Pest Megyi Hírlap, 1977. augusztus (21. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-10 / 187. szám

19TJ. AUGUSZTUS 10., SZERDA Heti jogi tanácsok • A házasság felbontható a házastársak egyező akarat* nyilvánítása alapján. Sokszor hallani arról, hogy a házasság felbontását közös megegyzés alapján kérik a fe. lek. Lehetséges-e ez? — kér­dezik többen. A családjogi törvény sze­rint, a bíróságnak a házassá­got bármelyik fél kérelmére fel kell bontani, ha közöttük a házasélet helyrehozhatatla­nul és végleg megromlott. Ho­gyan lehet ezt igazolni, ha nem akarják egymás hibáit a bíróság előtt kiteregetni ? A bíróság elsősorban arra támaszkodik, hogy mit mond a házasság felbontását kérő házastárs a keresetlevelében. Ebből már ki kell tűnnie, hogy a házastársaknak végleges el­határozása, minden befolyás­tól mentes szándéka az, hogy a házasságot felbontják, mert az már számukra tarthatatlan, a kiskorú gyermek érdekét ve­szélyezteti, egymástól már hosszú idő óta külön élnek, vagy például az egyik vagy mindkét házastárs már har­madik személlyel él közös háztartásban. Ilyen és még számtalan oka lehet a kölcsö­nös elhidegülésnek, ami ala­pot szolgáltathat a házasság felbontásához. Ha a keresetle­vélből és a tárgyalás adataiból megállapítható, hogy mindkét házasfél egyezően akarja a há­zasság felbontását, akkor a bí­róság a házasság megromlásá­ra vezető okok és körülmények vizsgálata nélkül folytatja le a tárgyalást, és nincs egymás hibáinak úgynevezett terege- tése. A közös megegyezésre alapított bontóper szabályai bizonyos tekintetben szigorúb­bak. A házastársal^nak ugyan­is a közös gyermek elhelyezé­se és tartása, a szülő és a gyermek közötti láthatás, a tartás és a közös lakás hasz­nálata kérdésében meg kell egyeznie, illetőleg e kérdések­ben a bíróság a házasság fel­bontásával a felek kérelmére együtt dönt. Egyik olvasónk- azt pana­szolta, hogy közös megegyezés­sel akartak elválni, de a bíró. ság mégis vizsgálta, hogy mi­lyen okok folytán jutott házas­ságuk kátyúba. Nyilván ennek oka az volt, hogy a bíróság úgy ítélte meg: a felek úgy­nevezett egyező akaratnyilvá­nítása nem őszinte, vagy talán nem volt végleges. Ilyen eset­ben szocialista jogunk nem veszi figyelembe a válási szán­dékot. Másik olvasónk azt pana­szolja, hogy azért nem sike­rült a közös megegyezéses ala­pon való válás, mert a va­gyonjogi kérdésekben nem tudtak megegyezni. Amíg az egyező akaratnyilvánítás út­ján kért házasság felbontása esetében a járulékos kérdések­ben, mégpedig a közös gyer­mek elhelyezése, tartása és láthatása, a házastársi tartás, és a közös lakás használata esetében a bíróság részítéletet nem hozhat, a házassági va­gyonjogi kérdésekben a bíró­ság részítélettel is dönthet. A bíróság azonban ilyen esetek­ben arra törekszik, hogy a há­zassággal összefüggő problé­mák, ide tartoznak a vagyon­jogiak is, lehetőleg egy per ke­retében oldódjanak meg. e Fegyelmi büntetésként nemcsak a már esedékessé vált és még ki nem fizetett, hanem a Jövőben elérhető prémium és az év végi részesedés csökken­tése, illetőleg megvonása is ki­szabható. Több olvasónk kérdezi, hogy fegyelmi büntetésként csak a már esedékessé vált és még ki nem fizetett, vagy pedig a jö­vőben elérhető prémium és az év végi részesedés csökkenté­se, illetőleg megvonása is ki­szabható. Ebben kérnek olva­sóink tájékoztatást. A kérdés megértéséhez a Munka Törvénykönyvéből kell kiindulni, amely kimondja, hogy a munkaviszonyával kap­csolatos kötelezettségét vétke­sen megszegő dolgozóval szemben, fegyelmi büntetés­ként meghatározott kedvezmé­nyek és juttatások csökkenté­se, illetőleg megvonása is ki­szabható. Ide tartozik termé­szetesen a prémium is, és az év végi részesedés. A jogsza­bály nenv tartalmaz olyan kor­PEREK AZ ÖRÖKSÉGÉRT (3.) Mikor érvényes az írásbeli magánvégrendelet ? EGY NYUGDÍJAS végren­deletében úgy intézkedett, hogy készpénzvagyonának 40 százaléka a fivéréé, a többi és egyéb vagyona a leányáé le­gyen. Egy évvel később sajátkezűleg írt és alá­írásával ellátott újabb vég­rendeletet készített. Ebben tekintélyes összegű készpén­zét fivérére, értékes öröklaká­sát, a berendezéssel együtt a leányára hagyta. Ezt a vég­rendeletet felkérésére egy há­zaspár, aki a készítésnél jelen volt, tanúként aláírta. Né­hány nap múlva az illető meg­halt. A hagyaték miatt az el­hunyt fivére és leánya között per keletkezett. Az utóbbi ugyanis tagadta a végrende­let tartalmi és alaki valóságát és arra hivatkozott: készpénz­vagyonát apja még életében neki ajándékozta. Ezt azon­ban bizonyítani nem tudta. Ezek után a bíróságnak azt kellett eldöntenie, a második végrendelet érvényes-e vagy gém. A törvény értelmében írás- i beli végrendeletet csak olyan nyelven lehet írni, amelyet a végrendelkező ért, amelyen írni és olvasni tud. Elejétől végig maga is írhatja, vagy mással is írathatja. Ha írógé­pen készítette, az nem számít sajátkezű írásnak, éppúgy, mint a gyorsírás vagy vala­mely jel- vagy számrendszer. Érvényességéhez szükséges, hogy végrendeleti minősége, keltének helye és ideje az ok­iratból kitűnjék, az illető alá­írja, vagy pedig amennyiben nem maga írta, két tanú je­lenlétében írja alá, azt’ előt­tük magáénak ismerje el, és a tanúk — e minőségük fel­tüntetésével — szintén aláír­ják. A tanúknak a végrende­let tartalmát nem kell ismer­niük. AZ ÖRÖKHAGYÓ végren­deletét akár nyílt, akár zárt iratban közjegyzőnél — vég­rendeletként feltüntetve — személyesen letétbe helyezheti. Több különálló lapon készült írásbeli magánvégrendelet csak akkor érvényes, ha min­den lapját folyamatos sor­számmal ellátták, és a vég- rendelkező, ha pedig tanúkra volt szükség, azok is aláír­ják. Érvénytelen az írásbeli magánvégrendelet, ha a tanúk a végrendelkező személyazo­nosságát nem tudják tanúsí­tani, vagy a végrendelkező kiskorú, illetve cselekvőképes­ségét érintő gondokság alatt áll s természetesen, ha írás­tudatlan. A tanúknak az örök­hagyót előzetesen nem kell személyesen ismerniük, elég az is, ha személyazonosságát kétségtelen bizonyossággal, te­hát hitelt érdemlő módon megállapították. Az írásbeli magánvégren­delet tanúja, vagy más köz­reműködő személy, illetve an­nak hozzátartozója javára szóló juttatás érvénytelen, ki­véve, ha a végrendeletnek ezt a részét az örökhagyó saját­kezűleg írta és aláírta. A ta­nú, illetve hozzátartozója ré­szére szóló juttatás akkor sem érvénytelen, amennyiben a végrendelkezésnél — rajta kí­vül — két tanú működött köz­re. HA AZ OKIRAT, amely a végrendelkezést tartalmazta, az örökhagyó akaratán kívül álló okból megsemmisült vagy egyébként nem található meg, de a hagyatéki eljárás során valamennyi érdekelt elfogadta, hogy végrendelet készült, an­nak tartalmát valamint azt, hogy az a törvényben megha­tározott alakszerűségek meg­tartásával jött létre, a köz­jegyző — az egybehangzó nyi­latkozatok alapján — a ha­gyatékot teljes hatállyal át­adhatja a végrendeleti örökö­söknek. K. S. A LEGFELSŐBB BÍRÓSÁG DÖNTÉSEI A jó hírnév védelméről Indokolt-e a nyilvános elégtétel? Az egyik vidéki színház .ének-tánckari tag” munka­körbe, működési engedéllyel rendelkező táncosnőt alkal­mazott. Egy esetben énektu­dást is kívánó szerepet osztot­tak rá, amit visszautasított, kijelentve: nem tud énekelni, egyébként is, működési enge­délye erre nem jogosítja fel, csak táncra. Ezek után azzal az indoklással, hogy vállalt kötelezettségét nem teljesítet­te, munkafeladatának ellátá­sát megtagadta, ami jogsza­bályba ütközik, felmondtak neki. A táncosnő a munkaügyi döntőbizottsághoz fordult, ahol a színház írásbeli bead­ványban azt állította róla: mindenképpen méltatlan ar­ra, hogy vele a színház bármi­lyen formájú munkaszerző­dést kössön’’. A döntőbizott­ság a panaszt elutasította, mi­re az illető a színház ellen pert indított. Az alsófokú bíróságok el­lentétes ítéletei után törvé­nyességi óvásra az ügy a Leg­felsőbb Bíróság elé került, amely mindenekelőtt a mun­kaszerződés értelmezéséről döntött. Megállapította: az elbocsátott alkalmazott csak táncosnői képzettséggel ren­delkezik, tehát nem volt tőle elvárható, hogy énekes szere­pet vállaljon. Az a körül­mény, hogy egy-egy kulcs­szám (kategória) alatt a jog­szabály több munkakört vagy művészi feladatot is felsorol, nem jelenti azt, hogy — kü­lön erre vonatkozó kifejezett megállapodás nélkül — a dol­gozó több munkakör ellátásá­ra, illetve művészeti ág mű­velésére is kötelezhető. Ezért a felmondást hatálytalanítot­ták és a színházat a bíróság a munkaviszony helyreállítá­sára, valamint a kiesett idő­re járó munkabér megfizeté­sére kötelezte. Ilyen előzmények után a táncosnő a személyiséghez fűződő jog megsértésével kap­csolatos igény érvényesítéséért a színház ellen újabb pert in­dított. Ebben annak megálla­pítását kérte, hogy jó hírne­vét megsértették, mert mun­kamegtagadónak nevezték, ami mások előtt is ismertté vált. Ezért azt az elégtételt kérte, hogy a hirdetőtáblán nyilatkozatot függesszenek ki, amely szerint ő jogszerűen tagadta meg az énekes szerep eljátszását és nem nevezhető munkamegtagadónak. A járási és a megyei bíró­ság ismét ellentétes döntést hozott. A jogerős ítélet ellen törvénysértés és megalapozat­lanság miatt emelt óvásra az ügy ismét a Legfelsőbb Bíró­ság elé került, amely a má­sodfokú jogerős ítéletet ha­tályon kívül helyezte és a megyei bíróságot új eljárásra, valamint új határozat hozata­lára utasította. A döntés in­doklása a következőket mond­ta ki: — Valakinek a személyére vonatkozó valótlan, vagy a valóságot hamis színben fel­tüntető tényállítások, közlések használata alkalmas az illető jó hírnevének megsértésére. Polgári jogunk a személyhez fűződő jogokat — köztük a jó hírnévhez valót — védelem- \ ben részesíti. A munkavi­szonnyal kapcsolatos jogsza­bályokat sértő magatartás esetén polgári jogú védelem­re is lehetőség van, ha az egy­ben a személyhez fűződő jo­gok sérelmét is okozta. Tehát a táncosnő nem zárható el at­tól, hogy az alaptalan felmon­dással kapcsolatban a mun­kaügyi bíróság által nyújtott jogorvoslás mellett polgári jo­gi védelmet is kérjen. — Az alkotmány értelmé­ben a Magyar Népköztársaság társadalmi rendjének alapja a munka. Ezért az állampolgá­rok megbecsülésének, társa­dalmi érvényesülésének fon­tos feltétele a munkához való viszony. A jó hírnév megsér­tésére alkalmas, ha valakit indokolatlanul munkamegta­gadónak neveznek. Amikor a táncosnő a szerepet nem vál­lalta el, jogszerűen járt el, nem sértette meg a munka- szerződésben vállalt kötele­zettségét, tehát jogszabályba ütköző módon nem tagadta meg a munkát. Az állampol­gárok becsületének megsérté­se a személyhez fűződő jog sérelmét jelenti. Becsületsér­tő jellegű bármiféle kijelen­tés, közlés vagy egyéb maga­tartás, ami megalázó, indoko­latlanul bántó, lealacsonyító jellegű, és ezáltal téves társa­dalmi értékelés kialakítására alkalmas. A továbbiakban a Legfel­sőbb Bíróság rámutatott arra, hogy a megfelelő nyilvános elégtételadás akkor indokolt, ha a jogsértés kiküszöbölése érdekében szükségesnek mu­tatkozik. Ebből a szempont­ból jelentősége van annak, hogy a közlés miként történt és milyen körben vált ismert­té. A per adataiból csak azt lehet megállapítani, hogy a sértő kijelentéseket mások is megtudták, de hogy milyen széles körben, azt már nem. Ennek felderítése nélkül vi­szont nem lehet megalapozot­tan állást foglalni abban a kérdésben, hogy szükség van-e nyilvános elégtétel- adásra, illetve a jogsértés or­voslásának melyik módja in­dokolt. Ezt a megyei bíróság­nak az új eljárásban kell tisz­táznia és annak eredménye alapján új ítéletet kell hoznia. Egy különös felmondás Egy gyár igazgatójának tit­kárnője — a vállalati jogtaná­csos által diktált levélben — állását felmondta. Az igazga­tó még aznap sajátkezűleg írt döntésével a munkaviszony megszüntetéséhez hozzájárult, a titkárnőt a további mun­kavégzés alól felmentette és kétheti felmondás folyósítását rendelte el. Nagy meglepetéssel vették tudomásul a gyárban, hogy néhány nap múlva a volt tit­kárnő kérte az igazgatót: ve­gyék vissza. Amikor az eluta­sította, a munkaügyi döntő- bizottsághoz fordult. Arra hi­vatkozott. hogy az igazgató és a jogtanácsos fenyegetésének, s kényszerítésének hatása alatt mondott fel, tehát nyilatko­zata érvénytelen. Az illetők természetesen tagadták a vá­dakat. A döntőbizottság nem is adott helyt a kérelemnek, mire a tisztviselőnő a felmon­dás érvénytelenségének meg­állapítása, a munkaviszony helyreállítása, valamint elma­radt munkabérének megfize­tése iránt a Munkaügyi Bíró­sághoz fordult. A bíróság az ügyben nem tűzött ki tárgya­lást, hanem a pert végzés­sel megszüntette. Ezt azzal indokolta, hogy a volt titkár­nő időközben — közös meg­egyezéssel történt áthelye­zéssel — más vállalatnál he­lyezkedett el. A jogerős végzés ellen a legfőbb ügyész törvénysértés és megalapozatlanság címén óvást emelt, amelynek a Leg­felsőbb Bíróság helyt adott, a döntést hatályon kívül helyez­te és a Munkaügyi Bíróságot új eljárásra, valamint új ha­tározat hozatalára kötelezte A határozat indoklása sze­rint a bíróság valamely per­Tíz nap rendeletéiből A közművelődési intézmé­nyek dolgozóinak munkabéré­ről a 4/1977. (VII. 7.) KM— MiiM rendelet intézkedik, amelyet a Magyar Közlöny 58. számában találnak meg az érdekeltek. Az alsó- és középfokú ok­tatási intézmények pedagógu­sai és egyéb dolgozói mun­kabéréről ugyanitt jelent meg a 6/1977. (VII. 27.) OM— MüM és a felsőoktatási intéz­mények oktatói és egyéb dol­gozói munkabéréről kiadott 7/1977. (VII. 27.) OM—MüM rendelkezés. A számviteli képesítés rend­jét a 14/1977. (VII. 30.) PM. számú rendelet szabályozza, amely a Magyar Közlöny 59. számában jelent meg. A nyugdíjasok utazási ked­vezményeinek rendszeresíté­séről kiadott MÁV közle­ményt és a nyugdíjas egész­ségügyi dolgozók korlátozás nélküli foglalkoztatásáról megjelent EüM közleményt a Társadalombiztosítási Köz­löny 7. száma tartalmazza. A vállalati SZTK-ügyinté- zők figyelmébe ajánljuk a biztosítás kezdő napjának meg­állapításáról ugyanitt megje lent bírósági állásfoglalást, és arra a Tb. Főig. állásfoglalás­ra pedig, amely a nyugdíja­zást követően kifizetett jutal­mak figyelembevételéiről ren­delkezik, a munkaügyi osztá­lyok figyelmét hívjuk fel. ben ítélettel érdemben hatá­roz; döntésének is vala­mennyi kereseti kérelemre ki kell terjednie. A volt titkárnő a tárgyaláson valamennyi ke­reseti kérelmét kifejezetten fenntartotta. Tekintve, hogy permegszüntetési ok nem volt, jogszabályt sértett a munka­ügyi bíróság, amikor az érde­mi döntést mellőzte és a pert megszüntette. A továbbiakban a Legfel­sőbb Bíróság rámutatott ar­ra, hogy az ügy elbírálásához szükséges tényeket sem a munkaügyi döntőbizottság, sexn a Munkaügyi Bíróság nem de­rítette fel. Ezt a bíróságnak az új eljárásban kell' pótolnia. Be kell szereznie annak a büntető eljárásnak az irata­it, amelyet a volt titkárnő le­véltitok felfedésének vétsége miatt volt igazgatója ellen kezdeményezett. Szükség ese­tén orvosi szakértői véle­ményt kell meghallgatni, hogy a felmondás megtételekor ki­alakult lelkiállapotban ren­delkezett-e ügyei viteléhez szükséges belátási képesség­gel. Csak ezek és a peres fe­lek által még felajánlható lé­nyeges bizonyítási indítvá­nyok teljesítésétől és eredmé­nyétől függően lehet az ügy­ben aggálytalanul dönteni. Végül a Legfelsőbb Bíró­ság megjegyezte, hogy az óvást tárgyaló nyilvános ülésen a szembenálló felek olyan nyi­latkozatokat tettek, amelyek az ügy végleges és megnyug­tató rendezését lehetővé teszik. Az új eljárásban a Munka­ügyi Bíróságnak a jogvita ilyen rendelkezésének lehetőségét is szem előtt kell tartania. Hajdú Endre TBV az alábbi címeken: A VOLÁN 1. SZ. VÁLLALAT BUDAPESTI ÉS PEST MEGYEI MUNKAHELYEKRE FELVESZ • tehergépjármű-vezetőket • szállítómunkásokat • rakodógép-kezelőket • járműfenntartási munkához szak-, betanított és segédmunkásokat Budapest XV., Bogáncs u. 1—3. Budapest XIII., Forgách u. 19. Budapest VI., Váci út 3. Budapest XIII., Hegedűs Gyula u. 45. Kiskunlacháza, Rákóczi u. 20. Dabas, Vasútsor. Budapest. Köztelek u. 4. Cegléd, Külső Körösi út 12035. hrsz. Nagykőrös, Szurdok dűlő 3. Nagykáta, Jászberényi út 1. Monor, Petőfi u. 1. Abony, János u. 2. Gödöllő, Dózsa Gy. út 65. Vác. Deákvári fasor Aszód, Pesti út 25. Budapest XIII. , Cserhalom u. 8—10. Budapest XIV. , Pillangó u. 13/a. Budapest XIII., Rozsnyai u. 4. Budapest IV., a Megyeri út végén Budapest XIV., Mogyoródi út 32. Budapest III., Zay u. 24. Budafok, Kővirágsor 15—17. Budaörs, Rákóczi út 40. Százhalombatta, Erőmű u. 3. Frd, Diósdi út 3. Pilisvörösvár, Fő u. 39. Budapest IX., Pápai I. u. 5—7. Budapest IX., Táblás u. 36—38. Jelentkezés: munkanapokon 8-tól 15 óráig a megadott címeken. látozást, hogy csak a már esedékessé vált, és még ki nem fizetett juttatásra vonatkoz­nak-e ezek a szabályok. Ebből következik, hogy a jövőben esedékes juttatásokra is érvé­nyesek. A hivatalos állásfoglalás ez­zel kapcsolatban kimondja, nogy a »fegyelmi jogkör gya­korlója "seténként azért al­kalmaz a fegyelmezetlen dol­gozóval szemben prémium-, illetőleg év végi részesedés- zsökkenést, vagy -megvonást Eegyelmi büntetésként, mert az eset összes körülményeit mérlegelve úgy véli, hogy adott esetben ez a büntetés a legalkalmasabb a vétkes dolgozó és az egész kollektíva nevelésére, a munkafegyelem megszilárdítására. E bünteté­sek elsődleges következménye, hogy az érintett dolgozót a fe­gyelmi büntetés folytán, anya­gi hátrány éri. Ez a hátrány bekövetkezhet úgy is, hogy a már esedékessé vált, vagy pe­dig a jövőben esedékessé váló juttatást csökkentik vagy megvon iák. • Ha fegyelmi büntefSsül a dolgozót más munkakörbe he­lyezik, meg kell jelölni új munkahelyét, és az áthelyezés időpontját is. Egyik szakmunkás olvasónk panaszolta, hogy fegyelmi büntetésül segédmunkási munkakörbe helyezték, mond­ván, hogy ezt a Munka Tör­vénykönyve lehetővé teszi. A fegyelmi jogkör gyakorló­ja tévedett. A dolgozót, ha fe­gyelmi úton helyezik át más munkakörbe, akkor ez csak olyan munkakör lehet, amely­ben szaktudását és s2Íakmai tapasztalatait hasznosíthatja. A másik olvasónk azt sérel­mezte, hogy a fegyelmi áthe­lyezésben nem jelölték meg, hogy mennyi időre történik az áthelyezés. A munkaadó nem követett el olvasónkkal szemben tör­vénysértést, mert a Munka Törvénykönyve — korábban bár ismerte — nem írja elő, hogy határozott időre is szól­hat a fegvdmj úton,való áthe­lyezés. E oh öl 1?öve fk e 2ik, hogy ez a büntetés kiszabható, mind határozott, mind pedig határozatlan időre. Azért helyesebb meghatáro­zatlan időre kiszabni, mert eb­ben az esetben bármikor joga van a vezetőnek visszahelyez­ni eredeti munkakörébe, és nincs esetleg kötve ahhoz, hogy meghatározott ideig vár­jon azzal. Azonkívül olyan eset is előfordulhat, hogy el­telt a meghatározott idő, de a dolgozó magatartása, mun­kái! változatlanul kifogás alá esik, és ilyen esetben mégis kénytelen lenne a vállalat az arra érdemtelen dolgozót visz- szahelyezni eredeti munkakö­rébe. Megjegyezzük azt is, hogy az áthelyezés esetén a dolgozó új munkakörét, munkahelyét, sze­mélyi alapbérét és az áthelye­zés időpontját is meg kell ha­tározni. Arra is figyelemmel kell lenni az áthelyezésnél, hogy a dolgozót fegyelmi úton nem lehet olyan munkakörbe áthelyezni, amelyre vele egyébként munkaszerződést sem lehetne kötni. Ilyen pa­nasza volt egyik levélírónknak, aki tanácsunk alapján fordult munkaügyi döntőbizottsághoz, mert egészségi állapota foly­tán számára nem megfelelő munkakörbe helyezték. Dr. M. J.

Next

/
Thumbnails
Contents