második részét és az irodaépületet. Nyolc szakmunkás a nők közül Miközben a csarnokokat járjuk, a fehér szemcsékből alkatrészekké formálódó műanyag útját kísérjük, a gondokra is szó terelődik. —Most már több mint hét- százan dolgoznak a gyárban — mondja Juhász János párttitkár. — Többségüknek első munkahelye, vagy első ipari munkahelye az üzem. Nehéz megszokniuk a helyhez kötöttséget, a szabályozott munkaidőt. Kevés a szakképzett dolgozó is. A munkásoknak több mint 60 százaléka nő, s közülük nyolcnak van szakmája. Zink Jánosné csoportvezető-helyettes egyike azoknak, akik rászánták magukat a tanulásra. 1964 óta dolgozik a gyárban, segédmunkásként kezdte. — Olyan fejlődésen ment az üzem keresztül, hogy úgy éreztem, én sem topoghatok egy ^helyben — okolja meg elhatározását. — Tíz éve még kéziszerszámokkal fabrikáltuk az ecsetnyeleket, most meg látja...? — mutat a fürge gépekre. — Két évig alig volt szabad ideje. Megérte? — Hát ahogy vesszük. A fizetésem nem emelkedett, de kényelmesebb beosztást kaptam. És az önbizalmam is sokat nőtt. Czakó Éva képviseli a többséget. Tizenhét éves, elvégezte az általános iskolát, aztán egy évig ő látta el otthon á háztartást, gondoskodott hét testvéréről. Néhány hónapja dolgozik a gyárban. Amikor a továbbtanulásra kerül a szó, bizonytalanul vonogatja a vállát. — Családi körülményektől függ, majd meglátom. — A~ lányok többsége ilyen fiatalon még túl nagy áldozatnak érzi a tanulást — magyarázza Juhász János. — Aztán férjhez mennek, gyerekeket szülnek. Mire rájönnek, érdemes lenne szakmát szerezni, sokkalta nehezebb körülmények között szakítják ki kevéske szabad idejükből a tanuláshoz szükséges órákat. — Magasabb keresettel nem lehetne jobban ösztönözni az embereket a tanulásra? — Nálunk egyenes darabbérezési rendszer van, ami valóban ellentmondás forrása, képzettségtől függetlenül, azonos munkáért azonos bér jár. Jutalmazásoknál, előrelépteté- seknél azonban elsősorban a szakmunkásokat vesszük számításba. Új gépeket várva — Miért tartják olyan fontosnak a szakemberképzést, ha a munkát betanított dolgozók is el tudják látni? — teszem föl a kérdést Somos Béla gyárigazgatónak is. — Bizonyos területeken már most nagy szükségünk van szakemberekre, villany- szerelőkre, lakatosokra és Szerszámkészítőkre. Nekik, ha leteszik a vizsgát, nyomban emelkedik a bérük. Egyéb munkaterületeken pedig — ha nem ma, akkor holnap — szintén kellenek majd a szakmunkások. Augusztusban készül el újabb üzemcsarnokuk, ekkor érkeznek a nagy teljesítményű olasz gépek. Rövidesen a törzsgyárból kapott 10—12 éves berendezések kicserélésére is sor kerül. Most kell elkezdenünk az emberek felkészítését, — Ez évi tervünk 144 millió forint, tehát majd ötven százalékkal több, mint a tavalyi volt — érzékelteti a fejlődést Valyon László —, és két- három év múlva a rekonstrukció teljes befejeztével az üzem 400—500 millió forintos termelési érték előállítására lesz képes. Hámor Szilvia Lesz-e ökológiai katasztrófa? Megelőzés az űrkutatás segítségével s A földkerekség lakosságának növekedése, a természeti kin- r esek csökkenése, sőt, olykor teljes kimerülése, egyes országok- E ban a légkör és az óceánok elszennyeződése olyan következ- = tetősekhez vezettek, hogy az emberiségre talán még évszázadi dunk végéig ökológiai katasztrófa vár. Az ilyen prognózisok jjj egyik gyenge pontja — az elmefuttatások egyéb nyilvánvaló hi- E báin kívül —, a környezet állapotára vonatkozó kielégítő ada- E tok teljes hiánya. A KÖRNYEZET állapotát az egész bolygónkon figyelemmel kísérni, a természeti erőforrásokat hatékonyan felmérni csakis az űrtechnika segítségével lehet. Legfontosabb előnyei között szerepel a nagy területek egyidejű felmérése, az adatok gyors, ismételt megszerzésének lehetősége. Megbízhatóbbá válnak a föld szerkezetének sok sajátságára, természeti kincseire vonatkozó adatok, jobban figyelemmel kísérhetők a természeti folyamatok. A szovjet kozmonauták tapasztalatai szerint az orbitális űrállomás fedélzetén dolgozó tapasztalt szakember fel tudja ismerni a földi objektumokat, ki tudja választani a megfigyeléshez szükséges legkedvezőbb feltételeket, elemezni tudja a látottakat. Ebben rejlenek az ember lényeges előnyei, az előre beprogramozott készülékkel szemben. Csupán néhány példát említünk meg: Georgij Beregovoj űrhajós a Szojuz—3-ról megfigyelte a porviharok kialakulását, és lefényképezte a földfelszínnek azokat a részeit, amelyeket a szél pusztítja. Ezek az adatok is hozzájárultak annak megállapításához, hogy a porviharok erősen szennyezik a föld légkörét, jelentősen befolyásolják az időjárást és az éghajlatot. AGGASZTÓ jelenség a szuperszonikus repülőgépek égéstermékeinek, a műtrágyák bomlásakor keletkezett nitrogén- és brómvegyületeknek, valamint a freongáznak a sztratoszférára és a benne lévő ózonra gyakorolt káros hatása. A ózonréteg véd meg a Földön minden életet a Nap ibolyántúli sugárzásának pusztító hatásától, gondosan figyelemmel kell kísérni az ózonnak, a vízgőznek és a légkör más gázkomponeseinek globális eloszlását. Nagy szerepük van a tengereknek és óceánoknak, mint élelmiszerforrásoknak. Mind gyakrabban és egyre megalapozottabban hangzanak el a vizek szennyezettségi szintjének növekedésével kapcsolatos aggódó megállapítások. A legutóbbi évek kutatásaiból kitűnik: a szennyeződéseket megbízhatóan jelzik a tiszta és a szennyezett vízfelületek hőmérsékletkontrasztjai, valamint a víztükörről visszaverődő napfény polarizációjának fokában megnyilvánuló különbségek. A felszín hőmérsékletére vonatkozó adatokkal együtt ezek a kutatások nagy jelentőségűek a halrajok legvalószínűbb tartózkodási körzeteinek felkutatásában. A földfelszínnek és a világóceánnak a kozmoszból való vizsgálatát megnehezíti az atmoszféra hatása. Ebből világosan következik, hogy meg kell I határozni a légkör úgynevezett közvetítő funkcióját, amelynek ismerete lehetővé teszi, hogy kizárjuk a légtömegnek a kozmikus felvételekre gyakorolt befolyását. A Szojuz—7 repülése idején végzett kísérletek eredményeinek feldolgozása lehetővé tette, hogy az atmoszférára vonatkozó eléggé teljes adatok birtokába jussunk, ami viszont megnyitotta az utat a kozmikus felvételek hiteles értékeléséhez. A JÖVŐBENI kutatások szempontjából tüzetesen meg kell határozni a kozmikus repülő berendezések különböző fajtáinak szerepét és helyét, egyebek közt össze kell hasonlítani az űrhajósok által vezetett orbitális állomások és az automatikus mesterséges holdak lehetőségeit. Meg kell vizsgálni továbbá, hogyan lehetne a Holdat felhasználni a Föld és a bolygók atmoszférájának kutatására. Kirill Kondratyev, akadémikus
