Pest Megyi Hírlap, 1977. augusztus (21. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-11 / 188. szám

1977. AUGUSZTUS 11.. CSÜTÖRTÖK Környezetünk védelmében Vízélettani laboratórium készül Százhalombattán A MÉM Növényvédelmi Köz­pont és a Pest megyei Növény- védelmi állomás Százhalom­battán vízélettani laborató­rium létesítéséről tárgyalt. A laboratórium építése 1978 tavaszán kezdődik. Jelenleg az előkészítésen dolgoznak. Az állomás a temperáltvizű hal­szaporító gazdaság mellé épül, innen látják majd el egész évben kísérleti vizsgálati anyaggal. Az új kutatóintézet feladata, a hazai vizek élővilágát veszé­lyeztető ipari, mezőgazdasági és kommunális létesítmények által kibocsátott szennyvíz vizsgálata lesz. Fehér bánya Pilisvörösváron Lánctalpas dolomitszaggató Kő kövön nem marad, elhordják a hegyet Szentendrei út Jól halad a felüljáró építése A Szentendrei út az egyik legforgalmasabb a Budapestről kivezető utak közül. A zsúfolt­ság enyhítésére építik a Mo­zaik utcánál az iker felüljárót. Áz egyik híd pillérei már el­készültek, s a teherhordó födé­meket is folyamatosan emelik a helyükre. A munkásoknak úgy kell dolgozniuk, hogy az építkezés­sel ne akadályozzák a forgal­mat. A több mint 20 méteres vasbeton elemekét az Építéstu­dományi Intézet szentendrei telepéről szállítják, pontos ha­táridőre. Helyreállítják a 700 éves házat Helyreállítják Székesfehér­vár egyik legérdekesebb építé szettörténeti műemlékét, egy hétszáz éves belvárosi lakóhá­zat. Az épület oromfalának egyes részletei, félköríves hár­masablakai a középkori ke­reskedőház 13. századi jegyeit őrzi: Az épületet kétőbb — a 14—15. században — átalakí­tották, az oldalhomlokzat és az ablak gótikus formát ka­pott. A múlt században újabb építészettörténeti jegyekkel gazdagodott a ház: barokkos jelleget öltött. A hészáz éves házat lakha­tóvá teszik: földszintjén üzle­teket rendeznek be, emeletén t pedig lakás lesz majd. Az épü­let helyreállításán már dolgoz­nak. A katlan hegyek karéjában fekszik. A kánikulai napsü­tésben vakítóan fehérlő bá­nyafal mögött a szelíd lejté­sű őrhegy magasodik fe­ketefenyő bundájában. Az Őrheggyel szemben a Pi­lisi hegység, távolabb Buda hegyei kéklenek. Bodnár László, a pilisvörösvári dolo­mitbánya felelős műszaki vezetője magyaráz: — Ott a rézsű előtt, az a kőzetszaggató vagy más né­ven jövesztő gép. A lánctal­pas traktorra szerelt hidrau­likus eke hatalmas erővel beleváj a falba és kiszakít­ja a dolomitot. Nálunk csak külszíni művelés van, a ne­héz fizikai munkát öt éve már csak gépek végzik. A gép kicsinek látszik, mégis elhordja a hegyet. Ha valahol, itt igazán el lehet mondani: kő kövön nem marad. Augusztus 20-ra Mindkét pilisvörösvári bá­nyát fejlesztik. Fent, ahol a dolomitliszt készül, a re­konstrukció folyamán teljes technológiai sorváltozás lesz. A rekonstrukció első szaka­sza tavaly fejeződött be, en­nek eredményeként az alag- útban megszüntették a szál­lítást a kisvasúttal. Hatszáz méteres szalagot szereltek fel a csillék helyett, ezzel megnőtt a készletezési lehe­tőség és a hatékonyság, a be­ruházással munkaerőt