Pest Megyi Hírlap, 1977. július (21. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-03 / 155. szám

NAGYKŐRÖSI

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA

XXI. ÉVFOLYAM, 155. SZÁM

1977. JÜLIUS 3., VASÁRNAP

Munkaversennyel

Készülnek az évfordulóra

A mindennapi kenyérért

A megyei tanács III. számú Sütőipari Vállalata, a ceglédi lüzem, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának tiszteletére meghirdetett munka versenyre

versenybizottságot alakított. A csepeli munkások felhívásához az év elején az itt dolgozók is hamarosan csatlakoztak, s 25 szocialista brigádjuk különféle hasznos felajánlást tett. Év végén megbeszélték idei tennivalóikat, melynek során a dolgozók nem egy módosító, ésszerűsítő javaslatát vették figyelembe. E feladatok szolgáltak egyébként az év eleji felajánlások alapjául.

A szocialista brigádok társadalmi tevékenységükkel igen sok segítséget, adnak a vállalat feladatainak ellátásához. Nemegyszer előfordult, hogy terveiket idő előtt teljesítették. így betonozták például a kenyérgyár udvarának egy részét is, társadalmi munkában.

Ezzel pedig nemcsak időt nyertek, de tetemes ősz- szeget is megtakarítottak.

— Milyen pótvállalásokat tettek a szocialista brigádok? — kérdeztük Csikós Páltól, a szakszervezeti bizottság titkárától.

—- Huszonöt brigádunk \ 327 tagja összesen 12 ezer 434 óra társadalmi munka teljesítését vállalta. A Zalka Máté, az Április 4. és az Űj élet szocialista brigád szocialista szerződésben. ígérték, hogy patronálják a Körösi úti iskolát. Valamennyi közösségre számítunk gazdasági feladataink végrehajtásában is. Az eddiginél lényegesen

több kilós és félkilós súlyú kenyeret kívánunk sütni,

ezek iránt igen megnőtt a kereslet. Tervezzük, hogy új termékek gyártásával bővítjük a péksütemények választékát, s javítjuk egyben a minőséget is. Csökkenteni kívánjuk a túlmunkát, növelni az egy-egy

Használt cikkek piaca

Minden városban, így Nagykőrösön is a piac érdekessége, a zsibaj, vágy zsibpiac, melyet hivatalosan használtcikkpiac- nak neveznek, s amelyet legtöbben inkább, mint különleges látnivalót keresnek fel, mert használt cikket mostanában nem sokan vásárolnak. Legfeljebb a modern lakások díszítésére keresik a régi vázákat, rézmozsarakat, vasalóitat és egyéb tárgyakat. Az árusok többnyire nyugdíjasok, idős asszonyok, akik a család kinőtt, vagy felesleges dolgait árulják. Iparengedélyes használtcikk kereskedő egyre kevesebb van. nem kifizetődő ez a szakma.

A legutóbbi zsibpiacot végigjártam, s több árussal elbeszélgettem.

Balogh Istvánná, járadékos régóta árul ruhaféléket és mindenféle apróságot.

— öt lányom és két fiam van — mondotta — sok minden kikerül a családból. De csak ősszel és tavasszal van itt komolyabb forgalom. Aki el akar adni valami portékát, oda kell adnia, ahogy kérik. De nevetséges árakat ígérnek. Pél- rául árulok egy divatos női fürdőruhát 180 forintos árral van kitéve az egyik divatáruboltban. Itt 20 forintért kérik, egy majdnem új, 560 forintos ballonkabátért 80 forintot ígértek.

Egy női parókát is árult, megkérdezem, kérték-e már?

— Tudja, eladja a lányom, mert nem eléggé divatos. Üjonnan 800—1000 forint, én 300 forintot kérnék érte, de még meg se kérdezték.

D. Szabó István nyugdíjas lakatos mindenféle vascikket árult. Volt nála sok minden a závártól, a kulcstól kezdve a forgókarikóig.

— Nyugdíjas vagyok, de munka nélkül nem tudok meglenni. Jobban csak azt veszik itt, ami a boltokban nem, vagy ritkán kapható. Például kapós a kaszaőrv, melyet már nem gyártanak és keresik a kis ee- reblyét.

Józsa Istvánná egy nyugdíjas tsz-tag felesége öt esztendeje piacozik. főleg ruhafélékkel.

— Tanyán laktunk — mondotta. Ott megvolt a dolgom a jószágneveléssel, de a városban is foglalkozni kell valamivel. Kevés a kereset, de ha nem csordul hát cseppen.

Egy idős asszonynak, Dobozi

Bálintnénak a fia külföldön élt, de meghalt. A menye nem feledkezett meg róla, s küld neki szép ruhadarabokat.

— Nekem már nem kell — mondja, tehát eladom, ha veszik.

Szalai László nyugdíjas vízvezeték-szerelő szintén vas- artyagokat árul.

— Ki kell várni a vevőt — mondja türelemmel. És sokszor egyenesen boldogok az emberek, ha valami nekik szükséges vastárgyat megkapnak.

A legnagyobb női és férfiruha választékkal Keskeny Pál- né szolgálja a zsibpiac vevőit.

— Több mint 30 éve csinálom — mondotta. Sokat kell vele dolgozni. A piacozással a szép női ruhák meggyűrődnek, s piszkolódnak, s mosni, vasalni kell őket. Boldog vagyok, ha a piaci árulással, a ruhákban fekvő nénz kamatja megtérül.

— Bizony, fűzte hozzá Po- zsár Etelka, aki családi ruhaféléket és egyéb apróságokat árult, sokszor még a helypénzt sem áruljuk ki.

Kopa László

VASÁRNAPI

SPORTPROGRAM

Atlétika

Budapest: országos ifjúsági bajnokság.

Go-kart

Kecskemét: az országos bajnokság 5. fordulója.

Kézilabda

Kinizsi-sporttelep, g óra: Nk. Kinizsi ifi—Verőcemarosi KSK ifi, lo: Nk. Kinizsi—Verőcemaros férfi megyei bajnoki mérkőzés.

MOZIMŰSOR

Neveletlenek. Színes, szinkronizált angol film. 16 éven felülieknek. Előadások kezdete: 4, 6 és 8 órakor.

MATINÉ

Pim, Pam és Pumelka. Előadás kezdete: 10 órakor.

HÉTFŐ

Péntek, a benszülött. Színes, magyarul beszélő angol filmszatíra. Előadások kezdete: 4 6 és 8 órakor.

KISKÖRZETI MOZI A HANGÁCSI ÜTI ISKOLÁBAN

Aranyvadászok. Olasz film Előadás kezdete: 7 óra.

dolgozóra jutó termelési értéket, és a bolti forgalmat. Fontos feladatunk a munka- fegyelem erősítése is.

— Eddig miként váltak valóra terveik?

— Az év első öt hónapjának eredményei alapján elmondhatom, hogy vállalatunk előirányzott tervét 41,7 százalékra teljesítette. Figyelembe véve, hogy az ezután következő harmadik negyedév a legnagyobb forgalmú, ez túlteljesítést jelent. Újfajta péksüteményt szállítottunk a boltokba, s túlórák száma pedig a tavalyihoz képest 14— 15 százalékkal csökkent, a bolti fogyasztás viszont 6—8 százalékkal nőtt.

Termékeink minősége jó,

a vásárlók szívesen veszik őket.

— A szocialista brigádok kezdeményezésére a dolgozók egynapi munkabérüket felajánlják bölcsődék, óvodák fejlesztésére. Az idén eddig már 63 ezer forintot utaltunk át a területünkhöz tartozó városok, községek gyermekintézményeinek. E téren nagykőrösi üzemünk áll az élen: egynapi keresetüket óvodák, iskolák fejlesztésére, s ugyancsak ennyit várospolitikai célokra ajánlottak fel.

A brigádok többsége több olyan kulturális jellegű vállalást is tett, mely szorosan kapcsolódik az évfordulóhoz: felkerestük a Szovjet Kultúra Házát. A Kossuth Lajos Művelődési Központtal egyébként együttműködési szerződést kötöttünk, melyben vállaltuk, hogy 25 ezer forinttal járulunk hozzá a munkások művelődését szolgáló rendezvényekhez.

Ungureán László

Már nem nekem fújnak...

A

A regősök csizmája régen elkopott már. Soha véget nem érő vándorútjaikat a pillanat tört része alatt hagyják maguk mögött az elektromágneses hullámok, hangot és képet hozva rádió vagy televízió készülékeinkbe. S a mai regősök pedig elegáns félcipőben, divatos öltönyben diktálják krónikáikat még elegánsabb gépírónőiknek, hogy aztán valamelyik híres színész vagy neves bemondó formálja, ismét szavakká a hegekig érlelt gondolatot. Még'a nagykőrösi Regős utcába is a rádió, az újság viszi a híreket, s a házak küszöbén nem Tinódi Lantos Sebestyén utódai, hanem a szívesen látott ismerősök, szomszédok verik le lábukról a port.

Regős utca

— Esténként, úgy hét óra tájban el szoktunk ballagni az utca végébe, aztán a szomszédokkal ott beszéljük meg a világ dolgait. Üldögélünk, beszélgetünk. Arról, hogy mit írt az újság, mit mondott a rádió, mi történt a gyerekekkel meg az unokákkal. Aztán nyolc óra felé hazajövünk, lefek- szünik. A papa még meghallgatja a tíz órás híreket is, de én nem. Akkor már régen alszom. Nekünk, itt a Regős utcában ez a világ ... Beosztjuk a nyugdíjat, s ha lehet még teszünk is hozzá. Én tésztát szoktam másoknak csinálni, a papa meg elmegy néha napszámba. Ebből is összejön pár forint. Kell az a nyugdíj mellé...

Az udvaron üldögélünk, a sárgára festett házikó ajtaja előtt. A kerti asztalon fényképek a két évvel ezelőtti aranylakodalomról, s egy régi oklevél. „Bacsó Ferencnek a mezőgazdasági iparban kifejtett (példaadó munkájának elismeréseként a földmí- velésügyi miniszter. 1947. július 30-án.” Az asztal lábánál kapor nő. Az ide-oda bóklászó macska óvatosan kikerüli az éppen virágzó növényt. A kerítés mellett dáliák bontják bimbóikat.

írja meg

— Ha már az újságtól jött, volna egy kérésem — folytatja a megkezdett beszélgetést a háziasszony, Bacsó Ferencné Szeretném, ha kiírná, hogy nagyon köszönjük a régi és a mostani igazgatónak-, Görbe

Az idős házaspár szívesen dolgozik a kertben.

Varga Irén felvétele'

Az ergonómia és

William Osler kanadai orvos szerint, amint arról Selye János tudósít, tavaly megjelent Stressz, di- stressz nélkül című könyvecskéjében, az emberiségnek van egy varázsigéje.. : „amely minden kaput kitár, a bölcsek köve, amely az emberiség minden durva ércét arannyá változtatja. Az ostoba okos lesz tőle, az okos kiváló, a kiváló szilárd. A fiatalnak reményt ad, az érett korúnak önbizalmat, az öregnek megnyugvást hoz... Nemcsak a haladás próbaköve ez, hanem a mindennapi életben is a siker mércéje."

Nerh igényel különösebb szellemi erőfeszítést, hogy rájöjjünk: ez a varázsige a munka. Az a folyamat, amely ember és természet között megy végbe, s amelyben az ember saját tettével közvetíti, szabályozza és ellenőrzi a természettel való anyagcseréjét. A marxista filozófiának ez a meghatározása nagyon pontos, tökéletesen megragadja a lényeget, ám hétköznapjaink során ritkán szoktuk ilyen mélységig vizsgálni tevékenységünket. Munkahelyünk gondjai, örömei nem a. filozófiai alapfogalmak kutatására, hanem cselekvésre késztetnek. A közösség — beleértve az egész emberi társadalmat —. s természetesen. a magunk javára. Feladataink természetesen, általában adottak. Ezeket évezredes tapasztalatok, s

