Pest Megyi Hírlap, 1977. július (21. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-06 / 157. szám

1977. JÜHUS 6., SZERDA hltfí'if am Heti jogi tanácsok Egyik olvasónk érthetetlen­nek tartja, hogy miért írtunk nemrégen a társadalmi munka elszámolásáról, mert hiszen azért nem jár díjazás. Ha már fizetnek érte, akkor már az nem társadalmi munka — ír­ja levelében. Ha ennyire leszűkítve néz­tük a kérdést, ahogy olva­sónk, akkor igaza van. A vál­lalatoknál azonban minden munkát valami formában el kell számolni, akkor is, ha az társadalmi munka. Nézzük ezért ezt a témát közelebb­ről. • Mit kell tudni a társadal­mi munka elszámolásáról? ' Erről a pénzügyminiszter és a munkaügyi miniszter a 41/1976. (XI. 13.) PM—Mü.M. számú együttes rendelete in­tézkedik. Eszerint a vállala­tok kollektíváinak önkéntes felajánlása alapján a társadal­mi szervezetek által közösségi feladatok megvalósítására kezdeményezett és szervezett keretek között kifejtett társa­dalmi munka munkaidőn kí­vül vagy a munkáért járó munkabér, munkadíj, vagy a térítés nélküli munka fel­ajánlásával végezhető. Azt is kimondja a rendelet, hogy az ilyen munkát részben vagy egészben a fejlesztési alap, il­letőleg a jóléti és kulturális alap terhére kell elszámolni. Nyilvánvaló az előbbiekből, hogy a munkaidőn kívüli tár­sadalmi munkáért ha bért ajánlottak fel, akkor azt a munka értékének megfelelő­en, a tényleges teljesítmény alapján — az érvényes bér­tételek figyelembe vételével — számfejthető a munkabér. Egyik olvasónk azért vetette fel ezt a kérdést, mert ha ' számfejtenek érte munkabért, akkor azt szerinte figyelem­ébe kell venni nyugdíja meg­állapításánál is. Ez az okfej­tés téves. A munkaidőn kívüli munkáért külön bérjegyzé­ken számfejtett bért az átlag- keresetbe beszápiítani nem lehet, belőle nyugdíjjárulékot vagy egyéb, a dolgozó kere­setét terhelő összeget levonni nem lehet, azért, mert e mun- 'káért a dolgozónak munka­bér nem fizethető. Az előb­biekben már irtuk, hogy a társadalmi munka ellenérté­két a fejlesztési alap, illetőleg a jóléti és kulturális alap vagy a szociális és kulturális alap terhére számolják el, és ezt a munkabért a szervező által megjelölt célra, illetve szám­lára utalják át. Az ilyen mun­kabérek a vállalat alapjaiba (például jóléti és kulturális alap, érdekeltségi alapok) nem helyezhetők, kivéve a társa­dalmi munkából származó la­kásépítési alapképzést, és a meghatározott szociális, kul­turális, vagy sportcélú beru­házások megvalósítására szol­gáló fejlesztési alapképzést. • Mellékfoglalkozásnál nem függ a bérmegállapítás a fő­állásban kapott »bértől. Több vállalatnál volt prob­léma és olvasóink is kérték: írjuk meg, hogy a másodállás­ra vonatkozó azon korlátozó rendelkezés, miszerint nem le­het több fizetést adni a má­sodállás után, mint a főállás­ban kapott személyi alapbér egynegyede, vonatkozik-e a mellékfoglalkozásra is? Nem vonatkozik. Annak a dolgozónak a mun­kabére, akit mellékfoglalko­zásban alkalmaznak, nem függ a főállásban történt besoro­lásától, és személyi alapbé­rétől. A mellékfoglalkozású dolgozónál az az irányadó, hogy milyen munkakört lát el, és erre vonatkozóan milyen bértételeket állapít meg a jog­szabály. Tulajdonképpen ezt mondja ki az 1/1976. (1. 