taka­rítottak meg. A teljes rekonstrukció csaknem hatmillió forintba kerül, a második szakasz most, augusztus 20. előtt fe­jeződik be. Ebben a második szakaszban az osztályozó be­rendezést teljesen felújítot­ták, új vibrátorokat, szala­gokat, törőberendezést ál­lítanak munkába. Ezekben a napokban a bánya minden szakembere a rekonstrukció befejezésén dolgozik, , a mun­kában a szocialista brigá­dok járnak az élen. Kihasz­nálják a nyári időt, naponta tizenkét órát dolgoznak. A rekonstrukció befejezése után fokozatosan növekszik majd a termékmennyiség, s ezt úgy kívánják elérni, hogy egy­ben megszűnjön a túlórázás és a vasárnapi munka. De nemcsak a felső bányát fejlesztik, itt lent, az Őrhegy aljában is nagy munka fo­lyik. Tavaly kezdték — oszt­rák licenc alapján egy ne- mesvakolatgyártó üzemrész építését. A gépi berendezések folyamatosan érkeznek, egy év múlva már termelnek. Eb­ben az ágazatban ez lesz az ország legkorszerűbb üzeme. Mi a nemesvakolat? Az egyenletes szemcsézetű kőporhoz kprszerű keverőgé­pekkel mészhidrátot és a li- | cenc által előírt receptúra I szerinti mennyiségű más kö- I tőanyagot, valamint színező és víztaszító anyagokat ada­golnak. Nagy precizitással kell dolgozniuk, mert a li­cenc szigorú előírásokat tar­talmaz. Garantálniuk kell, hogy a vevő akár ötven év múlva is megvásárolhassa ugyanazt a színárnyalatot, amit korábban használt. Így nem kell az egész házat újra vakolni, ha a vakolat pót­lásra szorul. A felhasználó ötvenkilós csomagolásban kapja majd a nemesvakola­tot, víz hozzáadása után ké­zi vagy gépi erővel hordhat­ja fel a homok vakolatra. A jelenlegi gépkapacitás­sal harminc tonnát állítanak majd elő évente, de ha több­re lesz szükség, bővíthetik az üzemet. A szállítás egyelőre kisvasúton történik majd, de a következő években áttér­nek a gépkocsikkal történő szállításra. A nemesvakolat-program fontosságára való tekintettel minthogy ez szolgáltatás Önkiszolgáló étterem az üzemben — a bánya felmentést kap az agglomerációs tervtől való el­térésre, vagyis joga lesz a je­lenlegi dolgozó létszámot mintegy negyven-ötvennel ki­egészíteni. Ennél hatékonyabb munkaerő-felhasználást nehéz elképzelni; 180—200 dolgozó­val 70 milliós, 230—250-es létszámmal 130 milliós ter­melési értéket mutathatnak majd föl. És az Őrhegy? Számítások szerint az ás ványvagyon több mint ötven évre elegendő. Bodnár László a távolba mutat: a föld sok­sok kilométeren át dolomitot tartalmaz. A kőzetport felka­varja a szél. Nem ártalmas ez az emberek egészségére? — Nem — mondja a mű­szaki vezető. — Nincs benne kvarc, tehát nincs szilikózis­veszély. De az emberek ne­héz munkát végeznek, ők ülnek a gépeken, forró nyári napo­kon, esőben, hóban, fagyban. Ez az épület itt mellettünk tavaly, a bányásznapra ké­szült el. Száznegyven szemé­lyes fürdő van benne. Két éve még vizünk se volt, te­hát a munkakörülmények javulnak. A nők két műszakban dolgoznak, a most bevezetett műszak- pótlék sokat jelent. Az üzem felajánlotta, hogy az öt­éves terv első kétévi tervét november 7-re teljesíti. De mi lesz a tájjal? Mi lesz a fenyő borította Őrhegy