Pest Megyi Hírlap, 1977. július (21. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-29 / 177. szám

1977. JÚLIUS 29., PÉNTEK "v^fggfígp Átalakuló arányok A gépipar rögös útja Takaros kiállítást lehetne rendezni azokból a termékek­ből, amelyeket a megyei gép­ipari üzemek bocsátanak ki. E képzeletbeli kiállítás tár­gyai között önjáró autóbusz­padlóvázak éppúgy helyet kapnak, mint nyomtatott áram­körök, villamos forgógépek, műszerek, fénycsövek, elekt­rolitkondenzátorok, telefon- készülékek, csapágyak, vas­úti személykocsik. A megye legjelentősebb iparterülete a gépipar, csakhogy ez a hét betű nem kevesebb, mint negyvennégy gyártási ágat takar. Nemcsak adottságaik­ban és feladataikban, hanem teljesítményeikben és ered­ményeikben is erősen külön­böző területeket, vállalato­kat, gyáregységeket, telepe­ket. Nem a szószaporítás he­lyessége íratta le az előbbi rangsort, hanem annak érzé­keltetése, hogy már működési formájukat tekintve sem le­het egy darab az egy darab alapon mérlegelni, megítélni a megye gépiparát. Mert, ha azt mondjuk, gépipar, épp­úgy. érthetjük rajta a több, mint ötvenezer ember mun­káját összefogó Mezőgép Trösztöt, s a Szerszámgépi pa­ri Művek kőbányai gyára nagymarosi telepét. Megkülönböztetett figyelem Lassan hét esztendeje lesz, hogy 1970 novemberében az MSZMP Pest megyei Bizott­ságának a megyei küldöttér­tekezlet elé terjesztett jelen­tése leszögezte: megkülönböz­tetett figyelmet kell fordíta­ni a megyében működő gép­ipari vállalatok helyzetének rendezésére, a termékszerkezet korszerűsítésének megalapozott végrehajtására. A megkülönböztetett figye­lem igénylése jogos volt, mert részben saját hibájukból, rész­ben a sűrűn változó fejlesz­tési koncepciók miatt gépipa­ri vállalatok sora jutott ne­héz helyzetbe, olyannyira, hogy a holnapot már csak egy kér­dőjel mutatta. A Gödöllői Gépgyár, a Csepel Autógyár, az Ipari Szerelvény- és Gép­gyár, a Magyar Gördülőcsap­ágy Művek diósdi gyára fél­bemaradt fejlesztéseivel, il­letve elavult termelőberende­zéseivel nem sok jóra számít­hatott. A bizonytalanság lég­köre telepedett ezekre a kö­zösségekre, s bár a párt X. kongresszusa megerősítette az ágazati irányító szervek fele­lősségét az összecsomósodott gondok megoldásában, a ha­ladás lassúnak és következet­lennek bizonyult. Ezért tör­vényszerűen a XI. pártkong­resszust megelőző megyei küldöttértekezleten — 1975 márciusában — ismét a kriti­kai hang jellemezte a gépipar megítélését. Az MSZMP Pest megyei Bizottságának az e küldöttértekezlet elé terjesz­tett jelentése megállapította, hogy az illetékes állami szer­vek olykor ellentmondásos döntései miatt fölös terhekkel járt és jár a termékszerkezet változása, a lehetségesnél von- tatottabb a gépipar, nagy egységeinél a távlati fejlesztés céljainak meghatározása. Már gyorsabb a tempó Érdemes-e minderre emlé­keztetni ma, amikor a fejlődés tempója a korábbiaknál jó­val gyorsabbnak bizonyul? Az '.yilékeztetés azért elenged- ■tetlen, mert az akkori ta- asztalatok máig sem vesz­itek el aktualitásukat. Igaz, i>sszú távon tisztázottak a •pel Autógyár fejlesztési mclői, mind a hazai értéke- ést, mind a nemzetközi koo- lációt illetően. Igaz, tel­ít.- egészében átalakul az gyesült Izzó váci gyárának termékösszetétele, s az is igaz, hogy jelentős exportfejleszté- ; si hitelhez jutott Gödöllőn a ■Ganz Műszer Művek Áram- mérőgyára. Ugyanakkor az is I "gaz, hogy rendkívül lassan "lakul ki a végleges döntés !>a- mint például az Ipari Sze­relvény- és Gépgyár fejlesz­tési koncepciójáról —, a nem­rég átszervezett irányítási láncot —, mint a Mezőgép Tröszt esetében — újból meg újból átszabják, s az irányító szervek ilyesfajta tétovasá- gait, oda- és visszalépéseit bő­ven kiegészítik helyi gyenge­ségek. Tapasztalataink tehát azt mutatják, bár gyorsult a tem­pó, korántsem beszélhetünk most már sima útról, sőt, az még mindig meglehetősen rö­gös. Inkább a rossz bizonyos­sága, mint a jó bizonytalan­sága — néhány esztendeje a gépipar üzemeinek többségé­ben ez a mondás járta. Ma másfajta nézőpontot válasz­tottunk, mert hiszen tekinté­lyesek az eredmények. Át­alakulnak a gépipar belső arányai, s hozzátehetjük, a társadalmi összérdekeket megtestesítő célokhoz igazod­va. Elég itt arra utalni, a köz­úti jármű-gyártás ma már a gépipar teljes termékkibocsá­tásának több mint 24 száza­lékát adja, holott 1970-ben még csak 15,7 .százalék volt a részesedése. Ez azért is hang­súlyos, mert ugyanakkor ez a gyártási ág a foglalkoztatottak arányát tekintve mindössze 7,5 százalékot köt le a gépipari létszámból, a gép- és beren­dezésállománynak pedig 14,2 százalékát birtokolja. Ez a számsor jól kifejezi, milyen eredményekkel járt a közpon­ti fejlesztési program a köz- útijármű-gyártásban, miként érvényesül — ahogy szaksze­rűen mondják — struktúrahor­dó szerepe. Hasznos beavatkozás Ahogy a közútijármű-gyár- tásban, úgy más területeken is kitapinthatjuk a közvetett állami beavatkozás, a köz­ponti fejlesztési programok hatását. Ennek segítségével jutott — a könnyűszerkezetes építési program részeként — jelentős fejlesztési lehetőség­hez a Kohászati Gyárépítő Vállalat tápiószelei szerkeze­ti üzeme, e programok egyi­ke ösztönzi a Híradástechni­kai Anyagok Gyárálban a kor­szerű elektronikus alkatrészeik termelésének növelését, illet­ve előállításuk megszervezését, s a sor hosszan gazdagítható lenne példákkal. A lényeg azonban ott van, hogy a gép­ipart érintő központi fejlesz­tési programok igazolták az előzetes várakozásokat, föl­bontották a gépipar túl me­rev elhatárolódását, nagy ere­jű ösztönzést adtak a gyár­tás- és gyártmányfejlesztés korszerűsítésére. Kilendülni a holtpontról nem csekélység, ám nehogy úgy véljük, ezzel végbe is ment az, aminek meg kellett történnie. A gépipar útjai­nak rögei csak akkor lesznek kisebbek, ha sikerül a fejlő­dési tempót tartva fokozato­san fölszámolni a belső fe­szültségeket, ha — nem ke­letkeznek újabb elmaradá­sok. A Csepel Autógyár pél­dáját adja a folyamatos gyárt­mányfejlesztésnek — merev padlóvázaival sok más mel­lett —, következetes utat jár­nak a Ganz Műszer Művek Árammérőgyárában, de még nem ez az általánosan jel­lemző. Zavaróan hatnak olyasfajta késedelmek, túl nagy szünetekkel tarkított be­ruházások, rekonstrukciók is, mint amilyeneket a többi között a Magyar Gördülöcsap- ágy Művek diósdi gyárában, a Dunakeszi Járműjavító Vállalatnál láthatunk. Zava­róan hatnak azért, mert sen­ki sem mulaszt bármit is ki­mutathatóan, valamennyi érin­tett teszi a dolgát, ám maga a döntéshozatali és végrehaj­tási szervezet — függőlegesen is, vízszintesen is — rugal­matlan, nehézkes, lassan lépő. így azután megtörténik, hogy hónapok telnek el egyetlen fe­dezeti igazolás kiadásával, újabb hónapok a tervmódosí­tások átvezetésével és több- i letköltségeik elfogadtatásával, s ezek a hónapok végül is majd termékekben hiányoz­nak, mivel a tervezettnél ké­sőbb kezdődik meg a gyártás. Százezer ember Megengedve a hivatalos be­sorolások áthágását, a megyé­ben működő, illetve a megyei székhellyel irányított gépipa­ri egységeknél — beleértve tehát a Mezőgép Trösztöt is — összesen százezer ember keresi a kenyerét! Hatalmas sereg, a gépipar összes fog­lalkoztatottjának húsz szá­zaléka, s már maga ez a tény igazolja a megkülönböztetett figyelem jogosultságát. Né­hány gyártási ágban — a fő­várost természetesen nem szá­mítva —, így a műszeripar­ban a híradás- és vákuum- technikai iparban a megye a rangsor élén, vagy második helyén áll, s ez még árnyal­tabban kifejezi azt a felelős­séget, melyet minden érintett­nek éreznie kell a holna­pért. Havonta a gépipari termé­kek értékesítése hét- és hu- szonötmilliárd forint között ingadozik. Már e természet- ellenesen nagy eltérés is ele­gendő figyelmeztetés arra, hogy a változás kedvező té­nyeit nehogy túlbecsüljük. Ott, ahol az árukibocsátás egyik hónapban a másiké­nak a három és félszerese le­het — nem tagadva a tech­nológiai sajátosságokat, s a forgalmazás bizonyos szaka­szosságát, különösen a külföl­dön eladott nagy értékű be­rendezések esetében —, szer­kezeti gondok éppúgy rejle­nek, mint szervezeti és szer­vezésbeliek. A gépipar a vilá­gon mindenütt vezető ágazat, szakemberek tekintélyes cso­portja azt tartja, a gépipari termelésből megítélhető egy- egy ország egészének ipari fejlettsége. Ezt ugyan veszé­lyes leegyszerűsítésnek tart­juk, de azzal egyeiíénthetünk: az ipari termelésnek megha­tározója a gépipar állapota. Ha ezt elfogadjuk, akkor azt sem ítélhetjük helytelen kö­vetkeztetésnek, hogy az ipar holnapjában szintén meghatá­rozó a gépipar fejlődése, az­az olyan állandó kölcsönha­tásról van szó, amelyet nagy hiba lenne másodlagos té­nyezőként kezelni. A párt XI. kongresszusa ezért hívta fel nyomatékosan a figyelmet az ágazati kapcsolatok korábbi­nál alaposabb elemzésének jelentőségére, s az ötödik öt­éves tervről elfogadott tör­vény ezért ítéli kiemelkedő fontosságúnak a gépipar sze­lektív fejlesztését. Az ará­nyok változása nagy erőfeszí­tések eredménye. Mégis, nem több, mint kezdet. Azaz a ja­va, a változások elmélyítése és megszilárdítása még hátra­van. Mészáros Ottó Társulás az Aranykalász vezérletével Ha burgonya, akkor Pilis Együttműködők: a termelőszövetkezet és a keszthelyi egyetem A megye mezőgazdaságát értők, művelők és irányítók szóhasználatában közszájon forog a megállapítás, mely egyben minősítés is: „Ha bur­gonya, akkor Pilis..Vagyis, hogy a burgonyatermesztés egyik centruma a pilisi Arany­kalász Termelőszövetkezet, ahol speciálisan képzett szak­emberek, korszerű gépsorok és modern termesztési tech­nológiák fogják össze a Dél- Pest megyei Intenzív Burgo­nyatermesztési Társulást. Ti­zenegy termelőszövetkezet a társulás tagjaként 1200 hek­táron termeszti a korai és ké­sőbbi burgonyafajtákat: az Ostarát, a Carinát, az. Astillát, a Somogy gyöngyét és a Desi- réé-t. Kis területen Drágát is termesztenek, az utóbbit ki­zárólag vetőgumónak. Tovább- szaporítás természetesen, a többi fajtából adódik, a ter­mőterület mintegy egyhar- madán. Döntsön a műszer! Sedró János elnök, Nánai Sándor párttitkár és Gál Lász­ló főagronómus-helyettes ad­nak rövid áttekintést az ed­digi termelési eredményekről, a társulás céljáról, s nem utolsósorban további terveik­ről. V — Száraz viszonyok között termeljük a burgonyát, ami nemcsak azt jelenti, hogy ön­tözés nélkül, hanem sajnos, az idei aszályos évhez hason­lóan, nemegyszer azt is, hogy meglehetős termésingadozá­sokkal. A hozamok mennyi­sége erősen függ az időjárás­tól: 1975-ben országelsők let­tünk a 234 mázsás hektáron­kénti burgonyahozamunkkal. 1976-ban ugyanezekről a te­rületekről 104 mázsás hektá­ronkénti termést takarítottunk be. Az idei termésbecslés alapján 170 mázsányit ígér a burgonya. A vetőmagtermesz­tés legnagyobb gondja ná­lunk csakúgy, mint másutt: a vírus. Egyfelől azért, mert a minősítés módszerei még nem elég objektívek, így azután előfordul, hogy az Országos Vetőmagellátó Felügyelőség szakembere az érőfélben levő burgonyatáblán végigtekint­ve úgy látja, hogy „jelen van a levélsodró vírus” — sze­rintünk pedig egyszerűen csak meleg van, s a hőségtől sod­ródtak meg a levelek. Viták, érvelések és a huzavonák után végül is a laboratóriumi vizs­gálat dönt. Talán az lenne a helyesebb, ha időszakonként mintát vennének, vinnének, vizsgálnának, s a szavak he­lyett a műszerek érvélné- nek... Másfelől meg azért rendkívül gond a burgonya­vírus, mivel azt a levéltetű terjeszti, s mire jelenlétét ész­revesszük, a fertőződés meg­történt. így aztán egyetlen növényvédelmi eljárás sem ad teljes biztonságot vele szemben egyelőre, legfeljebb bosszút állni lehet a> lev élt. et- veken egy alapos permetezés­sel. de a vírusos fertőzést ha­tástalanítani már nem. A holland import vetőmagtáb­lákon nincs fertőződés, a So­mogy gvöneve viszont hajla­mos a leromlásra. Bíztunk a Besrréé-ben. talán többet vártunk tőle. mint am»ne képes: a második évben csak­nem 70 százalékban, lerom­lott az ellenállóképessége is, mennyisége is, minősége is. Hol az alkatrész ? Természetesen, nemcsak gondjaink vannak: a társulás összességében kedvező terme­lési eredményekkel zár. — Partnergazdaságaink ér­dekeltek az együttműködés­ben, 'mivel a technológia, a szakirányítás az eszközökkel együtt készen, a rendelkezé­sükre áll. Egy kertészmérnök és egy gépészmérnök — mind­kettő a társuláson belül füg­getlenített —, kizárólag a bur­gonyatermesztés biológiai és mechanikai feladataival fog­lalkozik. Az ültetőgépek, a töltögetősor, a növényápolás gépei pedig a betakarításhoz szükséges burgonyakombájn­nal együtt a szükségleteknek megfelelően átcsoportosíthatók a társuláson belül. Büszke­ségünk, hogy hazánkban az egyik első, legkorszerűbb osz­tályozó- és ki-betároló gép­sor is a birtokunkban van, bánatunk, hogy az alkatrész- ellátás itt sem megoldott. Ha NDK-gyártmányú gépeink egyik-másik jobban leterhelt fő alkatrésze elromlik, csak szükségmegoldásokat találha­tunk, hogy a munka ne áll­jon, pótszerelvényt a legrit­kább esetben lelünk... — Bttrgonyatertnesztési tár­sulásunk a Keszthelyi Agrár- tudományi Egyetemmel kö­zösen dolgozta ki az addigi alkalmazott technológiákat: a két intézmény között a kap­csolat e témában, immár ne­gyedik esztendeje élő. Élő a szónak abban az értelmében is, hogy változik: a legújabb termesztési módszerünk egyik érdekessége lesz. hogy nem 4, hanem 6 soros ültetéssel kezd­jük a munkát, a másik, hogy a betakarítógépek 3 sorosak lesznek. így a betakarítás meggyorsul. Vetni, étkezésre — Szaktanácsadóink rend­szeresen járják a területet, s a társgazdaságok szakembe­reinek tartott előadásokkal, esetenként szakmunkásképző tanfolyamokkal, ha szükséges, gyors beavatkozással segítik a munkát. Hogy minél több és jobb minőségű vetőgumót és étkezési burgonyát adhas­son nemcsak a pilisi Arany­kalász, hanem a társulás min­den tagja értékesítésre, a köz­fogyasztásba. Be. I. Elkészül: augusztus 20-ra Összefogott Hernád — épül a sporttelep Hernád hosszú éveken, év­tizedeken át mesebeli futball­csapattal rendelkezett: hol volt, hol nem volt a járási bajnokságban. A kissé tréfás fogalmazás valós tényeket ta­kar. Nem volt komoly sport­élet a községben. Megváltozott a helyzet, amikor erősödni kezdett a Március 15. Tsz, amikor négy község földjei egy gazdaságba olvadtak ösz- sze. Ebben nagy szerepe volt a községben letelepedett ag­rárértelmiségnek is, azoknak a fiatal szakembereknek, akik a sport szeretetét is maguk­kal vitték Hernádra. Alakították hát egy kosár­Áz ország energiaközpontja A budai Várban épül fel az ország elektromos energia­ellátásának irányító központja. A többszintes, környezetébe jól illő épületben két vasbeton „héjú” torony is épül. Ezeken kap­nak majd helyet az erőmüvekkel és más üzemviteli közpon­tokkal rádiókapcsolatot biztosító antennák. labdacsapatot és szorgalmas munkával felküzdötték magu­kat az NB II-be. Először Da- bason, vendégpályán kosa­raztak, közönségük is alig volt, aztán a tsz segítségével Hernádon építettek egy sza­bályos kosárlabdapályát. A helybeli szurkolótábor is egy­re jobban növekedett. A ko­sárlabdázásban elért eredmé­nyek adták az ötletet: aktív sportéletet kell teremteni a községben. Ehhez viszont sportpálya szükséges, ötletek, tervek születtek, míg végül az elképzelésből valóság lett: az idén, augusztus 20-án avat­ják az új sporttelepet a köz­ségben. Üde, zöld gyepszőnyeg a fut- ballpályán, vízszóró rózsák­ból permetezik a vizet a gyep­re, már látszanak az atlétikai pálya körvonalai, háromszin­tes tribün épült a pálya szé­lén, ezer ülőhellyel. Az öltö­zők, fürdők szomszédságában a már megépített és haszná­latba vett fekete bitumennel borított kosárlabdapálya für­dik a déli verőfényben. Mel­lette a kézilabdapálya beton­alapja is elkészült, már csak sima védőréteggel kell leta­karni. Kispályás focimeccsek rendezésére is alkalmas. Dr. Ackemann Aladár jog­tanácsos, a szövetkezet okta­tási és kulturális bizottságá­nak elnöke kalauzol végig az épülő sportpályán. Lelkes sportrajongó ő is, valamikor az Elektromosban kergette a labdát. Érthető, hogy nagy hévvel beszél az új létesít­ményről: — A szövetkezet üzemegy­ségeiben megrendezett kispá­lyás focibajnokság nagyon népszerű. Egyelőre még a ré­gi, libalegelőből átalakított pályán folynak a küzdelmek, de a két legjobb csapat köz­ti döntőt augusztus 20-án már itt tartjuk az új sporttelepen, az avató ünnepségen. Aktív sportéletet akarunk teremteni a községben, a termelőszövet­kezetben. Már alakul a fut­ballcsapat, a női kézilabda­csapat. Kosárlabdázóink ugyan az NB II utolsó helyén vé­geztek, de ez nem keserít el bennünket. Ilyen körülmé­nyek között ez is szép ered­mény volt. Az általános isko­lában akarjuk kinevelni ko­sárlabdázóinknak az után­pótlást, ezáltal a község fia­taljai is egyre intenzívebben tudnak bekapcsolódni a sport­életbe. Labdarúgócsapatunk­kal rövid időn belül szeret­nénk feljutni a megyei baj­nokságba. A beszélgetés során leszö­gezik, igazi tömegsportot akar­nak teremteni. Cserháti Pál, a termelőszö­vetkezet elnöke így fogal­maz: — Külön szervező bizott­ság alakult, amely az építke­zést irányítja. A szövetkezet szocialista brigádjai szomba­tonként, vasárnaponként kint dolgoztak a pályán, az építés elsősorban a szövetkezetnek, de a községnek is közös ügye lett. Másfél millió forintot köl­töttünk az építésre. Szinte mindenki dolgozott. A társa­dalmi munka értékét még pontosan nem számoltuk ki, de a sporttelep az avatás után 2,5—3 millió forintot ér majd. Terveink közt szerepel, hogy később a mostani létesítmé­nyekhez klubszobát és teke­pályát is építünk. — És mi lesz az ünnepi műsor augusztus 20-án? — Mint mondottam, a kis­pályás focibajnokság döntő­jét itt bonyolítjuk le, ezenkí­vül a Ferencváros öregfiúi Albert Flórián vezetésével, a helyi válogatott ellen játsza­nak. Igazi sportcsemegének ígérkezik, hogy a csömöri ké­zilabdázókat és a Ganz-MÁ- VAG kosarasait is meghív­tuk az avatásra. K. Gy. M.

Next

/
Thumbnails
Contents