31.) Mü.M számú rendelet 12. §-a, mely szerint a mellékfoglal­kozás keretében végzett mun­kát az ott megállapított rész­munkaidő figyelembe véte­lével, az erre a munkakörre irányadó — arányosan csök­kentett — személyi alapbér­tétel szerint kell díjazni. • A gyermekgondozási se­gélyről. Két időszerű kérdés foglal­koztatja néhány gyermekgon­dozási segélyen levő olvasón­kat. Az, hogy megszakítás Tíz nap rendeletéiből A találmányi bejelentések elkészítéséről, benyújtásáról, kiadott 22/1977. (VI. 27.) Mt. számú rendelet a Magyar Közlöny június 27-én megje­lent 50. száma tartalmazza. A gépíró és gyorsíró isko­lákról ugyanitt jelent meg az 5/1977. (VI. 27.) OM. számú rendelkezés. A fegyveres erők és a fegy­veres testületek hivatásos ál­lományú tagjainak nyugdíjá­ról szóló 22/1971. (VI. 1.) Korm. számú rendelet módosításáról és kiegószitéséről a 23/1977 (VI. 1.) Mt. számú rendelet intézkedik a Magyar Közlöny 51. számában. A munkaközi szünet kiadá­sáról és díjazásáról is az 51. sz. hivatalos lapban jelent meg a 7/1977. (VII. 1.) Kip. M. számú rendelkezés. A fogyasztási, értékesítő és beszerző szövetkezetek dol­gozóinak munkájára vonatko­zó szabályokról a 91977. (VII. 1.) Mü.M. rendelet intézkedik ugyanitt. A társasház kötelező felújí­tási alapjának képzéséről és felhasználásáról a július 1-én megjelent Magyar Közlöny­ben találják meg az érdekel­tek a 10/1977. (VII. 1.) PM. rendeletet, és a kútfúrási, valamint egyes talajmechani­kai fúrási munkák árának megállapításáról kiadott 4/1977. (VII. 1.) OVH-ÁH. szá­mú rendelkezést. Az Edzett ifjúságért moz­galom szabályzatának módosí­tása bizonyára érdekli a fiata­lokat. A vonatkozó szabályokat a Művelődésügyi Közlöny 12. száma tartalmazza. után folytatható-e a gyermek- gondozási segélyezés, és mi­lyen munkán dolgozhat a gyermekgondozási segélyezés­ben részesülő kismama? Az előbbi kérdésben a 6 1976. (III. 18.) Mü.M. rendelet, az utóbbiban az 1/1976. (III. 18.) SZOT sz. szabályzat az irány­adó. Az előbbi rendelkezés kimondja, ha a dolgozó nő a gyermek gondozásához igény­be vett fizetés nélküli szabad­ságot a naptári éven belül egy ízben munkába állás vagy munkaviszony létesítése cél­jából szakította meg, a fize­tésnélküli szabadság további idejére a gyermekgondozási segély megilleti, természete­sen, a gyermek 3 éves korá­nak betöltéséig. Az utóbbi rendelkezés pedig szabályoz­za, hogy nem lehet munka­bérként, munkadíjként, jöve­delemként figyelembe venni azt a díjazást, amelyet a gyer­mekgondozási segélyben ré­szesülő nő további — legfel­jebb azonban kettő — egy­évesnél idősebb, de három­évesnél fiatalabb gyermek gondozásáért kap. Ügy látjuk, mindkét olvasónknak kedvező választ tudunk adni. vés rúl. A vállalati munkabér té- kifizetésének levonásá­Egyik olvasónk azt pana­szolja, hogy több mint két hónap után a vállalat a ré­szére állítólag tévesen kifi­zetett munkabért minden ér­tesítés nélkül tőle levonta. Úgy látjuk, hogy a vállalat eljárása nem volt helyes, még akkor sem, ha olvasónk a ki­fizetés helytelenségéről eset­leg tudott is. A levonásnak a törvényes módja az, hogy a dolgozót elő­zetesen írásban fel kell szólí­tani, tartozásának megfize­tésére. Ennek a felszólításinak tartalmaznia kell azt a figyel­meztetést, hogy ez ellen 15 na­pon belül a munkaügyi dön­tőbizottságnál panasszal él­het. Ha a dolgozó nem él pa­nasszal, akkor jogerős lesz, és ebben az esetben levonható a dolgozó munkabéréből a té­vesen kifizetett díjazás. Ha azonban panasszal élt, meg kell várni, amíg az eljárás jog­erősen befejeződik. Dr. M. J. LAKÓTELKEK, ÜDÜLŐTELKEK (3.) Tartós használatba adás kertészeti célra A cikksorozat első két ré- 1 szében állami tulajdonú tel- ! kék tartós használatba adá­sáról volt szó, lakásépítés, üdülőépítés céljára. A rendelkezéscsoport, amely a tartós használatba adás és vétel ügyleteit szabályozza, ar­ra is kitér, lehet-e mezőgaz­dasági termelés céljára állami földet tartós használatba ad­ni? Adhat-e mezőgazdasági vagy halászati termelőszövet­kezet, mezőgazdasági szak- szövetkezet saját földjéből tartós használatra mezőgaz­dasági termelés vagy lakás­építés céljára területet? Ezekre a kérdésekre-együt­tes minisz+eri rendelet (6/1977. I. 28. MÉM—ÉVM—PM—IM) válaszol a következőképpen. — Kaphat-e valaki tar­tós használatra földterü­letet mezőgazdasági ter­melés céljára? — A tanácsi kezelésben le­vő, nagyüzemileg nem haszno­sítható külterületi állami föld tartós használatba kerülhet. Használati jogot szerezhet rá magánszemély, vagy magán­személyek csoportja. A mező­gazdasági és halászati ter­melőszövetkezetek ugyancsak adhatnak parcellákat a nagy- üzemileg nem hasznosítható külterületi saját földjükből tartós használatra saját tag­jaiknak és állandó alkalma­zottaiknak mezőgazdasági ter­melés céljára. — Ki jelöli ki ezeket a földeket, amelyeken mond­juk, kertészkedni lehet, avagy gyümölcsöt telepí­teni? — Az állami földeknél a ta­nácsok, a szövetkezeti föl­deknél a termelőszövetkezeti vezetőségek. A szerződéseket ugyanezek kötik az érdekel­tekkel. Kivétel: ilyen célra tartós használatba nem ad­ható erdő és belterületi föld. Ott sem adható föld, ahol a városnak, községnek országos jelentőségű üdülőterülete van, vagy amely területen belát­ható időn belül közületi épít­kezés, hasznosítás kezdődik. — Mennyi lehet a föld­terület, amelyet valaki­nek mezőgazdasági hasz­nosításra használatba ad­hatnak? — Állami földnél a haszná­ló földterülete (a tulajdoná­ban, vagy használatában levő összes földjének területe) nem haladhatja meg a hatezer négyzetmétert. A termelőszö­vetkezet a saját földjéből a tagjának vagy állandó alkal­mazottjának hatezer négyzet­métert adhat a háztáji, illetve illetményföldön kívül, me­zőgazdasági termelés céljára. Az ilyen földek használati joga nem ruházható át, ezeken gazdasági épület csak az épí­tésügyi jogszabályok rendel­kezései szerint emelhető. Fel­tételezik, hogy a személyes ér­dekeltség nyomán olyan föl­deken virágozhatnak ki me­zőgazdasági, kertészeti, kultú­rák — jól szolgálva például a zöldség- és gyümölcse!1 áfást —, amelyek eddig parlagon hevertek, alig voltak kihasz­nálva. — Belterületi földet adhat a szövetkezet tagjai és állan­dó alkalmazottai részére, az általuk szervezett lakásépítő szövetkezet részére lakóház- építés céljára, tartós haszná­lattal. A telket a szövetkezeti vezetőség jelöli ki, az köti a szerződést, de előzőleg a termelőszövetkezeteknek meg kell kérnie az első fokú épí­tésügyi hatóság engedélyét A használatba vételi dijat szin­tén a termelőszövetkezet ve­zetősége állapítja meg, dönt a mérséklés, részletfizetés ügyében is. \ A LEGFELSŐBB BÍRÓSÁG DÖNTÉSE A munkahelyi légkörről A vállalatnál arról suttog- | tak, hogy az egyik osztályon kis csoport alakult, amely | munkatársainak névtelen le­veleket ír, egyikük az osz­tályvezető lakásán is járt, és ott olyan kijelentéseket tett, amelyek az illető családi éle­tében kellemetlenséget okoz­tak. Mindezt betetőzte, amikor a rendőrségtől szóbeli tájé­koztatás érkezett, amely sze­rint a csoport vezető tagjá­nak tekintett idősebb férfi egy munkatársát feljelentette, de a tanúkihallgatások eredménye alapján kiderült, a súlyos vá­dak minden alapot nélkülöz­tek. A nyomozó hatóság kö­zölte az igazgatóval: az osz­tályon összeférhetetlenség ta­pasztalható és a környezetta­nulmány szerint a vádaskodó hasonló cselekmények elkö­vetésére hajlamos. Ezek után az igazgató a fel­jelentő munkaviszonyát fel­mondta. Ezt azzal indokolta, hogy az osztályon, ahol dol­gozik, olyan tarthatatlan hely­zet alakult ki, ami az egész vállalatra kihat. A bizalmat­lanság légkörének felszámo­Pick-szalámia töltés mentén Nem mindennapos bűntett Vagonfosztogatók a bíróság előtt tárgyalását kezdte meg a Pest megyei Bíróság. A 18 ceglédi zett 2—2 palack mintabort son, mind a Ferencvárosi pá- vasutas és 3 hentes ügye sű- emeite el, de később mind lyaudvaron a tehervonatok rűn volt szóbeszéd tárgya az többet és egyre gátlástala- átadása-átvétele legfeljebb utóbbi hónapokban az alföl- nabbul fosztogattak. Cukrot, csak formális. Nemegyszer di városban, bár a lopott hol- íjkőrt, konzervet, valamint előfordult, hogy a mozdony­mik értékéről keringő hírek bízott libákat, bakancsokat, vezető nem is tudott a fosz­meglehetősen eltúlzottak... de különböző szerszámokat is togatásról, csak azt vette ész­A vasutasok valamennyien elvittek, összesen 32 ezer fo- re, hogy valamiért lefékező- a városi MÁV állomásfőnök- rint értékben. . dik a szerelvény, majd, hogy ség és vontatási főnökség al- A legnagyobb károkat a a vonatvezető hátramegy a kalmazottai, vádlottak a ceglédi állomásra hibát kijavítani. S miközben éjfél körül érkező gyors te- ő a légfékberendezés szivár- hervonat Pick-szalámi-szállít- gására gyanakodott (amit pe- mányaiban okozták. dig egy, a vonaton titokban Volt olyan éjszaka, ami- tartózkodó harmadik személy kor 250 kiló szalámit pa- a vészfék meghúzásával idé- koltak ki a vagonokból elé)» addig a másik kettő több mint egy évig fosz­togatták éjszakánként a Cegléden áthaladó leher- vonatokat. Szerelvényeiket rendszerint a nyílt pályán, lakott települé­sektől távol, erdős, bokros és dugták el a töltés mentén vidéken állították le és dézs- az erdőben. A társaság össze- málták meg. A kocsik ólom- sen csaknem tíz mázsa Pick- zárjainak felnyitása egyszerű szalámival csökkentette a volt. Közvetlenül a plomba nyugati országokba tartó sze­mellett eltörték a drótot, relvények rakományát, több majd a fosztogatás után mint 130 ezer forint értékben. Visszaillesztették úgy, hogy az A kedvelt hentesáru egy ránézésre sértetlennek lát- része egyébként a ceglédi hús- f "6 ‘"tárgyaláson az ügyész szott. A lopott holmit pedig boltokba került mivel a híva- több vádlottal szemben vagy magukkal vitték a moz- talosnal olcsóbb áron három donyon, vagy a vasúti, pálya hentesnek adták tovább a közelében elrejtették és ké- vasutasok, sőbb visszamentek érte. Nyíri Mihály és társa elő- szét a 20 éves Nyíri Mihály szőr, 1975 tavaszán, a Mónim- vonatvezető kezdeményezte, nex borszállítmányából csu- vagy szervezte, miután rájött, pán a hordók mellett elhelye- hogy mind a ceglédi állomá­zavartalanul feltörte a fuvar­levél alapján kiszemelt vago­nokat. A ceglédi járásbíróság első fokon hozott legsúlyosabb büntetése hat év szigorított börtön volt, a legenyhébb pe­dig 3 ezer forint pénzbírság. A megyei bíróságon most büntetés súlyosbítását indítványozta, Az éjszakai akciók nagy ré- a védők viszont enyhítést kér­tek, mivel túlnyomórészt a törvényt első ízben megszegő emberekről van szó. B. E. lása, a dolgozó kollektíva ér­dekei, elbocsátását kívánják. Rajta kívül még a csoport két másik tagjának is fel­mondtak. Az elbocsátás miatt az ille­tő a munkaügyi döntőbizott­ságnál panasszal élt. Ebben — egyebek között — arra is hivatkozott, hogy elmúlt 55 éves, tehát védett korban van. A bizottság megállapította: rendőrségi feljelentésével egy munkatársát alaptalanul, sú­lyosan megvádolta. A névte­len leveleket ugyan időközben megsemmisítették, de nincs ok kétségbe vonni, hogy ilye­nek voltak. Az illető védett korát figyelmen kívül kellett hagyni, mert ez nem mentesít a valótlan feljelentésekkel já­ró negatív megítélés alól, egyébként is a nyugdíjjogo­sultsághoz szükséges munka­idővel rendelkezik. A tisztviselő ezek után a munkaügyi bírósághoz fordult, amely