sorsa? — Az őrhegy megmarad eredeti állapotában. A táj- rendezési terv ötven évre el­készült. Az erdészet és a bá­nyaművelés teljes összhang­ban van. Csak a fenyves al­jáig fejtjük a követ, itt a bá nyafal helyén füzesített terü­let lesz. Hatos Erzsébet Nem a pénz—a kivitelező hiányzik GYÁL KOMMUNÁLIS BERUHÁZÁSAI Ismerős választ kapunk a gyáli nagyközségi tanácson, ha az idei községfejlesztésről ér­deklődünk: a fejlesztés mérté­két és ütemét is a kivitelezői kapacitás hiánya határozza meg. Az idei fejlesztési tervet csaknem húszmillió forintból szerették volna megvalósítani, ebből azonban az első félév­ben alig több mint négy és fél millió forintot sikerült befek­tetni. Gyálon azonban nem kö­tődnek az éves tervhez, az idén fel nem használt összeg egy ré­szét a járáson belül más községeknek, illetve a megyei kölcsönalapnak ajánlották fel. Az idén nyolc szolgálati la­kás felépítését tervezték há­rommillió forintért. Kettőt májusban átadtak, kettő au­gusztusban lesz kész. Négy la­A Kavicsbánya Vállalat értesíti a vállalatokat és szövetkezeteket, hogy ácsai üzeméből korlátlan mennyiségben ÉRTÉKESÍT bányakavicsot, O/5-ös, mosott homokot és O/3-as falazóhomokot A megrendelt tételeket a munka helyszínére szállítja. A megrendeléseket az alábbi címre kérjük küldeni: 1369 Budapest, Molnár u. 53. Magánvásárlók közvetlenül az ócsal bányaüzemünkben fizethetik be és vásárolhatják meg o kavicsot Helye: 5-ös főút. 28-as kilométerkő. Pénztári órák: szombat kivételével mindennap 8-tól 14 óráig. Érdeklődni lehet á Budapest, 127-643-as, és az Ócsa, 62-es telefonszámon. kást épít a budapesti Szabad/ ság Tsz, az átadást év végére ígérték. Ezerötszáz méter szilárd burkolatú út építését kezdik meg az idén a Széchenyi úton. A járdaépítésben a lakosság segítségére számítottak, és nem hiába. A tanács megvásárolta a 200 ezer forint értékű anya­got, a Hunyadi, a Kisfaludy és a Sallai utca lakói 1550 méte­ren rakták le a lapokat. A munka annyira előrehaladt, hogy a Széchenyi utcában az 1978-ra tervezett járda­építéshez is hozzáfogtak már. A lakosság nagy része nem jut egészséges ivóvízhez a községben. A regionális víz­mű megvalósításának előké­születeinél tartanak; a vízmű teljes kiépítése csak a hatodik ötéves tervben várható. A víz­ellátásba bekapcsolják majd Felsőpakonyt, Ócsát, Alsóné- medit és Bugyi községet is. A községben még több helyen gond, hogy nincs elektromos közműhálózat. Mintegy kétszáz család vár villanyra. Felsőpa- kony községben az újonnan parcellázott területen nincs elektromos közműhálózat. A gondok enyhítésére az idén majdnem másfél millió forin­tot szánt a tanács. Kivitelezőt azonban még nem találtak. Így a munkát csak jövőre tudják elkezdeni és várhatólag befe­jezni. Óvodaépítés nem szerepel az idei tervekben, viszont két is­kolát megnagyobbítanak. A felsőpakonyt általános iskolát 1978-ra négy tanteremmel bő­vítik és jövőre kellene elké­szülnie a gyáli Ady Endre úti iskola négy új tantermének is. Még az alapozásnál sem tarta­nak, pedig az a veszély fenye­get, hogy ha jövő szeptember­ben nem tudják átadni az új tantermeket, be kell vezetni — ha átmenetileg is — a három műszakos oktatást. H. E. Nagykátán, a Telefongyár helyi üzemében 600 személyes önkiszolgáló éttermet és konyhát építenek. Az építkezés felett a vállalat KISZ-szervezete védnökséget vállalt és a fiatalok havi 10 társadalmi órát felajánlottak, hogy mint segédmunká­sok dolgozzanak. Képünkön: Lericsni Ferenc és Hatlaczky Gyula. Geleta Pál felvétele Érdi kezdeményezés Hangos híradó — a buszon Érden 18 ezer bejáró dolgo­zó lakik — munkahelyük a fővárosban van. A nagyközség és e 18 ezer lakója között elég­gé laza a kapcsolat. A falu számára elvesznek ezek az emberek. Azaz elvesznének, ha ... .... ha a nagyközség nem tartana rájuk igényt. Ennek az igénynek találtak újszerű megnyilvánulási formát a he­lyi tanács KISZ-szervezetének fiataljai. Az újdonság trükkje egy­szerű: havonta hangos hír­adót vesznek magnetofonsza­lagra, s a húszperces műsor­időben Érd mindennapjairól, gondjairól, gyarapodásáról számolnak be; mindezt zené­vel fűszerezve. A szalagot pedig a reggeli órákban Érdről a fővárosba menet az ingázókat szállító autóbuszon játsszák le! Az eredeti módszert egyelő­re egyetlen magnetofonon pró­bálják ki augusztus elseje óta. Az eredmény még nem is­mert, de ha az ötlet beválik, újabb két menetrendszerű já­raton vezetik be a hangos hír­adót. P éter ott ült a rovatvezetőjével szemben. Ojabban összebarátkoztak, aminek ára Péter részéről viccmesélési szolgalom volt, míg Virág Tomi számára némi szemtelenség tűrése. Most azonban már túl voltak azon a rémes viccen, hogy két egy­forma kopó megy a sivatagban, mi köztük a különbség? Miszerint ugyanis az egyik kutya, a másik eb. — Szóval — tért Péter a tárgyra —, Ica ta­lált az erdőben egy futómadarat, aki azért futott, mert a szárnya eltörött. Ica úgy hatá­rozta meg, mint csalogányt, én pedig vitat­koztam vele, hogy fülemüle. — A kettő ugyanaz! — szólt közbe Tomi. — Ügy van. Te honnan tudod? — Olvastam az Értelmező Szótárt. Hír- fej. —.Mi hírfej? — A csalogány. Hírfejnek írd meg. — Várj, nem ez a téma, hanem az, hogy befogadtuk a rigót, Ica ápolni akarta. — Milyen rigót? — Az anyósom szerint rigó volt, az nincs benne az értelmező szótárban, hogy a fekete fülemüle az rigó. De az anyósom ért hozzá, ő tartott már kanárit és utasított, hogy sze­rezzek be egy kalitkát. Kérlek, kiderült, hogy hiánycikk. Nem kaptam sem állatkereskedő­nél, sem a vas- és edényboltban, de még a Dob utcai trafikban sem, pedig ott már vá­sároltam teleobjektívet is. — Hiánycikk, az glossza. Vagy olvasólevél, írd alá .az anyósod nevét. — Ez még mindig nem a téma, várd ki. Szereztem mégis kalitkát. A fodrásznője azt mondta Icának, hogy a Lumumba utcai dísz­halboltban van. Volt is. Éppen mikor odaér­tem, rakott le vagy húszat egy trógliról a Ja­ni bácsi. Kétszázért adta a pasas a kalitkát, mindenáron rám akart sózni hozzá két idő­jelző békát is. de végül belenyugodott, hogy már van belevaló rigóm. — Árdrágítás? — Ugyan, Tomikám, egész biztos, hogy sza­bad az ár. Hanem érdekelt, hogy mások mért nem vesznek a készítőtől, így megkérdeztem, ki gyártja. Azt mondta a boltos, hogy a Ma­jestic Fémipari Ktsz. Nehezen nyögte ki, már az is gyanús volt, méginkább, hogy a címet nem akarta megadni. Node, mire való a tele­fonkönyv: Az első fülkében megnéztem, a Majestic ott üzemelt a szomszédban, az Ér­sekújvár utcában. Gondoltam, átsétálok. Hát kérlek, az alagsorban egy valóságos gyárat találtam, kiderült, hogy óraalkatrészeket ké­szítenek svájci exportra. Ketrec ügyben egy melós kiröhögött és közölte, hogy a Jani bá­csi készíti. — Ne is folytasd! A ktsz csak a számlát ádta. Törvénytelen haszon, árdrágítás, lelep­lezted. Klassz riport, mehet. — Ördögöd van, a ktsz csak a számlát ad­ja, de bedolgozóként nyilvántartja a Jani bácsit, úgy látszatra az ügy törvényes. Jani bácsi kap ketrecenként húsz forintot, a szövet­kezet rászámol harmincat. Ezt Jani bácsitól GOMB Ó PÁL, ^-J^uíitLa PICI PÉTER KALANDJAI © tudtam meg, mert elfelé menet beleütköztem és rászálltam. Derék öreg melós, dicsértem neki a kalitkáját, mondtam, hogy űrt tölt be a készítésével, fizettem neki egy pohár sört. Szóval az a nagy helyzet, hogy, ha a szövet­kezetei el akarnám kapni, az anyagszámlá­nál lehetne, mert Jani bácsi adja az anyagot. De ő is úgy kapja a CIK-től. — Elmentél a CIK-hez? — Elmentem a Cimbalom- és Küllőgyár­ba. Eleinte senki sem tudott semmit, már azt hittem az öreg hazudott, de akkor valaki Sztopek művezetőhöz küldött. Kitálaltam ne­ki, mire odavezetett az udvar szélére, ahol egy halom küllő hevert. „Nézze — mondotta —, ebből szabad elvinnie a Jani bácsinak. Se­lejt az egész. Jani bácsi tőlünk ment nyug­díjba. Már akkor is itt dolgozott, amikor még a cég Masznyek Tóbiás ketrec- és kalitkaüzem volt. Ért a kalitkákhoz az öreg, hát mért ne csinálja.” „És a kalitka alja?” — kérdeztem. „Azt meg a cimbalomfa hulladékából készí­ti.” — Szóval rendben volt a dolog? Akkor mit akarsz írni? — Várj. Támadt egy ötletem. Felmentem az igazgatóhoz. Amikor hallotta a dolgot, elő­ször roppant dühbe gurult. Letelefonált Masznyeknek és rátámadt, hogy arra nem gondol, hogy a selejt ócskavas árából hiá­nyozni fog, amit a Jani bácsi fogyaszt? De Masznyek megnyugtatta, hogy Jani bácsi mindig behoz annyi ócskavasat, amennyit el­visz. Ekkor jöttem ki a farbával és megkér­deztem, hogy az üzem mért állt le a kalitka­profilról? Az igazgató elmagyarázta, hogy nem fizetődik ki. Selejtből sem? — kérdeztem. Sátánian feikacagott. Akkor másodosztályú­nak kell legalábbis számolni, egy küllő 8 fo­rint, a kalitkában van negyven darab, az ma­ga 320 forint, hogy ne is folytassa. — Akkor mit akarsz tőlem? — Azt mondd meg, hogy dicsérjem-e meg a Jani bácsit, mert enyhíti a kalitkahiányt, vagy leleplezzem-e a sokféle manővert, az iparengedély nélküli, tehát kontármunkát? — Ez fogas kérdés — válaszolta hosszú gondolkodás után Virág rovatvezető. — Tu­dod mit, megkérdezem délután az öreget. Másnap azután közölte a főszerkesztő vé­leményét. „Azt üzeni — mondotta —. hogy a Lakatgyár leadta a nem kifizetődő lakat­profilt, és ezentúl trezort gyárt Svájcnak, ar­ról írjál, hogyan képes kitermelni a kemény­valutát!”

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents