Pest Megyi Hírlap, 1977. július (21. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-08 / 159. szám

1977. JÜLIIIS 8., PÉNTEK 'iiMilap Múltból a mának — a ma az utókornak A pedagógus szakszervezeti mozgalom emlékei A hetvenes évek elejétől gyűjtik rendszeresen a Pedagó­gusok Szakszervezetében a szakszervezet történetével ösz- szefüggő írásos és tárgyi em­lékeket. A mozgalmi emlék­szobában jelenleg több mint 1300 dokumentumot tartanak nyilván és ebből mintegy 700-at szakszerűen feldolgoztak. A legértékesebb emlékek közé tartozik az az 1919-ben ké­szült jegyzőkönyv, amely a' Magyarországi Tanítók Szak- szervezete káli csoportjának alakuló gyűléséről számol be. Nem kevésbé becses a Magyar Pedagógusok Szabad Szakszer­vezetének alapszabálya, a kel­tezés éve 1945 — valamint a szabad szakszervezet megala­kulásában közreműködő pe­dagógusok névsora. A közoktatáspolitika téma­körébe tartozó anyagok több­sége elsősorban a szakszerve­zet tagjainak az iskolák álla­mosításával kapcsolatos mun­kájáról nyújt értékes tájékoz­tatást. Erről a nevelőknek több olyan írása olvasható, amely híven mutatja be az államosí­tást megelőző politikai felvilá­gosító miuntkát, majd pedig a reakció támadásaival szemben a törvény végrehajtásában ki­fejtett eredményes tevékenysé­get. Eredeti dokumentumok szól­nak arról, hogy közvetlenül a második világháborút követő nehéz években a szakszervezet hogyan harcolt a tagság élelmi­szerrel, ruházattal és tüzelővel való ellátásáért. Értékes a gyűjteménynek az a része, amely az Eötvös-alap történe­tével foglalkozik és gazdag az emlékszoba könyv- és folyó­irat-állománya is. Az utóbbi leltározását, kartonjaink el- . készítését a közelmúltban kezd­ték meg. Értékes az Űj kor­szak című folyóirat századeleji, valamint 1918—1919-es évfo lyamának fotómásolatban le­vő számai, valamint az Orszá­gos Polgári Iskola Tanáregye. sületi Közlöny 1924-től 1940-ig megjelent példányai. Fontos dokumentumokat őriznek a szakszervezet kultu rális-nevelő, bérpolitikai és nemzetközi tevékenységéről is, ezek többsége azonban a kö­zelmúltból származik. Miként a múltbeli dokumentumok a mának, a ma fontos kiadvá­nyai, tárgyai az utókornak szolgálnak információul. A ráckevei járásban Javultak az ingázók körülményei A kereskedelmi elláfás még nem megfelelő A ráckevei járás északi ré­szének községei a főváros agg­lomerációs övezetében feksze­nek, de a délebbre esők mind­egyikéből is sokan utaznak na­ponta budapesti munkahelyek­re. Az 55 555 főnyi munkaké­pes korú lakosságból összesen 32 ezer ember ingázik, közü­lük 22 755 jár a fővárosba. A többiek pedig nagyobbára la­kóhelyükhöz közelebb, a járás területen találnak munkát. Oda-vissza gyorsabban A munkavállalóknak csak­nem a fele nő. Sem a munka­képes, korúak, sem az ingázók száma nem növekedett az utób­bi három év alatt. Ezzel szem­ben a három évvel ezelőttiek­nél 149-cel több, összesen 3178 ember, csaknem mind a fővá­rosból. jár ki dolgozni a rácke­vei járásiba. A fővárosba utazók túlnyomó része iparban helyezkedik el, többségük szak-, vagy betaní­tott munkásként. A bejárók utazási körülmé­nyei az utóbbi öt-hat évben kedvezőbbé váltak; Hét eszten­deje például a HÉV a Rácke­ve—Budapest közötti utat 81 perc alatt tette meg. Mióta azonban a vonalat villamosí­tották. a vágányokat kicserél­ték. és új, korszerű szerelvé­nyeket állítottak be, a menetidő tíz perccel megrövidü’t. Sokat javult az autóbusz-közlekedés is amióta a Volán sűrítette a járatokat. Mégis munkába me­net-jövet az emberek jelentős hányada három-öt órát, tölt utazással. Az is hozzájárul különben a közlekedés megja- vulásához, hogy több vállalat saját, vagy bérautóbuszon szál­lítja dolgozóit. Ennek követ­kezménye például, hogy Döm- södön még négy évvel ezelőtt 400 MÁV-bérletet váltottak ki az ingázók, most pedig csak százötVénet. Az utasok viszont gyakran kifogásolják a Volán kiörege­dett kocsiparkját és a HÉV-ál- lomások várótermeinek állapo­tát. Különösen sok bosszúságot okoz a bejáróknak a HÉV rác­kevei aluljárójának elégtelen világítása is. A több órás utazás az oka, hogy a bejárók lakóhelyükön, de az üzemeken belül is keve­sebb társadalmi munkában vesznek részt. A községek ve­zetői általában még pem talál­tak olyan célravezető, haté­kony módszert, ami elősegítené a kölcsönös információt. A munkahelyek *sem ösztönzik különösebben dolgozóikat arra, hogy lakóhelyükön tevékeny­kedjenek. Kevés kivétel az olyan, ahol elismerik dolgozóik lakóhelyen végzett társadalmi tevékenységét. A bejáró dolgozók hazatérve általában szabad idejük jó ré­szét ház körüli mezőgazdasági munkával töltik. Sokan viszont közéleti tevékenységet is foly­tatnak. A helyi vezetők kezdeménye­zésére például Szigetszentmik- lóson a bejárók 40—50 százalé­ka vállal részt a társadalmi munkában. Tanácsának 50 tag­ja közül 24 bejáró. Ráckevén pedig a Hazafias Népfront Bi­zottság hét tagja a Csepel Au­tógyár dolgozója. Az érkezéshez igazodva A bejáró dolgozók életkörül­ményei községük fejlettségétől függően eltérőek. A kereske­delmi ellátottság színvonala nem mindenütt kielégítő. Épült ugyan több helyen ÁBC-áru- ház, új üzlethelyiség, de nyit- >ma tartási idejük nem alkal­mazkodik a bejáró dolgozók hazaérkezéséhez. A vendéglá­tóipar általában megfelelően dolgozik, mégis az ellátás né­hol — például Dunaharasziin, Ráckevén és Tökölön —, kifo­gásolható. Az ingázók közművelődési igényeinek megfelelően a he­lyi tanácsok módosították. a könyvtárak és a művelődési otthon jellegű intézmények nyitva tartási idejét. Dunavar- sány tanácsa külön munkásmű­velődési előadót is alkalmazott. Több községben a bejáró szülők reggel korábban kény­telenek gyermekeiket iskolába, óvodába küldeni. Ezeken a he­lyeken a gyermekek felügyele. tét megoldották. A tanácsoknál már hosszabb ideje úgy rendezték a hivata­los időt, hogy a késő délután hazatérő ingázók a hét több napján eljárhassanak ügyeik­fZ.AUTÖJAVÍTÖ VAUMAT ccciaH üzeme Zsiguli (Lada), Wartburg, Polski Fiat 125-ös, Trabant, Skoda személygépkocsik garanciális Javítása, Bármilyen típusú személygépkocsi futójavítása, karbantartása, vizsgaelőkészítése, helyszíni vizsgáztatása. Szervizmunkák, műszeres beállítások, karambolos gépkocsik javítása, helyszíni AB-kárfelvétel, gépkocsimentés. Nyitva: hétfőtől péntekig 6-tói 20 óráig, szombaton S-töi 14 óráig. Telefon: 10—758. ben. Dömsödön a körzeti or­vosi rendelés is ehhez alkal­mazkodik és a tanács javasol­ta a gyógyszertár nyitva tartá­si idejének meghosszabbítását. Másutt is szükség lenne erre. Gondot okoz a szakorvosi el­látás, mert a járási rendelőin­tézetben nincs képviselve min­den orvosi szakma. Ezért az­után a betegek szakorvosi vizsgálatra különböző budapes­ti rendelőkbe járnak. Dunaha- rasztiról négy távoli rendelő- intézetet kénytelenek felkeres­ni aszerint, amilyen vizsgálat­ra vagy kezelésre szorulnak. Fórumok a kölcsönös tájékozódásra Legutóbb a járás bejáró dol­gozóinak helyzetét minden köz­ségben megvizsgálták, s az igy leszűrt tapasztalatok alapján Raffay Béla, a járási hivatal elnöke összegezte és a községi tanácsók figyelmébe ajánlotta az ingázók érdekében szüksé­ges tennivalókat. Eszerint meg kell szervezni a tanácsi tiszt­ségviselők fogadóóráit, azokban az üzemekben, ahol községük­ből többen dolgoznak. Minden faluban legalább évente egy. szer a helyi párt-, állami és tömegszervezetek rendezzenek fórumot a bejárók részére. Ilyen alkalmakkor közvetle nül tőlük tudhatják meg gond­jaikat és a helyzetük megjaví­tását célzó javaslataikat. A já­rásban működő üzemek, válla­latok részéről a gyermekintéz­mények fejlesztésére meg­ajánlott összeget egységesen kell kezelni és azt sürgősség szerint eloszlatni a községek között. Fontosnak tartja a járási hi­vatal azt is, hogy minden köz­ségben készüljön az üzemi szakszervezeti bizottságok és a szocialista brigádok részére tájékoztató a település helyze­téről. Végül a lakóhely köz. ségfejlesztése érdekében — ami a bejáróknak is érdeke — szervezzenek a tanácsok, szükség szerint, kommunista műszakot. Sz. E. Bővül az export Keresettek a magyar hűtőszekrények Ez év januárjától kiterjesz­tette önálló exporttevékenysé­gét a Jászberényi Hűtőgép­gyár külkereskedelmi irodája. A legnagyobb arányt a ház­tartási hűtőszekrények export­ja képviseli. Az idén a tőkés- országokba, illetve a harmadik világ államaiba — a baráti or­szágok igényeinek kielégítésén túl — mintegy 240 ezer darab háztartási hűtőszekrényt szál­lít. Különösen nagy az érdek­lődés a Modul hűtőszekrények iránit, amelyből mér az év első felében csaknem 72 ezer dara­bot exportált. Műemlékek, természeti ritkaságok Ócsa az idegenforgalomra készül kalmasak, hanem kellemes kirándulóhelyek is. Naponként, különösen a délelőtti órákban autóbuszok sora parkol a nagyközségi ta­nácsháza előtt. Itt köszöntik az Öcsára érkező bel- és külföldi kirándulókat, akik érdeklődés­sel szemlélik a községek neve­zetességeit. A műemléktemplomot a pre­montrei szerzetesrend a XIII. század elején építette, a Duna menti lápos vidék egyik dombján. A román stílusú templom nemcsak a magyar Árpád-kor építészetének, ha­nem az európai középkornak is jellegzetes, nagyszerű példá­ja. Említésre méltó a temp­lom kiváló akusztikája, s ez ad lehetőséget különféle zene­művek felvételére. A középkori templom köré szerveződött Öregfalu a mocsaras víz- és dombor­zati viszonyok között szin­tén megőrizte középkori szerkezetét. Egy körülbelül 200 éves épü­let tetőszerkezetének szele­men-gerendáját ágasfák tart­ják. A falazat sárból rakott, fonatos oromfala is sárral fe­dett. Az épület a nagyközségi tanács tulajdona, s remélhető­leg falumúzeum lesz. Egy másik épület pitvarból nyíló konyhája szabadkémé- nyes, a szoba berendezése is régies. A 200 éves ház a maga természetes valóságában ma­radt meg az utókor számára; udvarán faragott kopjafa. Az öregtemető hantjait esztendők százai óta ilyen díszes faragá- sú sírjelek díszítik. A szélhordta löszből képző­dött öreghegy 96 nádas tető- szerkezetű építménye pince­üregek gádorait védi. Ezek is 2—300 évesek. A pincékben állandóan hat fok a hőmérsék­let, ennélfogva nemcsak bor tárolására al­Az egyik tágas pincében látja vendégül — gyertyavilág mel­lett — a Pest megyei Idegen­forgalmi Hivatal a bel- és kül­földi kirándulókat. Sajnos, az idevezető út rossz, az autóbu­szok félve közlekednek rajta. A 3600 hektáros, tízezer éves mocsármaradvány az utolsó jégkorszak utáni növény- és állatvilágot mentette át. Ma már tájvédelmi terület. Hajda­nában a Duna kalandozott itt szertefutó ágaival. A láprétek, az ősturján, növényi anyagok üledékeit rejtik, értékes növé­nyi ritkaságok találhatók itt. Az elénk táruló szittyós láprét egyetlen vadvirágtenger. Fel­tűnően szép az orchideák csa­ládjába tartozó sötétpiros mo­csári és a hússzínű kosbor. A mocsár mentette a sötétlila szibériai nőszirmot is. Ősi víz­folyások kiszélesedett tavaiban virít a fehér tündérrózsa, a rekettyefüzek sűrű lombozata között pedig berki tücsökma­dár hallatja hangját. A süppedő mocsárréteket szárazabb, füves puszták vált­ják fel. Itt virít a hegyvidéki flórát mutató kornis tárnics. A mézgás égerek, kőrisek és a tölgyes részek világában vál­tozik a táj. A levegő állandóan párás, s ezernyi érdekesség és új­donság fedezhető itt fel. A tőzegpáfrányok üde zöldje mellett sok ritka növénnyel együtt a rovarvilág és a gerin­cesek számos válfaja él, s ma­dárzengés, a természet zeneka­ra nyűgözi le az embert. Az Idegenforgalmi Hivatal egyelőre még csak latolgatja a turistaforgalom fellendítésé­nek lehetőségeit, hogy minél többen gyönyörködhessenek a szép és érdekes környezetben. Magyar Sándor PJ . 1 -»f-ia Budapesten a Népligetben elkészült a főváros ' IdliLLal 1L11XX új tudományos létesítménye, a Planetárium. A kupola alatt szerelik a jénai Zeiss Müvek szakemberei a különleges vetítőberendezést. A csillagképek bemutatására szolgáló intézményt augusztus 20-án adják át rendeltetésének. M eleg volt, megizzadtunk a gyár­tól a sarki vendéglőig. Csapolt sört akartunk inni egy-egy kor­sóval — az összesen kettő — aztán irány: haza. A csapos, fele sör, fele hab alapon, lökdöste a krigliket pult előtt sorjázó szomjasok elé. Az űvé, már mint az üzletvezető, a sarok­asztalnál ült, előtte regény vastagságú lottószelvényköteg, meg egy gépelt ív. Komótosan másolgatta a számokat. Tartogattuk félig kiürült kancsóin- kat, csöndesen nézelődtünk, mint aki­ket a beszéd is fáraszt, néztük a ruti­nos szelvénykitöltőt, ahogyan ikszeli a nyerőszámokat. * — Készül a lottó — mondtam, s mindent tudóan bólintott melós bará­tom. — Én semmilyen szerencsejátékot nem játszom — szólalt meg társam. — Most már húsz esztendeje. Akkor meg­fogadtam, soha az életben. — Sokszor tesz az ember ilyen foga­dalmat. — Nem, ez végleges. Régen volt. Két ilyen szegény, mint Mari meg én, már akkortájt is ritkán került egymás mel­lé. Tizenhat "éves voltam, amikor „ön­állósítottam” magam, föl Pestre, dol­gozni, tanulni akartam. Szakmát sze­reztem, zsíros kenyéren éltem albérlet­ben, azután a katonaság jött. Éppen a mi korosztályunk kapta el a legnehe­zebb időszakot, az ellenforradalmat, öt­venhatban. Amikor elcsöndesült a vi­har, már könnyebbé vált a katonaélet is. Egyik este battyogtam kimenőben a városban. A gyárból, most már tu­dom, hogy kötöttárugyár volt, akkor Szelvények és korsók jöttek ki a munkásnők. Jött egy feke­te hajú, büszke tartású lány is. Ügy csináltam, mint aki nagyon nézi, ész­revette, mert feltűnően visszafordult, még valami fintort is csinált, de buj­kált abban a tekintetben bátorítás is. Másnap már vártam a bejáratnál, meg­szólítottam. Na, kicsit kellette magát, hogy utcán nem ismerkedik, de tu­dod, hogy van az... — Tetszettél neki te is. — Nem mondom, fess katona vol­tam, adtam magamra. Még meg is kel­lett küzdeni érte, afféle párbajban. Nem, nem verekedtünk, csak egy srác jött oda hozzám, és azt mondta, dönt­sük el, kié a nő. Mondtam, döntsön ő! Hát,... engem választott. Félárva volt a Mari, ötödmagával nevelte az anyja, egy jó ruhája volt, kék-fehér pöttyös. Az összes holmink, a nászajándékok­kal együtt belefért egy bőröndbe. Bú­torozott albérletet kaptunk 250 forin­tért. Tudod, milyen nagy pénz volt az. Én kerestem ezerötöt, ő meg ezerné­gyet. És tervezgettünk, lesz majd la­kásunk, bebútorozva, meg gyerekeink. — És jöttek a boldog mézeshetek, -hónapok... — Még nászúton se voltunk, nem maradt rá pénzünk. Akkoriban még nem elevenítették fel a menyasszony­táncot. Az én anyám lábasokat, meg evőeszközöket vett, praktikus ajándé­kot hozott az esküvői vacsorára. Egy­szer, hazafelé menet, nem tudom már hol, egy plakáton akadt meg a sze­mem, az volt ráírva, hogy totózzon, nagy pénzt nyerhet! Ütközben a mun­katársammal is megvitattam, mondta, hogy neki már tizenegyese is volt, nyert vele kétezer forintot, pedig csak tíz szelvénnyel játszik hetente. Az pe­dig 33 forint, annyi, mint a kettőnk ak­kori ebédpénze. Darazsat ültetett a fü­lembe. Mondom este lefekvés előtt a feleségemnek, könnyen meggazdagod­hatnánk, anyukám. — Talán kiraboljuk a bankot? — ütötte el tréfával —, de nem hagytam annyiban a dolgot. Száz szelvénnyel megüthetjük a főnyereményt — mond­tam, s ő elhitte. Tartalék négyszáz fo­rintunkat reggel odaadta, én meg há­romszázharmincért vettem száz szel­vényt. Este kitöltöttük, nem volt ám semmi variáció, azt se tudtuk, melyik csapat mit tud. írogattuk az egyest, meg a kettest, meg az ikszet. — Nyertetek? — Neked megmondhatom, én már amikor a rádió híreit hallgattam, akkor éreztem, szinte tudtam, hogy nem nye­rünk. Két órába is beletelt, míg min­den szelvényt bekarikáztunk, de a leg­nagyobb találat is csak nyolcas volt. Láttam, hogy Mari szeme csücskében megjelenik egy könnycsepp, az én szám is pityergőre állt, de azért tartottam magam. — Sokan vannak mások is, akik nem nyertek — mondtam. — Majd meg­keressük ezt a pénzt — a tanulópénzt — egy kis többletmunkával. Baumann László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents