Pest Megyi Hírlap, 1977. július (21. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-26 / 174. szám

*%rn Ti

'K/UnfW

19T7. JULIUS 26., KEDD

Kettős feladatkör

Kezdeti lépések a művelődési házakban

A művelődési központok fel. adata kettős: kielégíteni a helyi tanulási, szórakozási igényeket, s ugyanakkor módszertani segítséget nyújtani a vonzáskörzetükbe tartozó települések művelődési intézményeinek munkájához. Az igény reá. lm: az egyre növekvő közművelődési igények kívánják így.

Művelődési központjaink mégis ez utóbbi feladat végrehajtásának eddig csupán a kezdeti lépéseit tették meg. Az elmaradásnak több oka is van. Az egyik: ahhoz, hogy a művelődési központok eredményes módszertani segítséget nyújthassanak a művelődési házaknak, először a saját helyi feladataiknak kell mindenben megfelelniük. Ennek viszont gátja volt — s több helyen az iríég ma is — a szakképzett népművelők hiánya vagy éppen gyakori cserélődése. A váci Madách Imre művelődési központ_ nak például több mint fél esztendeje csak megbízott vezetője van, ami feltétlenül visszahat nemcsak a helyi, hanem a területi munkára is. A másik ok anyagi természetű: a járási tanácsok megszűnésével a területi feladatokat is ellátni hivatott művelődési központok a városi-községi tanácsok fenntartásába kerültek. Innen kapják a működéshez szükséges anyagi támogatást. Ez az ösz- szeg azonban gyakran még a helyi feladatok maradéktalan ellátására sem elegendő.

Szerződés és módszerek

Mindenképpen dicséretes az a kezdeményezés, amelyről a közelmúltban adtunk híradást. Június végén a ráckevei járási hivatal és a Csepel Autógyár vállalati szakszervezeti tanácsa a közművelődés módszertani fejlesztése érdekében szerződést kötött. A megállapodás lényege, hogy elevenebbé, tartalmasabbá váljon az egész ráckevei járás közművelődési élete. A módszertani munka legfőbb feladata: a munkásmű- velődés előmozdítása a járás tizenkilenc közművelődési intézményében. E cél érdekében a Csepel Autógyár művelődési központja — amely az idén

nyerte el harmadszor a kiváló címet — a jövőben részt vállal a járás művelődési házainak tervkészítésében. Tapasztalat- cseréket, módszertani bemutatókat, szakmai vitákat szervez a járásban dolgozó népművelők számára. A lehetőségekhez mérten ellátja a járás közművelődési intézményeit szemléltető eszközökkel, szakkönyvekkel és műsoranyaggal.

E sokrétű munka ellátásához a művelődési központ ma már összeszokott, gyakorlott népművelő gárdával rendelkezik. Az új feladat ellátási költségeihez pedig a járási hivatal évi száztizenötezer forinttal járul hozzáj

Közös képzés

Nagykátán, a Bartók Béla művelődési központban már korábban megkezdődött ez a munka. Az egyik fontos programpont: gyakorlati támogatást nyújtani a falusi művelődési házak munkatervének, költség- vetésének elkészítéséhez. Ahol ilyen igény nem merül fei, ott az elkészített munkaterve* véleményezésével, értékelésével nyújtanak segítséget. A járási művelődési központ igazgatója rendszeresen részt vesz a községi tanácsok azon végrehajtó bizottsági ülésein, amelyek témája a közművelődés.

Kezdetben a pályakezdő népművelők képzésében is részt vállalt a művelődési központ, amióta azonban az öt szomszédos járás — a ceglédi, a mono- ri, a dabasi a ráckevei és a nagykátai — közművelődési együttműködési szerződést kötött, ezt a feladatot közösen végzik. Legutóbb éppen a dabasi járás Örkény községe volt a népművelők tanácskozásának, továbbképzésének színhelye.

Ez év tavaszán új művelődési házzal gazdagodott a nagykátai járás: elkészült a kultúra otthona Pándon is. Hogy zavartalanul indulhasson a inürika: szócidlista szerződést kötöttek az új intézmény vezetőjével, amelynek célja a rendszeres gyakorlati segítség- nyújtás. Ezt a támogatást j:er- mészetesen a járás más műre.

lődési házai is megkapják, nemcsak a tervek és a költség- vetés elkészítésekor, hanem olyan formában is, hogy a művelődési központ munkatársai havonta részt vesznek a falusi művelődési házak, valamelyik rendezvényén, s a helyszínen mondanak véleményt, adnak tanácsokat a további munkához. S hogy még eredményesebb lehessen a művelődési központnak ez a tevékenysége, ez év augusztusától külön előadó foglalkozik majd a területi módszertani munkával.

Vándorló klubestek

Többé-kevésbé a megye más művelődési központjaiban is megkezdődött már a területi módszertani munka. Sőt, Tökön a művelődési ház is hasonló kettős feladatra vállalkozott, ugyanis a fenntartó Egyetértés Termelőszövetkezet vezetői ezt feladatul szabták meg. Az ok: öt falu — Budajenő, Perbál, Telki, Tinnye és Tök — tartozik a termelőszövetkezet vonzáskörzetébe.

A területi munka keretében kiállításokat rendeztek és rendeznek, valamennyi településen. Klubestjeiket, vetélkedőiket, „vándoroltatják", azaz legsikeresebb programjaikat bemutatják másutt is. Perbálon nők klubja és bábszakkör működik és rendszeresen az ismeretterjesztő előadások, filmvetítések. Tinnyén ifjúsági klubot alakítottak, tanfolyamok, kiállítások, irodalmi és zenés programok váltják egymást. A telki klubkönyvtárban szintén egyre változatosabb programokkal várják az érdeklődőket.

Az elmondottak ellenére a megye művelődési központjai a területi munkának még csak a kezdetén tartanak. Hogy ez a tevékenységük is egyre tartalmasabb, sokrétűbb legyen, minden segítséget megkapnak a szentendrei megyei művelődési központtól. Ez a segítség azonban csak a helyi sajátosságok és tapasztalatok kiegészítésével válhat valóban gyümölcsözővé.

Prukner Pál

Nagymarosi, ráckevei tervek

A Kassák- és az Ady-emlékmúzeumban

A III. kerületi Zichy-kas- télyban megalakult az Óbudai Klubház, a Kassák Lajos emlékmúzeum, s az udvaron zeneesteket rendeznek. Az Ár- pád-hjd melletti kulturális intézmény Pest megyei látogatókat is fogad nagy számban Budakalászról, Pomázról, Szentendréről, mivel a Fő tér HÉV-vel könnyen megközelíthető, s a változatos irodalmi, ■ zenei, képzőművészeti program is vonzó. Most a júliusi, augusztusi kiállításokról számolunk be, hogy a budai és szentendrei járás lakossága még jobban felismerje e kitűnő környezetben működő közművelődési központ tartalmas rendezvényeit. A fokozott Pest megyei látogatottság minden bizonnyal hamarosan időszerűvé teszi az Óbudai Klubház és a fővároshoz csatlakozó szomszédos községek kulturális kapcsolatát.

ÖBUDAI LÁTNIVALÓK

Kassák a magyar irodalom és képzőművészet rendkívüli jelensége volt századunkban — alkotó és erjesztő személyiség, aki az avantgarde törekvéseket honosította meg szűknek induló és egyre bővülő táborával költészetünkben és festészetünkben. Ebből adódik, hogy emlékmúzeumában nemcsak otthonának tárgyait, könyveit, leveleit, verseinek kéziratát láthatjuk, hanem festményeit, rajzait, — most külön kiállítás keretében reklámterveit is, sőt a róla készült portrékat, — Tihanyi Lajos ma már klasszikus értékű képét és Sponger Ferenc szobrát. A Kassák Emlékmúzeum a költő feleségének adományából alakult, de Nagymaroson, jelenlegi otthonában őrzi az özvegy azt a jelentős képgyűjteményt, melyet Kassák hazai és külföldi hívei küldtek egy leendő Kassák Galéria számára. Adódik a lehetőség; ez a gyűjtemény Nagymaroson maradjon, és szolgálja a Dunakanyar vendégeinek európai s színvonalú közművelődését.

★

Ugyancsak itt, az Óbudai Klubházban nyitotta meg Búza Barna szobrászművész

Mahmud Rabié iraki iparművész kiállítását, aki Budapesten végzett és Bagdadban tanít az ottani főiskola kerámiatanszakán. Búcsúzásként bemutatja azt, amit magával hozott, amit nálunk tanult. Tehetség és pallérozottság ötvöződik kerámiáiban — magabiztosság és ízlés — arab energia és európai numánum.

TALLÖZAS A VENDÉGKÖNYVBEN

Több mint tízezren keresték fel eddig a Petőfi Irodalmi Múzeum új gyűjteményét, melyet Sára Péter rendezett szakszerűen. A Veres Pálné utca könnyen megközelíthető a metró Felszabadulás téri állomásáról, ez is hozzájárul a magas fokú látogatottsághoz, még inkább a költő életműve iránti megbecsülés. A bejegyzések arról tanúskodnak, hogy a kiállított emléktárgyak és Latinovits Zoltán kívánságra megszólaló Ady lemeze komoly élményt jelent, a halhatatlan remekművek igazi felismerését. Irodalomtörténeti érdekesség Ady unokaöccsének, dr. Diósady Gábornak írott emlékezése: „Léda több volt, mint múzsa Ady szerint is. Ezért Léda és Csinszka is megférnek egymás mellett, s azt is tudjuk: Csinszka mindig szerette volna látni Lédát, hogy megcsókolja kezét."

örvendetes, hogy sok a Pest megyei látogató — Hajtó Lajos és családja. Sávoly Eszter Szigetszentmiklósról, Nagy Ilona Törökbálintról érkezett. Megyénk iskolái is felfedezték az Ady Emlékmúzeumot — a Fóti Gyermekváros, a

dunavarsányi általános iskola és a monori gimnázium szignója mellett az ácsai gimnazisták merészen őszinte véleménye ragadja meg a figyelmet: „Megismertük Adyt, jobban, mint az iskolai tananyagból’’. Nincs ebben sérúfs, csak arról van szó, hogy a múzeumi élmény felkavarja a fiatalság szívét eszmékre, cselekvésre. Egy kis apróság is feltűnő. Csinszka és Ady egykori társalgószobájábam a költő kedves virága, szegfű piroslik. Egy szál. Rendszeresen hozzák a ráckevei Ady Gimnázium diákjai a múzeum megnyitása óta; Éva Júlia, Nagy Katalin. Sőt arról is tudunk, hogy dr. Kovács József- né tanárnő vezetésével a ráckevei gimnazisták arra készülnek, hogy verseket is mondanak a szegfű elhelyezésekor a jövőben, s a költő születésének századik évfordulóján kis megemlékezést tartanak nemcsak az Ady gimnáziumban, hanem a budapesti Ady Emlékmúzeumban és a Kerepesi úti temetőben is.

GRÚZIÁI ÉLMÉNYEK

Bálint Ildikó, Pusztai Ágoston, Szúnyogh András fiatal grafikusok és szobrászok Grúziában jártak, s a közös élmény műveket eredményezett. Ezt láthatjuk a Dürer-terem- ben augusztus 6-ig. Érzékletesek Bálint Ildikó tollrajzai az iriguri erőműről, Szúnyogh András linósorozata és különösen Pusztai Ágoston kőből faragott lófeje és nagyon elmélyült női torzója.

Losonci Miklós

TV-FIGYELO

beszéltek; helyenként protokollárisra sikerült az interjúalanyok megválogatása; a riporter sok mindent beszélgetőpartnerei helyett mondott el stb. Mégis szívesen nézhettük "TéStZ:r~Mertr öröm látni, ha egy közösség okos erőfeszítéssel valami jót teremt magának. A példát persze kevés vállalati kollektíva követheti betű szerint — többségük jóval kisebb a Csepel Autógyárnál, nem áll rendelkezésére néhány tízmillió forint és társadalmi munkaórák tízezreit sem tudja pár hónap alatt üdülőépítésre fordítani. A módszer azonban átvehető.

Két érdekes kulturális színhelye volt A hétnek. Korrekt tudósításokat láttunk külföldön élő, magyar származású fiatalok sárospataki magyartanulásáról és ugyancsak Sárospatakról a magyar néptánccal ismerkedni kívánók stúdiójáról. Színesebbre sikerült a szentendrei nyár vidám forgatagát felvillantó néhány perc: a dalosok, muzsikusok, könyv-, kerámia- és játékáru- sok műsor- és (ízléses !> játékkínálatából olyan színes-ízes kavalkád kerekedett ki. hogy teljes mértékben egyetérthet- tünk a már második vasárnao- ját a program kedvéért ott töltő vendéggel.

Versek, dalok, film. sokat

ígért a tévében viszonylag ritkán szereplő Sütő Irén Átléptem a tegnapot című műsora. Az ígéret részben beteljesült: Illyés Gyula és Örkény István írásainak az előadása maradéktalan élményt adott. Kevésbé tetszett a többi mű — mert hozzájuk nem kapott rendezői-operatőri segítséget az előadó ... s mert már maga a válogatás is inkább antológiaszerűre sikeredett.

Fáradtan ketyegett a Metronóm 77-nek a harmadik adása is. Elénk tárta az évekkel ezelőtt oly sokszínű, friss műfaj szinte valamennyi mai gyöngeségét — és közben alig mutatott valamit még meglévő vagy újonnan született erényeiből.

Döbbenetes percei voltak a vasárnapi angol filmnek. Az 1975-ben készített Henessey alkotói néhány filmdokumentummal és a valóságos események újrafogalmazásával igen erőteljesen mutattak rá: az ír —angol gazdasági, politikai, vallási és személyi ellentéteket nem oldhatja meg a terror, a bosszú.

Daniss Győző

Nyári játékok'Szentendrétől Szegedig

Lear király a Dóm előtt

Ű vről évre érdekes folya- mat a nyári játékok sorában, hogy amikor befejeződnek a Szentendrei ’Teátrum előadásai, akkortájt kezdődnek meg a Szegedi Szabadtéri Játékok. Az. idén is így van, s noha nyilván csak véletlenszerű az összefüggés, mégis kínáltatja magát az egybevetés. Anélkül, hogy más városok hasonló nyári alkalmait a legcsekélyebb mértékben is háttérbe szorítani kívánnánk, vagy rangsorolnánk, annyi megállapítható: a szentendrei és a szegedi játékok különösen sajátos jegyeket viselnek magukon. Ebben van valami — eddig még ki nem mondott — közösségük. Ugyanannak a jelenségnek a két pólusáról van szó, itt is, ott is határozott karakterrel. A Szentendrei Teátrum varázsát ugyanis elsődlegesen intimitása, a környezethez való messzemenő alkalmazkodása adja (amint erről vasárnapi lapunkban esett bővebben szó, a Kerényi Imre rendezővel folytatott beszélgetésben), a szegediek sajátosságát viszont a monumentalitás, a nagy tömegek, nagy méretek, amelyek az ország legnagyobb — mint mondani szokták — csillagtetős színházává avatják.

Külön érdekesség az idén, hogy mindkét helyen Shakes- peare-darabot állítottak színpadra. Ám Szentendrén vígjátékot, fergeteges komédiát, Szegeden pedig tragédiát vittek színre a szombat esti megnyitón. (Amelyen egyébként — mint a szegedi ünnepi hetek számos más rendezvényén minden évben — szép számmal vesznek részt Pest megyei érdeklődők, turistacsoportok.)

A Lear király színrevitele mindenkor nagy próbatételt jelentett.. A sajátos helyzetnél fogva fokozottan áll ez a szegedi szabadtéri színpadra, s noha Vámos László rendező (sok emlékezetes bemutató sikeres helyi megvalósítója) nem ismeri ^el, hogy lényegesen más követelményeket támasztana a szabadtéri szín, mint a kószínház, mégis bizonyos alapvető adottságokkal számolnia kell. Mindenekelőtt a nagy játéktér hatalmas méretei, de az egész térségé is, amelyen az ötezer nézőt befogadó és így jelentékeny távolságokat jelentő tribün áll. Az alapvető dilemma igy mindenkor az: miként lehet a dráma gondolatiságát érvényesíteni úgy, hogy megfeleljen a kivételes méreteknek is. Ez utóbbi nyilvánvalóan általában a látványosság igényét támasztja föl, s többnyire nem alaptalanul. Ennek túlzott vagy túlzottnak ítélt alkalmazása sok vita forrása volt már az utóbbi 19 évben Szegeden.

[V em elképzelhetetlen a ^ Lpar királynál sem a fokozottabb látványosság, bár elsődlegesen gondolati művel állunk szemben. A szinte kamarajelenetekre szabdalt nagy drámai felépítmény hátteréül azonban kiválóan mozgathatók tömegek, amelyek még alá is támaszthatják, mintegy bázisát adhatják a cselekménynek. (Gondoljunk csak — a különbözőségeket természetesen figyelembe véve — Kozin- cev kiváló Lear filmjére.) E nagy látványosságok azonban ezúttai elmaradtak, még az ilyesmire oly csábító csata jelenetet Is a küzdő katonák két csoportjának csak jelképes összecsapására korlátozta a rendező. Mondhatni azt is, hogy nehezebb, sőt merész megoldást választott ezzel Vámos László: jóformán kőszínházi előadást rendezett, de úgy, hogy mégis eleget tegyen a szabadtéri igényeknek. Mit tett mégis? Olyan különleges díszletmegoldást biztosított, amely megfelel a monumentalitás igényének, s roppant, súlyos tömbjeivel nemcsak megkapó, hanem a súlyos gondolatokhoz méltó keretül szolgál. A több méteres szabálytalan hasábokból — melyek a jeleneteknek megfelelően mozdíthatók — komponált színpadikép hátterében mintegy természetes díszletelemként a Dóm alig derengő falának téglái, ornamentikái. Mindehhez csak a legszükségesebb kellékek járulnak, a helyszínváltozásokkal alaposan — de nem feleslegesen — megmozgatva a néző fantáziáját. A tervező ezúttal — ki a rendezői ötlettel társult — nem színházi szakember, hanem neves szobrászművész: Vitt Tibor. S hadd társítsuk ide az ugyané hatás másik komponensét: a zenét, mely időnként felhangzik, kísérve a díszlettömbök sziklányi mozdulásait és fúvósaival, dobjaival a középkor lánc, vas, kardesöreését idézve, Petro- vics Emil szerzeményeként.

AI aga az előadás kevésbé él az új keresésének efféle módszereivel, s ez önmagában sem erénye, sem hibája. Ugyanakkor a rendező mégsem a kitaposott ösvényeken' jár. Alapkoncepciója: visszanyúlni a „legeredetibb” Sha- kespeare-hez (még a szöveg húzósnélküli teljességében is), de korszerű, a ma emberét felrázó előadásban. Az elmúlt évtizedek sokféle szövegértelmezése után természetesen ez is egy módja a játéknak, amennyiben a mának is szóló írói alapeszme megfelelő hangsúlyt kap. Ezúttal ez kellően sikerül: az uralkodónak éj a hétköznapi embernek kettős tragédiája és bölcs magára ismerése együttesen jelen van az átgondolt előadás menetében. A rendezői koncepciót parádés szereposztás, másutt aligha így együtt látható nagy művészek segítik, ám nehezítik is, némiképp adósunk maradva a teljesen összehangolt játékstílussal. A bemutató helyenkénti tempót- lanságának is ez lehet az egyik eredője.

( J nmagukban is nagyszerű alakítások élményét

nyújtja a szegedi Lear. A címszereplő Bessenyei Ferenc színészi egyénisége, közismerten erőteljes, zengő orgánuma. robusztus ereje sajátságosán érvényesül, s a királyi tartás, áradó harag és keserűség után még érzékletesebbé

teszi összeroppanását. Eredetien egyéni mellette Gábor Miklós keserűen bölcs, szinte mai intellektuális vonásokkal felruházott Bolondja, ördögien gonosz, mégis e földi Kállai Ferenc (Edmund) pompás részletekkel megajándékozó alakítása. Visszafogottan, szárazán a lényegretörő Szabó Gyula Kent grófja, s nemcsak szerepe szerint megnyerő. Hasonló lényegretörő. lecsiszolt játék jellemzi Kovács János (Alban fejedelem) szerepformálását. A három királylány közül Olsavszky Éva (Regan) a legtöbb színnel gazdagította jeleneteit, Psota Irén drámai ereje (Goneril) jól érvényesült a szövegmondás némi zavaró modorosságai mellett is. Kár. hogy Vass Éva egyébként lírai égvén isége egy kissé fakó volt Cordeliának. Emlékezetes marad Horesnyi László (Edgar), Székhelyi József (ud- vamok Gonerilnél).

Bizonyára számos véleményütközésre ad majd okot a szegedi Dóm előtti Lear egy-két dologban valóban vitatható előadása, de az vitathatatlannak látszik, hogy a nagy vállalkozások sorában fogjuk számontartani.

Lőkös Zoltán

Országjárás. Rokonszenves törekvésekről, szép eredményekről adott bizonyságot a hétvégi tévés országjárás. Először a Balatonhoz, Vonyarc' vashegyre kalauzoltak a rqerak, hogy “égy' rövid'ÖfaY töltsünk a Csepel Autógyár üdülőszállójában, amelyről egyébként vasárnapi lapunk is írt. Kár, hogy a tv-riport jónéhány dologról, amelyeket látnunk kellett volna, csak

Lear még a trónon... Jelenet a szegedi előadás első részéből