a pillanatnyi vagy a jövőbeli szükségletek alapján a közösségek határozzák meg, figyelembe véve a mi véleményünket is. Ez így is van rendjén. Gondot csupán az szokott okozni, ha a hogyan dolgozzunk kérdésre nem keressük meg magunkban a választ, s emberi mivoltunkat megkérdőjelezve, a köznapi ‘ meghatározás szerint, lázay semmittevéssel töltjük napjainkat. Szerencsére ez a magatartás nem jellemző, s a munka szervezettségének mai fokán nem is gyakorolható. Persze, mindig voltak és vannak is olyanok, akik nem tudva, hogy ezzel elsősorban saját maguknak, egyéniségüknek ártanak, a munkátlan élet megteremtésének lehetőségeit kutatják. Ennek a magatartásnak vannak történelmi hagyományai, jól kidolgozott módszerei, s mi tagadás, sikerrel meg- ryergelhető lehetőségei is. Emberi hibák, mondjuk ilyenkor, áthárítva a felelősséget az egyénre, s ritkán jut eszünkbe, hogy a munkával kapcsolatos negatív magatartások, eredménytelenségek kialakulásában a közösségnek, a munkát szervező emberek csoportjának is lehet szerévé. Azoknak, akik n g°- vek teljesítményét számolgatva. meafci.edkeznel- a munkát végző pmhemöl.

Miiven hatások érik és hogyan viselkedik az ember munkavégzés kgihen? Ezt a címet is adhatnánk

annak a továbbképző tanfolyamnak, melyet Ergonómiai nyári akadémia néven hirdetett meg, az idén először, az MTESZ keretében tevékenykedő Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság. A termelésszervezők és -vezetők nyilván örömmel üdvözlik városunkban ezt a rendezvényt, hiszen ergonómiai ismereteik mélyítésével jelentősen növelhetik a munka termelékenységét. Tudnunk kell azonban, hogy ez nemcsak az ő érdekük, hanem mindannyiunké. Nem egyszerűen azért, mert munkánk eredménye népgazdasági szinten összegeződve, életszínvonalunkat, lehetősé.neinket is javítia. Többről van szó: a varázsigéröl. Arról a munkáról, melyhez becsvágyaink java is fűződik, amely' é1 tét. nemesit.. Persze. csak akkor, ha szaktudásunkat, tapasztalatai" - ka*, zavaró tényezők nélkül tudjuk kamatoztatni, ha a szerve-nh nemcsak, a munka darabhoz és a formálását végző gévhez. ho- nem a figyelő teki"te*ü„ vnyps k"zű pmhert'ae is értenek. Ha olyan. hóigViné- nueket, s oktan légkört, tudnak a seat*cégünkkel teremteni melyhez a varázsig? valóban t'ettil*i faiaóa- tát s nem l-é.nyszpr. keHp- metlensén hgne~n nz. önmegvalósítás eszköze.

P.empni'i-ed'iínk hót

hogy nz. Ergonómiai nyári akadémia, nem, csupán. 35 kittan*ó~énet.; munká ját segíti maid. hanem minden dolgozóé*. Itt a nóroshan és szerte az országbey is.

F. P.

káért. Még aprópénz is akadt, mert a kofák mmdig adtak tíz-húsz fillér borravalót, ha gyorsan felpakoltuk az árujukat. Jártunk Csemőbe is, amikor bejött a szőlőszezon. Onnan hoztuk a törkölyt. Bizony gyakran előfordult, hogy éjfélig is fuvaroztunk mert többször kellett fordulni. De hát szerettem a lovakat. Én még 1960-ban is fogatos voltam. Akkor . mentem nyugdíjba.

— Egyszer, ez már elég régen volt, jön haza az uram aztán ráborul az asztalra és sír. Nem tudtam elgondolni, hogy mi történt. Kérdezgetem, hogy mi a baja, hát végre azt mondja megdöglött az Ica.

— Dehogy az Ica, a Gyuri!

— Hát igen, a Gyuri. Szóval a lova. Annyira szerette, hogy megsiratta. Mindig nagyon értett a lovakhoz. Amikor az urak lóvásárba mentek mindig magukkal vitték, hogy kedvére valót választhasson. Nem is vallott szégyent soha. Amikor majális volt elöl ment a cigánybanda a papa lovai meg tánclépésben utána. Olyan remek, kitanult állatok voltak.

Aranylakodalom

— Akkoriban 25 pengő volt a heti fizetésem. Ebből élt az egész család. Igaz, hogy hajnaltól késő estig sőt éjfélekig dolgoztam, de legalább nem nélkülöztünk. Persze gyarapodni sem tudtunk. Ez a ház sem a miénk. Béreljük. Házra már sohasem futotta. Öt gyerekünk született, hármat felneveltünk. A két fiunk itt dolgozik Kőrösön, a lányunk meg Pesíen. Ott van férjnél. Nagyon jó gyerekek, nemhogy kérnének, inkább adnak. Ezt a házat is meg akarták venni nekünk. Nem rajtuk múlott, hogy nem sikerült.

— Az aranylakodalmat is ők rendezték?

— Mi igazán nem akartunk nagy cécót, de aztán a család, meg a konzervgyár összefogott s nagyon szép lakodalom lett belőle. A gyártól kaptunk egy olyan ajándékkosarat, hogy megért legalább hatszáz forintot. Még most is van belőle — mondja a háziasszony s máris hozza a díszes üvegeket. Nem ittunk még ilyent — mondja csak arra tartogatjuk hogy összejöjjön a család. Az unokák is. Hagy legyen igazi ünnep. Nem sokat ünnepelhettünk úgysem. Emlékszem amikor a ipapát elvitték katonának a második világháborúban még tüzelőnk sem volt A gyárban nem engedték hogy a hulladékot hazavigyem. Sírva mentem a Kleir Reginához, ő volt a városbar a deszkás kisasszony mer tüzelőt árult, hogy adjon valami fűteni valót. Hát ilyer világ volt. Holnap meg nyug díjastalálkozóra megyünk. A kettőt össze sem lehet hason lítani...

Bacsó Ferenc a konzerv gyár egyik legrégibb dolgo zója. Először 63 évvel ezelőt lépte át a gyárkaput. A csa ládi fényképekkel, s az öt venkét esztendős esküvői fo tográfiával díszített otthon« néhány száz méterre van gyár kerítésétől. Ha megszóla a sziréna, kissé bánatosai mondja: már nem neken fújnak. Aztán kimegy a kert be, hogy megpermetezze szőlőt.

Farkas Péter

i

/

Ferencnek, meg a szakszervezetisnek, tudja, a Friss Antal - nénak, hagy annyit törődnek a nyugdíjasokkal. Ha akarja megfizetem, de feltétlenül írja ki.

— Nem kell fizetség.

— Megírja? — néz rám hitetlenkedve.

— Meg.

— Akkor rendben van. Tudja nekünk ez a gyár a mindenünk. Magunktól ki sem mozdulnánk, Innen, de a gyáriak nem hagynak itt üldögélni. Visznek mindenhová. Voltunk már velük Pécsen, Harkányban, Aggteleken, Szilvásváradon. Azelőtt? A másik rendszerben? Sehol nem voltunk az egy Budafokot kivéve. A háború alatt oda vezényeltek minket innen a konzervgyárból az élesztőgyárba. Zuhogó esőben szekerez- tünk a Ferenc József hídon át. Nagyon féltem, hogy beleesünk a Dunába. Hát ez nem volt valami vidám kirándulás ...

— Bacsó Ferenc mikor került a konzervgyárba?

— Véglegesen 1922-ben, de már gyermekkoromban is dolgoztam ott 1914-től kezdve. Fűrészeltük a fát a szeszfőzdében, meg furkóval nyomkodtuk a törkölyt. Ez volt a munkánk. Aztán 22- től fogatos lettem. Ez állandó munka volt. Bent is laktunk a gyárban. Nem volt könnyű dolgom, de nem is panaszkodom. Mindig szerettem dolgozni, meg szerettem a lovakat is. Reggel négykor keltem, rendbe tettem az állatokat meg az istállót, aztán hatkor indultunk ki a piacra. Befőttnek valóért, ubor-