azonban keresetét el­utasította. ítéletében általában ugyanazokat állapította meg, mint a felmondólevél és a munkaügyi döntőbizottság, sú­lyosbító körülményül véve, hogy két munkatársát az ál­tala állítottak bizonyítására igyekezett rávenni. A Munka Törvénykönyve szerint a dol- gozónakr munkatársaival együtt kell működnie és olyan magatartást kell tanúsítania, hogy az mások helytelen megítélését ne idézze elő. A jogerőre emelkedett ítélet el­len a legfőbb ügyész törvé­nyességi óvást emelt, amely­nek a Legfelsőbb Bíróság helyt adott, a bíróság ítéletét hatá­lyon kívül helyezte és új el­járásra, valamint új határo­zat hozatalára kötelezte. A döntés indokolása sze­rint a felmondás hatálytalaní­tása iránti perben a munka­ügyi bíróságnak — azon túl­menően, hogy a felmondás a megszabott módon történt-e — vizsgálnia kell, hogy az el­bocsátás indoklása megfelel-e a valóságnak, illetve a mun­kaviszony megszüntetésének alapjául szolgálhat-e. Azt is tisztáznia kell, hogy a fel­mondás nem ütközik-e jog­szabályi tilalomba, vagy kor­látozásba. Ebben az esetben azonban a munkaügyi bíró­ság a jogvita elbírálásához szükséges tényeket kellő ala­possággal nem derítette fel. A továbbiakban a Legfel­sőbb Bíróság rámutatott arra, hogy kétség esetén a vállala­tot terheli annak bizonyítása, vajon a felmondási ok helyt­álló-e, vagyis a bizonyítás si­kertelenségének veszélyét a munkáltatónak kell viselnie. A vállalat azonban nem bizo­nyította, hogy egyáltalán vol­tak-e névtelen levelek. Állí­tólagos megsemmisítésük foly­tán pontos tartalmuk, illetve küldő j üli személye, továbbá az a körülmény, hogy azok az elbocsátottal bármiféle össze­függésben álltak volna, ma már további bizonyítással sem volna megnyugtatóan felderít­hető. Az a feltételezésen ala­puló indok, hogy a névtelen levelek megírása „minden bi­zonnyal” a csoport összefér­hetetlenségének következmé­nye, nem alapozza meg a fel­mondást, ezért ezt a Legfel­sőbb Bíróság az elbírálás kö­réből kirekesztette. Az sem bizonyított, hogy az egyik dol­gozónak az osztályvezető la­kásán tett kijelentései az el­bocsátott tisztviselő magatar­tásával kapcsolatba hozha- tók-e? — A rendőrségi bejelentés figyelembevételénél nem lett volna elmulasztható a nyomo­zó hatóság megkeresése. A vizsgálatot végző nyomozó nyilatkozata alapján tisztáz­hatók lettek volna a feljelen­tés körülményei. A bíróság­nak meg kellett volna győ­ződnie arról, hogy a nyomo­zó hatóság, a tájékozódáson túl, tett-e valamilyen konk­rét intézkedést. Tehát a rend­őri szerv vezetőjének állás- foglalása nélkül aggálytalan döntés nem hozható. A bíróság­nak azt is tisztáznia kellett vol­na, hogy a tisztviselő munkahe­lyén — amellett, hogy alapta­lan feljelentése valóságának bizonyítására törekedett — ki­sebb. elkülönülő csoportosu­lásban vett részt, és — mint a felmondólevél állítja — ez­zel a bizalmatlanság légköré­nek megteremtését célzó ma­gatartást tanúsított. Végül a munkaügyi bíróság nem vizs­gálta, hogy annak a dolgozó­nak, akinek az öregségi teljes nyugdíjra való jogosultság megszerzéséhez legfeljebb öt éve hiányzik, csak különösen indokolt esetben mondható fel, kivéve, ha a résznyngdij- ra jogot szerzett. Az elbocsá­tott tisztviselőt ez a fel­mondási korlátozás védi, te­hát a különös indok megálla­pításához a tényállás igen ala­pos tisztázása szükséges. Csak az állításoknak kétséget nem tűrő igazolása után lehet ál­lást foglalni abban a kérdés­ben, hogy az illető magatar­tásbeli hiányosságaiból eredő összeférhetetlensége valóban fennáll-e és felmondás alap­jául szolgáló oknak minő­sül-e. H. E.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents